Békés Megyei Népújság, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-08 / 33. szám
1981. február 8-, vasárnap Slade: Jutalomjáték Bemutató a Jókai Színházban Pásztor János, Vidovszky Béla, Kner Imre... Művészet az iskolában is Ha Gyomén körülnézünk, hamar kiderül, hogy lakói, Korniss-fotográfia a gimnázium folyosóján Fotó: Veress Erzsi Két vörös, nyesett fénycsóva simítja a függönyt. A fény szívet rajzol. Ekkor már halljuk a „Fegyelem hiánya”, avagy „Scottie befejezetlen szimfóniája” című zenei betétet. A hétköznapi, de most itt illő bevilágítás és a zene máris megcsippenti érzékszerveinket és agyunkat; majd amikor lassan felmegy a függöny, és az impozáns-elegáns tüll kapja az egyre erősödő fényt, már igazán érezzük: szín-házban, a játék házában vagyunk. Aztán Lou Daniels menedzser köszönt bennünket: elmeséli, hogy mindannyiunk barátja, régi ismerőse: Scottie Templeton jutalomjátékának leszünk részesei. Ajándékot kapunk és adunk. Megkezdődik az előadás. A vérrákos Scottie tragikomikus, fura, elővetítetten heppiendes élete. Bemard Slade fiatalnak számító amerikai drámaíró; „Jövőre, veled, ugyanitt” című darabját már játszották Budapesten. A „Jutalomjá- ték” egyenesen New Yorkból, az 1978-as broadway-i nagy szériájú előadássorozatról került a Jókai Színházba Ungvári Tamás fordításának — ha úgy tetszik: átültetésének — jóvoltából. Így alakul ki ennek a magyarországi ősbemutatónak a hármasa: Slade, az itthon alig-alig ismert amerikai színiszerző, Ungvári Tamás, az angolszász (dráma-) irodalom avatott értője és fordítója, valamint a békéscsabai előadás rendezője, Rencz Antal. „A dráma, valamint a színpadi előadás is arra törekszik, hogy az életvalóság látszatát keltse, de a módban a kettő eltér egymástól. Akárhány kitűnő dráma a színpadon elveszti életelevenségét a fogyatékos előadás következtében, s akárhány fércmű az életvalóság színében jelenik meg a deszkákon. Mert az ügyetlen rendező a lenremekebb jeleneteket is iki tudja vetkőztetni értelméből és igazságából” — írja a magyar színházművészet „koronázatlan királya”, Hevesi Sándor egyik tanulmányában. Nos, bár Hevesi ezeket a gondolatokat a klasszikusokra, s az akkori Nemzeti Színház dolgaira értette, mondandójának ereje bizonyos vonatkozásaiban erre a darabra és erre az előadásra is érvényes. Már most le kell szögezni: az idézett két lehetőség közé, azok halvány, s aligha körvonalazható határmezsgyéjére esik ennek az előadásnak az értelmezése. De hát milyen a darab? Ungvári segítségével (?) a dráma műfajának hármasa közül akármelyikre lehet értelmezni. Borotvaél ez. A színlap meghatározása: színjáték. Ez amolyan diplomatikus semmitmondás. S amit látunk: a színmű és a melodráma közé szorulva ingadozó. Sokszor az elhangzott mondatok, gondolatok pillanatnyi stílusa szerint hullámzik, de nem kárára. A függönyre eső nyesett fény szívrajzának görbéje szerinti a darab értelmezési hulláma is. A bal fele lassan, mintegy önmaga kezdését megelőzve ér el a „felakasztott pisztoly” eldörrené- séig. Mert arra megy ki a játék, hogy szándékolva, vagy éppen más indíttatásból (a fiú, Jud megérkezése!) ösztönösen lehántsák a mázt Scottie arcáról; hogy önmaga elpazarlásának groteszk tragikumát ezekben a jellem- tükrökben bizonyítottan felmutassák. A „dörrenés” Scottie és volt felesége, Maggie jelenetére, dialógusára esik. A darab szerint. Az előadásban nem, így a gro- teszkségét vesztett tragikum a pergő párbeszédben itt erejét veszíti. Ennek az erővesztésnek talán ott van a gyökere, amikor dr. Gladys Petrelli vitázik-évődik Scot- tie-val. A legtömörebb, a történet borotvaélűségének minden eredetiségét felvállaló, a darab adta színészi lehetőségeket is végigzongorázó, kihasználó, kitűnően megrendezett rész ez. A „szív jobb fele” az újbóli fokozás után aláhull azzal, hogy Sally és Lou „színház a színházban” jellegű monológjai nem válnak az egész részévé... Az is igaz, nehezen játszható a darab. Hiszen Scottie- ért van minden, ö a kerék agya, akihez küllőként kapcsolódik a hat szereplőtárs. Még azt is meg lehet kockáztatni, hogy igencsak elnagyoltan megírt szerepek, jellemek ezek. Egyedül Judé, a fiúé ugrik ki. S vagy azt kellene kurtítani, vagy a többiét mellé emelni. Lehet, hogy nehéz elhinni, mégis igaznak kell elfogadni: csak összeállt, és élményt nyújtónak állt össze az előadás. Megszerettük Scottie-t, megszerettük rajta keresztül Slade-t, megszerettük a játékot. Mert azért játék ez a történet borotvaélű tragiko- mikuma ellenére is. Szórakoztató játék. S éppen ezért tűnhettek ki a hibák, az apró, tán kukacoskodásnak. tűnő apróságok. Ezért lehet az is, hogy a közönség nem „veszi a lapot” a szellemesebbnél szellemesebb, izzó érzelmeket tökröző mondatok hallatán. Elmennek a poénok, nem érnek a felfogó idegsejtekig. Pedig a történet és megvalósító hármasa, no meg a játszó színészek igazán és őszintén megérdemelnék. Scottie szerepében különösen nehéz dolga van a Já- szai-díjas Forgács Tibornak. Finom és néha talán túlságosan is finom, jelzéseket fűz láncra, hogy az minden gátló tényező ellenére egységessé, parázsló színeket szikráztató ékkősorrá egyesítse. Forgács Tibor tehetsége legjavát nyújtva próbálta megvalósítani a „hármas” elképzeléseit és szándékát. Talán nem is igen lehetne játékában olyan pillanatot találni, amikor alakítása ellentmondásossá válik. Élt és nem élt vissza a fő- és központi szerep lehetőségeivel. Hűen a darabhoz. A fiatalság hamvassága és ibája jelenik meg azokban a jelenetekben, amikor Sally Haines-nek, azaz Bökönyi Laurának szerepe van. Személyes adottságainak kellemességét kiválóan tudta egyeztetni a szerep által megkövetelt jellemmel. Nemcsak ráérzett Sally szerepére, hanem tudatosan, tehetsége erejével formálta meg. Az „egyszemélyes szórakoztató ipart” űző Hilarynak jutott a legrövidebb szerep. Jelleme — a sok azonosság ellentétbe fordulásaként — Sallyhoz kötődik. Vajda Márta alakítását ezért is hitelesnek fogadtuk el. Kettős szereposztásban játsszák a fiú, Jud szerepét. Imre István Jud-ja lázadó és öntépően kamaszos, a darab egységéhez mérten néha indokolatlanul önállósuló. Alakítása mégis tetszetős, az előadásba beépülni igyekező. A másik Jud Hodu József. Karaktert, ha nem is hibátlan Jud-ot alakít. Játékának több olyan része is van, amikor minden figyelmünket rá kell összpontosítani. Alakítása hiteles. Felkai Eszter Maggie-je valóban viruló, szép és érett asszony. A meglehetősen elnagyolt szerepet igyekezett úgy kitölteni, élővé és valósággá tenni, hogy re ríjjon ki a darab egyedi harmóniájából. A doktornőt, Gladys Pet- rellit Dénes Piroska Jászai- díjas, Lou Daniels-t pedig Gyurcsek Sándor játszotta. A tőlük elvárt és megszokott jó színvonalon nyújtottak kiegyensúlyozott, Scottie szerepéhez igazított alakítást. Külön kell szólnunk Victor Máté zenéjéről. Ritkán, sajnos nagyon ritkán vagyunk ilyennek tanúi. Hogy , a „zenei betét” ennyire, minden ütemében részévé váljék egy előadásnak, a szerzőirendezői elképzeléseknek. Még talán az is megkockáztatható, hogy Victor Máté zenéje akár sláger is lehet. Van egy olyan jelenete az előadásnak, amikor a kórházban ápolt Scottie-ról Jud által készített diákat vetítik a színpadra. Bizonnyal érdektelen lett volna, ha nem ezt, nem ilyerf zenét hallgatunk közben... Suki Antal díszlete szerencsére nem USA-beli szobabelsőt varázsolt elénk, hanem egy szobát. Méghozzá Scottie szobáját. A szcenikai megoldásokkal teljessé tett színpadkép ízléses. Ugyanezt szolgálják az Egedi Edit tervezte ruhák, amelyeknek értéke éppen abban van, hogy észrevehetetlenek, a darabhoz simulok. Békéscsabán, a Békés megyei Jókai Színház színpadán régen láttunk ilyen előadást. Élményt nyújtott, mert a jó és élvezetes darab előadása ezen a színpadon nem vesztette el „életvalóságát”. Nemesi László vezetői szeretik a művészeteket Talán még példának is lehetne állítani azt a törődést, ahogyan pár évvel ezelőtt — nem kis erőfeszítéssel ég anyagi áldozattal — kiállítóhelyiséget nyitottak a Gyomán élő, egykor New Yorktól Párizson át Budapestig ismert Corini Margit festőművész képednek, melyeket nemes gesztussal a községnek adományozott. Azt is, ahogyan sokak segítségével Vorosilov utcai házának udvarán Hanti Antal felépíthette azt a Műhely-galériát, melynek 1980. május 9-i első eseményén Dér Endre, József Attila-díjas író és Farkas Sándor tanácselnök méltatta a megvalósult terv jelentőségét. A meghívóban a házigazda joggal írhatta: „Nem mindig szerették errefelé az ilyen munkákat. Ám az utóbbi években mintha megváltozott volna a légkör. Mintha egyre több jutna a fejek, a szívek gazdagítására. Mind jobban érzem a figyelő tekinteteket, az őszinte érdeklődést, a baráti közeledést.” Más: a gyomai főtéri presszó a hatvanas években arról volt nevezetes, hogy belső termében sorra kiállításokat nyitották, neves művészek jöttek örömmel Gyo- rnára, hogy ebben a kellemes környezetben tucatnyi képüket bemutassák. A mozgalmasságáról ismert művelődési ház szintén bekapcsolódott az áramkörbe: klubjában kamaratárlatokat rendezett, összekötve azok megnyitóját a kiállító művésszel való találkozással, eszmecserévéi. Végül a Kiss Lajos Gimnázium és Szakközépiskola is jeleskedett: 1973-ban „Művészet az iskolában” elnevezéssel kezdett kiállítás- sorozatot. Fekete Antal igazgató így emlékezik erre: „Hanti Antal barátom ajánlotta: csináljunk az ifjúságnak valamiféle tárlatsorozatot. Körülnéztünk az iskolában, és a felső emeleti tág folyosót igencsak alkalmasnak találtuk arra, hogy ott akár 30—40 műalkotást is elhelyezhessünk. Régi és nem múló szerelmem a képzőművészet, így aztán hamar megegyeztünk. Az első kiállításra a Hanti-család művésztagjai hozták el képeiket, aztán több szegedi festő kollektív tárlata következett, majd a szegedi Tömörkény Művészeti Gimnázium tanulóinak munkái. Ezen a megnyitón a szegedi iskola zenei tagozatának legjobb hallgatói is közreműködtek; nagyon szép esemény volt. Hozzá kell tennem még, hogy a megnyitóikra eljöttek a község vezetői, az általános iskolák tanárai, szövetkezetek dolgozói, és sokan mások. Egy-egy kiállításról Versmondóknak A Szarvasi Járási Hivatal művelődésügyi és egészségügyi osztálya, a városi tanács művelődésügyi osztálya, a Vajda Péter Művelődési Központ, valamint a kondoros! művelődési ház vers- és prózamondó versenyt hirdet. Az ötödik alkalommal megrendezendő járási- városi versenyt április 16-án tartják Kondoroson. A rendezvényt Babits Mihály halálának 40, és Tamási Áron halálának 15. évfordulója tiszteletére rendezik. Jelentkezhet minden 14—35 éves fiatal, aki kedvet érez a vers- és prózamondáshoz. A versmondóknak a kötelező Bablts-versen kívül meg kell tanulniuk még egy szabadon választott költeményt. A prózamondók Tamási Áron egyik novelláját tolmácsolják kötelezően, s választhatnak egy másik novellát, vagy regény- részletet. A járás művelődési és oktatási intézményeiben házi versenyeken dönthetik el, hogy ki a két legjobb, s őket javasolják majd a járási vetélkedőn, való részvételre. sokáig beszélteik, az általános iskolások kihelyezett órákat tartottak a képek között.” Egy idő óta azonban kevesebb kiállítást rendeztek a gyomai gimnáziumban. Az elsőket ugyan követte naég Vollmuth Frigyes, Bartóki József, Várkonyi János, Szu- jó Zoltán, Németh Géza bemutatkozása, valamennyien ezen a tájon élnek, vagy innen származtak el az ország más vidékeire. Több évvel ezelőtt, lapunk gyomai Kö- röstáj-napján az orosházi festők kaptak lehetőséget arra, hogy kiállítsanak a gyomai gimnáziumban, azóta' ritkábbak a megnyitók, volt tanév, hogy nem is rendeztek kiállítást. A megfáradás nyitja egyszerű: az igazgató ügybuzgalma, képzőművé- szet-szeretete, energiája is véges. Egyedül szervezett, tárgyalt, és a jó kezdés után kissé magára hagyták azok, akik segíthették volna. Erről ugyan nem sokat beszél, mintha a megtorpanás okait máshol találhatná. Pedig nincs az máshol: egy ember csak egy ember, és lehetnek időszakok, amikor hivatásbeli teendői elveszik még a szabad idejét is, tárlatot rendezni viszont sokféle ki- sebb-nagyobb utánjárással, szervezéssel, egyébbel jár. Egy viszont biztos: a gyomai gimnáziumban ha megtorpant is, de tovább él a „Művészet az iskolában” mozgalom. A napokban zárult Korniss Péter fotóművész „Letűnt paraszti élet” című kiállítása, mely nagy Díszítőművészek A Békés megyei Művelődési Központ február 28-án, szombaton tapasztalatcserekirándulást szervez Hódmezővásárhelyre, díszítőművészeti szakkörvezetők részére. Az egynapos kiránduláson, először a vásárhelyi majolikagyárat látogatják meg. Ezt követően a népművészeti és háziipari szövetkezetben néznek körül, ahol lehetőség nyílik előnyomott minA Békés megyei Tanács művelődésügyi osztálya, valamint a Magyar Üttörőszövetség Békés megyei Elnöksége jóváhagyásával, ma, február 8-án a megye alsó tagozatos általános iskolásai részére rendezett kirándulást a 8. számú Volán Utazási Irodája. A gyerekek hajnalban indultak útnak — összesen 734-en — 16 autóbusszal. A fővárosban délelőtt a Gyermekszínház műtetszést keltett a tanulók körében ; tárgyalnak Székelyhídi Attilával, szeretnék meghívni a Füzesgyarmaton született és Budapesten élő Szitás Erzsébet festőművészt, jó híreket hallottak két év előtti békési, még régebbi szeghalmi és füzesgyarmati kiállításáról. Végül az elmúlt évben országos sikert elkönyvelő békéscsabai FEK-stúdió néhány tagját várják majd Gyomára. Az igaizgató tehát mégsem adta fel. Meggyőződése, hogy amit 1973-ban megkezdték, hasznos volt. „Ha csak any- nyira, hogy volt tanítványainak néha eszébe jut, milyen képeket láttak az iskola folyosóján, hogy egyike-mási- ka miért tetszett, már tettünk valamit”. Kétszázhetvenhérom tanulója van a gyomai gimnáziumnak és a szakközépiskolának. Ugyanennyien járnak a dolgozók középiskolájába, tehát — kiállítások idején — félezernél többen állnak meg egy-egy kép előtt, váltanak szót róla, mondják el véleményüket. Ezért döntöttek Fekete Antalék úgy, hogy újra kitárják az iskola kapuit a művészek előtt, jöjjenek Gyomára, hozzák el képeiket, gondolataikat oda, ahol olyan nagyságok születtek, mint Pásztor János szobrászművész, Vidovszky Béla festőművész, és ahoi — miként azt Honti Antal írta abban a bizonyos meghívóban — „Knerék szellemi hagyatéka messze világító példa.” programja takendők vásárlására is. A hódmezővásárhelyi fazekasok munkájával ismerkednek majd a kirándulás résztvevői, így megtekintik Vékony Sándor fazekas gyűjteményét, és ellátogatnak Mónus Ferenc fazekas népművész műhelyébe is. Hazafelé Orosházán meg* nézik a Szántó Kovács János Múzeumot és a Darvas József Irodalmi Emlékházat. sorát tekintik meg a Corvin filmszínházban. Előbb a Csim- Bum Cirkuszt láthatják, majd gyermek divatbemutatót tartanak számukra, végül a „Legkisebb törpe” című filmet nézik meg. összesen 11 iskolából jelentkeztek a gyerekek az egész napos útra. Ezért tervezik, hogy február 22-én ismét, hasonló programmal rendeznek kirándulást. Scottie és Maggie, azaz Forgács Tibor és Felkai Eszter Fotó: Demény Gyula Sass Ervin Alsó tagozatosok Budapesten
