Békés Megyei Népújság, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-21 / 299. szám

1080. december 21., vasárnap NÉPÚJSÁG SPORT SPORT SPORT SPORT Amatőrök és prolik Egyre vastagabb borítékok A túlzottan magas költ­ségmegtérítések felvételével gyanúsított legjobb tenisze­zőket ugyan már 1928-ban Amszterdamban sem enged­ték indulni az olimpiai játé­kokon, de az első kifejezett hivatásos bemutatót Tilden csak 1931-ben hirdette meg. A húszas évek legendás hí­rű bajnoka egyben fősze­replője is volt ezeknek a mérkőzéseknek, és úgyszól­ván évről évre újabb és újabb ellenfeleket szerződ­tetett magának. A kétes ér­tékű bemutatók Tilden-cir- kusz néven szerepelnek a te­niszsport történetében. A második világháború után egy újabb hasonlóan világ­hírű wimbledoni győztes, az ugyancsak amerikai Jack Kramer vette át a felvirág­zó „üzlet” vezetését, s ettől kezdve már Kramer-cirkusz elnevezéssel folytak a bemu­tatók. A hatvanas évek ele­jén már olyan pénzemberek is bekapcsolódtak a vállal­kozás irányításába, mint az olajmilliárdos Hunt fivérek és társai. A bemutatók he­lyett versenyeket rendeztek, s már nem néhány játékost foglalkoztattak, hanem több tucat teniszezőnek biztosítot­tak kiváló kereseti lehetősé­geket. A profik egy ilyen vi­lágjáró csoportja (Rosewall, Anderson, Buchholz és Se­gura) 1963 nyarán a Kissta­dionban is bemutatta kivé­teles tudását. Közben a nem­zeti szövetségek és a hagyo­mányos versenyek rendezői a játékosok megtartása ér­dekében egyre vaskosabb bo­rítékokkal kedveskedtek az „amatőröknek”. Egyes, az amatőr státusukat pályafu­tásuk végéig megőrző bajno­kok a végén már csak heti több ezer dolláros teljesít­ményüktől függetlenül bizto­sított tiszteletdíjért voltak hajlandók pályára lépni. A nagy változás 1967 vé­gén történt. A teniszt, ezt a nagyszerű, minden színvo­nalon és életkortól függet­lenül űzhető, szórakoztató játékot, amely ez idő tájt már meghódította a világot, maguk a feltaláló angolok „forradalmasították”. Ügy döntöttek, hogy 1968-ra kö­zös versennyé nyilvánítják Wimbledont, az 1877-ben alapított hagyományos baj­nokságot: Az addig szigorú­an kitiltott profik, azaz a pénzdíjas versenyekre le­szerződtetett hivatásos teni­szezők is ráléphettek az All England Club megszentelt gyepszőnyegére. Az egyol­dalú határozatot néhány hó­nappal később a nemzetkö­zi szövetség kényszerűségből elfogadta, és ezzel megkezdő­dött a nyílt versenyek kor­szaka. Az egyes menedzse­rekhez, csoportokhoz évekre leszerződött hivatásos teni­szezők is lassan visszatértek az igazi versenyekre, s így a balkezes Rod Laver, a hatvanas évek nagyszerű baj­noka, 1962 után 1969-ben is­mét győzött Wimbledonban, sőt abban az évben a másik három nagy versenyt, az ausztrál, a francia és az amerikai bajnokságot is újra megnyerte, amivel a mai napig csak egyetlen tenisze­ző, az 1938-ban legyőzhetet- lennek bizonyult amerikai Don Budge dicsekedhet. Ezeken a versenyeken pon­tokat lehet szerezni, s az év végéig legtöbb pontot szerző nyolc teniszező a Mesterek Tornáján méri össze tudását. A versenyek rendezői köte­lesek a pénzdíjak egy bizo­nyos százalékát a közös alap­ba befizetni, amiből azután a naptári év végén megjutal­mazzák a legjobbakat. John McEnroe, az 1979-ben leg­több pontot szerzett húsz­esztendős ifjú bajnok példá­ul háromszázezer dollár ju­talmat kapott. A versenyek jelentőségét, a megszerezhe­tő pontszámot a pénzdíjak összege határozza meg. A naptár zsúfoltságára jellem­ző, hogy 1979-ben már 87 Grand Prix versenyt rendez­tek a világ különböző orszá­gaiban, s az egyes tornákon ötven és négyszázezer kö­zött változott a pénzdíjak összege, azaz több mint tíz­millióért folyt a játék. Stockholmban például a no­vember 4. és 10. között ren­dezett legutóbbi nyílt, két­százezres bajnokságon az el­ső helyezett Borg 35 000 dol­lárt és 200 pontot kapott. A második jutalma 17 500 dol­lár és 140 pont, a harmadi­ké 9100 és 80, a legjobb nyolc közé jutottaké 5075 és 40 volt. De még a harminc­két induló között az első fordulóban kiesettek is 1575 dollárt nyertek — papíron. A pénzdíjak meghirdetett végösszegéből ugyanis az egyes országokban fennálló törvényeknek megfelelően levonják az adókat. A leg­jobb teniszezők ügyeit min­den hájjal megkent ügyvé­dek intézik. Nem csoda, hogy vigyáznak keresetükre, hiszen például Borg, az öt­szörös wimbledoni győztes november 10-ig csak a ver­senyek pénzdíjaiból több mint félmilliót szedett ösz- sze, de Ivan Lendl, a kere­seti rangsor ötödikje is túl jár a háromszázezren. A versenyeken való részvé­tel lehetőségét és az indulást szigorú előírások szabályoz­zák. Az ATP (Association of Tennis Professionals), az­az a Hivatásos Teniszezők Szövetsége irányításában nemhiába ülnek a profi sport mindentudói, hiszen szabályzatuk mintapéldánya lehetne a sportolók szerződé­seinek. Ebben a kis füzet­ben a versenyző minden jo­ga, kötelessége és lehetősége pontosan rögzítve van. Még az is, hogy egy-egy verseny­ző egy évben milyen kate­góriájú viadalokon köteles elindulni. Az indulási lehe­tőséget a naprakész számító- gépes világranglista hátá- rozza meg. A ranglistát az egy évben, — mondjuk de­cember 1-től november 30- ig — szerzett pontok alapján készítik. A pontszámot ösz- szeadják és elosztják a tel­jesített versenyek számával. Felmerülhet a kérdés, ho­gyan bírálják a legjobbak ezt a fantasztikus, rengeteg utazással éd fáradsággal járó iramot, es vajon csak a pénz hajtja-e őket? Hadd válaszoljunk az irodalom iránt is érdeklődő, már több verseskötettel jelentkezett argentin Guillermo Vilas sza­vaival : „A pénz már nem játszik szerepet a mi játé­kunkban. Van éppen elég pénzünk ahhoz, hogy akár életünk végéig fényesen megéljünk belőle. A dicső­ség, a hírnév, a becsvágy, a győzelem érdekes számunk­ra egyedül...” Vad Dezső Rosco Tannert (képünkön) 1979-ben csak hajszál választotta el attól, hogy zsebre vágja a wimbledoni győzelemért járó tiszteletdíjat. Borg azonban jobban összpontosított flz NB I eredményei Diósgyőr—Ferencváros 0— 0, Csepel—MTK VM 1—1 (0—0), PMSC—Nyíregyháza 2—2 (1—0), Debreceni MVSC —Zalaegerszegi TE 3—1 (0—0), Vasas—Dunaújvárosi Kohász 4—1 (3—1), Videoton —Kaposvár 4—1 (1—0). * * * Az NB I osztályú labda­rúgó-bajnokság 20., befejező fordulójából szombaton le­játszott 6 mérkőzés után véglegessé vált, hogy a Vi­deoton fordul az élen, mö­götte a Ferencváros és a Va­sas sorakozik fel a 2. és a 3. helyen — a vasárnapi két mérkőzéstől függetlenül. A TÁBLÁZAT Állasa: PILLANATNYI 1. Videoton 20 13 4 3 39-20 30 2. FTC 20 11 7 2 43-18 29 3. Vasas 20 11 6 3 44-22 28 4. Bp. Honv. 19 11 3 5 34-19 25 5. Békéscsaba 20 9 5 6 27-23 23 6. Nyiregyh. 20 8 7 5 18-14 23 7. Ü. Dózsa 20 7 8 5 37-33 22 8. Tatab. 19 7 7 5 23-18 21 9. PMSC 20 6 7 7 23-25 19 10. Debrecen 20 7 4 9 21-23 18 11. Volán 19 6 5 8 25-31 17 12. ZTE 20 7 3 10 31-39 17 13. Csepel 20 5 6 9 23-24 16 14. Rába ETO 19 4 7 8 20-23 15 15. Diósgyőr 20 4 7 9 15-28 15 16. MTK VM 20 3 7 10 15-31 13 17. Dunaújv. 20 4 5 11 25-48 13 18. Kaposvár 20 4 4 12 22-46 12 Incidens MeranAban Az olaszországi Meranó- ban pénteken este megnyi­tották a Korcsnoj—Hübner sakkvilágbajnok-jelölti dön­tő páros mérkőzést. Az ün­nepséget azonban incidens zavarta meg: Korcsnoj tá­volmaradt. A Nemzetközi Sakkszövetség izlandi elnö­kének, Olaffsonnak küldött telexüzenetében tiltakozott az ellen, hogy a FIDE á Fü- löp-szigeteki Florendo Cam- pomanes-1 nevezte ki a szö­vetség képviselőjének erre a tornára. Véleménye szerint ugyanis Campomanes, aki 1978-ban a manilai VB-dön- tőn az egyik szervező volt, több alkalommal előítéletét nyilvánította ki vele szem­ben — a világbajnoki címet védő szovjet Karpov javára. Viktor Korcsnoj más FIDE-képviselő személyé­nek kijelölését kérte. * * * A hollandiai Groningen- ben lejátszották a második fordulót a junior sakk Euró- pa-bajnokságon. Ezúttal már bemutatkozott a mezőnyben a magyar színeket képviselő Károlyi Tibor is, és győze­lemmel kezdett: nyert az ír Delaney ellen. Károlyi az el­ső fordulóban ugyanis nem ült asztalhoz, mert ellenfele, a luxemburgi Michel Karp csak késve érkezett a nem­zetközi tornára és Károlyi — nagyon sportszerűen — be­leegyezett abba, hogy ezt a játszmát hétfőn bonyolítsák le. Károlyi jelenleg egy pont­tal és egy elmaradt játszmá­val a 9. helyen áll. Vezet a szovjet Andrianov és Pigu- sov, valamint a svéd Akeson, a nyugatnémet Bischoff és a bolgár Danailov 2—2 ponttal. * * * A 14. fordulót rendezték meg pénteken az országos férfi egyéni sakkbajnoksá­gon. A nap kiemelkedő ese­ménye volt a 13 forduló után élen álló Lukács Péter­nek és Horváth Tamásnak összecsapása. A játszma dön­tetlenül végződött, ezzel Lu­kács megszerezte a bajnoki címet, mivel az utolsó for­duló előtt 1,5 pont az előnye. Az élcsoport állása: Lu­kács 9,5, Horváth 8, Grósz- péter és Hazai 7,5. PÁLYHSZÉUEGYZET Osztályzat kosárlabdából Talán egyetlen sportág sem kötődik annyira az iskolá­hoz, mint a kosárlabda. Valószínűleg azért, mert a ha­gyományok is így hozták, de a tradídónak mindig van valami nagyon ésszerű oka. Nem kell persze alábecsülni a divat jelentőségét, hiszen ami az Egyesült Államokban, a yale-i vagy a princetowni egyetemen sikk volt, azt il­lett átvenni a kevésbé híres egyetemeken is. Meg persze a tehetősebb középiskolákban. Magyarországon sem volt ez másként. Nagy múltú kö­zépiskoláinkban ringatták a sportág bölcsőjét, és így kerültek aztán a kosárlabdát kedvelő fiatalok az egye­temre. Itt már nem mindig várták tárt karokkal őket, s ez azzal magyarázható, hogy az egyetemen a testkultú­rának még általában akkora sem volt a jelentősége, mint a gimnáziumokban. Például két év után hiányzott a testnevelési óra. De máris elcsúsztam az ésszerű okok fejtegetése felé. S akkor hadd ernlítsem a másik okot is, amiért az iskola és a kosárlabda között oly szoros a kapcsolat. A magas emberek játéka eléggé teremhez, csarnokhoz kötődik. Ez pedig itthon, de külföldön is ál­talában az iskolák tulajdonában van, ami nem is baj. Elvégre a sportolás megkedveltetésére legalkalmasabb és legfontosabb korszakot az iskolás jelenti. Aki tehát a kosárlabdasport Magyarországon lezajlott fejlődését, és sajnos, bizonyos fokú visszafejlődését elemzi, az óhatat­lanul belekap az iskolai sport nehézkes fejlődésének ne­héz kenyerébe is. Sajna ezzel, amennyire tudom, senki nem foglalkozott. Pedig akkor feltehetően előbbre lép­nénk, s nem rekednénk meg — elsősorban férfi — ko­sárlabdázóink kudarcai fölötti siránkozásnál. A kosárlabda, ezt külföldön példák igazolják, közép­iskolákban és főként egyetemeken, no meg a hadsereg­ben virágzik. De az alapokat valahonnan hozni kell, el­sősorban tehát a középiskolából. Ehhez szerek és jó test­nevelő tanár kell. Ugye milyen ismerős mindez? Hiszen oly sok más sportágra elmondhatjuk ugyanezt. Az isko­lákban kevés a tornaterem, s már itt elakad a szekér. De ha van, akkor még mindig kell hozzá a szakképzett testnevelő tanár. Aki ráadásul szereti is a kosárlabdát. Ennek sem vagyunk bővében. De tételezzük fel, hogy mindez együtt van, s az ígéretes tehetség egyetemre pá­lyázik. Vajon valamennyi egyetem egyformán a kosár­labda otthona? Bizony, nem. És aki történetesen nem a műegyetemre kerül, annak már jóval nehezebb a dolga. S hol van arra a biztosíték, hogy a jelölt műszaki ér­deklődésű lenne? Meg, hogy meg tud felelni az ottani követelményeknek is? Szóval, az esetleges tehetség útja egyáltalán nem volt zökkenőmentes, és persze ma sem az. A tehetségek felkutatásában nagyon fontos szerepet játszanak a sportiskolák, de önmagában véve ez még mindig elég soványnak tűnő bázis, kevés a jól működő, I. és II. osztályú bajnokság folyamatos vércseréjéhez. Persze, nem vitás, hogy a szórásán vett élvonalban a férfiaknál erkölcsi, anyagi okai is vannak az elkényel­mesedésnek. Kevés az igazán nagy tehetség, aki pedig kivételes adottságú játékos, annak kivételezett a hely­zete is. Ránky Mátyás, a hazai kosárlabdasport egyik legtehetségesebb szakembere . az Egyesült Államokban járt tanulmányúton: Tervekkel, korszerű módszerekkel felvértezve érkezett haza. Itthon azonban egyrészt, ha körülnézett, jóval szerényebb képességű játékosokat ta­lált, másrészt azok nem vállalták valami lelkesen az új­szerű edzésmunkát. Szép csöndesen elszabotálták. De ez már az élvonal ellentmondásossága, és hasonló visszás­ságokat sejtet, mint amilyenek más, sikeresebb sport­ágakban is felbukkannak. A legtanulságosabb az, hogy a kosárlabdasport az is­kolákhoz kötődik, az ott folyó sportéletet tükrözi, mint az ott leginkább honos játékét. Bele kellene nézni ala­posan ebbe a tükörbe! S az osztályzat, amit a kosárlab­dáról, no meg az iskolai sportról kiállíthatunk, minden, csak nem jeles. Ez azonban évek hosszú sorának mu­lasztása, és nem elsősorban a tanárokon múlott. Cunningham büntetése A Real Madrid vezetése 1 millió peseta (25 ezer nyu­gatnémet márka) pénzbünte­téssel és egyhónapos eltiltás­sal sújtotta a színes bőrű szélsőjátékosát, Laurie Cunninghamot. Cunnin­gham bűne az volt, hogy a jobb térdén elvégzett operá­ciója után nem sok idővel diszkóban találtak rá a klubvezetők, ahelyett, hogy pihent volna. Ilyen súlyos büntetésben még egy madri­di játékos sem részesült. Cunningham így fogadta a pénzbírságot: „Nem hiszem; hogy valami rosszat tettem volna, ennek ellenére elfo­gadom, hogy megbüntettek. Az idő gyorsan múlik, és bi­zonyos vagyok benne, ha is­mét jól játszom, teljesen re­habilitálom majd magamat.” Röviden ......... A legjobb négy között a tolnaiak. A belgiumi Coren- ne-ben négyszáz néző előtt női asztalitenisz BEK-mérkő* zésre került sor a 3. forduló­ban. A magyar Tolnai Vörös Lobogó nagyszerű játékkal « 5—2-re nyert a hazaiak hat­szoros bajnoka, Palette Stave ellen. A magyar győ­zelmeket Bolvári és Balogh (2—2), valamint Kiss aratta. * * * Az uruguayi hatóságok négy férfiből és három nő­ből álló terrorista csoportot vettek őrizetbe, akik a de­cember 30-án kezdődő mini VB-vel kapcsolatban labda­rúgó-funkcionáriusokat akar­tak elrabolni. Így akarták magukra irányítani a figyel­met, hogy majd cserébe po­litikai foglyokat kérjenek. BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Az MSZMP Békés megyei Bizottsága és a Békés megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Enyedi G. Sándor. Szerkesztőség: Békéscsaba. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. szám, 5601. Telelőn: 12-196, 12-035, főszerkesztő: 11-021. Kiadja a Békés megyei Lapkiadó Vállalat, Békéscsaba. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. szám, 5601. Telefon: 11-051. Felelős kiadó: dr. Arpási Zoltán. Ter­jeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hirlapkézbesitő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetői díj egy hónapra 30 forint. Kner Nyomda Dürer üzeme, Békéscsaba, Szerdahelyi utca 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál. INDEX: 25054 ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem érzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
Thumbnails
Contents