Békés Megyei Népújság, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-25 / 47. szám

NÉPÚJSÁG 1981. február 25., szerda Délben a Kakasban Dél van. Nézelődöm a me­gyeszékhely egyik legna­gyobb forgalmú önkiszolgáló éttermében. Ácsorgók a sor­ban, kezemben az alumínium tálca, az evőeszköz, a szal­véta. Szemem a falon függő étlapot pásztázza: zöldségle­ves, babgulyás, francia ser­tésborda, tökfőzelék... Előttem egy öregúr táblá­ból. Végül frankfurti levest és ízes palacsintát választ. — Jó kis hely ez — mon­dom neki biztatásképpen. — Ügy gondolja? — néz vissza és továbbcsoszog. A mögöttem levők már tü­relmetlenek. Gyorsan cselek­szem. Kenyér, köret, palóc­pecsenye, uborkasaláta. A gép ördögien dolgozik: 32,50- et mutat. A pénztárosnő jó étvágyat kíván, én meg ámr lók a meglepetéstől. Nonstop étkeztetés. Reggel héttől este tízig. Az állomás­ról érkezők, a munkába igyekvők felhörpintik a te­jeskávét, a kakaót. A kakas már ötkor ébresztőt kukoré­kol a személyzetnek, hogy hat órakor megkezdhessék a főzést. Egy műszakban nyolc szakács, kézilány, mosogató és takarít^ igyekszik a ven­dégek kedvében járni. Leve­sek, köretek, saláták, tész­ták . .. Ezekből elkél naponta legalább 1500 adag. A válla­latok 650 ebédet visznek el, és 220 általános iskolás is itt étkezik. Az árak nem a leg­alacsonyabbak, mégsem könnyű ételből havi 410 ezer forintos forgalmat elérni. Szemben két öregasszony kanalazza a levest. Mellettük szatyor, gyűrött kabátok. A zsírpapírból kenyeret vesz­nek elő, és esznek, nem be­szélnek. Mögöttük gyerekek viháncolnak. Az ősz hajú rá­juk szól: — Vigyétek el a koszos tá­nyérotokat! — replikázik, de azok rá se hederítenek. Egyre többen leszünk. A közeli asztalhoz fiatalasszony telepszik három aprósággal. Szomszédom nagykabátban iszogat, előtte sörösüveg. — Nem eszik? — kérde­zem. — Elfogyott a pénzem, csak erre telik. Vagy akar fi­zetni egy gombás pörköltet? Feltűnik: itt senki sem do­hányzik. Az edényeket a leg­többen visszaviszik. A villán sárgásán csillog a sült bur­gonya. Csúszkál az üvegtál, néha hozzákoccan a vizes­kancsóhoz. Felnézek. Néhány méterre tőlem fekete vászon­cipőben, fején sötét szőrme- sapkában áll az idős néni, a tálcán sütemény. Udvaria­san hellyel kínálom. — Ízlik? — Tudja, fiam, az én me­nyem soha nem süt ilyene­ket. Amikor nincs itthon, el­szököm hazulról, és jól bela­kom ... Nagy hajtás van nyitástól zárásig. A főszakács mindig új dolgokon töri a fejét. De a gyerekek még rajta is ki­fognak. Hiába a három fo- gásos menü, némelyikük a húst sem fogyasztja el. Pe­dig gyakran adnak süte­ményt, gyümölcsöt, ivólevel is. A terem végében három fiú „birkózik” a zöldbabfőze­lékkel. A leveshez alig nyúl­tak, a sült borda érintetle­nül hever egyikük tányér­ján. — Nem szereted? — Nagyon csontos, nincs kedvem kínlódni vele. — Mit ennél szívesen? — Csirkehúst... — vágja rá unottan. Nem messze tőlük nagy a zsivaj. A fiú eszik, a három lány meg nézi. Egyetlen kré­mest négyfelé vágnak és nevetnek. A gázálarctáskák szanaszét hevernek körülöt­tük. Az 1. számú iskola 7—8. osztályos diákjai kuncognak: — összeírja a kedvenc ételeinket? Mákos tészta, brassói, palacsinta, tejbe- gríz... szavalják kórusban. A fiú gavallér: — Megyünk a Csabába, van egy húszasom — indít­ványozza, és felkerekednek. Vidám a hangulat. Mesé­lik, hogy a múltkor egy élel­mes gyerek odaült a női mosdó elé, s a hölgyek sorra legombolták az egy forintot. A felnőttek nem érnek rá fe­gyelmezni. Esznek. A két fiatalember előtt pa­lócpecsenye, savanyúság, sör és üdítő ital. — Mindig itt ebédelnek? — Gyakran megfordulunk a Kakasban — válaszol a fiatalabb. — Szeghalmi gép­kocsivezetők, rakodók va­gyunk. Az étel jóízű, elegen­dő, és gyorsan szabadul az ember. Nincs pincér, nem kell borravalót adni, mégis elégedetten állunk fel az asz­taltól. Fiatal pár érkezik. Hossza­san nézegetik az étvágyger­jesztő táblát. A lány hozzá­simul a magas fiatalember­hez, és kérdőn néz rá. — Válassz valami finomat — bátorítja a fiú. — Jó, akkor kérek egy ra­gulevest és túróscsuszát, sok tejföllel... Alig múlt fél kettő. Seres Sándor Naponta 220 általános iskolás is itt étkezik Fotó: Martin Gábor Pályázat a Népművészet ifjú mestere cím elnyeréséért Az idén — tizedik alka­lommal — ismét pályázatot hirdetett a KISZ Központi Bizottsága a Népművészét if" jú mestere cím elnyerésére. Az egyre népszerűbb pályá­zattal — amelyre tavaly csaknem másfél százan küld­ték el jelentkezésüket — az ifjúság alkotó- és előadói te­vékenységét, a nemzeti ha­gyományok ápolását és to­vábbfejlesztését kívánják elősegíteni, beleértve a nem­zetiségiek kultúráját is. A pályázaton 30 éves korig le­het részt venni, a következő művészeti ágakban: hangsze­res népzene, népdal, néptánc és népmese. A tárgyi alkotások kate­góriájában 35 év a felső kor­határ. Itt az alábbi művé­szeti ágakban várnák pálya- műveket: hímzés, szövés, fa­faragás, fazékasság, kerámia, szövött technikájú szőnyeg, kékfestés, tojásfestés, ková­csolt vas, gyékény- és vesz- szőífonás. Az előadóművészét! kate­góriában a jelentkezéseket és a tárgyi népművészeti alko­tásokat 1981. május 1—5. kö­zött kell benyújtani a KISZ Központi Művészegyüttes székházában. Cím: Buda­pest VII., Rottenbiller utca 16—22. A Népművészet ifjú mes­tere címekről, amelyet a pá­lyázók csak egy alkalommal nyerhetnek el, felkért bí­rálóbizottság dönt. A népze­ne, a népdal, néptánc és a Békéscsabán, a Vöröske­reszt városi vezetősége ezek­ben a napokban készül fel az új mozgalmi év teendői­re, a centenáriumi ünnepsé­gekre. Szerdán, február 25-én a városi vezetőség ülésezik, s ekkor tartja beszámolóját a IV: kerületi alapszervezet is. Másnap, február 26-án a kö­népmese kategóriában indu­lók később meghatározandó időpontban mutatják be tu­dásukat a zsűri előtt. A Népművészet ifjú mes­tere címeket augusztus 20-án osztják ki. A legjobb pálya­műveket ismét kiállításon szemlélhetik meg az érdek­lődők. A legtehetségesebb al­kotók egyúttal meghívást kapnak a tokaji ifjúsági nép- művészeti táborba. zépfokú iskolák vöröskeresz­tes tanárelnökei és ifjú vö­röskeresztes titkárai beszél­getnék az ifjúsági vöröske­resztes munka tapasztalatai­ról és feladatairól. Február 27-én az általános iskolák vöröskeresztes tanárelnökei találkoznak a Vöröskereszt békéscsabai városi vezetősé­gének helyiségében. JEGYZET napirenden: A megye testnevelési és sportmozgalmának fejlesztése Majd otthon eszünk rendesen A megyei tanács végrehajtó bizottsága — Gyulavári Pál tanácselnök vezetésével — február 24-én, tegnap ülést tartott a következő napirendekkel: — jelentés a vb-határozatok végrehajtásáról; — a megyei tanács vb ötéves (1981—85) beszámoltatási és ellenőrzési programja; — Békés megye testnevelési és sportmozgalma közép­távú fejlesztésének programja (1981—85); — a megyei tanács vb képzési, továbbképzési és után­pótlási terve (1981—85); — bejelentések. Az első napirend elfoga­dása után került sor a me­gye testnevelési és sport- mozgalma középtávú fejlesz­tési programjának vitájára, amelyben részt vett dr, Ma­róit János, az Országos Test- nevelési Sporthivatal elnök- helyettese. Az írásos anyag­hoz kapcsolódó szóbeli ki­egészítő ezúttal újszerű volt: egy elektromos tájékoztató tábla és az ehhez kapcsoló­dó szöveges magyarázat adott képet a megye sport­járól. Ebből kiderült, hogy megyénkben 139 a sport­egyesületek száma, ezeknek 36 226 tagja van, 3172-vel több, mint 1975-ben volt. Az egyesületekben 28 sportág­ban 312 szakosztály műkö­dik. A versenysport szakmai irányítását 414 minősített edző látja el, 130-cal több, mint az elmúlt öt évben, ugyanakkor a társadalmi ed­zők száma nem változott, ma is 160. A sportegyesületek jelenleg összesen 41 millió forint költségvetésből gaz­dálkodnak, ez 17 millió fo­rinttal több az 1975. évinél. A minősített sportolók szá­ma 554-ről 1234-re nőtt, az egyéni és csapatsportágakban a nemzetközi, valamint a ha­zai élvonalhoz tartozó szak­osztályok száma 10-ről 14-re emelkedett. Az utánpótlás­nevelés szervezett sportisko­lái rendszere alakult ki a megye négy városában — Békés kivételével — és az ezekhez kapcsolódó testneve­lési osztályok aránya 80 szá­zalékkal nőtt. Békéscsabán, Gyulán, Orosházán és Szarvason versenysportcent­rumok alakultak ki. A terv­időszakban széles körű tár­sadalmi összefogással elké­szült 19 tornaterem, 89 isko­lában bitumenes kispálya épült. Az elmúlt időszak ered­ményének összegzése után az 1981—85. évi fejlesztési fel­adatokról volt szó. A tö­megsportban részt vevők számának növelése mellett tovább szükséges bővíteni a versenysportcentrumokat. A tervszerű utánpótlás biztosí­tására Gyomán, Endrődön, Mezőhegyesen, Sarkadon. Szeghalmon és Tótkomlóson a megye által kiemelt sport- egyesületek létrehozása in­dokolt. Változatlan cél, hogy a Békéscsabai Előre SC or­szágosan kiemelt egyesületté váljon. A jelentés a továb­biakban részletesen taglalta, mely sportágakat indokolt fejleszteni az egyes városok­ban. A személyi és tárgyi feltételekről szólva megálla­pította, hogy Békés megye a szabad és fedett sportlétesít­ményekben az ÉVM—OTSH együttes utasításában meg­határozott normatívák alap­ján jóval az országos alatt van. Különösen rossz a hely­zet a megyeszékhelyen, ahol a több célt szolgáló sport- csarnok hiánya okoz gondot. létesítmények építésénél — a szűkös anyagi lehetőségek miatt — fokozottan szüksé­ges támaszkodni a társadal­mi munkára, amelynek szép eredményeivel megyeszerte találkozhatunk. A szabadidő- központok kihasználtságát az elemi feltételek megteremté­sével, a vonzó környezet és programok kialakításával le­het biztosítani. Ez azért is indokolt, mert a Körösök völgyében kedvezőek a ter­mészeti adottságok, és nagy tömegek számára biztosítha­tók a szabad idő testkultúrát is elősegítő kihasználása, ami az ötnapos munkahétre való áttéréssel előtérbe kerül. A végrehajtó bizottság összegzésként megállapította, hogy az elmúlt öt esztendő­ben a megye verseny- és tö­megsportjának színvonala ja­vult, amelyben döntő része van a hivatásos sportmunká­soknak és a társadalmi aktí­váknak. Ez kedvező alapot teremt a következő öt esz­tendő feladatainak megoldá­sához. A testület a jelentést a vitában elhangzottakkal ki­egészítve elfogadta, és java­solta, hogy az iskolai testne­velés feladatait építsék be a VI. ötéves terv programjába. A következőkben a megyei tanács vb képzési, tovább­képzési és utánpótlási tervét tárgyalta meg a testület. E napirend vitájában részt vett Klement Tamás, a Minisz­tertanács Tanácsi Hivatala személyzeti főosztályának képviselője. Az előterjesztés bevezetőben megállapította, hogy a párt- és kormányha­tározatok szellemében a me­gyei tanács végrehajtó bi­zottsága gondot fordított a tanácsi vezetők és dolgozók szakmai és politikai képzésé­re. Ennek eredményeként a városi tanácsok tisztségvise­lői, vb-titkárai, a járási hi­vatalok elnökei, elnökhelyet­tesei és a megyei tanács osz­tályvezetői egyetemi, főisko­lai képzettséggel rendelkez­nek. Csaknem valamennyien felsőfokú politikai képesítést is szereztek. Tovább javult a községi tanácsok vezetőinek és ügyintézőinek szakmai, politikai végzettsége. A kö­zéptávú terv célja, hogy a tanácsi szervezetekben dol­gozók tovább bővítsék álta­lános műveltségüket, fokoz­zák a feladatok ellátásához szükséges jártasságot. A program tartalmazza a kép­zés és továbbképzés rendjét, elveit, módszereit. A végre­hajtó bizottság a vitában el­hangzottakkal együtt a prog­ramot elfogadta, majd beje­lentésekkel zárult a tanács­kozás. S. F. Óra nélkül is pontosan tu­dom, mikor van délután négy óra. Csak ki kell néz­nem az ablakon, s ha a ve­lünk szemben levő iskola ka­puja elé befut egy öreg te­repjáró, akkor van négy. S ha nem is ennyire pon­tosan, de többé kevésbé meg tudom állapítani azt is, hogy milyen volt az ebéd a szom­széd iskolában. Ha az emlí­tett gépkocsi vezetője, aki egyszemélyben rakodó is, egy hordót tesz be a hátsó ülésre, akkor jó volt az az­napi ebéd, ha kettőt, akkor — stílszerűen minősítve — nagyon gyenge hármas alá. Gyanítom, hogy az ebéd elkészítői abból a feltevésből indulnak ki, hogy otthon majd úgyis eszik rendesen a gyerek. Ez persze nem vi­gasz a szülő számára, aki úgyszintén részesül a mun­kahelyi étkeztetés „áldásai­ból”, hisz az eredendő cél az volt, hogy könnyítsünk a nők sorsán. Nemrégiben a KNEB Bu­dapesten, és tizenhét megyé­ben végzett széles körű vizs­gálatot, s az erről szóló je­lentést a kormány is megvi­tatta. Amit a népi ellenőrök tapasztaltak, az nem ad okot a dicsekedésre. Már csak azért sem, mert a közétkez­tetés tömegeket érint — a tanulók, diákok, főiskolai, egyetemi hallgatók, a dolgo­zók zöme nap mint nap szer­vezetten étkezik —, és nem mindegy, hogy milyen köz­érzettel állnak fel az asztal mellől. Az emúlt évet alapul véve megfigyelhető némi javulás — állapította meg a KNEB- jelentés —, ám gyorsan hoz­zátette: a gyermek- és diák- étkeztetésben a normák és térítési díjak rendszere ide­jétmúlt; az általános isko­lákban sok helyütt ugyanazt kapják a gyerekek ebédre, mint a középiskolákban, méghozzá drágábban;. a munkahelyi étkeztetésben nagy az eltérés az anyagnor­máik és a térítési díj tekinte­tében. Mi tehát a baj? Általában a következők: kicsi az adag, nincs benne elég kalória, fzetlen az ebéd, piszkos az ebédlő, az evőeszköz, sokba kerül a munkahelyen elköl­tött ebéd. Kinek-kinek más a kifogása. Mert munkahelyen­ként más és más a gyakor­lat. S csak egyet kiragadva a kifogásolnivalókból: miért járul hozzá az egyik vállalat 1,74 forinttal az ebédhez, s miért térít a másik 17 forin­tot? A kormány meghallgatta a KNEB jelentését, de döntést nem hozott. A hozzájárulás mértékét a vállalat szabja meg! — így foglaltak állást —, a KNEB pedig azt java­solta, hogy a vállalatok tö­rekedjenek arra: a dolgozó csupán az anyagköltséget fi­zesse meg, a többit a mun­káltató térítse. Ez persze hosszú távú program. Amíg ez megvalósul, nagyon sok mindent lehet tenni azért, hogy kisdiák és felnőtt egy­aránt elégedetten álljon fel az asztaltól. Kmety Attila Kutyabarátok egyesülete Békéscsabán A vitában nagy hangsúlyt kapott az iskolai testnevelés, a szakember- és létesítmény­ellátottság javítása, a sza­badidő-központok kihaszná­lása. Az egyetemes magyar sport érdeke az iskolai test­nevelés színvonalának eme­lése, ezen múlik, hogy egész­séges nemzedék nőjjön fel, ugyanakkor a jövő verseny- sportja is az itt folyó mun­kától függ. Sokat tehetnek ezért a szakemberek, az el­hivatottsággal dolgozó test­nevelő tanárok és edzők. A A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének bé­késcsabai szervezete február 22-én, vasárnap délelőtt tar­totta vezetőségválasztó tag­gyűlését. A megyeszékhelyen 250 tagja van ennek a cso­portnak, sokan azonban nem vesznek részt az egyesületi életben. Az elmúlt öt év alatt folyamatos volt a mun­kakutya-kiképzés, két kiállí­tást és alföldi munkakutya- versenyt is rendeztek. Az új vezetőség tervei között sze­repel az egyesületi mozga­lom tartalmasabbá tétele. Többek között szeretnének a soraikban pártoló tagokat látni, s néhány vállalattal együttműködési szerződést kötni. Így az üzemi telepek­nek esetleg társadalmi mun­káért cserébe őrkutya-kikép­zést biztosítanának. A taggyűlés részvevői az egyesület elnökének: dr. Föld­házi Sándort, titkárának Bogdán Györgyöt, kiképzés­vezetőnek pedig Bálint Ist­vánt választották meg. 0 vöröskeresztes munka feladatairól

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents