Békés Megyei Népújság, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-23 / 300. szám

1980. december 23„ kedd <JNü»ivr»T«i Törvényes döntések a munkahelyeken Nemrég rövid tudósításban (Számoltunk be a megyei munkajogi bizottság legutób­bi üléséről, amelyen a mun­kaügyi döntőbizottságok elő­írásszerű működésének ta­pasztalatairól szóló anyagot vitatták meg a résztvevők. Elsősorban a téma fontos, és időszerű volta indokolja, hogy most kissé részleteseb­ben ismertessük a társadal­mi ellenőrzések1 alkalmával összegyűjtött észrevételeket. Amint jeleztük, a testület az idén nyolc gazdálkodó egységben vizsgálta meg a munkaügyi döntőbizottságok tevékenységét. Megállapí­totta, hogy ezek szervezete megfelel a rájuk vonatkozó jogszabályok követelményei­nek'. A gazdasági vezetőkkel, az szb-vel, az illetékes ügyészséggel, a munkaügyi bírósággal fenntartott jó kapcsolatokon túlmenően fö­löttébb hasznos kezdeménye­zésnek bizonyultak az utób­bi években rendezett szak­mai konzultációk. Ami a tárgyi feltételeket illeti, mindent rendben ta­láltak az ellenőrök, és po­zitívan nyilatkoztak az ügy­iratok előírásszerű kezelésé­ről is. A munkahelyi dön­tőbizottságok általában nagy súlyt fektetnek a tisztségvi­selők rendszeres továbbkép­zésének szervezésére, vala­mint a dolgozók megfelelő szintű tájékoztatására. Né­hány helyen viszont (oros­házi Baromfifeldolgozó Vál­lalat, Kőolajipari Gépgyár, Kemikál Szigetelőlemez­gyár) hiányolták ezeket az oktatási formákat. Most pedig lássuk: milyen ügyek kerültek a döntőbi­zottságok elé, és hogyan fo­gadják a határozatokat? A főképp fegyelmi, kártérítési és bérjellegű panaszokon kívül a munkaviszonnyal összefüggő ügyeket is elbí­rálták az említett testületek. A tapasztalatok szerint az érdekeltek többsége egyetér­tett az I. fokú döntéssel. Ez a magyarázata annak, hogy csak néhány esetben fordul­tak a munkaügyi bírósághoz. Sok múlik azon is: van-e lehetőség arra, hogy a jogta­nácsosok segítségét is igény­be vegyék1 a formai szabá­lyok betartásához. Például az orosházi BOV-nál, a Kőolaj­ipari Gépgyárban és a hűtő­házban olyan elnökök áll­nak a munkahelyi döntőbi­zottságok élén, akik kellő határozottsággal, önálló vé­leményalkotással látják el felelősségteljes feladataikat. Sajnálatos viszont, hogy né­hány üzemben „megfeled­keznek” a munkájukat be­csülettel végző tisztségvise­lők erkölcsi, illetve anyagi megbecsüléséről. A felsorolt hiányosságokat leszámítva a tájékoztató je­lentés egyértelműen leszö­gezte, hogy a munkahelyi döntőbizottságok tervezete megfelel a jogszabályok kö­vetelményeinek, és a testü­letek birtokában vannak azoknak a munkajogi szabá­lyoknak, amelyek lehetővé teszik', hogy a tárgyalt ügyekben törvényesen dönt­senek a munkahelyeken. —y—n ö Postás Híradó írja Hagyomány már Békéscsabán, a PATEX óvodájában, hogy az óvodások a fenyőünnepen megajándékozzák a nyugdíjas dolgozókat. Képünkön Nagy Mariann adja át az ajándékot Gálik Endréné, Margit néninek, az óvoda nyugdíjas szakács' nojenek Fotó: Császár Lajos fl lakáselosztás mérlege Gyulán A gyulai Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága több mint két esztendővel ezelőtt hagyta jóvá az 1979-re és 1980-ra vonatkozó kétéves lakáselosztási tervet. Az el­telt időszak alatt azonban nem minden úgy alakult, ahogy eltervezték. Például a 240 tanácsi bérlakás helyett — a felsőbb szervek pénz­ügyi döntései miatt — csak 178 laljás készült el, és ezek­ből 60-at tanácsi értékesíté- sű (szövetkezeti) lakásként értékesítettek. Ha viszont azt számoljuk, hogy az V. ötéves tervidőszakban ezenkívül 98 tanácsi, 6 vízügyi . vállalati bérlakás és 8 átmeneti lakás (kertészeti vállalat) épült fel, akkor az alapterületet is figyelembe véve, valóban ki-j emelkedőnek tekinthető a tervteljesítés. Szintén jó eredményként könyvelhető el, hogy az ere­detileg tervezett 441 OTP-s társasházi lakás helyett 630- at adtak át a tulajdonosok­nak. A tanács igazgatási osz­tálya rendszeres jelentést készített a lakáselosztási ter­vek időarányos és végleges teljesítéséről, valamint az igénylők adatairól is. A la­kásügyi hatóság és a társa­dalmi bizottság szabályosan járt el a névjegyzék össze­állításakor, s fokozott mér­tékben ügyelt a lakáselosztá­si tervben előírt arányok be­tartására. A tanácsi bér­vagy tanácsi értékesítésű la­kást megkapta az a 26 igénylő is, akinek 3, illetve ennél több gyermeke van.' A nyilvántartásban szereplő személyek 70 százaléka fizi­kai dolgozó, a fiatal házasok részesedési aránya viszont a tervezett 40 százalék alatt maradt. Ez főként azzal ma­gyarázható, hogy viszonylag magas a gyermeküket egye­dül nevelő, rossz körülmé­nyek között lakó emberek száma. Az OTP-lakások elosztása­kor is kellő körültekintéssel jártak el a hivatalos szervek. A 800 igénylő közül 430-nak került fel a neve a jegyzék­re. Itt is érdemes néhány adatot megemlíteni. A fizi­kai dolgozók és a fiatal há­zasok aránya a tervezett 60 —60 százalék helyett megkö­zelíti a 70 százalékot. A munkáslakás-vásárlási támo­gatást élvezők aránya az eredeti 68 helyett 61 száza­lékra csökkent. Ide kívánko­zik a következő megállapítás is. A lakásügyi hatóság, kü­lönösen az V. ötéves terv utolsó két esztendejében se­gítette elő jelentős mérték­ben a városfejlesztési célki­tűzések megoldását. Ebben az időszakban szanálták a vasútállomás, valamint a buszpályaudvar környékének egy részét, továbbá a Jókai, Bokányi, Göndöcs utcai há­zakat. Az 1981/82-ben épülő lakások számának meghatá­rozása után készül majd el a következő kétéves lakásel­osztási terv és a lakásellátá­si névjegyzék. Elsődleges szempontnak tekintik a VI. ötéves terv elkészítésekor a folyamatosabb lakásépítést. Még mindig sok az üzemen belüli közlekedési balesetek száma A Camping is Caravanning Club terveiről A Szegedi Postaigazgató­ság híradójának idei utolsó száma sokrétű tájékoztatást nyújt olvasóinak. Bevezető­ben a magyar—jugoszláv postaügyi tárgyalásokról tu­dósít, majd a munkahelyi vezetőknek a párt- és társa­dalmi szervekkel kialakí­tandó kapcsolatáról közöl cikket. Beszámol a lap a postások szakszervezeti kongresszusáról, majd Gon­dolatok az alközpont-fenn­tartás helyzetéről címmel közöl cikket. Mi is az alközpont valójá­ban? Olyan távközlő beren- I dezés, amely egy vállalat, j intézmény belső távbeszélő forgalmát, az egyes állomá­sok közötti kapcsolat, meg­teremtését képes lebonyolí­tani. valamint biztosítja ezeknek ,az állomásoknak a postai főközponttal, ezen keresztül az egységes pos­tai hálózattal való össze­kapcsolását. Az alközponti berendezésektől sokat vár az előfizető, de nagyfokú biztonságot követel tőlük, hogy az egységes postai há­lózat, sőt a világhálózat ré­szét képezik. Ennek az el­várásnak két fő tényező tud eleget tenni: az egyik a be­rendezés-állomány korszerű­sége, az elavult berendezé­sek mielőbbi lecserélése, me­lyet megfelelő gyártási és szerelőkapacitással biztosí­tani lehet. A másik tényező az alközpontot fenntartó műszerészek magasszintű képzettsége. A korszerűsíté­si program végrehajtása a terveknek megfelelően a kö­vetkező években — az anyagi lehetőségektől függő­en folytatódik. A lap a továbbiakban a komplex-brigádok szervezé­séről, tevékenységéről ír, megállapítva, hogy ezek a szocialista brigádmozgalom korszerűsítését, felfrissítését szolgálják. Érdekes cikket közöl a lap az 1905.-ben kez­dődött magyar személygép­kocsi-gyártásról, régi posta­kocsikról. Nagy a forgalma a Békés megyei Szolgáltató és Termelő- szövetkezet szűcsrészlegének. Nem csoda, hiszen a téli idő­szak a szőrmék szezonja. Sokan javíttatnak, sokan pedig új kabátot, sapkát, bundát, gallért, irhabundát készíttetnek Fotó: Martin Gábor Az SZMT elnöksége 1978 szeptemberében tárgyalta a szakszervezeteknek az üzemeken belüli közlekedési bal­esetek megelőzésével kapcsolatos feladatait. A munkavé­delmi osztály nemrég megvizsgálta és értékelte az azóta eltelt időszak eredményeit. Megállapította egyebek kö­zött, hogy 1979 első félévében az ilyen jellegű közleke­dési baleset miatt 931, 1980 első félévében pedig 630 dol­gozó sérült meg. Ezek javarészt néhány napon belül gyógyulok voltak, de előfordultak törések, súlyosabb zú- zódások is. Nem csökkent azonban a halálos végű bal­esetek száma. A két időszakban 6—6 dolgozó vesztette életét, köztük gépkocsivezetők, targoncavezetők, rakodók. Egy dolgozó vasúti közlekedés közben — mint utas —, egy pedig vasúti szolgálatban halt meg. Prókai Ferencnek, az SZMT munkavédelmi osztálya ve­zetőjének tájékoztatása sze­rint a közlekedési balesetek oka általában a munka nem kellő szervezettsége, a jár­művek hibás állapota, továb­bá a fegyelmezetlenség, a Gondatlanság. Az egyik ha­lálos végű balesetről így tá­jékoztat: — Még 1979-ben Szilasi Géza, a Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalat te­hergépkocsi-vezetője a Sza- jol és Törökszentmiklós kö­zötti úton műszaki hiba mi­att kénytelen volt megállni. Segítséget kért egy vele egy irányban közlekedő teher­gépkocsi vezetőjétől, aki megállította a járművet. Szilasi Géza elindult arra­felé, hogy megbeszélje a ten­nivalókat. A felezővonalon átlépve, egy hátulról érke­ző személygépkocsi elütötte. Meghalt. Ehhez talán nem is kell kommentár. Egy másik eset: — Mezőberényben, a Bé­késcsabai MEZŐGÉP Válla­lat I. számú gyáregységében 1979. december közepén Bartyik Tibor lakatos Gom­bos Andrással együtt a vil­lástargoncára helyezett ké­szülék segítségével betonge­rendát emelt a helyére. Gombos András a targoncát elindította, s az a társát a gerenda és a védőrács közé szorította. Bartyik Tibor meghalt. Ebben az esetben hiányzott a művezetés, nem volt technológiai utasítás, nem oktatták ki a dolgozó­kat a munkára. Gombos Andrásnak nem volt .targon­cavezetői jogosítványa sem. Harmadik eset: — Kiss János, a MÁV dol­gozója 1980. szeptember 5- én Medgyesegyházán, a vas­útállomáson, kocsirendezés közben az ütköző közé szo­rult. A jobb felső karja és a mellkasa sérült meg. Meg­halt. A baleset oka elsősor­ban arra vezethető vissza, _ hogy a tolatást végzők nem tartották be- az előírásokat. Lényegében tehát fegyelme­zetlenség, figyelmetlenség és az ellenőrzés hiánya okozta a bajt. Prókai Ferenc a példákkal csak érzékeltetni akarja, hogy az előírások betartásá­nak az elmulasztása milyen súlyos következményekkel járhat. Az SZMT munkavé­delmi felügyelősége a meg­előzésre, például új létesít­ményeknél az utak forgal­mának megszervezésére, se­bességkorlátozásra, a szállító járművek műszaki állapotá­nak rendbehozatalára, a szállítás vezetők és a gépjár­mű-előadók tevékenységé­nek javítására évente mint­egy 400—450 intézkedést kez- . deményezett. Érdemes meg­említeni egyebek közt, hogy a felügyelőség 21 gépjármű vizsgálatánál ötnek a veze­tőfülkéjében olyan guruló tárgyakat talált, amelyek a motor vagy a fék működte­tését akadályozhatták volna. (Emiatt 1979-ben Gyomán halálos baleset is történt.) Általános felhívást adott ki a felügyelőség a kerék­párok világításának ellenőr­zésére. Néhány vállalatnál a szocialista brigádok vállal­ták a dolgozók kerékpárjai­nak világítóberendezéssel való felszerelését. Azt is kez­deményezte a felügyelőség, hogy a vállalatoknak, mező- gazdasági üzemeknek azok a dolgozói, akik az utakról a sarat takarítják, sárga mel­lényt viseljenek. A „minden dolgozó köz­lekedik” elvből kiindulva olyan határozat született, hogy a munkavédelmi okta­tás keretén belül a közle­kedési szabályokat is oktatni kell. A gépkocsivezetőket pe­dig a munkakörüknek meg­felelően szükséges munka- védelmi oktatásban részesí­teni. Felhívás történt még arra, hogy a munkavédelmi vetélkedőket a központilag kiadott tesztlapok felhasz­nálásával szervezzék, és a legjobb eredményt elérőket díjazzák. A vetélkedőnek ezt a formáját megszerették a dolgozók. Prókai Ferenc a további tennivalókat a következők­ben határozza meg: — A vállalatok hozzanak létre forgalombiztonsági bi­zottságot, amely a balesetek megelőzésére dolgozzon ki javaslatot. A megelőzést se­gíti elő az is, ha a példamu­tató magatartást anyagi és erkölcsi elismerésben része­sítik a vállalatok, a fegyel- mezetlenkedőkkel, a szabá­lyok megsértőivel szemben pedig szigorúan fellépnek. Pásztor Béla Hatszáznyolcvanezer ven­dég kereste fel az idén a ha­zai kempingeket — tájékoz­tatta az újságírókat hétfőn a Kossuth Klubban Menyhárt Ádám, a Magyar Camping és Caravanning Club főtitkára. Mint elmondta, csökkent ugyan valamelyest a ven­dégforgalom az elmúlt év­hez képest, de örvendetes tény, hogy az ország Balato­non kívüli területén emelke­dett a belföldi, valamint a nyugati országokból érkező látogatók száma. A klub évről évre arra tö­rekszik, hogy növelje tagjai számát — ennek érdekében bővítette tevékenységét, mindenekelőtt a szervezett utazások körét. Ezek közül igen sikeres volt a júniusi görög—török üdülőtúra, va­lamint a jugoszláviai tábo­rozás. Népszerűek voltak a hazai üdülések' is, a klub tagjai közül jó néhányat! kempingeztek elsősorban Jászszentandráson és Ácsán. A főtitkár a továbbiakban kiemelte, hogy a klub az elmúlt év folyamán tovább erősítette jó kapcsolatait a hazai társszervekkel, főként a Magyar Autóklubbal — ennek eredményeként a ta­gok 1981. január 1-től saját jogon vásárolhatják meg az úgynevezett AIT-hitellevelet. A következő évi tervekről szólva a főtitkár hangsúlyoz­ta, hogy a klub változatla­nul fő feladatának tekinti a hazai kempingezők szolgála­tát. Mindenekelőtt a belföldi turizmus területén színese­dik a program: többféle ol­csó utazási lehetőség, jó né­hány érdekes kempingtalál­kozó várja a hazai országjá­rókat. Ez utóbbiak közül bizonyára sokakat vonz majd a júliusi szegedi talál­kozó, amelyen a népművé­szet barátai — határon in­nen és túl — kicserélhetik tapasztalataikat, s megismer­kedhetnek a város és kör­nyéke népművészeti, törté­nelmi nevezetességeivel. A külföldre szervezett utazá­sok körében a következő évben szaporodnak az üdü­lő jellegű túrák1, s a köruta­zások.

Next

/
Thumbnails
Contents