Békés Megyei Népújság, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-08 / 33. szám

1981. február 8., vasárnap o Könyvárusftás Több alkalommal felhívta már magára a figyelmet a nagyszé- nási Czabán Sámuel Művelődési Ház, közművelődési újításai, út­keresései számos siker forrásá­vá váltak. A közelmúltban a liáz munkatársai elhatározták* hogy az előcsarnokban könyv- árusítő-pavilont nyitnak, mely­ben ifjúsági és felnőtt szépiro­dalmi könyveket, ismeretter­jesztő műveket, szakkönyveket, íöldgömböt és hanglemezt vásá­rolhatnak a ház vendégei. Az éppen nem kapható és keresett könyvek megrendelését is vál­lalják, sőt részletfizetési lehető­séget is biztosítanak. A helyi termelőszövetkezet dolgozóit kü­lön felkeresték ajánlataikkal, mert a zárszámadáskor a tsz-ta- gok számára rendeznek könyv­vásárt. A helyreállított simontornyai várban az állandó kiállítások mellett rendszeresen rendez­nek kiállításokat az új ásatások leletanyagaiból is. Az emeleti kiállítóteremben most az egy­kor Szekszárd határában épített „Jeni Palánka” nevű török kísérőd feltárása során előkerült díszes kerámiákat, talpas tálakat, fegyvereket, perzsa és kínai porcelánokat mutatják be. A télen is nyitva tartó kiállítás február végéig tekinthető meg (MTI-fotó: Karáth Imre felvételei — KS) v Ifjúsági nap Gyomán Községi ifjúsági napot ren­deztek január 31-én Gyo­mán. Délelőtt a mezőgazda- sági és élelmiszeripari szak­munkásképző intézetben a „Ki tud többet a Szovjet­unióról” című vetélkedő is­kolai döntőjét tartották meg. Akik ezen a versenyen nem vettek részt, hószobrászkod- tak, illetve szakmai filmeket nézhettek végig. A délután sportolással telt el. A kulturális program 5 órakor kezdődött a Katona József Művelődési Házban. A műsorban fellépett a Sza­muráj duó, amely japán har­ci táncokat mutatott be. A Kiss Lajos Gimnázium diák­jai vers, illetve próza, a mezőgazdasági és élelmiszer- ipari szakmunkásképző hall­gatói népdalok, az ipari szak­munkásképző intézet tanulói pedig néptáncok, illetve víg­játékok előadásával jelesked­tek. A községi kulturális napot először a múlt évben ren­dezték meg, és az akkori si­keren felbuzdulva, az idén ismét megtartották. A jövő­ben szeretnék hagyománnyá tenni ezt a rendezvényt. Megjelent a Nemzetközi Szemle Gazdag, változatos tarta­lommal jelent meg a Nem­zetközi Szemle legfrissebb, februári száma. Az SZKP XXVI. kongresszusa előtt a folyóirat összeállítást közöl a Szovjetunió gazdaságpoliti­kájáról, a kommunizmust építő ország gazdasági ered­ményeiről. „Indiai mozaik” címmel szemelvényeket olvasha­tunk a kontinensnyi állam belpolitikai gondjairól, fej­lődési nehézségeiről és kül- kapcsolatairól. Ötödik hónapja folyik már az iraki—iráni háború. A Nemzetközi Szemle foglalko­zik a két közép-keleti ország konfliktusának hátterével, s azzal a problémával, hogy az elhúzódó ellenségeskedése­ket az imperializmus erői a maguk javára tudják1 ki­használni. Egy másik elemzés a béke és a leszerelés általános kérdéseit tárgyalja. Érdekes cikkeket találunk a folyó­iratban az észak-írországi helyzetről, a közép-amerikai forradalmi erők' tevékenysé­géről (ezeknek a salvadori események adnak különös aktualitást) és a tömegtájé­koztatási eszközök szerepéről is. Élen a növénytermesztés Medgyesegyházán A szövetkezet gazdálkodá­sában vezető helyet foglal el a növénytermesztés: egye­bek között az elmúlt évben 1150 hektáron termesztettek búzát, 1170 hektáron kuko­ricát, 100 hektáron kendert, valamint jelentős területen magpaprikát. Másik nagy árbevételi for­rása a szövetkezetnek az ál­lattenyésztési főágazat. A szakosított tehenészeti telep tejtermelése dinamikusan nőtt: 302 tehén átlagában 4 ezer 335 liter tejet fejtek, a tervezett háromezer 900-zal szemben, a tervezettnél ugyancsak több hízómarhát értékesítettek. A szakosított sertéstelep csaknem hatezer vágóállatot adott a feldolgo­zóiparnak. A kisegítő- és melléküzemágak változó eredménnyel zárták 1980-at. összességében a medgyes- egyhózi Haladás Tsz tavaly 164 millió forintra, 120 szá­zalékra teljesítette termelé­si tervét, 147 millió forintra nőtt a közös gazdaság vagyo­na. s az elmúlt esztendőben 14,3 millió forint nyereséget értek el. Tározó védi a Balatont A Balaton védelmét szol­gáló tározó beruházási prog­ramját dolgozták ki a Dél- dunántúli Vízügyi Igazgató­ság szakembered. A 350 hek­tár kiterjedésű mesterséges tó Marcali határában léte­sül. Normál üzemi szintnél kilencmillió, árvíz esetén 12,5 millió köbméter víz befoga­dására lesz alkalmas. A ter­vezésnél fő szempont volt, hogy a tározó halakkal és ví­zinövényekkel betelepítve a víz tápanyagtartalmának ki­vonását, azaz a hatékony víztisztítást szolgálja. A Balaton vízgazdálkodás fejlesztési programja a kö­vetkező három évtizedben ti­zenhárom tározó létesítésével számol a tó déli vízgyűjtő- területén. A marcali tározó kialakításával indul a prog­ram. Az előkészítő kivitele­zési munkát, még az idén megkezdik, az üzembe helye­zés 1983-ban várható. Üdülés belföldön, külföldön A Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat dolgozói közül az idén több mint 200-an (javarészt házaspá­rok) kapnak SZOT-üdülők- be beutalót. A családos be­utaló viszonylag kevés, nem elégíti ki az igényeket. A vállalat ezért Balatonlellén két üdülőben 7 négyágyas szobát bérelt, ahol 14 napos turnusokban (110-en) főként családok nyaralhatnak. Farsang idején „Az új farsang beköszön­tött, / Vígan lakjuk a Víz­öntőt, / Dalra, táncra, mas­karára, / Legyél készen ha­marjában”. Talán idegenül hangzik e régi rigmus a diszkózenéhez szokott fülek­nek, és úgy tűnik, száműz­ték a farsangot, mely Vízön­tő havát sók évszázadon át vidámmá tette. Az ókori népek tavaszün­nepének hagyománya az eu­rópai népek szokásaiban is tovább élt. A téltemető-ta- vaszkezdő ünnepet Európa- szerte megünnepelték. A farsanghoz kapcsolódó szokáskörbe tartozott, hogy mivei az egyház nagyböjt­ben tiltotta a házasodási, farsang idején sokan tartot­tak lakodalmat. Főleg a kar­ban levő lányoknak kellett sietniük, mert gyakran kur­ta volt a farsang. Ez okon írhatta Csokonai „Dorottya, vagy is a dámák diadalma a FárBángon” című furcsa vitézi versezetét. A Dorottyában már csak az urak farsangoltak, illetve ebből is csak a bálozás szo­kását tartották meg. A föld népe viszont igazán ünne­pelt, igaz csak a végén, „há­rom napot” — a farsangfar­kát. Ilyenkor az asszonyok sem dolgoztak, elég volt ne­kik a vendégeskedés, hisz még a szomszéd faluból is jöttek „lógósok”, azaz háló- vendégek. És persze sütni, főzni kellett: ágyat vetni a bornak. No meg ki kellett sütni az elmaradhatatlan farsangi fánkot is. Mint az előző években, az idén is lehetőség nyílik kül­földi csereüdültetésre. Ilyen vonatkozásban már több éves kapcsolat van a csehszlovák kassai téglaipari vállalattal, amelynek két hegyvidéki üdülőjében 2 turnusban 5 négytagú családot látnak 2-2 hétre vendégül. A zilinai ter­vező vállalat a magas-tátrai üdülőjében 20, az NDK-beli langsburgerdorfi tégla- és cserépipari vállalat pedig 25, vendéget fogad, ugyancsak 2 turnusban. A vállalat a mozgásszervi megbetegedésben szenvedő dolgozók részére Hévízen, 10 turnusban 50 személynek teremt lehetőséget üdülésre, gyógyulásra. A beutalók elosztásánál el­sősorban a munka és a ma­gatartás a mérvadó. A szak- szervezeti bizottság javasla­tára a vállalat a napi há­romszori étkezéshez vala- menyi üdülőjében hozzájá­rulást biztosít. Réteggondok T ársadalmunkban minden ember valamely osztály vagy réteg sajátos életét éli, függetlenül attól, hogy tudatában van-e vagy sem. A társadalmi munkamegosztásban elfoglalt hely, az életkori rétegző­dés szerint más és más erények, gondok jellemzik az embereket. Pártunk tudatos társadalomformáló politiká­jából fakad, hogy mindennapos építőmunkánk során többek között, nem hagyjuk figyelmen kívül az értelmi­ség alkotó szellemi erejét, a nők és idősek sajátos szociá­lis gondjait, az ifjúság örökké változó arculatát, lendü­letét. A tíz éve született nagy jelentőségű ifjúságpolitikai határozatában az MSZMP Központi Bizottsága széles körű elemzésre alapozva értékelte addig elért eredmé­nyeinket, a társadalmi környezet és az ifjúság egymásra- hatását. A továbbfejlődés érdekében megfogalmazta a közös összefogást igénylő feladatokat. Az 1970. februárban megjelent KB-határozatot nagy horderejű állami, gazdasági intézkedések követték. Az ifjúsági törvény egyértelművé tette a végrehajtás mód­ját, stratégiáját. Rendelkezett egy ennek megfelelő esz­közrendszer létrehozásáról, működtetéséről. Az állami és politikai szervezetek mellett életre keltek az ifjúsági bi­zottságok, az ifjúsági parlamentek. Az MSZMP KB 1974. április 1-én az úttörőszövetség további feladatait fogalmazta meg. A KISZ KB ugyanezen év áprilisában szinte átszervezte a mozgalom életét. A SZOT „Egy üzem — egy intézmény” mozgalmat indított. Nagy len­dülettel beindult az ifjúsági klubmozgalom, a pályavá­lasztási tanácsadás. 1972-től ifjúsági kutatócsoport végez állandó folyamatos vizsgálatokat. Kétségtelen, hogy a felsorolt szervezetek jelentős eredményeket tudnak felmutatni. Ezek azonban többnyi­re elszigetelődő, nem kellően összehangolt, egymást nem eléggé erősítő eredmények. A különböző korosztályokra, csoportokra ható tevékenységek a mai napig még nem forrottak össze egymást jól kisegítő, kiegészítő egységes rendszerré. Az ifjúságpolitikai határozatot követő ‘években, úgy tűnt, mintha a gyermekeket kifelejtettük volna az ifjú­sági rétegből, vagy legalábbis külön kezelendőknek tar­tottuk őket. A településfejlesztéskor mindenre figyel­tünk, de leghamarabb a gyermekek szórakozását, pihené­sét szolgáló létesítményekről mondtunk le. A képzőmű­vészeti alkotásokban „nem sikk” a gyermekélet ábrázo­lása. A vásárolható játékok kínálata hosszú évekig alig változott. A gyermekruházati cikkek egy része évek óta hiánycikk. Mindezek a jelenségek köthetők gazdasági kérdésekhez is, de jó részük szemléletbeli gondokra ve­zethető vissza. A nevelés terén sem alakult ki még a jó munkamegosztás, a közös teherviselés. A bölcsődében, óvodában, sőt, az általános iskola alsóbb osztályaiban a szülői gondoskodás, az otthoni ráhatás meghatározóbb. Az életkor haladtával a mindennapos együttlét a szü­lőkkel egyre ritkább, előtérbe kerül az iskola, az úttö­rőcsapat, továbbá a sport- és a művészeti körök, a ba­ráti közösségek befolyása. Hogy a szülők megfelelő részt vállaljanak az említett szervezetek tevékenységében, ne­velő munkájában, ez mind a gyermekek számára, mind a felnőtt-társadalom számára nélkülözhetetlen. Hiszen az új generáció megismerésének alapja a gyermekkel való együttlét, a közös alkotás. Legnagyobb adósságunkat a fiatalok kor szerinti ré­tegződésén belül a „tinik” nevelésében látom. Az általá­nos iskolában többnyire szabályozott és kötelező életfor­mát felváltja egy állandó felelősségteljes választás, a kö­tetlenség lehetőségének csábítása, az önmegvalósítás, az önszervezés képességének próbája. Az ebben a korban szerzett élmények egy életre meghatározzák a társadal­mi beállítódottságukat. Az első szerelem, az első önálló szakmai eredmények, az élet első önállóan elszenvedett pofonjai, az alkatilag helytelenül választott életút csaló­dásainak elviselésében sokkal több szülői törődést, társa­dalmi segítséget, figyelmet várnak el a tizenévesek. Eb­ben az úttörőszövetség és at KISZ is többet tehet. Évek óta gond a két szervezet közötti átmenet zök­kenőmentes megoldása. Ügy gondolom, a KISZ X. kong­resszusának egyik fontos feladata lesz az egységes ifjú­sági mozgalmi munka kidolgozása. Ennek fontosságát bi­zonyítja, hogy a 14—18 évesek között a mozgalmi neve­lőmunka a leggyengébb láncszem politikai tevékenységé­nek sorában. A tinik sokrétű önszerveződési formája — rock- slepp, a csövesek stb. — a védettség, a mozgalmaink jó irányú befolyásoltságának hiányában alakul így. Ezért sürgetően változtatni kell azon a kényelmes állásponton, hogy a felnőtt-társadalom úgysem érti meg magát a „ti­nikkel”, hogy nem illik beleolvadni társaságukba, hogy nincs közös téma, hogy e korosztály zárkózott és hozzá­férhetetlen. Az ifjúság említésekor legtöbbször ez a korosztály jut eszünkbe, ök a munkahelyek üdvöskéi, a pártépítés utánpótlása. A közéletben, a vezetői feladatokra való felkészítésben rájuk számítunk elsősorban. E korosztály felkészítésére, élet- és munkakörülményeinek javításá­ra társadalmunk rendkívül nagy figyelmet fordított. Ez nem véletlen, hiszen ők már közvetlenül visszahatnak társadalmunk fejlődésére. A korosztály mindennapos gondjai — a társadalméval együtt — azonban újjáter­melődnek. Többségük kisebb baráti körökbe szerveződ­ve (4-5 család) szűk szférában tölti szabad idejét. Moz- gésterük erősen családra orientált. Köti ebben őket az apró gyermekek nevelése, a gyermekintézményi hálózat (több műszakos vagy heti óvoda) helyenkénti fejletlensé­ge; a nagy család (szülők, nagyszülők) együttlétének be­folyásai. a harmincévesek már az új generációt nevelők kö­zé tartoznak. Érdemes azon gondolkodnunk, hogy a különböző korosztályok sajátos gondjait milyen fórumok értékelik. Hogy nevelőmunkánk során kell-e új stratégia, eszközrendszer, vagy pedig a jelenlegiek működését tegyük tartalmasabbakká, összehangoltabbak- ká. Figyelve a pártszervezeteknek, a tömegszervezetek­nek, az állami és ifjúsági szervezeteknek a fiatalokkal foglalkozó elemzéseit, munkáit, úgy vélem, kevés figyel­met és időt szentelünk jelen ifjúságunk különböző kor­osztályainak összehangolt, hatásos formálására. Pedig már régen tudjuk, hogy „a gyermek nevelését születése előtt húsz évvel kell kezdeni!”. Cinkóczi Sándor Tetszem ebben a jelmezben? Ha nem, választhatok másikat is a jelmezkölcsönzőből (Fotó: MTI — KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents