Békés Megyei Népújság, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-23 / 300. szám
1980, december 23., kedd o IZHÜUKTlltiTeljesítene tervét Nem mellékes tevékenység A lecke tehát így szól: gazdaságossá kell tenni a lisztkészítést, hiszen e termék exportja továbbra is nyereséges. A lisztkészítés fejlesztését indokolja a jelenlegi sertés-, nyúl- és baromfitakarmányozási technológia is. Ha megszüntetnék a gyártást, akkor az állami gazdaságoknál mintegy 500 millió forintos eszközérték válna kihasználatlanná. Emellett az állami gazdaságok összes földterületéből 40 ezer hektár területet foglal el a lisztkészítés céljára vetett lucerna, aminek telepítési költségei viszont még néhány évig meghatározók lesznek, mivel a lucerna több éves kultúrnövény. Az e célból vetett lucernák hasznosítása tehát mindenképpen kívánatos. Különösen akkor, ha a lucerna termelési költségeit vesszük szemügyre. A lucernát drágán termeljük; önköltsége megközelíti az abraktakarmányokét. (A Dalmadi Á. G.-ban például 170 Ft'q.) Következésképpen: a drágán „előállított” nyersanyagot a beltartalmi értékeket legjobban megőrző gyors, művi feldolgozással kell tartósítani, hasznosítani. Lányok a hordóban. Házias módszerrel készítik a hordós káposztát Szabadkígyóson, szakmunkásképző intézet kertésztanulói Fotó: Veress Erzsi Két szakkönyvajánlat Örökzöld a kertben Tulajdonképpen két könyvet (szakkönyvet) ajánlunk ezúttal a kiskerttulajdonosok figyelmébe. A Mezőgazdasági Kiadó gondozásában ^ jelent meg mindkettő, további hasonlatosságuk, hogy a szerzők örökzöld témát választottak tanulmányuk tárgyául. Az egyik kötet címe: Fenyők és örökzöldek a kertben — s az előszóban dr. Jó- zsa Miklós szakíró maga fogalmazza meg munkája célját. Eszerint az életszínvonal emelkedésével arányosan nő azok száma, akik kertészkedéssel töltik szabad idejüket. A lakó- és hétvégi házak körül egyre többen alakítanak ki díszkertet is, ezekből a fenyők és lomblevelű örökzöldek sem hiányozhatnak. Ez a könyv elsősorban azoknak nyújt segítséget, akik csak most kezdik el a kertépítést. Örökzöld tudni- és tennivalókról szól, hasznos tanácsokkal szolgál a „Növényvédelem a kiskertben” című gyűjteményes munka, amely hattagú szerzőgárda szakmai észrevételeit adja közre. Ebben a könyvben a növény- védelem általános alapelveiről, a gyümölcs és szőlő, a zöldségfélék1 növényi és állati kártevőiről, az ellenük való hathatós védekezésről olvashatnak az érdeklődők. A házikertek vegyszeres gyomirtásának módszereivel, a növényvédelmi kisgépekkel külön fejezetek foglalkoznak. Mind ez az ismeret népszerű tudományos formában, közérthető módon jut az olvasóhoz. a szénbányászat Lucernaliszt — olcsóbban Ismertek a megyénk északi részén gazdálkodó termelőszövetkezetek gondjai. Többségük nehéz, kötött talajokon dolgozik, gyakran sújtja földjeiket belvíz, a termés bizonytalan. A megoldás érdekében az utóbbi években mind többen kértek munkát az ipari vállalatoktól, hogy állandó és biztos jövedelemhez jussanak. Hagyományok nélkül Tíz éve még csak néhány ipari tevékenység honosodott meg a Körösök Vidéke Tsz-Szövetséghez tartozó 48 északi üzemben. Akkoriban a kevésbé jövedelmező há- zitészta-készítés és húsfeldolgozás volt jelentős. A nyereségesebb vasipari, faipari és könnyűipari munkák terjedését sem a köz- gazdasági környezet, sem az emberi döntések nemigen szorgalmazták. Szorgalmazták azonban a tsz-szövetség munkatársai, akik az utóbbi években egyik fontos feladatuknak tekintik a szövetkezetek ipari tevékenységének fokozását. Ezért többször is elnökségi ülések, megbeszélések napirendjére tűzték a kérdést. De nemcsak az érveket, ismereteket cserélték ki. Sorra látogatták a szövetkezet képviselőivel azokat az ország más részein található téeszeket, amelyek fejlett ipari tevékenységet mondhatnak magukénak. Fontos volt ez azért is, mert sok tsz-vezetőben ellenkezés élt az ipari munkával szemben; úgy érezték, hogy távol áll a mezőgazdasági tsz- től. Sokat változtatott szemléletükön, hogy meglátogattak Pest megyei üzemeket, és személyesen is meggyőződhettek az ipari tevékenység hasznáról, kialakításának módjáról. Sokrétű munka A kedvcsináló látogatásokat tárgyalások követték, ebben sokat segítettek a szövetség munkatársai, mégpedig úgy, hogy kutatták a szövetkezetek számára alkalmas partnereket és kölcsönös bemutatással siettették az „egymásra találást”. A 48 tsz-ből jelenleg tizenkilencnek van valamilyen ipari ágazata. Hogy csak néhány példát említsünk: a dévaványai Lenin Tsz seprűket készít, járműüléseket kárpitoz, káposzta- gyalut gyárt, a szarvasi Táncsics Tsz-nek a város ellátását jelentősen befolyásoló kenyérsütő üzeme és az ehhez kapcsolódó kiskereskedelmi hálózata van, a csabacsüdi Lenin Tsz belső terek faburkolatát és bútor- alkatrészeket gyárt. De szerepel a munkák sorában villanymotor-tekercselés, bőrfeldolgozás, húsfeldolgozás, bértárolás. Nehéz lenne felsorolni, mennyire sokrétű az ipari tevékenység ,a tizenkilenc szövetkezetben; ez a sokféleség leleményes szakembereknek köszönhető. Lelemény és alapos köz- gazdasági felkészültség várható .azoktól a vezetőktől, akik egy-egy ipari kooperáló, bérmunka mellett döntenek. Nem mindegy ugyanis. mekkora jövedelmet hoz majd a szövetkezetnek. Hiszen a nem titkolt cél éppen ez: ,a lehetőségek jó kihasználásával, kis ráfordítással tisztes jövedelemhez jusson a téesz. Az alacsony beruházási igény könnyen indokolható. A már említett nehéz körülmények miatt ugyanis meglehetősen tőkeszegény üzemekről van szó, amelyek eredményét hivatott javítani az ipari munka. Ugyanez követeli meg a nagyobb jövedelmet és azt, hogy ,a már meglevő lehetőséget ne gátolja, hanem segítse, támogassa. Mégsem gazdaságos például lakossági fogyasztásra szánt cikkeket gyártani, annak ellenére, hogy hosszú a hiánycikk-lista. A keletkező nyereség a képzési mód miatt alacsony, nemigen éri meg vele foglalkozni. Az volna ,az igazi, ha nemcsak tizenkilenc, hanem mind a 48 téesz találna olyan partnert, amellyel mindkettőjük számára gyümölcsöző kapcsolatot alakítana ki. Nem szabad elhallgatni, hogy ez egyre nehezebb. Hiszen az ipari termelés bizonyos területeken országosan is csökken, s gyakran egy-egy ipari üzem saját dolgozóinak sem tud folyamatos munkát biztosítani. Mégis, milyen lehetőségek vannak manapság? Tovább fejlődik A legegyszerűbb, ha a téesz betanított munkára alapozott feldolgozási, összeszerelési munkát vállal. Így csak az épületet és a munkaerőt adja. A kevésért keveset is kap. ez a legkevésbé jövedelmező ipari munka. Szerencsésebb ennél, ha az ipari vállalat különféle célgépeket ad a szövetkezetnek, s hosszú távú szerződésben biztosítja a termelés folyamatosságát; az anyagbeszerzést, szállítást pedig közösen végzik. Sajnos, erre mind kevesebb a lehetőség. A nagyobb pénzt azonban azok a munkák hozzák, amelyekre a téesz is áldoz. Ez bizony nem találkozik a vezetők érdekeivel, hiszen például egy vasipari munka minimális eszközigényét figyelembe véve 300 ezer forint és 8—10 ember kell az induláshoz. Sok, de megéri, hiszen gyorsan megtérül az összeg és a képződő nyereség alapja lehet más fejlesztéseknek. ♦ Lassan már közhellyé válik, hogy „vannak még tartalékaink”. Sokat ismételjük, és mint a legtöbb közhelyben, ebben is van igazság. Tartalékok vannak, és ezek feltárásában, hasznosításában sokat tehet a szervező ember, többek között a Körösök Vidéke Tsz-Szövetség minden munkatársa. Az iparban zajló és lassan befejeződő termékszerkezetváltással kialakul azoknak a köre, akik ismét partnerként jelentkeznek; bérmunkát, bedolgozást kínálnak. Ezért továbbra is keresni kell a módot a kapcsolatteremtésre. A tervek szerint ebben sem lesz hiány. A tsz- szövetség jelenleg a fa- és vasipari termékek gyártását javasolja az üzemeknek, de keresi a környező, elsősorban a megyében dolgozó vállalatokat, amelyek igénylik a szövetkezetek munkáját. Emellett a jövőben előadásokon ismertetik az ipari árkalkuláció módszereit, tanfolyamokat szerveznek, amelyeken a dolgozók szak- képzettségét kívánják fokozni. Sok, szerteágazó munka kell ahhoz, hogy tovább fejlődjön a szövetkezetek ipari tevékenysége, s ezáltal javuljon a legfontosabb, az alaptevékenység termelésének biztonsága. M. Szabó Zsuzsa A legszebb könyvkülönlegességek az idei karácsonyi könyvvásárra a békéscsabai Kner Nyomda Dürer üzemében készültek. Képünkön néhány példány az üzemvezető asztalán, köztük a nagyalakú, könyvritkaság számba menő Májmúni Kódex Fotó: Veress Erzsi A hazai szénbányászat 80 000 dolgozója vasárnap reggel teljesítette idei 25,1 millió tonnás tervét. Az év során — bányavidékenként változóan — 10—15 pihenőnapjukat áldozták fel a bányászok, hogy a népgazdaság egyre növekvő igényeit kielégíthessék. A szénipar olyan ágazat, ahol a termelés fokozására nem lehet gyorsan, egyik évről a másikra új bányákat nyitni. Az energiahordozók világpiaci árának emelkedése azt kívánta, hogy az ötödik ötéves tervben előirányzottnál évről évre több szenet termeljenek. Ezért már ez év elején arra vállalkoztak a bányák dolgozói, hogy 25,5 millió tonnával zárják az évet. Az eredmények alapján várható, hogy ezt meg is tetézik. Sorrendben az oroszlányi, a tatabányai, a Thorez-kül- fejtés és a mecseki bányák teljesítették előirányzatukat, örvendetes, hogy szombaton a hazai termelés egyötödét adó borsodi bányászok is teljesítették előirányzatukat. Az eredményekhez hozzájárult, hogy jobb munkaszervezéssel, a munkahelyek további koncentrálásával a műszakonkénti termelés és a termelékenység is emelkedett. Év vége közeledtével a mezőgazdasági üzemekben készülődnek a zárszámadásra, ilyenkor teszik mérlegre a kiadásokat, bevételeket. Most derül csak ki jó néhány technológiáról, hogy alkalmazásuk gazdaságos avagy sem. Az efféle közgazdasági elemzés nemcsak a nyereség vagy a veszteség megállapítására alkalmas, hanem a jövőben követendő utat is megjelölheti. Az állami gazdaságoknak például most kell dönteniük a lucernalisztgyártás fejlesztéséről. A belföldi forgalmazásra szánt lisztkészítés ugyanis gazdaságtalanná vált. A költségek megkétszereződtek, ugyanakkor a fel- vásárlási árak csak mérsékelten emelkedtek. A Dalmadi Á. G.-ban például öt évvel ezelőtt 223,6 forint volt a forró levegős technológiával készített lucemaliszt szűkített önköltsége, idén viszont — változatlan technológiával — már 443,1 forint. A költségek nagymérvű emelkedése következtében kilenc állami gazdaság hagyott fel a lucernaliszt- készítéssel. A lucemaszénából készített lisztek beltartalmi értéke megközelíti, sőt néhány paramétert illetően túlhaladja a hagyományos, forró levegős technológiával készítettekét. Az ily módon készített lucernalisztek azonban mégsem forgalmazhatók. A napon történő száradás következtében ugyanis jelentős mértékben csökken a karotintartalmuk: a magyar szabványok által megkívánt 140 mg/kg helyett csupán 30—50 mg/kg. A termék viszont jól hasznosítható, a dalmadi vizsgálatok szerint a sertések takarmányértékesítése nem csökkent, sőt, a korábbi rostszegény takarmányozásnak tulajdonított gyomorvérzések, gyomorfekélyesedések teljesen megszűntek. Célszerű lenne tehát a gazdaságosan előállítható, magas fehérjetartalmú, új lucernaliszfnek zöld utat engedélyezni. A magyar szabványok szigorúságát (vagy sok helyütt az engedékenységét) nem feladatunk elemezni. Végső soron megoldást jelentene az is, ha szabványmódosítás helyett — gazdaságok közötti szerződések alapján — az üzemek közötti értékesítést lehetővé tennénk. Ezáltal csak azok kaphatnának az új lucernalisztből, akik előállításra és vételre szerződnek egymással. A megoldás keresése sürgős feladat. Hiszen az energiatakarékos technológiával a lucernalisztek előállítási költsége harmadával csökkenthető. És ez a költségcsökkentés jelentősen javíthatná a mezőgazdasági üzemek zárszámadási végeredményét is. Z. Simon Tibor „Iparosodó” tsz-ek
