Békés Megyei Népújság, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-18 / 270. szám
o 1980^«vemberjljwdd Fotó: Veress Erzsi Kitüntetések az árvízvédelmi helytállásért Tegnap, hétfőn a megyei tanács díszterme bensőséges ünnepség színhelye volt. Az árvízvédelemben tanúsított kiemelkedő tevékenységükért különféle kitüntetéseket nyújtott át Gyulavári Pál, a megyei tanács elnöke. Az ünnepség résztvevői között, az elnökségben foglalt helyet Csatári Béla, a megyei pártbizottság titkára. Az ünnepség keretében „Kiváló Munkáért” kitüntetést kaptak öten, közöttük Kozák Sándor — képünkön —, a szeghalmi Nagyközségi Tanács elnöke. Az OVH elnökének elismerésében négyen részesültek, három tanácsi dolgozónak nyújtották át a Kiváló Tanácsi Dolgozó kitüntetést, 78-an pedig az Árvízvédelem érmet vehették át a megyei tanács elnökétől. Zenei hét Miskolcon becember 1. és 7. között rendezi meg a Magyar Rádió és az Országos Filharmónia a zenei hetet; az esemény- sorozatnak ezúttal Miskolc ad otthont. Az elmúlt években Szeged, Pécs és Debrecen zenei életét ismerhették meg a rádióhallgatók', ezúttal — neves fővárosi és külföldi muzsikusok közreműködésével — az észak-magyarországi város előadóművészei, együttesei kapnak nyilvánosságot. Az_eseménysorozat programjában sor kerül a miskolci új zenei műhely hangversenyére, amelyen Sztravinszkij és Webern művein kívül ma élő külföldi és magyar szerzők alkotásai szólalnak meg. Nemzetiségi kiadványok Üjabb könyvsorozattal gya- rapszanak a nemzetiségi kiadványok. A Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége több kötetben megjelenteti a szlovák nemzetiség agrár- és munkásmozgalmi történetét. A sorozat első kötete „Közös sors — közös út” címmel a napokban látott napvilágot a Tan- könyvkiadó gondozásában. Szerzői: Tilkovszky Lóránt, Szabó Ferenc, Virágh Ferenc, G. Vass István és Gyi- vicsán Anna történészek ismertetik a magyarországi szlovákok forradalmi hagyományait, részvételét a hazai munkás- és parasztmozgalmakban. A szlovák nyelvű tanulmányok tartalmát magyar és német nyelvű kivonatban közük. A sorozat második kötete előreláthatólag 1982-ben lát napvilágot. A Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége már két évvel ezelőtt megkezdte történeti kiadványainak megjelentetését, „Múltunkból” címmel. Jelenleg a sorozat harmadik kötetét nyomtatják. Ez a magyarországi délszlávok kultúrájának, oktatásának fejlődéséről számol be, s előreláthatóan 1981-ben jelenik meg. Ugyancsak a következő évben hagyja el a nyomdát a hazai délszláv, német, szlovák, román néprajzi sorozat negyedik kötete. Néprajzi tanulmányokat, népköltészetet, népi szokásokat, a tárgyi kultúra kis emlékeit teszi közkinccsé — a nemzetiségek nyelvén. Miként a Tankönyvkiadónál elmondták, a következő ötéves terv időszakában nemzetiségi monográfiát, folklórgyűjteményt, szépirodalmi műveket is közzétesznek. Az utóbbi öt évben megjelentetett 54 műnél többet adnak ki. Mintaterem kiskereskedőknek A Textil- és Felsőruházati Nagykereskedelmi Vállalat Békés megyei lerakatánál tegnap, november 17-én minta- és bemutatótermet nyitottak Békéscsabán a megyei kiskereskedelmi egységek boltvezetői, anyagbeszerzői részére, hogy ne a raktárban kelljen kedvezőtlen körülmények között válogatni az áruk között. Minden beérkezett termékből egy-egy mintapéldány látható itt, melyekből a kiskereskedő választ, a nagykereskedelmi vállalat ennek alapján állítja össze a termékeket a vásárlóknak. Csaknem 50-en jöttek el tegnap a Centrum, az Univer- zál és az ÁFÉSZ szakemberei közül. Velük bonyolítja ugyanis a lerakat forgalmának mintegy 75—80 százalékát. Az eddig elért csaknem 150 millió forint forgalmat áruválaszték-bővítéssel és nagyobb árukészlettel szeretnék tovább bővíteni. n Históriás együttes Gyulán November 13-án hangulatos zenei esten mutatkozott be Gyulán, a könyvtárban a Históriás együttes. A négy vendégszereplő fiatal régi hangszereken, lan- ton-kobzon mutatta be a XVI— XVII. századi magyar udvarházak muzsikáját. Előadásukat Bethlen Gábor korabeli darabokkal kezdték. Többek között Kájoni János, Vára- dl Mihály dalai hangzottak fel. A Bethlen személyét és korát idéző rész a fejedelem halálán kesergő sirató énekkel kezdődött. A lakodalmi dalokra áttérve esküvői zsoltár hangzott fel, majd egy temetésen használatos dallam, esküvőre alkalmazott szöveggel. Jelentős helyet foglalt el e századok kultúrájában a lengyel tánc és zene. Mint az estet élénkítő Apor Péter-részlet is leírja: „Azután volt a lengyel változó, holott hol az férfi hagyta el az leányt, holott hol az leány a legényt, hármat fordulván ...” Rimái János verse, a Vietoris- kódexből vett dallam után a víg- ságok közepébe kerülünk. „Hopp, tánc porából (Bacchus borából) öt-hat pintet!” — ajánlja a korabeli szerző. S Takáts Sándor sorai vagy a részeg asszonyról szóló dal hiába sugallja a mulatozás, vedelés, ivás ártalmas- ságát, mert Apor Péter megvédi a kort. Ha „táncolni kezdettek, nem ugrándoztak kecske módon, mint most (értsd a XVIII. században), hanem szép halkan járták, gyakorta kiáltván: három a tánc”. A Hajdúböszörményi Textilfeldolgozó Vállalat divatos női és férfi síruhákat, anorákokat készít hazai és külföldi megrendelésre. Felvételünk az idei síszezon divatos öltözetét mutatja be (Fotó: Elek Emil felvétele — KS) Ezen az esten meg három volt az öröm, a zene, a hozzá illő kultúrtörténeti csemege okozta, s a könyvtár efféle kellemes-hasznos rendezvényei láttán érzett öröm. A következő zenei est december 3-án lesz. V. K. Hangverseny Szarvason Az Országos Filharmónia Békés megyei kirendeltsége rendezésében ma, november 18-án este tartják meg Szarvason a művelődési központban az idei első bérleti hangversenyt. A hangversenyen a debreceni MÁV filharmonikus zenekar, valamint a- debreceni Kodály kórus lép fel, Lukács Ervin vezényletével. A karigazgató Gulyás György. A műsorban közreműködik Nagy Sándor brácsaművész, énekel Korcsmárog Péter és Gregor József. A zenekedvelő közönség Bartók két művét hallgathatja meg. Elsőnek a „Két kép” című brácsaversenyt, majd a Cantata Profana című művet. Mezei egér-monológ „Hogy mit keresek itt, a buszmegállóban? Kiballagtam, hogy megnézzem, milyen is egy csuklós tizenhetes. Felszállni sajnos nem tudok. Ja? Itt lakom az egyik kétszobás ötvenkét négyzetméteresben. Nagyon kellemes, sokkal inkább, mint a nyári lakom. Már tavaly télen is náluk laktam. Igaz, igaz, az asszony egy kicsit sivalko- dott, amikor szerettem volna bemutatkozni. Én a falon másztam föl az első emeletig, ott aztán be a nyitott erkélyajtón a nagyszobába. A perzsaszőnyeg hatalmas rojtjai között álltam — tisztelettudóan a •két hátsó lábamon —, az asszonyka szintén a két hátsó lábán, csak éppen az asztalon. Aztán svédtornáztunk a férjjel. A kis buta! Egy vonalzóval akart kárt tenni bennem. Bennem, akinek a Thodan és a Redentin sem ártott meg. A szomszédom szerint nem is kell félni ezektől a vegyszerektől, mert úgyis elfelejtik kiszórni ... Szóval, nagyon jól érzem magam itt, a békéscsabai lakótelepen. Urbánus mezei egerek lettünk... Ez is fejlődés kérem! Na, viszlát, látom, jön már a busza. Megyek haza, mert vár az asszony. Tudja, tegnap szült a szentem. A beépített szekrény mögé. A háziak még nem fedezték fel... Hadd kopogjam le gyorsan!” (—silá—) Nők tornája az iskolában A Mezőberényi 2-es számú Általános Iskola szervezésében, immár harmadik éve indítanak kondicionáló tornát a nőknek. A korábbi években mintegy 25 lány, illetve asszony élt e lehetőséggel. Most novembertől ismét övék az iskola tornaterme, keddenként este. Szűcs Gábomé nevelőtanár vezetésével a gimnasztikái gyakorlatok mellett a játékos testmozgás is helyet kap a foglalkozásokon. Akik gyermekeiket nem tudják ez Időre másutt elhelyezni, magukkal vihetik a közös tornára. A községben egyedülálló kezdeményezésnek bizonyára az idén Is sok követője akad. Kellene a világosság! O égen leérettségiztek1, diplomát is szereztek azok, akiket hajdanában minden reggel ott lehetett látni a vicinálisokon, amint iskolába menet— vagy délután, onnan jövet — térdükre tették a tankönyveket, és amíg a vonat megtette a maga útját, már meg is tanulták valamelyik1 tárgyból az aznapi leckét. Régen volt, mégis igaz volt, bár a mai, az iskolák székhelyén vagy a kollégiumokban lakó diákok csak hírét hallották ennek'. Az egykori vasúti diákszakaszok emlékét inkább azért érdemes felidézni, mert manapság sokan vallják: ingázó munkások között nehéz terjeszteni a kultúrát. Kétségtelen tény: nehezen keresi a kenyerét az, aki napi 4-5 órát, vagy még több órát utazik lakóhelyéről a munkát adó városba, és onnan vissza. Reggel még álmos, esetleg szunyókál egy kicsit, az éjszakai rövid nyugodalom pótlására, este pedig fáradt, alig várja, hogy hazaérjen. Kimarad tehát — mondják — a kulturálódás- ból, a művelődésből, s minden mentsége megvan hozzá. Mégsem lehet egyszerűen belenyugodni ebbe. Meg kell és meg is lehet találni a módját, hogy az ingázó munkások bekapcsolódjanak a kultúra „fogyasztóinak” egyre népesebb gárdájába. Az első lépés ehhez az, hogy az üzemi és a lakóhelyi népművelők, könyvtárosok, pedagógusok1 segítsenek nekik a módokat megtalálni. Statisztikák bizonyítják, hogy az ingázók nagy többsége szakképzetlen segédmunkás, iskolai végzettségük' pedig igen alacsony. Sokan az általános iskola nyolc osztályát sem végezték el, s ami még nagyobb baj: nem is mutatnak hajlandóságot a’ továbbtanulásra. (Általánosságban van ez így, s nem sokat változtat a tényeken, hogy családi vagy egyéb kényszerokokból ingáznak magas képzettségű dolgozók' is.) Induljunk ki a nagy többségből. Tagadhatatlan, hogy naponta 30—40 kilométert vagy még többet utazni munkába menet, s még any- nyit hazafelé — nagy megterhelés. Ilyenkor az embernek természetszerűen szüksége van kikapcsolódásra. Sajnos, ezt a túlnyomó többség az italban keresi, köny- nyű zsákmányává lesz a vasúti „butykoscsárdák” tulajdonosainak'. Nem egy hétvégi házat, kacsalábon forgó üdülőt, luxusgépkocsit építettek-vásároltak már az ingázók nehezen keresett forintjaiból a vasútai italárusok. Pálinka helyett könyv? A csere kitűnőnek látszik, csábító, jelszónak is szépen hangzik — de nem könnyű megvalósítani. Már csak azért sem, mert jelenleg a vasút — rosszul felfogott takarékosságból — félhomályosán közlekedteti a vasúti kocsikat, ez pedig zugivá- szatra nagyon alkalmas, olvasásra annál kevésbé. Az ingázók pedig — különösen az év hidegebb felében — sötétben indulnak, sötétben mennek haza. Kellene a Világosság — minden értelemben. Ritka kivétel egy-egy üzemben az az ingázó, aki az utazás óráit mégis tanulásra, művelődésre használja fel. Kétségtelen, hogy ehhez elsősorban belső indíttatás, nagy és szívós akarat szükséges. Aki elhatározza, hogy néhány év alatt pótolja a gyermekkorában elmulasztottakat. elvégzi a hiányzó iskolai osztályokat, a legtöbb munkahelyen kap -hozzá segítséget. Am ahhoz megint csak erős akarat kell, hogy az italozó-kártyázó környezetben elővegye a tankönyvet, vagy akár a szépirodalmi, ismeretterjesztő művet, és olvasson, tanuljon, miközben körülötte egyre fokozódik az alkoholfogyasztók' zajongása. Nincs jobb helyzetben az sem, aki valamelyik megszüntetett vasútvonal pótlására beállított autóbuszon ingázik. Ott nagy szerencse keü ahhoz, hogy egyáltalán ülve tehesse meg az utat. Féllábon állva pedig az sem szívesen olvas, akinek különben mindennapi szükséglete a könyv. A munkahelyeken többnyire egyszerűen tudomásul veszik, hogy a kulturális rendezvényeken az ingázók nem vesznek részt, hiszen alkalmazkodniuk kell a vonat, autóbusz indulásához. Ritkán, de előfordul, hogy az ingázó maga mondja: van későbbi közlekedési eszköz is, szívesen marad még egy előadás meghallgatására. Másutt viszont érdekesebb labdarúgó-mérkőzésen maradt ott először az ingázó, s kér- dezősködésre derült ki, hogy „kulturális túlórázást” is tudna vállalni. Persze, csak akkor, ha úgy látja, hogy „megéri”. Ilyenkor aztán a közművelődés szervezőin a sor. Olyan műsorokat kell ösz- szeállítaniuk, amelyeket az alacsony műveltségi színvonalon álló emberek is szívesen fogadnak. Lehet kezdeni vegyes műsorral, amelyben népdalok, költemények is szerepelnek' az operettrészletek, magyarnóták mellett. Aztán legközelebb, vagy harmadik-negyedik alkalommal lehet emelni a mércét. Csak a „magas kultúra” álarcában mutatkozó unalmat ne engedjék becsempészni! Az eltaszítja azokat is, akiket már-már sikerül megnyerni a művelődés ügyének. Még az is elképzelhető, hogy ha egy-egy községből sokan járnak ugyanabba az üzembe — összefog a lakó- és a munkahely közművelődési felelőse. Például úgy, hogy a lakóhelyen szerveznek előadásokat, amelyek kezdési időpontját az ingázók hazaérkezéséhez igazítják. Vagy: az üzemben szervezett öntevékeny együttes ad műsort a sok ingázót küldő faluban — a falubeliek pedig az üzemi művelődési házban. Ehhez már lehet egy-egy közérdekű előadást is hozzákapcsolni. S talán az ilyen műsorok kedvet csinálnak egyik-másik ingázónak is ahhoz, hogy részt vegyen a későbbiekben ha- sonióakban. Mindez nem megy egyik napról a másikra. Mint ahogyan az sem, hogy a kulturális tevékenységbe egyszer belekóstolt ingázó majd tanuljon is, az olvasásra is rászokjon. Rengeteg valóban fennálló nehézséget kell addig legyűrni, köztük sok olyat is, amelynek megszüntetéséhez alig kell több, mint egy kis jóindulat és odafigyelés. em néhány emberről, százezrekről van szó. Az ipari üzemek elhelyezésén, a munka- alkalmak és a lakóhelyek közti távolságokon aligha lehet hamarosan változtatni. Azon sem. hogy nem kaphat még mindenki lakást ott, ahol dolgozik. De a művelődési „fehér foltok” egyik legmakacsabbján, az ingázók „butykoscsárda-centri- kusságán” lehet, és mihamarabb kell is változtatni. Várkonyi Endre Jubileumi műsor A Szocialista kultúráért, a Kiváló együttes címmel négyszer kitüntetett, a koppenhágai világifjúsági fesztivál Aranyrózsa nagydíjat kétszer elnyert Debreceni Népi Együttes 30 éves fennállására összeállított jubileumi műsorát mutatta be vasárnap délután Debrecenben, a Kölcsey Ferenc Művelődési Központban.
