Békés Megyei Népújság, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-25 / 21. szám

1981, január 25., vasárnap o ■ mínimagazín Megyénk klubélete, 1980 A magyar nyelv értelmező kéziszótára szerint a klub: hasonló foglalkozású, érdeklődésű, v. műveltségű embe­reknek a társadalmi élet, közös szórakozás, ismeretszer­zés, sport stb. céljára való egyesülése, szervezete; társas kör. Ha ezt a meghatározást a nap mint nap oly sok vi­tát kiváltó ifjúsági klubokra akarjuk átültetni, akkor körülbelül így változna meg a definíció: olyan öntevé­keny csoport, amely a fiataloknak a társas együttlét ke­reteit adja meg a kulturálódásra, a szórakozásra, az isme­retszerzésre. Békés megyében az elmúlt évben hozzávetőlegesen száz ifjúsági klub működött. A naponta születő és eltűnő csoportok, jó esetben közösségek tevékenységének érté­kelését adta Csürke Katalin, a Békés megyei Művelődési Központ munkatársa, a megyei klubtanács titkára. Lapozzuk az akcióprogramot Az említett és módosított meghatározás lényege, ha úgy tetszik: gyakorlata, hogy a klubok — és a továbbiak­ban minden esetben ifjúsági klubról van szó! — elsődle­ges feladata és célja az, hogy a párkapcsolatokhoz, a de­mokratizmus gyakorlására, a szórakozásra és a művelő­désre biztosítson teret, lehe­tőséget. Sokszor és sokan mondják, hogy a klubok fö­lött eljárt az idő. A pesszi­mistábbak azzal érvelnek: a klubot eddig nem sikerült megfelelő és illő tartalommal megtöltenünk. Mások sze­rint ez a némiképpen kötött forma és a fiatalok habitusa össze nem egyeztethető. Mégis a klubosság elérkezett a mozgalom és a kiteljesedés időszakához; annak ellenére, hogy éppen alaphelyzete, funkciói miatt szüntelen moz­gásban, változásban és ala­kulásban van. A születés és a megszűnés a mozgást, a fejlődést is jelenti! Az is igaz, hogy csak úgy lehet jó és a feladatát betöl­tő a klub, ha nemcsak fia­talok csoportjaként, hanem közösségként létezik. Tény, kevés még az olyan, ame­lyikre a közösség jelző iga­zán ráillik. Mindezekhez még azt is hozzá kell tennünk, hogy a klub és mozgalma minden más hasonlatoshoz igazodva tükrözi a társadal­mi-közművelődési változáso­kat. És a „más”-hoz képest talán még érzékenyebben, még hamarább. A klubok szakmai-mód­szertani irányítását a klub­tanácsok — a helyiek, a te­rületiek, a megyeiek, illetve az országos tanács — vég­zik. Éppen a klubmozgalom szinte utánozhatatlan sokszí­nűségét bizonyítva, nehezen, önkritikus nyíltsággal beval­lott kudarcsorozatokkal sze­gélyezett úton halad idáig; értelemszerűen ez a klubta­nácsok megszületésében öl­tött testet. A mára az utol­sónak tűnő stáció: 1977. ok­tóber 25-én újjáalakult a Bé­kés megyei is. S hogy ez a csak látszólag adminisztratív tanács segítő és hasznos munkát végez, annak egyik igazolója az, hogy a megyei tanács művelődésügyi osztá­lya mellett működő javas- lattevő és véleményező bi­zottságként is jelen lehet. A megyei klubtanácsnak alárendeltjei a területiek. Közülük a gyulai járásit kell kiemelni. Módszertani nap­jaik, a saját kitalációjú „Szomszédolás” című ismer­kedési rendezvényeik is an­nak a zálogai, hogy valóban nem adminisztratív „kupak- tanács”-ról van szó ... Ha­sonlóan elismerést érdemel a békési városi klubtanács, amely az „Eszköz a játék, cél a mozgalom” című, már a jelszóval is sokatmondó, a klubmozgalom gyakorlatát szolgálni tudó akciójukkal szereztek nevet. A tíz terü­leti klubtanács harmadik legjobbja — kicsit talán a közigazgatási-gazdasági elő­nyöket is kihasználva — a békéscsabai. Persze, vannak gyengébben működők is: szüntelen és aligha igazolha­tóan „megújuló” a szarvasi városi és járási. S ha már a „névsorolvasás­nál” tartunk, az elmúlt esz­tendő sikerei és apróbb ku­darcai alapján említenünk kell néhány kiemelkedő és néhány jól tevékenykedő klubot is, jellegük szerinti felosztásban. Az iskolai (di­ák-) klubok sorában az első helyre a gyulai szakmunkás- képző intézet Délibáb Klub­ja kívánkozik. A „jó” kate­góriában foglal helyet a sza­badkígyóst szakmunkáskép­ző, a sarkadi és az orosházi szakközépiskola és gimnázi­um klubja. A jellegük sze­rinti második csoport az úgy­nevezett általános területi klubok. Közülük a kötegyáni Fiatal Alkotók Klubjának közössége (itt a közösség a szó nemes értelmében véve!) emelkedik ki, de a gerendási Alfa, a csorvási Mozaik, az okányi Viskó is említésre ér­demes. A békési, megannyi klub- és egyéni elismerést szerzett Körös Klub most van ismét fellendülőben: ve­zetőcsere miatt. Ugyancsak ez a helyzet a szeghalmi Dl- FI-klubbal is. A munkahelyi csoportok közül a békéscsabai Kner Nyomda Szivárvány Klubja, a Sarkadi Cukorgyár Radnó­ti Klubja és az Orosházi Üveggyárnak a Pacsirta uj> cában székelő ifjúsági klub­ja az, amely szilárd és meg­bízható hármasként a leg­jobbakat képviseli. Ismét fel­lendülőben van — ugyancsak vezetőcsere — a KISZÖV csabai Gyopár Klubja, a „jók” csoportjába tartozik az endrődi ENCl-klub és a szarvasi Szirén Szivárvány Klubja. A negyedik csoportba tar­toznak a jellegük szerint „öszvér”-nek számítók. Az­az: sem szakkör, sem klub; az a bizonyos azonos és né­miképpen speciális érdeklő­dés hozta össze a tagokat. A szakirányú klubok közül a csabai ifjúsági ház Fiatal Utazók Klubja, ennek gyulai testvére, továbbá az orosházi politikai klub, az ugyancsak Orosházán, az ifjúsági ház­ban tevékenykedő „Együtt — egymásért!" ifiklub és a csabai ház Természetbarát Klubja az, amely a leges­legjobbak sorába tartozik. A teljesség igénye nélkül, és minden, végkövetkezteté­sek levonására jogot nem adó névsor felveti azt a kérdést is: mitől jó egy klub? Az első és talán a legfon­tosabb szempont: ki a veze­tő. Nos, nem személyének fetisizálásáról van szó, de a sokévi tapasztalat szerint személyisége, sokoldalúsága, emberi jó tulajdonságaiból fakadó népszerűsége, vezetői erényei alapjaiban megszab­ják nemcsak a klub jellegét, hanem jövőjét, eredményes­ségének kilátásait is. Persze, ehhez az is kell, hogy a „be­csiszolódott” klubvezető hosszú éveken át maradjon, tartsa össze a csoportot, a a közösségé váló klubot. A másik, szintén fontos szempont az, hogy a klubnak megfelelő helyiség, megfelelő berendezéssel álljon rendel­kezésére. Nos, itt nem arról van csak szó, hogy feltétle­nül és mindenáron önálló, „kulcsos” helyiségük legyen. Persze, ez lenne az ideális ... Ahhoz azonban nem pénz, hanem a fenntartó szakér­telme és megértése kell, hogy a klubfoglalkozások színhe­lyét adó szoba, terem stb. az adott klub esztétikai és: élet­kori (!) igényeit is kielégítse. Technikai és anyagi ellá­tottság területén értelemsze­rűen a munkahelyi klubok állnak a legjobban. Egy pél­da: a Gyopár Klub az el­múlt évben százezer forint­ból gazdálkodott, és szervez­hetett a megyeszékhely mű­vészeti és közművelődési éle­tére is meghatározó progra­mokat, míg például volt Bé­késcsabán is olyan közös­ség, amelynek évi pénze egy diák néhány havi (!) zseb­pénzét alig érte el... De van még egy feltétele a „jó klub”-nak: a stabil vezetőség. Ez pedig úgy ki­vitelezhető, ha a vezető mel­lett a napi gondokat és ba­jokat magukra vállaló, a megoldásban közreműködni tudó tagok is vannak, ugyanakkor a „szürke klub­tag” sem érzi magát szürké­nek. Mert feladata van, mert érzi: jelenlétére és munkájá­ra a közösség minden tagja, mindig számít és számíthat! A különböző adottságok viszonylagos kiegyenlítéséért is dolgozik a megyei klubta­nács a „nesztor”, a Megyei Művelődési Központ segítsé­gével. 1980-ban, az első fél­évben 117 programot adtak ingyen a kluboknak. Ezt a műsorszolgáltatást az idén hasonló arányban folytatják. S hogy minden klubnak meglegyen a szakképzett ve­zetője, játékmestere és tech­nikusa, ezért a tavalyi ered­ményes képzést az idén, ja­nuár 25. után, szintén meg­ismétlik. Több kiemelkedő rendez­vény is volt az elmúlt év­ben. Az 1979-ben kezdődött „Mi dolgunk!” című pályá­zat — amelynek lényege ép­pen a közösség erősítését cél­zó volt — végértékelését az idén májusban tartják meg, s a megyei klubtanács tag­jai már gondolkoznak a kö­vetkező, minden klubnak va­lamilyen értéket és lehetősé­get nyújtani tudó pályáza­ton. Megyénk ifjúsági klubjai tehát élnek, dolgoznak. Bi­zonyos, hogy a meggyökere­sedett klubok mára már ki­vívták maguknak azt a jo­got, hogy létüket, működésü­ket elismerjék. S ahol még ez nem valósult meg? Az „elismerőknek” és az „elis­merésre váróknak” mégis közösen kell rájönniük arra, hogy a klub az ifjúsági moz­galom, a politikai-társadalmi közélet része. A klubtago­kon, a vezetőiken, a fenn­tartókon és az emberi kör­nyezeten múlik? Múlik, bi­zonyosan ! Nemesi László Az új mozgalmi évre szóló akcióprogramot összeállítot­ta a KISZ Békés megyei bi­zottsága, s ennek elvi útmu­tatásával készülnek’ majd a tervtárgyaló közgyűléseken a KISZ-alapszervezetek doku­mentumai. A dolgozó fiata­lok megyei akcióprogramja szerint az új mozgalmi év­ben a szervezettség további növelése szükséges, elsősor­ban a munkás- és parasztif­júság, a fiatal műszaki és agrárértelmiség körében. A kiemelt feladatok közt szere­pel a KISZ-tagok, elsősor­ban a fiatal fizikai dolgozók párttaggá nevelése, ajánlása a párt tagjai sorába. Az 1981-es évben két or­szágos ifjúsági rendezvény lesz az akcióprogram szerint megyénkben: a dolgozó fia­Miként megyénk járásai­ban, városaiban, úgy a me­gyeszékhelyen is megrendez­ték az elmúlt héten — csü­törtökön délelőtt — az út­törőmatematikusok városi versenyét. A korábbi évhez képest megduplázódott a je­lentkezők száma. összesen 17 csapat küldte el 7., 8. osztályos képviselőit a bé­késcsabai versenyre. A köz­ponti feladatlapok kitöltése után a gyerekeknek alkal­muk nyílt a kikapcsolódásra is. Kurtucz Borbála vezeté­sével táncházat rendeztek a Egy éve még nevüktől volt hangos az ország. Bárhova Is ment az ember, ahol fiatalokkal találkozott, ott biztosan szóba került a Piramis neve is. Szid­ták és dicsérték, mennybe me­nesztették és szapulták, ők let­tek a 70-es évek második felé­ben felnövő tizenéves generáció példaképei, istenei, agyonma­gasztalt sztárjai. Aztán eltűntek, nem adtak több nyilvános koncertet. Ta­valy nyár elején nagyszabású országos turnéval kísérelték meg a visszatérést, de a kon­certsorozat alig váltott ki vissz­hangot. A piramist újabban pletykák veszik körül, hallgatásukat so­kan a visszavonulásnak, meg­hátrálásnak tekintik. „Véget ért a rock nagy korszaka, lassan kimegy a divatból a csövi mó­di, a sztárok megérezték, mikor kell visszavonulni” — hallottam nemrégen egy társaságban, s ha az állítás nem is fedi teljesen a valóságot, lehet benne valami. A Piramis-dalok eltűntek a slá­gerlistákról, az űj nevek Edda, Hobo Blues Band, Dinamit, P. Mobil átvették a Piramis örö­két. Ezt bizonyltja, hogy leg­talok VI. kempingtalálkozó­ja, valamint az Erkel-diák- ünnepek1. A megyei szintű rendezvények közül kiemel­kedő a forradalmi ifjúsági napok, melynek keretében sor kerül a forradalmi dalok fesztiváljára, emléktúrára, megyei diáknapokra. Má­jusban lesz az „Alkotó If­júság” megyei kiállítás és konferencia, az Ifjú Gárda­szemle, különböző sport- és kulturális vetélkedők megyei döntői. A II. Békés megyei mezőgazdasági, élelmiszer- ipari ifjúsági és szakmunkás­tanuló-napok színhelye az idén, augusztusban Szarvas lesz. Az egészségügyi ifjúsá­gi napokon és az államigaz­gatási és igazságügyi ifjúsági napokon egy-egy kiemelt té­mában konferenciát rendez­nek a KISZ-esek. kis matematikusoknak. Fél 1-re aztán elérkezett a vár­va várt eredményhirdetés ideje is. A két korcsoport 5—5 legjobb versenyzőjét díjazták. A februárban meg­rendezésre kerülő megyei ver­senyre 3—3 pajtás jutott to­vább, így a 7.-esek között az 1- es iskolából Bakócz József és Kovács János, valamint a 10-es iskolából Harmati Ró­zsa. A 8-oso.k között Deák Tibor az 1-es, Tar Miklós a 7-es és Kiss Tamás a 10-es számú általános iskola tanu­lója képviseli iskoláját. utóbb egy ifjúsági klubban, amikor Piramis-dalokat kezdett játszani a discjockey, néhányan megkérték, tegye inkább vissza az előzőleg forgatott Edda le­mezt. Véget ért volna egy korszak a magyar popzene történetében, lezárult a Piramis pályafutása, már csak múlt időben beszélhe­tünk a Piramis-jelenségről? Igen is, meg nem is. Ami a Piramis pályafutását illeti, biztos, hogy az együttes tovább folytatja. Nemrégiben kedvező amerikai ajánlatot kap­tak és minden erővel a számí­tásba vett nagylemez és egy le­hetséges turné előkészítésén dolgoznak. Itthon sem tétlenkednek. Gőz­erővel dolgoznak új, ötödik nagylemezükön. Ahogy Som La­jos nyilatkozta: „Mindenképpen szeretnénk elkerülni az önis­métléseket, s a szélsőségek sod­rából úgy kikerülni, hogy egyetlen nagy témára koncetrá- lunk. Egy vagány lemezzel sze­retnénk szólni erről a gyönyö­rű gyötrelemről... Szeretnénk úgy elmondani véleményünket a szerelemről, a szexről, aho­gyan ezt egy rockcsapat tehe­ti ..." Minijegyzet Pályakezdők — Aztán hogyan volt, fi­am? — faggatják a szülők hazatérő fiukat, lányukat. El­ső munkanapját töltötte az üzemben (tsz-ben, vállalat­nál, intézménynél) „a gye­rek”, ezért a kíváncsi kér­dés, s hogy mi a válasz? Sze­rencsés esetben gazdag, lel­kes beszámoló. De sokszor bizony csak kedvetlen váll­rándítás, legyintés. Aztán ki­böki a fiatal: a kutya sem törődött vele, gyorsan elin­tézték a formaságokat, meg­mutatták a helyét, bemutat­ták a műhelyben, irodában, és magára hagyták. Lehangoló az ilyen élmény, de igazán nagy baj akkor van, ha az első munkanap­hoz hasonlóak a pályakezdés évei is. Ha a fiatal állandó­an keserű szájízzel gondol a munkájára, a munkahelyére, mert szakmai féltékenységet tapasztal, anyagilag háttér­be szorítják, véleményét megmosolyogják, és így to­vább. A pályakezdő fiatalok gondjai ezek, s mostanában gyakran szóba kerülnek'. De többnyire a pályakezdő dip­lomásokra szűkül a kör. A közelmúltban megyei ifjú­sági bizottság ülésén is szó­ba került a téma. A vitában mondta az egyik felszólaló, a KISZ képviselője: a pálya­kezdő diplomások’ mellett kísérjük megkülönböztetett figyelemmel a pályakezdő fiatal szakmunkásokat is! Mert olykor számos bukta­tón kénytelenek ők is ke­resztülverekedni magukat, míg életük, egyéni boldogsá­guk sínre kerül, míg a kö­zösség befogadja őket, s ahol kevés biztatást, segítsé­get kapnak, ott hamarabb választják a könnyebbik utat: más munkahely után néznek, vagy magukba húzódnak. En­nek pedig a közösség és az egyén egyaránt kárát láthat­ja. — ti — A Piramis tehát egy merész újítással folytatja a 80-as évek­ben. De vajon folytatódik-e a Piramis-jelenség? Szinte biztos, hogy nem. 1980. valószfnűleg vízválasztó volt az együttes tör­ténetében. Eddig úgy ismertük őket, mint a legnagyobb tömeg­bázissal rendelkező rockzene- kart. Tavaly viszont a Piramis- tábor egy része kiöregedett, és nagyon sokan átpártoltak új, „élő”, elsősorban koncertjeik révén sikert arató zenekarok­hoz. Ez az egyik magyarázata a Piramis „népszerűtlenségének”. A másik: úgy tűnik, 1980-ban véget ért egy korszak a magyar rockzene történetében. A „ke­mény rock” ötéves diadalútja lezárulóban van. A tizenévesek elmúlt években jelentkezett törekvései lényege­sen különböztek a beatgenerá- ció mozgalmaitól. S ahogy tag­jai kiöregedtek a tinédzserkor­ból, úgy illan el a hév, a láz, a csövesek mozgalmából, úgy csökken a rock hangereje, úgy „szívódik” fel a generáció a felnőttek nemzedékei között — nyomtalanul. A piramis útja, mivel a mozgalom emelte ma­gasra, s neve szorosan össze­kapcsolódott a csövesekével, törvényszerűen kellett, hogy kövesse a mozgalom változását, és amint ez a mozgalom az év elejétől hanyatlani kezdett —, a fiatalok egy része kiöregedett a tinédzserkorból, sokan mun­kába álltak, férjhez mentek, to­vábbtanulnak stb. — úgy áldo­zott le a Piramis csillaga is. Som Lajosék, akik 1975—76-ban nagyon jó szemmel látták meg — a hivatalos szervezeteknél hamarabb — egy új generáció ideálokat kereső nyugtalanságát, 1980-ban ugyancsak időben vet­ték észre, mikor kell még a csúcson, legendáktól és míto­szoktól körülvéve, visszavonulni. Sebők János Úttörőmatematikusok Egy mítosz vége

Next

/
Thumbnails
Contents