Békés Megyei Népújság, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-24 / 46. szám
1981. február 24., kedd Megkezdődött az SZKP XXVI. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) a gazdasági kapcsolatok. Elmondotta, hogy a Szovjetunió az elmúlt öt év alatt a KGST-orszégokból 90 milliárd rubel értékű árut kapott, szállításainak értéke pedig elérte a 98 milliárd rubelt. „Az együttműködésünk során felmerülő problémákat közösen oldjuk meg, mindegyik testvéri ország érdekei, és a közös érdekek összehangolásának útjait keressük. Ez vonatkozik például a kőolaj, a földgáz, valamint más olyan nyersanyagok és iparcikkek kedvezményes árának megállapítására, amelyeket a KGST-tagorszá- gok egymásnak szállítanak. Előfordulnak különleges esetek is, amikor barátaink sürgős segítségre szorulnak, így volt ez Vietnammal, amely 1979-ben Peking barbár agressziójának esett áldozatául.” „A Szovjetunió és a szocialista közösség más országai sürgősen élelmet, gyógyszert, építőanyagot küldtek, haditechnikát szállítottak. így volt Kambodzsával is, amelyet teljesen tönkretették Peking bábjai, a polpotisták. Ez, elvtársak, a szocialista internacionalizmus a gyakorlatban. A szovjet emberék megértik és helyeslik az ilyen magatartást.” Fontosnak minősítette Brezs- nyev a kereskedelmi-gazdasági kapcsolatok fejlesztését a Nyugattal is. E kapcsolatokat fontog tényezőnek nevezte a nemzetközi kapcsolatok stabilizálásában, de megjegyezte, hogy figyelembe kell venni a tőkés országok politikáját is. „Ezek az államok a velünk fennálló gazdasági kapcsolatokat nem ritkán a politikai nyomás eszközeként próbálják felhasználni. Vajon nem erről tanúskodnak a különféle tilalmak és diszkriminációs korlátozások az egyes szocialista országokkal folytatott kereskedelemben ? Általában meg kell mondani. hogy az építőmunka feladatait az utóbbi években országaink bonyolultabb viszonyok között kénytelenek megoldani. Közrejátszott ebben a gazdasági világkonjunktúra rosszabbodása, az ugrásszerű áremelkedések. Az enyhülés folyamatának lefékeződése, az imperializmus által kikén yszerített fegyverkezési hajsza nem csekély terhet jelent számunkra is.” Ez természetesen nem téríti vissza Kínát a fejlődés egészséges útjára. Az imperialisták nem lesznek a szocializmus barátai. Az USA, Japán és több NATO-ország azon készsége mögött, hogy bővítsék a katonai-politikai kapcsolatot Kínával, egyszerű számítás rejlik, mégpedig az, _ hogy saját, imperialista érdekükben használják fel Kína ellenséges magatartását a Szovjetunióval, a szocialista közösséggel szemben. Kockázatos játék! Ami pedig a kínai népet illeti, mélységes meggyőződésünk, hogy valódi érdekeinek a békepolitika felelne meg. Csakis a béke és a más államokkal való normális kapcsolatok politikája. Ha a szovjet—kínai kapcsolatok továbbra is fagyponton maradnak, ennek oka nem a mi álláspontunk.” „A Szovjetunió nem kereste és nem is keresi a konfrontációt a Kínai Népköz- társasággal. Mi az SZKP XXIV. és XXV. kongresszusa által meghatározott irányvonalat követjük, és a jószomszédság alapján szeretnénk építeni kapcsolatainkat Kínával. Érvényben maradnak a Kínával való kapcsolatok rendezésére irányuló javaslataink, mint ahogy változatlan a kínai nép iránti tiszteletünk és barátságunk érzése is.” Behatóan foglalkozott a szónok a gyarmati iga alól felszabadult országokkal. Közülük némelyekben a tőkés viszonyok honosodtak meg, mások igazi független politikát folytatnak. Megnövekedett az olyan országoknak a száma, amelyek a szocialista fejlődés útját választották. Fejlődésük bonyolult viszonyok között megy végbe, de alapvető fejlődési irányuk hasonló. Antiimperialista külpolitikát követnek. Erősödnek a dolgozók széles tömegeinek érdekeit kifejező forradalmi pártjaik. A Szovjetunió fejleszti a kölcsönösen előnyös, széles körű gazdasági és tudományos együttműködést a felszabadult országokkal. Közreműködésével nagy gazdasági objektumok létesülnek ezekben az államokban, és segít a szovjet állam a káderképzésben (mérnökök, technikusok, szakmunkások, orvosok, pedagógusok képzésében). „A többi testvéri országgal együtt segítünk a felszabadult országok védelmi képességének megszilárdításában is — folytatta a szónok —, ha ilyen kérelemmel fordulnak hozzánk. Ez történt például Angolában és Etiópiában. Ezekben az országokban megpróbáltak leszámolni a népi forradalmakkal a belső ellenforradalom, vagy a külső agresszió révén. Mi ellenezzük a forradalom exportját, de nem érthetünk egyet az ellenforradalom exportjával sem. Az imperializmus egy valóban hadüzenet nélküli háborút indított az afgán forradalom ellen. Ez közvetlenül veszélyeztette déli határaink biztonságát is. Ez a helyzet arra kényszerített bennünket, hogy megadjuk azt a katonai segítséget, ^amelyet e baráti ország kért. Afganisztán ellenségeinek tervei kudarcba fulladtak. A Babrak Karmái elvtárs vezette Afganisztáni Népi Demokratikus Párt és kormány átgondolt, a nemzeti érdekeknek megfelelő politikája megszilárdította a néphatalmat. Ami a szovjet katonai kontingenst illeti, azt készek leszünk kivonni az afgán kormánnyal való megegyezés alapján. Ehhez viszont az szükséges, hogy teljes egészében szüntessék meg az ellenforradalmi bandák átdobását Afganisztánba. Ezt az Afganisztán és a szomszédjai közti megállapodásokban kell rögzíteni. Szilárd biztosítékokra van szükség arra, hogy nem lesz újabb intervenció. Ez a Szovjetunió elvi álláspontja, amelyhez mi szilárdan ragaszkodunk!” Beszédében Leonyid Brezsnyev kitért az iráni változásokra is, és megállapította, hogy Iránban „minden bonyolultsága és ellentmondásossága ellenére, alapjában véve antiimperialista forradalom zajlott le”, noha a belső és külső reakció igyekszik megváltoztatni annak jellegét. Ebben az összefüggésben arra is emlékeztetett, hogy egyes keleti országokban az utóbbi időkben aktívan hangoztatnak iszlám jelszavakat. A kommunisták tisztelettel viseltetnek az iszlám, vagy más hitű emberek vallási meggyőződése iránt. A lényeg az, hogy mi a céljuk az ilyen vagy olyan jelszavakat hangoztató erőknek. „Az iszlám zászlaja alatt felszabadító harc is kibontakozhat ... de iszlám jelszavakat használhat az ellen- forradalmi lázadásokat szító reakció is. Következésképpen minden azon múlik, hogy milyen a valós tartalma valamely mozgalomnak.” Elismeréssel szólt Leonyid Brezsnyev a békeszerető, független India nemzetközi szerepéről, és méltatta a szovjet—indiai barátság megszilárdulását, az együttműködés fejlődését Ez az együttműködés a jövőben is á szovjet külpolitika egyik fontos irányvonala marad. Jó együttműködésre törekszik a Szovjetunió Indonéziával és más ASEAN-országokkal is. Leonyid Brezsnyev üdvözölte, hogy az elmúlt öt évben Afrikában, a Karib-ten- ger medencéjében és Óceániában tíz új állam nyerte el függetlenségét. A Zimbabwe Köztársaság létrejötte szemléletesen mutatja — állapította meg —, hogy a végéhez közeledik a klasszikus gyarmatosítók és fajgyűlölők uralma. Az imperialisták ezerféle úton-mód on próbálják magukhoz láncolni a felszabadult országokat. Szabadon akarnak rendelkezni természeti kincseikkel, stratégiai célokra akarják felhasználni azok területét. „Épp ilyen szemszögből közelíti meg a Nyugat a már öt hónapja folyó iráni—iraki háborút. Ez a háború teljesen értelmetlen ezen államok érdekei szempontjából, viszont igen előnyös az imperializmusnak, amely arról álmodozik, hogy visszaállítsa pozícióit ebben a térségben. Szeretnénk remélni, hogy Irakban is, Iránban is levonják ebből a kellő következtetéseket. A Szovjetunió határozottan amellett száll síkra, hogy mihamarabb vessenek véget e testvérgyilkos háborúnak, és politikai úton rendezzék a konfliktust. Mi igyekszünk ezt a gyakorlatban is elősegíteni. Most pedig a közel-keleti problémáról szólnék. Az Amerikai Egyesült Államok uralmi helyzetre törekszik a Közel-Keleten, a Camp Da- vid-i politika útjára, az arab világ megosztásának és az izraeli—egyiptomi különalku szervezésének útjára lépett. Az amerikai diplomáciának nem sikerült ezt az arabellenes különalkut szélesebb körű, kapituláns típusú egyezménnyé változtatnia. De másban boldogult: ismételten kiéleződött a helyzet ebben a térségben. Ez visszavetette a közel-keleti rendezést. Mi legyen a teendő a továbbiakban? Szerintünk ideje lenne elmozdítani az ügyet a holtpontról. Ideje lenne visszatérni ahhoz, hogy becsületesen, közösen keressük igazságos és realisztikus alapon az átfogó rendezést. A kialakult viszonyok között ez elérhető lenne, mondjuk, egy külön e célból összehívandó nemzetközi konferencia keretében.” „A Szovjetunió kész konstruktív szellemben, a jószándék pozíciójából kiindulva részt venni az ilyen munkában. Készek vagyunk ezt közösen megtenni más érdekelt felekkel: az arabokkal (beleértve természetesen a Palesztinái Felszabadítási Szervezetet) és Izraellel. Készek vagyunk az Egyesült Biztosítjuk érdekeink védelmét A szovjet pártvezető hangsúlyozottan szólt az ideológiai harc kiéleződéséről is. Megállapította, hogy a Nyugat részéről ez a harc neím korlátozódik csupán az eszmék egymás elleni küzdelmére, hanem minden lehető esziközt igénybe vesz a szocialista világ aláásására, fellazítására. „Az imperialisták és sze- kérto'lóik rendszeresen rendeznek ellenséges kampányokat a szocialista országok ellen. Befeketítenek és kiforgatnak mindent, ami ezekben az országokban történik. Számukra az a legfőbb, hogy eltérítsék az embereket a szocializmustól. Az utóbbi idők eseményei újra és újra bizonyítják: osztályellenségeink tanulnak vereségeikből. Egyre körmönfontabban és alattomosabban lépnek fel a szocialista országok ellen. Ott pedig, ahoi az imperializmus aknamunkájához hozzájárulnak még a belpolitikában elkövetett hibák és melléfogások is, létrejön a talaj a szocializmusellenes elemek aktivizálódásához, így történt a testvéri Lengyelországban, ahol a szocializmus ellenségei a külső erők támogatásával, anarchia létrehozásával igyekszenek ellenforradalmi mederbe terelni az események alakulását. Mint a LEMP KB legutóbbi plénuma megállapította, Lengyelországban olyan veszély keletkezett, amely fenyegeti a szocialista állam alapjait.” ,,A lengyel elvtársak most azon munkálkodnak, hogy leküzdjék a válságos helyzetet. A párt harcképessógének fokozására, a munkásosztályhoz, a dolgozókhoz fűződő kapcsolatok megszilárdítására törekszenek, konkrét programot dolgoznak ki a lengyel népgazdaság rendbe • hozására. Lengyelország számára fontos politikai támogatást jelentett a Varsói Szerződés tagállamai vezető személyiségeinek a múlt év decemberében megtartott moszkvai találkozója. Ez a találkozó világosan megmutatta: a lengyel kommunisták, a lengyel munkásosztály, az ország dolgozói bizton számíthatnak barátaikra és szövetségeseikre. A szocialista Lengyelországot, a testvéri Lengyelországot nem hagyjuk el a bajban, nem engedjük bántani! A lengyelországi események ismételten arról győznek meg bennünket, menynyire fontos a párt számára, vezető szerepének megszilárdítása szempontjából az, hogy a párt erősen odafigyeljen a tömegek véleményére, határozottan harcol- . jón a bürokratizmus, a Voluntarismus mindennemű megnyilvánulása ellen, aktívan fejlessze a szocialista demokráciát, megfontolt, reális politikát folytasson a külgazdasági kapcsolatokban. A világszocializmus története sokféle megpróbáltatást ismer. Voltak bonyolult és válságos momentumai. De a kommunisták mindig bátran szembeszálltak az ellenség támadásaival, és győztek. így volt ez a múltban, és így lesz ez a jövőben, is.: És ne kételkedjen senki abban a közös eltökéltségünkben, hogy biztosítjuk érdekeink védelmét, megőrizzük a népek szocialista vívmányait!” A továbbiakban Leonyid Brezsnyev aláhúzta, hogy a szocialista államok közeledésének folyamata továbbra is fejlődik. Ez azonban, mint mondotta, nem mossa el a szocialista országók nemzeti és történelmi sajátosságait. „Társadalmi életük, gazdaságszervezésük formáinak változatosságában azt kell látni, ami a valóságban van: a szocialista életmód megho- nósodása útjainak és módszereinek gazdagságát.” Fejlődnek a Szovjetunió kapcsolatai azokkal a szocialista országokkal is, amelyek nem tagjai a Varsói Szerződésnek és a KGST- nek. Ebben az összefüggésben méltatta a szovjet—jugoszláv együttműködés fejlődését, és szolidaritását nyilvánította a Koreai NDK- nak az ország egyesítéséért vívott harca iránt. Beszédét ezután így folytatta: „Külön kell szólni Kínáról. A Kínai Népköztársaság társadalmi-gazdasági fejlődésének tapasztalata az utóbbi két évtizedben súlyos tanulságul szolgál, és megmutatja, hogy hová vezet a szocializmus elveinek, lényegének eltorzítása mind a bel-, mind a nemzetközi politikában.” „Kína jelenlegi vezetői maguk is, a legkegyetlenebb feudális-fasiszta diktatúrának nevezik azt a rendet, amely az úgynevezett kulturális forradalom időszakában volt országukban. Nekünk nincs mit hozzátennünk ehhez az értékeléshez. Kína belpolitikájában most változások mennek végbe. Ezeknek a tényleges értelmét még majd az idő mutatja meg. Megmutatja, milyen mértékben sikerül a mai kínai vezetésnek lefcüz- denie a maoista örökséget. De Peking külpolitikájában, sajnos, egyelőre még semmiféle kedvező irányú változásról nem beszélhetünk. Ez a politika továbbra is a nemzetközi helyzet kiélezésére irányul, az imperializmus politikájával fonódik össze. Az SZKP XXVI. kongresszusa alkalmából a szovjet fővárosban tartózkodó magyar pártküldöttség vasárnap megtekintette „A kommunizmust építjük” című kiállítást. Képünkön: a Kádár János vezette magyar küldöttséget Nyikolaj Pono- marjov, a szovjet képzőművészeti szövetség elnöke (jobbra, szemüveggel) kalauzolta a kiállításon (Telefotó) Államokkal együtt keresni egy ilyen megoldást. Emlékeztetek arra, hogy néhány évvel ezelőtt e tekintetben voltak bizonyos tapasztalataink. Készek vagyunk együttműködni az európai államokkal, mindazokkal, akik őszintén törekszenek az igazságos és tartós közel-keleti béke biztosítására. Bizonyára hasznos szerepet játszhat ebben továbbra is az ENSZ. Ami a dolog lényegét illeti, mi most is meg vagyunk győződve arról, hogy az igazi közel-keleti béke érdekében meg kell szüntetni az 1967- ben elfoglalt arab területek megszállását. Érvényre kell juttatni Palesztina arab népének elidegeníthetetlen jogait, beleértve saját állama megteremtését. Szavatolni kell e térség összes államai, a többi között Izrael biztonságát és szuverenitását. Ezek az alapelvek. A részletek, magától értetődően, megbeszélések tárgyát képezhetnék.” Az SZKP KB főtitkára a nemzetközi kapcsolatok fontos tényezőjének nevezte az el nem kötelezettek mozgalmát, és kifejezte reményét, hogy ez a mozgalom hű marad alapelveihez, a jövőben is fellép az imperializmus és a kolonializmus, a háború és az agresszió ellen. A Szovjetunió támogatja egy új nemzetközi gazdasági rend kialakítását — amelyet a volt gyarmati országok követelnek —, de ezt a kérdést nem szabad egyszerűen a gazdag Észak és a szegény Dél közti különbségekre korlátozni. „Készek vagyunk elősegíteni, és gyakorlatilag elő is segítjük az igazságos nemzetközi, gazdasági kapcsolatok kialakulását... Az SZKP ezentúl is következetesen folytatja a Szovjetunió és a felszabadult országok együttműködése fejlesztésének, a világszocializmus és a nemzetközi felszabadító mozgalom szövetsége megszilárdításának: irányvonalát.” Sokoldalú együttműködés a testvérpártokkal Beszédében ezután Leonyid Brezsnyev a nemzetközi kommunista és munkás- mozgalommal foglalkozott. Elmondotta, hogy az utóbbi években ez a mozgalom megizmosodott, erősítette tömegbefolyását. Ma már a világ 94 országában működik aktívan a kommunista párt. Az SZKP Központi Bizottsága tevékenyen fáradozott a testvérpártokkal való sokoldalú együttműködés további kibővítése és elmélyítése érdekében. Leonyid Brezsnyev számos példával világította meg e kapcsolatok fejlődését, majd megállapította: „A kommunista pártok befolyása növekedésének arányában egyre összetettebbekké és sokrétűbbekké válnak az előttük álló feladatok. Ez pedig időnként nem egyértelmű'értékeléseket von maga után, eltérésekhez vezet az osztályharc konkrét kérdései megoldásának megközelítésében, vitákat vált ki a pártok között is.” „Nézetünk szerint ez egészen természetes. Azelőtt is előfordult, hogy egyes kérdésekben nem volt azonos a kommunista pártok véleménye. Az élet meggyőzően bebizonyította, hogy az eltérések mellett is lehet és kell is fejleszteni a politikai együttműködést a közös osztályellenséggel szemben folytatott harcban. A legfelső döntőbíró a felmerülő problémák megoldásában az idő, a gyakorlat. Nem olyan régen egyes kommunista pártok vezetősége erélyesen védelmébe vette a szocializmusért folytatott harc és a szocializmus építése útjainak, formáinak nemzeti sajátosságaihoz való jogát. Ha azonban előítéletek nélkül közelítjük meg ezt a kérdést, el kell ismerni, hogy senki sem erőszakol rá senkire semmiféle sablont vagy sémát, amely figyelmen kívül hagyná egyes országok sajátosságait.” Brezsnyev emlékeztetett rá, hogy valamennyi szocialista ország a maga módján valósította meg forradalmát, „minden országon belül az osztályerők közötti viszony, a nemzeti életmód és a külső helyzet diktálta formákban”, „a szocializmus alapjai megteremtésének és megerősítésének, a szocialista társadalom építésének megvoltak és megvannak a különböző országokban a maguk sajátosságai”. „Így hát valamiféle »-egységesítésről-“ beszélni, szembeállítani a kommunista pártokat azon az alapon, hogy valaki elismeri, vagy nem ismeri el a társadalom átalakításának általuk választott útját, úgy gondolom, csak a reális tények mellőzésével lehet” — mondotta. „Egyes kommunista pártokban olykor -bírálóan vélekednek országunk fejlődése egyik vagy másik konkrét részletéről. Egyáltalán nem tartjuk azt, hogy nálunk minden ideálisan ment végbe. A szocializmus a Szovjetunióban hihetetlenül bonyolult körülmények közt épült. A párt járatlan úton haladt. És senki sem tudja nálunk jobban, milyen nehézségekkel és fogyatékosságokkal kerültünk szembe ezen az úton, s mi az, amit még nem sikerült leküzde- nünk. Az elvtársi, építő bírálatra mi mindig odafigyelünk. De határozottan ellene vagyunk annak a bírálatnak, amely elferdíti a szocialista valóságot, és így akarva vagy akaratlanul az imperialista propagandának, az osztályellenségnek tesz szolgálatot. Pártunk abból indul ki, hogy a kommunisták közötti véleménykülönbségek leküzdhetők — persze, hanem a forradalmárok és a reformisták, az alkotó marxizmus és a dogmatikus szektásság, illetve balos kalandorság közötti elvi eltérésekről van szó. Itt természetesen nem lehet helye kompramisszu- (Folytatás a 3. oldalon)
