Békés Megyei Népújság, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-26 / 277. szám
1980. november 26., szerda 0 A víz elvonult — az élet megy tovább Az elmúlt négy hónapban több tucatszor jártam az árvíz sújtotta területen. Mi tagadás, valahányszor munkám ideszólít, összeszorul a torkom a sok szenvedést, kárt látván. Elfelejteni az idő múlásával sem tudom azokat az emlékeket, amelyek itt értek, gyakran azóta, is átvillan egy-egy emlékkép... Romba dőlt tanyák, homokzsákok, a bokrok között úszadékok emlékeztetnek a nyári árvízre. Az élet viszont nem állt meg, az újjáépítés, amint lehetett megkezdődött. o BÉKÉS — ROSSZERDÖ. Az utat már helyreállították, a magasabban fekvő területeket felszántották, a mélyebb részeken barázdák gyűjtik, vezetik a még kint levő vizeket. A tanyasorok bontása befejező szakaszához érkezett. Sok helyen facsoport, és egy-egy földhalom emlékeztet arra, hogy* itt valaha épület állt. A rosszerdői házakból két kezemen meg tudom számlálni a megmaradtakat. Az egyik romnál idős ember — Gólya Mihály — válogatja a faanyagot. — A városban 170 ezerért vettünk egy kis házat. Az OTP-től kaptunk 130 ezer forint hosszúlejáratú kölcsönt, a többit a két gyerekem pótolta. Biztosításom nem volt, így kártérítést sem kapok — folytatja, miközben rakosgatja a megmaradt faanyagot. A szarufák többsége ketté törött, a cseréplécek darabokhan hevernek, a tetőfedő cserép nagy része használhatatlan, a vályog. és vertfal töltésbe való. — Tűzre szedem össze a faanyagot, amit majd az új házhoz visznek már, ugyanis a napokban költözünk. Egy félig kész házban tevékenykedik Szántó Mihály, a békési Egyetértés Tsz traktorosa. — Ha nincs árvíz, akkor már benne lakunk. — mondja egykedvűen — A régi tanyám a Kettős-Körös partján volt. A tavasszal úgy terveztük az asszonnyal, hogy ,a nyáron befejezzük az új házat, és ősszel költözünk. A víz keresztül húzta számításunkat. — Szép ház... — jegyzem meg. — Szép lesz — helyesbít a gazda. A víz elvitte a már megvásárolt, anyag egy részét: 30 négyzetméter parkettát, hajópadlót, gerendákat, tönkretett 20 mázsa cementet ... — A biztosító nem fizette ki? — Nem. Pedig mindenről van számlám, a szakadás előtti héten hozták ki az anyagot. Sok munka van még itt, télre legalább egy szobába szeretnénk beköltözni. A jövő hétén a tsz egyik építőbrigádja jön befejezni a belső munkákat o TARHOS. Ennek a kisközségnek a nevét az elmúlt hónapokban megismerte az ország. A körtöltéseken kívül, vagy annak közelében A Molnár család vasárnap beköltözött új házába levő tanyák összedőltek. Amint hazaköltözött a lakosság a helyreállítás hírére, jó pénz reményében akadt építési vállalkozó ... Budapestről jött szerencsét próbálni... — A házamat és a szolgálati lakásomat is elvitte a víz — meséli Biri Sándor, az Egyetértés Tsz kerékgyártója. — Szeptember derekán jött egy pesti mester és ígérte: december 15-re kulcsra készen átadja a házat. Több károsulttal tárgyalt, s jó néhányan fizettünk is neki — mondja botjára támaszkodva. — örültünk, hogy viszonylag hamar költözhetünk majd — kapcsolódik a beszélgetésbe Hőgye István. — Csák akkor lett gyanús az egész, amikor mindig hétvégeken jött és csak pénzt kért, erre, arra. csempére, vízvezetékre. Én úgy tudom, hogy a házat nem a kéménnyel kezdik el építeni. Egyszer aztán mondtam is az asszonynak: „Hallod, ezek nem igaz úton járnak” — de akkor már elvitték tőlem az OTP-papírjaimat. Megtudom, hogy ,a pesti mester még ügyintézőt is hozott magával, s azt mondta: Tizennégy tagú brigádja van. ő nem győzi a papírmunkát. — Tőlem 8 ezer forintot kért, de külön adtam a tervrajzokra is — jegyzi meg Hőgye István, aki tizedma- gával — az eddigiek szerint — „felült a mesének”. — Hogyan haladnak a munkával? Legyintés a válasz. — Én kiásattam a fundamentumot, de nem tudok építeni. Az OTP-papírjaimat elvitték, melyből újat kellett csináltatnom, s még nincs hitellevelem sem. Amíg az nincs a kezemben, vásárolni sem tudok, pedig kellene az anyag. Az elmúlt héten volt a TÜZÉP-telepen mész, de nem tudtam pénz híján hozzájutni. Aztán az olcsó ablakból, ajtóból sem tudok venni, mert csak november 30-ig tart a vásárlási kedvezmény — folytatja Biri Sándor. — Többen szerződést bontottunk vele — magyarázza Hőgye István. — És tudja, mit akar ez az ember?! Be .akar bennünket ezért perelni. Pereljen csak! Majd a bíróságon elmondjuk, hogy egy lapát anyagot sem hozott ide. Utam Fábián Mihályhoz, a községi tanács vb-titkárá- hoz vezet. — Egy hétvégén, este keresett fel ,az a bizonyos pesti mester, vagyis Hovanecz Albert — kezdi a vb-titkár. — Azt mondta, hogy a XX. kerületi kisiparosok közgyűlésén felszólították őket: az árvizes területeken vállalhatnak munkát. A tanácsnál megadtuk a címeket, s ő felkereste a károsultakat, majd hétfőn az építtetőkkel együtt ott voltak a tanácsnál. Mindenkinek névjegy- kártyát adott, mondván: ha valami probléma van, itt keressék. — Messziről jött ember azt mond, amit akar... — vetem közbe. — Azt hittük, megbízható ember. Mindenesetre kértük a XX. kerületi KIOSZ véleményét. ök azt írták: rendes, becsületes ember, de nem javasolják a foglalkoztatását. Mire a válaszlevél megérkezett, ügynökével szépen szedegették össze a pénzt. Volt, aki két-három- négyezer forintot adott, de akadt olyan is, akitől 15 ezer forintot vett át. — Csak úgy ismeretlenül odaadták a pénzt? — Jóhiszeműek voltak az emberek. Meg aztán mindenről adott elismervényt, sőt bélyegzőjét is ráütötte a papírra — Hogyan tovább? — Telek van, az épületek ki vannak tűzve. Az elmúlt héten összehívtuk az építtetők gyűlését. Ezen a következő elhatározás született: a fővárosi vállalkozóval nem építtet senki, akivel szerződést kötött, az felbontja. A békési KIOSZ szervezettől ígértek segítséget, s azt már meg is kaptuk. Közben Hovanecz ügynökével megjelent': bírósággal fenyegetőztek, de még ekkor sem hoztak szerszámot. Szóval nálunk ezért húzódik az újjáépítés — magyarázza a vb- titkár. Szép dolog a segítség. De az Tarhoson nem tűnt fel senkinek, hogy két hónap alatt akar tíz házat kulcskészen átadni a pesti mester? o DOBOZ, vasárnap dél. A Molnár család révbe ért. A tengelyig érő sárban, MTZ vontatta pótkocsin érkezik a négytagú család, a bútorokkal. — A gáton belül volt a házunk, de a szivárgó víztől tönkrement, összedőlt. Eddig anyámnál laktunk. A család úgy döntött: a DÉLÉP házaiból veszünk egy kétszobásat. Nem leéli utána szaladgálni, csak beköltözni — magyarázza Molnár Sándor — Mennyibe kerül? — Így, ahogyan áll, 417 ezer forintba, melyből nekünk 82 ezer forintot kellett befizetni. Feleségem a munkahelyétől, ,a harisnyagyártól kapott 42 ezer forintot, a többit mi pótoltuk. A fennmaradó összeget 35 évi törlesztésre adta az OTP. Persze sokat kell még költenünk rá. Lényeg az, hogy fedél van a fejünk felett, az állatoknak az ólakat, istállókat majd a tavasszal építjük — mondja búcsúzáskor Molnár Sándor. Mire e sorok megjelennek, már minden bizonnyal elhelyezkedett az új lakásban a Molnár család. De vajon mikor költözhetnek árvízi sorstársaik? Szekeres András Gólya Mihály: „Tűzre szedem össze a faanyagot..." Fotó: Veress Erzsi Az eredményeket újabbakkal tetézni Méhkerék ma is távol esik a fő közlekedési utaktól, akárcsak régen. Most is egy szál műút köti össze a világgal, de a társadalommal való kapcsolatuk már sokszálú. Benne élnek az események sodrában, jól tájékozottak, nemcsak a maguk, hanem az ország, világ dolgairól is. Méhkerék a világtól elzárt és elzárkózott település volt. Ma kinyílt ablakokkal él együtt a nagyközösséggel, mint hazánk bármelyik szépen fejlődő, gazdagodó községe. Szorgalmas nép lakja ezt a települést. Szocialista társadalmunkban otthonra, hazára talált. Ettől vált nyitottá és élete színesen gazdaggá. Ezt igazolta a méhkeréki kommunisták hétfői, késő estébe nyúló, őszinte hangvételű számvetése is. Beszámoló taggyűlést tartottak éves munkájukról, miként szerte a megyében minden párt- szervezet teszi most. Vendégük volt e tanácskozáson Klampeczki Károly járási pártbizottság első titkárán kívül Frank Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára is. 1 Kozma János községi párttitkár terjesztette az összevont taggyűlés elé a pártvezetőség beszámolóját a végzett éves munkáról. Körültekintő gondossággal, önkritikusan, a megoldásra váró feladatokra összpontosítva készítették el a taggyűlés elé került beszámolót. Természetes is volt, hogy a tagság egyetértésével találkozott. Volt miről beszámolni, hiszen politikai eseményekben gazdag időszakról kellett szólni. Bőven volt tennivalója az itt élő kommunistáknak, a község lakóival együtt. S mindez konkrét eredményekben mérhető. Cselekvési egység, a tömegkapcsolat erősödése, a tömegszervezetek és -mozgalmak, valamint a tanács önállósága, a munkával szembeni nagyobb személyes felelősség voltak a jellemzői az elmúlt időszaknak. Természetes, hogy itt is a gazdasági kérdések voltak a figyelem központjában. Eredményeik összességükben javulók. Az objektív gondokon kívül, amilyen az. aszály, a belvíz volt, szubjektív körülmények is gátolták az eredményesebb munkát. így a közös és a háztáji között meglevő feszültség, a munkaiéVágják a nádat Megérett a nád, munkához láttak a nádvágók a Velencei-tónál. Egyelőre csak a partok mentén, a könnyen hozzáférhető helyeken levő termést takarítják be. A mélyebb vizeken csak a jég beállta után kezdik meg a munkát. A tervek szerint az idén egymillió hatszázezer kéve nádat vágnak le a Velencei Nádgazdaság szakemberei. A munkát teljesen gépesítették: kilenc nagy telje- síményű kombájn könnyíti a tó téli munkásainak a dolgát. A kévébe kötött nádat a parton jellegzetes, az indiánok sátraira hasonlító kupacokba — nádkunyhókba — rakják, s onnan szállítják el a feldolgozóba. A velencei-tavi nád külföldön is keresett: a betakarított termés csaknem felét exportáljuk. Ritka ragadozó Hazánkban igen ritka ragadozó madár tűnt fel Siklóson: az úgynevezett Eleonóra sólyom, a szép nevű szárnyas a Földközi-tenger sziklás partvidékén honos, de enyhe teleken messze elkalandozik észak felé. Valószínűleg most is melegebb déli légáramlás hozta országunk területére a mediterrán madarat, az időjárás hidegebbre fordulása azonban minden bizonnyal ismét dél felé fordítja. A csaknem fekete tollazatú, hosszú farkú sólymot a siklósi várnál figyelték meg, amint a reggeli és az alkonyi órákban verebekre vadászott. A sebes röptű madár olyan gyorsasággal csapott le a zsákmányára, hogy alig lehetett szemmel követni. gyelem hiányossága, a nem eléggé rugalmas munkaerőgazdálkodás és így tovább. A beszámoló minősítette a kommunistáknak a tömegszervezetekben, a község közéletében végzett munkáját is. Ezt jónak, mozgósító erejűnek értékelte. Eredménye, hogy a dolgozók a demokratikus fórumokon aktívak, véleménynyilvánítók. Közéletünket a demokratizmus jellemzi, és hatása a közügyek iránti érdeklődésben, az ezért való tenniaka- rásban nyilvánul meg. A vitában részt vevő Dúló György, Rosu György, Száva Mihály, Gurzó László, Pet- rusán László elvtársak észrevételei, javaslatai összecsengtek a beszámolóban elhangzottakkal. Szóvá tették a gyümölcshiányt, aminek legfőbb oka, hogy a kertekből kivágták a fákat: kellett a hely a fóliasátraknak. Hiányolták, hogy a beszámoló az eredményekről nagyon szűkszavúan szólt. Sürgették a nagyobb helyi erőfeszítést a szakember-ellátottság javítására. Szóvá tették a még itt-ott tapasztalható széthúzást. Kifogásolták az elvégzett melioráció szakszerűtlenségét. Frank Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára felszólalása elején szintén utalt az itt is bekövetkezett nagy változásokra, amelyek közül legjelentősebbnek az emberek gondolkodásában, öntudatában végbement fordulatot jelölte meg. Majd a beszámolóban, illetve a vitában felvetődött néhány kérdéshez kapcsolódva fejtette ki véleményét. Ennek során többek között foglalkozott a háztáji és a közös gazdaság viszonyávalHangsúlyozta, hogy hibás álláspont lenne a kettőt szembe állítani egymással. Fejleszteni, segíteni szükséges mindkettőt. Nem lenne öröm, ha a háztáji gazdálkodás visszaesne, amely itt Méhkeréken különösen jelentős. De az sem, ha ez a közös rovására létezne. Koordináltan kell segíteni a fejlődést, amely jelen esetben azt jelenti, hogy a közös gazdaságot kell gyorsabban fejleszteni. Ez a termelőszövetkeze: sok gondot okozott az elmúlt időben a megyének is. Krónikusan veszteséges volt. Ez most rendezést nyert, de nem a megismétlés szándékával. A szubjektív körülményeken kell változtatni, olyan megoldást találni — az első lépések ez irányban már meg is történtek —, hogy a tsz-tag ne csökkentse háztáji termelését, de jobban érdekelt legyen a közös tevékenységben is. Még több egyéb kérdést érintve nemzetiségi politikánkról is szólt. Hangsúlyozta, hogy a mi lenini nemzetiségi politikánk teljes egyetértésre talált. Hazánkban nincs is nemzetiségi probléma, mert teljes a politikai, gazdasági kulturális egyenlőség- Méhkerék megváltozott, gazdagabbá vált arculata is ezt igazolja. Ennek a helyes politikának további érvényesülésére kell ügyeljünk, ezen munkálkodunk mindenkor. Eredményeinkre jogosan lehetünk büszkék — mondotta — hiszen nehéz munkánk eredménye ez, s ennek alapján becsül a világ is- Vannak, akik szeretnék ezt kisebbíteni. Jó politikai munkát akkor végzünk, ha az eredményeket újabbakkal tetézzük. Erre itt Méhkeréken is megvannak a jó feltételek, az ehhez szükséges öntudatos erők — fejezte be felszólalását Frank Ferenc megyei első titkár. Befejezésül a taggyűlésen többen kaptak emléklapot negyedszázados párttagságuk alkalmából. — e — Nem érné meg? Gazdaságpolitikánk jellemzője, hogy az utóbbi időkben egyre csökkent az állami támogatások köre, mind kevesebb tevékenységre jut központi pénz- Még kevesebb az újonnan támogatásra kijelölt munka, ágazat. Ezek közé tartozik a korábban kivont földterületek ismételt termelésbe állítása, visszahódítása a mezőgazda- sági termelésbe. A tavaly érvénybe lépett szabály szerint a költségek ötven százalékáig kérhet visszatérítést az az üzem, amelynek vezetői a földterületük növelése mellett döntöttek. Mégpedig úgy, hogy az előre bejelentett nagyságú területeken elvégzik a szükséges munkákat. Az illetékes földhivatalok igazolják ezt, s az üzem felveheti az érte járó összeget. A múlt év végén a megyénkben gazdálkodó termelőszövetkezetek, állami gazdaságok közel 300 hektár termőbe vonását jelezték. Eny- nyi földön akarták kivágni a fölösleges fákat, felszedni a szükségtelenné vált vasúti kavicsot, fölszámolni az arra ítélt tanyákat. A terület hetven százalékán el is kezdték az erre irányuló munkákat, közelegve az év vége felé azonban úgy tűnik, hogy a jelzett földnagyságnak csak egynegyedén indulhat meg a termelés. Ez egyben azt is jelenti, hogy a háromszáz hektárnak 25 százalékára kapják meg pályázat útján a véglegesen huszonöt százalékban kijelölt támogatást. Ebből adódik a kérdés. Vajon ebben az időszakban, amikor csökkennek a támogatások, nem az lenne az észszerű, hogy minden üzem minden lehetőséget megragadjon a megszerzésükre? Annál is inkább, mert nemcsak az állami pénz, hanem a visszanyert termőföld is hasznot hoz? Elgondolkodtató az is, hogy az idén eddig a múlt évinek csak tizedén, 28 hektáron jelezték, hogy jövőre harcba indulnak a föld visszahódításáért- Azt jelentené ez, hogy nem tartják fontosnak az üzemek? Nem mondható, hogy a közöny, az érdeklődés hiánya ennek az oka. Hiszen a legtöbb erőt még mindig az őszi munkák kötik le a szövetkezetekben, gazdaságokban. De volt elég gondjuk év közben is; elég, ha az árvízre, belvízre gondolunk. Nem is olcsó a termőbe való visszaállítás, kimutatások szerint egy hektárnál elérhetik a költségek az ötvenezer forintot is. Ugyancsak meg kell gondolni, hogy elkezdi az üzem, vagy lemond róla. Sokan az átfogó talajrendezéssel egy időben akarják termővé tenni a korábban kivont talajokat. Érvelésük elfogadható, hiszen a költségeknek így sokkal nagyobb, 70—80 százalékát téríti az állam. Elfogadható, ha éppen a küszöbén állnak a teljes rendezésnek. Ha azonban három, négy év múlva, vagy még később kerül rá sor. már érdemes fontolóra venni a dolgot. Ha már most termővé teszik, lehet, hogy mire elkezdődnek az átfogó talajmunkák, meg is térül a ráfordított összeg. Hiszen hasznot csak az a föld hozhat, amely terem. — ti- szabó —