Békés Megyei Népújság, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-15 / 39. szám
a 1981, február 15-, vasárnap KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Bemutatjuk a Magyar Nemzeti Galériát A művelődésügyi miniszter 43/1957. (M. K 7.) M. M. számú utasítása: „Képzőművészetünk hagyományainak megbecsülése, festészetünk, szobrászatunk, grafikánk múltjának és jelenének tudományos feldolgozása és széles körű népszerűsítése, valamint a szocialista kultú-' ra kibontakozásának elősegítése érdekében ... Magyar Amikor ,a Nemzeti Múzeum képtárának első tárlatán — 1846 márciusában — bemutatták Pyrker János egri érsek gyűjteményét, egy magyar festmény — id. Markó Károly alkotása — szerepelt a 192 kiállított kép között. Adományok, ajándékozás által bővült a képtár — Barabás Miklós: Vásárra induló román paraszt című életké\ XIX. századi kiállítás, előtérben Ferenczy István szobra, a Pásztorlányka Nemzeti Galéria létesül, amely a magyar képzőművészet önálló országos múzeuma. A Magyar Nemzeti Galéria feladata: a régi magyar képzőművészet és ma élő képzőművészeink műveinek fokozottabb bekapcsolása hazánk szellemi életébe, képzőművészetünk nemzeti sajátságainak mind teljesebb feltárása, haladó szellemű törekvéseinek bemutatása, a művészi alkotómunka eredményeinek összegezése.” A magyar képzőművészeti múzeum megteremtésének igénye már a múlt század elején felmerült. A kor nagy egyéniségei, Vörösmarty, Bajza, Fáy András, Czuczor Gergely, Kazinczy Ferenc, sőt, Kossuth Lajos is szorgalmazta ,a hazai művészetet reprezentáló állandó kiállítás, a Magyar Képcsarnok létesítését. pét például a Pesti Polgári Gyalog Magyar őrhad ajándékozta a Magyar Képcsarnoknak. Az 1906-ban megnyílt Szépművészeti Múzeumban a Nemzeti Múzeum festményeit, szobrait egyesítették az Eszterházy-gyűjte- ményből alakult, s addig a Magyar Tudományos Akadémia épületében kiállított Országos Képtár gazdag anyagával. A Szépművészeti Múzeum akkor magába foglalta a külföldi és belföldi képzőművészetet, ,az ókori kelet emlékeitől a századfordul ó művészetéig. Közvetlenül az első világháború kitörése előtt a múzeum élére került Petrovics Elek, aki számos múlt század végi. XX. század eleji művel: Munkácsy.-. Szinyei-, Ferenczy-, Rippl-Rónai-képpel gazdagította a gyűjteményt. ö szervezte meg a Szépművészeti Múzeum új magyar képtárát a régi műcsarnok épületében. Sass Ervin: Rondó megindultunk és rohanunk lángkorona a kalapunk olyanok vagyunk mint a kés acélon csorbult nevetés olyanok lettünk mint a szó bukdácsoló kék hintaló várakozunk nincskirályra szűzen maradt királylányravalaki még csak elhiszi a vásárra is elviszi ezt a csuda mesenótát aranyat termő diófát \ hintalovat szétvagdalva a nevetést megfagyasztva a királylányt megnyúvasztva a nincskirályt kipukkasztva megindultunk és rohanunk égbe repül a kalapunk Később, az 1933-ban alakult Fővárosi Képtár — kollekciójának alapjait a Budapest Székesfőváros Tanácsa által 1880 óta vásárolt műtárgyak, és gr. Zichy Jenő hagyatéka vetette meg — gyűjtötte hatékonyan a magyar fesményeket, szobrokat. E képtár 1953-as beolvadása a Szépművészeti Múzeumba már előkészület volt a magyar művészet önálló múzeumának, a Magyar Nemzeti Galériának 1957-es megalakításához. Az új múzeumba, a Kossuth téri egykori Kúria épületébe azonban — helyhiány miatt — egyelőre a XIX— XX. századi magyar festészeti, grafikai, szobrászati és éremgyűjtemény kerülhetett. Amikor 1975-ben a Magyar nemzeti Galéria a Budavári Palotába költözött, vált reálissá az az elképzelés, hogy teljes magyar képzőművészeti gyűjtemény a kezdetektől napjainkig egy múzeumban őriztessék. A palota kupolát hordozó épületrésze és az ehhez csatlakozó két, Duna-parti szárnya öt éve a Magyar Nemzeti Galéria Otthona. Gyűjtőkörébe tartozik most már a magyar képzőművészet teljes köre. S ezzel nemcsak tudományos, hanem a raktározási, a restaurálási, ismeretterjesztő feladatai is kiszélesedtek. A várban állandó és ideiglenes kiállításokon mutatják be a hazai művészet színei javát: középkori kőtár, gótikus faszobrok és táblaképek a XIV. és a XV. században, Késő reneszánsz és barokk művészet 1550-től 1800-ig, Magyar éremművészet és kisplasztika, XIX. századi magyar festészet, nagybányai festészet, XIX századi magyar szobrászat, Munkácsy Mihály és Paál László művészete — címen. A gazdag gyűjtemény közönség elé kerülését szolgálják az időszaki rendezvények, az emlék- kiállítások, ,az életműtárlatok, a műhelykiállítás, A hónap műtárgya címet viselő bemutatók. A Galéria 58 ezer műtárgyat őriz — állandó kiállításain 1000 képzőművészeti alkotás látható. De sok ezer mű kerül bemutatásra az évenként megrendezett 120 fővárosi, vidéki és külföldi időszaki kiállításukon is. Csak ízelítőül az 1981-es év programjából: a magyar művészetet, reprezentáló kiállítást rendeznek a Szépművészeti Múzeummal közösen Japánban, a Nyolcak és'az Aktivisták munkáiból Helsinkiben, Stockholmban és Göteborgban nyílik kiállítás. Négy országba — Hollandiába, Belgiumba, az NSZK.-ba és Angliába — jut el a Homage Bartók című kiállítás. A magyar szecesszió művészetét Bolognában mutatják be. S a szocialista országokban is számos kiállítást rendeznek. Viszonzásul a Magyar Nemzeti Galériában nyílik meg A szlovén festészet a romantikától az impresszionizmusig című összeállítás, a román Comeliu Baba és a marosvásárhelyi Bordy András tárlata. A hazai rendezvények közül figyelemre méltó a Kondor- életmű-kiállítás és a központi Bartók-kiállítás, amelyet a Bartók-archívummal közösen rendez a Galéria, s amely nemcsak Bartók életével, művészetével foglalkozik, hanem bemutatja azt a máig tartó hatást, amelyet Bartók zsenije a társművészetekre gyakorolt. A várbeli Galéria az ország legfigyelemreméltóbb múzeuma lett, tárlatait, programjait a mi vidékünkön is számon tartják. Kiállításait évente 5—600 ezren látogatják. Hazaiak és külföldiek szívesen jönnek a parádés műemléképület termeibe, ahol rendszeresen tartanak előadásokat, tárlatvezetéseket 5.-6 idegen nyelven is. A felnőttéket a múzeum baráti köre, az MNG klubja, a művészeti vetítések, műtörténeti előadások vonzzák. A gyerekek művészeti foglalkoztatása vizuális játékokkal — GYIK-műhely — külföldre sugárzóan iskolát, teremtett. (Sikeresen mutatkoztak be Svédországban és az NSZK-ban is.) A reprezentatív környezet szinte sugallta a gondolatat — a képek, szobrok között —: szólaljon meg a muzsika! A Magyar Rádió rendezvénnyé a Hangversenyek délidőben, vagy a vasárnapi kórusmuzsika (több Békés megyei kórus szerepelt már ezen), a Szombat délutáni kamarazene — olyan események, amelyek iránt sok százan érdeklődnek. Az elképzelés, hogy a Galéria a teljes magyar anyag gazdája legyen, csak részben valósult, meg ,a várba költözéssel. Gyűjtőköre, a tudományos feldolgozás kiterjedt az egész magyar képzőművészetre, de teljességében bemutatni még nem tudja. Még változik, alakul a múzeum. Űj állandó kiállítások nyílnak. Az idén elkészülő egykori trónteremben a középkori számyasoltárok kapnak majd helyet. A nagyon hiányzó XX. századi kiállítást, amely a nagybányai művésztelep alkotásaitól napjainkig terjedően tárgyalja korunk művészetét, ugyancsak ,az idén, a 3. emeleten rendezik meg. A XX. századi magyar művészet tendenciái, kiemelkedő művészei — a korszak értékelésének megfelelően — a legfontosabb művekkel szerepelnek majd a tárlaton. S remélhetőleg jut hely e falakon Csontvárynak is. S akkor az egész magyar képzőművészet története — összefüggéseiével, különféle törekvéseivel, gazdagságával és hiányaival, az önmagukért beszélő művekkel — lesz jelen a Magyar Nemzeti Galériában. Kádár Márta Ratkó József: Az idegen Észrevettem az idegent, a halálommal megbízott nem evilági férfiút. Arcom mögül kimozdult és figyelt. Objektív pillantása volt. Tudtam, hogy régóta követ, arcom mögé húzódva jön, sunyit és jegyzi bűneim, elfordul, ha szeretkezem. Dolga vagyok, de nem siet. Fogában kétélű mosoly, szemembe nyúl, arcomba nyúl, babrálgat, elront valamit. Verasztó Antal: Ab ovo a napok kezdettől fogva hiába bújnak előlem fűbe — hóba — lángbozótba mert lépéseim, — talán ez a próba? — születéstől rájuk hangolódva mindenhová utánuk mennek kérész életű időmben az érzésközelnyi tegnapok mint hulló csillag veszteségek rövidítik a messzeséget, a hajnal még szemembe szilárdul, de az el nem telt napok, már nyirkos remegéssel várják a rájuk uszított reményt, múlandóságomban azért — akadnak érző pillanatok — mikor egyedül én lehetek a soha el nem hangzott kérdésre a — Felelet. Képeink Kétszáz padlóvázát, színes tányért, kerámia képet, régen divatos és újra megszeretett használati eszközt állított ki Békésen, a múzeumban Cs. Nagy Alice keramikusművész. Gorka Géza tanítványa volt, jó néhány külföldi — londoni, stockholmi, berlini, moszkvai és montreali — kiállításon szerepelt, itthon pedig Szentendrén, Nagykőrösön, Budapesten, hogy csak az utóbbi évek jelentősebb alkalmait említsük. Képeink békési kiállításán készültek, bemutatkozásának következő, szamunkra szintén jeles állomása Szeghalom lesz, márciusban.
