Békés Megyei Népújság, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-14 / 62. szám

1981, március 14., szombat A medgyesiek egészségét védik Medgyesegy házán — fő­ként a járás többi- települé­séhez képest — jó az egész­ségügyi alapellátás. Két kör­zeti orvos, fogorvos, szülész­nőgyógyász főorvos, és al­kalmanként a járási gyer­mekszakorvos gyógyítja a község lakóit. Az orvosi rendelők műszerezettsége, felszereltsége megfelelő. A község vezetőinek sikerült orvosokat letelepíteni, szá­mukra szolgálati lakást biz­tosítottak. Varga János nagyközségi párttitkár sze­rint a gyógyítás mellett az egészségügyi dolgozók jelen­tős szerepet vállalnak a köz­ség közéletében is. Munkájuk sikerének bizonyítéka az is, hogy a véradásra évről évre több mint 110-en jönnek el. A kismamák szinte kivétel nélkül élnek a gyermekgon­dozási szabadsággal. A ház­tartás mellett a jószág, a kert gondjaival foglalkoznak. A születések száma 1978 táján még évente legalább 100 volt, mostanában 60—70 kisgyermek jön a világra. A bsjfesődében 30-an fémek el, de’a tanács bővíteni szeret­né az épületet, így több anyuka hamarább munkába állhatna. A tanács ebben az évben 2 millió 409 ezer fo­rintot fordít majd áz egész­ségügyi és szociális ellátás­ra. Szeretnének néhány év múlva öregek napközi ott­honát kialakítani, az igény meglenne ehhez, csak a pénzt nehéz előteremteni. A központi orvosi rende­lőben az idősebb orvossal, dr. Papp Istvánnal' találkoz­tunk. Több mint 20 éve ál­lapodott meg véglegesen Medgyesen. Szereti a falusi körzeti orvos tevékenységét, a gyakorlati gyógyító mun- kát. Naponta 50—60 beteg megfordul nála, s fiatal kol­légájánál, dr. Várszegi Ta­másnál is. Emberi, orvosi együttműködés, rend, szoká­sok eredménye, hogy alapos, folyamatos és gyors a vizs­gálat, a gyógyítás menete a rendelőben. Legtöbbször ar­ra is jut idő, hogy a nénik­nek, bácsiknak elmagyaráz­zák «betegségük óikat, élet­módjuk további alakítását. A körzeti védőnőkkel, ápo­lónőkkel együtt figyelik a bölcsődések, óvodások, isko­lások fejlődését. A gyere­kek minden védőoltást idő­ben megkapnak. Jó a köz­ségben az iskola- és felnőtt fogászati ellátás, csak most a fogorvos beteg. Erre az időre nem tudtak helyettest biztosítani, így a rászorulók a városba utaznak. A tanácsi dolgozó egész­ségügyi és szociálpolitikai bizottság rendszeresen ülé­Az orvosi rendelő jól felszerelt sezik. Felméri, megvitatja például az élelmiszergyár­tással, forgalmazással fog­lalkozó üzemek higiéniai helyzetét, az egészségügyi, szociális, munkaügyi szabá­lyok megtartását, a szociá­lis gondozást, az iskola­egészségügyet, a betegellen­őrzést. Nemrégiben folytat­tak az óvodában iskolaérett­ségi, az iskolában pedig pá­lyaalkalmassági vizsgálatot. A gondos anya- és gyermek- védelmi munka eredménye, hogy az alkalmatlan, vala­milyen betegségben szenvedő gyermekek száma csekély. Szülőotthon 1958-tól van a községben, az alapítás dr. Tóth Pál nevéhez fűződik, aki most is vezetője az in- tézménynek. Nehéz volt ak­koriban a szakmai felszere­lést összeszedni, a kastély­szerű kúriát szülőotthonná alakítani. Most már a ren­deltetésének megfelelő mű­szerek megtalálhatók itt. Tisztaság, rend, nyugalom fogadja a szülő asszonyokat, a nőgyógyászati betegeket. A komplikáltabb eseteket, a műtétre szorulókat termé­szetesen az orosházi kórház­ba szállítják a mentők. Ér­dekességként néhány adat: 23 év alatt több mint 8 ezer kisbaba látott napvilágot a szülőotthonban. A 10 millio­modik magyar állampolgár is itt született, úgy mondták akkor, a „tévébébi”. A be­tegforgalom, a szülések szá­ma változó. 1969-ben 2 ezer fekvőbeteget ápoltak, s a legtöbb szülés az 1970-es évek elején volt, egy évben A szülőotthonban... Fotó Martin Gábor 425. A szülőotthon vezető főorvosa mellett szakdolgo­zók tevékenykednek. A község vezetőinek, köz­tük Makros János tanácsel­nöknek sok gondja van a település fejlesztésével, a kommunális létesítmények biztosításával. Az egészség­ügy helyzete szerencsére biz­tató. Bizonyára ennek is ré­sze van abban, hogy míg a járás más helységeiben csök­ken, Medgyesegyházán nő a lakosok száma. Bede Zsóka Meleg a télikertben Licit vendéglőre és presszóra Egy tűt nem lehetne leej­teni. A hátsó sorokban,a szé­keken állva figyelik a fej­leményeket. Ételszag keve­redik a dohányfüsttel. Fél óra múlva kezdődik a Bé­kés megyei Vendéglátóipari Vállalat első nyilvános ver­senytárgyalása Békéscsabán, a Csaba Szálló télikertjében. BEUGRÓ BÁNATPÉNZZEL — Figyelmet kérek — koppant az asztalra a tár­gyalást vezető igazgatóhe­lyettes. — Aki szerződéses üzletre pályázott, fizesse be a ,‘bánatpénzt”, különben nem vehet részt a verseny­ben. — Miért van erre szük­ség? — fordulok a mellet­tem álló osztályvezetőhöz. — Az 5—8 ezer forintot a licit komolysága miatt kell letenni, hiszen sokan csak szórakoznának. Elöl ülnek a pályázók, előttük a névtábla. Néhányan a körmüket rágják, van aki kitartóan nézi a számsoro­kat. Izgulnak? — kérdem Nyeste Miklóst és feleségét. Jelenleg ők a békéscsabai Rózsafa vendéglő vezetői. — Nem, nem vagyunk két­ségbe esve — mondja a szemüveges fiatalember. — Három éve dolgozunk az üzletben, négyen 100 ezer forintot forgalmaztunk ha­vonta. Pályázat pedagógusoknak, óvónőknek az ifjúság békére neveléséről Hogyan valósítom meg a békére, a nemzetközi megér­tésre nevelést? — a kérdés megválaszolására pályázatot hirdet az Országos Béketa­nács, a KISZ KB más szer­vekkel karöltve. A jeligés pályázatra 20 gépelt oldal­nyi terjedelmen belül vár­ják a tartalmas, elemző munkákat, az óvodák, az ál­talános iskolák, a szakmun­kásképzők, és a szakközépis­kolák, a gimnáziumok, a pe­dagógusképző intézmények és más oktatási intézmények vezetőitől, óvónőktől, taní­tóktól, tanároktól. A pályázat legfőbb célja, hogy csokorba gyűjtse a hasznosítható gyakorlati ta­pasztalatokat és eredménye­ket. Ugyanis valamennyi is­kolatípus nevelési-oktatási terve bőséges tananyagot és lehetőséget ad az ifjú kor­osztály békére nevelésére. Olyan pályamunkákat vár­nak, amelyekben kifejtik: a tanterveknek e törekvése napjainkban milyen módsze­rekkel, eszközökkel valósul meg az iskolai gyakorlatban. A jeligés pályamunka mel­lé csatolni kell a szerző ne­vét, munkakörét és pontos címét tartalmazó zárt borí­tékot is. Ez év október 1-ig várják — két gépelt pél­dányban — a pályamunká­kat az Országos Béketanács címére. A szakértőbizottság két első, ugyanennyi máso­dik, és öt harmadik díjat ítél oda. A nem díjazott, de értékes pályaműveket külön jutalmazzák. Népszerű Miskolctapolca A hazai és a külföldi ven­dégek évről évre nagyobb számban keresik fel a mis­kolctapolcai üdülőhelyet, s így az idén szükségessé is vált az Éden kemping bőví­tése. Ezekben a napokban fogtak hozzá az út-, vala­mint villanyhálózat kiépíté­séhez. A mintegy tizenötmil­lió forintba kerülő bővítés során hétszáz vendég elhe­lyezésére szolgáló sátorozó­helyet építenek ki, valamint parkolót a lakókocsikhoz. El­készült az a négy épület is, amelyben főzőhelyiségek, mo­sogatók, zuhanyozók kaptak helyet. A nyáron két új te­niszpálya és egy játszótér is várja majd a Tapolcára lá­togatókat. A gépkocsik ré­szére parkírozót nyitnak, ahol kétszáz autó fér majd el. A miskolctapolcai Éden kempingben jelenleg száz személy elhelyezésére szol­gáló szoba-hallos, zuhanyo­zós, konyhával felszerelt fa­ház áll a túrázók rendelkezé­sére, ezeket júniustól egé­szen augusztusig máris le­foglalták. Tisztítószerek hazai anyagokból A háziasszonyok második műszakjának megkönnyítésé­re új, szilárd súrolószer gyár­tását kezdte meg a Kozme­tikai és Háztartásvegyipári Vállalat zalaegerszegi gyára a helyi állami gazdasággal együttműködve. Hasonló típusú súrolószert eddig külföldről szerzett be a kereskedelem. A legfris­sebb — a BIP-családhoz tar­tozó — termékéhez is a most elkészült alapanyaggyártó üzemében előállított illat- és festékanyagot használja fel a gyár. Az idén több száz ton­na Zalabetain, Zalaién és Alfozid T—25 nevű készít­ményt gyártanak, amelyek­ből a korábbinál jobb hatás­fokú, kézkímélő, finom mo­só- és .mosogatószereket, kor­róziógátló au'tósamponokat, gyümölcs illatú habfürdőket és ruhaöblítőket készítenek. — Meddig megy el a licit­ben? — Azt még nem tudom, mindenesetre az ésszerűség határáig. — És ha megnyeri az üz­letet? — Akkor megváltoztatjuk a nyitva tartást, bővítjük az ételkínálatot, hetente csu­pán egyszer rendezünk disz­kót. Fogy a levegő. Bekapcsol­ják a ventillátorokat, . ki­nyitják az ajtókat. — Hogyan állapították meg az üzemelési átalánydíjakat? Gyaraki Mihály főkönyve­lő kimutatást tesz elém: — Harmincnégy hónapra 36 millió forint bevételt ter­veztünk, amely a vállalati összforgalom 10 százalékát teszi ki. Nagyon sok min­denre kellett figyelni, de el­sősorban a jövedelmezőséget vettük alapul. A kezek ütemesen lendülnek a magasba Fotó: Martin Gábor — Sokan érdeklődtek? — összesen 80 üzletet sze­retnénk kiadni ebben az év­ben. Egyelőre a 17 boltra 22-en pályáztak. Most eldől: jól számoltunk-e? Hirtelen csend lesz. A vál­lalati jogtanácsos üdvözli a megjelenteket, az állami köz­jegyzőt, és átadja a szót a versenytárgyalás vezetőjé­nek. Bezzegh László keres­kedelmi igazgatóhelyettes hangsúlyozza: A Népújságban január 31- én és február 1-én meghir­detett 17 üzletre lehet lici­tálni. Tehát a versenytár­gyalás a 34 hónapos üzemel­tetési és átalánydíjjal indul. A lépték 20—30 forint. Ha a pályázók a díjat azonos ösz- szegben ajánlják meg, a li­citálás a forgóeszközök meg­vásárlásával folytatódik. A lépték itt 5—10 százalék. Aki a legmagasabb összegű ajánlatot teszi, az nyeri az üzletet. Amennyiben az ajánlatok teljesen azonosak, a vállalati dolgozónak van elsőbbsége. A tárgyalást a versenyzők 15 perces szü­nettel megszakíthatják. \ TÖVIS A RÓZSAFÁN Kezdődhet a licit. Az első egység a békéscsabai Illés- házi utcai III. osztályú presszó, amelynek éves for­galma valamivel több mint 3 millió forint. A két fia­talember előtt zsebszámoló­gép, a középkorú férfi a pa­pírjaival bíbelődik. — Egymillió 850 ezer. A kezek ütemesen len­dülnek a magasba. Egymillió 960 ezernél viszont a fiata­labb, Hankó Mihály vissza­lép. Egymillió 980 ezerért Nagy Károlyé a presszó. — Bánkódik? — állítom meg a vesztest. — Ugyan, van üzlet bő­ven, még próbálkozhatom. De nincs idő csevegni. Kö­vetkezik a nagy licitharc az ugyancsak békéscsabai Ró­zsafa vendéglőért. Mészáros Sándor és Nyeste Miklós mosolyogva ül az asztalhoz. Mindketten magabiztosak. A licit egymillió 150 ezernél kezdődik. Az összegek egyre emelkednek. A télikert tró­pusi éghajlatú szigetté vál­tozik. — Kétmillió 380 ezer ... Mészáros szünetet kér. Kö­rülöttem felcsattan egy ki- bic: — Ez fantasztikus! Leg­alább 75 százalékos forga­lomnövelésre lenne szükség. Kétmillió 500 ezernél fél­szemmel figyelik egymást. Érződik: a legvégsőkig el­mennek, csakhogy megsze­rezzék a boltot Lassan ara­szolnak előre. Kétmillió 590 ezernél Mészáros Sándoré az üzlet. Tapsolnak. A tö­megből valaki megjegyzi: — Belebukik ... — Valóban, meg kell dup­láznia a forgalmat, ha ered­ményt akar elérni — lépek a fiatalemberhez, miután el­intézte a formaságokat. — Tudom, hogy évente 1,8 —2 millió forint bevételre lesz szükség. Kockázat nél­kül viszont nem megy. Néz­ze, 13 éve vagyok a szakmá­ban, megválogattam a mun­katársaimat. Azzal is tisztá­ban vagyok: fél évig nem keresek semmit. Havonta 76 ezer forintot kell legombol­nom, és a dolgozókat kifi­zetnem. Ezenkívül 128 eze­rért megvettem a forgóesz­közöket, de a végén ezt visszafizetik. — Mik a tervei? — A megyében nincs éj­szakai mulató, ezért délelőtt 11-től, hajnali 2 óráig le­szünk nyitva. A fiatalok a diszkóban este 10 óráig szó­rakozhatnak. Utána bevezet­jük a 30 forintos kötelező fogyasztást. Magyaros kony­hát szeretnénk, vadételek­kel, hiszen az ételforgalmat 40 százalékkal kell meg­emelni. Nyáron pedig újra kinyitjuk a kerthelyiséget. MAJD, HA MESZET ETTEM A gyulai Budrió étterem, az ifjúsági presszó, a Gulyás csárda viszonylag simán gaz­dára talál, és hamar elkel az orosházi Mikes utcai ital­bolt, a Kun Béla téri büfé. A II. osztályú Veszély csár­dáért már négyen indulnak: egy kívülálló asszony, Di­mitrov Sándorné, Hankó Mihály és Kun László. — No, ebben van fantá­zia — hallom a véleménye­ket. — Végtére is Gyula és Békéscsaba között van a csárda: az évi forgalma 3 millió 430 ezer forint. Hárommillió 850 ezernél Kim László kiszáll, nemso­kára a nem vállalati dolgo­zó szünetet kér. Ugyanezt teszi Dimitrovné 4 millió 60 ezernél. Közben feladja a küzdelmet Hankó is. Négy­millió 90 ezernél a két hölgy befejezi a menetet, kezdő­dik a harc a forgóeszközö­kért. Az összérték 10 száza­lékáról, 63 ezer forintról in- , dúlnak. Végül Dimitrovné nyeri a versenyt. • Óriási a hangzavar. Min­denki mondja a magáét. Gyorsan összeszámolom: a 17 üzletből 7 nem „kelt el”. Ilyen Békéscsabán az Illés- házi utcai Jóbarát étterem. Az egyik felszolgáló le­gyint: — Pályázni? Majd, hame- szet ettem. Tudok én szá­molni. A Jóbarátot még ügyvéd is meg akarta sze­rezni, aztán meggondolta magát. Mit lehetne itt ten­ni? Berángatni a vendége­ket az utcáról? Ha bekapja valaki a horgot, én fogha­tom á sátorfámat. Kereske­dő vagyok, legfeljebb visz- szamegyek a raktárba. Lassan kiürül a télikert. A vállalat vezetőivel beszél­getünk: — Mit jelentenek ezek a milliós átalánydíjak? — Azt, hogy ezt az össze­get nem előre fizetik be az üzletvezetők, hanem a bevé­telből folyamatosan 34 hó­napig. Például a Rózsafa esetében a 76 ezer forintos havi átalánydíjból a válla­lat nagyjából 13—15 ezer forint nyereséget számolhat el. Ugyanennyi marad az üzletvezetőnek, amelyet még adó is terhel. A versenytárgyalást még ebben az évben folytatják. Seres Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents