Békés Megyei Népújság, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-30 / 25. szám
1981- Január 30., péntek IgNJUl-fiTd Egy igaz mese és tanulságai Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer Békéscsabán három zenész fiatalember: Paulik László, Králik Gusztáv és Csepregi András. Egy szép napon mindhárman felkerekedtek, mert elhatározták, hogy meglátogatják a békéscsabai óvodásokat. Mentek men- degéltek, mégnem a Kölcsey úti, a Lencsést- és a Penza-lakótelepi, a Szegfű, a Luther és a Szigligeti úti óvodához nem értek. Két délelőttjüket — a keddit és a csütörtökit — szánták arra, hogy megajándékozzák az apróságokat. Nem is akármivel, a muzsika adta örömmel... Eddig a mese, s csak azért kezdtük így, mert e riportban óvodásokról lesz szó. De nézzük e nagyon is igaz történetet részletesebben, hiszen a Lencsési óvodában megrendezett találkozóra mi is ellátogattunk. És hogy a Békés megyei Művelődési Központ kezdeményezése szerencsésnek, követendőnek mondható, úgy hisszük, bizonyítják az ott készült felvételek. Zenészek hálásabb közönséget, virgoncabb társaságot nemigen képzelhetnek el, mint ez volt. Ahogy találgatták a kicsik a bemutatott, megszólaltatott népi hangszerek nevét... Ahogy átkeresztelték őket, a kobozt doboznak, a doronbot dorombénak ejtve ... Ahogy az ismert népdalokat, megzenésített versikéket együtt énekelték a zenészekkel... A vidám mondókát: „Aki engem nem szeret, kapja be az egeret...”, még a búcsú után is egyre hajtogatták, miközben székeikkel a kezükben, saját termük felé igyekeztek. Mókáztak velük, és egyszer csak észrevétlen elszállt egy óra. ök ezalatt megismerték a tekerőlantot, a bőgőt, a nádsípot, és még nem egy más hangszert, melyeket eddig — mint a mai gyerekek általában — esetleg csak a tévéből ismertek. Eddig az események — az igaz történet — leírása, s most nézzük a tanulságokat, melyeket az óvoda vezető óvónőjével, Vida Szűcs Eszterrel próbáltunk levonni. A téma nem más, mint az óvoda nyitottsága, a gyerekek tapasztalatszerzésének, a valóság megismerésének egyik legfontosabb tényezője. Mint a vezető óvónő elmondta, ha a fentihez hasonló alkalom nyílik, ők szívesen látnak vendégeket.a gyerekek között. És már sorolta is, hogy ki mindenki járt már náluk. Hol a Jókai Színházművészei adtak gyermekműsort, hol a békéscsabai zeneiskola növendékei jöttek el — havonta egyszer — minihangversenyezni. Ez utóbbi kapcsolat immár féléves, és a tapasztalatok mindkét oldalról kedvezőek, hiszen az óvodások így is betekinthetnek a zene világába, a zeneiskolások pedig bemutatkozási lehetőséget kapnak itt. A szocialista brigádokkal kialakított kapcsolat is gyümölcsöző — ha számba vennénk, kevés óvoda lenne, amely nem dicsekedhet ilyen szerződésekkel —, az ünnepségekre mindig eljönnek, s ha kisebb-nagyobb társadalmi munkáról van szó, a brigádok tagjai szívesen megcsinálják. Mindez, hihetnénk, hogy inkább az óvoda gondjain segít, ám jiern csupán erről van szó, hiszen a gyerekek, ha csak pillanatokra is," de ismerkedhetnek a felnőttek világával. 'Különösen akkor van ez így, ha sikerül netán üzemlátogatást szervezni számukra. Máig is élményt jelent nékik, útjuk a vasútállomásra. Az iskolára való felkészítés is legalább ilyen komoly feladat. A Lencsési óvoda a József Attila Általános Iskolával tartja a kapcsolatot. Az óvónőknek és a pedagógusoknak közös munkaterv rögzíti az ehhez kötődő teendőket. Hol az iskolások látogatnak el kis társaik közé, hol a nagycsoportosok mennek át az iskola udvarára, egy kis játékra. De hozzá tartozik mindehhez a tanóra-látogatás is. Arríint az óvoda nyitottságán meditáltunk, hirtelen felrémlett egy feladatlap — óvodás fiamé —, melyen há- ziszámyasok cím alatt, egy megtermett malacot kariká- zott be. Valóban! Lakótelepi gyerekekről lévén szó, van-e mód arra, hogy ezekkel az emberpalántákkal megismertessék a ház körüli jószágokat? A vezető óvónő tétován elmosolyodott: „Van egy nagymamánk, aki egy közeli tanyán lakik. Nála voltunk már háziállatnézőben .. Sok mindenről esik még szó. A nagycsoportosok könyvtár- és múzeumlátogatásáról, az ovimozi előadásairól, s a kirándulásokról. „Mindezt természetesen csak úgy, és csak annyira tudják valóra váltani, amennyiben nem megy a kötelező oktatási és nevelési programban előírtak rovására ... fis Ennyit az igaz mese tanulságairól, s úgy hisszük e történet végére még valami kívánkozik: az elismerés. Elismerés a három zenész fiatalembernek, a brigádoknak, a vállalatoknak, s mindazoknak, akik tesznek azért, hogy a felnövekvő nemzedék köny- nyebben, jobban megismerje a számára még ismeretlen világot, amely az óvoda falain kívül várja majd őket. Nagy Ágnes Józanul és tisztán láttatni... Moldova György: A szent tehén Értelmiségi társaságban hangzott el a megállapítás, miszerint „Moldova a legjobb krimiírónk”. Nos, ez az állítás amennyire meghökkentő, annyira frappáns is. Mert miről is szól a jó krimi? A bűntény felderítéséről. A szerző már az első oldalon „produkál” egy hullát, egy tényt, s utána jön az éles eszű detektív, aki megkeresi a tettest. Igényes szerző persze nem éri be csupán a tényekkel, feltárja az okokat és motívumokat is. Nem tesz mást Moldova sem riportkönyveiben, amelyek — minden túlzás nélkül — izgalmasabbak a legfordulatosabb cselekményű kriminél. Első renden a hatásuk az. Mert a krimi végén a szerző mindenkor feloldja, lecsillapítja valahogyan a maga keltette feszültséget, Moldova viszont éppen ellenkezőleg! A feltárt valóságanyag akkor kezd igazán munkálni, nyugtalanítani, amikor behajtjuk a könyvet. így volt ez már a Rongy és arannyal is, de fokozni tudta a hatást Komlóról, az Őrségről és a vasútról írt könyveiben is. A kritika többször is feltette a kérdést, hogy mi a szerző titka ? Sommásan egyetlen szóval válaszolhatnánk: a megdöbbenésé! A valóság annyira képtelen, hogy noha részeit valamilyen szinten mindenki ismeri, így feltárva, felmutatva, még azt is mellbe vágja, aki szakembernek tudja magát. Moldova makacs, szívós, és hallatlanul szorgalmas író. Nyugodtan mondhatjuk, hogy rögeszméje a valóság. Azokra a fentebb megfogalmazott kérdésekre keresi a választ, amelyeket a Rongy és arany ban csupán felfedezett, mintegy megérintett csupán. Nos, ha a Rongy és aranyban azt mutatta ki Moldova, hogy mit dobunk ki a szemétre, a többi könyveiben tovább ment, és rákérdezett arra is, hogy ki, miért és hogyan tette, tehette ezt. Kutatásainak eredményei így lettek fokozatosan egyre izgalmasabbak és megdöbbentőbbek. Kimutatta, hogy az, aki az anyaggal pocsékol, az az emberi munkával és életekkel teszi ezt, hiszen minden, még a „szemét” is élő emberi munka terméke! Ráadásul nem is mindig szemét, azaz hasznavehetetlen hulladék az, amit felelőtlenül az enyészetnek adunk át, hanem nagyon is értékes, súlyos valutákért vásárolt, égetően szükséges, sokszor kínzóan hiányzó nyersanyagok, alkatrészek, egy szóval: értékek! Hogyan lehetséges ez? — lényegében erre a kérdésre válasz ez a 680 oldalas riportkönyv is a magyar textiliparról. Mint mindig, most is a „kályhától” indul el Moldova. Először a legendás hírű Goldberger gyárban tölt el hónapokat, azt kutatva, hogyan építette ki a magyar textilipar -- egyik fellegvárát ez a tehetséges és szorgalmas család. Meg is vádolták azóta a szerzőt azzal, hogy egy kapitalistát eszményít, állít talapzatra. Érdemes megvizsgálni ezt a vádat, mert közelebb visz a téma és a szerzői szándék megértéséhez. Mi az, ami a Goldbergerékben imponál a szerzőnek (és az olvasónak), ami olyan fájdalmasan hiányzik ma a textil- (és más) iparból? Nincsenek „titkok”. A Goldbergerek mindenekelőtt értettek a szakmájukhoz. Olyan feltétel ez, amely evidenciának tűnik, de Moldova bebizonyítja például, a kiskunhalasi gyárról szólván, hogy sokszor még nyomaiban sem lelhető fel néhány vezetőnél és gyárukban. Az eredmény — csoda? — katasztrofális. A hozzáértés persze összetett fogalom. Jelentette azt, hogy Goldbergerék tudtak szőni, fonni, textilt festeni. Ennek a titka apáról fiúra szállt, illetve kemény következetességgel megtanították erre az örökösöket is, de a gyár minden dolgozóját is! Megteremtették a jó munka feltételeit, de meg is követelték a minőségi munkát. A kettő elválaszthatatlan egymástól. Ehhez kapcsolódik szervesen a vezetni és gazdálkodni tudás, a ma oly sokszor (az unalomig!) emlegetett hatékonyság. Mert nem elég csupán termelni. Eladható árut kell produkálni, azaz, garantáltan jó minőséget, s el is kell tudni adni azt. A művezeKiállítások februárban Megyénk múzeumaiban négy kiállítás nyílik meg februárban. Szarvason február 3-tól mutatkozik be a művészetkedvelő közönség előtt Bácskai Bertalan grafikusművész. Február 6-án Gyulán, a Dürer teremben néprajzi kiállítás megnyitóját tartják. Téma a népi építészet lesz. Békéscsabán a hónap végén, február 27-én Hírverés a hazai kereskedelemben és vendéglátásban címmel nyílik meg kiállítás, amelyet március 29-ig tekinthetnek meg az érdeklődők. Végül a február 28-i megnyitó ' ünnepséget említhetjük meg, amely a békési Jantyik Mátyás Múzeumban lesz. A május 3-ig nyitva tartó kiállítás címe is sokat ígér: Mészvázak világa. tőkre rá lehetett bízni az üzemet, mert egyrészt érdekeltek voltak a termelésben, másrészt abszolút volt a szakmai megbízhatóságuk és tekintélyük. Elképzelhetetlenek voltak a termelést ma sokszor csaknem megbénító fegyelmezési gondok. E ez az a pont, ahol bírálói félreértik Moldovát. Mintha bizony mindezt a kapitalizmus, „mint olyan” védelmében mondaná el. Holott éppen nem! De ezek a tényezők lehettek volna azok, amelyeket a szocializmus, alkalmazva a megszűntetve megőrizni elvét tovább építhetett volna. Ám mi történt ehelyett? Az államosítással, a fürdővízzel kiöntöttük sok helyen a gyereket is. Az eredmény gyorsan és visszafordíthatatlanul jelentkezett. Nemcsak a termelés minősége romlott, de a gazdaságosság és a hatékonyság is, azaz ugyanazzal a gépparkkal drágábban gyengébb minőségű árut tudnak csak produkálni. A szakembergárda elmenekülése és kihalása után bekövetkezett az is, amire három évtizeddel ezelőtt senki se mert gondolni: a textilipar ma katasztrofális munkaerőgondokkal küzd. Elnőiesedett, a gépparkja leromlott, az egész szakmán a defektista, sokszor pánikhangulat lett úrrá. Az utolsó oldalon mondja ki a „megváltó” szót, amely talpra állíthatja (s nemcsak) a textilipart, s ez a: kreativitás, a cselekvő értelem, illetve az értelmes cselekvés és szorgalom. A magyar értelmiség és munkásgárda — többször is bebizonyította már — csodákra is képes. Már az csoda, hogy a Moldova által leírt körülmények (épületek, gépek állapota, bérezés, létszám stb.) között is él és dolgozik. A szerző természetesen — nem ez a dolga — nem adhat megoldóképleteket. Az élet — a világgazdasági helyzet, a piac és áruviszonyok, a szükségletek stb. — azonban olyan lépéskényszer, amely elől kitérni nem lehet. Aligha fogják megszeretni Moldovát ezért a könyvéért a textilipar irányítói. De aki fél a diagnózistól, az nem remélheti a gyógyulást sem! Hűvösen józanító ez a könyv. Még abban is felkelti a felelősségérzetet, akinek semmi köze sincs a textiliparhoz. Pontosabban arra döbbenti rá az olvasót, hogy mindenkinek köze van hozzá, s bár lenne több Moldo- vánk, hogy mindenhová jusson belőle, hogy mindenütt ilyen józanul, tisztán lássunk! (Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1980.) Horpácsi Sándor MQi MŰSOROK KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Menotti: A médium. 9.30: Tó vize, tó vize . .. 10.05: Hétszlnvirág. 10.35: Elbocsátó szép üzenet. 10.40: A Purcell énekegyüttes énekel. 11.00: Régi színészek — régi szerepek. 12.35: Hétvégi Panoráma. 14.16: Operaáriák. 14.44: Magyarán szólva . . . 15.10: Mozsár Imre nótákat énekel. 15.28: Zenélő. 16.05: Húszas stúdió. 17.10: Népdalgyűjtő úton Bartók Béla nyomában. 17.27: Láttuk, hallottuk. 17.52: Operettdalok. 19.15: Verdi: Traviata — Violetta és Germont kettőse. 19.35: A Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekarának hangversenye. Közben: 20.20: Műemlékvédelem — városépítés. 20.40: A hangverseyközvetítés folytatása. 21.20: Népdalok, néptáncok. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: A dzsessz világa. 23.30: Dennis Brain kürtön ját0.10: Melódiakoktél. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Keringők fúvószenekarra. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: Válaszolunk hallgatóinknak. 8.48: Operettrészletek. 9.18: Harminc perc alatt a Föld körül. 10.00: Zenedélelőtt. II. 45: Tánczenei koktél. 12.33: Édes anyanyelvűnk. 12.38: Színes népi muzsika. 13.15: Gondozásra szorulnak. 14.00: Kettőtől ötig . . . 17.00: Mindenki Iskolája. 17.30: ötödik sebesség. 18.33: Sanzonújdonságok. 19.04: A tegnap slágereiből. 20.00: Régi nóta, híres nóta. 20.33: Embermesék. 21.32: Dal Budapestről. 22.40: A Bécsi Filharmónikus zenekar Johann Strauss műveiből játszik. 23.40: Gyöngyösi Rácz Géza népi zenekara játszik. III. MŰSOR 8.57: A kiállítótermek programjából. 9.00: Iskolarádió. 9.30: A Philadelphiai szimfonikus zenekar játszik. 10.50: Kassák Lajos: Nehéz esztendők. I—II. 11.05: A barokk zene mesterműveiből. 13.07: Operafinálék. 13.49: Szimfonikus zene. 14.57: Délutáni hangverseny német romantikus zeneszerzők műveiből. 15.57: Az új magyar zene. 16.29: Hangszerszólók. 16.40: Tallózás a szovjet lapokban. 17.00: Tip-top parádé. 17.30: Kegyetlenül. 18.25: Csajkovszkij: b-moll zongoraverseny. 19.05: Nem tudom a leckét! 19.35: Találkozásaim. 20.30: A könnyűzene nagy gitáros egyéniségei. 21.17: Hanglemezújdonság. 22.14: A Magyar Állami Hangversenyzenekar hangversenye a Zeneakadémia nagytermében. ' SZOLNOKI STŰDIÓ 17.00: Hírek. 17.05: Ritmusrodeó. Zentai Zoltán összeállítása. 17.35: Apró-cseprő közügyek. 17.50: A karcagi népdalkor énekel. — Közben: Falusi esték. Braun Ágoston jegyzete. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Délutáni minikoktél. 18.26— 18.30: Hírösszefoglaló, műsorelőzetes. TV, BUDAPEST I. MŰSOR 8.00: Tévétorna. 8.05: Iskolatévé. Magyar irodalom. (f.-f.) 8.50: Környezetismeret. 9.20: Korok művészete. (ism.) (f.-f.) 9.50: Lottósorsolás, (f.-f.) 10.05: Magyar irodalom, (f.-f.) 13.55: Iskolatévé. Magyar irodalom. (ism.) (f.-f.) 14.20: Továbbképzés pedagógusoknak. 15.00: Magyar irodalom. (ism.) (f.-f.) 15.30: Környezetismeret, (ism.) 16.05: A látás hatalma, (ism.) 16.25: Hírek, (f.-f.) 16.30: Plusz elektromosság. 16.55: öt perc meteorológia. 17.00: Pintér József: Egy óra múlva itt vagyok. (ism.) (f.-f.) 18.10: A tervtől az átadásig. 18.30: Reklám, (f.-f.) 18.35: Természetbarát. 18.55: Csali . .. 19.05: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétoma. 19.15: Esti mese. (f.-f.) 19.30: Tv-híradó. (f.-f.) 20.00: Delta, (f.-f.) 20.25: Terefere. 21.35: A fele sem igaz! (f.-f.) 22.05: Zenés Tv-színház. Heltai Jenő—Szirmay Albert: Űri jog. 22.40: Tv-híradó — 3. II. MŰSOR 18.25: öt perc meteorológia, (ism.) 18.30: Egészségünkért! (f.-f.) 18.40: Pulzus. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Bizsu, (ism.) (f.-f.) 21.25: Tv-híradó — 2. 21.45: A mi házunk, (f.-f.) BUKAREST 16.30: Német nyelvű adás. 18.30: A volánnál — autóvezetőknek. 18.50: A legkisebbeknek. 19.00: Tv-híradó. 19.20: Jogi tanácsok. 19.45: Történelem. 20.05: „Találd ki a nevemet" — amerikai játékfilm. 21.25: Korunk művészete. 22.05: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.45: A mi költőink. 18.15: Ifjúsági műsor. 18.45: Danilo Nikolic történetei. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 20.00: J. W. Coop. 21.45: Történetek a Forradalmi Múzeumból. 22.45: Szórakoztató zenekari partitúra. 23.15: Hét tv-nap. II. MŰSOR 18.45: Barátkozzunk. 19.55: Ma este. 20.00: A mi korunk. 20.45: Huszonnégy óra. 21.10: Népi muzsika. 21.40: A szív kultúrája. SZÍNHÁZ BOHÉMÉLET Békéscsabán, 19 órakor. — Opera/2 bérlet. BOLHABAL Szarvason, 19 órakor. MOZI Békési Bástya: 4 és 6 órakor: Circus Maximus — 8 órakor: A világ rendje és biztonsága. Békéscsabai Építők Kultúrotthona: 5 órakor: És az eső elmos minden nyomot -* 7 órakor: Serpi- co. Békéscsabai Szabadság: de. 10 órakor: Száguldás gyilkosságokkal — 4, 6 és 8 órakor: Start két keréken. Békéscsabai Terv: Mégis meglátod az eget. Gyulai Erkel: Bosszúvágy. Gyulai Petőfi: 3 és 5 órakor: Egy kis indián — 7 órakor: A nagy balhé. Orosházi Béke: 5 órakor: A frontvonal mögött. I., II. rész. Orosházi Partizán: fél 4 órakor: Utazás a világ végére — fél 6 és fél 8 órakor: Psyché. n. rész. Hálásabb közönséget nemigen képzelhetnek el... Fotó: Gál Edit
