Békés Megyei Népújság, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-16 / 269. szám

o NÉPÚJSÁG 1980. november 16., vasárnap Megkezdődtek a HNF-jelölögyűlések megyénkben Gyula A Himnusz hangjaival kez­dődött tegnap, november 15- én Gyulán, a városi tanács dísztermében a Hazafias Népfront városi bizottságá­nak küldöttértekezlete. A részvevőket Nádházi András, a Népfront városi bizottsá­gának elnökhelyettese kö­szöntötte, majd javaslatot tett a napirendi pontok el­fogadására, amelyet a meg­jelentek egyhangúlag elfo­gadtak. Elsőként Banadics Márton, elnök, a leköszönő HNF vá­rosi bizottság munkájáról számolt be. Többek között elmondta, hogy „mozgalmi munkánk a város társadal­mi fejlődésének a közélet gyakorlásának fóruma, és en­nek állandó alkotórészévé vált. Ennek alapján állapít­juk meg, hogy növekedett Gyula város állampolgárai­nak érdeklődése az ország többi állampolgáraihoz ha­sonlóan a közügyek iránt. Lakosságunk rendszeresen részt vett a politikai munká­ban, figyeli és megvalósítá­sát aktívan támogatja.” Ezt követően a szocialista demokrácia kiszélesedéséről szólt, melynek célja, „hogy a dolgozók minél nagyobb számban vegyenek részt a hatalom gyakorlásában, a közügyek intézésében, a ho­zott határozatok ellenőrzésé­ben.” E bevezető szavak után rátért a Hazafias Népfront városi bizottságának munká­jára, célkitűzéseire. A 9 kör­zetben társadalmi viták, fó­rumok sokasága segítette, hogy a lakosság jobban meg­ismerkedhessen a város ter­veivel, és természetesen az itt elhangzott javaslatok hozzájárulhattak a fejlődés­hez is. Beszélt a népfronttal együttműködő társadalmi szervezetekről, szakmai egye­sületekről is. A beszámoló kitért a gondokra, így a be­járó munkásokkal, illetve a gyesen levő nőkkel való fog­lalkozás kérdésére. „Miközben — mondta — a körzeti népfrontbizottságok a helyi politika alakítására helyezték a fő súlyt, nem volt olyan nagyobb hordere­jű párt- vagy kormányzati döntés, amelyet ne vélemé­nyeztek volna. ... A nép­frontfórumokon elhangzott javaslatokat minden szinten figyelembe vették.” Banadics Márton a lakóte­rületi munkáról elmondta többek között, hogy a nép­frontmozgalom részt vesz a lakosság gondolkodásának formálásában és a mozgósí­tásban. Törekvésük, hogy a lakosságot bevonják a közös cselekvésbe. Beszélt mind­ezek mellett a VI. ötéves terv főbb objektumainak elké­szültéről, s a mezőgazdasági üzemek fejlődéséről. E téma­kört azzal zárta, hogy „közel 3 milliárd forint az V. öt­éves terv beruházási prog­ramja, ami nagyon kevés ki­vétellel már megvalósult.” Gyula városi népfrontbizott­ságának munkájával kapcso­latban nem maradhattak szó nélkül az egész várost átfo­gó társadalmi munkaakciók. „Jelentésünkben csak a di­cséret hangján tudunk szól­ni azokról a vállalatokról, intézményekről, alkalmi tár­sulásainkról, amelyek dere­kasan kivették részüket a társadalmi munka végzésé­ből. A Hazafias Népfront váro­si bizottságának beszámoló­iát több hozzászólás követte. Dr. Marsi Gyula, a városi pártbizottság első titkára többek között arról beszélt, hogy Gyulán jó feltételei vannak a népfrontmunkának. A mozgalom lelkes vezetői az aktivistákkal közösen ké­pesek voltak az egész lakos­ság megmozgatására. Köszö­net, s elismerés illeti őket e helytállásért. Szatmári Gá­bor, a KISZ városi bizottsá­gának megbízott titkára em­lítést tett az ifjúság szerepé­ről a HNF munkájának se­gítésében. Dr. Takács Lőrinc tanácselnök a népfront és a tanácsi szervek együttműkö­déséről beszélt többek kö­zött. Elismeréssel szólt a le­köszönő városi elnökség munkájáról dr. Horváth Éva, a HNF megyei bizottságának elnöke is. A beszámoló elfogadását követően dr. Székely Ferenc, a gyulai városi pártbizottság osztályvezetője ismertette azt az 51 jelöltet, akiket az el­következendő 4 évre javasol­nak a városi bizottság tiszt­ségeinek betöltésére. A kül­döttértekezlet résztvevői ezt egyhangúan elfogadták. Ezt követően azt a 6 küldöttet választották meg, akik a vá­rost képviselik majd a me­gyei értekezleten. A küldött- értekezlet végén az újjává­lasztott 51 fős városi bizott­ság megválasztotta vezetősé­gét. Az elnök Banadics Már­ton lett ismét, a városi nép­frontbizottság titkára pedig Horváth István. N. Á. Sarkad November 14-én, pénteken este került sor Sarkadon a nagyközségi’ Hazafias Nép­front bizottságának megvá­lasztására. Elsőként Jakó István, a nagyközségi tanács elnöke ismertette a megjelentek előtt az elmúlt öt esztendő községfejlesztési eredmé­nyeit, és a következő terv­ciklus lehetőségeit, terveit. Mint mondotta, a tizenkét­ezer lakosú Sarkad dinami­kusan fejlődött, s ebben nagy része van a lakosság aktív munkájának. SQkan vettek részt társadalmi mun­kában járdaépítésben, a kör­nyezet szépítésében. Az ered­mények ellenére a legtöbb gondot azonban a felgyülem­lő szemét elhelyezése és az ivóvíz hiánya okozza. Nem sikerült a tervezett nyolc­tantermes iskolát felépíteni az ötödik ötéves terv folya­mán, ezért a hatodik ötéves tervre húzódik át az oktatá­si intézmény megvalósítása. Ez az építkezés várhatóan 1983-ban fejeződik be, s az öt évre rendelkezésre álló 40 millió forintos fejlesztési összeg nagy részét erre for­dítják. Szerepel a tervben egy gyógyszertár létrehozása, valamint óvodaépítés is. A következő öt évben közel hatvan OTP-lakás építésére nyílik lehetőség. Sajnos, ez nem fedi az egyre növekvő igényeket. A lehetőségekhez mérten szeméttárolókat he­lyeznek el az utcákon, . a község tisztasági helyzete' azonban csak a lakosság összefogásával javítható. A szűkös anyagi lehetőségek miatt a továbbiakban is nagy szükség lesz a társa­dalmi munkára, ezen belül a HNF községi bizottságának szervező munkájára. Halász Andor, a leköszönő HNF-bizottság titkára bi­zottságuk tevékenységéről számolt be. Pozitívumként értékelte, hogy nőtt a közsé­gekben a közügyekben való részvétel, ezt szenvedélyes hangú viták, hozzászólások bizonyították a népfrontgyű­léseken. Bizottságuk eleget tett az alkotmányban bizto­sított jogoknak, jól szervez­te meg a júniusi tanácstagi és országgyűlési képviselői választásokat. Mint a válasz­tások szervezője, a tanácsta­gok javaslója, a HNF közsé­gi bizottsága sajátjának érzi az új községi tanácsot, mun­káját ennek megfelelően tá­mogatja. Halász Andor ön­kritikusan értékelte kapcso­latukat a közművelődési in­tézményekkel, mint mon­dotta, ez az a terület, ahol a jövőben javítani kell a munkát. A beszámolókat követő vi­ta után a megjelentek egy­hangúan megválasztották az új községi HNF-bizottság 43 tagját és vezetőségét. Elnö­kük Raffai Ferenc, a titkár ismét Halász Andor, az al- elnök Vass András lett. M. Sz. Zs. Kitüntetettek: Ladnyik Mihály Fotó: Veress Erzsi November 11-én volt 31 éves a kondorosi szövetkezet. Tizenhármán kezdték, 50 holdon. Ez volt a csíra, amelyből a mai nyolc és fél ezer hektáros nagygazdaság kivirágzott. Nevük már ha­tárainkon túl is jól ismert. A kemény, a szorgalmas munka, az okos vállalkozói kedv, a nagyszerű eredmé­nyek csiszolták fényesre hí­rüket. Ladnyik Mihály e szövet­kezet elnöke. Irodája falán, üveg alatt egy nagy vörös zászló. Rajta arannyal hí­mezve: A Magyar Forradal­mi Munkás-Paraszt Kor­mány Vándorzászlaja. Há­rom egymást követő évben nyerték el, s így maradt itt végleg. Ennek tizennyolc éve már, de a siker azóta is tár­suk. Bő évtizede, hogy a FAO modell-, a MÉM bemu­tatógazdasága lettek. Közö­sen sem tudnák felsorolni a náluk járt vendégsereget. Most éppen az etiópiai föld­művelésügyi miniszterhe­lyettes vezetésével tartózko­dik* náluk napok óta egy né­pes csoport. Az elnököt eddig már nyolcszor választották újra. ..Gyere közénk — agitálták 1950-ben az alapító tagok a fiatal gazdát —, lehetsz te még elnökünk is!” Két év múlva meg is választották Ladnyik Mihályt, s azóta mindig. „A legbüszkébb erre a bizalomra vagyok* — vála­szolja kérdésünkre. — Azt szokták mondani, hogy nem lehet az ember próféta saját hazájában. Ügy látszik, ne­kem azért sikerült, mert mindig megértettük és min­dig becsültük egymást köl­csönösen. Én itt születtem Kondoroson, itt is nőttem fel, együtt izzadtunk, együtt örültünk', s közösen is vi­gyáztunk egymásra — még 1956-ban is. Engem is hív­tak máshová, de nem is akartam, meg nem is enged­tek soha innen el. Még isko­lára is csak úgy, hogy sza­vamat kellett adnom: vissza­jövök. öt éve lett Kondoros egy falu, egy nóta: egyesültek a szövetkezetek. Nálunk* nem volt civódás a funkciók kö­rül, nem esett vissza a ter­melés. Azóta is háromszor nyertük el a kiváló szövet­kezet címet. Szóval ezekre vagyunk mi büszkék*: az egymás iránti bizalomra. Ez a legnagyobb kincsünk, és erőnk. így vagyunk képesek erről a földről három-négy- szerte nagyobb termést arat­ni, mint egyéni korunkban, pedig mennyivel többet dol­goztunk akkor, s mennyivel jobban élünk ma, mindany- nyian.” Ladnyik Mihály most no­vember 7-én kapta meg a Munka Érdemrend arany fo­kozatát. A régebbi és a mostani kitüntetésére azt mondja: „A többiek bizalma, segítsége nélkül nem szol­gálhattam volna rá. Annyira enyém ez, mint az övéké is.” Ladnyik Mihály a föld, a mezőgazdaság szerelmese. Apai, nagyapai örökség ez nála, és ezt adta örökbe fiá­nak is. A sor így folytató­dik. _„__ „ Teremtsünk értéket?” Kérdezhetnék a fent em­lített úttörőakció lelkes kis résztvevői, miután az álta­luk termelt érték a jelek szerint mégsem kell. Az ál­talánosítás homályából ki­lépve, érdemes konkrétan is megnevezni e furcsa kis tör­ténet szereplőit. A Békéscsabai 2. számú Általános Iskola úttörőcsa­patáról van szó. Akik lelke­sen eleget téve az országos felhívásnak, október 27—28— 29-én rengeteg vasat gyűj­töttek össze, hogy az így te­remtett értékből juttathassa­nak az árvízkárosultaknak, segítsék a békéscsabai sport- csarnok építését, s magukra is gondolva, a nyári táboro­záshoz is hozzájáruljanak. A gyűjtött vasak egy ré­szét az iskolát támogató AGROKER egyik teherautó­jára fel is rakodták, s az már talán útban van vala­melyik kohónk felé. Csak­hogy. Az új iskola építése miatt amúgy is apróra zsugorodott udvaron még mindig elszál­lításra vár 103 mázsa és 52 kiló vashulladék. Pedig már az eredményt is büszkén hir­detik a csapatfalon. Hadd lássa mindenki! Ez rendben is volna. De az udvaron ter­peszkedő roncstelepet is lát­hatják nap mint nap! (Bal­esetveszélyességéről most nem is szólunk.) Szóval, az iskola csapatve­zetője — miután 22 környék­beli boltot, vállalatot felke­resett egy jól működő má­zsáért — az Univerzál Áru­háztól meg is kapta, mond­ván: — Hadd érezzék a gye­rekek minél hamarabb a jól végzett munka kilókra pon­tosan lebontott örömét! Csakhogy a MÉH-vállalat békéscsabai telepe a hulla­dékvas elszállítására tett ígéretei közül egyet sem tartott be. Most legutóbb az iskola kapujára hivatkoztak, miszerint úgy sem férne be a teherautó! November 14- én még az udvaron díszlett a sok vas. Ügy látszik, nem is olyan fontos ez az egész számukra. Az persze lehet, hogy közben megváltozott népgazdasági helyzetünk, s valahol Deszk környékén fel­fedeztek egy alföldi vasérc­bányát, s a továbbiakban nincs szükségünk a fáradsá­gosan felhajszolható hulla­dékvasakra ... De egy biztos: erdeink fa­állománya — ami a papír egyik alapanyaga — az utóbbi három hétben nem gyarapodott számottevő mó­don, mert a MÉH. Nyers­anyag-hasznosító Vállalat dél-magyarországi telepe le­vélben kereste meg ugyanezt a csapatvezetőt, kérve arra, szervezzen fekete-fehér új­ságpapírt gyűjtő akciót no­vember 3. és december 10. között. A nagyobb nyoma­ték, s a gyűjtési kedv érde­kében még azt is közölte, hogy az akció során a papír kilójáért most három forin­tot fizetnek. De a csapatvezető, s a munkáját segítő kollégák érthetetlen módon megmaka­csolták magukat. Nem akar­nak a vashulladék tetejére papírt is gyűjteni. Mert el­ázik ebben a rossz, esős idő­ben, meg aztán a szél segít­ségével az udvar igazi sze­métdombbá válhat. Mi lehet e kis történet ta­nulsága? Először: jó volna, ha a MÉH-vállalat jobb ke­ze tudná, mit csinál a bal. Már csak a saját nyereségük, s a népgazdaság szempontjá­ból is. De elszomorító lehet a gyerekek által megfogal­mazott tanulság: — Minek termeljek értéket? Avagy: értékes lehet-e egyáltalán az a munka, aminek a gyümöl­cse nem kell? B. S. E. Reggel fél 9 után begör­dül a busz a csanádapácai állomásra. A boltok és a kocsmák előtt halomra ra­kott biciklik. Szemben ve- lem szatyrot cipelő asszo­nyok, az aszfalton füstöt okádó teherautó. A falu éli •hétköznapi életét. Ehhez azonban élelemre, ruházatra van szükség. Elsősorban te­hát az áruellátás érdekel. — Kár odamennie — szól utánam egy néni, látva, hogy a presszó felé tartok —, szer­dán szünnap van. „A ruházati szakmában a választékhiányt beszerzési nehézségek okozzák. Köz­ponti áruforgalmi osztályunk igyekszik pótolni a hiányos­ságokat.” Keresem Németh Sándort, az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ helyi ügyvezetőjét. Mondják, hogy az iparcikk- áruházban találom. Éppen egy bundát csomagolnak be neki. Az édesanyjának vette. — Ilyen vásárlókra van szükség — jegyzem meg ka­jánul. — Igaz, csakhogy ebből sincs elegendő. Sajnos, ru­házatból nem teljesítjük a tervet, a tavalyihoz képest csupán 2 százalékkal nő a forgalom. Odajön Kajári Mihály, az üzlet vezetője, és panaszko­dik : — Az utóbbi időben na­gyon gyatra a választék. Kü­lönösen az árváltozás óta tapasztaljuk, hogy a gyárak mintha kevesebbet termel­nének. A nagykereskedelmi vállalatok meg kénytelenek „osztani” az árut. Sokféle cikk eltűnt a piacról. Kevés a méter- és a felső kötött­áru, a szőnyeg, a takaró. Egyáltalán nincs lányka, női és férfi téli, illetve olcsó mű­bőr kabát. „Alapvető ellátásunk jó. Tej, kenyér, liszt, cukor és tőkehús szinte egyáltalán nem hiányzik.” A 2. számú önkiszolgáló élelmiszerüzlet az „alvégen” húzódik meg. Fiatalasszony rakja zománcos kályhába a szenet. A pulton kissé égett sütemények, pirosra sült, girbe-gurba kiflik, szaloncu­kor. A fehér gumicsizmás ember beléteszi a fonott ko­sárba a félliteres pálinkás- üveget, a lába előtt egy zsák liszt hever. — Nem lesz kicsit sok? — A csoda járkál annyit a boltba — igazítja meg a sapkáját. — Felteszem a padlásra, ott sokáig eláll. A pénztárnál középkorú nő szólal meg: — Több készételkonzerv kellene. Az ember dolgozik a határban, nincs ideje fő- zögetni. De még füstölt sza­lonnát sem lehet kapni. — Én ezt nem hiszem! Mazula Andrásné, a bolt vezetője bólogat: — Mi az orosházi fiókkal állunk kapcsolatban. Nem állítom, hogy elkényeztetnek bennünket. Olyan, hogy méz, mustár, mokka cukor, búza­dara hiányzik a polcokról. Ultraport és -krémet 3 hó­napja nem láttam. Most már Csabára is küldünk megren­delést. „A tüzelő és az építőanya­gok közül inkább a tűzifa be­szerzése jelent gondot. Aka­dozik az ellátás a jobb mi­nőségű szenekből is.” A sarki telep piciny irodá­ja előtt hatalmas kőporku- pac. Ugrálok a sárba ágya­zott betonkockákon. A hosz- szú lódenkabátos öregember két kiló gipszet kér. Néze­getem a díszes mettlachila- pokat, a szétszórt ajtó- és ablakkilincseket. Előkerül a főnök, Rajki Ferenc is. — Azt beszélik a faluban, jó összeköttetései vannak ... A vékony, alacsony ember megáll a szoba közepén és magyaráz: — Nézze, 1954 óta vagyok a szakmában. Sok mindent megtanultam. Volt idő, ami­kor kétmázsánként osztot­tuk a szenet. Most meg az olcsó csempe a kutyának sem kell. Plafonig beborítják a fürdőszobát. Kajtatni kell az áru után. Parkettát például Tatabányáról szereztem. De megyek Pécsre, Szombat­helyre, Miskolcra. Az idén 14 millió forint forgalmat érünk el. Jönnek ide Ko­vácsházáról, Kaszaperről is. — Alig látok szenet...-7^ Berentei dióból 1300 mázsa van. A jobb minősé­gűeket azonnal elviszik. Tű­zifából 10 mázsánál többet nem tudunk adni. „Jelentősen emelkedett az üdítő ital forgalma, azonban még mindig nagy részét te­szi ki az összes forgalomnak a szeszes ital..az ifjúsági cukrászda bevétele havonta mintegy 90—110 ezer forint.” Közeleg a dél. A nap is kisüt, csak egy-egy gépkocsi porozza össze a levegőt. A tiszta, csinos cukrászdában meghitt a hangulat. A Coca- Cola reklámja alatt ügyes kezű asszony szolgál ki. Ra- könczás Mihályné, helyettes üzletvezető. — Júniusban múlt egy éve, hogy megnyílt ez a szesz- és dohányzásmentes bolt. Ta­nítás után jönnek a gyere­kek: isszák az üdítőt, eszik a süteményt. — Kitől származik az öt­let? — Mindannyian akartuk. A szövetkezet, a lakosság. Hi­szen elég kocsma van a kör­nyéken. Az egyik közülük a 4. szá­mú italbolt. Vágni lehet a füstöt, pillanatok alatt meg­fájdul a fejem. Csobban a fröccs, koccan a féldecis po­hár. A sarokban egy kucs- ■ más öregember gyűrött tíze­seket simogat. Körülnézek. Csak én ászok kólát. — Mit ajánl helyette? — kérdem Rozs Erzsébet bolt­vezetőtől. — Vegyes pálinkát. Napon­ta 30—40 litert mérek ki be­lőle. De van itt konyak, cse­resznye, likőrök. Több vörös bor kellene. — Bennünket kérdezzen, ne a boltosakat. A húsért 2-3 órát kell sorban állni, míg * hozzájutunk. Az asszonynak nem kapok gumicsizmát még Orosházán sem. Amikor épít­keztem, az anyagok 70 szá­zalékát máshonnan szereztem •be. A járda végigvezet a meg- * állóig. Pöfékel a busz, szür­kül az ég. A maszek zöldsé­ges most nyitja ki az üzle­tét... (Az idézetek a községi ta­nács vb elé került jelentésé­ből valók.) Seres Sándor Fotó: Veress Erzsi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents