Békés Megyei Népújság, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-14 / 62. szám
1981, március 14., szombat o Közlekedjünk okosan! Lámpák és távolság Szürkületben, esős, havas estéken távolságbecslésünk szinte egyetlen lehetősége, hogy a szembejövő járművek lámpáit figyeljük. Ezekből tudunk levonni következtetéseket, hogy a szembejövő mekkora sebességgel közeledik hozzánk. Még ha folyamatosan a saját forgalmi sávúnkban haladunk, akkor is rendkívül fontos, hogy becslésünk viszonylag pontos legyen, hiszen a sötét úton bármikor találkozhatunk olyan akadállyal. ami miatt' lassítanunk kell, amit ki kell kerülnünk', esetleg amit meg kell előznünk. A megfelelő sebességet pedig csak akkor tudjuk a magunk számára megszabni, ha a szembejövő távolságával és sebességével legalább nagyjából tisztában vagyunk. Tudnunk kell azonban, hogy idegen jármű sebességét még nappal is — bár térlátásunk olyankor jobban segít — csak bizonyos hibahatárok' között vagyunk képesek felbecsülni. Befolyásolja becslésünket az út vonalvezetése, környezete, a szembejövő jármű alakja és terjedelme is. Olyan időszakokban, amikor csak a lámpák fényére támaszkodhatunk az információk megszerzésében, növekszik a hibák lehetősége. A vizes szélvédő, , a rajta mutatkozó fénytörések miatt erőteljesebben jelentkezik az a jelenség, hogy a gyengébb lámpákat távolibbnak véljük, az erősebbeket pedig hozzánk közelebb levőnek, s ennek megfelelően a sebességet is kisebbnek, illetve nagyobbnak tartjuk a valóságosnál. Igaz. hogy a műszaki előírások megszabják a lámpák által kibocsátott fényerő minimumát és láthatóságát, de ennek ellenére tudatában kell lennünk annak, hogy sok látást zavaró tényező miatt a gyakorlatban óriási különbségek mutatkoznak az egyes járművek fényei között. Szükséges tehát minden helyzetben a többszörös meggyőződés, és az a helyes, ha eleve a rosszabbik lehetőséget feltételezzük, s annak megfelelően próbálunk eljárni. Nemcsak a szembeni fényeknél áll fenn a tévedés ilyen lehetősége, hasonló a helyzet akkor is, ha más járművet követünk esős utakon. Az előttünk járó hátsó helyzetjelző fényei még gyakrabban becsaphatnak bennünket: azt hisszük, hogy még van elegendő követési távolságunk, pedig csak egy-egy lámpa ránk gyakorolt szubjektív hatásának leszünk csalódott áldozatai. Ezek a tények' a követési távolság megválasztásában intenek nagy óvatosságra bennünket. Nemcsak az útviszonyok romlása miatt kell a követési távolságot hosszabbra szabni, hanem — többek között — a különféle fények sajátos csalódásokkal teli hatásai miatt is. P. I. Követendő kezdeményezés „Szövetkezetünk tíz szocialista brigádja vállalja, hogy a termelési terv teljesítése felett kétmillió forint tiszta nyereséget produkál 1981-ben költségmegtakarítással, többletárbevétel elérésével.” Ez a tömör kijelentés hangzott el a szarvasi Dózsa Termelőszövetkezet zárszámadó közgyűlésén. Majd azzal folytatták, hogy nemcsak 1981-ben akarnak hozzájárulni a hatékonyabb gazdálkodáshoz, hanem az egész tervciklus termelésnövekedését — ami tizenöt százalék — jól szervezett, szakszerű munkával, s ami szintén nagyon lényeges körülmény, a költségek növekedése nélkül egy százalékkal túl akarják teljesíteni. Figyelemre méltó kezdeményezés, hiszen a meglevő tartalékok, többletberuházást nem igénylő erőforrások feltárásán, mozgósításán, az emberek alkotóképességének jobb felhasználásán nyugszik. Célja pedig egybeesik népgazdasági törekvéseinkkel. Próbaüzem a kukoricacukor-gyárban Hazánk legnagyobb élelmiszer- ipari beruházásánál, a szabad- egyházi kukoricacukor-gyámál megkezdődött a „visszaszámlálás”. A csaknem félesztendős próbaüzemelés során ellenőrzik a nemzetközi együttműködéssel épült gyártósort és kiszolgálóegységeit. A tervek szerint a nyáron megindul a folyamatos termelés. A központi kazánház és vezérlőpultja Csorvási Lenin Tsz Öt év, amire emlékezni fognak Az V. ötéves terv időszaka a csorvási Lenin Tsz történetében meghatározó öt esztendő. És nemcsak azért, mert a korábban két-két közös gazdaságot egyesítő Rákóczi meg Hunyadi Tsz éppen a tervciklus első napján lépett frigyre. Döntő fél évtized volt ez azért is, mert az immár eggyé lett csorvási termelőszövetkezetek a jelzett öt év alatt rácáfoltak minden kishitű megjegyzésre, gazdálkodásukkal adva példát a követendő tsz-egye- sítéseknek. Amit mindenekelőtt ki kell emelnünk a tapasztalások sorából, az nem más, mint a töretlen fejlődés. A nem lankadó dinamizmusnak akkor ítélhetjük meg igazán értékét, ha tudjuk: a szövetkezeti mezőgazdaság erőket egyesítő korszakában a termelőszövetkezetek házassága általában nem járt együtt a termelés eredményeinek — kiváltképp a nyereségnek, a föld, az eszközök és a munkaerő kihasználásának — azonnali emelkedésével. átformálódott a tagság E ponton elkerülhetetlen, hogy néhány adattal elő ne álljunk a mondottak illusztrálására. Beszédes számok ezek, kezdve azzal, hogy az öt év alatt a Lenin Tsz tagsága maga is egészen átformálódott: 1100 tagból ma már csak 550 dolgozik, s a fél évtizednyi idő 165 új tagot — főleg fiatalt — hozott Csorvásra. Így jelenleg 38 év a szövetkezetiek életkori átlaga, 18-an felsőfokú végzettségüket, 190-en középfokú ismereteiket és szakmunkás-képesítésüket kamatoztatják itt. Ezek az adatok szinte hasonlíthatatla- nok az egyesülés évének statisztikáihoz. Az előbbiek természetesen nem jelentik azt, hogy a változásokhoz a már nyugdíjba vonultaknak semmi közük. Az élet, a sors; emberi igazságot nem ismerő szeszélye folytán éppen az alapokat lerakók élvezhetik legkevésbé mindazokat az előnyöket, amit élet- és munkakörülményekben a ma kínál a csorvási tsz-nek. Mert folytassuk csak a számsort az átlagkeresetek növekedésével ! Az 1975-ös 28 ezer forinttal szemben tavaly 51 ezer forintot tett ki egy-egy tsz-tag éves átlagkeresete a Leninben. Beszédes számok Nem is lehet ez másként ott, ahol a búza termésátlaga 31, a kukoricáé 53, a cukorrépáé pedig 9 százalékkal nőtt öt év alatt, s ahol az egy tehéntől éves átlagban kifejt tej éves mennyisége 2540 literről 4 ezer 20- ra emelkedett. Sertéshúsból 137, baromfihúsból 265 százalékkal értékesítettek többet, mint a IV. ötéves terv időszakában, összességében pedig 81 millió forintról 229 millióra gyarapodott az egy év alatt megtermelt áruk értéke. Ezt a fejlődést — mint említettük — az teszi külön is értékessé, hogy az eltelt öt év nem takar hullámzó teljesítményt. Erről tanúskodik az 1977-ben és 1978-ban is elnyert kiváló cím, s az 1978-as kiugró nyereséget megközelítő 1980-as 41 és fél millió forintos nyereség is. De ide kell számítanunk azt a készséget a megújulásra is, amit a nemrég kiterjesztett vetőmagtermesztés bizonyít, csaknem hétmillió forinttal több bevételt produkálva a vártnál. Mindezzel a csorvási közös még korántsem ért lehetőségei határaihoz. Kitűnik ez egyfelől abból, hogy az V. ötéves tervükből is maradt még adósságuk, főleg önmagukkal szemben. Megépült ugyan a tsz gabonaszárítója, ezervagonos tárolója, répamagszárítója és vetőmagüzeme, de erre elment négy év, s időközben az állattenyésztésben dolgozók munkakörülményének jobbítása sem haladt megfelelő ütemben. Hogyan tovább? Jelentős tartalékok maradtak a hozamok növelésében is. Ezt tükrözik a következő öt évre megszabott feladatok: búzából több mint hatezer, kukoricából 9 ezer kilogrammot terveznek termelni hektáronként, cukorrépából pedig a 48 tonnás szintet szeretnék meghaladni. Növelik a vetőmagtermesztés arányát, közben új gépjavító műhelyt kell építeni, fokozva a gépesítést a szántóföldi növénytermesztésben és az anyagmozgatásban is. Az állattenyésztésben a telepek rekonstrukciója az, ami nem várathat tovább magára, s a tervidőszak végére 5 ezer 500 liter tejet várnak egy tehéntől éves átlagban. Körülbelül ennyi, ami dióhéjban a feladatokról elmondható. Nézzük végül: mi a biztosíték a továbblépéshez? Az eddig elmondottak. Meg az a jó viszony, amely Csor- váson a közös és az egyén kapcsolatát jellemzi. Álljon erre példaként — és befejezésül — ismét két adat: a háztájiból a tsz 54 millió forintot forgalmazott tavaly, (ez 27 százalékkal haladta meg az 1979-est). Tehette mindezt szívvel az a termelőszövetkezet — a csorvási Lenin Tsz —, amely az V. ötéves terv időszakában üdülőt épített tagjainak, akik közül a most felidézett öt évben 108-at tüntetett ki kiváló munkáért. Kőváry E. Péter Kocka és kockázat Ritka tudományos sikerről számolt be a magyar sajtó az év elején: a Központi Fizikai Kutatóintézetben kifejlesztették a mágneses buborékmemóriát, a számítástechnikának e forradalmian új eszközét. Ilyet csak az Egyesült Államokban gyártanak sorozatban, Japánban a kísérleti gyártásnál tartanak. A buborékmemória-gyártás jelenleg üzletnek sem utolsó, darabonként ezer dollár körüli áron vesztegetik. Persze nem lesz ez mindig így, a jóslatok szerint öt év múlva 20—100 dollár között lesz a memóriák ára, tíz év múlva pedig a legdrágábbak sem kerülnek 10 dollárnál többe. Egyszóval az elektronika rohamos fejlődése ezen a példán is lemérhető. A dolog ezek után logikusnak tűnik. Használjuk ki a magas ár előnyeit, és dobjuk piacra a magyar buborékmemóriát. Csakhogy, milyen tervek vannak ezzel a csodálatos eszközzel? Az, hogy majd a VII. ötéves terv során hozzáfognak a sorozat- gyártáshoz. Addig kísérletezgetünk, igyekszünk minimálisra csökkenteni a kockázatot. Lehet, hogy ennek eredményeként viszonylag kisebb költséggel jutunk el a szériagyártásig, de egy dolog szinte biztosra vehető: mire tudjuk, hogy hogyan a legolcsóbb, már nem lesz érdemes gyártani. Lehet persze, hogy a buborékmemória ügye távol esik a köznapi gondoktól, és ebben az esetben esetleg 100 millió forint kockáztatásáról is szó lehetne. De nem szívesen vállaljuk a kockázatot ennél sokkal kisebb és egyszerűbb ügyekben sem. Ma az egész ország a bűvöskocka sikerétől visszhangos. De ki emlékszik arra, hogy néhány évvel ezelőtt a gyártó szövetkezet hiába kilincselt fejlesztési pénzekért, hogy növelhesse a kocka gyártását? Senkitől sem kapott. A kockázat — bár most csak 10—20 millió forintról volt szó — még mindig túlságosan nagynak bizonyult. Felnőttek hegesztőszakmunkás-vfrsgája Tavaly június óta tartó tanfolyam előzte meg a láng- és ívhegesztőszak- munkás-vizsgát, amelyet Gyulán, a Vízgépészeti Vállalat II. számú gyáregységében tartanak. — Kevés fiatal jelentkezik erre a pályára, felnőttek képzésével kell pótolni a hiányt — mondja Szikes Márton, a gyár személyzeti és oktatási vezetője. — Hányán vizsgáznak? — kérdezem. — Most 24-en, közülük 13-an gyáriak, 11-en más vállalatoktól valók. A mieszükség van. Egyébként olyan fárasztó, hogy nemigen lehet irigyelni azt, aki egész nap hegeszt. Kertész Ferenc, a Gyulai Vasipari Szövetkezet érettségizett lakatosa elsősorban szintén az ismeretének a bővítéséért tanul. — Több tudással értékesebb az ember — vélekedik', és elárulja, hogy szeretne majd technikusi minősítő vizsgát is tenni. — Hányán vannak a gyárban? — Nyolcán. Töpfel Pál gépészmérnök és hegesztő szakmérnök, a vizsgabizottság elnökhelyettese. Tapasztalatait így foglalja össze: — Gyakorlati munkában a lánghegesztés jó, az ívhegesztés átlagos. Az elméleti felkészültség ugyancsak átlagos. Többet kell tanulni. Érdemes lenne az általános műveltséget is fejleszteni. Pásztor Béla De evezzünk egy kicsit hazai- vizekre. A Békéscsabai Konzervgyár bátran kockáztatott, úgy ítélték meg, hogy rostos gyümölcsleveik bel. és külföldön ig eladhatók. Ezért több millió palackot rendeltek meg az Orosházi Üveggyártól. Csakhogy a sikerhez kellett volna a tröszt kockázatvállalása is, és ez már elmaradt. Nem merték vállalni a zárókupakokhoz szükséges többletimportot, ezért úgy tűnik, hogy a kitűnő kezdeményezés megbukik mielőtt még igazán elkezdődhetett volna. A példákat kár sorolni tovább, aki egy kicsit is nyitott szemmel jár, számtalan esettel tudná bővíteni a kockázattól való félelem lajstromát. Igaz, aki kockáztat, az veszíthet is, és ez a félelem oka. De azért, végre tudomásul kell venni: aki nyerni akar, annak ezt a veszélyt is vállalnia kell! Lónyai László ink közül többen lakatosok, gépszerelők, néhányan betanított munkások, tehát a második szakmát akarják megszerezni. — Ki fizeti a költségeket? — A vállalat. Ezért viszonzásképpen a dolgozók — a tanulmányi szerződés alapján — legalább 2 évig a gyárban folytatják a munkát. Tárnok János érettségizett lakatos az egyik vizsgázó. — Miért akar hegesztő lenni? — kérdezem tőle. — Többet tudjak, és többet is kereshessek majd. — Kinek nehezebb a munkája? ■— A hegesztőé. Ahhoz nem elég a tanulás, tehetségre is A Vízgépészeti Vállalat II. számú gyáregységének igen sok a vasszerkezeti munkája. Itt készül egyebek közt a paksi atomerőmű hűtővíz- rendszerének egy része, növekvő az export is. A hegesztési varratokat ipari röntgenberendezéssel vizsgálják. A nagy pontosságot igénylő munkákat természetesen a legjobb hegesztőkre bízzák. Azokra, akiknek országos minősítésük van. — Kik szerezhetik meg ezt a minősítést? — kérdezem Szikes Mártontól. — Több évi gyakorlat után lehet vizsgára jelentkezni. Előbb 3 hetes központi tanfolyamon kell részt venni. Aki sikeresen vizsgázik, országos minősítésű hegesztő lesz. Munkáját a varrat mellett acélbeütővel jelölik meg. Nekik havonta 200 forint pótlék is jár. A Paszományárugyár jacquard függönyeit kizárólag a hazai fogyasztók számára készíti. ízléses, korszerű termékeinek kilencvenkét százaléka tavaly I. osztályú minősítéssel került forgalomba (MTI-fotó — Tóth Bálint felvétele — KS) / MW mSm Mm Mr WaaBSmt . WKM Az utolsó szerelési munkálatok (MTI-fotó: Szabó Imre felvételei — KS)
