Békés Megyei Népújság, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-11 / 239. szám

1980. október 11., szombat

Jobb, olcsóbb étkezdéi ellátást

A nőtanács ankétiának tapasztalatai

Elmondja: két párttitkár

Folytatják a gyermekévet

Miről fr a Kincskereső októberi száma?

Az októberi szám első lapján olvasható Ady Endre Október 6. című verse, amely az aradi tizenhárom vértanú emlékét idézi. Történelmünk más korszakába kalauzol Lengyel Dénes Ju- risich Miklósról szóló mondája, amely arról szól, hogyan védte meg Kőszeg várát a hétszáz főnyi védőcsapat a százezres török sereggel szemben. Az indiántörténetek kedvelői bizonyára izgatottan várják Rónaszegi Miklós A Sánta Bölény című regényének újabb folytatását — a második részben Okos Hód fia magára marad a természet erőivel szemben, de nem retten meg, s bátorsága el is nyeri jutalmát ...

A régmúltból a távoli jövőbe lépünk át, ha Stanislaw Lem fantasztikus meséjéhez lapozunk, amelyben a tündérmesék és a sci-fi motívumai elegyednek, amint erről a mese címe is tanúskodik: A számítógépről, amely a sárkánnyal harcolt. Vidor Miklós Változatok egy témára című írása a kiskamaszokban ébredező, de bevallani még nem mert szerelmi érzésről szól, s mai gyerekek a hősei Kovács Lajos új novellájának is, amely egy iskolai vetélkedő izgalmait és nem várt fordulatait rajzolja meg. A természetleírások kedvelői Fekete István Október című művét olvashatják. Gazdag és változatos a szám versválogatása is. Népköltészetünk kincseire hívja fel a figyelmet az a székely népköltéscsokor, amelyet Kriza János híres Vadrózsák című gyűjteményéből válogatott a szerkesztőség.

Ugyanebben a számban a szovjet népek népköltészetének egy-egy jellemző darabja is megtalálható — ezeket (nem szokványos) november 7-i műsorok összeállításakor is fel lehet használni. Kiss Benedek, Szepesi Attila és Kerék Imre versei hangulatos természeti képek, s egyben a mai magyar líra legjobb színvonalát képviselik.

A rovatok közül a Testvérmúzsákra hívjuk fel a figyelmet mindenekelőtt — Tandi Lajos cikke a rajzoló Nagy Lászlót mutatja be.

Medgyesegyháza fóliasátrait elhagyva egyhangúságba ringat a csend. A végtelennek tűnő sziki legelőn kicsiny olajfák bokrai rezdül- nek az őszi napsütésben. A gémeskút káváján már varjak tollászkodnak. Néha a puskalövés hirtelenségével egy-egy fácán rebben. Mindenütt békesség, mintha a mező is vasámapolna.

Kétegyháza alatt, még a sorompó előtt, fehérre meszelt akiok, juhhodályok. Nem messze tőlük birkanyáj legelész. Ilyenkor a langyos, esőt hozó szélben jólesik a

Otthon étkezik a családok zöme. Főleg a többgyermekesek főznek rendszeresen: némelyik mindennap, mások kétnaponként, vagy csak hét végén, több napra valót. Többnyire azok a háziasszonyok is készítenek meleg vacsorát, akiknek családjai üzemi, iskolai étkezdében ebédel. Vállalják a bevásárlás fáradságát, a konyhai munka gondját, mert — amint mondták — az otthon készített étel olcsóbb és jobb mint az étkezdéi. Ezekre a következtetésekre jutott tapasztalatai alapján a Magyar Nők Országos Tanácsának család- politikai bizottsága. Életmódkutatásaik folytatásaként a bizottság tagjai a főváros

VIII. és XVIII. kerületében, valamint Bács-Kiskun, Borsod, Csongrád és Somogy megye városaiban, községeiben több száz családnál tájékozódtak a főzési, vásárlási szokásokról, A válaszok összhangban vannak a hasonló jellegű legújabb tudományos kutatások eredményeivel.

A közgazdaságtudományi egyetem piackutató tanszékének vizsgálata szerint például a családok 46 százaléka otthon, 44 százaléka a munkahelyén, a napköziben, az óvodában ebédel. Átlagban száz háztartás közül 64-ben naponta, 21-ben hetente két- szer-háromszor, 10-ben csak a hét végén, 5-ben alkalmanként főznek. A fizikai munkakörben dolgozó nők közül minden második, az értelmiségiek közül minden ötödik fogyaszt ebédre otthon készített ételt. Száz munkás- családbeli gyermek közül 43 ebédel otthon, az értelmiségi családok gyermekei közül viszont csak huszonnégy. A háztartások 80 százalékában a nők főznek, a férjek közül minden tizedik, a felnőtt lányok közül minden huszadik, míg a fiúk közül csak minden századik segít a főzésben. A Központi Statisztikai

Október 17. és 18-án rendezik meg Székesfehérvárott az I. fogyasztási szolgáltatási konferenciát. Erről tájékoztatták tegnap a sajtó munkatársait Budapesten, a Szervezési és Vezetéstudományi

gyaloglás. Trucz László 23 éves juhász mégsem fárad el, csak megy, megy az állatok után. Mellette Kacér, a fekete puli ugrál szüntelen.

— A juhásznak jól megy dolga... — szólítom meg köszönés helyett.

Felnéz. Érti, hogy mire célzok. Nem jön ki a sodrából, mosolyogva válaszol:

— Aki irigyli a munkánkat, jöjjön és próbálja meg. Itt nincs ünnep- és vasárnap; menni kell, keresni a buja füvet, a kövér, „húsos” legelőt.

Hivatal időmérleg-vizsgálata szerint a nők — főleg a huszonévesek — naponta átlag 118 percet töltenek a főzéssel, tálalással, mosogatással. Nem kevesen közülük örömmel végzik ezt a munkát.

A nőtanács közelmúltban, e témában tartott ankétján felhívták arra is a figyelmet, hogy szinte minden család naponta, sőt naponta többször vásárol élelmiszert — a bevásárlásra átlagosan napi 47 percet fordítva —, részben azért, mert a lakótelepi kislakásokban nincs hely az élelmiszerek tárolására, másrészt mért számos településre, üzletbe más-más időpontban érkezik a friss áru.

A hűtőszekrényt a vidéki háztartások zömében is beszerezték, bár korántsem használják ki megfelelően: a megkérdezettek közül többen jobbára csak a hét végén, vendégváráskor töltik meg élelemmel a hűtő polcait.

A tapasztalatokat összegezve megállapították: kevés családban gazdálkodnak észszerűen a pénzzel, idővel, energiával, veszik igénybe a házimunkát könnyítő szolgáltatásokat, főznek félkész ételeket. Ám az is igaz, hogy ezek nem olcsó dolgok, érthetően a közjövedelműek dolgoznak a legtöbbet a háztartásban.

Ezek a következtetések — bár csupán néhány megyében folytatott vizsgálat tapasztalatait összegzik — a magyar családok háztartási szokásait, gondjait, gazdálkodásának módját jelzik. Ezért a nőtanács elnöksége hamarosan megvitatja: mit

kell tenniük az illetékeseknek, hogy könnyítsék a házimunka terhét. Máris bizonyos: javasolják majd az üzemi és az iskolai étkeztetés fejlesztését, s hogy az iskola, az ifjúsági szervezetek, a családi gazdálkodásra is készítsék elő, neveljék a fiatalokat.

Társaságban. Elmondották, a lakossági szolgáltatásban dolgozó szakemberek első ízben kapnak fórumot arra, hogy átfogóan vitassák meg ezeket a lakosságot igen érzékenyen érintő kérdéseket.

Fotó: Martin Gábor

— Esőben is?

— Akkor nem, hiszen a víz kimossa a zsírt a gyapjúból.

— Kényes jószág a birka? — szövöm tovább a beszélgetés fonalát.

Letelepszünk a földre. A juhász tekintetével végigsimítja a falkát.

— Érzékeny és drága. Legalább 2 ezer forintba kerül egy. A gyapjú mázsájáért pedig félezret is legombolnak.

— Kár, hogy csak évente nyírják őket...

A külső kép rossz benyomást kelt. Az Almássy-gró- fok volt gyulai kastélyára, a csecsemőotthonra kertelés nélkül csak azt lehet mondani, hogy ütött-kopott. Bár biztató, hogy itt-ott építőanyagokat látni. A tavaly megkezdett tetőfelújítás folyik most is. És ami még biztatóbb, jövőre a külső köntösre is sor kerül. Bent azonban más a helyzet, szép és barátságos minden. A múlt évben központi fűtés váltotta fel a régi kályhás tüzelést az egész épületben.

— Itt mindig van mit csinálni — mondja Csonka Györgyné gazdasági ügyintéző, az otthon párttitkára —, jóval több, mint amennyire a pénzünk futja. De az elég sem biztosíték, mert kivitelezőt kapni a legnehezebb, vagy nem is lehet a kisebb munkákra. Ezért jelent nekünk olyan sokat a Gyulai Vízművek szocialista brigádjainak vállalása, ök patronálnak minket, s nélkülük a további modernizálás már nem ment volna. Vagy csak később.

Épp csak érintjük a társadalmi segítséget, s máris a kicsinyek szobáihoz érünk. Az egyikben az új vegyes csoport kilenc gyermeke játszadozik. Jókedvűen. Gyorsan megszoktak, pedig csak két napja jöttek át az Ady Endre utcából, ahol a legkisebbek, a csecsemők vannak, nagyjából egyéves korig. A zökkenőmentes beilleszkedés az új környezetbe főleg annak köszönhető, hogy az ottani gondozónő jött velük ide, s továbbra is az ő gyermekei maradnak.

— Ez az öt közül az egyik

fürdőszoba, amelyet a brigádok munkája alaposan átformált: az egy nagyobból

kettőt csináltak. Ugyanis öt fürdőszobát alakítottak át, olyanokat, amelyeket eddig két szobából két gyermek- csoport használt közösen. Mind az ötnél nem lehetett a leválasztást megoldani, hanem válaszfal nélkül helyeztek el kettőt minden berendezési tárgyból, s két bejáratot is hozzá.

Akár az egyik, akár a másik megoldás a gyors és zaNevet.

— Kár, de ne legyünk telhetetlenek. Az állatot mindenekelőtt szeretni kell.

— És szereti?

— Ha nem így lenne, akkor most aligha találkozhattunk volna. A bátyám is juhász volt, vele sokat barangoltam a határban. Egy éve dolgoztam a Béke Tsz-ben, amikor létrehozták a juhá- szatot. Immár ötödik esztendeje bíbelődöm a jámbor jószágokkal.

A kutya felemeli a fejét, vár kicsit, figyel. Mivel a gazdája szótlan marad, visz- szaheveredik a fűbe.

— Olyan „munkatárs” ez a Kacér, hogy na... — morfondírozik a juhász. — Ameddig a szeme ellát, visz- szahozza a birkákat. Olykor két lábra áll, úgy kémlel utánuk, aztán usgyi... Nagyon sokat segít, az biztos.

— Nem unatkozik?

összehúzza a szemöldökét,

érzem: megint rosszat kérdeztem.

— Unatkozni? Dehogy! Említettem már, menni kell szüntelen, csak így lesz szép kövér a birka. Aztán állandóan figyelni, nincs-e valami bajuk. Kormozni, vigyázni az anyjuk után bőgő kisbárányokra. Van olyan anya, amelyik elmenekül a kicsinye elől. Eljutunk egészen Kígyós alá. Ilyenkor viszem a zsebrádiót is.

Közben megérkezik a főállattenyésztő. Izgatottan meséli: az éjjel birkákat gázolt a vonat.

— Azok a falubelieké lehettek — mondja a fiatalember. — A mieinket jól bezárjuk, s ott a hátukon a szám is.

Még egy kicsit a jó levegőn...

vartalan ellátást szolgálja. Sőt a harmadikféle is, ahol csak külön gondozóhelyet készítettek az egy szobán belül, hogy a két csoport pe- lenkázás és etetés idején ne várjon egymásra. Így vagy úgy, mindenképp új jött létre, csillogó csempékkel, ízléses burkolattal, s apró, takaros, a gyerekekhez méretezett felszereléssel.

— Jó minőségű munkát csináltak. De nemcsak ezt, hanem mást is. A többit talán mondják el ők.

Az utolsó szavak alatt csöpp kis biciklik hada mellett haladunk el a kijáratnál. Azok szaladgáltak rajtuk a kellemes őszi délelőt- tön, akik most a teraszon alszanak. Élvezik még a jó levegőt.

— A csecsemőotthon a Várfürdőben dolgozóknak esik legjobban kézre — mondja Kovács Ernő műszaki csoportvezető, a vízmű párttitkára —, tőlük indult már két évvel ezelőtt egy önálló kezdeményezés a társadalmi munkára. Időnként a parkot rendbe tették. Tavaly aztán komolyabb formát öltött: elvállalták a parkgondozást. A

— Nemsokára itt a tél — jegyzem meg, és a száradó levelekre mutatok.

— Ajaj! Akkor is van itt mit tenni. Mindössze heten vagyunk az 1600 birka gondozására. Az etetésen kívül ilyenkor a legkényesebb munka az elletés. Elhiheti, hogy nem 8 órát dolgozunk naponta, hanem jóval többet. Nyáron is, ha felszárad a harmat, már kinn vagyunk, egészen napestig.

— Panaszkodik?

Feláll. Magához inti a pulit. Szól neki, hogy terelje vissza a nyájat. A csaholás- tól alig hallom a szavait:

— A világért sem lennék hűtlen a szakmámhoz. Igaz,

.3 ezer forintot keresek havonta. Mégis, mi vonz ide a pusztára? Talán a szabadság, a jó levegő. Itt lakom nem messze a faluszélen. A feleségem folrásznő, van egy kisfiúnk. Két hete szereltem le a katonaságtól, a nyáron hozzákezdünk a házépítéshez.

— öreg juhász van-e errefelé?

— Ismertem egyet, de elköltözött a községből. Meg- hánytuk-vetettük a dolgokat, sok tapasztalatot átadott. A legtöbbet azonban Gyomán, a szakmunkásképzőben tanultam.

Indulok az aszfaltút felé. Míg kezet rázunk, a szegény- legények sípján született dal jut az eszembe:

Megrakják a tüzet Mégis elaluszik ...

Hol vannak már a szegény- legények ... ?

Seres Sándor

fürdő női szocialista brigádjai is megmozdultak a gyermekév tiszteletére. Textíliából játékokat készítettek, hogy örömet szerezzenek a kicsinyeknek. A meglepetés tökéletes lett, mert a játékholmik mellett legalább any- nyira örültek az asszonyok látogatásának. A szeretetnek. Az idén újabb ajándékot nyújtottak át, a saját hor- golású kis takarókat, megint csak egy délutáni látogatással összekötve.

Ez utóbbi már a szakszervezettől származó ötlet — a folytassuk a gyermekévet — keretébe tartozott. A folytatás gondolata egyetértésre talált a pártszervezetnél, vállalatvezetésnél, és természetesen a szocialista brigádok részéről is. Közösen élhatározták az állandó patro- nálást. Addig ugyanis több hely között oszlott meg a társadalmi munka, ez évtől viszont erre az egyre összpontosítottak minden erőt. Az említett öt fürdőszobán kívül csatornázást, átszereléseket, belső hálózati munkát is csináltak. És a szabadban két játszótér kialakításához kerítést, kisajtókat készítettek.

— A fürdőszobák ki- és átalakítása rengeteg munkával járt. Mindenütt fel kellett tömi a régi padozatot, és újat csinálni helyette, a falakat is kicsempézni, hogy csak a nagyját említsem. Az anyagokat, felszereléseket természetesen az otthon biztosította, de ha kellett és volt nekünk valami hiánycikk — kölcsönképp kisegítettük őket. A dolgozók szívüket-lelküket adták a munkába, s hogy így lesz, már a vállalás elhatározásakor látszott, annyira átérez- ték a gyermekek sorsát, azt, hogy anya és apa nélkül nőnek fel. S úgy iparkodtak, mintha a sajátjuknak, a sajátjukért dolgoznának. Egyhangúlag szavazták meg a szocialista brigádok, s csak egyetlen kérésük volt, hogy a vállalat szervezze meg és hangolja össze a munkát.

A becsülettel teljesített munkából minden brigád kivette a részét. Mégpedig nehéz körülmények közt, hiszen az ár- és belvízhelyzet is közbeszólt, ott is eleget kellett tenni. No, meg a zavartalan üzemelést biztosítani minden egységnél. A sok jó közül kiemelést érdemel a vízellátási üzem Vásárhelyi Pál karbantartó brigádja, a csatornázásiaktól a Novgpiber 7., az építésiektől a Fürst Sándor és a fenntartóktól a Május 1., a volt ifjúsági brigád. De nem maradhatnak említés nélkül a nők sem. A fürdőt kiszolgáló személyzet három brigádja: a Martos Flóra, a Hámán Kató, a Március 8. és. az irodaiaké, a Teleki Blanka.

És amint hallani, a folytatás folytatása is következik nemsokára, az új esztendőben. És azután is, ahogy szükség lesz rá.

Vass Márta

I. fogyasztási szolgáltatási konferencia