Békés Megyei Népújság, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-01 / 1. szám
NÉPÚJSÁG 1981. január 1., csütörtök o Számvetés előtt a két tsz-szövetség Nem készültek még ei a termelőszövetkezetek mérlegei, pontosan nem ismeretesek a megyénkben működő két tsz-szövetséghez tartozó üzemek eredményei. Az évközi felmérésekből azonban már most következtetni lehet arra, milyen sikerrel vették az akadályokat a déli és az északi téeszek. I Körösök vidékén A Körösök Vidéke Tsz- szövetség közgazdasági csoportja az év elején kimutatást készített arról, hogy a szigorúbb, ugyanakkor rugalmas döntésekre ösztönző közgazdasági szabályzók milyen változásokat eredményezhetnek a tsz-ek gazdálkodásában. Az 1978-as árszinthez viszonyították az 1980-as árakat, várható költségeket. Az üzemenként kiszámított várható nyereséget és a növelés lehetőségeit küldöttgyűlésen ismertették a szövetkezet képviselőivel. A negyvennyolc északi szövetkezet 25—30 százalékának gazdálkodására pozitívan hatottak az új szabályzók, ugyanakkor a gyengébb téeszek helyzetét tovább nehezítették. Fokozódott az idén a nyereség szerinti differenciálódás. Jó termést hozott a búza, s ez sokat javít a szövetkezetek helyzetén, hiszen ezt a növényt termesztik a legnagyobb területen. A kapások az ismert időjárási gondok miatt kevesebb jövedelmet hoztak a vártnál, összességében elmondható, hogy a növénytermesztés jó évet zár. Az új közgazdasági szabályzók ösztönözték a sertés- és baromfinevelést. Ezt ki is használták a gazdaságok, jelentősen nőtt a leadott sertések és baromfi mennyisége, tovább emelkedett a tejhozam. Sajnos, az idén is számítani kell arra, hogy 10-11’ téesz veszteséggel zárja az évet. Alaphiányt eddig sehonnan sem jeleztek. A 48 szövetkezet vesztesége 1979- hez képest várhatóan kilenc százalékkal nő, a nyereség pedig három és fél százalékkal csökken a tavalyelőttihez képest. Ennek oka a nehezebb közgazdasági környezet, a termelési érték növekedését meghaladó költségnövekedés. Nem szabad megfeledkezni az árvízről és belvízről sem, hiszen a víz tavaly is nagy károkat okozott a Körösök Vidéke Tsz- szövetség taggazdaságaiban. A szokatlanul mostoha időjárás ellenére sem lesz veszteséges gazdaság a Dél- Békés megyei Területi Tsz- szövetség üzemei között. A 35 termelőszövetkezet közül, amint azt a tavalyi első három negyedéves felmérések is bizonyítják, három gazdaság küszködött 1980-ban nagyobb pénzügyi gondokkal. A többi mezőgazdasági üzemben jó évet zárnak, legalábbis ezt bizonyítják az összesített adatok. I megye déli felében Jó termés volt búzából, kukoricából, de a cukorrépa, napraforgó és a zöldségfélék terméseredménye is jónak mondható. Az állat- tenyésztésben, különösen a sertés- és baromfihús-termelésben értek el a tsz-ek szép sikereket. Sertésből az egy évvel korábbihoz képest 250, baromfiból 100 vagonnal értékesítettek többet. Az egy tehénre számított tejtermelés 150 literrel, 3850 literre nőtt. Az üzemi termelési érték 15 százalékkal lett magasabb, a nyereség mintegy 10 százalékkal haladja meg az 1979-ben elértet. A fejlesztési alap 8—10 százalékkal nőtt. Mindez azt bizonyítja, hogy a termelőszövetkezetekben ésszerűen gazdálkodtak. A Dél-Békés megyei té- eszekben 1980-ban is a gabona- és a hústermelés növekedése volt a meghatározó. A beruházásokra, fejlesztésekre szánt pénz zömét gépek, technológiák vásárlására fordították. Az állattenyésztésben a rekonstrukciós fejlesztést helyezték előtérbe. A gazdaságok a jövőben is a növénytermesztés és állattenyésztés fejlesztésére fordítják a beruházásra fordítható pénz nagyobb részét. A Dél-Békés megyei 'szövetkezetekben az ipari tevékenység nem számottevő, így a nyereségképzéshez is csak szerényen járulhat hozzá ez az ágazat. Ez 1980-ban sem változott lényegesen. A ■hét közös vállalat termelési értékét 11 százalékkal növelte, a nyereség azonban 1979- es szinten maradt. A termelőszövetkezetek 1980- ban Dél-Békés megyében társulás létrehozását határozták el. Az előkészületek még folynak. Az azonban már most nyilvánvaló, hogy a Dél-békési Gazdálkodási Társulás megalakítása az együttműködés előtt új utakat nyit meg. M. Sz. Zs. — K. J. Előrajzolt minta alapján készül a perzsaszőnyeg a Békés- szentandrási Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezetben. Ez a szőnyeg négyzetméterenként 100 ezer csomóból áll össze Fotó: Martin Gábor II lakás a következő öl évben Beszélgetés dr. Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszterrel — Figyelemmel a lakásállományra, hogyan Ítéli meg miniszter elvtárs a lakásigénylők számának alakulását? — A lakásállomány ez év végén megközelíti a 3 millió 600 ezret. Gyarapodása 1970 óta 13,3 százalék, tehát jóval nagyobb mértékű, mint a népesség növekedése, amely 3,8 százalék. Ennek eredményeként a 100 lakott lakásra jutó családok 124-ről 108-ra, a 100 szobára jutó népesség pedig 199-ről 150-re mérséklődött. Javulást jelez, hogy tíz év alatt a komfortos lakások aránya 24-ről 49 százalékra nőtt, az egyszobás lakások aránya pedig 46,1- ről 27,8 százalékra csökkent. — A lakásigénylők száma mégsem csökken, hanem növekszik. Vajon miért? — Mert folytatódik a háztartások szétaprózódása, a családok számának, s ezzel az önálló lakásra igényt tartók számának növekedése. E tendencia következtében az igények növekedésével a jövőben is számolni kell. Az igénylések szaporodásának oka a városokba való túlzott mértékű beáramlás is. Az is igaz, hogy a városokban többen számíthatnak tanácsi bér- vagy szövetkezeti lakásra, vagy a szervezett formában történő magánlakásépítésben (-vásárlásban) való részvételre. Ezért a tanácsok igyekeznek előnyösebb feltételeket teremteni a városkörnyéki és fejlődő települések lakásépítéséhez, növelve ezzel a vidéki települések népességmegtartó képességét. Az igénylők közül egyre többen valójában nem lakásnélküliek, hanem lakáscsere-igénylők. Már van lakásuk, de az részükre valamilyen okból nem megfelelő, nem elég nagy, nem elég komfortos, távol van a munkahelytől stb., arányuk eléri az összigénylők egy- harmadát. Ezeknek az igényeknek a kielégítése a lépcsőzetes lakáselosztással és a szervezett lakáscserékkel elősegíthető. Erre ösztönöznek az új rendelkezések. Végezetül, tapasztalataink szerint, a tanácsoknál nyilvántartott igények egy része időközben elévült, vagy valamilyen módon már megoldódott. Ezért kerül sor 1981 első felében a lakásigénylések' időszerűségének felülvizsgálatára. — Milyennek látja a helyzetet vidéken? Vannak városok, ahol sokkal több a jogos lakásigénylő, mint ahány bérlakás épül évente. — A városok többségében lényegesen jobb a lakáshelyzet, mint a fővárosban. Vannak azonban gyorsan fejlődő városok, ahol a lakásépítés csak nehezen tud lépést tartani a növekvő lakásigényekkel. Ezért a következő tervidőszakban a település- fejlesztési és lakáspolitikai célok jobb összehangolásával igyekszünk mérsékelni a városokba való beáramlást. Ami a kérdés második részét illeti, köztudott, hogy a lakáshelyzet alakulásában és javításában egyaránt szerepe van az állami, illetőleg a magánlakás-építésnek. At állami lakások elosztásánál a többi között figyelembe kellett venni a nyilvántartott bér-, illetőleg szövetkezeti lakásra jogosultak számát, valamint a lakáspótlási szükségletet. A tanácsi lakások egy részét szövetkezeti lakásként értékesítik majd a jogosultak részére. Némileg enyhít a gondokon az az új rendelkezés, amely szerint a bérlakásra jogosultak állami pénzügyi támogatást kapnak, ha vállalják, hogy lakásigényüket telepszerű, több szintes, személyi tulajdonú lakás építésével (vásárlásával) oldják meg. és ehhez munkáltatói kölcsönben is részesülnek. További segítség, hogy a munkásla- kás-ém'tés kedvezményeit 400—420 településre kiterjesztettük, és ott a családi- ház-építéshez nyújtható kölcsön is növekszik. — Hogyan befolyásolják majd a helyzetet a lakásépítési terv előirányzatai, valamint a most jóváhagyott in- tézkedés-„csomag*>? — A Minisztertanács által jóváhagyott intézkedéssorozat több irányban igyekszik előmozdítani a lakáshelyzet javítását. A VI. ötéves tervidőszakban összesen 370—390 ezer lakást kell felépíteni, ezen belül állami erőből 115—120 ezer, magánerőből pedig 255—270 ezer lakás az előirányzat. Azonos fontosságú feladatként kell elvégezni a 90—100 ezer állami tulajdonú városi lakás felújítását, és mintegy 40— 50 ezer komfort nélküli lakás korszerűsítését. Mindezek eredményeként 1981—85 között mintegy másfél millió ember lakáskörülményei javulnak. Az intézkedés-„csomag” más vonatkozásai kedvező irányba fejlesztik tovább a tanácsi lakásgazdálkodás rendszerét, elősegítik a lakásalap jobb kihasználását, a lakásokkal való ésszerűbb gazdálkodást, fokozottabb anyagi érdekeltséggel ösztönöznek a lakáscserékre. Sor került az „otthonházak” (nyugdíjasok háza, garzonház, szobabérlők háza) szabályozására, ösztönző rendelkezések segítik’ az üdülők lakáscélú hasznosítását, valamint a tetőtér-beépítést és emelet-ráépítést. Végül sor kerül az egyes lakásépítési (-vásárlási) formák pénzügyi feltételeinek módosítására, amelyek részben az állam és a lakosság közötti teherviselés arányosabbá tételét, részben pedig a lakásépítésben részt vevők — főként a fiatal házasok, sok gyermekesek, fizikai dolgozók — lakáshoz jutását segítik elő. — Mennyire közelít a tő- megesen épített lakás a beköltözők tényleges szükségletéhez? ‘Lehetne-e bátrabban differenciálni? Lenne-e értelme a „félkész** lakásoknak? — Mind az állami, mind a magánépítésben igyekszünk' olyan megoldásokat alkalmazni, elterjeszteni, amelyekkel a jelentkező szükségleteket differenciáltabban lehet kielégíteni. Az állami építés keretében ezt a célt szolgálják a nyugdíjasok, fiatal házasok és egyedül élők számára épített otthonházak. Az ezekben megvalósuló korszerű kislakások, illetőleg lakóegységek lehetővé teszik a tanácsok számára, hogy nagyobb arányban építhessenek félszobákkal bővített több szobás lakásokat. Ennek a célnak megfelelően korszerűsítettük a panelos típusterveket. Ezek a differenciált lakásigényeket mind funkcionális, mind építészeti, telepítési és egyéb vonatkozásban is jobban elégítik ki. A magánlakás-építésben eddig is változatosabbak voltak a lehetőségek. Az új rendelkezések feloldották azt a kötöttséget, amely az építhető lakások alapterületét az egyes lakástípusok szerint is meghatározta. Ez főként a több generációs családok együttélésére alkalmas lakások építését segíti. A „félkész” lakás konstrukció kibontakoztatására az ad lehetőséget, hogy a magánépítésben egyre nagyobb mértékben vehetnek részt, különböző korszerű építési technológiák alkalmazásával, az építőipari vállalatok1 és szövetkezetek. Ezek összeszerelik az épületet, elvégzik azokat a főbb munkákat, amelyekkel az használatba vehető. A befejező munkákat pedig maguk' az építtetők, tulajdonosok végezhetik el, igénybe véve a munkáltató szervek, vállalatok, üzemek által nyújtható segítséget. A félkész forma az épület, a lakás későbbi bővítésére, pl. a tetőtér utólagos beépítésére is lehetőséget ad. Az üzemi dolgozók félkészlakás-ak- ciója szervezési és egyéb feltételeiről a minisztérium tájékoztatót adott ki 1978 áprilisában. — A visszatérő kérdés: hogyan lehetne jobban segíteni a magánépítőknek? Nemcsak a költségek tekintetében, hanem, hogy ne kényszerüljenek végigjárni a közismert kálváriát. — A magánépítésben több szervezési, lebonyolítási, finanszírozási és kivitelezési forma alakult ki. Egyre több lakás épül szervezette«, telepszerű, több szintes lakóházakban. Szervezett formában valósulnak meg az OTP, a lakásépítő szövetkezetekés a munkáltató szervek által megvalósított magánépítkezések. A legnagyobb segítségre a családiház-építőknek van szükségük. Ezen a téren is számos, intézkedés történt : egyszerűsítettük és gyorsítottuk' az építési engedélyezési eljárást, sor került a magántervezői jogosultság szabályozására. Az ajánlott tervek bővülő választékával igyekszünk segíteni a magánépíttetőknek. Családi házakhoz 135 terv- változat áll rendelkezésre. Ezekre az építési engedélyt 15 napon belül megkapják. A tervek figyelembe veszik az építkezők különböző anyagi lehetőségeit, biztosítják, hogy a szükséges anyagokat és szerkezeteket a kereskedelemben ún. anyag- biztosítási megállapodás alapján, egységcsomagos rendszerben beszerezhessék. A kiviteli terveket is tartalmazó tervcsomagok kedvezményesen vásárolhatók meg. Az új rendelkezések szerint az ajánlott terv alapján építők 10 százalékkal magasabb építési kölcsönt kapnak. Kedvező, hogy fokozódik a szervezett építőipar részvétele a magánépítésben, szélesedik a korszerű építési anyagok és szerkezetek alkalmazása, lehetőség van építőgépek, szerszámok kölcsönzésére. A jövőben nagyobb figyelmet kívánunk fordítani a magánépíttetők tájékoztatására, szakmai kiadványok, útmutatók, katalógusok, tervismertetők kiadásával, filmekkel, ankétok', kiállítások rendezésével. — Lehet-e lényegesen változtatni a lakásállomány (beleértve az újonnan léte- siiltet Is) megőrzésének, karbantartásának, felújításának és korszerűsítésének módján, ütemén? Egyáltalán, milyen tartaléka ez a lakás- helyzet javításának? — Az elmúlt időszakban a lakóházak fenntartása nem tartott lépést a lakásállomány bővülésével. Ez elsősorban a tanácsi kezelésű, több szintes lakóházakra vonatkozik'. A személyi tulajdonú lakóházak fenntartásának helyzete jobb. A szövetkezeti és társasházak zöme a közelmúltban épült. Ám ezek fokozatos felújításával is számolni kell. Hasonló a helyzet a korszerű technológiával épült több szintes állami lakóépületeknél is. Az építőipari szervezetek ezek folyamatos karbantartására és felújítására felkészülnek. A felújítás „dinamikája” leginkább a tanácsi kezelésű lakóházak javítására fordított pénzzel érzékelhető. Az összeg rendre megkétszereződött: a III. ötéves tervben 8,5, a IV-ben 16, az V. ötéves tervben pedig 30 milliárd forint. Ez lehetővé tette az utóbbi öt évben mintegy 75—80 ezer tanácsi lakás felújítását és 20—25 korszerűsítését. A következő öt évben hasonló célra 47 milliárd forint használható fel, amelyből a folyamatos karbantartáson túlmenően, 90— 100 ezer lakás felújítását és 40—50 ezer korszerűsítését is el kell végezni. Ennek eredményeként mintegy 150 ezer család, majd félmillió ember jut jobb, az újakkal azonos értékű lakáshoz. — Milyen lehetőség rejlik a tetőtér-beépítésben és emeletráépítésben? Lesz-e nyilvántartás, szervezés? — Ezekkel, mint gazdaságos lehetőségekkel számolunk, ahol az anyagi-műszaki és szervezeti feltételek megteremthetők. Az új rendelkezés szerint a ráépítési lehetőségeket a tanácsi ingatlankezelő szervezeteknek fel kell mérniük, a műszaki munkákat el kell végezniük, és a várható költségeket is mérlegelve, az épületekről címjegyzéket kell készíteni, amelyet nyilvánosságra kell hozni. A ráépítést általában a felújítással együtt kell az ingatlankezelőnek elvégeztetnie, de meghatározott esetekben a munkáltató, továbbá — ha legfeljebb két lakás létesíthető — magánszemély is elvégezheti a ráépítést. A saját munka következtében lényegesen csökkenhetnek a költségek. Ez az építési forma főként a fiatalok' számára lehet kedvező. — Miként befolyásolják az elmondottak urbanizációs törekvéseinket, és hogyan alakítják a települések építészeti képét? — Előtérbe kerülnek a minőségi tényezők: növekszik az infrastrukturális fejlesztés igénye, a tudomány, a technika szerepe, a fokozott szervezettség követelménye. A nagyvárosok fejlettségi színvonalának biztosítása mellett, különösen fontossá válik a kis- és középvárosok területi súlyának növelése. Növekszik a városkörnyéki települések jelentősége, erősödik az agglomeráció folyamata. Mindez ellentmondásokat is szül: számolni kell az energiaigények növekedésével, a fokozódó közlekedési és üzemeltetési költségekkel. Lényeges, hogy a változó feltételek mellett növekedjék* a fejlesztések területi összehangoltsága : a városokban, településeken, az egyébként termelékenyen építhető középmagas épületek mai arányával szemben, a nagyobb használati értékű, alacsonyabb szintű épületek kerülnek előtérbe; a városok peremén kialakult „várszerű” lakótelepek helyett, a környezettel, tájjal jobban harmonizáló, korszerű csoportos lakóházépítés kertvárosi jellegű beépítést tesz lehetővé; a kis- és középvárosok fejlesztése karakterüknek megfelelően folytatódhat. A műemléki környezetben való építésre és a rehabilitációra felkészülő építőipar az elavult városrészek korszerűsítésére, azok esztétikai-építészet hangulatának' tiszteletben tartásával, vállalkozni tud; a nyílt várospolitika tá- gabb teret, új formákat biztosít az előremutató, helyi kezdeményezéseknek. A városépítéssel, -építészettel kapcsolatos kérdések társadalmi fórumokon, helyben a megyében, városokban dönt- hetők1 el. Balog János
