Békés Megyei Népújság, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-04 / 29. szám
1981. február 4., szerda «iiauKfíW Kettős ünnepre készülnek Orosházán II véres május elsejére emlékeznek a viharsarki földmunkásmozgalom egykori fellegvárában A haladó hagyományokban gazdag Orosházán, az egykor legnagyobb magyar faluban kettős ünnepre készülnek: az idén lesz 90 esztendeje, hogy a május elsejei felvonulást csendőrsortűz gyászos szimfóniája rekesztette be, s 75 évvel ezelőtt alakult meg a MEDOSZ jogelődje, a Magyar Földmunkások Országos Szövetsége, amelynek elsők között jött létre Orosházán helyi csoportja. Köztudomású, hogy Orosháza és közvetlen környéke a viharsarki földmunkás- mozgalom „fellegvára” volt. A szabadságért, a földért, a nagyobb darab kenyérért, a történelem formálásáért, harcoló ősökre emlékezni mindig felemelő érzés. Ahhoz, hogy megértsük: Orosházán mennyire indokolt a kettős ünneplés, érdemes visszapillantani egy kicsit a múltba. Csak így tudjuk igazán értékelni a jelent. Az 1890-es évek elején kirobbanó harcos megmozdulásokkal megkezdődött a földmunkásság hősi korszaka, amelyben ,az orosháziak élen jártak. 1890 tavaszán 630 taggal megalakult az Orosházi Munkásdalkör. Az alapszabály szerint a cél: ....... t agjait felvilágosítás és oktatásban részesíteni, köztük a tudományt és művelődést, nem különben a társalgási szellemet fejleszteni, illetve előmozdítani...” Az Orosházához tartozó Puszta-Szentetomyán Ifjúsági Munkásegylet alakult. Ez persze csak fedőnév volt, hiszen a 365 tag zöme idős mezőgazdasági cseléd, kubikos és részesmunkás volt. Az orosházi véres május elseje — 1891-ben népünk történetének, ,a viharsarki parasztság harcos múltjának legkiemelkedőbb eseményei közé tartozik. A nemzetközi munkásság nagy ünnepére készülvén új, fehér selyem zászlót hímeztek az asszonyok: Szabadság, Egyenlőség, Testvériség jelszóval. Május elsején kora reggel csoportosan érkeztek az ünneplőbe öltözött munkások, s a földmunkásegylet homlokzatára kitűzték a lobogót. A zászló csodálására egyre özönlött a nép, míg végülis a csendőrség — mivel a munkások önként nem adták oda — elkobozta a zászlót, s bezárta az egyletet. Az orosháziak kitartóan követelték vissza a lobogót, a csendőrség és a főszolgabíró többszöri felszólítására nem voltak hajlandók elhagyni a színteret, mire egy század katonaság érkezett a rend helyreállítására. Végül is összetűzésre került sor, a nép kővel, téglával, kavicscsal zúzta be a járási hivatal ablakait. A lovas csendőrök kardlappal ütötték-ver- ték, szúrták a népet. Az emlékezetes nap után a belügyminiszter elkobozta a zászlót és betiltotta az 1400 tagot számláló munkáskört. Az orosházi nép még ezután sokat hallatott magáról. Arató- és cséplőmunkás- sztrájkokat szerveztek, nagyobb darab kenyeret követeltek. 1895 őszén innen indult el a kezdeményezés az országos földmunkás kongresszus összehívására. Felvették a kapcsolatot Várko- nyi Istvánnal és részt vettek az előkészítő bizottság munkájában. 1894—97. közötti szakasz az orosházi földmunkásmozgalom egyik legszebb fejezete volt. A korábbinál is súlyosabb terror ellenére folytatták a harcot a nagyobb darab kenyérért, a jobb meg- élhetőségért. 1899. május elsejére a belügyminiszter már a sok harc eredményeként engedélyezte Orosházán az ünnepséget, de a felvonulást szigorúan megtiltotta. Ennek ellenére szerény keretek között ugyan, de ,a kiserdőben hangulatos majálison emlékeztek meg a nemzetközi munkásság nagy ünnepéről. Orosháza ma is hű ápolója a történelmi hagyományoknak. Ma is működik a MEDOSZ városi alapszervezete. A tagok nyugdíjasok ugyan, de rendszerint felkeresik a szépen karbantartott központi helyiséget. Itt lehet biliár- dozni és más társasjátékkal hasznosan tölteni az időt, egymással találkozni, eszmecserét folytatni. A MEDOSZ városi szervezetének fenntartásához igen sokat segít az Orosházi Állami Gazdaság. A szocialista brigádok karbantartják az épületet, a gazdaság anyagilag hozzájárul ,a fűtési, világítási és egyéb költségekhez. Megvannak a régi olvasókörök, munkásotthonok, ahová elsősorban a munkás- mozgalom veteránjai járnak szívesen, de gyakran találkoznak fiatalokkal, akiknek élménybeszámolókat tarthatnak. A kettős ünnepre megkezdődött. a készülődés. Házigazda az Orosházi Állami Gazdaság vállalati szakszervezeti bizottsága lesz A MEDOSZ alapszervezetei megkezdték a gyűjtő munkát. Járják a tanyavilágot, ,a viharsarki földmunkásmozgalom veteránjait felkeresik, írásos emlékeket, tagsági könyveket, régi fotókat kérnek ahhoz, hogy minél gazdagabb legyen a kettős ünnepre emlékeztető kiállítás. Orosháza méltóképp akar emlékezni a nagv eseményekre. Ary Róza Serdülők... Magukról, családról, társadalomról „Milyen lesz az én családom?” Erre a kérdésre nemrég azok a 15—16 éves fiatalok válaszoltak, akik Békés megye egyik középfokú oktatási intézményébe járnak. A házi fogalmazványként kapott feladatot némely tanuló bonyolultnak', kissé nehéznek találta. Többek között erről tanúskodnak kurta feleleteik is. Egy-két kivételtől eltekintve a fiúk rövidebben, a lányok' hosszabban fejtették ki gondolataikat, s engedték szabadjára fantáziájukat jövendőbeli családjukkal kapcsolatban. Akadtak olyanok, akik — noha azzal kezdték, hogy ezen a kérdésen még egyáltalán nem, vagy csak nagyon keveset töprengtek — kellő részletességre és őszinte válaszalásra törekedve fogalmazták meg mondanivalójukat. Ám korántsem így járt el az egyik tanuló, akinek papírlapján mindössze csak ennyi volt olvasható: „Két gyerek -f- feleség.” Párválasztás Az osztályban 34-en úgy nyilatkoztak, hogy lehetőleg csak a tanulmányaik befejezése után szeretnének megnősülni, illetve férjhez menni. Két diák azonban hallani sem akar ilyenről, mert független, szabad (?) életet kíván élni a jövőben. A másik két tanuló csak abban az esetben lenne hajlandó a párválasztásra, ha valameny- nyi szellemi és lelki igényét kielégítő partnert találna, és már az átlagosnál is jobb anyagiakkal rendelkezne a házasság előtt. Az egyik fiú a lakásra vonatkoztatva a következőket írta: „Sajnos a mai anyagias társadalomban enélkül már élettársat is nehéz keríteni.” A lányok egy része 22—24 éves korban szeretne férjhez menni, amit a felsőfokú tanulmányok befejezésével, a szakképesítés és megfelelő állás megszerzésével indokoltak. Sokan egy hasonló érdeklődésű, józanul gondolkodó, értelmes férfiban próbálják majd megtalálni az IGAZIT. Van, aki szőke hajú, kék' szemű, csinos férjet tud csak elképzelni magának; s van, aki viszont a belső emberi tulajdonságokat, értékeket tartja elsődlegesnek és fontosnak: „Férjem legyen gyerekszerető, és megértő, de azért ne legyen madárijesztő..Idézet egy másik írásból: „Hogy a nagy ö ki lesz, az ma még titok. Nem is kötök ki feltételeket, hogy ilyen legyen, vagy olyan. Lényeg az, hogy szeressük egymást. Na persze jó, ha értelmiségi lesz, de lehet, hogy egy egyszerű ,melóssal’ jobban kijöhetek majd.” És még néhány vélemény: „A férjem legyen türelmes, családszerető, s ne legyen iszákos.”; „Ügy szeretném megválasztani a férjemet, hogy soha ne kelljen elválnom ...” A fiúk is inkább a jövendőbelijük lelki-szellemi tulajdonságaival szemben támasztanak majd bizonyos követelményeket. Azt viszont már természetesnek veszik, hogy a leendő feleségük1 is dolgozni fog valahol. Gyermeknevelés Alig akad a válaszok között olyan, amelyben a családtervezésről ne esett volna szó. A többség, ha majd a körülmények lehetővé teszik, általában két-három különböző nemű gyermeket szeretne felnevelni. (Ugyanakkor néhányan „beérnék” az egykével is.) A korkülönbség kérdését érintve ideálisnak tartják, ha 2—4 év lesz az utódok között. Fele-fele arányban megoszlanak a „kívánságok” abban a tekintetben, milyen nemű legyen majd az elsőszülött: „Az első gyerek fiú lesz, a kislányt 3 évre szeretriém Szerintem ez az ideális kor- különbség.” Meglepően sokan nyilatkoztak a szülő-gyermek kapcsolatról, és a későbbiekben alkalmazandó nevelési módszerekről is. Például a testi fenyítést, mint az egyik leghatékonyabb, de számos lelki sérülést okozó eszközt valamennyien elvetik. Ennél sokkal célravezetőbbnek tekintik a megértést, a türelmet; s a szereteten, kölcsönös bizalmon alapuló féltő gondoskodást, és az állandó törődést. „Sokat szeretnék olvasni, és erre nevelem majd gyermekeimet is— Rengeteg időt töltök majd velük...”; „A gyermekemet szép szóval, és nem veréssel fogom nevelni..„Gyerekeimet önállóságra is szeretném nevelni. Annál nincs rosszabb, ha egy gyerek nem tud magával mit kezdeni. A családban legyen meg az egyenjogúság, számítson mindenkinek a véleménye, a problémákat közösen beszéljük meg...” Többen is helytelenítették, ha a családban elkényeztetik a gyermekeket, avagy túl szigorúan bánnak velük. Egyenesen káros, ha pénzsó- várságra, vagy tékozlásra nevelik őket. Az egyik diáklány keresetlen egyszerűséggel fogalmazta meg elképzeléseit : „Nyugodt, kiegyensúlyozott családi légkört szeretnék elérni. A gyermekeim pedig nem .gyerekek’ lesznek, hanem a család teljes jogú tagjai. Azt hiszem, a gyerekekre az hat a legrosszabban, ha úgy érzik, hogy erősen függnek szüleik- j tői. Én bárhová el fogom engedni őket, csak bizalmat kérek majd cserébe. Addig le- 1 hetnek bárhol, ameddig akarnak, s ezt a lelkiismeretükre bízom (Hisz’ így neveltek engem is, és ez bevált.) Sokat szeretnék velük utazni, kirándulni. De ész- reveszem majd, ha már ser-j dűlnek, és akkor mindennél', többet érnek a barátok, s így már nem sajátítom ki őket.” Nos, idézzünk egy másik dolgozatból is: „Az én példaképeim a szüleim voltak. Ezért én is úgy szeretnék' élni, hogy gyermekeimnek is jó példát mutassak. Ennek fontos feltétele a szorgalmas, becsületes munkavégzés ...” Lakás, autá, nyaraló Az osztály többsége csak akkor kíván családot alapítani, ha majd önálló otthona lesz. Egyesek szépen, korszerűen berendezett (kertes) családi, mások (lakótelepi) emeletes házban szeretnének lakni. Néhányan nem rejtik véka alá azt sem, hogy az induláskor valószínűleg igénybe kell vennüik szüleik támogatását is. A saját lakás megszerzése közeli, míg az autó, a külföldi út, a kert vagy nyaraló „birtoklása” távoli célok közé tartozik. Az egyik diáklány a PÉNZ-ről a következőképpen vélekedik: „Remélem, az életünkben nem fog nagy szerepet játszani a pénz. Mert sokszor a pénz roncsolja szét a családokat. Nem vágyok nagy lakásra, autóra, hétvégi házra, rengeteg ruhára, ékszerre ...” Osztálytársnője hasonló gondolatokat vetett papírra: „Nem akarok1 olyan hajtós családot, ahol csak a pénzszerzésre specializálnánk magunkat. Dolgozni kell, de szórakozásra is jusson idő A pénz nem boldogít, de szükséges...” Valaki meg ar- l ról írt, hogy ő is szeretne anyagi segítséget nyújtani gyermekeinek, amikor egyszer családot alapítanak: Dolgozatának befejező részében pedig ez olvasható: „Mi pedig férjemmel meghúzzuk magunkat kis házikónkban. Csendben éljük még hátralevő éveinket, kirándulunk, kihasználjuk az életet... neveljük az unokákat.” # Amint kitűnik: nem bántunk fukarul az idézetekkel. Ezzel az volt a célunk, hogy minél több véleményt, elképzelést ismertessünk és sorakoztasunk fel egymás mellé. A fiatalok minden- ! esetre életkori sajátosságaik- Vnak megfelelően igyekeztek válaszolni jövendőbeli családjukra vonatkozó kérdésre A le'glsöbben józanul, s az. eddig szferaett otthoni, iskolai stb. tapasztalataik, kialakult érzelemviláguk alapján fogalmazták meg gondolataikat az életről, a családról, s leendő gyermekeik neveléséről is. Találóan az egyik fiú ily módon foglalta össze a lényeget: „Amit nem ad meg a hivatás, megadja a család, és fordítva. E két té- nyéző teszi szerintem egésszé az embre életét.” Bukovinszky István Üvegek tánca T áncolnak az üvegek a szatyorban és az idegeim ■— panaszkodott a napokban egyik ismerősöm, amint az ABC-felé baktattunk. Csodálkoztam a felháborodásán, hiszen úgy tudtam, hogy megoldódtak az üvegvisszaváltással kapcsolatos gondok. Persze, ez az állandó elégedetlenség! Régen, amikor potom 1 forintért vették vissza az üres sörösüvegeket, inkább a szemétbe dobták e hasznos göngyöleget. Aztán rájöttek: mégiscsak jobb, ha begyűjtik a palackokat, mert sokkal többe kerül, ha újat kell készíteni. Egyes hazai és külföldi sörgyárak tudtára adták a kereskedelemnek: ha lesz üveg, lesz sör is. És ekkor jöttek a matematikusok. Tanulmányt jelentettek meg az 1978-as üvegbetétrendszert szabályozó rendelet hatásáról. Megállapították, hogy a vásárlók magatartása nyilván függ a fogyasztói betétdíj alakulásától. Sőt: végül is minden arra utal, hogy a rendelkezés hatékonyabbnak bizonyulhatott volna, ha az üvegek egy részénél a betétdíjakat nem csökkentik. Óriási felfedezés! A matematika csalhatatlan: kétszer kettő az mindig négy. Egyszóval, a mellettem kutyagoló ember ennek a józan és rideg tudománynak lett az áldozata. Ugyanis közben 2 forintra emelték a söröspalackok visszaváltási árát. Végtére is nem lehet sokáig a kukába dobálni a népgazdaság vagyonát. Míg ezen forfondíróztak, eltelt vagy két esztendő, de a fontos döntéseket jól meg kell gondolni. Ezért nem értettem igazán, hogy mi a baja a cipekedő barátomnak. Egy kereskedelmi felügyelőségi vizsgálat egyértelműen bizonyította: az üveggöngyölegek forgalmazásában a jelenlegi érdekeltségi rendszer a fogyasztókra nézve kedvezően érezteti hatását. Magyarul: megéri visszavinni a kiürített palackokat. Űtitársam hosszas szuszogás után tudtamra adta, hogy nem az üvegekkel van fönnakadva, hanem az átvevőkkel. Minden alkalommal úgy néznek rá, mint az éjszakai sötét alakokra, akitől minden kitelik. Durván csapkodják, válfi- gatják az üvegeket, nézegetik a formáját, s fejben számolnak. De már a pénz sem érdekli. Csak az, hogy minél hamarabb kinn lehessen az üzletből. A közelmúltban egy hétdecis rajnai borosüveggel vacakoltak, mert barna helyett hupikék volt a címkéje. A rendelet pedig előírja: a visszavételi kötelezettség nem az áruhoz, vagy máshoz, hanem az üveg típusához, formájához kapcsolódik. Érti, hogy nem köteles az üzlet olyan üres palackot visszaváltani, amely forgalmazásával egyáltalán nem foglalkozik, ugyanakkor illik tudni az eladóknak is a rendelkezés minden paragrafusát. A jogokat és a kötelezettségeket egyaránt! Amíg az ismerősöm a gyanakvó pillantások kereszttüzében a pultra rakta egymáshoz koccanó üvegeit, a raktárban megtudtam egyet-,mást a bolt vezetőjétől. Többek között azt, hogy a betétdíjak felemelése után még nehezebb a dolguk. Annyi a göngyöleg, hogy alig férnek tőle. Naponta telefonálgatnak, írják a levelet a szállítóknak: vigyék el a rengeteg rekeszt, kartont — hiába. Előfordul, hogy havonta csak egyszer hajlandók erre, teljesen ki vannak szolgáltatva a szállítómunkások kényének, kedvének. Mindezt igazolja a már említett ellenőrzés is, amely leszögezte: nem történt lényeges előrehaladás a monopolhelyzetben levő vállalatoknál, elsősorban a sör- és szesziparnál, hiszen göngyölegbegyűjtésük továbbra is rendszertelen. Ez kedvezőtlenül befolyásolja a kereskedelem készleteinek forgási sebességét, a bolthálózatban pedig a raktározás okoz gondot. K edvelem és szeretem az üvegestáncot, különösképpen az Állami Népi Együttes előadásában. Amikor hallgatom, látom őket, azért szurkolok: nehogy leessen a fejükről a finom nedűvel megtöltött borospalack. Vagy az üvegért nem kár? (seres) Dombiratoson a művelődési ház szervezésében évek óta eredményesen működik a bőrdíszmű szakkör. Id. Jéger Elemér irányítása alatt a fiatalok nagy szorgalommal igyekeznek elsajátítani a szakma rejtelmeit. A kulturális intézmény anyagot, az idős mester pedig műhelyt és szerszámokat biztosít ehhez a munkához. A felvételt a művelődési ház fotószakköre készítette
