Békés Megyei Népújság, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-11 / 290. szám

1980. december 11., csütörtök o flz ecsegfalvi Egyetértés Tsz-ben Kommunisták a jobb eredményekért Harisnyagyári délelőtt A kazánház biztosítja a telep fűtését Az ecsegfalvi Egyetértés Tsz kommunistái kedden es­te tartották beszámoló tag­gyűlésüket, melyen részt vett Pap Endre, a szeghalmi já­rási pártbizottság munkatár­sa. A 38 tagú pártalapszer- vezet idei munkájáról Papp Józsefné, a pártalapszervezet egy éve megválasztott titká­ra adott számot. Az új össze, tételű pártalapszervezeti ve­zetőség gondosan összeállított beszámolót terjesztett n tag­ság elé, melynek első részé­ben a pártfeladatokat érté­kelték. A pártalapszervezetben. a pártcsoporton keresztül a tagság 76 százaléka rendelke­zik állandó jellegű pártmun- kával, a többiek időszakos megbízatásokat kapnak. A közös gazdaság kommunistái a szövetkezet valamennyi munkaterületén megtalálha­tók, különböző helyeken, kü­lönböző időpontokban dol­goznak. A kedvezőtlen idő­járási viszonyok n földeken a munkát elnyújtották. a ta­gok egész éven át sokat túl­óráztak, s ez is magyaráza­ta annak, hogy az idén a taggyűléseken 65—75 százalé­kos volt a megjelenési arány. A káder- és személyzeti munkáról szólva a beszámo­ló kitért a gazdasági vezetők fokozottabb politikai és er­kölcsi felelősségére. A szö­vetkezet gazdasági életét tag­lalva az előterjesztés megál­lapította: az ecsegfalvi Egyetértés Tsz az idén is to­vább fejlődött. Űj, nagy tel­jesítményű gépekkel rendel­kezik a közös gazdaság, s ez a nagyfokú gépesítés mi­nőségi változásokkal járt. „Egsizmus” és presztízs A műszaki egyetemeken és főiskolákban terjed az „egsizmus”, vagyis az a je­lenség, hogy a diákok elég­ségesekkel csúszkálnak át vizsgáikon — mondta nem­régiben az országgyűlés ipa­ri bizottságának ülésén egy fiatal képviselőnő, a Diós­győri Gépgyár mérnöke. Ez­zel egyszersmind utalt arra is, hogy a műszaki pályák korábbi presztízse csökkent, következésképpen gyengült vonzereje is. A műszaki egyetemek' né- mely karán már, az utánpót­lás felkészültségi színvonalát illetően aggályokra okot adó, alacsony mérce szerint ve­szik fel a jelentkezőket — hallani több helyről is. Mi az oka ennek a jelenségnek? Mi az oka annak, hogy né­melyik műszaki diplomás — önszántából — fizikai mun­kakörben, gép mellett: nem a képzettségének megfelelő beosztában helyezkedik el? S mi az oka annak, hogy lassan már meg sem lepő­dünk, amikor megtudjuk: az egyik fővárosi uszoda büfé­jében a pincér teendőit egy okleveles mérnök látja el? Jóllehet a műszaki pályák­ra is többségében a szakma iránti vonzalom, a tenniaka- rás viszi a fiatalokat, tenni- akarásuk azonban sok he­lyütt akadályokba ütközik. Ki kell várni sorukat, hogy előbbre lépjenek, addig csak másod-, harmad-, hu­szadrangú feladatokat látnak el. Ezt részben az is okozza, hogy nincs megfelelő arány a különböző típusú és vég­zettségű műszakiak — mér­nökök, üzemmérnökök, tech­nikusok — között. Sok az elméleti, kevés a gyakorlati szakember. A hozzáértők szerint nem vált be például az a tíz esztendővel ezelőtt bevezetett képzési módszer, Lehetővé vált a munkák op­timális időben történő elvég­zése, a termelékenység nö­vekedésével egy időben csök­kentek a termelési költségek és a veszteségek. A tervidőszak első évében hektáronként 2,65 tonna bú­zát takarítottak be a kom­bájnok, melyet 214 forintos önköltséggel termeltek. Az idén a búza átlaghozam-, 5,13 tonn3 volt, s a termelési költsége a növekvő műtrá­gya-, növényvédőszer- és energiaárak ellenére négy forinttal csökkent. Mindez el­mondható az árpáról, a ku­koricáról, vagy éppen a nap­raforgóról, mely utóbbi kul­túránál a hozamok kétszere­sére nőttek, a termelés költ­ségei pedig majdnem felére csökkentek. A pártalapszer­vezet továbbra is nagy gon­dot fordít az átlagtermések növelésére, a költségek szin­ten tartására. Az üzemben el­indult egy egészséges fo­lyamat, mely a talajerőre ala­pozott okszerű tápanyag­utánpótlást és az istállótrá­gya fokozottabb felhasználá­sát tűzte célul, ez a haté­konyság növelésének egyik jelentős forrása is. Az állattenyésztés a nö­vénytermesztés mellett a má_ sík igen jelentős ágazat. A növénytermesztés fejlesztését követően ez évtől fokozato­san kerül előtérbe, mind ma­gasabb színvonalon. A jobb gazdálkodás révén a szövetkezet halmozott ter­melési értéke az idén várha­tóan meghaladja az 53 millió forintot, ami húszmillió fo­rinttal több a négy évvel ez­előttinél. A tagok jövedelme is nőtt. A tervidőszak első esztendejében az egy tagra amely megszüntette a tech­nikumokat és helyette szak- középiskolákat hozott létre. Sokan problematikusnak lát­ják az üzemmérnökképzést is. Az üzemmérnököknek a technikusnál magasabban képzett gyakorlati szakembe­reknek kellene lenniük. Ám nem annyira gyakorlati mér­nökök, mint elméletleg gyen­gébben képzett szakemberek. A pályát sokan a méltány­talannak tartott anyagi-társa­dalmi megbecsülés miatt hagyják el. A Mecseki Szén­bányákban műszaki értelmi­ségiek körében végzett vizs­gálat szerint a mérnökök, technikusok, konstruktőrök a különböző társadalmi, gaz­dasági, műszaki körülmé­nyeket tekintve legkevésbé a társadalmi megbecsüléssel elégedettek. Ami az anyagi díjazást illeti, az utóbbi idő­szakban — viszonylagosan — sokat romlott. A Lenin Kohászati Műveknél és a Diósgyőri Gépgyárban pél­dául a műszakiak bére — ha a munkások átlabérét 1- nek vesszük — 1971-ben 2,1 volt, s ez a szám 1980-ra 1,32-re csökkent. Falusné Szikra Katalin a Társadal­mi Szemle márciusi számá­ban megjelent cikkében táb­lázatot közöl az iparban fog­lalkoztatott műszaki alkal­mazottak kereseti alakulásá­ról. Eszerint 1955-ben 72 százalékkal, 1978-ban 39 szá­zalékkal kerestek többet a műszaki alkalmazottak, mint a munkások. Ilyenformán ma a beosz­tott mérnök keresete alig haladja meg a szakmunká­sokét, sőt, sokszor alatta marad annak'. A mérnökök összeadott, úgynevezett „élet­keresete” a negyvenéves ko­rukra éri el a munkásokét. Ez azért is gondot okoz, mert számos szociális ked­jutó jövedelem 24 ezer 842 forint volt, az idén várható­an ez meghaladja a 41 ezer 200 forintot. A beszámoló végén a jö­vőt. a VI. ötéves tervi el­képzeléseket vázolta a párt­titkár. A célkitűzések között szerepel a növénytermesztés és az állattenyésztés további fejlesztése, néhány beruhá­zás megvalósítása. A kritikus, önkritikus han­gú beszámoló feletti vitában heten mondták el vélemé­nyüket, javaslataikat. A hoz­zászólók közül hangsúlyoz­ták: az állattenyésztés fej­lesztései alapján a növény- termesztést kellett előbb jól megalapozni. Ez az elmúlt években sikerült. Az állatte­nyésztés fejlesztése kölcsönö­sen türelmes munkát igényel mind a dolgozó tagoktól, mind pedig a vezetőktől. Mások a megtermelt javak nagyobb megbecsüléséről, óvásáról, a háztáji és a kö­zös gazdaság kapcsolatairól szóltak. Mások a szocialista brigádmozgalom továbbfej­lesztésének lehetőségeiről be­széltek. s a szociális körül­mények javítását tették szó­vá. A kommunisták és pár- tonkívüliek, a tagok és a ve­zetők kölcsönös bizalmának erősítéséről, mint az előbbre lépés egyik zálogáról hang­zottak el vélemények. Töb­ben kiemelték: a szakembe­rek növekvő száma, a kor­szerű gépek együttesen to­vábbi fejlődést tesznek lehe­tővé. Az ecsegfalvi Egyetértés Tsz kommunistái a pártveze­tőség beszámolóját egyhan­gúlag elfogadták. vezményben — például a lakáselosztásnál, gyermekük óvodai, bölcsődei elhelyezé­sénél — hátrányos helyzet­be kerülnek. Tény persze, hogy ez sem általános: a vidéki ipartelepítés sok he­lyütt csak úgy oldható meg, ha a műszaki szakemberek, a fővárosi, illetve a nagy iparvárosok körülményeihez képest, kedvezményeket kap­nak fizetésben, lakásban, s van perspektíva az előrelé­pésre is. Az említett okok — leg­alábbis részben — talán vá­laszt adnak az írás elején feltett kérdésekre; az „egsiz- musra” és a presztízs csök­kenésére. Ám az is nyilván­való, hogy a jelenlegi hely­zetben, a szűkös pénzügyi keretekből a műszaki értel­miség anyagi gondjai nem enyhíthetők, nem szüntethe­tők meg általános béreme­léssel. Elgondolkodtató azon­ban, hogy a műszaki alkotó értelmiség túlóráit, az ott­hon munkával töltött szom­bat-vasárnapjait nemigen dí­jazzák'. Még inkább tovább­gondolásra és megfontolásra érdemes a Műszaki és Ter­mészettudományi Egyesüle­tek Szövetségének javaslata, amely szerint a kedvezmé­nyekre való jogosultságot a jövőben nem egy réteghez, szakmához való tartozás alapján, hanem egyénileg, a végzett munka szerint kelle­ne elbírálni. Tény, hogy az országban általában nem túl jó az emberek bérdifferencia- tűrőképessége. Ám az is va­lószínű, hogy a legtöbb vál­lalatnál még bőv.en a tűrés­határon belül vannak, s lenne lehetőség arra, hogy a jól „húzó” műszaki értelmi­ségi is többet kereshessen. Ez a vállalatoknál, szö­vetkezeteknél, intézeteknél „önérdek” is. Hiszen az a vezető, aki nem ismeri fel a műszaki értelmiség szerepét, jelentőségét, mulasztásának következményeit előbb-utóbb vállalata eredményein is ta­pasztalja majd. Molnár Patrícia A harisnyagyár szeghalmi telepének beruházása jó bi­zonyítéka a tervszerűségnek. A beruházás kezdete után nyolc hónappal az első csar­nokban elkezdtek dolgozni, s az egy év leteltével a teljes átadásra is sor került. Előt­te csaknem másfél évig öt magánháznál tanulták az asszonyok a harisnyagyár­tást, s ma egy nap alatt kö­zel 80 ezer pár harisnya hagyja el a gyárat. Ez 420 nő keze munkáját dicséri. Munkájukról, közérzetükről, az üzemi szociális ellátásról érdeklődtünk a gyárban a közelmúltban. Szigorúnak tartanak Beszélgettünk a gyártelep fiatal műszakvezetőjével, Tóth Erzsébettel: — Szövőnőnek tanultam Pesten, majd 4 év után ha­zajöttem. Négy év gyári munka után bízták rám a műszakot. — Nagy kollektívát irá­nyít? — A mély. vízbe dobtak. Az általános iskolát végzet­tektől a nyugdíj előtt állókig minden korosztály megtalál­ható a gyárban. Az a saját követelményem, hogy min­denkivel szót szeretnék érte­ni. Ehhez előbb magamat, a szakmai hozzáértésemet kell igazolnom, nem felejtve, hogy én ugyancsak munkás­ként kezdtem. Azt mondják, szigorú és idősebb párti va­gyok. A hiányzást nem lehet eltűrni, utólag szabadságot sem adok, a munkafegyelmet is megkövetelem. Lehet ab­ban igazság, hogy az időseb­beket pártolom, mert na­gyobb igyekezettel sajátítják el a munka fortélyait. — Van-e fórum vagy más lehetőség, hogy a fiatalokkal jó kapcsolata alakulhasson ki? — A KISZ-nek még keve­sen tagjai, a brigádmozgalom sem indult be kellően. Na­gyon bízom a brigádmozga­lomban, mert a munkában, a közművelődésben és az élet­módban vállalt közösség le­hetőséget biztosíthat egy még jobb munkahelyi légkör ki­alakítására. Az idén beindult a szalag­rendszer. Az asszonyok nem Több ezer — a levegő- szennyezést, annak terjedé­sét és hatását regisztráló — légi felvétel számítógépes feldolgozását kezdte meg a Nehézvegyipari Kutató Inté­zet, az Országos Tervhiva­tal és a Számítástechnikai Kutató Intézet közreműködé­sével. A színes felvételeket az MHSZ repülőgépeiről s helikoptereiről készítették a Nehézvegyipari Kutató Inté­zet munkatársai, azzal a cél­lal, hogy pontosabb képet kapjanak az ipari üzemek levegőszennyezéséről. Első­ként az Ajka—Pétfürdő— Inota térségében készült fel­vételeket dolgozzák fel, ezt követően pedig a Tatabánya és a borsodi iparvidék kör­nyékéről valókat. A hazai kerestek jól. A gyártelepi vizsgálat* és a központi gyá­ri összegzés is megállapítot­ta, változtatni kell a norma- rendszeren. Ez megtörtént, és október 1-től javultak az át­lagkeresetek. Az is tény, hogy össze kellett forrnia a munkáskollektívának. Egy szocialista brigád Az új üzemben korszerű öltözők, mosdók, világos ter­mek, kényelmes munkapa­dok és ülőalkalmatosságok szolgálják ki a dolgozó nő­ket. Ez vonzó és csábító. Hogy a jelenlegi körülmé­nyek változatlanok maradja­nak, azon őrködik a szak- szervezet munkavédelmi fel­ügyelője, a KÖJÁL szakem­bere. — Nem volt könnyű dol­gunk a szakszervezet meg­alakításakor sem az idén áp­rilisban — mondja Tóth Zol­tánná szakszervezeti titkár —, sokan csak most szerez­ték meg a szakmunkásvizs­gát, de aktivistáink nem ren­delkeznek még kellő mozgal­mi ismeretekkel. Igyekszünk ezt pótolni házon belüli to­vábbképzések keretében is. Számolnunk kell azzal is, asszonyaink nagyon sokféle környezetből és nehéz mun­kakörülmények közül jöttek ide dolgozni. Kezdetben min­den munkahelyen vannak súrlódások, főként akkor, ha több korosztály kerül egy üzemcsarnokba. Volt, aki té- eszben, kertészetben, állatte­nyésztésben dolgozott koráb­ban. Sokan a háztartásban környezetvédelmi kutatások­ban újnak számító módszer eredményessége, hasznossá­ga máris nyilvánvaló. A fel­vételek már a számítógépes elemzést megelőzően is so­kat mondanak a szakembe­reknek: az elemzésük alap­ján konkrét javaslatokat tud­nak adni az üzemeknek a technológiák módosítására, a szennyezést csökkentő be­rendezések kiegészítésére, és a kémények méretének meg­változtatására. A helyes meg­ítélést segíti, hogy az intézet szakemberei a légi felvéte­lekkel egy időben mérőko­csikkal is kivonulnak a hely­színre, és ott a földközelben is mintákat vesznek. A Nehézvegyipari Kutató tevékenykedtek. Itt folyama­tosan, fegyelmezetten, egy­más munkáját kiegészítve és becsülve kell dolgozni. És ebben egységes szellemet kell kialakítani. Hogy mindezt elérhessék, szorgalmazzák a brigádok alakulását, a 14 közül egy már a Szocialista címet is el­nyerte. Gazdaságtalan járat A termelés felfutása ked­vezőbb, mint ahogyan arra a gyár vezetői számítottak, mert az idei évben, az el­múlt év azonos időszakához képest 13,7 százalékkal nö­vekedett az egy főre eső ter­melési érték. Vagyis, gyor­sabb ütemben haladt a ter­melés felfutása, mint azt re­mélték. A jó körülmények ellenére mégis' vannak gon­dok. — Az új üzemet folyama­tosan szeretnénk fejleszteni, gyarapítani a kollektívát. A jövő évben 150 dolgozót sze­retnénk felvenni, ehhez már elkészült a teljes fejlesztési és kivitelezési terv. Ám le­hetséges, hogy nem tudnak majd bejárni négy környező községünkből — tájékoztat Vékony József gyárigazgató. Írásunk megjelenésekor már megszűnt a körösladá- nyi éjszakai vonat. Nagy gond ez, hisz a gyár a kör- #nyező községekben található munkaerőtöbbletre számított. Négy község közel 100 dolgo­zójáról van szó. Intézet egyébként az egész hazai vegyipar levegőtiszta­ság-védelmi kutatásainak bá­zisa. Ott alakították ki a központi laboratóriumot és a levegőtisztaság-védelmi ta­nácsadó szolgálatot is. Az in­tézetben e munka során szá­mos mérőműszert és mód­szert fejlesztettek ki, most ezek körét bővítették a légi felvételekkel, és annak szá­mítógépes értékelésével. En­nek eredményeként most' már megvan a lehetőség ar­ra, hogy összefüggéseiben lássák az ipari üzemek leve­gőszennyezését, annak hatá­sát a környezetre, főleg a növényzetre, s a teljes kép ismeretében hatékonyabbá tehetik a környezetvédelem eddigi módsze it is. Szekeres András Műszaki értelmiség Számadó Julianna Korszerű berendezések világítják meg a munkapadokat Fotó: Martin Gábor---------------------1----------------------------------------------------------------------------------------------------­L égi felvételek a levegőszennyezésről

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents