Békés Megyei Népújság, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-26 / 277. szám

1980. november 26., szerda Hazafias Népfront-küldöttértekezletek Orosháza — fejlett ipari város A körzeti népfrontbizott­ságok számvetése előzte meg azt a küdlöttértekezletet, amely hétfőn, november 24- én este Orosházán a városi tanács tanácskozótermében látott munkához, hogy meg­vonja az orosházi népfront­tevékenység négyéves mér­legét. Az elnöklő Varga Sán­dor arról számolhatott be a népes hallgatóság előtt, hogy a körzeti bizottságokat újjá­választó gyűléseken több, mint hatvanan kértek szót, hogy véleményükkel hozzá­járuljanak a mozgalom to­vábbi feladatainak megha­tározásához. A legnagyobb érdeklődésre ezúttal is a la­kóhelyszépítés és -fejlesztés kérdései tarthattak számot. Az elnöki tájékoztatót kö­vetően Éliás György, a HNF városi bizottságának titkára összegezte az utóbbi négy év eredményeit. Elmondta, hogy örvendetesen növekedett a közéleti tevékenységbe be­kapcsolódó nők, illetve fia­talok száma. Emellett is fel­adata marad viszont a nép" frontnak, hogy a lakosok to­vábbi széles tömegeit akti­vizálja a társadalmi erővel megvalósítható helyi felada­tok végrehajtására. A bizottság és az elnökség “tevékenységét részleteiben taglalva az előadó szólt ar­ról, hogy a városi népfront részt vállalt többek között a kertbarát-mozgalom szerve­zésében: Orosházán ma már 40 mintakertet tartanak szá­mon, s ezzel a város immár országos elismerést is kiví­vott magának. A HNF gaz­daságpolitikai munkája ter­mészetesen nem merül ki a kisárutermelés támogatásá­ban — bár ez esztendőről esztendőre nagyobb jelentő­ségű — sajátos eszközeivel a mozgalom igyekszik hozzá­járulni a munkafegyelem megszilárdításához, a haté­konyság növeléséhez, érezve ennek súlyát, hiszen Oroshá­zán ma már hatmilliárd fo­rint értékű ipari terméket állítanak elő. Miközben Orosházából ro- |hamosan fejlődő ipari város lett, lakói is sokat tettek (azért, hogy külleme, a vá­roskép ehhez méltóan ala­kuljon. Az elmúlt négy év­ben összességében 40 millió forintos értéket hoztak létre az orosháziak azzal, hogy a társadalmi munkában sport­pályákat, játszótereket, óvo­dákat és iskolát építettek. Ebben a sorban külön meg kell említeni az üveggyáriak által épített iskolát, a városi összefogással létesített MHSZ-bázist és a rákóczi- telepiek példamutatását. A gazdasági eredmények mellett a környezetvédelem­ben, a kulturális megmozdu­lások szervezésében szintén ért el sikereket a HNF vá­rosi bizottsága, ami alapve­tően a hét körzeti népfront bizottság fejlődő munkájá­nak köszönhető. Ez egyben kiindulópontja a szocialista demokrácia továbbfejleszté­sének, a lakóhelyi közélet ki- teljesítésének — miként azt Mészáros Géza, a HNF vá­rosi bizottságának tagja is hangsúlyozta a VII. népfront­kongresszus vitaanyagának ismertetésekor. A. hozzászólások sorát a hétfői küldöttértekezleten Pesti István nyitotta meg, aki a Rákóczi-telepiek nevében adott számot a társadalmi összefogás eredményeiről. Varga Julianna a nők köz­életi szerepével foglalkozott, felszólalásában, míg Bocskai Mihályné, a HNF megyei el­nöksége nevében az orosházi népfront-tevékenységet érté­kelte. Kiemelve, hogy ez a munka folyamatos, a HNF városi vezető testületéi jó kapcsolatot alakítottak ki Orosháza politikai, gazdasági és társadalmi vezető szerve­ivel. A városi szociális otthon lakóinak érdekében Gönczi Katalin emelt szót, majd dr. Gonda József, a városi párt- bizottság első titkára méltat­ta Orosháza átalakulását; azt a folyamatot, amely minden korábbi elképzelést felülmú­ló ütemességgel teremtett vá­rost az egykori legnagyobb magyar faluból. A vita zárását követően a küldöttek Czédula Imrét vá­lasztották a HNF városi bi­zottsága elnökének, titkár­nak pedig Varga Sándort. K. E. P. Szeghalom — középfokú központ Megyénk északi részének, Sárrétnek a központja Szeghalom. Nagy kiterjedésű vonzáskörzeténél fogva a te­lepülés járási regionális sze­repkörét tekintve középfokú központtá, a várossá fejlő­dött települések sorába tar­tozik. A városfejlesztés leg­jelentősebb feltételei telje­sültek, a tervidőszak végéig megvalósulnak, fgy aztán az itt élők joggal beszélnek a városiasodó nagyközségük­ről. E gondolatokkal nyitot­ta meg hétfőn este a járási művelődési központban a népfrontbizottságot választó falugyűlést Kerekes Kálmán, a községi pártbizottság titká­ra, levezető elnök. Köszön­tötte a megjelenteket, az el­nökségben helyet foglaló meghívottakat, Tóth Sándort, a járási pártbizottság titká­rát, Kutyik Mátyást, a járá­si hivatal elnökét, Szikszai Ferencet, a Hazafias Nép­front Békés megyei Bizottsá­gának titkárát, valamint Er­dei Lászlónét és dr. Szentke- reszty Tamást, országgyűlési képviselőket. Belgrádba utazott az úttörfiszövetség küldöttsége A Jugoszláv Üttörők Szövet­ségének meghívására hivatalos látogatásra Belgrádba utazott a Magyar Üttörők Szövetségének küldöttsége, Szűcs Istvánnénak, a szövetség főtitkárának vezeté­sével. A küldöttség a kétoldalú kapcsolatok továbbfejlesztéséről tárgyal, meglátogat gyermek- és ifjúsági létesítményeket, Újvidé­ken várhatóan találkozik a Ju­goszláv Szocialista Ifjúsági Szö­vetség képviselőivel. Életmentőt tüntettek ki Győrött Életmentő emlékéremmel tüntette ki a Minisztertanács Mátis Béla 45 éves beledi la­kost. A bátor önkéntes rend­őr ez év nyarán — június 20-án — két fuldokló kisfiút mentett ki a sebes folyású Kis-Rábából. A vízben ver­gődő 10 éves Kóczán János és a 8 éves Huber István se­gélykiáltásait hallva ruhástól a vízbe vetette magát, és mindkét gyermeket még élve sikerült partra mentenie. A kitüntetést kedden Győ­rött, a megyei tanács szék­házában Lombos Ferenc, a Győr-Sopron megyei Tanács elnöke adta át Mátis Bélá­nak­Ezt követően az első napi­rendi pont előadója Varga Istvánná, a Hazafias Nép­front nagyközségi bizottságá­nak titkára emelkedett szó­lásra, s adott számot az el­múlt négy esztendő munká­járól. Az előadó hangsúlyoz­ta: a Hazafias Népfront VII. kongresszusára való készülő­dés tartalmát az adja, hogy a népfrontmozgalom szocia­lista elkötelezettségű, az egész nép érdekeit kifejező, minden jó szándékú ember­nek közéleti cselekvési lehe­tőséget biztosító tömegmoz­galom. Az elmúlt négy évről szól­va a népfronttitkár elmond­ta, hogy a település lakóit mozgósították a kitűzött cé­lok megvalósítására, a nép­frontaktivisták segítették az ipartelepítést, az üzemekben dolgozók munkássá válását, a községi tervekről a lakos­ságot rendszeresen tájékoz­tatták. A kitűzött célok meg­valósításáért szorosan együtt­működött a népfront a köz­ségi pártbizottsággal, KISZ- bizottsággal, a Vöröskereszt­tel és más társadalmi bi­zottságokkal. Gyakorlattá vált Szegha­lomban társadalmi munká­val a fásítás, a parkosítás, a játszóterek karbantartása, járdaépítés. Szép sikereket hozott az „Egy nap az isko­láért, óvodáért” és a „Kör­nyezetvédelmi hét” mozga­lom, akció. Második napirendi pont keretében Kozák Sándor, a nagyközségi tanács elnöke tájékoztatta a jelenlevőket a település V. ötéves tervében kitűzött fejlesztésekről. — A mostani tervidőszakban Szeg­halomban több mint egymil- liárd forintot fordítottak fej­lesztésre, társadalmi munká­val több mindent valósítot­tak meg. Szeghalomban az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke meghaladja a 900 forintot, ami a megyei átlagnak több mint a két és félszerese. Az elmúlt öt esz­tendőben a tervezettnél több állami és OTP-lakás épült, újabb gyermekoktatási intéz­ménnyel gyarapodott a tele­pülés, megoldódott az ivó- vízellátás. Elkészült a haris­nyagyár, a Volán műszaki telepe az autószervizzel, be­fejezéséhez közeledik a Cse­pel Autógyár beruházása, át­adás előtt áll az üzletsor, A VI. ötéves tervi elképzelése­ket vázolva a tanácselnök el­mondta, hogy a jövőben is kiemelten kezelik a lakás­építést, a gyermekintézmé­nyek fejlesztését. Az öt hozzászólás hasznos javaslatokkal igyekezett se­gíteni a népfront további munkáját. Végezetül a je­lenlevők megválasztották a negyvenhárom tagú községi népfrontbizottságot, annak tagjai az öttagú elnökséget és az öt megyei küldöttet. A Hazafias Népfront szeghalmi nagyközségi bizottságának el­nökévé Zsadányi Sándornét választották, titkára ismét Varga Istvánná lett. — sz — Falujárás Gerendáson Napsütötte száraz időben nehéz kellemesebb kisközsé­get találni Gerendásnál. A főút menti hatalmas, árnyas fák, a rendezett régi és a büszkén magasodó új házak, az iskola, a posta modern épülete, a művelődési ház, s előtte a kecses szobor a nyu­galom, a gyarapodás, a ki- -egyensúlyozott élet jeleit mutatják. Zatykó András tanácselnök így beszél erről: — Ha megkérdi, hogyan élünk, egyetlen szóval vála­szolok: jól. A téesz kitűnő­en gazdálkodik, a háztáji sem megvetendő, sőt! A köz­ségben legalább 200 személy- gépkocsi van. Az emberek többsége él is az anyagi le­hetőségekkel. Vannak per­sze olyanok, akik csak akkor nyugodtak, ha a takarék- könyvük vastagodik. De a felszabadulás után született nemzedék biztonságban érzi magát, nem gyűjt, inkább költ. Divat nálunk a háztáji állattartás, a fóliázás. Tavaly is 30—35 milliót forgalma­zott a község háztáji áruk­ból. Szegény ember? Nem na­gyon ismert fogalom ez Ge­rendáson sem. Aki dolgozik, hasznát látja. Az idősebbek persze kevesebb pénzt fordí­tanak a kényelmükre, a szó­rakozásra. Úgy gondolkoz­nak: „amíg elköltők 100 fo­rintot, kereshetek is annyit, s ez így együtt nekem már 200 forint hasznot jelent”. Több mint 10 éve már, hogy a lakások fürdőszobával épülnek; s ezeket fúrott ku­takból táplálják. Az viszont jellemző, hogy az öregek könnyen a fiatalok szemére vetik: „Mi a csodának fűt- tök minden szobában, á konyhában, a fürdőszobá­ban? Ez pazarlás, hiszen a család egy helyiségben is el­fér!” Az idő kerekét, az em­beri igények változását visz- szafordítani már úgysem le­het. — Elnézést, de várnak. — köszön el a tanácselnök —, egyeztető tárgyalásra készü­lünk az orosházi ÁFÉSZ és a Munkácsy Tsz vezetőivel. Bővíteni kellene a boltot, az éttermet, kicsi a raktártér, csökkentett az árukészlet, az igények pedig nőnek! Az életmód jelene, válto­zása az emberek egészségé­nek alakulásában is tükröző­dik. — Érdekes hely ez a köz­ség — mondja dr. Patakfalvi János körzeti orvos. — Per­sze lehet, hogy máshol is így élnek az emberek. Ha el­végzik a munkájukat a téesz- ben, hazasietnek, és ott foly­Kitüntetettek: Moldován János Az elmúlt hónapokban mozgalmas napjai voltak Moldován Jánosnak, a Kö­rösvidéki Vízügyi Igazgató­ság anyaggazdálkodási és szállítási osztályvezetőjé­nek. Neki is az árvíz és a helyreállítási munkák adtak az átlagosnál nagyobb fel­adatot. Huszonöt éve dolgozik a VIZIG-nél a jövőre nyug­díjba menő osztályvezető. A technikum és az OVH műszaki tiszti tanfolyamá­nak elvégzése után a gyulai szakaszmérnökségen terü­leti technikusként dolgozott. Munkájában fontos állomás volt 1958: ekkor nevezték ki jelenlegi munkakörébe, vagyis osztályvezetőnek. Mintegy 120 munkatársával ő gondoskodik a több ezer­nyi anyagféleségről, a szeg­től kezdve a milliós beren­dezésekig, ezen kívül száz­nál több közúti és vízijár­mű munkáját irányítják. Moldován- János 1946-tól tagja a pártnak. 1957-től ta­nács- és végrehajtó bizott­sági tag. Tagja a Vízügyi Igazgatóság pártbizottságá­nak, korábban egy cikluson keresztül a pártbizottság tit­kára is volt. A városi párt- bizottság társadalmi munká­sa, s a közelmúltig három cikluson át tagja volt a ME- DOSZ megyebizottságának — Lányom és vöm is az igazgatóságnál dolgozik — mondja szerényen, miköz­ben az elmúlt negyedszázad egy-egy epizódját eleveníti föl, és az elkövetkező évek elképzelését vázolja. — Jö­vőre már sok időt tölthetek tátják, ahol tegnap abba­hagyták. Fóliás zöldség vár­ja a gondozást, 30—40 disznó sír a gazda keze után. Ami­kor a téesz kirándulásokat szervez, sokan nem tudnak elszabadulni a jószágtól. Az idősebbek mostanában döb­bennek rá, milyen keveset láttak a világból, ők azután mennek a hazai utakra, de még Bécsbe is szívesen. A rendelő sarkában mele­get duruzsol az olajkályha. Körülöttünk tisztaság, gyó­gyító fehérség, csillogó mű­szerek, a levegőben orvos­ságszag. Dr. Patakfalvi János körzeti orvos megnyugtató biztonsággal, asszisztensnője ismerős mosollyal fogadja a betegeket. Jönnek is naponta 20-an, 30-an. Jó dolog, hogy 1977-től saját körzeti orvosa (aki egy személyben szülész­nőgyógyász szakorvos is), s néhány éve fogszakorvosa van a kisközségnek. Kopognak, ősz hajú ember lép be az ajtón. Balázs Má­tyás, a téesz betegellenőre. — Én azután sok lakásban megfordulok a faluban, jól ismerem az embereket — mondja. — Van rá eset, hogy a táppénzes időt néhányan szeretnék a háztáji munká­hoz igazítani. Mióta állandó orvosunk van, kevesebb a betegszabadságos. Egy éve meg már táppénzes felülvizs­gáló orvos is jár hozzánk Orosházáról. Hogy hogyan élünk? Az itteniek szeretnek dolgozni, ha értelmét látják. Az idősebbje postára rakja, tartalékolja a pénzét, a fia­talja meg elkölti. Egy azon­ban mindenkinek fontos: a háztáii.' Nekem csak kiskertem, 5-6 sertésem van. Szeretünk pi­henni az asszonnyal, s nyá­ron a Balatonnál is jártunk. Nemrégiben Csehszlovákiá­ban voltam tanulmányúton. Vasárnaponként én is ott va­gyok, ahol a fél falu: druk­kolok a meccsen a csapa­tunknak ! Az utcákon itt is, ott is be­épültek a porták, sok a több szintes ház. Megnéztük a legújabb utcát, a Jambrikot, s ott tértünk be Rálik Pálék- hoz. Rozika, a fiatalasszony volt otthon a gyerekekkel. Gyermekgondozási szabadsá­gon van, a férje mezőgazda- sági kovács a téeszben, ebéd­re ő is hazajár. A tűzhelyen már rotyog a zöldségleves. Amikor beléptünk, a házi­unokáimmal. Szeretem a ter­mészetet, a szabad levegőt, a kertet, éppen ezért bérel­tünk egy kétszáz négyszög­ölnyi telket. A jövőben ott is sok időt töltök majd a gyerekekkel. Adósságom is van önmagámmal szemben: több tucatra tehető azoknak a könyveknek a száma, amit nem olvastam el, időhiány miatt. Nehéz lesz elszakadni a munkától, a kollégáktól. Igyekszem átadni a munkás- mozgalomban, és az igazga­tóságnál szerzett tapasztala­taimat a fiataloknak. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Nagy Ok- tórberi Szocialista Forrada­lom 63. évfordulója alkal­mából eredményes munkája elismeréseként Moldován Jánosnak a Munka Érdem­rend arany fokozata kitünte­tést .adományozta. — sz — ■T ...........■■*•••....... „E bben a faluban hajt min­denki” Fotó: Martin Gábor asszony épp a karfiol rózsáit bontogatta: — Szeretjük rántva, ezt főzök ebédre. Eddig tanyán laktunk, s három éve épít­jük már a házunk, öt éve esküdtünk, s hamar belefog­tunk az építkezésbe, sokat vállaltunk. Egyelőre kimen­tünk a jószágból, de hízó marhát majd itt is tartunk. Van helye a melléképület­ben. Sok pénzt emészt fel ez a ház, és csak sok mun­kával tudjuk előteremteni. Három szobánk lesz, de még csak ez az egy és a konyha készült el. Szórakozni a ki­csik miatt se járunk, meg aztán hová is mennénk? A tévé, meg a gyerekek jelen­tik a pihenést, a kikapcsoló­dást. Később aztán a jószág­tól se mozdulhatunk el itt­honról. A férjem barátaival, a szomszédokkal szoktunk találkozni. Ebben a faluban hajt mindenki, sokszor ver­sengve egymással is. Ha megkérdik, én mire vágyom, hát arra, hogy végre tegyük rendbe a lakást, ha pedig készen lesz, kocsira gyűj­tünk! Vörös szőrű cica dorombol a szőnyegpadlón, a heverőre szökken, elnyúlik. Neki sza­bad lustálkodni is. A fiatal- asszony kemény kézfogással búcsúzik tőlünk, erős a keze. Bede Zsóka

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents