Békés Megyei Népújság, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-24 / 46. szám
1981. február 24., kedd o Megkezdődött az SZKP XXVI. kongresszusa (Folytatás a 2. oldalról) moknak — ma éppen úgy nem, mint Lenin idejében. De amikor a kommunisták közös forradalmi ügyükért harcolnak, abból indulunk ki, hogy a különböző nézetek és álláspontok türelmes elvtársi megvitatása felel meg a legjobban közös céljainknak. A kommunisták következetes békdharca, az imperializmus agresszív politikája ellen, a népieket nukleáris katasztrófával fenyegető fegyverkezési hajsza ellen folyó harc nagy egyesítő erő, a kommunista világ- mozgalom további összefogásának, tekintélye növekedésének hatalmas tényezője.” „A legfontosabb az. hogy a marxizmus—leninizmus tanításával felvértezett kommunisták mindenkinél mélyebben és mindenkinél helyesebben látják a világban végbemenő folyamatok lényegét és távlatait, helyes következtetéseket vonnák le ebiből az országuk munkás- osztálya, dolgozód érdekeiért, a demokráciáért, a békéért, a szocializmusért folytatott harcuk számára. Ezen az alapon építi az SZKP kapcsolatait a testvérpártokkal.” A beszámolási időszakban — folytatta Brezsnyev — erősödött az SZKP együttműködése mág demokratikus erőkkel is. így számos nyugati ország szocialista, illetve szociáldemokrata pártjaival — főképpen a háborús veszély elleni küzdelemben. Fontosnak tekinti az SZKP az együttműködést a szociáldemokratákkal, a szakszervezetekkel, a vallásos körökkel, valamennyi demokratikus békeszerető erővel a háború megakadályozásának, a béke megszilárdításának érdekében. Tovább éleződött a kapitalizmus általános válsága A továbbiakban heonyid Brezsnyev behatóan elemezte a tőkés világ helyzetét. Megállapította, hogy az utóbbi években tovább éleződött a kapitalizmus általános válsága. Az utóbbi tíz éviben immár harmadik gazdasági visszaesését éli át. 1970 óta a fejlett tőkés országokban az árak átlagosan 2,3-szeresükre emelkedtek, s ezen belül 1975 óta másfélszeresükre. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok új elnöke hivatalba lépéseikor beismerte: az Esésűit Államokat most sújtja nemzeti történelmének egyik legrosz- szabb inflációs periódusa, s az infláció magának az élet alapjainak a megrendítésé' vei fenyegeti az amerikaiak millióit. Vajmi keveset segít a kapitalista gazdaság állami szabályozása. A burzsoá kormányok az infláció elleni intézkedésekkel elősegítik a termelés pangását és a munkanélküliség fokozódását; a termelés válságos hanyatlásának megfékezésére törekedve még inkább fokozzák az inflációt. A fejlett tőkés országokban tíz év alatt megkétszereződött a munkanélküliék serege. 1980-ban a munka- nélküliek száma 19 millió volt. Éleződnek az imperialisták közötti ellentmondások, erősödik a harc a piacokért, a nyersanyag- és energiaforrásokért. A japán és a nyugateurópai monopóliumok mind sikeresebben versengenék az amerikai tőkével, még az Egyesült Államok belső piacán is. A 70-es években az Egyesült Államok részaránya a világexportban csaknem 20 százalékkal csökkent. „Azok a nehézségek, amelyekkel a kapitalizmus küzd, befolyásolják politikáját, ezen belül külpolitikáját is — hangsúlyozta Leonyid Brezsnyev. Kiéleződött a harc a tőkés országok külpolitikai irányvonalának alapvető kérdései körül. Az utóbbi időben jelentősen aktivizálódtak az enyhülésnek, a fegyverkezés korlátozásának, a Szovjetunióval és más szocialista országokkal való kapcsolatok megjavításának ellenségei. A kalandorság és az, hogy saját önző céljaik érdekében készek kockára tenni az emberiség létérdekeit — mindez különösen leplezetlenül nyilvánul meg az imperializmus legagresszivebb köreinek politikájában.” „A népek jogainak és vágyainak teljes semmibevevését demonstrálva megkísérlik a terrorizmus megnyilvánulásának minősíteni a néptömegek felszabadító harcát. Valójában az a céljuk, hogy elérjék az elérhetetlent: meggátolják a világban végbemenő haladó változásokat, visszaszerezzék maguknak a népek sorsa feletti uralmat. Példátlanul növekednek a katonai kiadások. Az Egyesült Államokban a katonai kiadások elérték az évi 150 müliárd dollárt. Az amerikai katonai-ipari komplexum azonban még ezekkel a csillagászati számokkal sincs megelégedve — még többet követel. Washington követeléseinek engedve az Egyesült Államok NATO-ibeli szövetségesei is kötelezték magukat — jóllehet egyesek nem a legszívesebben —, hogy majdhogynem évszázadunk végéig automatikusan növelik katonai kiadásaikat. E hatalmas összegek jelentős részét az új típusú hadászati nukleáris fegyverfajták gyorsított fejlesztésére fordítják. E fegyverék létrehozását a hírhedt Carter- direktívához hasonló, a béke ügye szempontjából veszélyes, katonai doktrínák meghirdetése kíséri. Az emberekkel el akarják hitetni, hogy a nukleáris háború korlátozott is lehet, azt akarják, hogy megbékéljenek az ilyen háborúk lehetőségének gondolatával.” „Az imperialista körök más államokat és népeket illetően az uralom és a kényszer kategóriáiban gondolkodnak. Az Egyesült Államok, hogy megossza másokkal a költségeket, és egyben szorosabban magához kösse NATO-beli partnereit, e tömb funkcióinak kibővítésére törekszik. A washingtoni stratégák nyilvánvalóan be akarnának vonni háborús előkészületeikbe több tucat más államot, be szeretnék hálózni a világot támaszpontjaikkal, repülőtereikkel és fegyverraktáraikkal. Ezeknek az akcióknak az igazolására azt a verziót terjesztik. hogy szovjet veszély fenyegeti a Közel- és Közép- Kelet kőolajkincsét, illetve a kőolajszállltásd útvonalakat. Ez eleve hazugság, mivel szerzői jól tudják, hogy a Szovjetunió nem készül kezet emelni sem az egyikre, sem a másikra.” „Az Egyesült Államokkal való viszonyunkban ezekben az években, ahogy korábban is. elvi és konstruktív vonalat követtünk. Sajnos, a fehér házi vezetőségváltás után is nyíltan harcias felhívások és nyilatkozatok hangzanak el Washingtonban, amelyek kimondottan arra irányulnak, hogy megmérgezzék a légkört az országaink közötti kapcsolatokban. Szeretnénk mégis azt remélni, hogy azok, akik ma határozzák meg Amerika politikáját, végül is képesek lesznek reálisabban szemlélni a dolgokat. A Szovjetunió és az Egyesült Államok, a Varsói Szerződés és a NATO között kialakult katonai-hadászati egyensúly objektív módon szolgálja a béke megőrzését bolygónkon. Mi nem törekedtünk és nem törekszünk katonai fölényre a másik féllel szemben. Ez nem a mi politikánk. De azt sem engedjük meg. hogy velünk szemben alakítsanak ki ilyen fölényt. Az ilyen kísérletek, valamint az, hogy az erő pozíciójából beszéljenek velünk, teljesen kilátástalanok!” „Akár a hadászati nukleáris fegyverekről, akár a középhatótávolságú nukleáris fegyverekről van szó Európát illetően, mindkét esetben hozzávetőleges egyensúly áll fenn a felek között. S az egyensúly szilárdabb lehetne, ha megfelelő szerződéseket és egyezményeket kötnénk. Nem felel meg a valóságnak az a verzió sem, miszerint a fegyveres erők össz- létszámát illetően szovjet fölény van. Az Egyesült Államok és a többi NATO-tagor- szág fegyveres erőinek együttes létszáma még valamelyest nagyobb is, mint a Szovjetunióé és a Varsói Szerződés többi országáé. Milyen szovjet katonai fölényről lehet itt szó? Ä katonai veszély forrása nem a Szovjetunió állítólagos fölénye, hanem maga a fegyverkezési hajsza, a világban fennálló feszültség.” Szükség van a párbeszédre Ennek a veszélynek a megszüntetése érdekében Leonyid Brezsnyev szorgalmazta a tárgyalásokat a vitás nemzetközi kérdések megoldására. Szükségesnek nevezte a párbeszédet, „méghozzá az aktív párbeszédet minden szinten. Mi készek vagyunk a párbeszédre.” Elégedetten állapította meg, hogy az európai kontinensen, az enyhülés ellenségei erőfeszítéseinek ellenére „lényegében nem alakul rosszul a két rendszer országai közötti békés együttműködés. Szélesebbek és tartalmasabbak lettek a politikai kapcsolatok. A külpolitika több jelentős problémáját illetően gyakran sikerül megtalálnunk a közös nyelvet. Növekednek és minőségileg is fejlődnék a gazdasági, tudományos-műszaki és kulturális kapcsolatok.” Ennek példájaként említette a szovjet—francia és a szovjet—nyugatnémet kapcsolatok bővülését, és az európai enyhülést erősítő megállapodásokat. „Az európai ügyekről szólva nem hallgathatjuk el azt a tényt sem, hogy új, komoly veszélyek fenyegetik az európai békét — figyelmeztetett Leonyid Brezsnyev. — Elsősorban a NATO azon döntéséről van szó, hogy újabb amerikai nukleáris rakétaeszközöket telepít Nyugat- Európába. Ez a döntés nem .válasz’ az állítólagos szovjet kihívásra, nem a fegyverzet szokásos .korszerűsítése’, ahogyan azt Nyugaton állítják. Nyilvánvaló az a szándék, hogy a NATO javára változtassák meg az Európában kialakult katonai egyensúlyt. Világosan meg kell érteni: a Szovjetunió és szövetségesei ellen irányuló új amerikai rakéták telepítése az NSZK, Olaszország, Anglia, Hollandia vagy Belgium területén feltétlenül kihat kapcsolatainkra ezekkel az országokkal, nem beszélve már arról a kárról, amelyet saját biztonságuknak okoznak. így ezen országok kormányainak és parlamentjeinek megvan az alapjuk, hogy újra és újra mérlegeljék ezt az egész kérdést. Az európai népek létérdekei megkövetelik, hogy Európa más úton járjon. Azon az úton, amelyet Helsinkiben raktak le.” Ismét hangsúlyozta, hogy a szovjet párt és állam külpolitikai tevékenységének alapvető irányvonala volt és marad a háborús veszély csökkentéséért, a fegyverkezési hajsza megfékezéséért vívott küzdelem. Ez a feladat ma különleges jelentőségűvé és halaszthatatlanná vált. Nincs talán még egy olyan állam a világon, amely annyi konkrét és realista kezdeményezéssel élt, mint a Szovjetunió. „Az elmúlt évek alatt a Szovjetunió határozottan harcolt azért, hogy véget vessenek a nukleáris fegyverkezési hajszának. Óriási munkát végeztünk a hadászati fegyverek korlátozására vonatkozó, az USA-val megkötendő szerződés előkészítésében. Sokat tettünk a nukleáris fegyverkísérletek teljes betiltására irányuló tárgyalások során. Bejelentettük és megerősítettük, hogy nem alkalmazunk nukleáris fegyvert az ilyen fegyverekkel nem rendelkező, azokat saját területükön elhelyezni nem engedélyező országok ellen.” „Javasoltuk, hogy szüntessék meg a nukleáris fegyverek gyártását, kezdjék el készleteinek csökkentését, egészen teljes felszámolásukig.” A Szovjetunió — folytatta' Brezsnyev — aktívan fellépett minden más tömegpusztító fegyverfajta, így a neutronfegyver betiltása mellett. A Pentagon most ismét azzal próbálkozik, hogy meghonosítsa ezt a fegyvert. „Mi a magunk részéről megerősítjük, hogy nem kezdjük el e fegyver gyártását, ha az nem jelenik meg más országokban, és készek vagyunk az e fegyvert egyszer, s mindenkorra betiltó egyezmény megkötésére.” Emlékeztetett a szónok arra is, hogy a Szovjetunió és a Varsói Szerződés más országai a különböző nemzetközi fórumokon (Madrid, Bécs) több konkrét javaslattal léptek fel az európai katonai enyhülés biztosítására, a fegyverkezési hajsza korlátozására. Ezek a javaslatok ma is érvényben vannak. „A jelenlegi világhelyzet azonban újabb, további erőfeszítéseket követel annak érdekében. hogy kiküszöböljük a háborús veszélyt, és megszilárdítsuk a nemzetközi biztonságot.” Az SZKP KB főtitkára javasolta a bizalomerősítő intézkedések körének kiterjesztését: „A magunk részéről mi már kijelentettük, hogy készek vagyunk továbblépni, és bejelenteni a haditengerészeti és a légierők hadgyakorlatait is. Javasoltuk, és újból javasoljuk, hogy a tájékoztatás terjedjen ki a nagyobb méretű csapat- mozgásokra is. Most pedig azt akarjuk indítványozni, hogy jelentősen bővüljön az ilyen intézkedések alkalmazásának övezete is. Készek vagyunk kiterjeszteni ezeket a Szovjetunió egész európai részére azzal a feltétellel, hogy a nyugati államok is megfelelően kibővítik a bizalomerősítő intézkedések zónáját. Van egy olyan térség, ahol Szocialista államférfiak az elnökségben — a második sorban balra Lázár György, a Minisztertanács elnöke (Telefotó) a bizalomerősítő intézkedések kidolgozása és alkalmazása — figyelembe véve természetesen e térség sajátosságait — nemcsak a helyzet enyhülését eredményezné ott, hanem igen hasznos lenne az egyetemes béke alapjainak megszilárdítása szempontjából is. A Távol-Keletről van szó, ahol olyan országok Vannak egymás szomszédságában, mint a Szovjetunió, Kína és Japán. Amerikai katonai támaszpontok is vannak ott. A Szovjetunió kész lenne valamennyi érdekelt országgal konkrét tárgyalásokat folytatni a Távol-Keletre vonatkozó bizalomerősítő intézkedésekről. Amikor ezeket a messzemenő javaslatokat tesszük a bizalomerősítő intézkedésekre vonatkozólag, abból indulunk ki, hogy azok megvalósítása elő fogja mozdítani a haladást a leszerelés ügyében is. Továbbá a Perzsa-öbölre vonatkozóan tett javaslatainkra időnként azt mondják, hogy ezeket nem lehet elválasztani a szovjet katonai kontingens afganisztáni jelenlétének kérdésétől. Mit mondhatunk erre?” „A Szovjetunió kész tárgyalni a Perzsa-öbölről, mint önálló problémáról. Kész természetesen részt venni az Afganisztán körüli helyzet külön rendezésében is, amiről fentebb már beszéltem. Nem ellenezzük azonban azt sem, hogy az Afganisztánnal kapcsolatos kérdések a Perzsa-öböl biztonságának kérdéseivel együtt kerüljenek megvitatásra. Természetes, hogy ebben az esetben csupán az afgán probléma nemzetközi vonatkozásai tárgyalhatok meg, nem pedig az afgán belügyek. Afganisztán szuverenitását teljes mértékben meg kell őrizni, csakúgy, mint el nem kötelezett státuszát. Mi ismételten, nyomatékosan higgadtságra szólítunk fel a hadászati fegyverzeteket illetően. Nem engedhető meg, hogy a világ népei a nukleáris háború kirobbanásának veszélye jegyében éljenek. A hadászati fegyverek korlátozása és csökkentése rendkívül fontos probléma. A magunk részéről készek vagyunk halogatás nélkül tárgyalásokat folytatni erre vonatkozólag az Egyesült Államokkal, megőrizve mindazokat a pozitívumokat, amelyeket eddig ezen a téren elértünk. A tárgyalások természetesen csakis az egyenlőség és az azonos biztonság alapján folytathatók. Mi nem megyünk bele olyan megállapodásba, amely egyoldalú előnyt adna az Egyesült Államoknak. Ezzel kapcsolatban ne legyenek illúziók. Véleményünk szerint a megfelelő időben valamennyi többi nukleáris hatalomnak is csatlakoznia kell ezekhez a tárgyalásokhoz. A Szovjetunió kész tárgyalásokat folytatni bármilyen fegyverfajta korlátozásáról. Annak idején javasoltuk a tengeralattjáróról indított Trident rakéták és a mi megfelelő rendszerünk létrehozásának tilalmát. Ezt nem fogadták el. Az amerikaiak létrehozták a Trident—I. rakétákkal felszerelt Ohio típusú új tengeralattjárót. Mi is létrehoztuk a hasonló rendszerű Tájfunt. Ki nyert ezzel? Készek vagyunk megegyezni arról, hogy korlátozzák az Egyesült Államokban az Ohio típusú, nálunk pedig a hasonló új tengeralattjáró rendszerbe állítását. Meg tudnánk állapodni arról, hogy tiltsák be a tengeralattjárókon levő ballisztikus rakéták korszerűsítését és újak létrehozását. Legfontosabb feladat: a béke megérzése Most pedig szóljunk az európai nukleáris rakétafegyverekről. Folytatódik e fegyverek veszedelmes felhalmozása. önmagába visz- szatérő kör alakult ki: az egyik fél ellenakciót vált ki a másiknál. Hogyan szakítsuk meg ezt a láncot? Olyan megoldást javasolunk, amely szerint el kell halasztani a NATO-országok és a Szovjetunió új középhatótávolságú nukleáris rakétaeszközeinek európai telepítését, azaz, mennyiségi és minőségi szempontból be kell fagyasztani az ilyen eszközök meglevő szintjét, beleértve természetesen az Egyesült Államok ebben a térségben található előretolt telepítésű nukleáris eszközeit is. Ez a halasztás azonnal életbeléphetne, amint az adott kérdésben megkezdődnek a tárgyalások, és addig maradna érvényben, amíg nem kötik meg az Európában elhelyezett nukleáris eszközök korlátozásáról, illetve csökkentéséről szóló végleges szerződést. A népeknek tudniuk kell az igazságot, hogy az emberiség számára milyen pusztító következményekkel járna a nukleáris háború. Javasoljuk, hogy hozzanak létre olyan tekintélyes nemzetközi bizottságot, amely kimutatná a nukleáris katasztrófa elhárításának szükségességét. E bizottságnak tagjai lehetnének különböző országok legkiválóbb tudósai. A bizottság következtetéseiről tájékoztatni kell az egész világot. Vannak természetesen más időszerű nemzetközi problémák is a mai világban. Ügy véljük például, hogy hasznos lenne összehívni a Biztonsági Tanács rendkívüli ülését a tagállamok legmagasabb szintű vezetőinek részvételével, hogy keressék a nemzetközi helyzet enyhülésének, a háború kizárásának módozatait. Az ülésen részt vehetnének más államok vezetői is, ha úgy kívánnák. Az ülést természetesen alaposan elő kellene készíteni, hogy eredményes legyen. Űj javaslataink a kérdések széles körét ölelik tehát fel. Vonatkoznak a nukleáris rakétafegyverekre és a hagyományos fegyvertípusokra, a szárazföldi csapatokra, a haditengerészetre és a légierőre. Érintik mind az európai, mind a közel- és távol-keleti helyzetet. Szó van bennük mind politikai, mind katonai jellegű kérdésekről. Mindezeket a javaslatokat egyetlen cél fogja össze: tegyünk meg minden lehetségesét a népeket fenyegető nukleáris háború elhárítására, a béke megőrzésére a földön. Ez eddigi békeprogramunk szerves folytatása. Nincs jelenleg fontosabb feladat nemzetközi téren pártunk, népünk számára, és bolygónk valamennyi népe számára, mint a béke megvédése. Ezzel gyermekeink és unokáink érdekében is munkálkodunk, a jövő nemzedékek boldogságáért. Ha béke lesz, a népek alkotó tettereje — a tudomány és a technika vívmányaira támaszkodva — bizonyára megoldja azokat a problémákat, amelyek jelenleg aggasztják az embereket. Nem a népek anyagi és szellemi javainak értelmetlen tékozlása, a pusztító háborúra készülődés, hanem a béke megszilárdítása a vezérfonalunk a holnapba vezető úton. Fejlődött a népgazdaság Az SZKP főtitkára ezután áttért a gazdaságpolitika kérdéseire. A népgazdaság irányítása a párt és az állam egész tevékénységének tengelye — mutatott rá —, hiszen a gazdaságban rakják le a szociális feladatok megoldásának alapját, szilárdítják (Folytatás a 4. oldalon)
