Békés Megyei Népújság, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-29 / 303. szám
I 1980. december 29„ hétfő JÜHslUlfiTcS A Békés megyei Szolgáltató és Termelő Szövetkezet üvegesrészlegében havonta mintegy 1200 négyzetméter üveget lehasználnak fel a képkeretezésekhez és az ablakok jovításá- hoz Fotó: Martin Gábor Év vége előtt a Sarkad és Vidéke ÁFÉSZ májliba- és a tojásfelvásárn partneri kapcsolat és egyebek Az orosházi vasútállomáson az sem tévedne el, aki ötven éve nem járt arra. De téves lenne az ott folyó munkát ebből megítélni, hiszen az üzemfőnökség területén Békéscsaba után itt zajlik le a legnagyobb személy* és áruforgalom. Az utóbbiról a város üzemei, elsősorban az üveggyár, valamint a helyi és környéki mezőgazdasági nagyüzemek gondoskodnak. Az őszi csúcsforgalom három és fél hónapja alatt csak cukorrépából 63 000 tonnát továbbítanak. Az idei esztendő üzletpolitikai tervében 391 millió forintos árbevétel teljesítését fogalmazták meg a Sarkad és Vidéke ÁFÉSZ vezetői, dolgozói. Hogy ezt az elképzelést valóra váltja-e a szövetkezet kollektívája, arra majd az év végi mérlegkészítés időszakában kapnak teljes választ. A 11 hónap számvetése alapján a kiskereskedelmi ágazat 8,8 százalékos túlteljesítése biztatónak mondható. Korántsem volt ilyen árbevétel-növekedés a többi ágazatban. így érthető, hogy a szövetkezet vezetői és dolgozói egyaránt nagy várakozással tekintenek az év végi mérlegkészítés elé. A vendéglátó-üzemág forgalmának üteme az idei év 11 hónapjában ugyan mérsékelt volt, viszont kiemelkedő eredményt mutat az ételforgalom emelkedése. Itt az igények az előfizetéses ételek javára tolódnak el. A . 33,6 százalékos előfizetéses ételforgalom-emelkedés azzal ja másfél év alatti hálózatfejlesztéssel magyarázható, amely a Sarkad és Vidéke ÁFÉSZ-nél végbement. Ugyanis ma már Sarkadke- resztúr kivételével a működési kerület valamennyi községében melegkonyhás egységet üzemeltet a szövetkezet. Jónak ítélhető az is, hogy választékos cukrászsüteményekkel már nemcsak a presszókat, a vendéglátó egységeket, hanem a nagyobb élelmiszerboltokat is el tudják látni. Amikor ott jártunk, a szövetkezet vezetői elmondták: 1980-ban felvásárlási tevékenységük elmaradt a várttól. Következett ez mindenekelőtt abból a külgazdasági helyzetből, mely a lási, illetve továbbértékesítési problémával magyarázható. Jóllehet az ÁFÉSZ 9 szakcsoportjába tömörült mintegy 1000 kistermelő 1980-ban tetemes mennyiségű terméket adott át a szövetkezetnek továbbértékesítésre. Miközben nagy erőfeszítéseket tett az ÁFÉSZ kollektívája a különböző ágazatok terveinek teljesítéséért, 1980- ban is folytatta az igazgatóság a már korábban megkezdett hálózatfejlesztési programjának valóra váltását. így került sor Sarkadon az Ady Endre úti élelmiszerbolt és vendéglátó egység megnyitására. Az említett két üzlet forgalma a vártnál is jobban alakul, és ez létrehozásuk szükségességét utólag is bizonyítja. A Méhkeréken megépítésre került tápsilót és a teleki felvásárlóhely raktárbővítését viszont a szakcsoportok anyagi támogatásával. oldották meg. De a kötegyáni TÜ- ZÉP-telep raktárának felújítása is befejezést nyert. A sok gond taglalása közepette is kiemelkedő nyereségről adhatott számot Szo- kai János főosztályvezető a nemrég megtartott küldött- gyűlésen. Pontosan arról, hogy az 1980. évre tervezett 8,5 millió forintos nyereség helyett 9 hónap alatt 11 millió forint nyereséget teljesített a szövetkezet kollektívája. Ez 65 százalékkal több, mint 1979-ben volt. A nyereség ilyen kedvező alakulása jórészt abból következett, hogy a takarékosságot és az anyagi ösztönzési rendszert kiemelt feladatnak tekintették, akárcsak a létszámmal való gazdálkodást és a munkaszervezést. Balkus Világ és Nyelv évkönyv Megjelent a Világ és Nyelv című folyóiratnak — a Magyar Eszperantó Szövetség lapjának — 1981-es évkönyve. A kötet többek között tartalmazza Robert Müllemék, az ENSZ gazdasági és szociális tanácsa titkárának írását, amelyben a szerző azért száll síkra, hogy mielőbb világméretű nyelvi stratégiát dolgozzanak ki a népek közötti kommunikáció elősegítésére. M. I. Iszajev szovjet nyelvtudós tanulmányában a nemzetközi nyelv jövőjét, továbbfejlődésének, elterjedésének lehetőségeit elemzi. Simái Mihály akadémikus, a magyar ENSZ-társaság és az ENSZ-társaságok Világszövetségének elnöke a világ úgynevezett globális problémáival — az ember és a természet viszonyával és társadalmi kérdésekkel —, s a megoldásukat segítő nemzetközi együttműködés lehetőségeivel foglalkozik cikkében. Az évkönyv interjút közöl Pozsgay Imre művelődési miniszterrel, s megrajzolja a sokoldalú tudós és kitűnő esz- perantista, Korach Mór akadémikus portréját is. A kötetben helyet kapott a világjáró tolmács, Lomb Kató cikke, és számos más, változatos témájú ismeretterjesztő írást, elbeszéléseket, verseket, szórakoztató írásokat, humoros nyelvi feltörő- ket is közöl az évkönyv. Az idei karácsonyt hosz- szabban ünnepeltük a sok évi átlagnál. A hetek óta tartó vásárlási izgalom, a sütés-főzés, a karácsonyfa-díszítés, az ajándékozás fáradalma, illetve öröme után volt alkalom meglátogatni a rokonokat, jó barátokat, fogadni és viszonozni a jókívánságokat. Vasárnap reggel aztán megkezdődtek a „dolgos” hétköznapok. Egyik korszerűen berendezett, tágas irodába a szokásoktól eltérően percnyi pontossággal megérkeztek a nődolgozók. Egyik kecsesen tipegett a férjtől kapott gyönyörű tűsarkú csizmában, a másik a divatos kucsmáját, drága pulóverét mutatta büszkén. Illatos szappanok, drága külföldi rúzsok, parfőmök, manikűr- készletek kerültek elő a táskákból. Könyvek, lemezek címei röpködtek a levegőben, amelyek 1980 karácsonyán kerültek a fa alá. Szóba kerültek a gyerekek, nagymamák, nagyapák, ki mit kapott a szeretet, a család, a béke ünnepén. Nagy sokára vették észre, hogy a magas, karcsú, szőke hajú Ilon nincs közöttük. Ül az íróasztala mellett, s oly dühösen veri elektromos írógépét, mintha attól függne az élete. — Hát neked ■ hogy telt a karácsony, te ihit kaptál — kérdezi tőle legkedvesebb barátnője. Ilon fel sem néz a papírról, jobb kezével elhárító mozdulatokat tesz: — Hagyjatok békén! Sok restanciám maradt az ünne— ötven—ötvenöt között mozog — a kétszázból — a mi létszámunk — -mondja Adamik János kereskedelmi állomásfőnök-helyettes. — Ez két brigád, s egyben két szakszervezeti csoport is. Az egyik, a kisebb az üveggyári kihelyezett vasúti részleg, a másik, a bentiek, az ő kivételükkel a kereskedelmi terület összes dolgozója. Harmincnyolcán. Tóth Róbertné ennek a nagyobb szakszervezeti csoportnak a bizalmija. Fiatal- asszony, de már 15 éve itt dolgozik, ez az első munkahelye, érettségi után azonnal a vasúthoz jött. A forgalomnál kezdett, többféle munkát látott el, most árupénztáros. Beszélgetésünk elején a partneri kapcsolat lényegét érintjük. Miben is kell valójában együttműködni? Mindenben, felelik, s ez nem is lehetetlen, ha a gazdasági vezető törődik, foglalkozik a szakszervezeti dolgokká! is, a bizalmi pedig szem előtt tartja a gazdasági követelményeket. Ha igazi összekötő kapocs a kettő között. Hogy ehhez mi kell? — Mindkét részről akarat és belátás a közös cél érdekében. A többi ennek a következménye. És nálunk, köztünk ez a két fontos eleme a munkának megvan. Jó az együttműködésünk mindenben. Megértjük egymást — állapítja meg Tóthné. — Talán mert egyikünk sem csinál presztízskérdést abból, hogy ki, mikor, mit kezdeményezzen. Kérdés, kérés nyíltan vetődik föl, elpek előtt, sürgősen le kell adnom ezt a kimutatást. Szobatársai nem tudhatták, hogy az íróasztal fiókjából egy régi aktát keresett elő, olykor-olykor rá is pillantott, úgy tett, mintha másolna, valójában ő maga sem tudta, hogy mit ír. Egy óvatlan pillanatban kiosont a mosdóba, magára zárta az ajtót, forró homlokát a hideg falhoz támasztotta, s gondolatban újból átélte a karácsonyt, az ő karácsonyát ... Uram istenem! Mennyire várta ezt az ünnepet. Éjjelnappal arra gondolt, arról álmodott: a karácsony_ a szeretet, a család ünnepe. Az nem lehet, hogy ne jöjjön el ö, hogy ne töltse velük ezeket a napokat. Hiszen a gyerek is annyira várja. Folyton kérdezgeti: — Ugye, anyu, karácsonyra visszajön az apukám? Ö nem merte konkrétan megígérni, de lelke mélyén ő maga is erre készült. Hiszen több mint egy esztendeje elhagyta őket, s ha év közben nem is volt kíváncsi a gyerekre, talán most eszébe jut. Gondolatai messze elkalandoztak. Mintha csak most történt volna az első találkozás, az első csók, a hirtelen lobbant nagy szerelem. Pedig azóta de sok keserves év telt el... István egyetemista volt. ő abbahagyta a tanulást, munkát vállalt, mert már útban volt a gyerek, és valamiből fogulatlan szellemben, egyenrangúként — folytatja Adamik János, és hozzáteszi —, tényleg ez a helyzet. Bár a főbizalmi — Molnár Sándor üzemgazdász — is megerősíti szavaikat, mégis, nem túl szép ez? A mindennapok során nincsenek összeütközések, s azok nem hagynak maguk után tüs-i két? A kereskedelmi főnök 38 éves nagy gyakorlatával, tekintélyével mégiscsak egy fiatal és új bizalmi áll szemben. Mi van, ha kényes kérdés adódik? — Gyorsan reagálok: nem állunk szemben, csak partnerek vagyunk. Kényes kérdés pedig nincs, ha őszintén — mint szoktuk — mondjuk meg a véleményünket. Aztán meg nem is lehetett még — mosolyogja el magát —, mert a bizalmiválasztás óta béremelés még nem volt. No, de ezt csak a tréfa kedvéért mondtam, hiszen a jutalmazás is hasonló, az pedig már négyszer került sorra ebben az évben. — Akkor ez volt az új bizalmi erőpróbája? — Hát, nem éppen, de valahogy mégis. Ha elmondom, hogy nálunk mi a menet, hogy történik, akkor ez a kettősség világos lesz. Az üzemrészlegekre jutó keret kialakításánál a szakszervezetet a főbizalmi képviselte. Aztán kaptuk meg mi a mienket, a kereskedelemét. A főnök a két bizalmival megbeszélte a célkitűzéseket, a differenciálás elveit, és ismertette az összeget, amit közösen fel is bontottunk a két csoportra. élni kellett. A szülőktől, rokonoktól nagyon sok szemrehányást kapott. Apja kitagadással fenyegette, ha nem fejezi be a tanulmányait, nem szerez diplomát, hogy, ha bármi történik, meg tudjon állni a saját lábán. De a szerelem elvakította őt is, mint annyi más fiatalt. Vakon hitt Istvánban, szerette nagy-nagy szenvedéllyel. Fontos, hogy ő fejezze be az egyetemet. Albérletben laktak, a gyereket bölcsődébe hordta, dolgozott, tisztán tartotta otthonukat, lábujjhegyen járt a tenyérnyi szobában, hogy a férj nyugodtan tanuljon az asztali lámpa fényénél. Ha vizsgára készült, ő a kisbabával napokra hazaköltözött az időközben megbékélt szülőkhöz, hogy senki se zavarja a mérnökjelöltet. Végül is kitűnőre sikerült az államvizsga, István jó állást kapott, a rokonok segítségével megkapták az új lakást. Igaz, hogy egyelőre csak az egyik szobát rendezték be használt bútorral, de boldogságuk határtalan volt. A férj kedves, figyelmes volt hozzá, kislányuk nevét — Melinda — is István választotta. Teltek a hónapok, az ifjú mérnököt gyakran küldték kiszállásra egy másik város testvérvállalatához. Eleinte egy-két napra, aztán hosz- szabb ideig elmaradt. Később szombat-vasárnap sem jött haza, csak táviratozott, hogy sürgős exportmunkát kell ellenőriznie, ekkor és ekkor érkezik. Felesége nem gyanakodott. Mint derült égből a villámcsapás érte aztán a bejelentés: — És személy szerint is ő adott javaslatot? — Nem. És éppen ebben különbözik a mi módszerünk az általános gyakorlattól. Én is, meg a kollégám is a csoport dolgozóinak a véleményét kérdeztük meg előbb, s azt figyelembe véve készítettük el a javaslatot. S ezt vittük megtárgyalni. — Mit szólt hozzá? — Amit szokott — folytatja nevetve —, „na nézzük csak, hogy is állunk”. S aztán megbeszéltük. Volt amikor változtattunk, mert az érvelését elfogadtuk. De ez ritka eset, hiszen jól ismerjük mindenki munkáját, ö is, mi is. Szóval a lényeg az, hogy a bizalmitól ered a javaslat, hogy a mi tervezetünk a tárgyalási alap. És ez nagy felelősség, mind a két irányban. Sok minden szóba kerül még. Nemrég tartottak csoportértekezleteket, a kollektív szerződés módosítását beszélték meg. Javasolták, hogy a budapesti állomásokra történő kirendelés a mostani 6 hónap helyett 3 legyen, tekintettel a dolgozók személyi okaira. A törzsgár- datagság anyagi elismerését emeljék, mert a régi összeg már nem reális. Továbbá. Az utazó személyzetet is premizálják, legalábbis a tehervonatok vezetőit. És a munkakörülmények, a szociális ellátás? Nincs ebédlő az állomáson. A raktári dolgozóknak nincs mosdójuk, öltözőjük, még folyóvizük sem. És sorolni lehetne tovább ... Nehéz erről beszélni. A súlyát érzik, de ezek a szakszervezeten kívül álló dolgok, már a megoldás tekintetében. Sokszor szóltak, szóvá tették, de azt is abbahagyják, restellik. Csak várják, hogy egyszer majd Orosházára is sor kerül. Vass Márta — Ilon, meg kell, hogy mondjam: áthelyeztek D.-be. Elsején elfoglalom az új állást. — Lakást is kapsz? Mikor költözünk? — Csak én költözöm — hangzott a kegyetlen válasz. És ekkor jött a töredelmes vallomás: talált magának egy új asszonyt, az is mérnök, vele akar boldog lenni. Azt hitte, beleőrül a fájdalomba. Hónapokig alig tért magához. Anyagi gondja nem volt, hiszen dolgozott, kapta a gyerektartást és a családi pótlékot. De a szeretett férj és édesapa nagyon hiányzott. Különösen most, karácsony előtt. Soron kívül új pongyolát varratott, István legkedvesebb ételeit főzte, süteményeit sütötte, gyönyörűen megterített, virág és vörösbor is került a karácsonyfa alá. Kell, hogy jöjjön. Jönni fog! — folyton ezt hallotta, ezt súgta a szíve. Nem lehet, hogy ismét egyedül ünnepeljenek. Kivilágos virradatig állt az ablakban, leste a járókelőket, várta, hogy megszólal az előszobacsengő. De az bizony néma maradt. Ilon ovális szép arcán nér mán peregtek a könnyek. Nem tudni, mennyi ideje áll a mosdóban, mire végül kitört belőle a keserves zokogás. Aztán megrázta a fejét, megmosakodott, egy kis sminkkel úgy ahogy eltüntette a sírás nyomait. Arcára mosolyt erőltetve ment visz- sza az irodába, ahol még mindig folyt a jogos, vagy felnagyított dicsekvés (hadd pukkadjon a másik) az ajándékokról. A fiatalasszony csendben leült a helyére, folytatta az írást. Miért is kellene azt másnak tudni, milyen volt az ő karácsonya 1980-ban... Ary Róza A Mezőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ igazgatósága és szakmai vezetői már 1974-ben felismerték, hogy az épülő új kereskedelmi egységek és a működési terület községeiben felújított, korszerűsített boltok mind több jól felkészült pénztárost várnak. Így az utóbbi hét évben önálló tanfolyamokon 81 bolti pénztárost képeztek ki. Képünkön: Király Sándor oktató gépismeretből az utolsó órát tartja Kép, szöveg: Balkus Imre Karácsony után..
