Békés Megyei Népújság, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-28 / 279. szám

1980. november 28., péntek 1 ' IklH Falugyűlés Békéssámsonban Nem csak szemlélőként... A fejlődésre az óriás jelző illik leginkább. Kövesutak, járdák, korszerű művelődési ház, épülő törpevízmű, a HÓDIKÖT üzeme, boltok. S ha a felsoroltak közül nem is mind az V. ötéves terv­ben valósult meg, akkor is figyelemre méltó, hogy Bé­késsámsonban 1975 óta 32 millió forintot fordítottak községfejlesztésre. S, ami a külső szemlélőnek fel sem tűnik, azt észreveszi a köz­ség lakója. Erről győződhet­tünk meg azon a falugyűlé­sen, amelyen a Hazafias Népfront községi bizottsága adott számot* négyéves mun­kájáról megbízóinak. A péntek esti falugyűlésen részt vett Krisztoff András- né, a Hazafias Népfront Bé­kés megyei bizottságának munkatársa is. A község fej­lődéséről Lukács Ottó ta­nácselnök tájékoztatta a fa­lu lakóit. Elmondta többek közt, hogy 1975 óta három tanteremmel bővítették az is­kolát, a sportpályát korsze­rűsítették, 1978-ban meg­kezdték a törpevízmű építé­sét, 1979-ben több mint egy­millió forintért kövesutat építettek. A Tótkomlós és Vidéke ÁFÉSZ nagy gondot fordított a kereskedelmi há­lózat bővítésére és korszerű­sítésére. Bővítették a TÜZÉP-telepet, korszerűsí­tették az élelmiszerboltot, egy felvásárlótelepet és táp­boltot adtak át. A község­fejlesztési feladatok megva­lósításához nagy segítséget adtak a falu lakói. Az el­múlt időszakban több mint 5 és fél millió forint értékű társadalmi munkát végez­tek. A Hazafias Népfront köz­ségi bizottságának munkájá­ról Rácz Sándor szólt. El­mondta, hogy a bizottság jelentős erőfeszítéseket tett a község lakóinak rendsze­res tájékoztatásáért. Falu­gyűléseket szervezett, meg­hívta az országgyűlési képvi­selőt eszmecserére. Figyelem­mel kísérték a tanácstagok munkáját is. Ezzel kapcsola­tos véleményüket nem rej­tették véka alá. Megállapí­tásaikat, hogy mennyire al­kalmasak a tanácstagok a választók képviseletére, köz­zétették. Négy év alatt, há­rom tanácstag felmentését és egy visszahívását javasolták. Részt vettek szabad párt­napok, megemlékezések szer­vezésében. Hagyománnyá vált, hogy minden évben vendégül látják a község volt 19-es vöröskatonáit.. Ba­ráti találkozókat rendeztek, amelyekre a szocialista or­szágok küldöttségeit hívták meg. Tavaly vietnamiakat, ebben az évben bolgárokat. A HNF községi bizottsága együttműködési szerződést kötött a tanáccsal, képviselői részt vesznek a tanácsülése­ken. A községben mintasze­rűen működik a kézimunka­szakkör, és sok látogatója van a kertbarátszakkör meg­mozdulásainak. A beszámoló­kat követően tízen mondtak véleményt, tettek javaslatot, vagy kérték panaszuk or­voslását. , Javaslat hangzott el arra vonatkozóan, hogy 1981-től minden évben szervezzék meg az „Egy nap a község szépítéséért” akciót. Szó volt egy autóklub létrehozásáról, amellyel kapcsolatban a szervezés már megkezdő­dött. Szóvá tették, hogy a község boltjaiban az áruel­látás nem megfelelő. A hoz­zászólásokból kitűnt, hogy a falu lakói nem egyszerűen külső szemlélőként képzelik el Békéssámson további fej­lődését. Nemcsak szavakban, tettekben is készek segíteni, ha közvetlen környezetük, utcájuk, az iskola, az óvoda, a művelődési ház korszerű­sítéséről van szó. A falugyűlésen végezetül megválasztották a 28 tagú népfrontbizottságot, a me­gyei küldötteket, s az elnök­séget. A Hazafias Népfront községi bizottságának elnö­kévé dr. Szalontai L ászió­nét, titkárává Rácz Sándort választották. K. J. Madárcsapatok vendégeskednek j a Dél-űlföldön ■ ■ ■ ■ Évtizedek óta nem tapasz- £ talt nagy tömegben vendé- ■ geskednek az átvonuló ma- ! darak a dél-alföldi termé- £ szetvédelmi területeken. A ■ Szeged, Pusztaszer, Tömör- ! kény és Kardoskút határá- £ ban elterülő vadvizeket való- £ sággal megszállták a daru- ■ csapatok. Az Európa és Ázsia : legészakibb tájain költő gáz- £ lómadarak száma legalább ■ tízezerre tehető. Minden bizonnyal az év- • szakhoz képest enyhe idő £ marasztalja őket. Megjöttek a vadlibák is. £ A legtöbb Kardoskút térsé- £ gében tanyázik. Számukat ott ■ csaknem 40 000-re becsülik. : Nappal a réteken, a zöld ve- : téseken legelésznek a vadli- ■ bák, alkonyaikor pedig el- ! özönlik a nádasoktól övezett : tavakat. A kiáradt Tisza valósággal : vonzza magához a hazánkon £ itvonuló szárnyasokat. A fo- • Ivó helyenként kilépett az « árterületre. A vízzel telítő- £ dött kubikgödrökben különö- ; sen jól érzik magukat a ré- ! cefélék. Az Országos Környezet- és £ Természetvédelmi Hivatal ! dél-alföldi felügyelősége £ Csongrád, Békés és Bács Kiskun megyében kíséri fi gvelemmel az értékes ma dárfajok mozgását. Védelmü és megismertetésük érdeké ben vándorkiállításokat, is meretterjesztő előadásoka szervez a felügyelőség. Kitüntetettek: Dr. Haraszti János Fotó: Veress Erzsi Meglehetősen távol esik dr. Haraszti János eredeti fog­lalkozásától mai hivatása. Fiatal szabósegédként 1948- ban Székesfehérváron a szo­cialista társadalmi rendszer védőjeként, próbarendőrként választotta hivatásának a belügyi fegyveres szolgálatot. Különböző beosztásokban és rendfokozatokban teljesített szolgálatot a Dunántúlon, őrnagyként 1957-ben Békés megyébe helyezték, majd 1960-ban kinevezték a me­gyei rendőr-főkapitányság helyettesének. Ezt a beosztá­sát 1970-ig töltötte be. Ek­kor az élet más területre szólította. Békéscsaba város Tanácsának elnökévé válasz­tották. — Legbüszkébb arra va­gyok, hogy nem csabai lé­temre a város lakói megtisz­teltek bizalmukkal — emlék­szik vissza. Dr. Haraszti János három éven át töltötte be a tanács- elnöki tisztet, amikor felkér­ték megyei rendőr-főkapi­tánynak, mely beosztásában azóta is dolgozik. Időközben, 1962-ben jogi diplomát szer­zett. Mindennapi munkája mel­lett számos párt- és társa­dalmi funkciót töltött és tölt be: 1949-től tagja a pártnak, napjainkban is tagja a me­gyei pártbizottságnak, 12 éven át volt megyei tanács­tag, ugyancsak tagja a rend­őr-főkapitányság pártbizott­ságának, s mindezek mellett a magyar jogászok megyei szövetségének elnökhelyette­se. — Szeretem a természetet. Szabad időmben szívesen kertészkedek, ez a hobbi megnyugtat, felüdít — vallja. Dr. Haraszti János számos kitüntetés birtokosa: kétszer vehette át a Vörös Csillag Érdemrendet, kétszer adomá­nyozták neki a Kiváló Szol­gálatért Érdemrendet. Október 30-án, az Orszá­gos Vízügyi Hivatalban Bor- bándi János, a Miniszterta­nács elnökhelyettese nyújtot­ta át dr. Haraszti János rendőr ezredesnek a nyári Tisza-völgyi árvízvédekezés­ben tanúsított helytállásáért a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést. — sz — Fusizunk? Fusizunk! Csabaesiidi hétköznapok Mi is a szolgáltatás? A népgazdaság mostani állapo­ta mennyire befolyásolja en­nek az ágazatnak a fejlődé­sét? Milyen helyet foglal el Békés megye az országos rangsorban? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekről folyt az eszmecsere a minap Békés­csabán. Elméleti és gyakor­lati szakemberek találkoztak a Szolgáltatások Magyaror­szágon című könyv egyik szerzőjével. Arányi Emillel. A Magyar Közgazdasági Társaság megyei szervezete jó kezdeményezőnek bizo­nyult, amikor meghirdette ezt a könyvankétot. A társa­dalomkutatók meglehetősen keveset foglalkoztak ezzel az i ágazattal, a KGST-országok- Iban is nemrégen kezdték el a vizsgálatot, az elemzést. A lényeg azonban ennél sokkal összetettebb. Ugyan­is baj van a szolgáltatások­kal. Szegényes az eszközellá­tottság, állandó létszámgon­dok gyötrik a legfontosabb szakmákat. Furcsa ellent­mondás: míg egyes ágaza­tokban (ruhatisztítás) kevés a megrendelés, addig a vál­lalási idő meghosszabbodott. Hiába foglalkozik hazánkban 3 ezer vállalat és szövetke­zet, 80 ezer kisiparos szol­gáltatással, elmaradtunk a kívánalmaktól. Igaz, a tercier ágazatban foglalkoztatot­tak aránya 1977-ben 36,6, ta­valy 37,1 százalékkal nőtt. Mégis kevesen vannak! Az iparból a felesleges munka­erő csak nagyon lassan szi­várog a szolgáltatások felé. Pedig ebben az évben az új szabályozórendszer megnyi­totta a lehetőségek zsilipjeit- Nagyobb szerepet kapott a kisipar, előtérbe került a szabad árforma. A tartajé- kok feltárása és a minőségi munka viszont még mindig nem kielégítő. Ég hogyan áll megyénk? Valójában nincs szégyenkez­nivalónk. A 3 évvel ezelőtti adatok szerint az egy szol- gáltatóhelyre, illetve az egy szolgáltatásban dolgozóra ju­tó lakosok száma szerint ötödikek és nyolcadikok, az egy lakosra eső teljesítmény­érték alapján a tizenkettedi­kek vagyunk a megyék sor­rendjében. Lényeges javulás a javító, karbantartó és a személyi szolgáltatásoknál 1969-ben következett be. Az 1038-as kormányhatározat megtette a hatást. A szol­gáltatásfejlesztési alapból je­lentős összegeket kaptunk. Sokat fejlődött a háztartási gépek, a személygépkocsik javítása, komoly beruházást valósított meg a Patyolat Vállalat, a Generál és a szol­gáltató és termelő szövetke­zet. Ma már 200 gazdálkodó egység ezer szolgáltatóhelye áll rendelkezésre. Az ága­zatban 2350 dolgozót foglal­koztatnak, és a több mint 4500 kisiparos 90 százaléka vállal munkát a lakosságnak. Az elmúlt évben az egy em­berre jutó szolgáltatás érté­ke csaknem 600 forint volt. A statisztikai adatok per­sze csalókák- Kifejeznek sok mindent, de nem adnak fele­letet több kérdésre. Aligha megnyugtató, hogy két na­pot kell várni télvíz idején a gázkonvekor megjavítására, a porszívót meg hurcolhat­juk a Gelkától a Ramovill szervizig. És akkor még nem is beszéltem a nyitva tartás­ról, az udvariasságról és a minőségi követelményekről. Ha gyors munkát akarok, szólnom kell egyik-másik is­merősömnek, aki mellesleg fusizik. Kontár, mondják olykor bántóan, holott nem az. Nagyon is jó szakember valamelyik vállalatnál, szö­vetkezetben. Csak éppen nincs kedve és ideje papí­rokkal bajlódni, és a főnöke sem járulna hozzá, hogy munka mellett „kisiparos” legyen. Valljuk be: szükség van a fusizókra is. Ponto­sabban a tisztességes, hozzá­értő munkára. Vitatkozunk a „másodlagos” gazdaságról. Az viszont egyértelmű, hogy ez a fogalom a nagyüzemi ter­melést, szolgáltatást kiegé­szítő tevékenységek gyűjtő­neve, olyanoké, amelyek kis­üzemi körülmények között, a piac által szabályozottan, társadalmilag elismert szük­ségleteket elégítenek ki. Ter­mészetesen ebből ki kell zár­ni a törvénybe ütköző csele­kedeteket: az üzemi lopást, a spekulációt­Most már egyre jobban hajiunk arra, hogy a kontár szót felcseréljük a nem szer­vezett szolgáltatással. Csak remélni lehet, hogy ez a megállapítás nem illik majd rá a vállalati, szövetkezeti szolgáltatásokra. Mert a fej­lődés alapja, további útja a még jobb szervezettség lehet. Seres Sándor Csabacsüdről ma is naponta 500-an kelnék útra, hogy fő­ként szarvasi munkahelyükre siessenek. Legtöbben évtize­dek óta ingáznak. Ez nem jelenti azt, hogy Csabacsü- dön nincs munka, hiszen az utóbbi évtizedben létesültek itt is részlegek. Az asszonyok egy része otthonra vállal be­dolgozást. Jobbak az életkö­rülmények. A 70-es években beépültek az utcák, modern, fürdőszobás otthonokkal. A férfiak a tsz-ben az ál­lami gazdaságban dolgoz­hatnak, mégis közülük jár­nak el a legtöbben. Szarvas­ra jó a közlekedés, érthető tehát, hogy szívesen mennek el jobb keresetért a városba dolgozni. A nőknek is terem­tettek munkalehetőséget. A bedolgozói munkán kívül a Szarvasi Vas-, Fémipari Szö­vetkezet és a faipari szövet­kezet részlege ad munkát. A vasipari szövetkezet apró kis részlegét egy régi, rosszul működő szolgáltatóházból alakították ki, most 16 asz- szony dolgozik itt. Számos- völgyi Mihály Szarvasról jár ki naponta. Elmondta, hogy 1971 óta ez a kis üzem az egyik kereseti lehetősége a csabaesiidi nőknek. Reggel 7-től délután 4-ig előszere­lést végeznek, vagy komplett lámpatestet állítanak össze a kisüzemben. — Mióta végzi ezt a mun­kát, és mit jelent a családi élet alakulásában az ön ke­resete? — kérdeztük Gom­bár Istvánt. — Az üzem indulása óta. Hogy mit jelent? Feltétlenül jobban élünk azóta, több mindenre jut, s ez idő alatt készült el a házunk, két és fél szobás, s fürdőszoba nél­küliek már nem is épülnek a községben. Urbancsok Mihályné im­már 9 éve vasipari dolgozó, közben gyesen volt. Négy éve ők is új házba költöztek. Két keresetből, s a megtaka­rított pénzből hamar elké­szült a családi otthon. Per­sze nem múlnak a napok gond nélkül, A legtöbb bosszúságot a bevásárlás okozza. Különösen nehéz a hús beszerzése. Hiába érke­zik hetenként kétszer áru a boltba, délután négy órakor már nem lehet kapni. Krenák Pálné a kislányá­ért siet az óvodába. — Otthon vagyok már ötö­dik éve gyesen, hamarosan lejár, és megyek vissza dol­gozni Szarvasra. — Nem csábítja a Csaba- csüdön működő üzem? — Hegesztő szakmunkás vagyok, itt a községben ugyanezt nem tudnám csi­nálni. Azonkívül szeretem a munkámat, és a kollektívát sem akarom otthagyni. A békésszentandrási sző­nyegszövő bedolgozója volt Paluska Mihályné, a kony­hakertben sepregetett, ami­kor találkoztunk. — Két éve hagytam abba a szövést. Elmentem nyug­díjba nyolcévi bedolgozás Lámpatesteket szerelnek a szarvasi üzem kihelyezett rész­legében Nem hiányzik a szövés, van munkám bőven a kertben Fotó: Martin Gábor után, és a mozi pénztárában is ugyan ez idő alatt dol­goztam. A nyugdíjam közel 1300 forint. — Ez igen kevés. — Kiegészülj férjem ke­resetével. Míg dolgoztam sem kerestem sokkal többet. Megvan azért mindenünk, és ma is megtakarítunk havon­ta 1—2000 forintot. Ebből tartalékolunk magunknak, és segítnük a gyerekeknek. — Merre vannak? — A lányom könyvtáros, a vejem Pesten jó állásban dolgozik. Most hét végén is várom haza őket. A gyarapodó keresetekből meggyorsult a lakóházépítés, szaporább lett az autóvásár­lás, nőttek az igények. Az életkörülmények a 70-es években amúgy is gyors fej­lődési üteme jól érzékelhető ebben a községben is. Szíve­sen vállalnak az emberek társadalmi munkát a község fejlődéséért. Arra töreksze­nek, hogy minél kényelme­sebben, s jobb körülmények között élhessenek. Számadó Julianna

Next

/
Thumbnails
Contents