Békés Megyei Népújság, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-30 / 25. szám
1981. január 30., péntek 0 Árulkodó külcsín „Nem a külcsín számít fiam, hanem a belbecs, magam is tudom. Mindazonáltal ez a munkád rém pocsék.” Kedvenc kiszólása volt ez egykori rajztanáromnak, amit az elfutó évek alatt százszor is elpufogtatott, s mi köteles- ségtudóan mindannyiszor jóízű nevetéssel nyugtáztuk: hangulatánál van az öreg. Nos, a gondolattársítás talán erőltetett, nekem mégis az iskolapadban hallottak jutottak eszembe, amikor hosz- szú idő után ismét a békéscsabai Szabadság Tsz központjában jártam. Itt tudniillik az irodaépületet kivéve minden megújult. A kikövezett és széles bekötő út tágas parkolóba fut, a régi műhelyek helyén új csarnok áll, s a szövetkezet dolgozóit delente frissen főtt ebéd várja a korszerű ebédlőben. Szólni kellene még az iroda fölé magasodó új szárítótároló egységről, illetve arról is, hogy a központ építményeit gondozott parkok övezik. Az összkép mindent egybehangoló rendről tanúskodik. A látvány alapján — s tudva azt, hogy a szövetkezet élére új elnök került — fogadhatnánk fenntartással is ezt az átalakulást. Hiszen, mint mondani szokták: új seprű jól seper. A Szabadság Tsz-ben azonban másról van szó. A közös gazdaság központja nem kirakat, hanem olyan tükör, amelyből a gazdálkodás alapvető változásainak képe vetődik vissza. Mert nemcsak a kicsinosított központ hirdeti emberhez méltó munkakörülményeket teremtve, hogy a tagokról való gondoskodás ugyanúgy az azért felelősök figyelemkörébe került, mint a termelés eredményességének állandó fokozása. Az újat hozó szelek átformálták a növénytermesztést és az állattartást is. Az előbbiben a lehetőségekhez és adottságokhoz jobban igazodó vetésszerkezet győz meg erről, az utóbbinál pedig a teljesítmények növekedése. Egyetlen példát ragadjunk csak ki: sor került igen rövid idő alatt a korábban elhanyagolt sertéstelep berendezéseinek gyorsjavítására és felújítására. Ennek eredményeként hétezer sertés helyett legutóbb már 10 ezret hizlaltak meg, s ez a szám várhatóan 12 ezerre növekszik a közeljövőben. Végül is azt a következtetést kell levonnom, hogy bár valóban nem a külcsín számít, hanem a belbecs, a tartalom mégis megfelelő formát épít magának — olyat, amely hűen tükrözi a belső értékeket még az általa keltett legelső benyomásokban is. A békéscsabai Szabadság Tsz-ben benyomásaim arról győznek meg, hogy immár rendben haladnak a maguk elé tűzött célok felé. Mert hát rend a lelke mindennek. Az pedig már más lapra tartozik, hogy ha a rend csak formális, önmagáért való, aligha tükrözhet bármiféle belső értéket — hiszen lelketlen. (kőváry) Hz Üvegipar Írja Az Üvegipari Művek dolgozóinak lapja, az Üvegipar januári számában több tudósítást is olvashatunk az Orosházi Üveggyárról. Többek között megtudhatjuk, hogy sikeres tanfolyamot szerveztek technikusminősítés megszerzésére. Az 1979 végén indított továbbképzésen huszonötén vettek részt, s nemcsak az üveggyáriak gyarapíthatták itt tudásukat, hanem a környező üzemek — a MEZŐGÉP, az ÁKG, a kórház és a Röntgentechnikai Vállalat, az Univerzál Ipari Szövetkezet, a Mezőhe- gyesi Cukorgyár és a vas-, műanyagipari szövetkezet — dolgozói közül is jó néhá- nyan a tanfolyam hallgatói lettek. Az első tanév sikereire alapozva a gyári igényeknek megfelelően tavaly szeptemberben ugyanezen a szakon szintén megkezdték a képzést, amelyben jelenleg 52- en vesznek részt, közülük huszonhét az Orosházi Üveggyár dolgozója. Ugyanebből a lapszámból derül ki az is, hogy a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny ötödik negyedévi értékelésekor 14 versenykollektíva nyerte el az Élenjáró Szocialista Brigád címet és kapta meg a vándorzászlót. E gárdák sorában a II-es huta Viharsarok brigádja, a gépjármű- forgalmi üzem Gagarin brigádja és a faipari üzem Darvas József brigádja mind az öt negyedévben kiérdemelte a zászlót. Hajnali négy előtt A személyszállításban elkezdődik a munkanap Még a hőmérő is „didereg”, olyan fagyos az idő. Az utcákon egy lélek sem jár. Azok, akik kimaradtak az éjszaka, már a meleg paplan alatt alusszák ki mámorukat. Azoknak, akik hajnalban kezdenek, még van idejük a másik oldalukra fordulni. Hajnali 3 óra. Az autóbuszokat Békéscsabán, a Szarvasi úti telephelyen már „járatják”. Azért is, hogy a buszvezető, és az utasok ne érezzék olyan nagyon a kinti időt, meg azért is, mert a motornak fokozatosan kell „észhez térnie” a dermesztő hidegből. Az első autóbusz 4 órakor indul. Ütvonala: MEZŐGÉP —Vasútállomás. Aztán folyamatosan a többi: 4.20-kor, 4.30-kor, 5 órakor. — A téli üzemeltetés bizony nem egyszerű dolog. Az utasok nem is sejtik menynyi munka előzi meg azt, hogy az autóbuszok járatba indulhassanak — mondja Máté Endre, a műszaki üzem vezetője, a Volán 8. sz. Vál- lelat telephelyén. — Talán hihetetlen, de igaz, hogy a téli üzemre való felkészülés még augusztusban elkezdődik'. Ekkor rendeljük meg a szükséges anyagokat. Ennyi idő alatt talán megszerzi a hiányzó anyagokat az anyagosztály. Bár nincs könnyű dolguk. Sajnos, nagyon sok mindent hiába keresnek az ország egész területén. Itt lépnek aztán be az újítóink, akik' a múlt évben például az anyaghiány megszüntetésére 34 újítást adtak be. Fagyszolgálatosok sürög- nek a telephely udvarán. Ebben a nagy hidegben bizony szükség van a 6-7 fős brigádra. Van dolguk. Eszükbe sem jut, hogy még aludni volna jó. Nincs idejük arra, hogy a pihenésre gondoljanak. — Hadd mutassam be Csatlós Bélát — mondja Máté Endre. — Mondhatom előtte is, hogy akkor vagyok nyugodt, ha őt itt tudom, ő a fagyszolgálatosok „vezére”. Nem volt még probléma ott, ahol ő intézkedik és dolgozik. Mert vezető ugyan, de beosztott is, mint a többi. Mindenhol megtalálja, az első sorokban, ahol dolgozni kell! Máté Endre elköszön, és visszasiet a műhelybe. Ott is serényen dolgoznak, és szereti tudni, hogy minden rendben megy. Mi pedig Csatlós Bélával járjuk az udvart. Teljes a hajnali sötétség. Csak a telepen levő lámpák világítanak. — Előző este kezdődik a munkánk — tájékoztat Csatlós Béla. Akkor, amikor az autóbuszok, tehergépkocsik leállnak. A gépkocsivezetők bejelentkeznek a garázsművezetőnél. Utána átadják a kocsit a mindenkori garázsszolgálatosoknak1. Az este éppen Stefanik András volt szolgálatban. Bandi beül az autóbusz volánja mögé, és mosásra viszi. Ezután kerül a jármű a műhelybe, és itt rendszeresen átvizsgálják a szerelők, hogy kiszűrjék és kijavítsák a hibákat. Azután a buszokat a tárolóra állítják. Az utolsó autóbuszok 22.30 és 23.50 között érkeznek be. Így tehát megállás nélkül tudunk dolgozni. Éjfél körül beérkezik az utolsó járat, és mire végigmossuk, végigvizsgáljuk őket, kezdődhet a melegítés, és áz ismételt átvizsgálás. Meg kell győződnünk arról, hogy működik-e a levegőrendszer, záródnak-e az ajtók. Krizsán János általában hajnali fél 4 körül áll munkába. Egy 3 ezer literes tartályból a meleg vizet osztja a tehergépjárművekhez. A tehergépkocsik nem mindegyike van fagyállóval ellátva. Ezeket előző este a fuvarok után víztelenítjük, majd másnap, a fuvarba indulás előtt meleg vízzel ön- tik fel a gépkocsivezetők. Egyébként minden reggel 50 autóbuszt engedünk útra, a tehergépkocsik csak ezután kerülnek sorra. A telephely hangos a motorok zajától. Azt hinné az ember ebben a hidegben, hogy a gémberedő ujjakkal alig lehet dolgozni. Nem így van. A fagyszolgálatosoknak ugyan piros az arcuk', mert a hideg kicsípte, de fázni csak én fázom ... Háromnegyed négy. Indul az első járat a MEZŐGÉP elé... A személyszállításban elkezdődik a munkanap ... Jók a munkakörülmények az új lekercselőműhelyben Mezőkovácsházi ÉVIG — kérdőjel nélkül Az ÉVIG lesz Mezőko- vácsháza jövője? Sokan megkérdőjelezték ezt azután, hogy megalakult a járási székhelyen az ÉVIG kismotorgyárának üzeme. A kezdeti időszakban számtalan probléma nehezítette a munkát. Gyakorlatlanok voltak a dolgozók, gyenge volt a vezetés színvonala, és az együttműködés sem volt tökéletes a törzsgyárral. Ezek a gondok azután a gyenge termelési eredményekben, a nagyarányú fluktuációban jelentkeztek, és bizony a kovácsházi ÉVIG híre nem volt a legjobb. Azóta a helyzet gyökeresen megváltozott. Üj, fiatal vezetők kerültek az üzem élére, és munkájuk eredménye már az elmúlt év elején is látszott. A kétkedők még akkor is azt mondták: hamar kifullad majd a lendület, vége lesz az új seprű jól seper időszaknak. Sikerek és gondok A mini méretű irodában ketten várnak: Kocsis Tibor, a mezőkovácsházi üzem vezetője és Rácz László, a pártalapszervezet titkára. A hangulat derűs, idegességnek nyoma sincs, ez eleve azt jelzi, hogy nagy baj nem lehet. A Kocsis Tibor által felsorolt adatok ezt rögtön igazolják: — Törzsgyárunk múlt évi tervét 438 millió forintra teljesítette, 2,4 százalékkal meghaladva ezzel az előirányzottat. Ebből a tervteljesítésből mi is kivettük a részünket, több mint 81 millió forintos termeléssel. Most 203-an vagyunk, ebből 186 a fizikai dolgozó. Az egy dolgozóra jutó átlagos termelési érték 400 ezer forint, ami meglehetősen magas. Mi itt úgy ítéljük meg, hogy kezd összerázódni a gárda, egyre inkább meg tudunk felelni á követelményeknek. A mezőkovácsházi üzem termelésének zömét most a kismotorgyámak készített különféle kooperációs munkák teszik ki. Villanymotorpajzsokat esztergálnak, állórészeket tekercselnek, s különböző vasmagokat sajtolnak. Emellett nem túl nagy mennyiségben kapcsológyártás is folyik az üzemben. A munkafeltételek jók, elkészült az új tekercselőműhely, rövidesen új helyre kerül a kapcsológyártás is. — Azért persze nincs még minden rendben nálunk — jegyzi meg Rácz László. — Legfőbb gondunk, hogy növelnünk kell a szakmunkások arányát. Esztergályosra, lakatosra és főleg szerszám- készítőkre lenne most nagy szükségünk. Gond az is, hogy bár 10 százalékkal csökkent, mégis elég nagy a mozgás. Hetven ember ment el tavaly tőlünk, és ez akkor is nagyon sok, ha hozzátesz- szük: tekintélyes részük csak egy-két napot volt az üzemben, és még a próbaidő alatt kilépett. Ezen változtatnunk kell, mert az ilyen ki-be lépések túlságosan sokba kerülnek. Üj csarnok épül Stabil létszámra, jó szakmunkásgárdára egyre nagyobb szüksége van az üzemnek. Nagy perspektíva előtt állnak, ezt már a múlt évi beruházások is jelzik. A forgácsolóban például már ott állnak a ponyvával letakart új gépek. — Két, számjegyvezérlésű NDK fúróautomatát kaptunk még 1980-ban — mondja Kovács József üzemvezető-helyettes és egyben a forgácsoló főnöke. — Már készülnek az alapok, egy hónap múlva mindkettőt termelésbe állítjuk. Utána rögtön a mellevük álló lengyel automata eszterga üzembe helyezése következik, ezzel egyelőre helyhiány miatt kell várnunk. Tizenegymillió forint értékű gépet kaptunk rövid idő alatt, ezzel gyártókapacitásunkat 25 százalékkal tudjuk növelni. Űj excenterprések dolgoznak a sajtóiéban, öt érkezett még az elmúlt évben. Nemcsak modernebb formájuk, hanem szinte alig hallható működésük is megkülönbözteti őket meglehetősen zajos társaiktól. A sajtoló fejlesztési programja sem fejeződött még be, 15 millió forint értékű gépet várnak rövidesen. A modern, üvegfalú, világos tekercselőműhelyben két párhuzamos szalag dolgozik. A termelés ütemes, a tavaly kísérleti jelleggel bevezetett ösztönző, minőségi és meny- nyiségi bérezés alaposan fokozta a lendületet. Aki jól hajt, 4—500 forinttal többet vihet haza a hónap végén, és úgy tűnik, ennek az ösz- szegnek komoly húzóereje van. Rövidesen döntenek arról, hogy a tapasztalatok alapján mit finomítsanak a rendszeren, és mikor vezessék be végleg. A tekercselőműhely mellett, a hótakaró alatt már látszanak egy új csarnoképítésének előkészületei. Megkezdődtek a földmunkák, s a Mezőkovácsházi Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat az év közepére ígéri, hogy elkészül. Nagy szükség van rá, mert enélkül nem kezdődhet meg a következő fejlesztési ütem. Négyszázezer relé — Ebben a csarnokban helyezzük majd el a tmk-t és a szerszámműhelyt. Huszonhat modern géppel mindent meg tudunk csinálni. Sok szerszámra lesz szükségünk, mert új termékünkhöz műanyag fröccsöntő gépeket állítunk üzembe, azokhoz pedig a szerszámokat is nekünk kell elkészíteni — jegyzi meg az üzemvezető. — Még az idén hozzákezdünk az úgynevezett KR relék gyártásához, és folyamatos felfutással 19 3-ra évi 400 ezret készítür .<. Ezzel késztermék-kibocsátókká válunk, mégpedig olyané, amely korszerű, keresett, tőkés piacon is eladható. De nemcsak ez lesz az egyetlen új termék Mezőko- vácsházán, hanem más gyártmány meghonosítását is tervezik. Hogy mi lesz az, jelenleg még nem tudni. Minden attól függ, hogy a döntés pillanatában milyen a piaci helyzet, mi az, ami jó áron eladható. Egy bizonyos, csak hosszú távon is korszerű, exportképes termék gyártása jöhet szóba Mezőko- vácsházán. A szinte ugrásszerű fejlődést jól jelzik a számok is. Az elmúlt évben 82 millió forintot sem ért el az évi termelés, 1983-ra csak reléből 180 millió forint lesz az üzem árbevétele, összességében több mint 300 millió forintnyit termel majd két év múlva a mezőkovácsházi üzem. Az új termékek mellett korszerűsödnek a jelenlegiek is. Épül egy hőkezelőüzem, melyben a vasmagokat átkristályosítják. Ezzel javulnak mágneses tulajdonságai, és így kevesebb vasra, és főleg kevesebb, importból származó rézhuzalra lesz szükség. Az ilyen szerkezetű motorok már világszínvonalúak. Bár 1983-ra duplájára nő az üzem termelékenysége, jelentős létszámbővítésre is szükség lesz. Mintegy 100— 150 új dolgozót kívánnak felvenni néhány év alatt. Főleg a környékről: Mezőhegyesről, Medgyesegyházáról, Kunágotáról, Dombegyházáról. A felsőfokú végzettséggel rendelkező vezetőket is a környékről választják. Azt tartják: igazán savvei, lélekkel csak az tud dolgozni az üzem fellendítéséért, aki a sajátjának érzi. így állnak most a dolgok Mezőkovácsházán, és a jelenlegi helyzet, no meg a várható jövő ismeretében, azt hiszem, nyugodtan lekerülhet a kérdőjel a bevezetőben idézett mondat végéről. Most már biztos: az iparban az ÉVIG lesz Me- zőkovácsháza jövője! Kép, szöveg: Lónyai László Csatlós Béla, a fagyszolgálatosok „vezére” megvizsgálja a jármüvet Kép, szöveg: Béla Vali
