Békés Megyei Népújság, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-06 / 4. szám
1981. január 6., kedd o £\C1 Száz éve születeti Medgyessy Ferenc Születésének 100. évfordulója alkalmából ünnepi rendezvények sorával emlékeznek Medgyessy Ferenc Kos- suth-díjas szobrászra, a XX. századi magyar szobrászat kimagasló alakjára. A Med- gyessy-emlékbizottság január 10-én, szombaton 11 órakor koszorúzási ünnepséget rendez a Mező Imre úti temetőben levő síremléknél. Ugyanezen a napon délben a Százados úti művésztelepen, a mester Egykori műtermének külsf falán emléktáblát lepleznek le. Az emléktábla — amely Medgyessy portréját és egyik legismertebb alkotásának, a „Debreceni Vénusz”-nak a modelljét ábrázolja — Szabó Iván kiváló művésznek, Medgyessy egykori tanítványának és barátjának az alkotása. A jubileumra a Művelődési Minisztérium plakátot bocsát kS. A könyvkiadás is tiszteleg a kimagasló alkotó emléke előtt: a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalatánál megjelenik László Gyula: Medgyessy című albuma, Sz. Kürti Katalin pedig Medgyessy és Debrecen címmel írt könyvet. A művészet és az Alföld című folyóiratok emlékszámmal készülnek az évfordulóra. A Magyar Televízió a centenárium idején műsorra tűzi a művészről 1976-ban készített, „önéletrajz, mit lapozni se kell” című filmjét. Búcsú Palasovszky Ödöntől Barátok, pályatársak, tisztelők sokasága, a kulturális élet jeles képviselői, s a hozzátartozók vettek — hamvasztás előtt — búcsút a 81 éves korában elhunyt Palasovszky Ödön írótól, színésztől, rendezőtől hétfőn, a Farkasréti temetőben. Az MSZMP II. kerületi bizottsága nevében Halász Tibor, a kerület tanácselnökhelyettese méltatta az elhunyt életútját. Emlékeztetett arra, hogy Palasovszky Ödön tevékenyen részt vett a baloldali munkásművelődési akciók szervezésében. A Színházművészeti Szövetség és a színművészek képviseletében Cenner Mihály színháztörténész idézte a baloldali avantgardista színpadi mozgalmakat elindító, s a felszabadulás után a Madách Színházat, majd a Dolgozók Színházát igazgató művész életútját. Carai Gábor, a Magyar Írók Szövetségének főtitkára az írószövetség és a költőtársak nevében búcsúzott Palasovszky Ödöntől. Fertődről egy londoni tv-sorozatban Fertődön és Budapesten rögzítik szalagra a „Music in Time” című, az európai zene történetéről szóló, nagyszabású koprodukciós sorozat egyik epizódjának felvételeit. A londoni RM Productions tv-társaság 16 részből álló sorozatának magyarországi epizódját január közepén forgatja Derek Bailey rendező. A fertődi Esterházy-kas- télyban ez alkalommal a Takács-quartett tolmácsolásában Haydn vonósnégyese csendül fel. Budapesten, a Zeneakadémián a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekara — Medveczky Ádám vezényletével — Liszt Magyar fantáziáját, Kodály Háry-szvitjének két részletét, és Bruckner VII. .szimfóniájának két tételét adja elő, s itt veszik fel Bartók: Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre című művét is. A részvételért a sorozat e részének elkészítésében a Magyar Televízió megkapja a többi 15 epizód sugárzásának jogát. Ismét a régi, István király téri helyére költözött az IBUSZ békéscsabai irodája. Szép, ízléses, nemes kő- és faanyagok felhasználásával újították fel a belső teret Fotó: Martin Gábor Ügyfélszolgálati irodák Esztendők óta növekszik a lakosság igénye az építőipari javító, karbantartó szolgáltatások iránt. A családi házak, lakások felújítására, karbantartására vállalkozó építőipari szövetkezetek a szolgáltatás jobb megszervezésére, gyorsabbá tételére ügyfélszolgálati irodákat létesítettek például Komárom, Bács-Kiskun és Heves megyében. Az építőipari és lakáskarbantartó szövetkezetek tervei szerint a hatodik ötéves tervidőszakban minden, megyeszékhelyen, s azt követően a nagyobb városokban, településeken is létrehozzák a? építőipari szolgáltatásokát igénybe vevők dolgát lényegesen megkönnyítő irodákat. A lakásuk, házuk felújítását, javítását tervező tulajdonosok mindent egy helyen találnak meg. Tájékoztatják őket a megrendelhető munkákról, azok árairól, s ha kell, vállalják az OTP-ügyek intézését is. Maketteken mutatják be a lakásbelsők festésének, burkolásának legújabb eljárásait, s szükség esetén megadják azoknak a kisiparosoknak a névsorát,' akik a szövetkezet tevékenységi körén kívül eső munkákat is elvégzik. A lakosság a közületinél olcsóbb áron rendelheti meg az ügyfélszolgálatnál a nyílászárók új, korszerű hőszigetelését, amelyet eddig a szövetkezet csak közületek részére vállalt. A hazai gyártmányú „szi- loplaszt”-ot az ÉLISZ alkalmazta először vidéken, s eddig kétszáz lakásnak megfelelő helyiségben végezte el vele az ablak- és ajtószigeté- lést. A lakáskarbantartást segítő új ügyfélszolgálati iroda szolgáltatásainak körét a jövőben bővíteni kívánják. Rövidesen megkezdik az építőipari kisgépek kölcsönzését, s a továbbiakban pedig lakberendezési tanácsadást is szerveznek. i' Hz első magyar—finn koprodukció Díszelőadáson mutatták be hétfőn este a Vörös Csillag filmszínházban a Vámmentes házasság című filmet, az első magyar—finn koprodukcióban készült alkotást. A Zsombolyai János rendezte vígjáték nemzetközi történetet jelenít meg. A filmet Helsinkiben és Budapesten forgatták. A film főszerepeit Ragályi Elemér kamerája előtt Kiss Mari, illetve Esztergályos Cecília, és Margittay Ági játszotta, a férfi főszerepet finn színész, Ton Wan- zel alakította. A Vámmentes házasságot nemrégiben nagy sikerrel mutatták be Helsinkiben, csütörtöktől a magyar közönség is megtekintheti a hazai mozihálózat műsorán. A díszbemutatóra finn filmművészküldöttség érkezett Budapestre, tagjai között Van Veikko Korkala. a finn filmalapítvány vezetője. A bemutatóra érkezett vendégek találkoztak a magyar filmszakma és a sajtó képviselőivel. A díszelőadáson részt vett Osmo Väinölä, a Finn Köztársaság budapesti nagykövete is. A békéscsabai ifjúsági turisztikai és kölcsönzőboltban az idényjellegnek megfelelően a sífelszerelések iránt a legnagyobb az érdeklődés. A felszerelések kisebb karbantartását is helyben végzik Fotó: Martin Gábor i Otven férőhelyes ] tehenészet S Űj állattenyésztő tanüzem- : mel bővülve kezdte hétfőn a ! tanév második felét a Jász■ apáti Mezőgazdasági Szak- S munkásképző Intézet. Üzem- ; be helyezték a tangazdaság ■ ötven férőhelyes tehenésze■ tét. A modern épületben a ! hazánkban honos valameny• nyi szarvasmarhafajta neve■ lését, tartási módozatait ta• nulják az elléstől a borjúne- ; velésen át egészen a tejfel• dolgozásig. A tangazdaságot • később mesterséges megter- ; mékenyítő állomással is bő• vítik, amely a tehenészettel I együtt területi feladatkört ; lát el az oktatásban. Az új létesítmény építésé• hez kétmilliós társadalmi ; munkával járult hozzá a ta- ; nulóifjúság. I Halálbüntetés ■ • ! A többszörösen büntetett, fog- 5 lalkozás nélküli Rekettyés J László Felgyö községben, tavaly ; február 26-án egy vasrúddal ! brutális módon agyonverte a S 82 éves Lovas Istvánt és 5000 S forintját elrabolta. A Legfelsőbb Bíróság megvál- i toztatta a Szegedi Megyei Blró- ■ ság életfogytig tartó szabadság- • vesztést kiszabó Ítéletét, és Re- ; kettyés Lászlót halálbüntetésre ! Ítélte. Az elitéit kegyelmi kér- S vényét elutasították. Az Ítéletet S hétfőn végrehajtották. Mire fogékonyak a fiatalok? O címben feltett kérdés többnyire homlokráncoló felnőttektől ered, akik hajlamosak azt állítani, hogy a fiatalok a kevésbé értékes, kevésbé nemes dolgokra fogékonyabbak. Például a kultúrában, a művészetben. Lásd rock és hobó és diszkó és a többi. Ugyanezek' a felnőttek, vagy más felnőttek viszont hajlamosak a Ki mit tud? nevű, s ennek mintájára szervezett számtalan vetélkedő nagyszerű pillanatain fellelkesülve, egymást túllicitálva arról áradozni, hogy mennyivel többet tud az előző nemzedéknél, menynyivel tájékozottabb, igényesebb, műveltebb a mi ifjúságunk. A szokásos publicisztikai fordulat most azt mondat- hatná**velünk, hogy a fentebb idézett vélemények végletesek, és az igazság nem bennük, hanem valahol középen van. De ezúttal valószínűbbnek látszik, hogy az igazságot nem a középút képezi, hanem éppen a végletek. Amint magát az ifjúságot is. Hál’ istennek, tegyük hozzá, mert nem volt meg új nemzedék, amely ne a szélsőségek, a kiegyensúlyozatlanság tünetei közt és önmaga előzményeinek heves bírálata nélkül integrálódott volna a világba, amelybe beleszületett, s amelynek egészséges voltát ne éppen a türelmetlen változtatni akarás jellemezte volna a leginkább. De az általánosságok felől szűkítve a kört, maradjunk csak a kultúránál, illetve a művészeteknél, ha már mondandónk elején ezt említettük. Néhány éve a győri Kisfaludy Színház az egyik legnagyobb élő magyar költő, Weöres Sándor A holdbéli csónakos című művének megzenésítésére kérte fel az egyik legnagyobb élő magyar zeneszerzőt, Ránki Györgyöt. Az új magyar opera természetesen jelentős értékévé vált a magyar kultúrának, de a fogadtatása Győrött igen vegyes volt. És az egymással perlő vélemények két szélső pólusán jól megfigyelhető volt a két tábor közti életkorbeli különbség. Az idősebbek fanyalogtak, vagy legalábbis nem tudtak közel kerülni a műhöz, a fiatalok, és köztük az egészen kicsik is, nagyon élvezték. Az ok nem volt túlságosan rejtélyes. A fiatalok már az óvodában megismerkedtek Weöres Sándor költői világával, számukra ismerősek és egyértelműek voltak a játékosságnak azok az eszközei, amelyek természetesen ebben az operában is nagy teret kaptak'. Az idősebbek számára ennek az eszköztárnak a jelei nem bizonyultak annyira „közmegegyezésesnek”, tőlük tehát a műélvezet több nyitottságot, szellemi érdeklődést és esetleg erőfeszítést követelt. Ugyanígy állt a helyzet a zenével is. Ránki György színes, hangszerelésben különösen gazdag és számtalan folklorisztikus elemet ötvöző muzsikájára „fülük volt” azoknak — a fiataloknak —, aki szolfézst tanultak már az általános iskolában is. És sokszor az idősek maradtak kívül e muzsika értékein, mert hiába voltak egyébként például az opera műfajának kedvelői, sőt ismerői: nem voltak fogékonyak a szokatlan befogadására. Jó, jó, mondhatná bárki, kézenfekvő dolog, hogy a fogékonyság neveltetés kérdése. Tehát, ha valaki megtanulja valamely művészetnek, tudománynak az anyanyelvét, akkor az fogékonnyá is válik majd, ha e nyelven valamit értenie és élveznie kell. Csakhogy nem ilyen egyszerű a dolog. íme, ennek érzékeltetésére egy másik példa. Ugyancsak Győrött, a közelmúltban mutatták be az Európa-hírű kolozsvári magyar rendező, Harag György irányításával azt a Kisfalu- dy-játéknak' nevezett szín- pedi produkciót, amelyben a helyi színház névadójának emléke előtt tisztelegtek, különös tekintettel egy kerek számú évfordulóra. De a tisztelgés rendhagyó volt. Nem a szerző kötelező olvasmányokból ismert (vagy épp ezért nem ismert) valamelyik művét állították színre, hanem több művét különféle művészi, dramaturgiai, sőt művészetpolitikai megfontolásokból ötvözték egybe. És ismét előállt az előző jelenség, csak másképp. Tetszett az izgalmas, színes, a rendező ismert kvalitásait megint csak ellenállhatatlanul tükröző előadás mindenkinek, de az idősebbek — és sajnos: a pedagógusok! — közt jó néhányan akadtak, akik holmi tiszteletlenséget éreztek, amiért nem az eredetit állították színre, tehát amiért nem valami kegyeleti aktust hajtott végre a színház, mit sem törődve azzal, hogy így a megelevenített kötelező olvasmány csak múzeumi légkört árasztott volna, amely a valódi színháztól azért mégis különbözik. De nem így a fiatalok. Ök nem törődtek a tisztelettel meg a kegyelettel, ők csak azzal törődtek, hogy érdekelte, szórakoztatta, nevettette és elgondolkoztatta őket, amit a színpadon láttak. Vagyis ők nem előítéletekkel és tradíciókkal közelítették meg a színházi estét, ők fogékonyak voltak arra, ami ott érheti őket, s viselkedésük is, utólagos véleményük is csak' azt tükrözte, hogy miként érzik magukat a színházban. És már részben ei is szakadva a példától, hadd áruljam el azt is, hogy ők éppen ezért érezhették jól magukat, mert meg tudták (vagy meg merték!) érteni az előadásból azt is, ami társadalomkritikai elem volt, s amely nemcsak Kisfaludy idejében volt igaz, hanem az ma is. De nem a színház és a kultúra az egyetlen terület, ahol az ifjúság fogékonysága mérhető. Mindenesetre e területeken látványos. Anélkül, hogy ilyen rövid eszmefuttatás keretében bármit is elmélyült alapossággal kifejthetnénk e széles problémakörből, egyet a tévedés különösebb kockázata nélkül is leszögezhetünk. A fiatalok fogékonysága épp úgy társadalmilag meghatározott, mint a felnőttek kialakult érték- rendszere és előítélet-rendszere. O ki a fiatalokat bármilyen vonatkozásban — akár fogékonyságukat tekintve is — felszínes esetek kapcsán hajlamos megítélni, az nagymértékben teszi ki magát a tévedés veszélyének. Tévedésük a fiatalokat fogja a legkevésbé zavarni. És ez a mindenkori jövő egyik leglényegesebb garanciája. Cserhalmi Imre
