Békés Megyei Népújság, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-23 / 300. szám

1980. december 23., kedd HHiUUkfcM Itt járt a TÜSZSZI-Télapó Szombaton délelőtt apró­ságok népesítették be a más­kor komoly felnőttesemények színhelyéül szolgáló városi tanács dísztermét Békéscsa­bán. A Társadalmi Ünnepsé­geket és Szertartásokat Szer­vező Iroda kedves hölgyei az első sorokba invitálták azo­kat a kisgyerekeket, akiknek három éve ők rendezték a névadó ünnepségüket. Most — a hagyományokhoz híven — vendégül látták az immár óvodás korú csöppségeket, akiknek egy része 9 órakor, másik része 11-kor jött el, a többiek pedig fél 2-kor ta­lálkozhattak a Télapóval. A köszöntő után Felkai Eszter és Gálfi László, a Jó­kai Színház művészei mint­egy egyórás műsorral ked­veskedtek a közönségnek, amely igen hálásnak bizo­nyult. Áhítattal hallgatták a Weöres Sándor-verseket, csakúgy, mint a Micimac­kót. Nagyokat kacagtak a kutya-macska históriáján, amelyet kedves játékosság­gal adott elő a színészházas­pár. Az ének senkit sem biz­tatott hiába a műsor elején: „Játsszunk most együtt, amíg csak lehet.” Aki helyhiány miatt nem tudott részt ven­ni a vonatozásban, kézzel- lábbal verte a ritmust, éne­kelte az ütemes dalocskát. Aztán a hívó énekre meg­érkezett a Télapó. Piros pa­lástja, kucsmája, nagy, fehér szakálla volt. Ahogyan hu­morosan céloztak is rá, kis­sé nagyot hallott ugyan, de azért biztosan megértette a vékonyka gyermekhangokat, amint tiszteletére verset moridtak, énekeltek. Az ajándék nem is maradt el. A hálás Télapó mindenkinek kiosztotta a csomagocskát, s így a kedves téli ünnepség­ről minden gyerek elégedet­ten, vidáman mehetett haza. G. K. Öröm az iskolásoknak Hétfőn megkezdődött a té-; li vakáció. December 22-től január 4-ig az álsó- és kö­zépfokú iskolákban szünetel a tanítás, pihen az 1 millió 162 ezer általános és több mint 203 ezer középiskolai diák. A napközi otthonokban viszont az idén sincs szün­idő, továbbra is fogadják a tanulókat. A pedagógusok vidám műsorokat, játékokat, kirándulásokat szerveznek számukra. Az iskolák január 5"én népesülnek be újra, ekkor folytatják az oktatást. A va­káció utáni első tanítási na­pon nem kapnak félévi bi­zonyítványt a tanulók, a tanév első fele január végén fejeződik be. Az értesítőket február 6-án adják át. Január, február a pálya- választás döntő szakasza: az általános iskolák mintegy 126 ezer nyolcadikos tanuló­ja ebben az időszakban dönt, milyen pályára lép. A to­vábbtanulni szándékozók ki­töltik a jelentkezési lapokat, amelyeket az általános isko­lák legkésőbb március 20-ig továbbítanak a középisko­lákba. A tanulók a jelentke­zési lapon ez évben is két iskolát nevezhetnek meg, s diák szociális juttatásokat: diákotthoni, tanulószobai, ét­kezdéi ellátást is igényelhet­nek. Ismeretes a tanév további programja is. A tavaszi szü­net 1981. április 6-tól április 11-ig tart, a szünet utáni el­ső tanítási nap április 13-a lesz. A tanév utolsó tanítási napja: az alsó fokú oktatási intézményekben, a középis­kolák I—JlII. osztályaiban, valamint az egészségügyi szakiskolák I—II., a gépíró- és gyorsíróiskolák 1—2. osz­tályaiba 1981. június 12-e, a középiskolák IV. osztályai­ban és az egészségügyi szak­iskolák III. osztályaiban má­jus 9-e. A folyamatos nevelés közös felelősség! KÉPERNYŐ Most készülnek az iskolák (és irányító szerveik) közép­távú tervei. Olyan új prog­rammal kell ezeket gazda­gítani, amely biztosítja a ne­velés és oktatás — költség­vetés-kihatás nélküli — fo­lyamatosságát, megyénk is­koláinak olyan együttműkö­dését, amely nélkül félő, hogy egyhamar nem alakul ki az egységes, egész ifjúsá­got meghatározó nevelés. Az eddigi hagyományok szerint az általános és kö­zépfokú intézmények „talál­kozása” szűk és a nevelésre alig hatásos: a beiskolázás, mint érdek egybekapcsolja őket, de az általános isko­lák továbbtanulásra felké­szítő, lelkiismeretes munká­ja már alig ismert a közép­fokú képzés megkezdésekor. A jelző- és visszajelző csa­tornák vagy hiányoznak, vagy olyan óvatosak, hogy azokat mindenki önmaga ér­dekeinek megfelelően ér­telmezi. Tudatos, tervszerű, rend­szeres gyakorlati kapcsolat­ra van szükség, ez a párt- határozat, és minden új do­kumentum lényege. Biztosí­tani kell a középfokú intéz­mények és egy-egy általá­nos iskola olyan együttmű­ködését, amely kihat az is­kolai nevelés és oktatás egé­szére. A középfokú intéz­mények oktatástörténetileg meghatározott érdeke az is, hogy beiskolázási területeik valamennyi fő bázisával ér­tékes és folyamatos, jól mű­ködő információcserét épít­senek ki. Az. irányító szervek kap­csolják rendszeresen egybe az igazgatók és munkaközös­ség-vezetők, az iskolák belső főbb munkaterületeit irányí­tó felelősök tájékoztatását, képzését, a helyzet és fel­adat szekciónkénti közös elemzését, hogy megismer­jék egymás folyamatos mun­káját. Ez legyen az alapja annak a gyakorlati együtt­működésnek, amely a neve­lési és szaktárgyi munkát a jövő években „egymásba kapcsolja”, egymásra építi, olyan realitást ad a közép­fokú intézmények felméré­seinek, amelynek a tapasz­talata közös értékek, a fel­készítés és továbbképzés reá­lis távlata. Biztosítani kell a nevelési dokumentumok egységes is­meretét, enélkül irreális a felkészítés és a felmérés, ugyanakkor a követelmények harmóniája csak ez ismeret alapján váltja fel a jelenlegi tördeltséget, az iskolánként eltérő szinteket. A szaktanárok együttmű­ködése túl kell lépjen az „egyedi” találkozásokon. He­lyette egymást serkentő, ki­meríthetetlen értékű bázisú tapasztalatcsere szükséges. A középtávú tervek kisebb hibaszázalékkal jelölik meg a következő években a kö­zépfokú intézmények osz­tályfőnökeinek feladatait, így az időben kibontakozó bölcs osztályfőnöki tanács­kozások olyan gyermekisme­retig jutnak el, amely való­ban a XX. század utolsó év­tizede nevelésének előkészí­tője lesz. így valóságos érté­ket jelentenek 10—12 éves távlatban a személyiségla­pok, melyek jelenleg alig vagy egyáltalán nem kerül­nek tovább a középfokú in­tézményekhez. Ugyanakkor a volt általános iskolai osz­tályfőnökök még újabb négy évig tudnák elemezni a volt tanítványok fejlődését, és ez igen hasznosan hatna visz- sza a közvetlen nevelőmun­kára. A felmérések közös érté­kelése a személyes meggyő- ződöttséget, az önellenőrzést, az önképzést és képzést erő­sítené. A felmérő lapok meg­küldése valamennyi általá­nos iskola nevelését, szaktár­gyi figyelemirányultságát gazdagítaná, de ez egyben megszüntetné azt a sértő aggodalmaskodást, amely ál­szemérmével jelenleg kárt okoz. Mi az akadálya an­nak, hogy a felvett 8. osz­tályosok utolsó éves dolgo­zatait, felmérőit az általános iskolák az illetékes középis­kolának megküldjék? Ugyan­ez a módszer az egyetemek és főiskolák reálisabb dönté­sét is segítené. Mindhárom nevelési intézmény folyama­tos munkaerkölcsét gazdagít­va. Az iskolák megnyithatnák egymásnak cserére és köl­csönzésre a könyvtáraikat, eszköztáraikat, ismerethor­dozóikat, tornatermeiket. A volt, és az új iskolában meg­jelenő tanulók kellemesen hatnának a ma még arány­lag elszigetelt nevelői kap­csolatokra, nemcsak egymás igényességét, de pedagógiai személyiségét, emberségét is megismernék. A középfokú intézmények szakköreiben ott lehetnek a legjobb vagy ér- I deklődő nyolcadik osztályo­sok, illetve a végzetteket sem kellene kiszakítani olyan szakköri munkából, ame­lyiknek a folytonossága nem biztosított a középfokú in­tézményekben. A munkatervi egyeztetések évenként lehetőséget terem­tenének egy-egy „körzeti” szakmai tanácskozásra, mun­kabemutatóra, sőt biztosíta­nák az adott községek és vá­rosok legfontosabb és fo­lyamatosságot igénylő neve­lési kérdéseinek az egyezte­tését. és kidolgozását, mely Vidám csúszkálás Kétegyházán vajamennyi társadalmi szer­vezet egybehangolt cselekvé­si programjához simulna. Ezek a tanácskozások erősít­hetnék és gazdagíthatnák az iskolák és közművelődési in­tézmények kapcsolatát, a kö­zös feladatok közvetlen meg­oldását, az egészséges mun­kamegosztást. A közeljövő „tanterem”- igényeit, -kihasználtságá­nak realitását szintén közö­sen kell megvizsgálni, mert így lesz elkerülhető több olyan erőn felüli beruházási törekvés, amelyek a későbbi demográfiai helyzet miatt nem lennének szükségesek. Kihathat ez a kapcsolat olyan szociális intézkedések­re is, melyek eddig tördel­tek, nem ' jelentik egy-egy fiatal folyamatos segítségét. (Iskolaorvosi vélemények to­vábbadása, ösztöndíjjavas­latok, térítési díjak reális megállapítása, veszélyezte­tett helyzet továbbadása stb.) Érdemes a felnőttek okta­tásának a munkáját is egyeztetni: az általános is­kola befejezése és a közép­fokú tanulás megkezdése időben, nevelőhatásokkal gazdagítva kerülne közelebb egymáshoz, illetve a közép­fokú továbbtanulás igényei­nek az ismerete már kihat­na a 8. osztályos felkészítésé­re is. Az egységes munka szám­talan lehetőségét csak sejte­tik a leírt gondolatok, mindnyájan egyet kell ért­sünk abban, hogy íúí kell nőni az udvarias és postai kapcsolatokon. Ez a nevelés az ifjúság visszatekintő tiszteletét" gaz­dagítja, váltja ki, nem tö­rik meg a végzett munka, és az új felelősség közötti kap- . csolat. A fiatalok közelebb kerülnek a társadalmi fele­lősség felismeréséhez, gya­korlásához. Ugyanakkor mi nevelők se mennénk el egy­más mellett köszönés nélkül, szebb, gazdagabb lenne az életünk, melynek érzelmi kapcsolatait maguk a fiata­lok jelentenék. Nevelésünk mai valóságát és a feladatokat ismerve, or­szágos érdek a mielőbbi fo­lyamatos nevelés közös fe­lelőssége. Csausz Vilmos igazgató Fotó: Gál Edit Kenyér az ördög asztalán Megörültem, amikor ol­vastam a rádióújságban, hogy megyénk egyik telepü­léséről, Bucsáról készítettek műsort a televízió munka­társai. így hát lóhalálában rohantam haza csütörtökön délután, nehogy egy percet is kihagyják a látnivalóból. Pont 5 órakor elkezdődött a műsor. A sokat ígérő, han­gulatos indítás tovább fo­kozta kíváncsiságomat. A lo­vas kocsi sárba süppedő ke­rekei a múltba vitték a né­zőt, a falu lakói készséggel emlékeztek az ínséges idők­re, amikor a megélhetésért családot, otthont otthagyva kubikolni jártak az embe­rek. Csak keveseknek jutott föld akkoriban, és az is mi­lyen ... Mindezt egy idős emberekből álló közösség — talán az öregek napközije (?) — tagjai mondták el. Aztán ismét kocsikerék, snitt, és hoppla, a mában vagyunk. Munkás hétköznapok a föl­deken, bő termés... Ezt lát­juk ma, a képek egymásutá­ni pergésében. Aztán meg­szólal a termelőszövetkezet elnöke, a főkönyvelő, a fő- agronómus ... És ettől kezd­ve hol itt, hol ott, hol ezzel, hol azzal beszélget a ripor­ter ... Nem tudni, hogy mi­ért kellett így összekuszálni a beszélgetések fonalát. Amennyit mindenesetre ki­hámozhatott a kitartó néző, az a következő: „a tsz min­den olyan lépést megtett, amely nem került pénzbe”. Tehát az adottságoknak megfelelő vetésszerkézetet és állattartást alakított ki, szak­embergárdáját bővítette, így elérte, hogy a gyenge ter­mőhelyi adottságok ellenére is a jól működő szövetkeze­tek közé kerüljenek. Mindez már a film félide­jében világos volt. Iti aztán végleg megrekedtek a dol­gok, hiszen, hogy a fentieket alátámasszák, adatok töme­gével árasztották el minket. Hektárok, egy főre jutó brut­tó jövedelem, ennyi ilyen munkás, annyi amolyan... Szóval — bizonyára mert nem vagyok szakember — beleszédültem. Ráadásul ke­veselltük legalább azt az egyetlen megszólalót, aki az úgynevezett kétkezi munká­sok közül való. Mert egye­dül ő beszélt arról, hogy ta­lálja meg számításait, mi­ként él, mennyit keres... És úgy hiszem, nem voltam egyedül, aki erre is kíván­csi lett volna. Ez persze a film és nem a bucsaiak hibájául róható fel. Ám egyet nem vitatha­tunk : a képernyő előtt el­töltött félóra még így, a hiányosságokkal együtt is, meggyőzött minket a hatal­mas eredményekről, melyet a termelőszövetkezetben dol­gozó emberek elértek. Nekik gratulálunk, ha a film készí­tőinek nem is. N. Á. MAI MŰSOROK KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Tudomány és gyakorlat. 8.57: Népdalok, néptáncok. 9.43: Ami a nyári mesékből ki­maradt . . . 10.05: MR 10—14. 10.35: Beszélni nehéz. 10.47: Schubert: C-dúr vonós­ötös. 11.40: Szép remények. 12.20: Ki nyer ma? 12.35: Törvénykönyv. 12.50: Hangverseny délidöben. 14.00: Nőtacsokor. 14.42: Arcképek a bolgár iroda­lomból. 15.10: Németalföldi madrigálok. 15.28: Kötődésem a tájhoz. 16.05: XIX. századi kamaramu­zsika. 17.07: Mozgásterek. — Vecsei ta­lálkozások. 17.32: Kálmán Imre: Cigányprí­más. 17.45: A Szabó család. 18.15: Hol volt, hol nem volt... 19.15: Marcella Pobbe és Bruno Prevedi operaáriákat éne­kel. 19.50: 70 éve született Erdei Fe­renc. 20.35: Népzenekedvelőknek. 21.05: Válas/s/z! 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Évszázadok mesterművei. 22.53: Meditáció — az új okkul­tizmusról. 23.03: Kamaramuzsika. 0.10: Melódiákoktól. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Mai dalok. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: Társalgó. 10.33—12.25: Zenedélelőtt. 12.25: Látószög. 12.33: Melódiákoktól. 13.30: Régi táncok gyermekek­nek. 14.00: Kettőtől hatig... 14.35: Tánczenei koktél. 15.20: Könyvről — könyvért. 15.30: Találkozás a stúdióban. 16.33: Csúcsforgalom. 18.00: Hétvégi panoráma. 19.20: Lézer és látványkultúra. 19.30: Csak fiataloknak! 20.33: Tilalomfák. 21.22: Az 1980-as sopoti nemzet­közi dalfesztivál győztes dalai. 22.06: Hervé operettjeiből. 23.15: Nóták. III. MŰSOR 9.00: Kurtág György: Borne­missza Péter mondásai. 9.39: Monteverdi: Odüsszeusz hazatérése. 13.07: A küszöbön. 14.08: Ernest Ansermet vezényli a Suisse Romande zene­kart. 15.30: Ennio Morricone filmzenéi­ből. 16.05: Modern írók portréi. 16.25: Labirintus. 16.40: Az álarcosbál — részle­tek. 17.30: Nemzetközi magazin. 18.00: Wilhelm Backhaus zongo­rázik. 19.05: Rafael Kubelik Mahler- múveket vezényel a bajor rádió szimfonikus zenekara élén. 20.33: Massenet operáiból. 21.20: Oj kamarazene-felvéte­leinkből. 22.12: Dzsesszfelvételekből. 22.42: Kódexeink nyomában. 23.00: Ázsiai zenekultúrák. — Vi­etnam. SZOLNOKI STŰDIÖ 17.00: Hírek. 17.05: A jászapáti népdalkör és citerazenekar műsorából. Közreműködik Tóth Fe- rencné jászágói énekes. 17.15: Év végi számvetés. II. rész. 17.40: Az év slágerei. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: A Ritchie Family együttes felvételeiből. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló. Mű­sorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 9.00: Tévétorna, (ism.) 9.05: Szünidei matiné. 1. Plim. Ki ugrik nagyob­bat? (ism.) 2. A rút kiskacsa, (ism., f.-f.) 9.30: A schildai polgárok. I. rész: Schilda város böl­csei. (ism.) 9.45: A tűzszerszám. (ism., f.-f.) 15.50: Hírek, (f.-f.) 15.55: Reklám, (f.-f.) 16.00: Galiba az állatkertben, (f.-f.) 17.20: Tévébörze, (f.-f.) 17.30: A nagy roham. Riport­film. (f.-f.) 17.55: Staféta, (f.-f.) 18.05: Meddig lesznek gyenge termelőszövetkezetek? Ri­portfilm. (f.-f.) 18.35: Ráér a szabad idejében? A Horizont-szerkesztőség műsora, (f.-f.) 19.00: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Tv-híradó. 20.00: Sándor Mátyás. VI/3. rész. 21.00: Stúdió 80. A televízió kul­turális hetilapja. 22.00: Panoráma. 22.25: Tv-híradó 3. VL MŰSOR 20.00: Shakespeare szigete. Angol dokumentumfilm. 21.00: Tv-híradó 2. 21.20: Reklám, (f.-f.) 21.30: Vidékiek New Yorkban. BUKAREST 16.05: Iskolatévé. 16.25: Angol nyelvoktatás. 16.45: Üttörőműsor. 17.10: Kérdésekre válaszolunk. 17.35: Fiatalok klubja. 18.20: A mezőgazdaságban dolgo­zóknak. 18.50: A legkisebbeknek. 19.00: Tv-híradó. 19.45: Román tájakon. 20.05: Román színházi est. O. Dragun: Szerelmesek a tí­zes asztalnál. 21.35: Könnyűzene. 22.05: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.10: Magyar nyelvű tv-napló. 17.45: Úttörő tv-stúdió. 18.15: Olvasmány. 18.45: Népi muzsika. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 20.00: Jelzések — belpolitikai adás. 20.55: Visszatérés. II. MŰSOR 18.45: Két év a gyermek életé­ben. 19.15: Dokumentumfilm. 19.55: Ma este. 20.00: Ferrante és Teicher szóra­koztatják önöket. 21.00: Huszonnégy óra. 21.20: Család és társadalom. 22.05: Költői színház. . SZÍNHÁZ NEBÁNCS VIRÁG Békéscsabán 19 órakor. Bajor G.-bérlet. MOZI Békési Bástya: 4 órakor: Az acélváros titka. 6 órakor: Lu­xusbordély Párizsban. 8 órakor: Mozidiszkó. Békéscsabai Szabad­ság : de. 10 órakor: A negyedik akadály. 4, 6 és 8 órakor: A pap, a kurtizán és a magányos hős. Békéscsabai Terv: Evezz egyedül. Gyulai Erkel: fél 6 órakor: A frontvonal mögött, I., II. rész. Gyulai Petőfi: 3 órakor: Piedone Afrikában. 5 órakor: A világ rendje és biztonsága. 7 órakor: Mozidiszkó. Orosházi Partizán: örökség. Szarvasi Táncsics: 6 és 8 órakor: Az ötödik évszak. 22 órakor: Kés a vízben.

Next

/
Thumbnails
Contents