Békés Megyei Népújság, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-29 / 303. szám

1980. december 29., hétfő o A hódmezővásárhelyi Apolló Cipőipari Szövetkezet nagyszé­nás! részlegében az idén kezdték osztrák megrendelésre ké­szíteni a Scholl-papucsokat. A 42 fős kollektíva naponta 1500—2000 pár papucs talpbélésragasztását és sarokbehúzá­sát végzi el. Cves tervezett termelési értékük 6 millió forint volt, de ezt már most jóval túlteljesítették Fotó: Veress Erzsi Hó, eső, vendégjárás Magyar konyha és kulturális programok Minden főútvonal és al­sóbbrendű közút -két nyo­mon járható — jelentette szombaton az ŰTINFORM — annak ellenére, hogy az északkeleti országrészben a karácsonyi ünnepek utolsó napján megindult a havazás. Hullt a hó Baranyában, a Mecsekben, de különösen a Mátra és a Bükk magasab­ban fekvő részein. A hó vas­tagsága elérte a 20—30 cen­timétert, így aztán síelők tu­catjai keresték fel a lesikló- pályákat. Főként a Bükk te­tején, a bánkúti sípályán volt élénk a forgalom, ahol az araszos hó beborította a korábbi napokban eljegese­dett pályákat, amelyek így ismét alkalmassá váltak a síelésre. Nem a hó, hanem az ün­nepi nagy jövés-menés oko­zott a szokásosnál nagyobb forgalmat a nyugati ország­rész határátkelőhelyein, el­sősorban természetesen He­gyeshalomnál, ahol több mint tízezren lépték át a ka­rácsonyi ünnepek alatt a ma­gyar—osztrák határt. Csak­nem négyezer személygépko­csin érkeztek, illetve távoz­tak a vendégek, legtöbben karácsony estéjén és éjsza­káján. Szombaton már csak azért sem csökkent a forga­lom, mert kétnapos szünet után újra megindultak a ka­mionjáratok. Az útlevél- és vámkezelőszolgálatok — akárcsak Sopronnál és Rá- bafüzesnél — már korábban felkészültek a forgalomra, így nem kellett sokat vára­kozni. Nemcsak a rokonság, s az ünnepi magyar konyha von­zotta a külföldi vendégeket, hanem jó néhány kulturális program is. Szombaton dél­után például két alkalommal is megtelt a pannonhalmi vár bazilikája, ahol Baróti István orgonaművész hang­versenyén a Magyar Rádió és Televízió világhírű gyer­mekkórusa lépett fel Botka Valéria és Csányj László vezetésével. A Bach-, Ko­dály-, Liszt-művek utolsó taktusaival véget is ért az idei pannonhalmi koncert­program. Jó évet zárt az ezeréves vár, hiszen az idei 82 hangversenyét több mint tízezren hallgatták végig. A főváros a szokásosnál sokkal csöndesebb kará­csonyt zárt. Igaz, ebben az időjárás is közrejátszott, a szombat délelőtti esőzés a szobákban marasztalta az embereket. A csöndes utcák, szórakozóhelyek azt jelezték, hogy az ünnep utolsó napja a televíziózás jegyében zaj­lott. Talányos utasítás Több és jobb cikket adott a kereskedelem I Az utolsó hónap adatai­nak hiányában is megálla­pítható, hogy a belkereske­delem összességében teljesí­tette a népgazdaság ötödik ötéves tervében meghatáro­zott fő feladatát: több és jobb közszükségleti cikkek­kel látta el a lakosságot. Az utolsó két évben is megfe­lelt a követelményeknek, vagyis tartotta, ahol lehetett javította, az ellátás színvo­nalát. A társtárcákkal közös erőfeszítések — valamint olyan központi intézkedések, mint a termelés bővítése, át­csoportosítása, az import nö­velése — eredményeként kedvezően változott az ellá­tás helyzete, a kereslet és a kínálat közelített egymáshoz. Az előzetes számítások sze­rint a kiskereskedelem áru­forgalma, folyóáron, az 1975. évi 218,4 milliárd forintról 1980-ra mintegy 346 milli­árd forintra emelkedett, öt év alatt összesen 1648,8 mil­liárd forintot tett ki. A tervidőszakban a lakos­ság 520,7 milliárd forintért vásárolt élelmiszereket és élvezeti cikkeket, amelyek­ből — eltekintve néhány terméktől — szinte egész idő alatt folyamatosan, kiegyen­súlyozott, színvonalas ellá­tást nyújtott a kereskede­lem. Ezen belül főleg a kor­szerű táplálkozási szokásokat erősítő termékek forgalma növekedett. A lakosság 220,5 milliárd forintot költött el a vendéglátóiparban, igaz, az utolsó két évben, az áreme­lés hatására, kevesebbet az előző évieknél. Ruházkodás­ra 238,3 milliárd forint jutott, a szakkereskedelem mennyi­ségben kielégítette az igé­nyeket. A ruházati cikkek közül az átlagosnál jobban növekedett például a férfi- és a fiúingek, a harisnya és a zokni, a gyermekcipő, a bútorszövet és a szőnyegek kereslete, s egészen a leg­utóbbi árcsökkentésig mér­sékeltebb volt a gyapjú és a gyapjú típusú szövetek, a kötött felsőruházati termé­kek értékesítése. A tervidőszakban legjob­ban a tartós fogyasztási cik­kek forgalma növekedett. A o tervidőszakban a jobb áru­ellátás mellett — annak el­lenére, hogy a fővárosban némi elmaradás mutatkozik a hálózatfejlesztésben — so­kat javultak a vásárlási kö­rülmények is. Az üzletek év végi nyitva tartása A megyei tanács kereske­delmi osztályának tájékoz­tatása szerint az élelmiszer-, ruházati, valamint az ipar­cikkboltok és a vendéglátó­ipari egységek az év végi ünnepek miatt a következő időpontokban fogadják a vá­sárlókat: December 31-én, szerdán minden élelmiszerüzlet, ABC-áruház’ csarnok és pi­ac 19 óráig tart nyitva. A ruházati, az iparcikküzletek és áruházak 17 óráig, a ven­déglátóipari üzletek a szoká­sos szilveszteri rend szerint lesznek nyitva. 1981. január 1-én, csütör­tökön és 2-án, pénteken min­den nyílt árusítású üzlet, csarnok és piac egész nap zárva lesz. A vendéglátóipa­ri, az édesség-, a dohány- és a virágboltok vasárnapi rend szerint tartanak nyitva. Január 3-án, szombaton a másfél és a két műszakos élelmiszerüzletek, ABC-áru- házak, csarnokok és piacok 8—12 óráig tartanak nyitva. Az egyéb üzletek egész nap zárva lesznek. A vendéglátó­ipari, az édesség-, a dohány- és a virágüzletek vasárnapi rend szerint fogadják a ve­vőket és a vendégeket. Kozmetikum Dorogról Az idén a tavalyinál húsz szá­zalékkal többet, csaknem 160 millió forint értékű testápoló­szert gyártottak a Kőbányai Gyógy szerárugyár dorogi üze­mében. Ebben az évben is, csak­úgy, mint korábban — beruhá­zás igénybevétele nélkül hövel- ték a keresett termékek előál­lítását. Kisebb átalakításokkal tették alkalmassá a rendelke­zésre áUó berendezéseket, gépe­ket a több áru termelésére, s üzemen belüli átszervezésekkel is növelték a termelékenységet. Bővítették a választékot is: nemrég kezdték meg a Fabulon- termékcsalád legújabb tagjának, a tusfürdőnek a gyártását. I A Kalapgyár negyvenfajta „mókás kalapot” hoz forgalom­ig ba a szilveszteri és farsangi mu- Ilatságokra. Íme, egy a sok kö- : züi ; (MTI-fotó: Horiing Róbert fel- ; vétele — KS) A tárgyalóteremből Rablásért három év szabadságvesztés Ha jól tudom, rendelet írja elő, hogy minden ter­mékhez, iparcikkhez használati, illetve rendeltetési uta­sítást, leírást kell mellékelni. Csodálatosak ezek a pa­pírfecnik! Például egy férfi alsónadrághoz ilyen szöve­gűt adnak: rendeltetése fehérnemű. Naná, majd fej­fedőnek fogom használni, ha nem írják oda... De amit a gyerekjátékokhoz adnak, az már meghalad minden emberi képzeletet! A tatabányai Mikrolin Mű­anyag-, Fém- és Műszeripari Szövetkezet készíti a Mini­fon elnevezésű játéktelefont. Végeredményben primitív, de érthetetlen ok miatt borsos árú kis papírdobozban. S ott a stencilezett cetli, áz a bizonyos kezelési utasítás. Aszongya: Telefon L (Ez a neve!) Anyaga: polisztirol — ütésálló sztirol. Jellemzői: hőre lágyuló, törékeny — ke­vésbé törékeny. (így, egymás mellett a kétféle, majd­hogynem ellentétes dolgok. De egyvalami közös, még­pedig:) Kezelése: Langyos szappanos vízzel mosható! Tehát akkor: most törékeny, vagy sem? Lágyul hőre, vagy a gyerek ráteheti a konvektorra? Lehet rúgdosni, vagy ha rugdossa az olvasni sem tudó srác, és mégis összetörik, balesetveszélyt jelent-e? Nem derül ki ebből a cetliből. Hát akkor minek mellékelik? Ezt is, sok ezer hasonlóval együtt! (—silá—) A Battonyai Járásbíróság tárgyalta Rafael Péter és élettársának, Jakab Erzsébet Nagykamarás, Dankó út 18. szám alatti lakosok, bűn­ügyét. Mind a ketten voltak már különböző visszaélések miatt büntetve. A bünteté­sekből azonban nem okul­tak Ez év június 22-én is­mét súlyos bűncselekményt követtek el. Rafael Péter este 7 óra körül betért Nagykamaráson a kisvendéglőbe. Záróráig italozott. Közben bejött Be- senyei Mihály és egy üveg­be bort vásárolt, majd haza­felé indult. Rafael Péter az Ady Endre utcában érte utói a sértettet. Kirántotta kezéből a borosüveget. Be- senyei kérte, hogy adja vissza, s majdnem 40o mé­teren keresztül követte a vádlottat, akit lakásánál élettársa, Jakab Erzsébet várt. Kezében vasvilla volt. Besenyei elé ugrott. Rafael felszólította, hogy adja át iaz óráját és a pénzét. Jakab Erzsébet vasvillával tartotta sakkban. Mivel Besenyei nem csatolta le az órát és a pénzt sem adta át, Rafael a borosüveggel leütötte. Ekkor vették el tőle az órát. és a pénzét. A járásbíróság Rafael Pé­tert rablás miatt 3 évi sza­badságvesztésre ítélte. Mel­lékbüntetésül 5 évre eltiltot­ta a közügyek gyakorlásától. Jakab Erzsébetet 2 évi sza­badságvesztéssel, mellék- büntetésként pedig 3 évre a közügyektő.i való eltiltás­sal sújtotta. Az ítélet jog­erős. Értelem és érzelem a vezetésben O z igazgató egyike volt a legképzet­tebb, a leggyakor­lottabb, egyszersmind a leg­ismertebb vezetőknek. An­nak idején a vállalatát — és vele őt — is elérte a nagy átszervezési hullám. Nem értette ugyan, hogy végül is mi miért történik, de mert a határozat az határozat, ő vitá nélkül végrehajtotta azt. Anélkül, hogy tudta volna: vele mi lesz. Az utolsó pil­lanatban ez is kiderült. Tele­fonáltak „föntről”, hogy döntse el: helyettesként dolgozik'-e, vagy — mert lassan úgy is itt az ideje — a nyugállományt választja? Az igazgató kapásból vá­laszolt: nyugdíjazása mellett döntött." Szíve szerint pedig maradt volna. Tudta, hogy szükség is lett volna rá. Azt még csak elfogadta volna, változik a helye, a szerepe, hogy az új „fölállásban” a beosztása! De ez a kurta- furcsa telefon?! Ez szíven ütötte. Ez volt az a pont, amikor érzelmileg már kép­telen volt azonosulni az ügy­gyei, s amikor az érzelmi motívumok az értelem érve­it is semlegesítették. Más: A nagyvállalat né­hány részlegében új mun­kaszervezési módszert vezet­tek’ be. Ez több és fegyel­mezettebb munkát követelt, kedvezőbb munkafeltétele­ket kínált, azoknak pedig, akik valóban akartak és tud­tak dolgozni, vastagabb bo­rítékot ígért! A módszert szakemberek dolgozták ki, hosszan, elemezték a szak­mailag elemzendőket, több­ször konzultáltak a vezetők­kel, aprólékosan, előkészítet­ték a technikai és az admi­nisztrációs részleteket, s vé­gül megkapták a jelzést: in­dulhat a program! Indult. Máról holnapra. És kis híján megbukott. Mert a szakemberek megfeledkeztek egy „apróságról”: megértetni több száz emberrel a mód­szer lényegét, elfogadtatni velük annak értelmét és célszerűségét. Nem számítá­sokkal. nem diagramokkal, nem emészthetetlen adathal­mazok elhadarásával, s leg­főképpen nem agyonkopta­tott közhelyek ismételgetésé­vel. Egyszerűen: meg kel­lett volna beszélni a munká­sokkal, hogy mi miért tör­ténik, s megkérdezni őket, mi a véleményük a szervezé­si újításról? Utóbb sort ke­rítettek' erre is, s ekkor hall­hatták egy éles nyelvű fia­talasszony megjegyzését: „Eszünk ágába sincs, hogy keresztezzük a vezetőség el­határozását. De sérti az em­bert, ha ilyen fontos ügyben nélkülünk döntenek.” Egyébként az új szervezési szisztéma gyenge pontjait később éppen a munkások segítségével, ötleteik1 felhasz­nálásával sikerült kiküszö­bölni. Megint más: magasabb be­osztásba készülődik a fő­művezető, ezért az általa irá­nyított műhelyekben gyász­hangulat uralkodik. Híre jött ugyanis, hogy nem „belülről” oldják meg az utódlást, ha­nem a jól ismert „ejtőer­nyős” módszerrel... Bepoty- tyantanak egy vadidegent a főművezetői munkahelyre. „Nem lehet igaz — robbant ki valaki a soros termelési tanácskozáson —, hogy egy idegen annyira ismeri majd az emberek személyes életét, gondját-baját, mint a Géza (csak így: a Géza), akihez bármikor, bármivel odame­hettünk, és aki soha nem engedett el nyugtató szó, megszívlelendő jótanács nél­kül.” A háborgás általános volt, s akkora volt a közvélemény nyomása, hogy végül mégis­csak' kapun belül oldották meg az utódlást. Azóta kiderült: nem volt rossz a döntés. Igaz, a volt főművezető (a Géza) önként vállalt tanácsadói szerepkör­ben még jó ideig vissza-visz- szatért egykori munkahelyé­re. Mert személyes felelőssé­get vállalt az általa kisze­melt utód működéséért. S végül még egy példa: a meglehetősen szétzüllesztett, sok-sok belső gonddal bajló­dó oktatási intézmény élére új vezető kerül „kívülről”. Szokatlan a hely, újak a feladatok, „fönt” azonban bölcs belátással úgy döntöt­tek, hogy a már meglevő he­lyettes mellé „belülről” ki­neveznek egy második he­lyettest, aki nyilván átsegí­ti ,az új vezetőt a kezdeti ne­hézségeken. S ek'kor jön a váratlan for­dulat: fölbukkan — a máso­dik helyettesi munkakörre pályázó — „fajsúlyosabb” önjelölt. Befolyása révén a felettes hatóság gyorsan megváltoztatja eredeti dönté­sét, ezt azonban nem indo­kolja, nem teszi közhírré, mert érzi, hogy valami nem stimmel. A második helyet­tes szabadságáról visszatérve tudja meg — véletlenül —, hogy már nem helyettes. Az intézmény vezetője pedig piaci bevásárlás közben érte­sül a személycseréről. „Ami tán — kommentálják az ügyet a beosztottak' —, szak­mailag nem is lenne baj. No, de az eljárás?!...” Ami a példákban közös: az eljárás, a módszer. S az, hogy a „rideg” szakmai szempon­tok, a racionális érvek mel­lett gyakorta megfeledkeznek az érzelmi motívumokról, így fordulhat elő, hogy egy döntés előtt nem számolnak az emberrel. Megfeledkez­nek' arról, hogy az ember nemcsak utasításokat és dön­téseket végrehajtó biológiai képződmény, hanem — em­ber, s ebben a minőségben érzékeny és sértődékeny, becsvágyó és hiú, lelkes és fegyelmezett... De nem mindegy, hogy magára erő­szakolja-e a fegyelmezettsé­gét — ebben általában nincs sok köszönet —, vagy azért végzi feladatát fegyelmezet­ten, mert olyan munkahelyen dolgozik, ahol „a Géza” a vezető. Számát sem tudom, hány emberrel találkoztam már, akik azt mondták: lenne ennél a munkahelynél jobb is, nagyobb is, netán többet fizető is... No de, ilyen fő­nök! A főnök miatt mara­dok, mert ő ember, s mellet­te mi is annak érezhetjük magunkat! □ éldáink'ból az is ki­derül, hogy a fő­nök — és még in­kább: a főnök főnöke — al­kalmasint el sem tudja kép­zelni, hogy miként függ össze a címben jelzett két fogalom: „értelem és érze­lem” — a vezetésben. S hogy mi mindent veszíthetünk, ha e fogalompár második tag­jára, az érzelemre — az esendő emberre! — nem fi­gyelünk! Vértes Csaba R kőbányák ás a tájrombolás A Keszthelyi-hegységben működő kőbányák nagy tö­megű útépítő és más építő­anyagot, talajjavításra alkal­mas mészkőport biztosítanak a nyugat-dunántúli lakosság, illetve a mezőgazdaság ré­szére. A balatongyöröki do­lomit pedig a balatoni part­védelmi munkák legfonto­sabb alapanyaga. A kőbá- nyászás tájromboló követ­kezményeinek elkerülésére azonban az üdülőövezetben fokozatosan megszüntetik ezt a tevékenységet: 1985-ig 14 bányát zárnak be. Közülük hatban már most megszün­tették a bányászkodást, s hozzáfogtak a területek re­kultivációjához. Termőföld­réteget terítenek a kőzetre, majd füvesítik, és ahol lehet, fásítják is. Így várhatóan néhány év alatt begyógyul­nak a hegy testén ütött se­bek.

Next

/
Thumbnails
Contents