Békés Megyei Népújság, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-01 / 1. szám

1981. január 1., csütörtök- NÉPÚJSÁG Ember született... Fórum Fényesen A század elején mondot­ta egy hírneves nőorvos, hogy a nő két dologért kész minden áldozatra, azért hogy legyen gyermeke és azért, hogy ne legyen. So­kat változott a világ azóta, az előbbi gondolat mégis időszerű ma is. Ha régen terméketlen volt a házasság, a férfi és a nő mást nem tehetett, beletörődött a gyer- mektelenségbe, hiszen a baj okait, orvoslását nem ismer­ték. Statisztikák tanúskod­nak arról, hogy minden ti­zedik házaspár csak nehe­zen vagy egyáltalán nem tud családot .alapítani. Az adatok arról is árulkodnak, hogy mégsem minden eset­ben „változtathatatlan” a gyermektelenek sorsa. * * * A békésiek tudják, hol az Ady utca, csak a 6-os számú házat, nehéz felderíteni. Űj épületek sora áll itt, egyfor­ma kapualjakkal, postalá­dákkal, csengőkkel. Az em­berek sem tudnak még egy­másról, szerencsére azonban Lukovicsné Ramasz Editet sokan ismerik. Könyvtáros, de ezekben a napokban nem ő igazítja el ,a városi könyv­tár olvasóit. Gyermekét, a féléves Ritát neveli. Szép új lakásban a várva várt kicsikével kevés boldogabb házaspárt találni Lukovi- cséknál. Négy évig hiába vártak a babára, nem lett gyermekük. Egyik kórház­ban töltött hónap követte a másikat, hormonális gyógy­szerek, injekciós kúra, s amikor már hinni sem mer­tek benne, végre bekövetke­zett a csoda. — A szülés számomra nem jelent rossz emléket, hiszen annyi vizsgálatot át­éltem már — meséli Edit, miközben Rita baba szőke pihés fejét simogatja. — Az utóbbi két év minden pilla­natában azért aggódtam, le­het, vagy nem lehet gyer­mekem. A gyulai megyei kórházban olyan törődéssé):, gonddal vettek körül, hogy bíznom kellett. Bár a bent fekvőktől annyi mindent hallott az ember... ! A szü­lészeten töltött 5 nap csodá­latos volt. Mindenki terve­zett, lelkesedett, a gyerme­két várta. Később lestük, fi­gyeltük a piciket: ki hogyan, mennyit szopik, sír-e, mi­lyen a hangja, merre fésül­ték a „frizuráját”? Az orvo­sok biztattak, Ritának lehet testvérkéje is. Egyelőre el sem tudom képzelni, hogy bölcsődébe kerüljön. Kacér­kodom a gondolattal, hogy itthon maradok 3 évig. A férjemmel sokat törtük a fejünket, miként tudnánk kicsit több pénzt összeszedni havonta. Hiába, új a laká­sunk, bútor is kellene. Ta­lán egy másik babára vigyá­zok majd, az mindenkinek jó lesz. Azt az örömet sem­mi sem tudja pótolfti hogy Ritával törődhetek! A konyhában fő már a babaebéd. Ma spenótzöldre festi Rita az ingecskéjét. Edit boldog, s kéri írjuk le, hátha így valóra válik: az idén kevesebbet szeretne ol­vasni a háborúról, a fegyver­kezésről. Igazi könyvtáros módjára könyvet is ajánl a kismamáknak: Katona Már­ta: Kismama voltam, s Ben­jamin Spock doktor csecse­mőgondozásról, gyermekne­velésről szóló kötetét. * * * „Oázis, kis sziget a pusz­tán.” Így nevezte a Tóth há­zaspár bélmegyer-fáspugztai munkahelyét, otthonát. Már­A Dél-magyarországi Ma­gas- és Mélyépítő Vállalat­nál ebben a tervidőszakban minden korábbinál eredmé­nyesebb volt. az újítási moz­galom: az öt év alatt 40 mil­lió forintot takarítottak meg a benyújtott újításokkal. Ehhez az eredményhez nagy­ban hozzájárult, hogy az ti nevelőtanár az állami gondozott gyerekek intézeté­ben, Feri gondnok ugyanott. A Wenckheim kastély egyik szárnyában laknak ők. s még három fiatal pedagó­gusházaspár is él itt a gye­rekek között — A tanítóképzőből egye­nesen ide jöttem — meséli a magas, vékony termetű. percre sem pihenő fiatal- asszony. — Szarvasi vagyok, a férjem földművelő őseitől számitva idevalósi. Hat esz­tendeje házasodtunk össze, s első perctől gyermeket akar­tunk. Nem sikerült. Végig­jártunk mindent és minden­kit, hogy segítsenek rajtunk. A vélemények megegyeztek: kockázatos műtét az egyet­len kiút, ezt azonban nem vállalták az orvosok. Két esztendeje, hogy Gyulán Ja- kubecz főorvos elvégezte rajtam a 4 órás műtétet. Látszólag eredménytelenül. Dolgoztam hát tovább, s el­vállaltam a nevelőintézetek és diákotthonok megyei szakfelügyeletét. Néhány hónap múltán fáradékony, kimerült, ideges voltam nap nap után. Hogy miért? Ki­csi Márti így adott életjelt magáról. A hófehér rácsos ágyban 4 hónapos, fekete tüskehajú lurkó szendereg. Ő az, aki mindent; vizsgálatot, műté­tet, szorongató órákat feled­tetett a szüleivel. — Naponta itt élünk az intézetben egymás mellett mi felnőtték — magyaráz a férj —, de csak most érez­tük igazán, mennyire bará­taink az emberek. Márti ter­hességét, a baba születését velünk izgulták végig, ké­sőbb hetekig nem fogytunk ki a látogatókból. Teljesen megváltozott az életünk: hétköznap, ünnep új színt, jelentőséget kapott. — Bú­csúzóul ravaszkásan moso­lyogva mondja: — Ezt a ki­csit lánynak terveztük, de a következő biztosan fiú lesz! Furcsa ellentét ez a fás- pusztai. Két ember vágya teljesült gyermekük születé­sével. Az őspark fái alatt viszont olyan gyerekek fut­utóbbi három évben rend­szeressé tették az újítások adás-vételét. Az idén példá­ul 3 millió forintos gazdasá­gi eredményt jelentettek a cégnek a más vállalatoktól megvásárolt újítások, s kö­rülbelül ugyanilyen érték­ben adtak ei újításokat. károznak, akiket nem tud­tak, vagy nem akartak vál­lalni a szüleik. Ezért nem fogyhat ki soha Márta, Feri, s a többiek szeretete, gon­doskodása, hiszen az ő csa­ládjuk, magatartásuk példa a körülöttük élőknek. * * * Az anyaság vagy gyer- mektelenség jelentőségét. súlyát ■ az értékeli igazán, aki magán érzi. Elgondol­koztató, hogy ugyanabban •az orvosi rendelőben várnak a terhességüktől megszaba­dulni kívánók, s az anyasá­gért minden áldozatra kész asszonyok. Az orvostudo­mány már bebizonyította, hogy minden harmadik meddő házasság termékeny- nyé tehető, ha az okokat, a gyógyítás módját sikerül felderíteni. A jövő pedig még nagyobb reményekre jogosít, egyre több nő vágya teljesülhet, úgy, mint Edité és Mártáé: anya lehet. — Az 1980-as év számom­ra felejthetetlen. Megkap­tam a megyei tanács kultu­rális nívódíjának első foko­zatát — mondja Felkai Esz­ter, a Jókai Színház mű­vésznője. — Sokan gratulál­tak. A vállalatok dolgozóitól is kaptam levelet. Nagy örö­möt okoztak nekem ezek a gratulációk. Az év első felé­ben játszottam a Koldus­operában. Molnár Ferenc Olympia című darabjában pedig a címszerepet. Fellép­tem iskolákban, óvodákban, gyermekműsorokban. Na­gyon a szívemhez nőtt a munkásművelődés. Ezeket a műsorokat férjemmel, Gálfy Lászlóval csináljuk. Üze­mekben lépünk fel, legtöbb­ször műszakváltáskor. Az előadások ebédlőkben zajla­nak le. Előadtuk Heltai, Molnár egyfelvonásosait. Szavalunk Radnótit és József Attilát. Mindenhol nagy szeretettel fogadtak. Leg­utóbb az orosházi szocialista brigádklubban léptünk fel. lanuár Möl 400 új országos szabvány Csaknem 400 új országos szabvány lép életbe az új esztendő első napjától, iga­zodva a technika fejlődésé­hez és a nemzetközi együtt­működés igényeihez. Az új szabványok közül 150 egyút­tal KGST-szabvány is, ame­lyek nagy segítséget nyújta­nak a szocialista országok közötti munkamegosztásban az árucsere-forgalom bővíté­séhez. Az új szabványok a mű­szaki-gazdasági élet szinte minden területét érintik. Üj műszaki előírások készültek különféle ércek. építési anyagok, ásványolaj-termé­kek minőségi követelményei­re és vizsgálati módszereire. Sok szabvány gépi alkatré­szekkel és szerszámokkal foglalkozik, de az előző évekhez képest több az olyan műszaki előírás is, amely az áruk szállítás köz­beni védelmét, óvását szol­gálja. Népgazdasági szem­pontból elsősorban azoknak az MSZ—KGST-szabványok­nak van nagy jelentőségük, amelyek az elektro- és hő­technika, valamint a fa­anyagok és a fűrészipari termékek műszaki követel­ményeit tartalmazzák. A vegyipari fejlődés hozta ma­gával. hogy e témakörben is több mint 20 új, illetve a régit, korszerűsítő előírás lép életbe. Ezek között szerepel a személygépkocsik radiál- gumiabroncsainak méreteit és üzemeltetési előírásait tartalmazó szabvány. Az élelmiszerek közül ezúttal a szalámifélék, a sűrített tej és a tejpor, a vaj és a mar­garin különféle vizsgálatai­ra vonatkozó módszereket egységesítették. A szabványok készítésénél a világszabványok előírásait vették figyelembe, mintegy kényszerítve a magyar ipart és kereskedelmet, hogy a vi­lágpiacon elfogadott méret, — illetve minőségi követel­mények szerint készítsék és forgalmazzák a magyar ter­mékekét. — Sokszor kifáradt a múlt évben? — Gyakran késő este jö­vök haza. Ez a színészi élet velejárója. Két gyermekünk van, róluk is gondoskodnunk kell. Sok segítséget kapunk a tanácstól. Számomra a család biztonságot jelent, ér­zelmi támasz a művészi pá­lyán. — Mit vár az új eszten­dőtől? — Szerepet, nagy betűk­kel. Mai tárgyú darabra gon­dolok, asszonysorsra. — Melyikben fog játsza­ni? — Azt csak akkor tudom meg, amikor ki lesz írva a próbatáblára. Lelkileg is, meg fizikailag is felkészülve várom az új évet, az új sze­repeket. * * * Az ember úgy él a jelen­ben, hogy a jövőre gondol. S aki a közösség gondját vállalja magára, az még in­kább. Mert a felelőssége nemcsak a máé, hanem a Az év utolsó hétfője min­den bizonnyal sokáig emlé­kezetes marad a Békéscsabá­hoz tartozó Fényesi tanyá­kon. A Hazafias Népfront helyi bizottságának és a Má­jus 1. Termelőszövetkezet­nek a kezdeményezésére fó­rumot tartottak. A hír már az ünnepeken bejárta a ta­nyákat. A borongós decem­ber végi estén pedig a nép­front székházának nagyter­me zsúfolásig megtelt. Több szempontból jelentős volt ez a fórum. Pikó János, a Hazafias Népfront helyi titkára elmondta, hogy Fé­nyesen 10 éVe alakult meg a népfront. Ez az egyetlen ka­pocs a tanyasoron és a szét­szórt tanyákon élő emberek között. Az elmúlt években az összefogásnak sok dicsé­retes eredménye született. Járda épült, s mintegy más­fél kilométer hosszú köves- út, könyvtár létesült, s jól működik az ifjúsági klub. De ezen az estén nem azért jöttek össze a fényesiek, hogy az elmúlt évek ered­ményeit összegezzék. A jö­vőt beszélték meg. Azt, hogy mit kell tenni. A népfront megalakulásának 10 éves évfordulójáról aligha lehetett volna méltóbban megemlé­kezni, mint az összefogás tettre buzdító elképzelései­nek közös megvitatásával. Ezen a fórumon találko­zott először Gyulavári Pál országgyűlési képviselő, a megyei tanács elnöke vá­lasztóival. Igaz, járt már Fé­nyesen évekkel ezelőtt, mint a városi pártbizottság első titkára a város akkori ta­nácselnökével. De -akkor még nem volt kövesút, s te­repjáró gépkocsin jöttek. Ám a nagy sárba az is beleful­ladt, s gyalog tették meg az utat a népfront székházáig. A fórumon — melyet Halász Sándor, a népfront tanyai bizottságának elnöke nyitott meg — az országgyűlési képviselő tájékoztatta vá­lasztóit az V. ötéves terv eredményeiről. Elmondta, hogy a kedvezőtlen külgaz­dasági viszonyok ellenére si­keres öt évet zárt az ország. A jövő esztendő már a kö­vetkező ötéves terv első éve lesz. Bizakodva tekinthet a jövőbe az ország. Az elmúlt években jó alapot teremtet­tünk. A megye ipara és me­zőgazdasága jó eredménye­ket ért el. A jövőben vi­szont nagyobb figyelmet kell fordítani a takarékosságra, az ésszerűbb és a gazdaságo­sabb termelésre. Megyénk­ben továbbra is kiemelkedő holnapé is egyben. Dr. Gal­ly Mihály, a békéscsabai Vá­rosi Tanács vb-tikára nap mint nap érzi ezt a felelős­séget. — Az én közérzetem a vá­ros lakosságának a közérze­tét tükrözi. Sokszor hazavi­szem a gondokat. Érezzük ezt a felelősséget valameny- nyien, akik itt a városi ta­nácsnál dolgozunk. A műit év nem tartozott a könnyű esztendők közé. A népszám­lálást a választások követ­ték. Sok kárt okozott az ár­víz meg a belvíz. A rendkí­vüli események ellenére színvonalas munkát teljesí­tett az apparátus. A múlt évben felkészültünk az új ötéves tervre. — Melyek a főbb célok? — Óvoda-, iskola-, lakás­építés. Jelenleg 5200 lakás­igénylőt tartunk nyilván Bé­késcsabán. Tíz évvel ezelőtt 1592 volt. — Mi valósul meg 1981­ben? — A Lencsési úti lakóte­lepen egy 24 tantermes ál­talános iskola. Befejezzük a kórház építésének első üte­mét, folytatjuk a lakásépí­tést. — És a sportcsarnok? — Arról sem szeretnénk lemondani. Reméljük, az új esztendő ennek is új lendü­letet ad. * * * — Békés, sikeres esztendő­től búcsúztunk — mondja feladat a lakásépítés, az egészségügyi, valamint az oktatási hálózat fejlesztése. A következő ötéves tervben mintegy 13—14 ezer lakás épül fel. Felújítják többek között a gyulai kórházat és a József Attila Szanatóriu­mot. A sürgős feladatok kö­zé tartozik Békéscsabán a biológiai derítő és a me­gyei könyvtár megépítése. Nagy figyelem kísérte az országgyűlési képviselő tá­jékoztatóját. A felszólalók többsége — Bagyinka János, Mochnács György. Dohányos Mátyás, Valastyán Mihály — a lakóhelyük jövőjét tette szóvá. Mi lesz Fényessel? Hogyan alakul a tanyasor jövője? Gyulavári Pál nem üres kézzel érkezett fényesi vá­lasztóinak fórumára. Ismeri a tanyavilág gondját. Volt tapasztalata, hogy milyen küzdelmesen nehéz dolog sá­ros úton közlekedni. A meg­oldás csakis az lehet, hogy tovább kell folytatni a meg­kezdett kövesút építését. Mert csak így kerülhet kö­zelebb a tanyavilág a város­hoz. Sőt, a következő ötéves tervben a vízellátást is meg kell oldani. Lehetőség van arra is, hogy Fényest belte­rületté nyilvánítsák, s ezzel meggyorsuljon a családi ház építése. Mindezek megvalósításá­hoz bizony elkel a segítség. A lakosság összefogásának Fényesen múltja van. Most azonban többről van szó. Sokkal nagyobbak a felada­tok. A fényesiek legjobb patrónusa a termelőszövetke­zet, ahol a lakosságnak mintegy 80 százaléka dolgo­zik. Farkas Miklós, a Má­jus 1. Termelőszövetkezet el­nöke elmondta, hogy a múlt évben a szövetkezet a ger- lai kövesút építéséhez nyúj­tott segítséget, összefogás­sá) csaknem 1300 méterej útszakasz kapott szilárd bur­kolatot. Az új esztendőben a szövetkezet a fényesieknek nyújtja a jobbját, hogy régi álmuk, a kövesút tovább épüljön. A termelőszövetke­zet érdeke is ezt kívánja. Hiszen ezen a területen csak­nem ezer hektár termőföld­ről kell a termést betakarí­tani, és az őszi, esős időben rendkívül nehéz körülmé­nyek között elszállítani. Az év utolsó hétfőjén a Május 1. Termelőszövetke­zet kezdeményezésére az összefogás új körvonala raj­zolódott ki a fényesi fóru­mon. Az új esztendő biztató ígérete. Serédi János Kovács Mihály, az Univer- zál Kiskereskedelmi Válla­lat karbantartó dolgozója. — Ezt úgy általában mondja? — Nem általában. Gyara­podott az ország, az embe­rek jól élnek. — Történt valami vál­tozás az életében? — A múlt évben tanács­tagnak választottak. Eddig két tanácsülésen vettem részt. Beválasztottak a la­káselosztási társadalmi bi­zottságba. Ennek a bizottság­nak kell megállapítania a rászorultság mértékét. Köz­ismert, hogy Békéscsabán sok a lakásigénylő. Éppen ezért a bizottságra nagy fe­lelősség hárul. — És a munkahelyén? — A karbantartó részleg­nél harmincán dolgozunk. Aki igyekszik, azt megbe­csüli a vállalat. Így van ez rendjén. — Mit vár 1981-től? — őszintén mondom: ne legyen rosszabb, mint a múlt év volt. Az idén 24 éve lesz, hogy együtt élek a felesé­gemmel. A házasságunk bol­dog. Van egy fiunk. Szak­mát tanult, és ahogy n ál­lom a vállalatától, jól meg­állja a helyét. Büszke va­gyok rá. Az én feladatom viszont megnőtt, mert hiszen tanácstag vagyok. Jól aka­rom ellátni ezt a megbízatá­somat. (Serédi) Eredményes újítómozgalom a DÉLÉP-nél Rita akkorát nőtt fél év alatt, hogy alig fér a mérlegre Fotó: Martin Gábor Bede Zsóka Mit vár az új esztendőtől? Hányszor hangzik el a kérdés az új év küszöbén; vagy legtöbbünknél csak átsuhanó gondolatként röppen fel, megérintve emberi mivoltunkat, mint valami bűvös varázslat, amely a jövő igézetét hordja; avagy szemér­mesen, titkokat kutatva él bennünk, mert úgy szület­tünk, hogy kiváncsiak vagyunk a holnapra? Ám, min­denkor az előző évet faggatjuk, abból következtetünk az újra.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents