Békés Megyei Népújság, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-14 / 267. szám

1980. november 14.. péntek így kerek Méhkerék Fotó: Veress Erzsi Három évtized tükre II SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságának kiadványa Micsoda házsorok! Ez a nagy, négyablakos vadonat­új. Mellette az az alacsony kis véggelház régen épülhe­tett, de frissen tatarozva fe­szít szomszédja mellett. Űj vagy felújított itt szinte min­den épület, s színre, formá­ra ízléses. A Damjanich ut­cában a gesztenyefák alatt sok szoknyás nénike ballag. „Buna ziua!" — köszön rá á szembejövő öregasszony. Megállnak, románul pörge­tik a szót. Méhkeréken,. me­gyénk román nemzetiségű községében vagyunk. * * * Hol találhatjuk a méhke­réki fiatalokat? Természete­sen első utunk a Nicolae Balcescu Tsz központjába vezet. — A fiatalok? Hát, az utóbbi időben, mióta sikerült korszerűsíteni a gépparkot, jönnek vissza a faluba, a tsz-be, illetve itthon marad­nak — mondja az elnök, Orosz Mihály. — Körülbelül 60 fiatal van nálunk, a dol­gozó tagoknak úgy 20 száza­léka. De a szerepük nagyobb, mint az arányuk, mert az új gépeket szinte kizárólag ők kezelik. Aztán dolgoznak még a juhászatban, meg a baromfitenyésztésben. — Működik-e KlSZ-szer- vezet? — Persze, van egy községi alapszervezet. De hogy kö­zelebbről mit csinálnak, azt Bóka Marika, a titkáruk tud­ná jobban. Ó pedagógus, az iskolában megtalálják. Vége a tanításnak. A ta­nári szobában Marika éppen Netye Györggyel, a könyvtá­rossal tárgyal. — ö az agitációs és propa­gandafelelősünk — mutatja be a fiatalembert, majd az iskolával szemközti könyv­tárba invitálnak bennünket. — Sok az eljáró, aki Gyu­lán, Csabán dolgozik, ök a munkahelyükön KlSZ-tagok. Akik pedig tanulnak — ná­lunk egyébként szinte száz- százalékos a továbbtanulás —, azok az iskolában KISZ- esek — sorolja Marika. — Területi alapszervezetünkben 29-en vagyunk, többen a tsz-ből, aztán meg a tanács­tól, és van néhány eljáró is. — Pedagógus is? — Nem, ők nem. — Saját megítélése szerint jó a KlSZ-munka? — Hát — bizonytalanodik el —, nem nagyon. Ennek személyi oka is van; nem (tudtam kellően odafigyelni. Az viszont mindenképpen mlítésre méltó, hogy a ne­ves méhkeréki ifjúsági nép­táncegyüttesben minden má­sodik fiatal KISZ-es. Az együttes tagja a 19 éves Kondoros Sándor is. Szak­máját tekintve géplakatos, a foglalkozása pedig: traktoros a tsz-ben egy modern Rába- erőgépen. — Régóta, 5 éve táncolok — mondja a bajszos, sötét hajú fiatalember —, a gyu­lai román gimnázium együt­tesében, meg itthon is. Ha ezt megszereti az ember, ne­héz abbahagyni. Én pedig nagyon szeretem járni- az ap- rózót, meg a többit. És per­sze a társaság is jó. * * * Az itt élő emberek szinte kivétel nélkül tősgyökeres méhkerékiek. „Egy kezemen meg tudnám tán számolni, ki nem idevalósi — így mondta a tsz-elnök —, pél­dául a gyógyszerészek, meg á fiatal orvos.” — Igen, gyulai vagyok — dől hátra az orvosi rendelő foteljében dr. Stein Tamás körzeti orvos, és gyermek­szakorvos. — 1972-ben vé­geztem, majd a gyulai kór­házban dolgoztam, onnan ke­rültem ide 1976-ban. Szolgá­lati lakást kaptunk. — Milyen volt itt a kez- . dés? — Eleinte voltak nyelvi problémáim, kézzel-lábbal magyaráztuk egymásnak, de a legszükségesebb szavakat már megtanultam. Persze az óvodás lányomat még nem­igen értem, amikor románul versel, mesét mond. — Hogy érzi itt magát? — Jól! Megszoktam, meg­ismertem az embereket, meg se fordul a fejemben, hogy elmenjek innen. Eléggé zárt ez a közösség, összetartóak a méhkerékiek, de akit egy­szer befogadtak, annak nyert ügye van. * * * Ki ne lenne kíváncsi egy fiatal juhászra? Irány tehát a falu széli juhászat, ahol Rozin Lászlót keressük. — Ott jön ni! — mutat a közeledő sárga Zsigulira az .ágazatvezető. — Régen szamár, most autó? — Na, elkelne egy szamár is. Vennék, de nem kapni! — vágja rá a kerek arcú, fény­lő fekete szemű fiatal ju­hász. • ­Ballagunk a hodály felé, közben mesél: — Berettyóújfalun tanul­tam a szakmát, 15 éve va­gyok tsz-tag. Ez a juhászat •olyan mesterség, itt nagyon türelmesnek kell lenni, hogy az ember ki tudjon jönni a jószággal. Szóval ezt szeret­ni kell — szögezi le, már a hodályban, és felkap egy bá­rányt. Dr. Stein Tamás — Szórakozás, nyaralás? — Á — tolja följebb a svájcisapkát —, ilyen munka mellett nincs rá nagyon idő. Legjobban még ünnepekkor, vagy ha lakodalom van. — Milyen itt egy lagzi? Körénk gyűlik a többi ju­hász is, egymás szavába vág­va mesélnek: — Először is, ugye, ha nem adják a jányt, meg kell szöktetni. Lakoda­lom, az most vót két hete, egy 360 személyes. Előtte van a nagy készülődés, sát­rat állítani, tésztát csinálni, süteményt. Először van a tyúkleves, aztán a birkapör­költ, az soha el nem ma­radhat ! Kedves barátaimat, egy tudós házaspárt kerestem fel a minap. Ültünk a fara­gott bútorokkal,' tányérgyűj­teménnyel gazdagon beren­dezett nappaliban, az abla­kon gyéren világított be a késő őszi napsugár. Az ud­varban a szivárvány min­den színében pompáztak a fák, bokrok lombkoronái. A kert szépségéről, a gyü­mölcsfák hasznosságáról be­szélgettünk, amikor váratla­nul megszólalt a ház asszo­nya: — Megkínálhatom egy kis aszalt szilvával? Mielőtt kimondtam volna, hogy kérek szépen, összefu­tott számban a nyál. Aszalt szilva! Mennyei eledel. Hogy is történhetett, hogy évek óta nem ettem! Pedig valamikor az év döntő többségében né­pes családunk egyik fő táp­láléka volt. Észre sem vettem, hogy mikor került elém a drága csemege, olyannyira hatal­mukba kerítettek a gyer­mek- és ifjúkori emlékek. A szabolcsi kis faluban, a Túr folyó partján — ahol születtem és nevelkedtem — nemcsak a hétszilvafás kur­tanemesek portáján sorakoz­tak a szilvafák, nem hiány­zott ez az igénytelen gyü­mölcsfa a legszegényebb em­A BÉKÖT-részIegben — Azt is mondjuk el, hogy előtte, péntek este, régi szokás szerint, összejönnek a fiatalok, mulatnak egyet, ál­talában a menyasszonynál. Táncolnak, énekelnek. — Például? Vonakodnak, aztán Roxin Laci elkezdi: „Saracai ini­ma ...” — ez arról szól, hogy szegény szívem megint el­kezdett fájni. Persze romá­nul másképp jön ki! — ne­Kondoros Sándor vet jóízűen a fiatal juhász saját produkcióján. Visszafelé a faluba útba­esik a BÉKÖT-részleg, ahol szinte csak fiatal nők dol­goznak. — Huszonkét bedolgozónk van, a többiek kilencen meg idejárnak — mutat körbe a lakószobából átalakított mű­helyben Kozma Éva részleg- vezető. A belső sarokban ül Mar- tyin Mária. — Mire költi a keresetét? Magamra. Stafírung? Azt a szülők veszik, itt az a szokás. Szórakozni a presz- szóba, diszkóba járunk, ha járunk. De ez a presszó ki­kér udvarából sem. A te­nyérnyi ablakokkal „kukucs­káló”, hófehérre meszelt, szalmatetős kis házak és gé- meskutak elmaradhatatlan társai voltak a szilvafák. Szinte minden évben bő termést adtak, különösen az apró szemű, nagyon édes gyümölcsöt termő fafajták. Amikor elkezdett érni a szilva, úgy indultunk a me­zőre, hogy a kenyér mellé egy tarisznya szilvát szed­tünk. Nagyon szerettük az egészséges, tápláló, hamvas­kék gyümölcsöt. Szilvaérés­kor a sokgyermekes, szegény családoknál enyhült az ét­kezési gond. A tartósítás első fázisa az aszalás volt. Leszedtük a szilvát, és kenyérsütés után, amíg meleg volt a kemence, beraktuk. Szilvaaszalásra kü­lön kast fontak fűzfavessző­ből. Egy-egy adag teljes megaszalásához többször be­sütöttük a kemencét. Csak úgy lehetett biztonsággal tá­rolni, ha elpárolgott a ned­vesség, és alaposan megrán­cosodott a szilva bőre. Anyám — a helyi szoká­soknak megfelelően — vá­szonzsákokban, a padláson tárolta az aszalt szilvát, az aszalt somot és- kökényt. Ko­ra ősztől nyár elejéig heten­te kétszer-háromszor főztük esi, egy nagyobb zenés hely kellene. Folyton tv-t nézni, olyan unalmas! Persze na­gyon sokan rendszeresen Gyulára járnak szórakozni, kocsival nem távolság. A másik Marika már férj­nél van, Rúzsa Tivadarné az asszonyneve. Négyéves kislá­nya óvodás. — Minden gyereket fel­vesznek? — Nem, csak akinek a szü­Roxin László lei dolgozni járnak, meg az iskolába kerülőket. Kicsi az óvoda, nem fémének. * * * Már sötétedik, amikor be­kopogunk Bóka Mihályné ta­nácselnökasszonyhoz, ország- gyűlési képviselőhöz. — Az eljárókkal együtt körülbelül 180—200 fiatal él Méhkeréken. Hogy mi a vé­leményem róluk? — ismétli meg a kérdést. — Szerintem az átlagnál jobban szeretnek dolgozni, törekvőek. A vi­selkedésükben sincs kivetni­való. Nem jobbak, de nem is rosszabbak, mint általá­ban az ifjúság ... Tóth Ibolya a tejjel habart szilvaciberét, vagy együtt főtt a szilva, som és kökény. A ciberés napokon azon versenyeztünk mi, gyerekek, hogy ki men­jen a padlásra aszalt gyü­mölcsért. Mert bármilyen so­kat aszaltunk, anyánknak nagyon be kellett osztani, hogy sokáig eltartson. Aki felment a padlásra, saját zsebbe is „csempészhetett" egy-egy fél marékkai — ezért volt a nagy vetélkedés. A szérűskertben, a szalma­kazal mögé rejtőzvén fensé­ges eledel volt elszemelgetni a zsebre dugott aszalt gyü­mölcsöt ... A szilvatartósítás második folyamata a lekvárfőzés volt. Az én falumban történelmi hagyományai voltak a hete­kig tartó lekvárfőzésnek. Ka­lákában csináltuk, több csa­lád összefogott, éjjel-nappal tüzeltünk a kertben felállí­tott rézüst alatt, és felváltva kavartuk az édes illatú, ro- toygó lekvárt. A sok szilva­szedéstől izomlázunk volt, de éjjel-nappal talpon vol­tunk, soha nem éreztünk fáradtságot. A lekvárkavaró est való­ságos népünnepély volt. Ma sem értem, hogy nem untuk meg a sok cibereevést. Egy­máshoz is átmentünk, szinte minden üstből ettünk kósto­lót. Esténként összejött a fiatalság, szólt a citera, szállt a dal, s izomláz ide, izomláz oda, az üst körül hajnalokig roptuk a táncot. Az öreg­asszonyok és öregemberek A társadalombiztosítás szakszervezeti irányításának 30 éve címmel nemrég ma­gas igényességgel szerkesz­tett kiadványt jelentetett meg a SZOT Társadalombiz­tosítási Főigazgatósága. Az országos konferencián el­hangzott beszédeket, a rend­kívül szemléletes ábrákat, grafikonokat és a tanácsko­zás egy-egy pillanatát meg­örökítő fényképeket tartal­mazó mű tulajdonképpen egy nagyobb lélegzetű szám­vetésnek tekinthető, amely egyebek között hazánk dol­gozóiról, egész lakosságáról való szociális gondoskodás és az ezzel kapcsolatos szerte­ágazó ügyintézés eddigi ta­pasztalatait, eredményeit ösz- szegzi. Társadalombiztosítási rend­szerünkön belül — a kívül­állók szemében — talán nem is annyira politikai, ideoló­giai, jogi, egészségügyi stb. területen, mint inkább az ál­lami költségvetés alakulásá­ban a legszembetűnőbb a fejlődés. Míg 1950-ben 2 milliárd 272 millió forint ju­tott társadalombiztosításra, most várható, hogy az ilyen jellegű kiadások összege 1980-ban megközelíti ,a 70 milliárd forintot. ' Milyen óriási méretű erő­feszítések jellemezték a szervezeti, irányítási és fel­ügyeleti rendszer egységesí­tésére irányuló törekvése­ket? E témával kapcsolatban is bő tájékoztatást és nagyon jó történeti áttekintést kap­hatunk az említett könyv alapján. A szakszervezetek egészségügyi feladatait, a termelőszövetkezetek és a társadalombiztosítási szervek kapcsolatait, a lakosság kö­rében végzett felvilágosító munka tapasztalatait, a bi­zalmiak és a bizalmihelyette­sek tennivalóit ismertető írá­sok között Békés megyei helyzetet feltáró fejezetet is találunk. Bocskai Mihályné az említett konferencián ar­ról beszélt, milyen a Szak- szervezetek Megyei Taná­csának irányító-ellenőrző te­vékenysége megyénk társa­dalombiztosítási és egészség- ügyi ellátásában, a mozgal- ■ mi és ügyviteli munka terü­letén. Az SZMT titkára töb­bek között szólt a SZOT-ha- tározatok végrehajtásának ellenőrzéséről is. Ezzel össze­függésben megjegyezte: „ ... a javulás ellenére sok kíván­nivaló van, ez sajnos egész mozgalmi munkánknak is gyengébb része. A beszámol­tatást és a helyi ellenőrzést például különösen hatéko­nyan végeztük a táppénzfe­gyelem szilárdítása érdeké­ben... ” A társadalombiztosítás szakszervezeti irányításának 3 évtizedét bemutató könyv nemcsak a társadalmi akti­vistáknak, ügyintézőknek, hanem a szociálpolitikai kér­dések iránt érdeklődő laiku­soknak is számos érdekes, részletekbe menő informá­ciót nyújt. Oi cikkek az ÜFOR-nál Őszi-téli kínálat autósoknak Lapunkban már beszámol­tunk arról, hogy jól felké­szült az ÁFOR a fűtési idényre. Napjainkban azon­ban a hidegebb őszi-téli idő­szakban is útrakelnek az emberek. Régebben azt tar­tották: a tél hét csapás a gépkocsival közlekedőknek. A befagyott hűtővíz, a meg­dermedt olaj, az erőtlen ak­kumulátor, a jégvirágos ab­lak valóban megkeserítette az autósok életét. nagyon szerettek ilyenkor velünk lenni. Szívesen vál­lalták a kavarás ügyeletét, csak hallhassák dalolásun­kat, láthassák: ki hogyan ropja a csárdást. Gyakran ők is bekapcsolódtak a nótá­zásba. Ha pihentünk egy kicsit, akkor meséltek a sa­ját ifjúságukról, a régi nép­szokásokról. Százszor, ezer­szer hallottuk, de soha meg nem untuk. Ettől az időtől, ha kukori­cát törni, szárt vágni vagy egyéb mezei munkára indul­tunk, a tarisznyánkból nem hiányzott a bögre szilvalek­vár. Emlékszem, mázsaszám­ra főzött minden nagy csa­lád szilvából lekvárt. Hatal­mas cserépszilkékbe rakták, és kamrákban erre a célra felszerelt polcokra rakták. A szilvalekvár ugyancsak fő eledel volt minden sze­gény ember házában. Ettünk búza- és kukoricakenyérrel, puliszkával, sütöttünk lekvá­ros kalácsot, főztünk lekvá­ros derelyét, gombócot. Ha lekváros fánkot sütött édes­anyámhoz már nagy ünnep­nek számított. Ettük, és na­gyon szerettük a lekvárt számos változatban. Merengéseimből a háziasz- szony kedves szava „hozott vissza" a mába. — Ízlik? — Nagyon. Szilvalekvárt nem főztek? — De főztünk, mégpedig ősi hagyomány szerint — rézüstben! Ary Róza Ma már korszerű kenő- és hajtóanyagok, tisztítószerek állnak rendelkezésre, hogy ezek a kellemetlenségek megszűnjenek. Milyen az ÁFOR kínálata ezekből a a cikkekből? Nos; megfelelő mennyiséget, ajánlanak a ha­zai M—SE 10 W/4-es úgyne­vezett több fokozatú, hideg­ben és melegben egyaránt használható motorolajból. A külföldiek közül az AGIP F—1 és a BP Super Visco az ideális kenőanyag. Ezek az olajok nemcsak az indítást könnyítik, hanem hozzájá­rulnak a benzintakarékos­sághoz is. Természetesen speciális „étrendet” kíván a motor hajtóműve és sebes­ségváltója. Megfelelő válasz­tékban árusítják a Hykomol K—80-as hajtóműolajat. Talán a legfontosabb min­den egyéb autóskellék közül a megbízható fagyálló fo­lyadék. Ezt bizonyítja, hogy az ÁFOR-kutak egy-egy téli idényben 10 millió forint ér­tékű ilyen árut értékesíte­nek. A többféle folyadék kö­zül érdemes megemlíteni az ÉVI—90 és az Autóglikol 90- et. Az őszi-téli autófelszerelé- si és -ápolási cikkek válasz­tékát a MEDIKÉMIA Szö­vetkezet gyártmányai gazda­gítják. Lehet kapni többek között a szórópalackos jég­telenítőt, valamint a fagyál­ló és jégoldó koncentrátu- mot, amely mínusz 20 fokos hidegben is lehetővé teszi az ablaktörlő működését. Az autósboltok is felké­szültek az idényre. Elegendő hűtőtakaró, sárvédő gumi, jégoldó áll rendelkezésre. Újabban elektromos fűtésű páramentesítőket is' árulnak a hátsó ablakokra. Sajnos, a kimondottan téli mintázatú gumiabroncsokból nincs ele­gendő, de univerzális radiál- abroncsokat lehet kapni. A leggyakoribb gépkocsitípu­sokhoz az akkumulátorokat Budapesten két, vidéken pe­dig 24 'töltőállomáson szerez­hetik be az autósok. Aszalt szilva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents