Békés Megyei Népújság, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-06 / 261. szám

1980. november 6., csütörtök Hunyai pillanatképek A kilométeróra 37 kilomé­tert mutat, mire Békéscsa­báról, Kondoroson át, meg­érkezünk Hunyára. Az út menti gömbakácok vezetnek a faluba, az árokparton az őszi napsütésben nyílnak a rózsák. Szorgalmas kezek munkáját sejteti az utcakép. Egy háztetőn az ég felé me­redő hangszóró jelzi, hogy a tanácsházához érkeztünk. Hunya Tiborné tanácselnök- nő fogad, majd a község múltjáról beszél: — Idős szüléink mesélik, hogy a 40 aranykoronás föld jó részének tulajdonosa Hu­nya József gazda volt, aki több telket, temetkezőhelyet, kedvezményes áron lakóház­telkeket adott a lakosságnak, nehogy az a bérlők kezére jusson. Tőle kapta a nevét a falu. Sok család őrzi a gaz­da szorgos, törekvő életmód­jának emlékét. Most már 1200 lakója van a községnek. Távol esik a környező lakóhelyektől, a helyi „M7-es” úton, „porasz­falton” 7 kilométerre van — Minden hunyai házban nevelnek jószágot. Jól meg­szervezett ehhez a háztáji támogatása, mert lucerna- földet, takarmányt biztosí­tunk a termelőknek — mond­ja Farkas Imre tsz-elnök. — A közösben milyen munkát adnak a tagoknak? osztják be az otthoni mun­kát? — Amit korábban magam csináltam, most közösen. Nincs beosztás, ki milyen dolgot ér, annak fogja meg a végét. — A gyerekek jó tanulók, ezt bizonyítja az is, hogy a nagyobb főiskolára jár. Mi­lyen az oktatás színvonala? — Évek óta nincs bukás. Halljuk a szomszéd fiúktól, lányoktól, hogy mindenki Az élelmiszerboltban mindig van áru Intézkedik a tanácselnöknő Kondoros, kövesúton pedig több mint 10-re, Endrőd még messzebb, Mezőberény már egy félórányi járásra. ♦ — Házi gyógyszertárat tar­tok, innen adok pirulákat a betegeknek, hogy főként az idős embereknek ne kelljen órákat utazni a sok esetben életbevágóan fontos gyógy­szerért — mondja dr. Fabó János, a község körzeti or­vosa, aki 10 éve őrködik a falusiak egészsége fölött. Társadalmi megbízatásként párttitkár, szervezi, irányít­ja a munkásmozgalom-törté­neti hagyományokkal rendel­kező falu kommunistáinak mozgalmi életét. — Vajon tudta-e mit vál­lal, amikor klinikai sebész- orvosként megérkezett ide, hogy egy egész falu teljes egészségügyi irányítását át­vegye? — Az elődöm szakmailag törekvő ember volt, tőle örököltem az „egykarton rendszert”, ezt viszem én is tovább. Jelenleg már a köz­ség egészségügyi ellátása is teljes, tavasz óta működik az egészségház, s tudományos felmérésben is részt veszünk. Munkatársaimmal a 14 év fölötti lakosság szűrését foly­tatjuk, ezt egy országos fel­méréshez készítjük. Január­ban kezdtük, és jövő év vé­géig kell befejeznünk. ♦ A Gyoma—Endrőd és Vi­déke ÁFÉSZ látja el a községet élelmiszerek­kel, vegyi árukkal, tar­tós fogyasztási cikkekkel. Hunya a „vidéke”, de jó az ellátás. A kondorosi út men­tén is fenntartanak ráfizeté­ses boltot, hogy a még ta­nyán élők is bevásárolhassa­nak. Az üzletekben minden árut lehet kapni, és két hús- bolt van a községben. Az ellátással elégedettek a hunyaiak. Szívesen élnek még a környező községektől távol is, mindössze az úthá­lózat javítását szorgalmazzák évek óta. A szolgáltatások közül a legjelentősebbek egyike a háztájiban nevelt anyakocák és malacok ellátása. Évente 800 kihelyezett és otthon ne­velt anyakoca ad malacot a közösnek és a kisgazdaságok­nak. A korszerű „kötikében" dolgozhatnak az asszonyok Fotó: Martin Gábor — Kukoricát, búzát, nap­raforgót, cukorrépát ölel fel a növénytermesztés, a sertés­hizlaláson kívül tojójérce­kihelyezéssel, vágóbaromfi­neveléssel foglalkozunk az állattenyésztésben. ♦ A tsz 290 dolgozónak ad munkát, az asszonyok pedig 1972 óta a Gyomai Háziipa­ri Szövetkezet hunyai rész­legében dolgozhatnak. Arról, hogy hogyan érzik itt magu­kat, Tímár Mihályné beszél: — A kezdet óta itt vagyok, azelőtt háztartást vezettem. Felnőttek a gyerekek, közép­iskolába, főiskolára kerül­tek, kellett a kereset, meg untam már magam otthon. Az első években kevés pénz volt, most is változó, nem­rég értem el az eddigi leg­magasabb havi átlagomat, 3800 forintot vittem haza. — Maga két, a férje egy műszakban dolgozik. -Hogyan szakmát tanul, középiskolába jár a 8. után. Régi pedagógusgárda tanít itt, kis létszámú osztályok­ban. Meg tudják valósítani az egyéni foglalkozásokat. Ennek meg is mutatkozik az eredménye. ' ♦ Az utóbbi években egyre több közép- és főiskolát vég­zett fiatal tért vissza a fa­luba. Van számukra mun­kalehetőség, és a közösségi élet is tartalmasabbá vált. Bár a művelődési ház kevés, a fiatalokat érdeklő rendez­vényt szervez, a KISZ sem ad az utóbbi időben színvo­nalas programot. De kezd valami kibontakozni, most a sportpályaépítés hozza össze a fiatalokat, később pedig irodalmi színpadot alakíta­nak. Szeretnék egy kicsit fel­lendíteni a falu szép hagyo­mányokkal rendelkező kul­turális életét is. Számadó Julianna Tavasz óta működik az egészségház Zsendiil-e Zsadány? Két évvel ezelőtt, 1978. vé­gén a zsadányi termelőszö­vetkezet gazdái azt hitték, hogy nem lehet már tovább süllyedni a sárban. Akkor 11 millió forint veszteséggel zárták az évet. A képlet a szokásos volt: kedvezőtlen időjárás, belvíz meg a többi. Tavaly azután bebizonyoso­dott, hogy a leninél is van még lentebb. Az újabb 11 millió forintos mérleghiány­hoz 3 millió forint alaphiány is társult. Szegény embert az ág is húzza — mondhat­nánk, hiszen a helyi Ma­gyar—Lengyel Barátság Ter­melőszövetkezet természeti és közgazdasági adottságai­val nemigen dicsekedhet. Mostanában azonban másfé­le szelek fújdogálnak a fa­luban. s olyan híreket hor­danak szárnyukon, hogy a közös gazdaság felépülőben van levertségéből. Borúra derű Az előbbiekben jelzett vál­tozásoknak év elején még nemigen látszódtak nyomai, hiszen áprilisban vihar pusz­tította a vetéseket, s ez együttesen a Körösök árvizé­vel megközelítően egymillió forintos kárt okozott a ter­melőszövetkezetnek. S hogy ez nem mélyítette tovább a kátyút, az elsősorban ,a Zsa- dányban még soha nem lá­tott jó búzatermésnek kö­szönhető. Sőt rögtön mellé tehetjük, hogy szinte vala­mennyi növényi kultúra töb­bet adott ebben az évben a vártnál. Kár lenne azt hinnünk, hogy a zsadányiaknak a sze­rencse kedvezett ebben az esztendőben, s ez hozott a borúra derűt, mert bizony alaposan megizzadtak min­den mázsa betakarított ter­ményért. Az aratást 8 me­zőhegyest kombájn segítette és a gépekkel érkezett me- zőhegyesiek egybehangzóan állapították meg, hogy ilyen búzával nem volt még dol­guk: a vihar úgy elintézte a táblákat, mintha hatalmas hengerek szaladgáltak volna rajtuk keresztül-kasul. A Magy.ar—Lengyel Barát­ság Termelőszövetkezet má­ra már túl van az őszi mun­kák nagy részén is. A kam­pányterv szerint szállították a 300 hektár napraforgó termését a tárolókha, a szemléletváltozás jeleit kell fölfedezni abban is, hogy az agyontaposott tarlókon ide­jében, jó minőségben készí­tettek magágyat több mint 1400 hektár őszi búzának. Az elmondottakkal ugyanis azt szeretnénk érzékeltetni, hogy Zsadányban egyre in­kább azok irányítják a kö­zösség sorsát, akik nem nyugszanak bele a megvál- toztathatatlanba. Akik • leg­alábbis kétségbe vonják, hogy nincs mód változtatni a nem tetsző körülménye­ken. Megdrágultak a Zasztavák A kragujevaci Crvena Zasztava gyár kedden átlag­ban 20,1 százalékkal növelte személygépkocsijainak árát. Az új árak szerint egy Zasztava 101-es személyautó 150 670. a Zasztav,a 126 P 81 899, a Zasztava 128 CZ 150 000, a Zasztava 125 P 134 943, a Polonez 195 448, a Lada 1500-as 166 408. a Lada 1600 183 343, a Fiat 131 CL 217 223, a Zasztava 850-es 97 238 dinárba kerül. A jugoszláviai Zasztava gyár széles körű együttmű­ködést valósít meg az olasz Fiat céggel, valamint a len­gyei és szovjet vállalatokkal. Egyes kocsitípusait ezekkel kooperálva készíti. Természetesen nem vala­miféle látványos dolgokra keli gondolnunk akkor, ami­kor úgy fogalmazunk, hogy a Magyar—Lengyel Barátság Tsz-ben új utakon járnak. Amin és amiken menet köz­ben változtatnak, azoknak hordereje nem túl nagy, vi­szont egyre közelebb viszik a gazdaságot ahhoz, hogy az átkosnak kikiáltott természe­ti, piaci viszonyokat a maga hasznára fordítsa, kihasz­nálja. Végre sikerélmény Az első igazi fegyvertény ebben a folyamatban a rep­cetermesztés fejlődéséhez fűződik. A vetésforgóban — elsősorban agronómiái meg­gondolásból — a korábbi hatszáz hektárról a napra­forgó folyamatosan szorult vissza a jelenlegi három­százra, s ezzel egy időben a szövetkezet mind nagyobb teret engedett a másik ola­jos növénynek, a repcének. Tette mindezt pedig olyan ügyesen és hozzáértéssel, hogy feltehetőleg a jövő év őszétől már repcetermesztő mintagazdaságnak jelölik ki. Erre a sikerélményre a tsz- tagságnak, az itt dolgozók­nak, beleértve a vezetőket is már igen nagy szüksége volt, mert eddig a sors ez ügyben nem nagyon ké­nyeztette őket. A sikereken felbuzdulva az idén már csaknem 230 hektáron ve­tették ,a repcét, ami a búza előveteményeként sem utol­só. Lehet, hogy ezt egy jól- menő nagyüzemben föl sem említenék. Mint ahogy nem szólnának olyan dolgokról sem. ami legfeljebb félmil­lió forintos többleteket hoz a konyhára. A zsadányi Ma­gyar—Lengyel Barátság Tsz- ben viszont minden újabb terven felüli félmillió fo­rint létkérdés. Mindössze 8- szor kellett volna ezt a fél­milliót az idén „megfogniuk” ahhoz, hogy a sárból vég­képp kikecmeregjenek. El ne kiabáljuk Idáig jutni is óriási lépés­nek számít ma Zsadányban. Ez a várhatóan hiányzó 4 millió forint tudniillik, a bank- és kamatterhek évi összegével egyenlő. Ez egy­ben jelzi azt is, hogy a kö­zös gazdaságnak ez idő sze­rint nem sok lehetősége van nagy nekibuzdulásokra. Min­denesetre a jövő évet azzal a hittel alapozták meg, hogy 1981. végére már szárazra érnek. Csak el ne kiabáljuk. Hitüket, reményüket, nö­velheti, hogy nem fogytak még ki tartalékaikból. Most is számítanak a növényter­mesztés sikereire, de igye­keznek az állattenyésztés ágazatait is felsorakoztatni a terven felül teljesítők közé. A libatenyésztés például eb­ben az esztendőben egymil­lióval toldotta meg az elő­irányzottakat, ezért jövőre tovább növelik az állományt. Mégpedig úgy, hogy ezzel egy időben kevesebb csirkét hizlalnak meg, s ,a felszaba­duló épületekbe juhokat te­lepítenek. Valamikor 1700 anyát tartottak. jelenleg 2200-at számlálnak, de elha­tározták, hogy ha a 800 hek­tár vegyes rét és legelő hoz­záértő kezeléssel felzsendül, akkor 5 ezer anyajuhig meg sem állnak. Végül, mivel a juhok, csir­kék, és pecsenyelibák mel­lett több mint 300 tehenet is tartanak, biztos nyernek majd néhány százezer forin­tot azon is, hogy szakítva a régi gyakorlattal maguk ke­verik a tápot, s így szállíta­ni se kell, zsákra sincs szükség Mit lehet ezek után mon­dani befejezésül? Csak így tovább! Kőváry E. Péter Garázst igen, játszóteret nem! Szinte alig akad olyan hét, amelyiken ne kezdtek volna el, illetve ne fejeztek volna be valamilyen társa­dalmi munkát megyénkben. Hol a munkahelyi kollektí­vák, hol a lakosok igyekeznek jóleső érzéssel eleget ten­ni önként vállalt kötelezettségeiknek. Noha képtelenség lenne minden ilyen megmozdulásról tudósítani, de álta­lában mégis azon vagyunk, hogy ezeket az eseményeket — a településfejlesztéssel, a rászoruló emberek megsegí­tésével összefüggő eredményeket — lehetőségeinkhez ké­pest lapunkban is közzétegyük. Az igazat megvallva, szívesebben írunk nemzeti vagyonunk ilyen irányú gya­rapításáról, s az emberi segíteni akarás megannyi pél­dájáról, mint arról, hogy itt meg itt garázda elemek tönkretettek például egy KRESZ-parkot, vagy „szórako­zásból” szétszórták a nem kis fáradsággal összegyűjtött hulladékot... Mezőhegyesen járva, a tanácselnök mesélt el egy furcsa esetet. A Sziklai-lakótelepen jó ideje húzódik a játszótér ügye. A terv elkészült; sőt, a tereprendezéssel kapcsolatos munka nehezebb részét gépekkel már meg is csinálták. Nagy segítséget jelentett az AGROBER szo­cialista brigádjának közreműködése. Addig simán ment minden, ám ezután lett volna szükség a lakótelepiek tá­mogatására. Ugyanis főként olyan feladat maradt hátra, amelynek megoldása kézi erőt igényel. Igaz, és ez az ot­taniak becsületére legyen mondva, az épületek körül vi­rágokat ültettek, s az újonnan épült 13 garázs környé­két is rendbe hozták az érdekeltek. Játszótérépítésre vi­szont már nem vállalkoztak. A tanácstag többször is megpróbálkozott a szervezéssel, de sokan rá sem hederí­tettek. Inkább fölmentek a lakásokba, ahelyett, hogy társadalmi munkára jelentkeztek volna. Játszótérügyben már a Képes Újság szerkesztőségének is küldtek leve­let... A helyi vezetők közlése szerint a fő nehézséget az okozza, hogy az ottlakók jelentős hányada a tanácstól várja el a játszótér megépítését. Kinek van igaza? Talán még akkor sem tudnánk megnyugtató módon tanácsot adni, ha meghallgattuk volna a 180 család közül néhánynak a véleményét is. Annyit viszont most utólag megtudtunk, hogy a község vezetői a répabetakarításban, a szállításban, valamint a kábelfektetésben részt vevő kiskatonákat kérik fel ar­ra: segítsenek a tereprendezésben. Ha ez sikerül, való­színű, a játszótér építése végre-valahára befejeződik. A 250—270 gyermek egyszer majd boldogan veheti birtok­ba a tanács által vásárolt berendezéseket és felszerelése­ket. Egyes szülőket meg amolyan büszkeségféle is eltölt- het, ha esetleg arra gondolnak, hogy most az egyszer nekik volt igazuk (?). _y_n

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents