Békés Megyei Népújság, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-22 / 45. szám

1981. február 22,, vasárnap SPORT SPORT SPORT SPORT Békéscsabán volt az első Ötivű kígyóvonal Újsághír: „A fogathaj- tóválogatott-keret szerda óta közös felkészülésen van Gyulán. Legjobb hajtóink dr. Várady Je­nő irányításával alapozó edzéseken és elméleti to­vábbképzésen vesznek részt.. Beszélnek valamiféle ti­tokról, pedig nincsen. Fogat­hajtóink permanens sikerlis­tája dr. Várady Jenő szerint •— márpedig ő igazán tudja — roppant egyszerű recepten alapszik: „Munka, és megint csak munka. Megállapodnak év elején a programban, és azt tűzön-vízen keresztül­viszik.” A 61 éves, állatte­nyésztésből doktorált mester neve után szándékosan nem írtuk, hogy szövetségi kapi­tány. A magyarázattal ő si­et. „Nem vagyok se kapitány, se szakfelügyelő. Ilyen kine­vezésem nincs. Legjobban a menedzser titulussal barát­koztam meg, az újságírók ra­gasztották rám. Az Országos Lótenyésztési Felügyelőség tenyésztési osztályát vezetem, minden más csak hobbi. Per­sze, az évek során kicsit ösz- szeforrt az életem a fogat­sporttal is. Szeretem a mű­velőit, s ami még fontosabb, ők is elfogadnak.” Vésztiig és vissza Még a titoknál maradva, akadnak, akik így kezdik a sportág honi történetét: 10 évvel ezelőtt, szinte az is­meretlenből robbantak a vi­lág élvonalába... Igaz, a Nemzetközi Lovas­szövetség (FEI) 1970-ben ha­tározott az első világ- és Európa-bajnokság rendezé­séről, azért a sportág bölcső­jét’nem akkor ringatták ná­lunk. Hanem 17 évvel ko­rábban, s éppen Békés me­gyében! 1952-ben, ’53 és ’54- ben is Békéscsabáról rajtolt a fogatosok százkilométeres országos haj tó ver senye. Vész­tőig és vissza tartott a küz­delem, az első nap a nyolc­van kilométeres távhajtás, másnap a gyorsasági szakasz, 'a fennmaradó távon. Manapság így alakul a program: 1. nap: fogatbírá­lat, díjhajtás; 2. nap: terep- verseny; 3. nap: akadály­hajtás. Az országos bajnok­ság — 1963 óta rendezik meg hivatalosan — három for­duló alapján dől el, általá­ban 24—26 fogat rajtol. örvendetes, hogy a leg­jobbakat is rendre megszo­rongatja az orosházi Varga Sándor, és két fogattal a me- zőhegyesiek is képviseltetik magukat, Lőrincz István, az orosházi Üj Élet Tsz ágazat­vezetője pedig a bírói kar eminens tagja. „Varga Sa­nyit nagyon tiszteljük, tehet­séges hajtó, lelkesen dolgo­zik. Egy baj van, amikor to­vábbfejlődéséről beszélünk. Nem tudjuk megoldani, hogy vándoredző módszerrel el­jussunk mindenhová. Így az­Várady Jenő: „Csak mened­zser vagyok, az egyik újság­író nevezett ki” tán lényegében csak azt tud­ja haszonsítani, amit az évi három-négy versenyen fel­szed” —■" így a menedzser. A hozzáértők egyöntetű vé­leménye, hogy a világ fogat­hajtósportjában betöltött szerepünk összefügg a hazai bajnokság magas színvonalá­val, Várady: „Max Amann svájci szakíró rendszeresen elkészíti a nem hivatalos hú­szas világranglistát, amit mindenki elfogad, összeállí­tásához az év legnagyobb versenyei közé sorolja a ma­gyar bajnokságot is. Melles­leg, tavaly például Bárdos György vezette a sort, Muity Ferenc harmadik, Bálint Mi­hály negyedik volt; a leg­jobb húszban még szerepelt Finta Gábor és Fülöp Sán­dor is.” Bowman és Velstra terve Néhány külföldi (ők szin­tén klasszis versenyzők), így például az angol Bowman és a holland Velstra megfogad­ta, hogy addig nem teszi le a gyeplőt, amíg le nem győzi a magyarokat. Ebben ugyan van némi túlzás, de tény, hogy a határon túli vetély­társak mostanában a magya­rok babérjaira törnek, na­gyon unják már, hogy az eredményhirdetéskor több­nyire a mieinket szólítják. Egyre nehezebb tartani he­gemóniánkat, s aki egy ki­csit is járatos a nemzetközi sportéletben, jól tudja, ez korántsem pusztán azon mú­lik, hogy a magyarok lovain legszebb-e a szerszámzat, vagy ők-e a legjobb terep- hajtők. Például nincs egyet­len képviselőnk sem a nem­zetközi szövetségben (sport­diplomácia, óh!), elég ne­hézkes a kocsik beszerzése (Bárdosét legutóbb másfél évig készítették, pedig ez, a szerszámkészítéssel együtt, komoly devizaforrás is), és akad kifogásolni való egyik­másik világhírű hajtónk megbecsülése terén is. Nem, nem arról van szó, hogy ők igényt tartanak a sztárolásra. Ettől nagyon messze állnak, s mindennap­jaik különben sem tesznek lehetővé ilyenfajta életmódot’ Ha mondjuk, van egy nehéz elletés a Hortobágyi Állami Gazdaságban, akkor Finta Gábor éjjel háromkor is ro­han az istállóba, ha csak az egész éjszakát eleve nem töl­ti ott. 0 „sporttársak” hiányoznak Most azonban itt a pihenés ideje. Figyeljük, ahogy elve­gyülnek a gyulai SZOT—ME- DOSZ-gyógyüdülő vendégei között. Vacsora után csendes semittevés, benépesül a presszó. Néhányan a zenegé­pet ülik körül, mások a tv elé telepszenek. A fogathaj­tók egy asztalnál beszélget­nek. Látni, hogy úgy isten­igazából már semmi sem köti le őket. Hja kérem, tíz napja nem látták „sporttársaikat”, os­torost, meg a többieket. * ' A fenti írás egy esztendő­vel ezelőtti téli estén elhang­zott beszélgetést kísérel meg visszaadni, magnetofon segítségével. Lehet, hogy amikről akkor szó esett, ma már itt-ott nem ülnek. Mi­vel azonban legfeljebb rész­kérdésekről lehet szó, még­sem bánjuk, hogy azóta „érett” a felvétel a kazettán. A másik ok, amiért most kerekedett cikké, talán már kiderült a bevezetőből: is­mét Gyulán tartózkodik a Várady-legénység, s remél­jük annyira megkedvelik Bé­kést, hogy egyszer, nem is olyan sokára lesz OB_-forduló a Körösök mentén. És itt is láthatunk tőlük ötívű kígyó­vonalat, ami — műkorcso­lyázó hasonlattal — a díjhaj­tásban megfelel a dupla Axeln ek. Fábián István Valahol Mezőkeresztes határában, az egyik országos bajnoki fordulón. A gyeplőnél Muity Ferenc, a bugaci ménes telepvezető-helyettese, az 1979. évi nem hivatalos világranglista harmadik helyezettje ­Labdarúgás Szűkszavú jelentés érke­zett a Romániában szereplő Békéscsabai Előre Spartacus labdarúgó-együttesének ered­ményeiről. Lejátszották a resicai tornán első két mér­kőzésüket, miszerint: FCM Resica—Bcs. Előre Sp. 3—0 (0—0); CFR Temesvár—Bcs. Előre Sp. 1—1 (0—0). Ez utóbbi mérkőzésen a lila-fe­hérek gólját Vágási szerezte. Ma újra pályára lépnek, ezúttal Vajdahunyad csapa­tával találkoznak, majd a délutáni órákban indulnak haza. Rajt az NB ll-ben Téli szendergésükből NB IL-es labdarúgóink ébrednek elsőnek, hiszen ma kezdetét veszi az 1980/81. évi bajnok­ság tavaszi fordulója. Me­gyénk két második vonalbeli csapata úgy tűnik megfele­lően készült a bajnoki nyi­tányra. Erről számolnak be tudósítóink az alábbiakban. A GYSE csapata január 4- én kezdte meg a felkészülést. Kezdetben napi egy edzést tartottak, ezt követően edző- tábor-szerűen folytatták a felkészülést. Gyulán. Az ed­zések közé 13 előkészületi mérkőzést iktattak, ebből 12-t le is játszottak. Két NB I- es csapattal is (csehszlovák) találkozhattak az együttes tagjai. A múlt heti szakosztály- értekezleten megvitatták a felkészülést. Ezen a vezető edző Síücs Mihály úgy fo­galmazott : „Gyulán tartóz­kodásom óta a legjobb ala­pozást végeztük a fiúkkal, jól előkészített pályán és ki­tűnő körülmények között. Az előkészületi találkozók is azt bizonyítják, hogy egészséges önbizalommal kezdhetjük a tavaszi szezont.” Hír még, hogy február kö­zepén katonai szolgálatra be­vonult az Asztalos SE-hez Hirka. Mezőtúrra pedig Ba- csa. Kocsis Lajos edzettségi állapota betegsége miatt gyenge. Ügy tűnik, 3—4 hét múlva állhat újra a csapat rendelkezésére. Az első ta­lálkozón a Jászberényt fo­gadják. A csapat várható összeállítása: Szabó — No- vák, Plástyik, Cseh, Qtott — Molnár, Cserháti, Csathó — Lipták,. Vágó, Zámbori. Az egyesület vezetése a 6—8. hely megszerzését vár­ja a Gyulai SE labdarúgói­tól. ♦ Papp László vezető edző. Szarvasi FSSC: — Január 5- én kezdtük az alapozást, amelyen általában 14—18 já­tékos vett részt. A főiskolá­sok félévi vizsgáik miatt nem tudtak folyamatosan részt venni ebben a munká­ban. Az előkészületi mérkő­zések többségét, hazai pá­lyán játszottuk. Az ellenfe­lek közt három erősebb, to­vábbá NB II-es és megyei I. osztályú csapatok voltak. Ezeken a találkozókon ki­alakult a tavaszi idényben szereplő együttes. Első el­lenfelünk a tabellán igen elő­kelő helyet elfoglaló Gyön­gyös lesz. Tudjuk, hogy ne­héz mérkőzésre van kilátás, de én bízom .a fiúkban, és abban, hogy itthon tártjuk a két pontot. Ehhez szükség lesz a közönség biztatására is, annál is inkább, mert a gyöngyösieket a hírek sze­rint nagyszámú szurkoló kí­séri el Szarvasra. A kezdő II- et betegség és kisebb sé­rülések miatt csak a pályán jelölöm ki a következő ke­retből: Pocsai, Széplaki, Pau- lik, Kajtár, Plástyik, Filyó, Szőke, Sztvorecz, Erőss, Ra­vasz, Hegedűs, Durucskó, Tabár, Demjén, Fehérvári és Bánáti. Cs. P. PflLYIISZÉLJEGYZET Játékosztálytól — osztályon felüli játék Az utóbbi időben minden alkalmat megragadok, hogy Klampárt dicsérjem, ö pedig igazán adott rá alkalmat. Egyszerűen bámulatos, hogy 1979 óta egyfolytában re­mek formában van, még a berni Európa-bajnokság ku­darcát hozzászámítva is (de erről majd később még részletesebben). Elképzelni is rossz, mi történik, ha ezt a fiút annak idején valóban leírják. Akkoriban, amikor az a „Klampár-ügy” napirenden volt, épp a látványos fe­gyelmezés napjait élte a magyar sport. A sportvezetés néhány csúnya ügyön feldühödve elhatározta, hogy pél­dás szigorral csap le minden visszaélésre és fegyelmezet­lenségre. összehívták a sportági szakszövetségek vezetőit, és nyomatékosan utasították őket a kérlelhetetlenségre. A szövetségek fél szemmel egymást figyelték, mit tesz a másik, és közben mindegyik aggódott, nehogy az ő sport­ágának valamelyik kiválósága tegyen valami rossz fát a tűzre. Klampár esete vagy esetei kapóra jöttek. Pedig — és így utólag nincs okom mentegetni — volta­képpen nem vámügye volt, nem az edzéseket hanya­golta el, nem itta le magát a sárga földig. De ő csak egyszerűen képtelen volt magában tartani a véleményét, és ráadásul, amikor elmondta, enyhén szólva nem válo­gatta még a szavait. Az asztalitenisz-szövetség — tán kissé elhamarkodot­tan, de feltétlenül a kelleténél súlyosabban — megbün­tette. Többen, a többi sportági szakszövetség elégedetten felsóhajtott, Klampár, mint áldozati bárány kifogta a szelet, a rendcsinálást és szigort követelők vitorlájából. Amikor aztán Klampár évek elteltével ismét visszatért a válogatottba, jött az újabb váratlan és szenzációs for­dulat: a Postásból átigazolt a Bp. Spartacusba. Nem tud­ni, Sidó Ferenc hogyan nyerte meg magának, de biztos, hogy a sportág érdekeit is szolgálta ezzel a váratlan hú­zással. Klampi nem volt többé téma az újságírók számára, azaz másképpen hallatott magáról, mint eddig: egysze­rűen csak az eredményeivel. Most őt emelték ki a közelgő világbajnokságon első­ként az európaiak közül. Ennek jogosságához semmi két­ség sem fér. A minap hosszan beszélgettem vele. Nem mondhatnám, hogy műveltebb lenne, mint volt koráb­ban. Talán még mindig nem válogatja meg eléggé a szavait sem. Ennek persze az is oka lehet, hogy engem megszokott már, tudja mennyire szeretem a sportágat, meg azt is, hogy egyetlen alkalommal sem voltam vele szemben igazságtalan. Előttem tehát mer beszélni. Tény, hogy ret­tenetesen komolyan veszi a sportot. Felelősséget érez, mégpedig nemcsak önmagáért. Most, amikor az első számú európai játékosként tartják számon, lehetne ön­zőbb, kereshetné a saját érvényesülése útját, kicsit ha­nyagolhatná a csapatot, mondván, egyéniben próbál aranyéremhez, vagy érmekhez jutni, Mégis, a közelgő világbajnokságra gondolva elsősorban Jónyer Istvánért aggódik. Tudom — az elmúlt évek alatt volt módom meggyőződni róla —, kifejezetten sze­reti Jónyert. De nemcsak azért, mert Nagoyában együtt nyertek világbajnoki aranyérmet. Most dühös rá, mert érzése szerint Pista kevesebbet edz a kelleténél. És fájó számára, hogy egyre névtelenebb versenyzők­től is vereségeket szenved. Nem pusztán a páros miatt aggódik, bár úgy véli, elsősorban ebben lenne esélyünk érmet szerezni. Fél a csapatversenyektől: mi lesz, ha ott is sorra veszíti el a világ egyik legnagyobb játékosa az oly fontos mérkőzéseket. Ami pedig őt, Klampár Tibort illeti: azért nem tudott eddig egyéniben igazán nagy eredményt elérni, mert a csapatmérkőzések során minden esetben alaposan „ki­játszotta” magát. (A VB és EB lebonyolítási rendje sze­rint először a csapatmérkőzéseket játsszák, majd egy szünnap után kezdődnek az egyéni és páros versenyek.) Még az egyértelmű kudarcként elkönyvelt berni Euró- pa-bajnokságon is remekelt Klampár a csapatmérkőzések során, ő volt a válogatott legbiztosabb kezdő tagja, akin igazán egyáltalában nem 'múlt az előkelőbb helyezés. Váló igaz, hogy aztán az egyéniben már fáradt ember benyomását keltette, de fizikailag is nyomasztotta a vá­rakozáson aluli szereplés a csapatmérkőzések során. A teljesítményt a közönség előbb-utóbb felismeri. Klampárt, az egykori fenegyereket kegyeibe fogadta a publikum. Pedig soha nem tudott igazában a nézőtérnek játszani, ö maga azt tartja, hogy a játéka korántsem olyan látványos, mint Gergelyé, a jó formában levő Jó- nyeré, a francia Secretiné, vagy a svéd Bengtssonné, vagy a jugoszláv Surbeké. De — eredményes! Furcsa életpálya jutott Klampárnák. Nagyon korán el­kezdett játszani, s ezért gyermekként nem tudott — ját­szani. A látszólagos ellentmondás magyarázata a követ­kező: egészen kis korában, véletlenül fedezte föl a báty­ja kivételes adottságát. Innen már egyenes út vezetett a sporthoz, méghozzá záros határidőn belül, s szigorúan vett élsporthoz. Gyermekfejjel verte a felnőtteket, járt az edzésekre, versenyekre, edzőtáborokba, külföldi tornákra. S eközben a vele egyívású srácok még matricát gyűjtöttek, gombfo­ciztak, vagy egyszerűen ordítozva rajcsúroztak a ház kö­rül. Klampárnak kiestek a gyermekévei. Így fordulha­tott elő, hogy az amúgy is későn érő fiú egy ízben, egy külföldi verseny alkalmával ellógott a szállodából, a kö­zeli áruház játékosztályára — villany vonatozni. Ott ta­láltak rá a vezetők. De jött a múlt. Klampár sokat, nagyon sokat változott. És el sem tudom mondani, mennyiré előnyére. BÉKÉS MEGYEI Az MSZMP Békés megyei Bizottsága és a Békés megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Enyedt G. Sándor. Főszerkesztő-helyet­tes: Séleszt Ferenc. Szerkesztőség: Békéscsaba. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 12-196, 12-035, főszerkesztő: 11-021. Ki­adja a Békés megyei Lapkiadó Vállalat, Békéscsaba. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 11-051. Felelős kiadó: dr. Arpási Zoltán. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 34 Ft, egy évre 400 Ft. Kner Nyomda Dürer üzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2 A, 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál. INDEX: 25054 ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents