Békés Megyei Népújság, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-25 / 302. szám
NÉPÚJSÁG 1980. december 25., csütörtök Az újkígyóst feldolgozó üzemben NSZK és svájci exportra készítettek savanyúságot, melyet a békéscsabai ÁFÉSZ a TSZ-KER-en keresztül értékesít. A házias ízesítéssel készített savanyúságok nagy sikert arattak a külföldi vásárlók körében. Képünkön szállításra készítik az üvegeket Fotó: Veress Erzsi Goelro-évforduló • Jubileumi ünnepségen emlékeztek meg a moszkvai nagyszínházban a Goelro- terv elfogadásának 60. évfordulójáról. A Goelro-terv, amelyet Lenin javaslata alapján a szovjetek VIII. összoroszor- szági kongresszusa fogadott el, a szovjet állam villamosításának és ezen alapuló gazdasági fejlesztésének nagyszabású, 10—15 évre szóló programja volt. Harminc, összesen 1,75 millió kilowatt kapacitású erőmű létrehozását tűzte ki célul, ezt azonban a kitűzött idő alatt, 1935-re háromszorosan túlteljesítették. Napjainkra a Szovjetunió a világ leghatalmasabb energiarendszerével rendelkezik. Az idén kitermelt mintegy 1300 milliárd kilowattóra elektromos energia 81,7 százalékát a hatalmas hőerőművek adják, amelyek közül máris a legismertebb a most épülő ekibasztuzi erőműkomplexum : öt egységének kapacitása egyenként 4 millió kilowatt lesz. Második helyen áll, s mind nagyobb szerepet tölt be a vízi energetika, amelyet olyan, világszerte ismert hatalmas létesítmények képviselnek, mint az 50-es években létrehozott volga—kámai, s a 60-as években épült angara— jenyiszeji vízierőmű-sorozat. Ez utóbbiak közé tartozik a szajano—susenszkojei vízi erőmű — teljes kapacitása 6,4 millió kilowatt lesz, s az építők az évforduló tiszteletére határidő előtt, december 22-én átadták ötödik, 640 ezer kilowatt kapacitású energiablokkját. A legutóbbi években indult gyors fejlődésnek a villamosenergetika legfiatalabb ágazata: a szovjet atomerőművek az 1970-es fél százalékkal szemben ma már 4,4 százalékkal részesednek az ország energiatermelésében. A kisebb-nagyobb erőműveket az ország csaknem teljes területére kiterjedő egységes energiarendszer * fogja össze, amely kapcsolódik a szocialista országok energetikai rendszereihez. Ez a centralizáció — amelyhez több mint kétezer erőmű tartozik — lehetővé teszi a népgazdaság és a lakosság villamosenergia-szükségleté- nek teljes, zökkenőmentes kielégítését. A következő ötéves tervidőszakra kiadott irányelvek előirányozzák az évi 1550—- 1600 milliárd kilowattóra energiatermelés elérését — ez 180-szorosa a Goelro-terv előirányzatának, s több mint húsz százalékkal haladja meg a jelenlegi termelést. A tervek szerint az ország európai részén teljes egészében atomerőművek és vízi erőművek fogják fedezni a termelés növekedését. Nyilvános rádiófelvétel Békéscsabán A hamarosan beköszöntő új esztendőben, 1981. január 19-én a prágai, a pozsonyi és a Budapesti Rádió közös műsort rendez a békéscsabai Kulich Gyula If júsági és Űttörőházban. A felvételre kerülő irodalmi műsor témája az anyaság lesz. A műsorszámok magyar, szlovák és cseh nyelven hangzanak el. A három rádió az este fél nyolckor kezdődő műsort egyenes adásban közvetíti majd. A műsor megtekintése ingyenes, de belépni csak meghívóval lehet. Ezért a Megyei Művelődési Központ vállalkozott arra, hogy a három nyelven folyó irodalmi rendezvényen részt venni szándékozók igényeit január 5-ig, személyes bejelentések alapján összegyűjti, s a megadott címekre eljuttatja a meghívókat. Sikeres év Kisdombegyházán Gyermek és felnőtt díszítőművészeti szakkör működik Kisdombegyházán. Az 1980. évet kiváló eredménynyel zárják. A szakkör tagjainak munkáit kiállították a Békés megyei népművészeti napok rendezvényein. A gyermekszakkör II. díjat nyert. A kiállítás anyagát bemutatták többek között Budapesten, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában, ahol igencsak nagy sikert arattak a kisdombegyháziák. Kisdombegyháza megyénk egyik legkisebb községe. A lakosok maguk sem gondolták: mennyi előnnyel jár, ha közös községi tanács irányítása alá vonják Dombegyházát, Kis- és Magyardomb- egyházát. Az eredmény 1980-ban: új ravatalozó épült a kisdombegyházi temetőben. Ha önálló tanács — saját költségvetéssel — működik a kisközségben, öt évig kellett volna várni, amíg a helyi anyagi forrás megengedi a ravatalozó megépítését. Az együttműködés mindhárom községnek javára válik. A Bartóh-emlékbizoltsáB felhívása A Bartók Béla-emléktoi- zottság a zeneszerző születésének közelgő 100. évfordulója alkalmából felhívást tett közzé, amely Bartók életút- jára visszatekintve méltatja életművének jelentőségét a modern zene megteremtésében, s az egyetemes haladás szolgálatában. A dokumentum felhívja közvéleményünket arra, hogy a centenáriumi ünnepségsorozat keretében méltóképpen emlékezzék meg a magyar kultúrának, s a világ zeneművészetének kimagasló alakjáról. Bartók Béla születésének 100. évfordulóját készül ünnepelni hazánk és a nagyvilág. Műveinek sorozatos előadásával, tudományos tanácskozásokkal, könyvekkel, írásokkal, képzőművészeti alkotásokkal és még számos módon idézi fel századunk egyik legnagyobb zeneszerzőjének alkotó géniuszát, tiszteleg emberi nagysága előtt. 1881. március 25-én született. Első élményeit egy tisz- teletreméltóan puritán és kulturált értelmiségi családi körben kapta, ahol egyaránt otthonos volt a zene nagy klasszikus mestereinek tisztele és a korszak társasági zenei szokásainak szeretete. Ez a környezet oltotta bele az 1848/1849 hagyományaiból táplálkozó nemzeti érzést, itt tanulta meg a szigorú felelősséget önmaga és szűkebb- tágabb közössége iránt. A paraszti népzene a maga hagyomány-érlelte sajátos szépségével a kifejezés addig ismeretlen, új lehetőségeit kínálta a zeneszerzőnek. A szomszédos népek, a szlovákok, a románok népzenéjével ismerkedve értette meg az együtt élő népek történelmi sorsközösségét, egymásrautaltságát, elmélyülő patriotizmusa mind tudatosabban forrt egybe internacionalista meggyőződésével. A század első évtizedébén már Ady nemzedékének progresz- szív szellemi fegyverzetével áll előttünk Bartók Béla. Az ellenforradalmi Magyarország idegen, ellenséges világ volt számára. Tevékenysége mindinkább korábbi népzenei gyűjtéseinek tudományos feldolgozására, kiadására szorítkozott. Ezekben az években vetette meg alapját népzenénk nagy gyűjteményének a Magyar Tudományos Akadémián. Ahogy művészi és közéleti belső emigrációja mind szőkébbre zárta itthoni pályájának körét, úgy nyílt előtte mind szélesebbre a világ határainkon kívül. Antifasiszta közéleti tevékenységének is mindinkább a nemzetközi fórum lett igazi színtere. Tudományos tanácskozásokon, kulturális bizottságokban, sajtónyilatkozatokban nem szűnt meg hangját hallatni, mozgósítani az emberiséget és közvetlenül a magyar népet fenyegető veszedelem ellen. Művészi és személyes megnyilatkozásai a haladó értelmiség legjobbjainak nemzetközi táborába vonták. Alkotásai itthon a munkáskórus-mozgalomhoz eljutottak, egyben a magyar értelmiségi progresszió tevékenységének is egyik fontos erőforrásává váltak. Mint az európai tudomány és művészet annyi más kiválósága, a terjedő fasizmus és a közeledő háborús események elől 1940-ben ő is az Egyesült Államokba távozott: menteni kívánta az emberiségnek általa, az ő alkotásaiban és személyében is őrzött értékeit, további munkájának lehetőségét. Ott alkotta meg utolsó nagy műveit, köztük a Concertót zenekarra, a Szonátát szólóhegedűre és a III. zongora- versenyt. , Azt remélte, úgy tervezte, hogy a háború után hazatérhet. A visszatérés felszabadult hazájába neki már nem adatott meg. Ünnepelje népünk Bartók Béla születésének 100. évfordulóját együtt az egész művelt emberiséggel, őhozzá méltó komolysággal, aki annyira elhárított minden hangos, külsőséges magasz- talást. Legyen ünneplésünk haladó kulturális hagyományaink és egyetemes zenei művelődésünk közös ünnepe, úgy, ahogyan a kettő egysége az ő művészetében megtestesült. Bartók Béla-emlékbizottság A fogyasztók érdekvédelmét szolgálja a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet tevékenysége. Felvételeink a KERMI élelmiszerosztályán és a mezőgazdasági részlegnél — Nagy- vásártelepen — folyó minőségi vizsgálatokról és ellenőrzésekről készültek (MTI-fotó — Pintér Mária felvételei — KS) A családok cserearányai D mét túlléptük a keretet. Elterveztük, hogy kinek mennyiért veszünk .ajándékot: a gyerekeknek, a nagymamáknak, a testvéreknek, és magunknak. A szeretet ünnepére készülve a „kerettúllépés” bűnébe estünk. Karácsonyra vásárolni jó, bár olykor idegeinkre megy a zsúfoltság, a tömeg és az, hogy éppen az nincs, amit keresünk — egyébként minden kapható. Nem mondhatom, hogy nálunk olcsóság van. Megkérik az áru árát. Ami pedig olcsó, az hamar elfogy. Az árukínálat az idén bőséges volt. Karácsony előtt azonban megnő a hiánycikkek száma, mert az emberek többség,, előre megfontolt szándékkal vásárol, s nem azt veszi meg, ami van. A kereskedelem pedig egyfolytában szabadkozik: képtelenség előre felmérni, hogy miből mennyire lesz szükség! El kell fogadni ezt &z érvelést. Kormányunk nagy súlyt helyez a fogyasztói biztonságra — ezen belül az ellá. tási és ,az árbiztonságra. Az ellátási biztonság fenntartásában sikerei nagyobbak, mint az árbiztonság fenntartásában. Ebben a hónaphan a fogyasztói árak színvonala mintegy öt százalékkal volt magasabb, mint az elmúlt decemberben. Mi. vásárlók ezt képtelenek vágyunk kiszámítani — jobb, ha ,a Központi Statisztikai Hivatalra bízzuk a dolgot. Eléggé megzavart bennünket az elmúlt hónapokban a rengeteg árengedmény. Esetenként 30—4o százalékkal lehetett olcsóbban vásárolni. Évtizedek óta először fordult elő, hogy az ipar futott a kereskedelem után, ,az pedig a vevő után. Akinek volt pénze és szerencséje, az sok mindent olcsón meg tudott venni. Aki pedig „tervszerűen” vásárolt, az esetleg ráfizetett. A jó áruellátásnak ára van. Évek óta drágul az élet, egyre nehezebben tudunk kijönni P pénzünkből. Az árak mozognak — rendszerint felfelé. Valamikor nem így gondoltuk. Természetesnek vettük, hogy nő a munka termelékenysége, csökken az önköltség, s azt vártuk, hogy fokozatosan csökkennek az árak is. Nem egészen így történt. Évek óta csak drágul a termelés, nő az önköltség. Régebben az növelte az önköltséget, hogy megnőttek a vállalatok úgynevezett általános költségei, amelyek az üzemek szociális ellátásával, a hatalmas adminisztrációval kapcsolatosak. Aztán meg az növelte az önköltséget, hogy megnőttek ,a szocialista állam szociális, kulturális, egészségügyi ellátó funkciói; növelnie kellett az adókat, az elvonásokat, ez pedig emelte az árakat. Az időközben jelentkező munkaerőhiány miatt gyorsítani kellett a gépesítést; elsősorban a nehéz és egészségre ártalmas fizikai munkát kellett kiküszöbölni. A gépesítés az esetek többségében nem csökkentette, hanem növelte a termelési költségeket. A vállalati nyereségérdekeltség olyan rendszere érvényesült, hogy a vállalatoknak évről évre növelni kellett nyereségüket. Ezt pedig csak úgy érhették el, ha mindig „új” és „új” termékkel jelentkeztek, amelynek árába már az előzőnél magasabb nyereséget kalkulálhattak. Olykor az állam is belekényszerült hatósági áremelkedésekbe, mert ha az_ önköltség nő, a termelői ár emelkedik, akkor a fogyasztói árszínvonal csak úgy tartható, ha az állami költségvetés támogatást ad. Amikor már az állam úgy érezte, hogy a növekvő támogatási terheket nem bírja, kénytelen volt emelni a fogyasztói árakat. Más oka is volt erre. Sok területen a termelés bővítésének, a szolgáltatások fejlesztésének, a háztáji tevékenység növelésének nem volt egyéb akadálya, mint az alacsony ár. Ilyenkor az ellátási szempont az árstabilitási szempont fölé kerekedett: emeltük az árakat. Kimondtuk, hogy ,az a legdrágább, ami nincs. Végül: np felejtsük el, hogy a világon mindenütt, a mezőgazdasági és a bányászati tevékenységek területén ki kellett terjeszteni a termelést, a rosszabb feltételek ellenére is. Az olajat, a földgázt, a búzát, a kukoricát, a húst olyan körülmények között is elő kell állítani, ahol a természeti, geológiai feltételek rosszak, az önköltség magas. A nyersanyagok és az energiahordozók féktelenül gyors áremelkedése nem kerülte el hazánkat sem. Tavaly nyáron a megnövekedett terhek jelentős részét kénytelen volt az állam áthárítani a vállalatokra és a lakosságra. Valamikor nem így képzeltük ... Körülbelül hét évvel ezelőtt megbolondult a világpiac. Teljesen megváltoztak az árarányok, méghozzá a mi kárunkra. Az általunk kivitt termékek árg^ lassabban nőtt, mint az általunk behozottaké, tehát romlott a cserearány. Leértékelődött a munkánk. Nemsokára a vállalatok, szövetkezetek számára is bekövetkezett a cserearányromlás: a költségek gyorsabban nőttek, mint az általuk előállított késztermékek árai. Végül pedig eljutottunk oda, hogy a munkásember számára is romlani kezdtek P cserearányok: nem nőtt olyan mértékben a keresete, mint amennyire megemelkedtek a mindennapi élet költségei. Arra törekszünk, hogy a magánháztartások „cserearányai” a VI. ötéves tervidőszakban ne romoljanak, az árszínvonal-emelkedést az ezzel azonos mértékű béremelkedés ellensúlyozza. Régen, ha az életszínvonal valamilyen okból lassan nőtt, azzal vigasztaltuk az embereket, hogy közben azért épülnek a kórházak, rendelőintézetek, óvodák, bölcsődék, iskolák, művelődési otthonok; nemcsak az a jövedelem, ami a borítékban van. Most inkább azzal érvelünk, hogy a családok többségének nő a vagyona; mind több családnak van automata mosógépe, színes televíziója, új lakása; épül a metró, nyílnak az új áruházak. üzletközpontok. Ez talán nem mindenki számára meggyőző vigasz, de sok benne az igazság. Ha nem nő egy család reáljövedelme — vásárlóerőben kifejezett pénzbevétele —, akkor is javulhatnak az élet- körülményei. Ha eddig félre tudott tenni havonta bizonyos összeget, ezután is spórolhat. így javulhat a lakás felszereltsége, a bútor-, ruhaállomány, tehát javulhat az életszínvonal. Ma már egy nemzetgazdaság növekedését nem csak azzal mérik, hogy évente hány százalékkal nő a nemzeti jövedelem, hanem azzal is, hogy hány százalékkal nő a nemzeti vagyon. i nehéz helyzetünkben igazi vigasz az, hogy hazánk népessége életszínvonalban, ellátottságban, szociális juttatásokban viszonylag jól áll. Az is vigasz, hogy ma már hazánkban önhibáján kívül alig él valaki nyomorban. Az állam viszont mindent elkövet azért, hogy az árszínvonal-emelkedés elviselhető legyen, ne veszélyeztesse a fogyasztói árbiztonságot. Stabil, erős, ellenálló- képes népgazdaságunk, szorgalmas munkásságunk és parasztságunk van. És any- nyi belső tartalékunk, amely — ha gyorsabban megmozdulna —, talán elég is volna a világpiac káros hatásainak ellensúlyozására. Pirityi Ottó
