Békés Megyei Népújság, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-10 / 263. szám
1980. november 10., hétfő Fizess és fuss! Egy nap a Skála-Expóban November 12-17.: Magyar-bolgár barátsági hét megyénkben A reklám megtette a hatást. Sűrű fillér többet ér, mint a ritka forint. Várja önt Budapesten az Expo- áruváros. Fizess és vidd! Márkás magnókazetták, dezodorok és szappanok'.# Olcsóbban az Expóban! Ki tud ennek ellenállni? Hétfő délelőtt van. Sokad- magammal én is ott állok az Örs vezér téren. A szapora hóesésben vagy 300-an várunk a 100-as autóbuszra. A „sűrített” járat majdhogynem félóránként közlekedik. A felszállásnál elszabadul a pokol. Gyermeksírás, asz- szonysikoly, férfikáromkodás. Sebaj, az ember úgy is sok mindent kibír, küzdelemre született. Különösen egy Wrangler, néhány Grüner Apfel és Agfa reményében. Cipő harmincért A kőbányai vásárváros A pavilonját már fél 12-kor ellepi az embertömeg. Az előtérben büfé, játék- és pénzváltó automaták, körhinta. Bömböl a zene. Kosarat ragadok és irány az S mo- dellház. Nem tudok bejutni, hiszen legalább 100-an állnak előttem. Mi ez nekem! Égy ugrás a hanglemezosztály. Szerényen kérem: — Nyugati poplemez, esetleg Sonik magnókazetta ... A csinos eladónőnek nevet a szeme: — Majd 15-e után — csicsergi és faképnél hagy. Korai lenne feladni. Már bent járok1 a műszaki áruk között. A vidéki bácsi a „Több fény, kevesebb energiával” felirat előtt meditál. A csupasz fénycsőarmatúrákat nézi, és sehogyan sem érti az egészet. Szólnék hozzá, de oldalba löknek. Menni kell tovább. A hatalmas turkálók fölött villámgyors kezek1 és mosolygó arcok. — Györgyi, idenézz! Egy pár cipő 30 forint — kiabál a fiatalember a feleségének. Az meg csak a vállát vono- gatja. — Bolond vagy, ennyiért még tűzrevalónak is megéri — dörmög és visszadobja a fehér menyasszonyi cipőt. Feltűnnek a testápoló sze- Irek elegáns dobozai. Valaki [finoman bokán rúg. Egy hú- jzás, kettő... Nem látom a fejektől a Fa-t. Kiderül, hogy nincs semmiféle nyugati álomdezodor és -szappan. Fanyalogva rakják a kosárba az Amót. A fiatal lány magához szorít egy Icsomag Óceán fogkrémet, szaggatja róla a celofánt. — Adna belőle? Hám néz megvetően, és meglódítja a kék tubust. Elkapom. A játékosztályon a vékony fiúcska szorosan öleli a pöttyös futball-labdát. Az istennek se akarja elengedni. Rodolfó mutatványát leértékelték' 440-ről 260 forintra. Abból is akar. Ha most eltűntetne egy bűvész ... De nem. Sodródom az élelmiszerek felé. Van itt minden, ami szem-szájnak ingere. Szaloncukor, Mikulás-csomag, bolgár és szovjet pezsgő, külföldi sörkülönlegességek, olasz bébiétel. Míg ámulok, a lábamra tolják a megrakott bevásárlókocsit. Egy óra elmúlt. A pénztáraknál hosszú sorok kígyóznak. Fizetek, és futok föl a galériára, Hauck István igazgatóhoz. Ki mit talál? A titkárnő egykedvűen bámul ki az ablakon. A főnök telefonál, intézkedik. Aztán készségesen válaszol a kérdéseimre. — Hogyan jutott eszükbe, hogy úgynevezett diszkontáruházát hozzanak létre? — Ezt nem mi találtuk ki. A fejletteb nyugati országokban régen csinálják'. A forgalmas autópályák közelében, könnyen megközelíthető helyen, földszintes raktárakban kínálják a portékát. Itt nincs nagy elegancia, kevés az eladó. Az alacsony költségek miatt aztán olcsóbb, nagy tömegű árut hoznak forgalomba. — Nálunk is beválik? — Ügy látszik, igen. A 6 ezer nagy- és a 14 ezer négyzetméter kiskereskedelmi eladóterületen 220 milliós raktárkészlettel várjuk a vásárlókat. Mintegy 30 ezerféle cikket ajánlunk, a Skála Áruház százezerjével szemben. Mégis az első napon 25 millió forint értékű áru talált gazdára. Ennek csupán a felére számítottunk. — A hirdetés egy kicsit csalafinta... — A hónap közepére érkeznek meg a beígért testápolók, külföldi játékok, ruhaneműk'. A Crem 21-et éppen ma rakják ki. Viszont a lényeg az: ki mit talál a polcokon, méghozzá kedvezményes áron. Örülünk, ha ezzel is hozzájárulunk a karácsonyi csúcsforgalom zökkenőmentes lebonyolításához. Elindulunk a „C and C”, azaz a nagykereskedelmi árucsarnok felé. Állami, szövetkezeti és magánkereskedők tolják, húzzák az áruval megrakott kocsikat. Az igazgató elégedetten mondja: — A 12 társult vállalat mindegyike a vártnál nagyobb forgalmat ért el. A budapesti FÜSZÉRT október , 31-én 3 óra alatt félmillió forint árut adott el. A győri FERROVILL képviselője röviden fogalmaz: — Jó lenne, ha 5 évig egyfolytában itt lehetnénk... A CENTRIKÖT-nek 4 milliós raktárkészlete van felsőkötött-, rövid- és bébi- ■ árukból. Jozefik Béla helyettes igazgatónak szintén jók a benyomásai: — Lassan beindul a gépezet. Az első napon legalább 350 ezer forintért adtunk el különféle ruhaneműt. Ma a duplája is meglesz. Egyébként a vevők 70 százaléka kiskereskedő. A Divatáru Nagykereskedelmi Vállalat raktárában Ster Katalin fogad, aki „civilben” eladási ügyintéző. — Mit szól a „Fizess és vidd !”-rendszerhez? — Nagyon ötletesnek tartom. Összesen 300—350-féle cikket kínálunk, közöttük olyat is, amit nehezen lehet beszerezni. Ilyen például a gyerek orkánkesztyű. A monori kiskereskedő házaspár kicsit tétován nézelődik. — Vásározók vagyunk — szólal meg a férj. — Most vehetnénk nyári árut is, de kinek van annyi pénze. Még szokatlan a „terep”. — A Corsó cipővel jól jár? — kérdem a nagykereskedelmi vállalat raktár- vezetőjét, Benkovics Miklóst. — Jelenleg 31 modellünk van. Két raktári dolgozó, egy eladó és számlázó a 13 ezer lábbeli felét már eladta. Kell ennél jobb üzlet? Expo-diszkó Közben megjelenik a pódiumon Dévényi Tibor, a diszkókirály. Az állvány körül harsogó tömeg. Fent a bűvös kockát bűvölik hárman. A győztes jutalma egy társasjáték. Taps, tombola. Űjabb önként jelentkezők. Kérdés: — Merre találhatók a bútorok a pavilonban, elöl, vagy hátul? Nagyszerű! Tapsoljuk meg... Jönnek a manökenek. Szőkék, barnák, ütemesen ringatóznak. — A ruhákat megvásárolhatják az Expóban! Árengedménnyel is. Köszönöm ... Kinn már sötétedik. Az emberhullám nem szűnik. A műanyag kosarak elfogynak. A pénztárosnők szinte szédülten verik a billentyűket. Még két óra van hátra zárásig . . . Ballagok a III. kapu felé, és gondolkodom. Ügyes kereskedelmi vállalkozás ez a Skála-Expo. Csak mentesíteni kellene a szenzációtól. Annak ellenére, hogy nagyon az elején vagyunk, megkockáztatom: a fiatal szövetkezeti szakemberek okos példát követnek, aminek jövője van. Szívből szurkolok nekik a sikerért. Dévényi szavaival: — Tapsoljuk meg ... Seres Sándor „Idomított” lopótökök A zselici kertekben szedésre érett a lopótök, amelynek termesztése régi hagyomány ezen a tájon, s az idén különösen sok termett belőle, és szembetűnően nagyra nőttek. A fákról szedik a lopót, tavasszal ugyanis a gyümölcsfákra futtatták fel a növény hosszú indáit. Egzotikus látványt nyújtanak most ezek a fák az ágaikról lecsüngő, egy—másfél méter hosszú szárú és jókora gömbben végződő tökökkel. Sokan nem elégedtek meg a természet adta formákkal, hanem egyéni ízlésüknek megfelelően „idomították”. Az egyik helyen például két deszkadarabot' erősítettek a termésre, és az úgy fejlődött tovább, hogy két oldala lapos maradt. Másutt ügyesen megcsavarták a lopó nyakát, és ettől olyan lett, mint a vadászkürt. Némelyek pedig nehezéket függesztettek rá, ami által megnyúlt a termés szára. A kis zselici falvak mindenesetre festői látványt nyújtanak most a tornácokra száradás végett kiakasztott lopótökfüzérektől. A valaha borivásra használt lopót azonban az utóbbi időben szinte teljesen kiszorította a higiénikusabb üveghé- bér. A szép formájú és színű termést ma már inkább a lakások, nyaralók, présházak díszítésére alkalmazzák, s divatba jött a városokban is, ahol például az üzletek őszi kirakatait dekorálják vele. Ferkót a szakmunkásképző intézetben érte a lehangoló hír: ha szeretné még egyszer élve látni édesapját, azonnal menjen a kórház intenzív osztályára. Elkéredzkedett, vagy nem? Nem emlékszik! Csak fut eszeveszettül villamosok, autóbuszok, személygépkocsik között cikázva. Rádudálnak, öklükkel fenyegetik a csikorogva fékező gépjárművek vezetői, de ő nem lát, nem hall... • Apa! Hogy meghal édesapa? Az nem lehet igaz. Nem lehet ilyen kegyetlen a sors, hogy elvegye tőle és öccsétől a világ legdrágább édesapját. Igaz, hogy harmadszorra operálták, de hát Istenem: miért van az orvos- tudomány, ha nem tud életben tartani egy 42 éves, örökvidám, munkaszerető embert . ■. Ezen töprengett, s szinte észrevétlenül esett be a kór«, terem ajtaján. Ott feküdt édesapja a patyolat fehér ágyban, halott sápadtan. Szemei alá mély karikákat rajzolt a fájdalom, magas homlokán. arcán patakokban folyt a verejték. A szenvedő arcot törölgető ápolónő szó nélkül Ferkó kezébe nyomta a kendőt, együttérzéssel megsimogatta rémült arcát és zajtalanul távozott. Apám, édesapám! — szó- longatta Ferkó a haldoklót kétségbeesetten. A mozdulatlanul fekvő beteg félig felnyitotta fáradt szempilláját. Intett, hogy hajoljon közelebb. A fiú inkább leolvasta az ajkak mozgásáról,- mint hallotta volna: .....Fiam. ezt a titkot rád bízom ■..” Egy le nem zárt borítékot nyomott a fiú kezébe, s aztán, mint aki mindennel megbékélt, befelé fordult. A fiú szeme láttára szenderült örök álomra. Arcvonásai kisimultak, s mintha enyhe mosoly jelent volna meg szája szögletében. A bolgár szocialista forradalom győzelmének 36., a bolgár állam alapításának 1300. évfordulója tiszteletére nagyszabású rendezvénysorozatot szervez a Hazafias Népfront Békés megyei bizottsága. E rangos eseményre érkező bolgár küldöttséget november 12-én délelőtt fogadják Békéscsabán, a HNF megyei székházában, majd délután 2 órakor dr. Dimiter Kolarovnak, a Bolgár Kulturális és Tájékoztatási Központ propagandaigazgatójának köszöntőjével nyílik meg a bolgár játékfilm hete a Gyopár ifjúsági klubban. A magyar—bolgár barátsági hét ünnepi megnyitóját jelentő nagygyűlés este 7 órakor kezdődik Szarvason, a DATE-főiskola épületében, ahol dr. Tóth Lajos, a HNF városi elnöke köszöntője után Iván Pejkovszki, a BKTK igazgatója ünnepi beszédet mond. Ezt követően a szófiai Harmónia együttes ad műsort, majd a Bulgária a szocializmus útján című kiállítást nézhetik meg az érdeklődők. November 13-án 10 órakor árusítással egybekötött nép- művészeti kiállítást nyit meg Nyikolaj Popov, a BKTK gazdasági igazgatója Békéscsabán, az Univerzál Áruház első emeletén. Délután ifjúsági nagygyűlés, kiállítás megtekintése és iskolalátogatás szerepel a programban. Az aznapi rendezvényeknek Békéssámson is otthont ad, ahol este 7 órától barátsági estet rendeznek a művelődési házban. Ezen Pervan Gen- csev, az AGROMAS bolgár A fiú a „titkot” hirtelen mozdulattal a belső zsebébe rejtette. Ügy érezte, szíve hangosan dobog. Nehezen várta, hogy elvonulhasson egy csöndes zugba, elolvashassa a levél tartalmát^ Apja írására rá sem ismert. Reszkető kezekkel, az utolsó óráiban írhatta. Egy ismeretlen nőnek szólt a levél: „... Kedvesem, egyetlen szerelmem! Ne haragudj, de nem tudom beváltani ígéretemet, amely szerint életed végéig veled maradok- Örökre búcsúzik a te leghűségesebb barátod ...” „Köszönöm az elmúlt két évet. Köszönöm, hogy megszépítetted életemet. Életem legszebb vasárnapjai voltak azok a napok, amelyeket veled kettesben töltöttem .. Ferkóval forogni kezdett a világ. Üjra és újrá elolvasta apja keze írását, amelyet a pecsétekből ítélve könnyeivel áztatott. Aztán lassan kibontakoztak emlékezetében az elmúlt két esztendő eseményei . •. Valóban, édesapja — aki kicsi koruktól állandóan járta velük az ország legszebb tájait — az utóbbi időben csak minden! második vasárnapját szánta fiaira. A közbeeső ünnepnapokon hajnalban elutazott — egyedül —, és késő éjszaka tért vissza. Soha nem jött üres kézzel, mindig hozott ajánlékot. Belopódzott szobájukba, homlokon csókolta őket, és párnájukra rakta az ajándékokat. Ha megkérdezték: hol, s merre járt, csak mosolygott: — Ha majd felnőttök, mindent elmesélek. Most úgysem értenétek. Tényleg nem értették volna. Arra azonban emlékszik Ferkó, hogy korábban rengeteget veszekedtek szülei. Édesanyja soha nem vett részt a közös kirándulásokon, nem osztotta meg velük tagozatának igazgatója beszél hazája mezőgazdaságának szocialista átszervezéséről. A Balkán TOURIST és az IBUSZ képviselőinek találkozóját november 14-én délelőtt Gyulán rendezik, s délután 4 órakor hasonló jellegű rendezvények kezdődnek a megyeszékhelyen, az úttörő- és ifjúsági házban. Ugyanezen a napon 10 órakor — irodalmi találkozó keretében — Juhász Péter, a Magyar Tudományos Akadémia kelet-európai csoportjának vezetője tart előadást a magyar—bolgár történelmi és kulturális kapcsolatokról a TIT Értelmiségi Klubjában Békéscsabán. November 15-én délután 3 órától Battonya vezetői tájékoztatják a bolgár vendégeket a település fejlődéséről. Az ünnepi műsorral és kiállítással egybekötött barátsági nagygyűlés este 7 órakor kezdődik az ÁFÉSZ dísztermében. A november 16-i programok színhelye: Békéscsaba, Orosháza és Endrőd lesz. A bolgár újságírókkal folytatandó kerekasztal-be- szélgetés, a bolgár nagykövet fogadása, a békéscsabai Jókai Színházban tartandó záróünnepség és barátsági nagygyűlés, valamint a szófiai Harmónia együttes és a gyomai Körösmenti tánc- egvüttes műsora szerepel a másnapi események között. A rendezvénysorozat befejezéseként állófogadás kezdődik este fél 9-kor a városi tanács dísztermében Békéscsabán. a természetjárás és a játék örömeit. Örökké talált okot, hogy zsémbeskedjen a. „férfiakkal”. Az utóbbi két évben azonban békesség honolt a lakásban- Ha édesanyja veszekedést provokált, apja mosolyogva bevonult a gyerekek szobályába, diafilmet vetített, mesélt, vagy megnézte a leckéket, amíg a mama megnyugodott. Olykor, ha nagyon hangos volt édesanyja, csendesen rászólt: „... Bírd már ki velem, amíg megnőnek a gyerekek. Nekik mindkettőnkre szükségük van.. Most értette meg Ferkó, mit jelentett nekik az elmúlt két év. Időben kevesebbet lehettek édesapjukkal, de sokkal több türelmet, megértést kaptak, mint azelőtt. Töprengett. Mit is kell ilyenkór csinálni- Leült, hogy levelet írjon az ismeretlen asszonynak. Sehogyan sem akart sikerülni az első mondat. Huszonötször újból kezdte, míg végre megtalálta a megfelelő hangot: „Kedves néni! Apám meghalt. A halálos ágyán bízta rám a nagy titkát. Szünidőben szeretnék elutazni az ön városába. Ha megengedi, felkeresem, s személyesen átadom a levelet. Addig is szeretném, ha megértene. Én még gyerek vagyok, nem értem a felnőttek dolgát. Nem tudom, mit jelent ez a szó: .szerelem’. Azt sem tudom, hogy ön szőke-e vagy barna, sovány vagy molett, fiatal vagy középkorú. De érzem, hogy szép, melegszívű, jő teremtés lehet, ha a mi drága jó apánknak .megszépítette’ utolsó éveit. Apám megérdemelte, hogy szeressék- Sok kegyetlenség, megbántás érte életében, pedig nem szolgált rá. Ha sikerül találkoznunk, szeretném megcsókolni a kezét, a magam és az öcsém nevében. Kérem — velünk együtt — őrizze meg drága jó apánk emlékét...” Ary Róza A Sütőipari Vállalat gyomai gyárában az ünnepek előtti négy napon rendkívüli éjszakai műszakban dolgoztak. Képünk az édesipari részlegben készült Fotó: Martin Gábor Hz utolsó találkozás
