Békés Megyei Népújság, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-02 / 258. szám
1980. november 2., vasárnap Igaz történet a kukoricaszárról vezetője, akinek szavait Bárány! Ferenc főmérnök a következőképp egészíti ki: — Amíg kézzel törtük a kukoricát, s kézzel szedtük a cukorrépát is, addig természetes volt a szármaradvány és a répakorona besi" lózása. E két ágazat gépesítésében a főtermék betakarítását oldották csak meg, erre a vonalra állt rá egész mezőgazdaságunk, érthető, hogy nagyon nehéz innen most már kimozdulná. Olcsó és jól dolgozó szárbetakarító gépek kellenek, és olyan cukorrépa- kombájnok, amelyek nem teszik tönkre a leveles répafejet. Meggyőződésem, hogy az elkövetkező esztendőkben gyors léptű fejlődés tanúi lehetünk a mezőgazdasági melléktermékek hasznosításában, tehát az eddig eltelt évék a bemutatókkal és ankétokkal nem voltak hiábavalók. o A történet' ezzel természetesen nem zárult le. Éppenséggel hogy valahol itt kezdődik. Hiszen a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz-ben is csupán a töredékét takarítják még be a kukoricaszárnak. Számításaik szerint megközelítően az egyötödét, a répafejnek pedig egyhar- madát. Ám még ezzel a mennyiséggel is mintegy 200 hektárt tudtak felszabadítani a fővetésű silókukorica termesztése alól, s helyébe napraforgót vetni, ami legkevesebb 4 millió forint termelési értéktöbbletet jelent. Ebből az következik, hogy ha háromszor annyi kukorica- szárat sikerülne megmenteniük mint eddig, a még meglevő 400 hektár silókukoricára sem lenne már szükség. Az eddig elmondottakból úgy tűnik, mintha a szárma- radványt csak ott lehetne hasznosítani, ahol cukorrépát is termesztenek. Ez azért nincs így, mert a cukorgyárak szinte korlátlanul adhatnak el a gazdaságoknak nyersszeletet, amit ugyanúgy egybe lehet silózni a kukoricaszárral, mint a leveles répafejet. Arról nem is beszélve, hogy a Füzesgyarmati Lucerna Rendszer olyan tartósítószereket hozott forgalomba, amelyek segítségévei a szárat önmagában is silóba lehet termi. S még egy megfontolás a kukoricaszár hasznosításában: az egy hék- tárról betakarítható szármaradvány fűtőértéke több mint egy tonna tüzelőolajéval egyenértékű. Megállapodás az alkatrészellátás javítására A közelmúltban kísérleti jelleggel kötött megállapodást a Körösök Vidéke Tsz- szövetség, VI. termelési körzetének 11 mezőgazdasági üzeme és a Békéscsabai AG- ROKER Vállalat- Az együttműködési szerződés fő célja, hogy folyamatosabbá, egyszerűbbé váljon a közös gazdaságok gépeinek alkatrészellátása. Eddig az alkatrészek jelentős része után a termelőszövetkezetek anyagbeszerzői jártak. Gyakran a „sötétben tapogatóztak”, hiszen nem tudták, hol találhatók a gé” pék, berendezésék működtetéséhez nélkülözhetetlen alkatrészek. Egy évvel ezelőtt, a Mezőgazdasági Gépellátó Vállalat Videoterminal adatszolgáltatást vezetett be. Ezzel az alaphelyzet megváltozott A MEGÉV ugyanis a számítógéppel feltérképezte, hogy melyik AGROKER vállalatnál, milyen készletek vannak. Mindez azonban csak az első lépcsőt jelentette, hiszen a már rendelkezésre álló adatokat a mezőgazdasági üzemek rendelkezésére kellett bocsátani. Ennek egyik feltétele, hogy a megyei AG- ROKER-vállalatoknál is legyenek olyan kiíróberendezések, amelyek közvetlen kapcsolatban állnak a központi „adatbankkal”. Ennek technikai feltételei ma még Békéscsabán nem biztosították. Ezért a MEGÉV-tői az információk megszerzése nehézkes. A Békéscsabai AGROKER Vállalat ezért egyelőre kísérleti jelleggel csak 11 mezőgazdasági üzemnek tudja biztosítani megbízhatóan, gyorsan és pontosan ezeket az adatokat- A MEGÉV, vagyis a Videoterminal válaszát követően a vállalat a szövetkezeteknek 24 órán belül értesítést küld arról, hol szerezhetik be a hiányzó alkatrészt. A megállapodás ezen túl tartalmazza az együttműködést az anyagszállításban. A téli nagyjavítási munkák zavartalan biztosítása céljából pedig azt, hogy minden év november 30-ig alkatrészigényeiket írásban jelentik be az AGROKER Vállalatnál. Magyarbánhegyes határában napok óta színes és nyüzsgő a határ. Dolgoznak az Egyetértés Termelőszövetkezet asszonyai a közös táblákon, a rendre vágott cirkot fejelik Fotó : Veress Erzsi — Egy olyan szövetkezetben, mint amilyen a mienk is, ahol három és fél ezer szarvasmarhát meg tízezer juhot tartanak, létkérdés az olcsó tömegtakarmány. Ebből nekünk évente mintegy 20—22 ezer tonnára van szükségünk, az 5 ezer tonna széna mellett. Bizony ezt megtermeszteni és betakarítani nem kis dolog — mondja Radovics Géza, a füzes- gyarmati közös gazdaság növénytermesztési és takarmánygazdálkodási főágazatA lehetőségekről nem festettünk ugyan teljes képet, mégis világos, hogy a kukorica úgynevezett melléktermékét az enyészetnék hagyni nem a legokosabb megoldás. Igaz, a hasznosításban még csak a kezdetek kezdetén járunk, de a fejlődés önmagától nem következik be, ehhez kinjek-kinek a magáét hozzá kell tennie, úgy ahogy azt példamutatóan cselekszi az FLR rendszergazdája, a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz. Kőváry E. Péter Megjelent a Szövetkezeti Élet A Békés megyei Szövetkezeti Élet, a mezőgazdasági, ipari és a fogyasztási szövetkezetek lapja novemberi száma is gazdag tartalommal jelent meg. Képes tudósításban számol be a fegyveres erők napja alkalmából rendezett csapatzászló-átadási ünnepségről. A második oldalon érdekes gondolatokat olvashatunk a termelőszövetkezetek üzemgazdasági munkájáról. Ez a munka, melyet a szövetkezetekben gyakran lenéznek, rendkívül fontos. Ha a szolgáltatott adatokat jól hasznosítják, milliókat lehet megtakarítani. Tudósít a lap a kukoricabetakarítás komplex gépesítésének eredményeiről. A képes anyagokból a legújabb eszközökről szerezhetünk tudomást. Bemutatja a lap a gádorosi termelőszövetkezet munkáját, beszámol az ipari szövetkezetek BNV-n elért sikereiről, helyzetképet ad Ecsegfalváról, és példákat hoz egy ipari és egy mező- gazdasági üzem sokoldalú kapcsolatárólA szakemberek szerint a svájci Jaquart síkkötőgép mintázási lehetősége szinte korlátlan. Ennek megfelelően többféle norvégmintás gyermekkesztyűt készítenek a Gyomai Háziipari Szövetkezet kötőüzemében. A képen látható gép teljesítménye műszakonként száz pár színes kesztyű Fotó: Veress Erzsi almáskamarás — Zsadány Szépen sorol a vetés Kedvez az időjárás a mezőgazdasági munkáknak az almáskamarási Sallai Termelőszövetkezetben is. A hét elején betakarították 50 hektárról a kendert, lekerült 142 hektárról a napraforgó. Az utóbbi termésének a felét a szarvasi vetőmagtisztítóba szállították, a másik felét a termelőszövetkezet tárolja a KITE számára. Koriander az idén 20 hektáron termett, felverő piaca a békéscsabai Herbária Vállalat. A seprőcirkot 80 hektárról levágták, a hybárcirok, 30 hektárról, szárítás után — forgalmazó cégen keresztül — nyugati országokba kerül majd. A kukorica törését már elkezdték Almáskamaráson, bár energiamegtakaritássaí jár a halogatás, hiszen magas a nedvességtartalma a már 50 hektárról lekerült tengerinek. A búza vető- ágyát 350 hektáron elkészítették, ebből 280 hektárba el is vetették a kenyémekva- lótFöldbe került az őszi káposztarepce magja is, 50 hektáron, ígéretesen szépen kelt ki a vetés, hiszen már a nyúl is el tud bújni benne. Régi gond a belvíz a termelőszövetkezetben, az idén 210 hektár maradt vetetten, csak a tárcsa gyomtalanítot- ta ezt a „beteg” területet. Az őszi mélyszántást 600 hektáron december elejéig fejezik be. A megye másik végében gazdálkodó zsadányi Magyar —Lengyel Barátság Tsz-ben a búzatermesztésre kijelölt 1415 hektárból több mint ezret vetettek már be, s e terület egy részén már igen szépen sorol a vetés. Repcét ettől az ősztől kezdődően csaknem 230 hektáron termesztenek a közös gazdaságban. Ezt a döntést azzal indokolják, hogy a repce nemcsak kiváló előveteménye a búzának, hanem a munkaszervezést is segíti, miután a nagy nyári kampánymunkát megelőzően kezdődik az aratása. A 300 hektár napraforgó termése már biztos helyen van, részben a KITE sarka- di tárolójába, részben a fegyvernek! TSZKER-hez szállították. A kukoricából eddig még csak a rövid tenyészidejűeket takarították be, elsősorban azért, hogy a libák takarmányozásában ne legyen fönnakadás. A még meglevő 250 hektár tengerit folyamatosan aratják. A mezőgazdasági mellék- termék hasznosításáról mostanáig elég sokat meséltünk. Idestova fennállásának tizedik évfordulóját ünnepli az a néhány mondat is, amit ez ügyben magam először vetettem papírra. Előadások és bemutatók, megannyi érv a kukoricaszár, a leveles cukorrépafej és a szalma értékesítésének fontossága mellett — az egyik oldalon. Gyakorlati szakemberek ellenérvei — a másik oldalon: nincs mivel betakarítani, éppen a munkacsúcsban növeli a teendőket, nem éri meg, nincs kidolgozott nagyüzemi módszer a hasznosításra, biztosabb a fővetésű silókukorica és így tovább. o Ennyi idő eltelte után, már Hínár úgy tűnt, soha nem fog kimozdulni a holtpontról a gyakorlatban ez ,a kérdés. Sorakoztassunk föl bármilyen alapos közgazdasági számításokat, népszerűsítsünk még oly üdvözítő módszereket is — nem megy és nem megy. Az egyedi kezdeményezések egyediek maradnák, az újkígyós! Aranykalász Tsz-it kivételes példaként emlegetik továbbra is, mint olyant, amelynek sikerült a kukoricaszárat és a leveles répafejet tömeges méretekben egybesilózni. De ugyanígy unikumként kezelik — ki tudja meddig még — mindazt, amit az FLR ötöl ki, a melléktermékek húsra és tejre váltásában. Történhetett tehát eleddig bármi, a termelők akkor is a magukét hajtogatták: nincs olyan gép, amely megmentené a leveles répafejet, s e célgépek meg az elegendő szállítójármű hiányában nem lehet mit tenni a szármaradvány tömegével. Egy szó mint száz: ez a dolog nem megy. Szóval itt tartottunk még egy-két évvel ezelőtt is, amikor megmozdult valami. Az történt tudniillik, hogy Füzesgyarmaton Oláh Imre és társai 25 ezer forintból átalakítottak egy E—280-as önjáró szecskázót. Négy ilyen szerkezettel azután tavaly 500 hektáron szedték föl a kukoricaszárat. Oláh Imre és társai megkapták az újítási díjat, amitől az ügy még mindig nem lenne érdekes, hiszen újítók és feltalálók országa a mienk. Sőt, az izgalmakat még az sem fokozza, hogy a szövetkezet felelős vezetői hiába kerestek erre az új típusú gépre, adapterre kivitelezőt — nem találtak. Mondják: eddigre már a csabai MEZÖGÉP-nek is „adaptercsömöre” lett, nem kapott hát az üzleten. A váratlan fordulatot az hozta, hogy egyszer csak a szolnoki MEZŐGÉP elkezdte gyártani a szárbetakarítót, amely ha nem is volt pontosan olyan, mint a füzesgyarmati rokona (őse?), bizonyos jegyekből a származáskutatók mégis a fajtaazö- nosságra következtethettek. Rebesgették azután, hogy az újítók egyikét viszont éppen hogy rokoni szálak fűzik a rákóczifaivi Rákóczi Tsz-hez, amely a kérdéses géppel üzletet kínálva a szolnoki ME- ZŐGÉP-nél megjelent. o Ez az a pont, amikor azt kell mondanunk: végre! Ha már magyar téesz .koppint le” egy gépet egy másik magyar téesztől, az mindenképpen azt bizonyítja, nincs ok a csüggedésre, mert üzlet van a dologban. Jó útra léptünk a melléktermékek hasznosításában. Ebben a történetben ugyanis részletkérdés az, hogy a tisztesség kívánalmai szerint az alapötlet gazdája, s a továbbfejlesztő között legalábbis 50—50 százalékos arányban megegyezésnek kellett volna létrejönnie. Mert rosszul senki nem járt: az újítók itt is,, ott is megkapták járandóságukat, s a magyar népgazdaság velük együtt lett gazdagabb egy olcsó, de jól működő kuko- ricaszár-betakarító géppel. Ám, ha már itt tartunk, mégiscsak sorakoztassuk fel azokat a tapasztalatokat, amelyekre a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz-ben jutottak, e jóhiszeműen kikotyogott üzemi titok körüli bonyodalom kapcsán. A Vörös Csillag Tsz-ről tudni kell, hogy a melléktermék fel- használására az élet kényszerítette rá a gazdaságot.
