Békés Megyei Népújság, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-21 / 17. szám

1981. január 21., szerda A Mezőberény és Vidéke ÁFÉSZ köröstarcsai áruházát — melyet nemrég adtak át rendeltetésének — nagyon megsze­rették a községbeliek. E kereskedelmi egységtől az idén 13,5 millió forintos forgalmat vár a szövetkezet igazgatósága Kép, szöveg: Balkus Imre Eredményes évet zárt a Centrum Áruház Meddig lehet fokozni a forgalmat? A dilemma kü­lönösen kézenfekvő egy olyan kereskedelmi egység­ben, mint a békéscsabai Centrum Áruház, amely már nem bővíthető. A falak ugyanis nem gumiból van­nak, hogy nyújtani lehessen. Valami más kell. hogy be­csalogassák a vevőket. A szervezés, az eladási formák korszerűsítése döntő ugyan, de nem minden. A jó ötle­tek, akciók, vásárok meg­hirdetése, a kiszolgálás kul­turáltsága mind hozzájárul­hat ,a sikerhez. Ezekről beszélgettünk Szlávik Lajos igazgatóval, aki elmondotta, hogy az el­múlt esztendőben több mint 150 millió forint értékű árut adtak el, s ezzel a tervet túl­teljesítették. Nem volt köny- nyű feladat, hiszen jónéhány területen nőtt a hiánycikkek szám,, és egyéb körülmények is nehezítették a folyamatos utánpótlást. A bajokon min­denekelőtt .a közvetlen be­szerzésekkel segítettek. En­nek köszönhető többek kö­zött, hogy javult az ellátás, a választék a szőnyegből, la­kástextíliából. bőrdíszműből, bakfis és női kötött holmik­ból. így ruházatból 8 száza­lékkal növelték a forgalmat. A vegyes iparcikkek kínála­tára sem panaszkodhattak túlságosan. Igaz, ,a műszaki és a háztartási eszközökből nem mindig tudták kielégí­teni az igényeket, örvende­tesen bővült, viszont a koz­metikai áruk választéka. Űj termékekkel jelentkezett a KHV, szélesebb skálán moz­gott az importcikkek aján­lata. Mindezek hatására az előző évhez képest 1 millió forinttal emelkedett e cik­kek eladása. Az év végi csúcs már ok­tóberben megkezdődött. A nagy érdeklődésre jellemző, hogy az utolsó három hó­napban csaknem 54 millió forint értékű áru talált gaz­dára .az áruházban Közülük is kiemelkedett a december, amikor 20 milliós forgalmat mutattak a pénztárgépek. A vásárlási kedvet növelték a különféle kedvezményes ak­ciók, vásárok. Figyelemre méltó, hogy 1980-ban mint­egy 20. százalékkal növelték a kockázati alapjukat. Meg­rendezték a tévéakciót, a No­mád-ingek vásárát, a Cent­rum-hétfőket. Az utóbbiakra nemcsak az áruházban, ha­nem a megyeszékhely több nagyvállalatánál, a város környéki községek termelő­szövetkezeteiben, állami gaz­daságaiban is sor került. Nemrégen ért véget az idei év első erőpróbája, ame­lyet Fehér hetek címen hir­dettek meg. A két hét alatt ágyneműgarnitúrát, lepedőt lehetett kapni olcsóbban. Az akció sikerét mutatja, hogy 3300-an, 2,5 millió forintért vettek ilyen árukat. Érde­kesség, hogy ,a 300 forinton felüli vásárlók között egy automata mosógépet sorsol­nak ki ezen a héten. Az ak­ció népszerűségére az is jel­lemző, hogy az ország Cent­rum Áruházai közül a bé­késcsabai volt a legeredmé­nyesebb. Persze, ez lehet vé­letlen is, hiszen a kereske­delemben sok a bizonytalan elem, a buktató. A jól záru­ló esztendő azonban másról árulkodik. Körültekintő, jól szervezett munkáról. — s. Változó idő, változó társadalom.^. A népesség alakulása Azt hiszem, sokan vannak, akik némi viszolygást érez­nek, ha több számot, adatot tartalmazó írás kerül a ke­zükbe. Pedig az 1980. évi népszámlálás részletes ada­tait tartalmazó könyvet la­pozgatva, a számok mögött olyan összefüggések tárulnak' fel, amelyek az emlékezetnél pontosabban rögzítik a múl­tat, és sok területen jelzik társadalmi gazdasági életünk várható alakulását, feladata­it. Az 1980. évi népszámlálás adatai beszédes számok. El­mondják, hogy az idő múlá­sával mi változott társadal­munkban a 70-es évtizedben, és milyen feladatok megol­dására kell a most kezdődő 80-as évtized kezdetén felké­szülnie a társadalomnak, a családoknak. Ezeket az ada­tokat felhasználva szeretnék néhány figyelmet érdemlő, helyenként tanulságos össze­függést felvillantani. Kezdjük mindjárt az or­szág népességének alakulá­sával: 1980 elején az ország lakossága 10 709 550 fő volt, a 70-es évtizedben 387 451 fővel gyarapodott hazánk. Megfelelő-e ez a növekedési ütem, és milyen tényezők be­folyásolják ? A növekedés üteme valamivel magasabb, mint az előző évtizedben volt. Ennek okai között sze­repel, hogy az 1950-es évek­ben született nagy létszámú női korosztály 1970—1980 között léoett szülőkorba, így pl. 1974-ben az ezer la­kosra jutó él vészül etések száma 17,8, 1975-ben 18,4 volt. Ezekben az években éreztették kedvező hatásu­kat az 1973. évi népesedéspo­litikai intézkedések is. Tekintettel arra, hogy az élveszületések száma 1979-re 15 ezrelékre csökkent, a kor­mányzat — a népgazdaság tehrebírásához képest — már tervezi a gyes összegé­nek, továbbá bizonyos kate­góriákba tartozók családi pótlékának a felemelését. Az ország népességszá­mának alakulását a születé­seken kívül a halálozások határozzák meg. Az elmúlt évtizedben ezer lakosra szá­mítva 12,2 halálozás jutott, ami 17 százalékos növeke­dést jelez az előző évtizedhez viszonyítva. Ez azért alakult így, mert a 70 éves, és idő­sebb korosztály létszáma ebben az évtizedben 20 szá­zalékkal emelkedett. Ugyan­akkor a meghaltak átlagos életkora — 66 év — két év­vel magasabb volt, mint az előző évtizedben, tehát — az életkörülmények javulása, az egészségügy fejlődése, a gon­dosabb társadalmi, családi törődés következtében — tovább tolódott az átlagos emberi életkor felső határa. A népesség területi meg­oszlása is érdekes képet mutat. Ebben az évtizedben fordulat következett be; az ország népességén belül a városlakók kerültek többség­be. Ezt az alábbi táblázat is jól szemlélteti: Terület __________________Szám (1000 fö)_______Százalékban 1970 1980 1970 1980 Budapest 2001 2060 19,4 19,2 Városok 3109 3644 30,1 34,0 Községek 5212 5006 50,5 46,8 Összesen: 10 322 10 710 100,0 100,0 Megállapítható tehát, hogy Budapesten és a városokban él az ország lakosságának összesen 53,2 százaléka. Ugyanakkor az évtized fo­lyamán — az előző évtize­dektől eltérően — a népes­séghányad Budapesten csök­ken. A főváros népességnö­vekedése — természetes sza­porodás mérséklődése miatt — csak a bevándorlási több­letből adódik. Nagyobb ará­nyú gyarapodás a városok­ban történt, ugyanakkor a községekben lakók aránya to­vább csökkent. Mindezek nagy .feladatok elé állítják a kormányzatot és a megyei vezetést, hogy a városok megnövekedett lét­számú lakossága részére — a helyi erőket is felhasználva — megfelelő, valóban városi színvonalú életmód kialakí­tását biztosítsák. Ugyanak­kor változatlanul — helyen­ként a korábbinál nagyobb — figyelmet kell fordítani a községekben lakók életkörül­ményeire is. Gyertyános Zoltán Malomkővállú, az ész Malomkővállával az asztal fölé tornyosodik. Szemében apró tűz villan, ahogy ránéz a vele szemben ülő nyakkendős fér­fire. Készül az üdülőterületek fejlesztési terve Reflektorfényben a Körösök vidéke is A szűkebb és tágabb kör­nyezetünk, a lakókörzet és az egész ország arculatát for­máló építés, terület- és tele­pülésfejlesztés legcélszerűbb lehetőségeinek feltárására új országos terveket dolgoz­nak ki a szakemberek a kö­vetkező években. Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium irányí­tásával és a témákban érde­kelt társminisztériumok együttműködésével nemcsak a területrendezési és város- tervezési szakemberek, ha­nem a legkülönbözőbb szak- tudományok szakértőinek százai vesznek részt ezekben a több éves felmérési és ter­vezési munkákban. Májusban fejeződik be az a nagyszabású adatgyűjtési és felmérési munka, amely az országos üdülőterület­rendezési és -fejlesztési terv kidolgozásához szolgáltatja az alapvető adatokat. Áz üdülési igények felmérésénél előretekintenek az ezredfor­duló utáni időkre, mérlege­lik a közösségi és a magán üdülési igények, a külföldi vendégek fogadásának ará­nyait. Minden városban és községben, tehát az ország 3 ezer településén egyaránt feltárják a pihenésre, az ide­genforgalomra kedvező ter­mészeti, vendégfogadási lehe­tőségeket. Az új lehetőségek feltárásával reflektorfénybe állítja a terv az őrség, a Na­rancs, a Körösök vidékét, és néhány más hasonlóképpen nagyobb megbecsülést ér­demlő, de csak kevéssé is­mert tájat. Fontos törekvés, hogy a csupán néhány hónapra kor­látozódó üdülési szezont szét­húzzák, és ennek érdekében jó feltételeket kínáljanak a tavaszi, téli pihenésre is. Az egy- és több hetes üdüléstől különválasztják az aktív pi­henésiét végi lehetőségeit, hogy ne az azonos területre — azaz a Balatonra — zú­duljanak az igények. — Azt mondod, hogy úgy iszok, mint egy gödény! De mi az a gödény? Nos, pajtikám, erre felelj! Ha kitalálod, fize­tek egy üveg sört, ha nem, akkor te. — Valamilyen állat, négy lába van — válaszolja a nyak­kendős. — A gödény egy madár, mégpedig a pelikán. A sekély vi­zekben halászik. Csőrével rengeteg vizet szív föl, de nem isz- sza meg. A halakat lenyeli, a vizet visszafröcsköli. Ha sör volna, meginná, és akkor hasonlítana rám. így azonban sem­mi közünk egymáshoz. Érted, pajtikám, ez a nagy helyzet. Most pedig hozd a sört, a Csöpinek is, mert vesztettél. A góliát mellett egy kis termetű ember ül. Piszkos tenye­rével az asztalt csapkodja örömében. — Csaszi az ész, Csaszi az ész! A nyakkendős térül-fordul a két üveg sörrel. A sarokban néhány asztal áll, de arrébb nagy a tumultus. A malomkő- vállú és barátja csak a két üveg sört látja. Észre se veszik, ahogy a nyakkendős belevész az italbolt zsivajába. Pohárba öntik a sört. Mire kiürítik a két üveget, csak ketten marad­nak az asztalnál. A malomkővállú felemeli a mutatóujját. — Van Lucifer, vagy nincs? A kis ember rémülten tiltakozik. — Csaszi, tőlem ne kérdezzél semmit. Nekem egy vasam sincs. Elköltöttem az egész fizetést. — Nem kell fizetned semmit, te haver vagy. Csak azért mondom, hogy megnyugtassalak. Most már nincs Lucifer. Csak valamikor volt. így hívták ugyanis a Vénusz bolygót. — Nahát Csaszi, te valóban ész vagy. Föltétlenül fel kell menned a tv-hez. Ott mindig rendeznek valami vetélkedőt. Mindenkit lepipálnál, és kapnád a dohányt. Az óriás elábrándozik. — Abból telne a sörre. Ide figyelj, Csöpt, akkor annyit főbb a szabálysértés Hatósági munka Békésen Milyen a jó tanácsi ható­sági munka? Erre a kérdés­re általában statisztikai ada­tokkal szoktak válaszolni. Felsorolják az ügyiratok számát, az elintézés időtar­tamát és így'tovább. Ezek a valóban nélkülözhetetlen in­formációk azonban nem fe­jezik ki teljesen a hatósági jogalkalmazás minőségét. Ugyanig nagyon fontos, hogy az állampolgárok ügyes-ba­jos dolgait humánusan, em­berségesen intézzék, a jogpo­litikai elvek ne szenvedje­nek csorbát. Az elvárások mindenkép­pen indokoltak, hiszen a ta­nácstörvény hozzájárul, le­hetővé teszi a szocialista de­mokratizmus további széle­sítését, az igazgatás korsze­rűsítését, a tanácstagok és a különböző bizottságok ellen­őrző munkáját. így van ez megyénk leg­fiatalabb városában, Béké­sen is. ahol az életkörülmé­nyek változása, a várossá válás új igazgatási ágazatok megteremtését követelte. Megnőtt a lakásépítési kedv, az iparosítás révén sokasod­tak a környezetvédelmi te­endők, nagy feladat hárul az építésügyekkel és az adópo­litikával foglalkozókra. Annak ellenére, hogy az utóbbi években több jogsza­bályt módosítottak, az ismét­lődő elemi csapások (a föld­rengés, az árvíz) miact egyre többévi fordultak a műsza­ki, pénzügyi és az igazgatási osztályhoz, az ügyiratok szá­ma némileg csökkent. A ha­tározatok általában megala­pozottak. Ezek megváltozta­tásánál nem fordult elő tör­vénysértés. A felsőbb szervek minden esetben méltányosságból mó­dosították a helyi tanács ál­lásfoglalását. Az utóbbi meg­állapítás arra figyelmeztet, hogy a jogpolitikai elveket jobban szem előtt tartsák, megalapozottabbak legye­nek a döntések. Természete­sen ez nem azt jelenti, hogy figyelmen kívül hagyják a kérelmezők szociális gond­jait. Körültekintően oldják meg a kisajátításokat és — kevés kivételtől eltekintve — össze tudják egyeztetni az egyéni és a közérdeket. Jó példa erre, hogy 1980-ban a 113 ingatlankisajátítási ügy közül 108 esetben született egyezség. A szabálysértésekről szóló rendeletek módosításai, ki­egészítései jól szolgálják a hatósági ügyintézés gyorsítá­sát, egyszerűsítését. Ilyen volt például az az intézke­dés, hogy a régebben bűncse­lekménynek számító esetek egy része (magánlaksértés, a becsületsértés enyhébb vál­tozatai) a bíróságoktól a ta­nácsokhoz kerültek, és a tu­lajdon elleni szabálysértési ügyek büntetésének felső ha­tára is 500-ról ezer forintra emelkedett. Viszont a szabálysértések növekvő száma ezzel együtt is figyelmet érdemel, öt esz­tendővel ezelőtt 138 ilyen fel­jelentés érkezett, míg tavaly már 202 ügyet kellett tár­gyalni. A kiszabott bírságok átlagosan 898-ról 1097 forint­ra ugrottak. A különböző fajtájú ügyek közül a tulaj­don elleni a legtöbb, külö­nösen elharapóztak a bolti lopások, amelyek megfékezé­se változatlanul nagy erő­feszítéseket követel a taná­csi szervektől, de az állam­polgároktól is. E sokrétű tevékenységnek csupán egy részét érintet­tük. Nem szóltunk olyan te­rületekről, mint a családvé­delem, a gyámügy, az eltar­tási szerződések megkötése, ellenőrzése, a szociális gon­doskodás. Mégis megkockáztatjuk: a békésiek jó úton járnak. Tudják, érzik tennivalóik súlyát, felelősségét. Az év elejétől már működik a tá­jékoztató és az ügyfélszolgá­lati iroda. A 35 hatósági ügyintéző közül négyen egyetemet, hatan főiskolát, 24-en pedig középiskolát vé­geztek. A továbbképzések, a szakmai vizsgák letétele to­vább emeli az ügyintézés színvonalát, erősíti a törvé­nyességet. —s. ihatnál, amennyit akarnál, mert én nem sajnálom tőled. Egyszer rászánom magamat. — Szánd rá magad, Csaszi! Nézik, forgatják az üres üvegeket. — Még eggyel meginnék. — Én is. — Csak egyet, aztán oszolj, megyünk haza. — Ügy van, csak egy üveggel. A malomkővállú felegyenesedik. A Csöpi biztatja. — Ott az a vasutas, érettségizett pofának néz ki. Attól kérdezzél! A malomkővállú se nem lát, se nem hall. A pult felé to­lakszik. — Jozsó — kiáltja a csaposnak —, azt mondd meg, hogy ki fedezte fel a tbc-bacilust? Pofonegyszerű. Egy általános iskolás is tudja. A csapos átnyúl a pulton, barátságosan megveregeti a vál­lát. — Csaszi, menj haza, alig állsz a lábadon. — Csak azt az egyet mondd meg, Jozsó! Ha kitalálod, fi­zetek egy üveggel. Vagy talán kérdezzek mást? — Ne kérdezz semmit. Menj haza! A feleséged már bizto­san keres. Megint baj lesz, elvisznek elvonóra. — Fenyegetőzöl? Szóval fenyegetőzöl! Elkapja az indulat. Kiabál. Két vasutas kituszkolja az ital­boltból. — Telefonálni kell a rendőrségre — mondja valaki. — Nem kell — tiltakozik a csapos. — Most már haza fog menni. Gyermekkora óta ismerem. Együtt jártunk iskolába, ű volt az ész az osztályban. Ha nem iszik, többre viszi, mint bármelyikünk. Talán egyetemi tanár lett volna belőle. Odakinn csikorog a hideg. A malomkővállú bizonytalanul lépeget, mintha jégen járna. — Még egy üveg sört meg kellene inni, aztán búcsú, me­gyünk haza — mondja Csöpinek. A barátja helyeslőén bólogat. Serédi János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents