Békés Megyei Népújság, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-30 / 281. szám
SZÜLŐFÖLDÜNK 1980. november 30., vasárnap o Lipták Mária énekel, a zongoránál Kertész Lajos Ha nem szorongatnánk kezünkben a meghívót, egy pillanatra azt is hihetnénk, eltévedtünk. Egyszerre ennyi gyulai kétszáz kilométerre a fürdővárostól? Rendhagyó este ez a Fővárosi Művelődési Házban, amelyre „hivatalosan” csak a fővárosban élő, Gyuláról elszármazottak kaptak meghívást, de egyébként szívesen láttak itt bárkit, aki szereti, kedveli a kedves alföldi várost. Az ötlet a két éve alakult Gyulaiak baráti köréé, a segítségét — mi sem természetesebb — a „távoliak”, Gyula város jelenlegi vezetői adták. Ezúttal egész estét betöltő a program, s amíg a képzőművészeti villámkiállítás megnyitójára szólít a csengő, régi barátságok elevenednek fel. A Pesten élők első kérdése ugyanaz: mi újság otthon? így mondják, kissé megnyomva az otthon szót, mert van aki öt éve járt „lent”, mások még régebben, ám érdeklődésük változatlan. De hallgassuk a megnyitót, melyen dr. Zoltai Dénes akadémikus beszél Gyulai József, Kiss György, Koszta Rozália, Makra János, Mono- riné Rohlik Erzsébet és Székelyhídi Attila alkotásairól. „A hűség kamarakiállítása ez. Az első elismerő szó a házigazdáké, a művelődési házé és a XI. kerületi tanácsé, a második a művészeké, akik legjobb műveikből nyújtanak át egy csokorra valót. Nehéz leltárba venni tematikailag és formailag fő motívumaikat, de talán éppen a sokszínűség ad egységet a sokféleségben. Fellengzős provincializmus lenne úgy jellemezni a képeket, kisplasztikákat, népi iparművészeti alkotásokat, hogy azok együtt gyulaiságot jelentenek, de mély igazság: egy olyan szülőföld küldte útjára a művészeket amelynek a legnemesebb tradícióihoz tartozik a puszta önmagával való elégedetlensége, az egyetemesbe való felfelé törekvés. Az egyetemest megcélzó provincializmus ez, s a kiállók tudják, hogy önmegvalósításuk közben csak részei az egésznek. Nem akarják jelen alkotásaikkal sem idillivé szépíteni konfliktusokkal teli világunkat, de éppen egy harmonikus világban akar az ember megkapaszkodni valóságos közösségekben, amely szülte, táplálta, felnevelte őket, s amelyhez úgy térnek vissza, mint a földobott kő.” A nagyteremben gyülekeznek a jelenlevők. A baráti kör nevében dr. Dallos Ferenc elnök szól: — A szándék az volt, hogy a kör a Budapesten élő elszármazottak és Gyula város társadalma közötti kötelékeket újjáélessze, erősítse. Ápolja a korábbi otthon utáni érdeklődést és szeretetek s egyben keret legyen a Pesten élőknek az egymással való találkozásra. Elmondhatjuk, hogy a két éve elfogadott program jó része teljesült. Rendszeresen tájékozódhatunk a városról, ismerjük Gyula eredményeit, gondjait, a jövő terveit. Meggyőződhettünk róla, hogy egyre gyarapszik, szépül a város, melynek gyümölcsét nemcsak az ott élők élvezik. A határokon túl is hatnak. Arról is tanulságot szerezhettünk, hogy Gyula lakosságának városszereteté- ről, jó közösségi érzelmeiből fakadó önerejük hozzáadásával képesek voltak városuk átlagon felüli felvirágoztatására. Társadalmi jelentőségű erő ez, amelyhez mi, Budapesten élő gyulaiak is szeretnénk hozzájárulni. Gazdagítani ezt a folyamatot. A Gyulaiak baráti körének legtöbb tagja úgy érzi, hogy megalakulásunk óta emberileg újra közelebb kerültünk egymáshoz, s megvan bennünk a készség ahhoz, hogy gondolatban és gyakorlatilag egyformán segítsük szülővárosunkat. A jelenlevők — köztük Szeljak György, a Békés megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese — ezután Forgács Andrást, a kör ügyvezető elnökét kísérik figyelemmel, aki beszámol arról, miből is állhat a Pesten élők segítsége, majd dr. Marsi Gyula, a gyulai városi párt- bizottság első titkára szól a mai Gyuláról, fejlődésének tendenciájáról. A szünetben találomra szólítottunk meg egy volt gyulait. Juhász Jánosné ma a pestújhelyi Petőfi Sándor Közgazdasági Szakközépiskola esti-levelező tagozatának igazgató-helyettese. — Az életben olykor kellemes véletlenek vannak. Ügy fél éve tudtam meg, hogy megalakult a baráti kör. Hogy hogyan? Édesanyám „felfedezett” egy régi gyulai szomszédot. Kiderült, valamikor egy utcában laktunk. Persze nemcsak a szülők, mi gyerekek is jól ismertük egymást. Gyulai Edittel — aki egyik vezetője a baráti körnek — mi is újra felelevenítettük a barátságot, s amennyire tudom, lassan háromszáz méghívótkell küldeni egy-egy programra a baráti kör elnökségének. Újra többet tudok Gyuláról, rendszeresen kapom a városi tanács beszámolóit, tájékoztatóit, s ha valamiben közgazdászként is segíthetek, örömmel állok rendelkezésre. Nincs idő tovább beszélgetni, folytatódik a program. Váry Ferenc zeneszerző Weöres Sándor verseire írt műveit tolmácsolja Lipták Mária énekművész, majd Bartók Béla Régi magyar táncok című művéből ad rövid koncertet Kertész Lajos zongoraművész, Bartók műveinek egyik legismertebb tol- mácsolója. S hogy nem véletlenül Bartók a zeneszerző, arról dr. Zoltai Dénes beszél. A Gyulán is megforduló Bartók ezen a környéken gyűjtötte 1917-ben a Balladát. A műsor második részében a gyulaiak kedveskednek : a Körös táncegyüttes műsorának tapsol az est közönsége. — Milyen gyorsan elrepült ez a pár óra — hallom a ruhatárnál Kincses Ferencet, aki ma a Testnevelési Főiskola osztályvezetője. Igen, gyorsan eltelt, mint mindig, ha családban, barátok között tölti az ember. F. I. Ha mindenki összefog egy községben ség évről évre meghozta gyümölcsét. A megyei tanács értékelése alapján — társadalmi munkában — ez a község 1976-ban első, 77-ben második, 78-ban harmadik és 1979-ben ismét első helyezőit ért el. (Az idén a társadalmi munka értéke várhatóan meghaladja a 700— 800 ezer forintot.) A 4 év alatt kapott 280 ezer forint jutalmat szintén községfejlesztésre fordították Dombiratoson. A patikamúzeum épülete Az ízlésesen berendezett, jól felszerelt könyvtárnak mintegy 300 beiratkozott olvasója van Tavaly fejeződött be az orvosi rendelő és váró építése Az officina barokk bútorremekei (MTI-fotók: Rózsás Sándor felvételei — KS) Dombiratos központjának egy része Mindössze néhány év telt el azóta, hogy Kalocsai Béla tanácselnököt és Szarvas Attila vb-titkárt megismertem Dombiratoson. Már az első találkozás után arra gondoltam, érdemes lesz gyakrabban felkeresni ezt a községet. De mi volt az, ami azonnal megragadott. Ha csak annyit írnék le: minden alkalommal ugyanazzal a szívélyességgel, keresetlen egyszerűséggel és derűlátással fogadtak, úgy érzem, mindez kevésnek tűnne ahhoz, hogy érveimét alaposabban és meggyőzőbben bizonyíthassam. De térjünk is rá mindjárt a lényegre. Mindaz, amit az elmúlt öt év alatt ebben a községben elértek — anélkül, hogy túlbecsülnénk az eredményeket —, figyelemre méltó teljesítményként könyvelhető el- Hiszen zömmel a település (kommunális) fejlesztésével, a lakosság jobb kereskedelmi, egészségügyi, kulturális stb. ellátásával összefüggő célok valósultak meg. A felsorolásból most ragadjuk ki a falu arculatán is jól észrevehető változásokat. Az öt év alatt korszerűsödött, illetve újonnan épült létesítmények közé tartozik a művelődési ház, a könyvtár, a tornaterem, az orvosi rendelő és váró, továbbá takarékszövetkezet, a vadászház, a KRESZ-park és így tovább. Ugyanakkor több új kutat fúrtak; járdákat, utakat építettek, illetve újítottak fel, és jobb lett a köz- világítás. Előtérbe kerültek a pedagógus szolgálati lakások komfortosításának feladatai is. \ A tanács a célkitűzések elérése végett nemcsak a helyi párt-, állami és társadalmi szervektől kért és kapott segítséget, hanem igénybe vette a gazdasági egységek és a lakosok támogatását is. A közös célokra való nagyarányú mozgósítás, a fáradhatatlan szervező tevékenyPatikamúzeum Ritkaságnak számító múzeum nyílt Kőszegen, a Ju- risics tér most helyreállított épületében. Homlokzatán a felirat: „Apoteka az Arany Egyszarvúhoz” adja tudtul a látogatónak, hogy az egykori jezsuiták messze földön híres patikája van e házban. Eddig négy patikamúzeum volt az országban, ez az ötödik a sorban- A kőszegi múzeum a hazai gyógyszerészet A helyi szervekkel kötött együttműködési megállapodás eredményein túlmenően számottevő segítséget nyújtottak a gyulai szakmunkás- képző, az Orosházi Üveggyár és a budapesti Egyesült Izzó kollektívái a tanácsnak- A fiatalok mellett az idősebb korosztályok is helyt álltak a munkában. Azt lehetne mondani, hogy a falu apraja-nagyja ott volt és ott van minden megmozduláson. A tanács nemcsak kapni, hanem — erejéhez és lehetőségéhez képest — adni is szeretne valamit cserébe. A helyi vezetők most azt fontolgatják: hol és hogyan lehetne létrehozni az öregek napközi otthonát. Ugyanis mintegy 300 nyugdíjas él a faluban, és közöttük akadnak olyanok, akiknek ellátása ma még nehézségekbe ütközik. Ugyanakkor a napköziskonyha „kihasználtsági foka” 40 százalék körül van, s így az idős emberek étkeztetése nagyobb gondot nem okoz... Kép, szöveg: Bukovinszky István Kőszegen történetét is feldolgozza. Látványosság a patika egykori officinája, bútorait az Iparművészeti Múzeumból szállították vissza Kőszegre. A padláson pedig azt mutatják be, hogyan dolgozták fel egykor a különféle gyógynövényeket orvossággá. Tavasztól őszig százféle gyógynövény pompázik majd az épület kertjében. Gyulaiak baráti köre Pesten
