Békés Megyei Népújság, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-23 / 19. szám

1981. január 23., péntek o Rendelet a közúti áruszállítási szerződésekről Magyarországi bemutató lesz ma este Békéscsabán, a Jókai Színházban. A Brodwayn nagy sikerrel játszott vígjátékot, Bemard Slade Jutalom játékát láthatja a megyeszékhely kö­zönsége Rencz Antal rendezésében. Képünkön Bökönyi Laura és Forgács Tibor a darab egyik jelenetében Fotó: Demény Gyula Bográcstüzek ideje Villamosenergia import a Szovjetunióból Magyarország villamos- energia-igényeinek mintegy 25 százalékát fedezi az idén a Szovjetunióból érkező vil­lamos áram. Az erről szóló szerződést Schiller János, a Magyar Villamos Művek Tröszt és Vlagyimir Pavlo- vics Pavlov, a szovjet Ener- gomasexport Külkereskedel­mi Vállalat vezérigazgatója írta alá csütörtökön a Ma­gyar Sajtó Házában. Az alá­íráson megjelent kapolyi László ipari minisztériumi államtitkár, s ott volt Leo- nyid Jagodovszkij, a Szovjet­unió budapesti nagykövetsé­gének tanácsosa. A megállapodás szerint a KGST-tagországok energeti­kai együttműködésének ke­retében ebben az évben 8 milliárd kilowattóra villa­mos energiát szállít hazánk­nak a Szovjetunió, 500 mil­lió kilowattórával többet a tavalyinál. A szovjet fél vállalta azt is, hogy a magyar villamos- energia-fogyasztás csúcside­jében a tavalyinál 100 me­gawattal nagyobb, összesen 1450 megawatt villamosener­gia-termelő teljesítménnyel segíti a magyar energiaháló­zatban bekövetkező nagy ter­helés kielégítését. Városi gYermekrajz-kiállítás A békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum, valamint a városi úttörőelnökség rende­zésében január 25-én, vasár­nap délelőtt 11 órai kezdet­tel rendezik meg a békés­csabai Munkácsy Mihály Mú­zeumban a városi gyermek- rajz-kiállítás megnyitó ün­nepségét. A pályázati felhívásra 15 városi és városkörnyéki út­törőcsapatból érkeztek alko­tások. A korábbi évekhez képest, az idei érdeklődés rekordot jelentett, hiszen 270 úttörő és 448 kisdobos rajza érkezett be a felhívásra. Mindezek mellett még mint­egy harminc másféle alkotás ■— cserép- és faszobor, vala­mint textilfestés — került a zsűri elé december 19-én. Azt, hogy melyik alkotások érdemesek a bemutatásra, Gaburek Károly, Szereday Ilona és Gubis Mihály kép­zőművészek döntötték el. így a vasárnapi megnyitón összesen 220 rajzot láthatnak az érdeklődők. Az értékelés — az idén először — két ka­tegóriában történt. Hét úttö­rőt és 11 kisdobost jutalmaz­nak majd ügyes munkájá­ért. Ezenfelül egy kollektíva különdíjat érdemelt ki. Hogy melyik, ez maradjon titok vasárnapig, a megnyitó dél- előttjéig. A kiállítást dr. Szemenyei Sándor, az MSZMP városi bizottságának osztályvezetője nyitja meg. A Minisztertanács csütör­töki ülésén — a jogalkotási programnak megfelelően a közlekedés- és postaügyi mi­niszter előterjesztésére — rendeletet hozott a közúti áruszállítási szerződésköté­sekről. A rendelet a húsz esztendővel ezelőtt kiadott gépjármű-fuvarozási szabály­zat helyébe lépve korszerűsí­ti a megbízók és a fuvaro­zók szerződéses, kapcsolatát. A szabályzat annak idején, kellő tapasztalat hiányában, a vasúti áruszállítás, üzlet- szabályzat mintájára készült, lényegében azt adaptálták az autóközlekedésre. A szabá­lyozás szinte hatósági jelleg­gel, minden részletre kiter­jedő alapossággal írta elő a közúti áruszállítás szerződé­ses feltételeit, aprólékosan meghatározta például, hogy kinek, mikor, mivel, mit sza­bad és mit nem fuvaroznia. Azóta a szabályzatot többször is igazították, módosították, lényegét tekintve azonban változatlan maradt. Az elmúlt két évtized alatt viszont jelentősen fejlődött a gépjármű-közlekedés, válto­zott a fuvarpiaci helyzet. A közlekedési munkamegosz­tásban növekedett a közúti közlekedés részesedése. Idő­közben új fuvarozási rend­szerek alakultak ki, létrejött a darabáru-fuvarozás, az autóközlekedési vállalatok a fuvaroztatók rendelkezésére bocsátanak gépkocsikat, ve­zetővel vagy anélkül teher­autókat adnak bérbe, és szá­mos olyan munkára vállal­koznak, sok olyan új szol­gáltatást vezettek be, ame­lyekkel a szabályozás nem foglalkozott. A két éve érvényes polgári törvénykönyv már sok fuva­rozással kapcsolatos ügyet rendezett. Rögzítetté például, ■hogy a szállítási szerződések tartalmát az adott feladatok figyelembevételével a felek szabadon határozhatják meg. A PTK-nak a fuvarozásra, a bérletre, a vállalkozásra vo­natkozó általános elveit, rendelkezéseit alapul véve, azokat a közúti szállítás sa­játosságainak megfelelő ele­mekkel kiegészítve a mosta­ni kormányrendelet megte­remtette az árufuvarozási szerződések jogi kereteit, fel­A Magyar Közgazdasági Társaság Békés »megyei Szervezete és a Közgazdasá­gi és Jogi Könyvkiadó teg­nap, csütörtökön délután könyvankétot rendezett Bé­késcsabán. Az MKT klub­Rólunk lesz szó a rádióban Ma, pénteken délután á óra 5 perckor a Kossuth-adó „Ma­gyarország kicsiben” című so­rozatműsorban Rapcsányi László, a jól ismert rádióriporter az e héten Békés megyében készült riportját sugározza, amelyben összefoglaló képet nyújt a nyá­ri árvíz következményeiről, a jelenlegi helyzetről „Árvíz után Békésben” címmel. Iskolatiíz Gyulaváriban Tegnap, január 22-én éjfél után a Gyulavári, Béke u. 1. szám alatti 4-es sz. általános iskola épületében keletkezett tűzhöz riasztották a gyulai és a békéscsabai állami tűz­oltókat. Égett egy tanterem berendezése, födémé, s fölöt­te a tetőszerkezet. A tüzet az okozta, hogy meggyulladt a kéménybe épített faszerke­zet. A tűz átterjedése miatt a keletkezett kár 310 ezer forint. A tüzet hajnali 3 órá­ra eloltották*. Az ügyben megkezdődött'a vizsgálat. 1982-83-til ötnapos munkahét ötnapos lesz a munkahét az 1982/83-as tanévtől az or­szág iskoláiban. A tanítás új rendjének kialakítását ezek­ben a napokban kezdik meg a Művelődési Minisztérium közoktatási főosztályán. Amint az MTI munkatár­sának elmondták: az Orszá­gos Pedagógiai Intézet, a ta­nácsok művelődésügyi osztá­lyainak munkatársaival, pe­dagógusokkal, és más szak­emberekkel együtt vizsgál­ják: miként lehetne a jelen­leg tanítással töltött szomba­ti órákat pótolni, mert is­meretes, az általános iskolák diákjainak 1979. óta csak minden második szombaton van oktatás, a középiskolák­ban pedig hasonló célból kí­sérletek folytak. A tananyagot nem csök­kenthetik, hiszen ezt nem is olyan régen a nevelés-okta­tás új tantervei szerint dol­gozták ki, fokozatosan veze­tik be az általános és a kö­zépfokú iskolákban. Más módon kell tehát pótolni a kieső, iskolatípustól függő­en évi 15—30 napot oldva egyben a korábbi sza­bályozás merev előírásait, megkötöttségeit. Magában foglalja a közúti járművek­kel végzett árufuvarozás minden fajtáját, módszerét, de csak néhány olyan alap­vető követelményt rögzít, amely feltétlenül szükséges a népgazdasági érdekek védel­me és a szerződő felek egyenlő jogainak biztosítása érdekében. Az 1982. január 1-én ha­tályba lépő minisztertanácsi rendelet végrehajtására, a szerződéskötések egyszerűsí­téséhez, megkönnyítéséhez a közlekedés- és postaügyi mi­niszter — a díjszabások és egyéb rendelkezések kötele­ző erejű feltételeinek figye­lembevételével — irányelve­ket ad ki. helyiségében megvitatásra került Benet Iván: Mezőgaz­daság, élelmiszer-gazdaság, agráripari komplexum című műve. Az ankétot Hanyecz Vince, a BAGE közgazdasági főosztályvezetője nyitotta meg. A szerző bevezetőjében a könyv születésének előz­ményeit ismertette. Majd Bocsor László, a BARNE- VÁL gazdasági igazgatóhe­lyettese és Kovács József közgazdász, a maguk gyakor­lati tapasztalatainak szemszö géből értékelte a kiadványt. A szűk körű ankét őszinte légkörű vitával zárult. Minden beteget biztonságba helyeztek Veszedelmes tűz keletke­zett szerdán éjszaka 22.40- kor Pécsett, a megyei kórház szülészeti és nőgyógyászati épületében. A felső szinten levő nővérszállás és orvosi­személyzeti szobák égtek. A pécsi tűzoltók segítségé­re komlói, szigetvári, mohá­csi állami tűzoltó egységek is érkeztek. Tizenegy géppel vették fel a küzdelmet a vi­haros szélben tomboló lán­gokkal. Ugyanakkor a men­tőszolgálat hat kocsija, és a Volán autóbuszai megkezd­ték a betegek elszállítását. A jól szervezett mentésnek kö­szönhető, hogy a kórházban tartózkodott 78 felnőtt beteg és 24 gyermek, két óra le­forgása alatt, sérülés nélkül más intézménybe került. O z utóbbi néhány esz­tendőben egyre több felől hallani, hogy napjaink zárszámadásai so­kat veszítettek ,a hőskorban még ugyancsak jellemző ün­nepélyes jellegükből. Nem élénkítik a zárszámadó köz­gyűlések hangulatát viharos viták, nem is számítanak igazán társadalmi esemény­nek faluhelyen a zárszám­adások úgy, mint egykoron. Merthogy minden szabály­szerűen, részletekig kidolgo- zottan zajlik ezeken, a kö­zös gazdálkodás mérlegét megvonó, az új esztendő fel­adatait meghatározó össze­jöveteleken. A felszínt vizsgálva csu­pán, ezeknek a megállapítá­soknak akár igazat is adhat­nánk. Tegyünk azonban ala­posabb összehasonlítást a kezdetek zárszámadásai és a mostaniak között — máris világos lesz: miről van szó valójában. Tizenöt-húsz éve még azok számítottak a legnagyobb termelőszövetkezeteknek — méretüket és taglétszámukat tekintve —. amelyek ma már legfeljebb Q kicsik kö­zött jöhetnének számításba, ha időközben az erők egyesí­tésének folyamata az „egy község, egy tsz” közkeletű jelszóval végbe nem megy megyénkben is. Százan-százötvenen, oly­kor még annyian sem alkot­ták egy.-egy közös gazdaság tagságát és ez a tagság ki- sebb-nagyobb ügyekben egy­aránt szinte egyre-másra összeült határozatokat hoz­ni. Minden a közgyűléseken dőlt el, ott izzottak fel a szenvedélyek, s h,a valaki elnökként ment fel a pódi­umra a beszámolót megtar­tani, úgy lehet, takarmá- nyosként vagy brigádvezető­ként ballagott le egy óra múltán az emelvényről A szövetkezeti demokrá­ciának ez a legközvetlenebb megnyilvánulási formája természetesen szélsőséges hangulatkeltésnek ugyanúgy kedvezett, mint a többségi akarat megfogalmazásának, A bevezetőben jelzett válto­zások okát mégsem keres­hetjük az előbbiekre hivat­kozva abban, hogy a zár­számadások most tapasztal­ható szervezettségével — mások szerint túlszervezett- ségével — a késhegyig me­nő vitáknak akarják elejét venni. Azokban ,q termelőszövet­kezetekben, amelyekben — s ma már ez az átlagos — 5— 7 ezer hektárnak, ezer-ezer- kétszáz tagú kollektíva a birtokosa, hovatovább fizi­kailag is lehetetlen mindent a közgyűlésen megvitatni. Egyszer azért, mert talán he­lyet sem találnának, ahol ennyi ember egyszerre ösz- szeülhetne, másodszor pedig napokig tarthatna a közgyű­lés, hp mindenkinek a véle­ményét itt akarnák meghall­gatni. Mindebből ugyanakkor kár lenne azt ;a következ­tetést levonni, hogy a ter­melőszövetkezetek összevoná­sával a termelésfejlesztés le­hetőségeinek növekedésével egy időben a demokratizmus szenved csorbát a közös gazdaságokban. Legyen akármilyen nagy egy üzem, annak kollektívája, a mun­kát irányítani, eredményt elérni aligha lehet az ott dolgozók —. akik ez eset­ben egyben tulajdonosok is — véleményének, előremu­tató javaslatainak ismerete nélkül. Nos, erről még leg­nagyobb termelőszövetkeze­teinkben sem mondtak le. Sőt! Zárszámadásra készülni tsz-einkben ma ugyanakkora izgalmakat jelent, mint akár a kollektivizálás első évei­ben, éppen csak a mérleg­készítő munka menete más, másféle gondoktól fő tagok és vezetők feje. Az egy év­vel ezelőtt közösen elfoga­dott tervek alapján, már he­tekkel, van ahol hónapokkal a zárszámadást megelőzően latolgatni kezdték: mi nö­velheti még az eredményt december 31-ig, mi a tanul­ság az elmúlt gazdasági év­ből a jövőre nézve? Nem­csak p szövetkezetek üzemi vezetése és a párt .alapszer­vezet tűzi napirendre ilyen­kor ezeket a kérdéseket, ha­nem valamennyi kisebb egységnek számító munka­helyi terület, köztük a nö­vénytermelés és az állatte­nyésztés ágazatainak kollek­tívái is. A munkahelyi közösségek azok, ahol a termelőszövet­kezetben dolgozók hangju­kat hallathatják, megítélhe­tik a gazdálkodás egészét épp úgy, mint saját gárdá­juk teljesítményét. Itt járul­hatnak hozzá a vezetőség által csak főbb pontjaiban összeállított terv kiegészíté­séhez, megerősítéséhez, vagy változtatásához. Innen jut­nak tovább aztán az elhang­zott megállapítások a január végén és februárban meg­tartott zárszámadásokra. O tóbbiakon azután — lehetőség szerint — vagy ott ül a tagság egésze, (ha kis taglétszámú szövetkezetről van szó), vagy egy időben két-három helyen hangzanak el a be­számolók az úgynevezett részközgyűléseken, vagy pe­dig cs,ak a tagság küldöttei képviselik a küldöttközgyű­lésen a többségi véleményt. Érthető, ha ezen befejező mozzanatban — amelyet, a bemutatottak szerint hetekig tartó véleménycserék, viták előztek meg — már nem kö­vetkeznek be nagyobb hord­erejű, váratlan események, sorsdöntő fordulatok. Attól még a zárszámadás a közös gazdaság valódi ünnepe ma­rad azzal, hogy végűi is itt teszik a pontott az „i”-re. Ha nehéz esztendőt zárnak azért, ha sikereset, akkor meg azért öltöznek ünnep­lőbe a közgyűlésre igyekvők, miközben — s ennyi azért még megmaradt a hagyo­mányokból — a tsz-központ udvarán tüzet készítenek a sebtiben felállított bogrács alá. Kőváry E. Péter Zene, zene, zene? Lehet, hogy sokan nem értenek velem egyet. Attól még, amit állítok, igaz lehet. És, hogy állítom, így aztán meggyőződésem is, amit felhozok. Arra kérem a kedves olvasót, hogy kapcsolja be a rá­dióját este fél 11 körül. A következőt tapasztalja: zene a Kossuthon, zene a Petőfin. Tíz este közül nyolc és fél­szer. Amikor rosszallóan csóválom a fejem, sietek kije­lenteni: lelkes, odaadó híve vagyok a muzsikának, a ko- dályi „énekes Magyarországnak’’, mert tudom, hogy a zene szeretete, élvezete mi minden jóra vezet az ember lelkének formálódásában. Csakhogy más is kell. Példá­ul érdekes információs anyag, riport, csevegés késő este is. Mondhatnák kapásból, hogy a Szilágyi telefonügyele- te, meg a Vonalvég, vagy más hasonló — az semmi? Igazuk van, de mégsem ez a jellemző. Vagy azt gondolja a műsorszerkesztőség, hogy este 10 után már mindenki alszik Magyarországon? És senkit sem érdekelnek a vi­lág dolgai? Hogy ez mennyire nincs így, azt csak felméréssel le­hetne pontosan bizonyítani, de a megérzés ugyancsak haszonnal alkalmazható. Möndják, hogy a jóból is megárt a sok. A zenéből is, bármennyire furcsa ezt leírni. Főleg, ha mindkét magyar adón csak muzsikálnak. Este 10 után éjfélig. S aztán folytatják ... (sass e.) A Jelmezkölcsönző Vállalatnál is megrendezik évente a Szakma ifjú mestere versenyt. A fiatalok rég múlt korok ru­háit, jelmezeit készítik el. A „versenyművekkel” később köl- csönvevőik versenghetnek. A képen: Nagy Eszter verseny­munkájával (MTI-fotó: Ruzsonyi Gábor felvétele — KS) Könyvankét Békéscsabán

Next

/
Thumbnails
Contents