Békés Megyei Népújság, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-27 / 22. szám
1981. január 27., kedd o Fotó: Veress Erzsi HÍV A kockázat sikerrel járt Orosházi Új Élet Tsz Bemutató mintagazdasághoz méltó eredmények Bemutató mintagazdaság címet visel a hat és fél ezer hektáron gazdálkodó orosházi Cj Élet Tsz. Az év különböző időszakában az ország minden tájáról és külföldről érkeznek delegációk, hogy tanulmányozzák a jól bevált termelési módokat, Sóstón, a felújított sziki legelőn a fajtafenntartó rackanyáj- és szürkegulyatartást. Az Új Élet Tsz-ben hosszú évek óta egyenletes a fejlődés. Eredményeik elismeréséül 12-szer nyerték már el a Kiváló Termelőszövetkezeti Gazdaság címet, de megtalálni a központi irodában a Minisztertanács vörös zászlaját is. A két ötéves terv küszöbén ellátogattunk a jó hírű szövetkezetbe, kiváncsiak voltunk az elért eredményekre és a VI. ötéves terv legfontosabb célkitűzéseire. Gondban nem volt hiány tavaly a Híradótechnikai Vállalat békéscsabai gyárában. Befejeződött a mintegy 25 milliós exportfejlesztő beruházás, ugyanakkor a nyugatnémet Hirschmann cég a tőkés dekonjunktúra következtében nem tudta ígéreteit beváltani: nemhogy bővítette volna rendelését, hanem visszafejlesztette. Így aztán az 1979. évivel szemben tavaly hétmillió forinttal csökkent a tőkés export. A bővített kapacitás kihasználatlan maradt. Azazhogy ... A rugalmas kereskedelmi politikával lépést tudott tartani a gyár. A kapacitás kihasználására lehetőség kínálkozott: szovjet cégek tettek ajánlatot a vállalatnak. Ehhez azonban termékváltásra volt szükség. A békéscsabai gyár kitűnő szakembergárdája kapva kapott az alkalmon, és elkezdte a falutele- fon-központok' áramellátó rendszereinek gyártását. A terméket bemutatták a szovjet megrendelőknek, akik néhány módosítást kértek azon, s a kívánalmaknak megfelelően 1981 második negyedévétől mintegy 500 új szekrényt — 32 milliós értékben — szállítanak Békéscsabáról a Szovjetunióba. Mertek „belevágni” új termék gyártásába, s a kockázat sikerrel járt. „Bejött” az a rendelés is, melyet az olimpia előtt kaptak a Szovjetuniótól vezetékes televízióhoz szükséges szakaszerősítők készítésére, de amelyet akkor mégsem tőlük vásároltak meg. Most mintegy 800 ezer rubel értékben felújították ebből a rendelést. Summa summárum: ha tavaly csökkent is a tőkés export, a kapacitásbővülést, amit a Hirschmann cég nem használt ki, mégis sikerült működésbe lendíteni. Más szóval termékgyártási tervét 146 millió forintban teljesítette a gyár. Igyekeztek ugyanakkor szélesíteni a több tőkés piacos értékesítési lehetőséget, finn cégek! kívánságára küldtek próbaszállítást termékeikből, amelyek iránt indiai megrendelők is érdeklődnek. Ám másban is kellett kockázatot vállalniuk1. A vezetékes tévé-szakasz- erősítőket — hogy gyártmányaik ne maradjanak elfekvő készletek — „bedobták” a magyar piacra is. Nem tudták, hogy ebből siker, vagy bukás lesz. Saját kockázatukra gyártottak (raktárra) az első megrendeléseken túl is. Kiderült, hogy nagy keletjük van ezeknek' a hazai piacon, s mint a cukrot vásárolják a tv-nézők, akiknek két-három antennáját egy szűrőbe hozza a kiserősítő. Tehát ez a kockázatvállalás is sikerrel járt. Az a kereskedelmi szerv, amely tavaly mondjuk 100 kiserősí- tőt vett át, az idén négyszázra növelte a rendelését, és pótrendelések is szép számban érkeznek a gyárhoz. Kielégítésük nem okoz problémát. Tény azonban, hogy a tői- kés export a vártnál alacsonyabb, bár a Hirschmann cég a szerződésben vállalt kvantumot az első félévre megrendelte (8—10 milliós értékű ez). Emiatt az exportfejlesztő beruházás visz- szafizetésének esedékes részletére egyelőre haladékot kapott a gyár. Biztató azonban, hogy más egységekkel együttműködve bizonyos komplett rendszerek gyártásába bekapcsolódnak, amelyeket tőkés piacon értékesítenek. (Sajnos, a korábban ilyen módon történő kiegészítő tevékenységük, amellyel más magyar gyáraknak az exporttermelését segítették elő, nem számított saját export- tevékenységnek.) Ez utóbbival, s a hagyományos termeléssel, valamint az új termékek gyártásával együtt 1981-re a tavalyi 146 millióval szemben 180 millió értékben biztosított a termelésük. Ez mindenféleképpen fejlődést jelent, akkor is, ha a tőkés export nagysága még nem vehető ki teljesen ebből a képből. A termelésnövekedés egyben az önelszámolásA csarnokban néhány munkaruhás férfi egy palackot áll körül. — Védőital? — Igen. — Mitől véd a szódavíz? — Télen a hidegtől, nyáron a melegtől. Többnyire... — teszi hozzá kajánul az egyik. — Amilyen a kérdés... Nevettünk. A hangulat, amelyet az idegen egy kicsit befagyasztott, felengedett. * * * Kunágotán, a Bercsényi Termelőszövetkezetben vagyunk. Mihalik Béla vastag hegesztőkötényben, csizmában lép be a gépjavító műhelybe. — Az új fémszórót próbáljuk ki — mutat ruhájára —, az alkatrészek kopásait fújjuk be vele, majd leesztergáljuk!, és nem kell újat venni a kopottak helyett, takarékoskodunk. Körbenézek. Szép, modem traktorok' zsúfolódnak itt, Rába-Steiger és John Deere gépeket javítanak. Egy kombinátor mellett megállunk. — Nem baj, hogy rozsdás? — Nem, egy-két hektár után lekopik róla — mondja mosolyogva, és barátságosan megveregeti a kombinátort. Jólesik nézni szeretetteljes mozdulatát. A csarnokban kis csoportokban bütykölik a gépeket. — Egy műhely, egy szocialista brigád? — Sajnos, már nem. Amikor 10 éve megalakultunk, ra való áttérés előkészítésének jegyében történik. Az anyagellátás korszerűsítése, s egyéb intézkedések átvétele révén ugyanis az utolsó lépéseket teszik ahhoz, hogy, jövőre megvalósulhasson a teljes önelszámoltatás, s a produktum arányában saját maga gazdálkodhasson alapjaival a gyár kollektívája. Erre egyébként hosszú ideje készülnek' már. Évente mintegy 15 elektroműszerész és ugyancsak 15 elektronikai műszerész gyarapítja a szakembergárdát saját nevelésük útján. Felnőttoktatásukban p>edig az idén is 28 betanított dolgozó szerzi meg — remélik eredménnyel — a szakmunkás-bizonyítványt. A szakmai felkészüléssel párhuzamosan a gyár szociális ellátottsága is ugrásszerűen javul a közeljövőben. Még ebben a negyedévben kezdik meg a háromszintes új szociális létesítmény (ebédlő, férfi-, női öltöző stb.) építését, amely a jelenleginél 50 százalékkal magasabb létszám kiszolgálására is elegendő lesz. V. D. szinte egy helyen dolgoztunk huszonegyen. Azóta többször volt átcsoportosítás, munkaerő-átszervezés, szétszóródtunk. Mit mondjak, nem nagyon használt ez a brigádnak!. — Most télen, amikor nem a földeken hajráznak, órabéresek, ön, a József Attila brigád vezetője, megkérdezik a véleményét, ki hogyan dolgozik? — Meleg dolog ez, amikor tulajdonképpen pénzről van szó. Az órabérek megállapításánál, amikor szóba került, mondtak egy igen kacifántosát. Várjon csak, igen ... az órabéreket az állományi létszámhoz kötött bérszint alapján határozzák meg. Belenyugodtunk. — És a jutalomosztás? Már kétszer elnyerték az aranykoszorút, tavaly pedig ezüstöt kaptak!... — Tavaly a címmel nyert pénzt egyformán szétosztották a tagok között. Azelőtt nem így volt. Mindenki annyi pénzt kapott, amennyi munkát hozzátett a kezével a vállaláshoz. Volt, aki csak egy százast kapott az osztozkodásnál, és mellé egy indoklást, tudod, te éppen akkor disznót vágtál, vagy a háztájiban dolgoztál, amikor mi az iskolán dolgoztunk. Nem sértődött meg senki... * * * Petrák Ferenc lakatos. Amikor a brigádvezetőt a traktorokról kérdezem, azt mondta, hogy Petrák Feri— Az 1980-as esztendő kétszeresen fontos dátum volt számunkra: befejeztük az V. ötéves tervet, s ekkor ünnepeltük szövetkezetünk fennállásának 30. évfordulóját. A jeles esztendőre megkülönböztetett gondossággal készültünk. Jó évet tudunk a hátunk mögött, de érdemes egy kicsit visszapillantani a korábbi időkre, hogy jobban értékelhessük a jelent — mondja erről Kulcsár István termelési- elnökhelyettes. Három évtized alatt gyakran voltak felemelően jó eredmények, de a kudarcok sem kerülték el gazdaságunkat. Az Űj Élet Tsz jelenlegi határa több éven át, kisebb szövetkezetek egyesülésével alakult ki. A központtól legtávolabbra fekvő tábla 31 kilométerre található. Arra törekedtünk, hogy minden kerületben a helyi adottságoknak legjobban megfelelő termékszerkezetet alakítsunk ki. A korábbi szétszórtságból adódott, hogy az állattenyésztést különböző majorokban helyeztük el, csupán a baromfiakat sikerült a központban egy helyre telepíteni. A ió eredmények eléréséhez hozzátartozik: a vezetőség a párt agrárpolitikáját messzemenően szem előtt tartva, mindig bátran vállalt kockázatot, ha rugalmas válhez forduljak, ő a nagygépek nagymestere. — Most teljes generálozás alatt állnak. Jó és szép gépek ezek, csak ne tegyék ki őket nagy viszontagságoknak. Nagyon hamar lerobbannak, persze ilyen kötött talajra, amin mi gazdálkodunk, legszívesebben nem is engedném ki őket. — ön is szocialistabrigád- tag... — Igen. Jó társaság csak szétszóródtunk, sajnálom. — Ha most idejönne egy munkatündér, mit kívánna tőle? — Jobb munkakörülményeket, persze javulgatnak ezek is — mutat az okkersárga csempekagylókra —, évekkel ezelőtt még vödrökben hoztuk a vizet, ilyen kezekre! Kérnék még egy darut, hogy normálisan hozzáférjünk a gépekhez, meg egy kicsit tágasabb műhelyt. Ennyi elég is lenne, még ha gazdag tündér, akkor is. * * * Átmegyünk egy másik csarnokba, a brigád fiataljaihoz. Tatár Zoltán autószerelő, Kiss Árpád mezőgazdasági gépszerelői iskolát végzett. Itt tehergépkocsik, IFÁ-k várják a javító kezeket. — Mi a véleményünk a szocialista brigádról ? Lehet, hogy nagy szavak, de több van a mozgalomban. Itt három brigád működik, mi tettük a legtöbbet az asztalra. Biztos mondták már a problémánkat az átszervezéssel. Megszakadt az a bizonyos mindennapi közvetlenebb kapcsolat. — Elismerés? Talán, ha nagyobb lenne a feletteseinknél a visszhang, azért, amit csinálunk, és jól csinálunk ... Nem bánnánk. tással nagyobb eredmények elérésére volt kilátás. A tagság és a vezetőség között jó együttműködés, megértés alakult ki. így aztán bátran merünk tervezni, tudjuk, hogy a végrehajtásban mindenki helytáll. Jó az is, hogy a dolgozók átlagéletkora 37 év. Sok jól képzett fiatal szakemberrel és szakmunkással vállaljuk a különböző termelési rendszerekben a nagy teljesítményű gépek, gépsorok alkalmazását, a technológiák szigorú megtartását. A termelési rendszerékbe elsők között léptünk be, s ennek köszönhetjük, hogy országosan kimagasló terméshozamokat értünk el évek óta kukoricából és más növényféleségből. Rendszerben termeljük többek között a búzát, kukoricát, zöldbabot, borsót, a jól jövedelmező hüvelyes vetőmagvakat, a vöröshagyma-termelésben pedig rendszergazdaszerepet töltünk be. Hogy gazdaságosabb legyen a vöröshagymatermelés, ezért 2000 tonnás tároló és 1220 négyzetméteres előkészítő épült. Így magunk készítjük elő nyugati exportra a vöröshagymát, a konzervgyárnak pedig tisztítva szállítunk. Orosháza napfényben gazdag táj. Ezt a természeti adottságot nagyon értékes, jó minőségű hüvePócsik Miska bácsit egy fortyogó kisüst mellett találjuk. Alumíniumdarabokat olvasztanak, s ha megszilárdul, szíjtárcsa lesz belőle. Budapesten dolgozott, 1965-ben jött haza Kunágo- tára, ekkor lép>ett be a termelőszövetkezetbe. — Sokáig lópatkoló voltam. Kovács a mesterségem. Aztán a betegségem miatt áttettek ide. Mikor is? Talán négy éve vagyok szocia- listabrigád-tag. Ügy gondoltam, olyan lesz majd, mint egy nagy család. — És? — Olyan. Falusi viszonylatban tűrhető. Segítünk egymásnak a házépítésben, versenyen is részt vettünk. Most volt nemrég egy vacsora, ilyen kellene több. Birkát főztünk, ettünk, ittunk, mulattunk. Tökéletes volt az összhang a brigád tagjai között — teszi hozzá huncutul. * * * Idegenvezetőm, Mihalik Béla kivezet a műhelycsarnokok útvesztőjéből. — Mit gondol, az idén ismét elnyerik' az aranykoszorút? — Szerintem jól dolgoztunk az elmúlt évben. Április 4-én lesz az értékelés. Bár az idén nem terveztünk megtakarítást — pedig 1979- ben több mint 130 ezer forintot spóroltunk meg a javításoknál —, most a mozgó alkatrészárak miatt csak szintentartással számoltunk. Tudja mit? Ha nem nyerjük el, akikor a feltételekben van a hiba — neveti el magát, s a búcsúzásnál olajos keze helyett a csuklóját nyújtja felém. Kelemen T. Magda lyes vetőmagvak és különböző zöldségfélék termesztésére hasznosítjuk. A kertészeti főágazatban nagy táblákon jól gépesíthető növényeket termelünk, a munkaigényes, de magas jövedelmet adó fajtákat p>edig háztáji gazdaságban, családi művelés alapján. Az állattenyésztés fejlesztésében is figyelembe vesz- szük az ősi tradíciókat. így rendezkedtünk be nagyüzemi lúdtenyésztésre, a budapesti versenypályán 65 lovunk fut, Sóstó feljavított szikes legelőjén több száz szarvasmarha és több ezer juh hasznosítja az olcsó zöldtakarmányt. Sertéstenyésztésünk is fellendülőben van, egy év alatt a háztájiból és a közösből mintegy 25 ezer hízott sertést adunk a népgazdaságnak. Szövetkezetünk vezetősége hosszú évekkel ezelőtt felismerte a melléküzemági tevékenységek sokoldalú hasznosságát. Évente mintegy nyolcmillió forint tiszta nyereséget hoznak a melléküzemek, amit az alaptevékenység fejlesztésére fordíthatunk. Az öntöde 17 millió forintot termel évente, a lakossági szolgáltatás eléri az öt és fél millió forintot, az építőipari tevékenység a nyolcat. Saját keltetőüzemünkben évente 10 millió naposcsibeegységnek megfelelő csirkét, vadkacsát, kislibát és egyéb aprójószágot keltetünk. A sokrétű tevékenység nagy odafigyelést, jó munka- szervezést igényel, de megéri a fáradságot. 1976-ban 230 millió 909 ezer forint volt a közös vagyon, ma több mint 366 és fél millió. A teljes termelési érték 222 millióról 261 millióra, az árbevétel 248 millióról 355 millió fölé emelkedett. A nyereség 27 millióról harmincmillió fölé nőtt. Beruházásra öt év alatt csaknem 150 millió forintot költöttünk, üzemi vízrendezésre, talajszerkezet-ja- vításra, gyepfelújításra több mint 15-öt. Korszerű gépeket, gépsorokat vásároltunk. A dolgozók élet- és munka- körülményeinek állandó javítása, a nagycsaládosok és nyugdíjasok támogatása soha nem került le a napirendről. A VI. ötéves tervet gondosan előkészítettük. Újabb beruházásokkal gyarapszunk. Többek között takarmánykeverő üzemet építünk, a közös és háztáji jószágállományt ellátjuk, de jut belőle eladásra is. Mivel a tőkés piacon keresett cikk a gyapjú és a bárányhús, erőteljesen fejlesztjük a juhászától Kétezerre növeljük az anyaállományt. Ugyancsak keresett a libatoll, a libahús és a naposliba. Ezért törzsli- baállományunkat 17 ezerre fejlesztjük. Nap>osiibát eddig is exportáltunk, ezután még többet szeretnénk. A tojó törzstyúkállományt 22 ezerre, a vad törzskacsáét pedig tízezerre növeljük. Vadkacsából keresztezéssel sikerült egy jó fajt előállítani, húsa ízletes, könnyen tisztítható, így ez is tőkés exportra mehet. Évente a saját törzsállomány 450 ezer -liba, 300 ezer vadkacsa és ötmillió tyúktojást ad a keltetőüzemnek. A növénytermesztésben tovább növeljük az elért eredményeket. Bekapcsolódtunk az IKR gabonafejlesztési programba, 2400 hektáron biztosítjuk az objektív feltételeket ahhoz, hogy tartósan nagy legyen a hozam. A kertészeti területet 650 hektárra növeljük, évente 32—34 millió forint értéket termelünk több milliós nyereséggel. Cu- korrépából hektáronként hét és fél, nyolc és fél tonna a tervezett termés. Az élet minden területén szeretnénk az V. ötéves terv tapasztalatait gyümölcsöztet- ni. Ary Róza Aranykoszorús Olajos kezek
