Békés Megyei Népújság, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-19 / 271. szám

1980. november 19., szerda o IgUdlJKTitö­Tegnap délben Békéscsabán, az ifjúsági és úttörőházban Major Tamás Moliére „Tartuffe” című komédiájáról beszélt a diákoknak. A rendhagyó irodalomóra, amelyen a kereske­delmi és Vendéglátóipari szakközépiskola és a 635. számú „Kulich Gyula” Szakmunkásképző Intézet másodikosai vet­tek részt, a „Színház az iskolában” című rendezvénysorozat része volt Fotó: Martin Gábor A meztthegyesiek győzelme a MEDOSZ-szavalóversenyen Mérlegen a bolgár hét Pálya, korlátokkal Tegnap délelőtt Békéscsa­bán, a Szakszervezetek Bé­kés megyei Tanácsa székhá­zéban tartották meg a ME- DOSZ-hoz tartozó termelő- egységek fiataljainak VII. megyei szavalóversenye dön­tőjét. Plavecz Jánosnak, a MEDOSZ megyei titkárának megnyitója után a megje­lent 14 versenyző —' így a békéscsabai, a szarvasi, a Mezőhegyesi Állami Gazda­ság, a békési kosárgyár, a Körösvidéki Vízügyi Igazga­tóság, valamint a békési, a gyomai és a mezőhegyesi szakmunkásképző intézetek dolgozói és tanulói — először egy-egy József Attila-verset, A vártnál Is nagyobb ered­ményt hozott Baranyában az „Egy szövetkezeti tag — egy gyümölcsfa” elnevezésű akció, amely az ötödik ötéves terv ele­jén kezdődött és ezekben a he­tekben zárul. A fogyasztási szö­vetkezetek öt évvel ezelőtt fel­hívással fordultak tagjaikhoz, hogy a háztáji gyümölcsterme­lés újbóli felvirágoztatása végett ültessenek valamennyien egy-egy fát a portájuk körül. A baranyai ÁFÉSZ-ek mintegy ötvenezer ta­got számlálnak, ennek megfele­lően ötvenezer gyümölcsfa tele­pítésére számítottak. A kezde­ményezés azonban minden elő­zetes várakozást felülmúló sikert hozott. Kiderült, hogy a kert­ma jd a szabadon választott költeményt szavalták el a zsűri és a közönség előtt. Bocskai Mihályné, az SZMT titkára vezette zsűri döntése után az első díjat Szabó Magdolna, a másodikat Bé­kési Julianna, mindketten a mezőhegyesi szakmunkáskép­ző intézet tanulói, vehették át. Harmadik lett Fortuna Margit, a Mezőhegyesi Álla­mi Gazdaság dolgozója. Kü- löndíjat kapott Csomós Már­ta, a vízügyi igazgatóság munkatársa. Ez a szavalóver- seny megyei és szakági elő­zetese is volt a hagyományo­san tavasszal sorra kerülő salgótarjáni országos ver­senynek is. művelő emberekben megvan a kedv és a szándék a gyümölcs- termelés fokozására, csupán elé­be kell menni ennek a készség­nek. S a baranyai szövetkezetek ezt tették: segítettek a facseme­ték beszerzésében és a helyszínre szállították azokat, sőt több he­lyütt kedvezményt is adtak a vásárlásnál. Az akció eredmé­nyeként körülbelül negyedmillió fával gyarapodtak Baranya ház­táji gyümölcsösei, azaz nem egy, hanem átlagosan öt fát ültetett el minden szövetkezeti tag. Most, amikor az akció befeje­ződéséhez közeledik, a legkoráb­ban elültetett gyümölcsfák már termőre is fordultak, visszafizet­ve gazdáiknak a költséget és a fáradtságot. Békésben Szerdától hétfő estig tar­tott az igen gazdag, sokszínű programmal változatossá tett ismerkedés Bulgária társa­dalmi, gazdasági, kulturális fejlődésével, gazdagodásával. E bő programot lapunk is figyelemmel kísérte, azokról tudósításokat közölt. Megyénk lakói eddig még nem volt széles körben ismerkedhettek meg a testvéri szocialista or­szág dolgos, alkotó, szocializ­must építő népével, Bulgária gazdag eredményeivel. A bolgár—magyar barátsá­gi hét végére érve, a rende­ző szervek — a Bolgár Kul­turális Központ és a Békés megyei Hazafias Népfront — mérleget vontak, hogy elér­te-e célját e rendezvénysoro­zat. Egyöntetű a vélemény, hogy igen. Ezt magunk is ta­pasztalhattuk, akik a talál­kozások egyikén, vagy mási­kán részt vettünk érdeklődé­si körünknek megfelelően. Csaknem 80 településen ér­tesítették a tanácsokat, vala­mint a művelődési házakat, hogy a Békés megyei Műve­lődési Központ a megyei ta­nács támogatásával a társa­dalmi vezetőségek elnökei­nek továbbképzést rendez november 17-én. A művelő­dési központ nagytermében hétfőn reggel mégis sok szék maradt üresen, hiszen csu­pán 26 intézmény képviselte magát e rendezvényen. A többiek... Közömbösség. Elintézhet­nénk ennyivel. Ám egyre több ilyen rendezvény akad, elég csak a nemrég megtar­tott színházi műsorajánlatra gondolnunk, amikor a be­mutatkozók bizony többen voltak, mint a „vásárlók”, a művelődési házak képviselői. Holott akkor is meghívták a megyéből mindet... E tudósítást azért kezdtük zsörtölődéssel, mert a hétfői továbbképzés valóban tartal­mas, hasznos Volt. Dr. Kor­mos Sándor, a Művelődési Minisztérium főosztályveze­tője élvezetes, a gyakorlatra könnyen lefordítható elő­adást tartott a művelődési ház jellegű intézmények fel­adatrendszerérői, irányításá­ról. Délután képletes kirán­dulásra hívta meg Pál Mik- lósné, az MMK munkatársa Bulgária valóban közelebb került hozzánk. ' , Nagy erénye volt e rendez- vénycsokomak, hogy érdeklő­dési köröket elégített ki. Gép- gyártóknak a gépekről, utaz­ni szeretőknek a bulgáriai utazásokról, ifjúság életéről az ifjúságnak, irodalomked­velőknek az irodalomról, a bolgár mezőgazdaságról a tsz-tagoknak, s így . tovább szóltak vendégeink, s csak­nem mindenütt kiállítással is illusztrálták mondandójukat. Ilyen programokkal kell és lehet a jövőben is egy-egy testvéri, szocialista ország életét közelebb hozni hoz­zánk. Talán az időbeli zsú­foltság az, amit kifogásolni lehetne, nem is a lakosság, hanem a rendezők érdeké­ben. Az ilyen sikeres vállal­kozás folytatását szívesen várjuk a jövőben is a Ha­zafias Népfronttól. a részvevőket. Diaképek se­gítségével a megye művelő­dési házaiba látogattak el, s együtt tapasztalhatták, ho­gyan nem lehet, illetve ho­gyan kellene az épületek ad­ta lehetőségeket kihasználni. Az ezt követő előadáson Ka­cséra Lajos, a megyei tanács művelődésügyi osztályának főelőadója a társadalmi veze­tőségek feladatairól számolt be. Beszélt többe.k között ar­ról, hogy terveiket a helyi sajátosságok ismeretében ké­szítsék, hogy a társadalmi vezetőségek tagjainak tájé­kozódniuk kell a művelődé­si ház tevékenységéről, és így tovább. Végül dr. Bereczki István, a nagyszénási köz- művelődési koordinációs bi­zottság elnöke ismertette a nagyszénási művelődési ház társadalmi vezetőségének munkáját. Adalékként még valamit. A reggel megjelent 50 tár­sadalmi vezetőségi elnök, il­letve a művelődési házak munkatársai közül délutánra jó néhányan nem jöttek vissza. S ez is az érdekte­lenség kellemetlen jele volt. Kár. Mert igaz, akik ma­radták vesztettek szabad ide­jükből, ám hasznos tapaszta­latokkal gyarapodtak, s a to­vábbképzésnek végül is ez volt a célja. N. Á. R endszeressé váltak a vevők vagyunk jel- szavú kiállítások. Ezeken kereskedelmi válla­latok partnert keresnek a hiánycikknek számító sereg­nyi termék készítésére. Ugyanakkor sok vállalat pa­naszolja, hogy megcsappant a kereslet. Igaz, a mákdaráló vagy a kalapács iránti kielégítecien kereslet nem húzza ki a baj­ból a beruházási javakat elő­állító nagy gépipari céget. Bizonyos, hogy a következő középtávú tervben nem le­het számolni a belső piac gyors bővülésével, s ezt a vállalati programok kidolgo­zásánál is figyelembe kell venni. A lehetőségek még­sem annyira szűkösek, amint azt némely termelőhelyen vé­lik. A tagadhatatlan korlá­tokon belül nyílik azért tér a mozgásra, ehhez azonban sok tekintetben szakítani szükséges a megszokott gaz­dálkodási stílussal, módszer­rel. Elgondolkoztató ellent­mondás, hogy a lassuló bel­földi kereslet mellett sereg­nyi árucikk hiánynak szá­mít, például a szőnyegek, bútorok, az automata mosó­gép, alsóruházati kötöttáru. Ahogy az sem mindig érthe­tő, hogy bár van azonos ér­tékű belföldi áru, a fölhasz­náló mégis változatlanul im­portál. Azért, mert fogalma sincs róla, hogy idehaza is készítik azt, amit ő dollárért vásárol. Ha ennyire kezdet­leges a piaci munka, akkor joggal állítható-e, hogy min­den tekintetben korlátozot­tak a belföldi értékesítési le­hetőségek?! Mind a minisztérium, mind a vállalatok vizsgálatai azt bizonyították, hogy a nem­zetközi mezőnytől több te­rületen elmarad a könnyű­ipar, ám legjelentősebb mér­tékben a költséggazdálko­dásban. Egészen az idei esz­tendőig meglepően kevés fi­gyelem jutott a fejlesztés, a gyártás állóeszköz-igényessé­gére, az energia-, anyag- és élőmunka-ráfordítások szük­séges és fölös mennyisége arányainak alakulására. Ezért azután vannak műsza­kilag korszerű, használati ér­téküket tekintve a nemzet­közi átlagot meghaladó ter­mékek — például bizonyos kötöttáruk, cipők, női csiz­mák, faáruk, amelyek az in­dokolatlanul magas ráfordí­tások miatt kis mennyiség­ben, bizonyos presztízsfo­gyasztás kielégítéseként ad­hatók el a hazai piacon. Külföldön végképp nem ér­tékesíthetők, mert az eladók éles versenyében senki sem juthat úgy vevőhöz, hogy in­dokolatlanul magas termelé­si költségeket a vásárlóval akarja megfizettetni. Itt és más területen is viszonylag egyszerű módja nyílna a bel­ső kereslet bővítésének; a költségek mérséklésével reá­lis ár kialakítása, s ezzel új fogyasztói kör meghódítása. Akik felnőtt fejjel vág­nak bele a tanulásba, bi­zony, jókora hátránnyal in­dulnak, hiszen munka mel­lett kevés idejük marad a tananyagon kívüli ismeretek megszerzésére. Az általános műveltséghez pedig — az is­kolai megtanulandókon kí­vül — még sokféle informá­cióra van szükség. Ezek megszerzésére próbál lehető­séget biztosítani szervezett keretek között Békéscsabán, a dolgozók szakközépiskolája és gimnáziuma. Az e héten rendezendő elő­adásokkal, kulturális prog­ramokkal kívánnak kitekin­tést biztosítani a tudomá­nyokra, művészetekre, mai életünkre az ide járó fel­nőtthallgatók. Hétfőn dél­után dr. Gábor Miklós do­censt, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola tanárát látták vendégül, aki hazánk gazdasági távlatairól Gyakran viszonylag nem jelentős beruházások segít­ségével lényegesen növelni lehetne az áruk tetszetőssé­gét, használati értékét — felületkezelés, színezés stb. —, ám erre alig ügyelnek a termelők, miközben panasz­kodnak, kevés a megrende­lés. Az úgynevezett piacké­pesség elemzése folytonos teendő lenne a vállalatok­nál, de sajnálatosan minden­napos tapasztalat, hogy csak nagyon ritkán foglalkoznak ezzel, hanem szidják a ne­hézkesen dolgozó — s van, amikor tényleg nehézkes — kül- és belkereskedőket. Mintha az eladások növelé­sének lehetősége csakis azo­kon múlna. Idén a nehézipar 223 új termék előállítását kezdte, kezdi meg, s ugyanakkor 153 árufajta készítését számolja fel. Lehet így is szelektálni,] s dolgozókat, termelőeszkö­zöket átcsoportosítani a ke­lendő áruk gyártásához. A híradástechnikában, a mű­szeriparban a gyártmányok elavulási ideje öt—hét esz- tendő. Ehhez a nemzetközi mércéhez mégis csak a leg­utóbbi két—három évoen kezdtek igazodni az érintett területeken ... ! Nyugodt szívvel mondhatja akkor bárki is, hogy kizárólag a mérséklődő belföldi kereslet állít fel a cég pályáján kor­látokat? A könnyűipar teljes ter­melésének kétharmadát a belföldi piacon adja el. Ugyanakkor nyers- és segéd­anyagainak szintén kéthar­madát — berendezéseinek, gépeinek nyolcvan százalé­kát — külföldön, jórészt dol­lár elszámolású területeken vásárolja. Ennek döntő sze­rep kellene, hogy jusson a tervezéskor, de jut-e? Az élelmiszeriparban a kereslet folyamatos növekedése ta­pasztalható a jól eltartható és könnyen elkészíthető áruk iránt. A hatodik ötéves terv­ben várható, belföldi értéke­sítésre szánt egy, másfél százalékos termelésemelke­désen belül tehát ki lehet ugrani a mezőnyből; de csak olyan árukkal, amelyek az éppen növekvő keresletnek felelnek meg. alójában arról van szó, hogy a vállala­tok jórészének folya­matosan csökkenő létszám mellett kell megoldaniuk a termékszerkezet folytonos, s a legtöbb területen gyorsuló iramú korszerűsítését, vi­szonylag mérsékelt kereslet közepette. Ami korlátokkal teli, bonyolult haladási pá­lya, ám tágítható, a kezde­ményezőkészség, a fajlagos ráfordítások mérséklése, a fejlesztések megrostálása, a használati értékkel össze­hangolt ár, s ezernyi más, eddig csak kevés figyelemre méltatott forrás, módszer, eszköz segítségével. beszélt. Kedden Pálffy Jó­zsef, a Magyarország fő- szerkesztője külpolitikai kérdésekről tartott előadást. Ma, szerdán dr. Dövényi Zoltán csillagász a világűr­kutatás gazdasági hasznosí­tásának lehetőségeit tárja fel a hallgatóknak, csütörtökön pedig Mezei Annamária szín- művésznő „Szeretők és fele­ségek” címmel tart előadói estet. Szakmai program is volt a héten. November 18-án, ked­den a Békés megyei felnőtt- oktatás tagozatvezetői mun­kaközösségének tagjai gyűl­tek össze, hogy megbeszél­jék tapasztalataikat, gond­jaikat. Csorna Gyula, az Or­szágos Pedagógiai Intézet osztályvezető-helyettese „Ak­tivitás, önállóság, érdeklődés felkeltése a felnőttoktatás­ban” címmel tartott előadást, s ezután a gyakorlati tapasz­talatokról esett sző. Hová leltek a jegesmedvék? Miért nem láthatók a jegesmedvék — érdeklődnek a kicsinyek és a felnőttek a Fővárosi Állatkert vezetőihez küldött levelekben. Az . állatkerttől kapott felvilágosí­tás szerint a kedvencek eltűnésének igen egyszerű élet­tani magyarázata van. November, december a jegesmed­vék ellési időszaka, és ilyentájt ajánlatos elkülöníteni a nőstényeket. Ezzel nemcsak nyugalmukat biztosítják, hanem arra is felkészülnek, hogyha netán nem vállalják az utódok gondozását, a bocsokat azonnal orvosok vehes­sék gondjaikba. Minden eshetőségre számítva az állat­kert két nősténye is „szülőszobára” került, bár az örven­detes családi esemény bekövetkeztére semmiféle jel nem utal. Ugyanis a mázsán felüli jegesmedvék vemhes- sége nem látható, a kisbocsok születésükkor alig érik el az egy kilogrammot. Az elkövetkezendő hetek igazol­ják majd, hogy a jegesmedvék teljesítik-e a reménytel­jes várakozást, vagy csak kényszerpihenőre vonultak. A hím jegesmedve pedig nem hajlandó elmozdulni a nősté­nyek ajtaja elől; nem mint „kispapa”, hanem egysze­rűen unatkozik. A Hajdú-Bihar megyei Létavértesen lakó Kiss László és Nagy József már több éve készít alföldi citerákat. Eddig ötven hangszer került ki a kezük alól, közülük több kül­földre is eljutott. Képünkön: Kiss László tulipánfejes dup- laciterát készít (MTI-fotó: Oláh Tibor felvétele — KS) Egy szövetkezeti tag - egy gyümölcsfa Továbbképzés, s ami mögötte van Veress Tamás „Felnőtt hét” a dolgozók gimnáziumában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents