Békés Megyei Népújság, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-09 / 237. szám
1980. október 9., csütörtök „Mindjárt a fejénél?” mbere válogatja: ki, hogyan reagál személyét vagy környezetét érintő hibákra, kellemetlenségekre? Van, amikor az illető rezignáltan legyint, miután megállapította: ügyét valamennyi lehetséges próbálkozása ellenére sem tudta elintézni. Mások viszont — talán saját korábbi keserves tapasztalataikból okulva — már meg sem kísérlik megtartani a fokozatokat. Ehelyett panaszuk minél gyorsabb orvoslása végett azonnal a legfelsőbb szervek, hatóságok közbenjárását kérik. De hadd folytassam tovább az előbbi gondolatsort. Képletesen szólva nemcsak embere, hanem a bajok nagysága, a fogyatékosságok súlya is „válogatja”: érdemes-e egy-egy vitás kérdés sürgős tisztázása céljából a (hivatali) létra közbülső fokait átlépni? Ilyen esetekben egyesek prominens személyekhez, felsőbb szervekhez fordulnak. Ez történik például olyankor, amikor a szülő — gyermekének rossz osztályzata miatt — nem a szaktanárt, illetve az osztály- főnököt, hanem az iskola- igazgatót, sőt. a művelődési osztály vezetőjét keresi fel; amikor az állampolgár — tegyük föl: járdaügyben — nem a helyi tanácstól, hanem a megyei vagy országos hatáskörű intézményektől remél segítséget; amikor a vevő nem a Vásárlók könyvébe jegyzi be észrevételeit, hanem mindjárt a rádiónak^ a televíziónak, illetve napilapok, folyóiratok szerkesztőségeinek küld panaszos levelet. Feltételezem, sőt állítom: egyes esetekben nagyon is indokolt ez a módszer. Máskor meg — a reális lehetőségek figyelmen kívül hagyása miatt — teljesen fölöslegesnek bizonyul az eljárás, amikor „átnyúlunk” a közbülső vezetők feje felett. Sok-sok időt, energiát lehetne megtakarítani, ha nem a legfelsőbb, hanem a közvetlen felettesekhez fordulnánk ügyes-bajos dolgaink elintézése végett. Mégis: mi lehet az oka annak, hogy 10 és 10 ezrek mégsem ezt teszik? Számtalan panaszos levél érkezik a különböző szerkesztőségekbe évente. Sokan az országos és nem a helyi szervek támogatásában, illetve intézkedésének hatékonyságában bíznak. Hivatali bürokrácia? Intézmények tehetetlensége, avagy közömbössége? Bizonyára van ilyen is. Ugyanakkor fennáll a múltból örökölt rossz beidegződés, vagy a gyermekkorban olvasott, hallott mesék és mondák világa is. Például Mátyás király és Harun-al-Rasid kalifa is osztott igazságot a népnek és büntetést a helyi „isteneknek”. Van némi igazság ebben a naivitásban, és úgy érezzük, ez még meg- bocsájtható. Másként kell elbírálni azokat, akik csip- csup ügyekkel, fülemüleperekkel igyekeznek gátolni a hatóságok munkáját. Igazságukkal, összeférhetetlenségükkel és nagyszámú, de legtöbb esetben csekély horderejű be- és feljelentéseikkel egész apparátusokat képesek foglalkoztatni. Természetesen csak akkor, ha azok hagyják magukat. Köztudomású: az állampolgári jogok gyakorlásának sokféle útja és módja van. Függetlenül attól, ki, melyik településen él, számtalan lehetőség nyílik arra, hogy elmondja, vagy leírja észrevételét, javaslatát, panaszát egy-egy témában. Manapság a lakosság ügyeit szakmailag és elméletileg egyre felkészültebb hivatalnokok intézik. Ez viszont nem mond ellent annak a követelménynek: az eddiginél még nagyobb gondokat kell feltárni a pontos tájékoztatásra. Mindenki legyen tisztában azzal, kérésével melyik intézményhez, osztályhoz stb. fordulhat. Kívánatos, hogy minél kevesebb legyen az ide-oda küldözgetés, a kínosan hosszúra nyújtott bürokratikus ügyintézés. Ezzel is elejét lehet venni a létrafokok kihagyásának. Másként fogalmazva: nem egyszer maga a hivatal packázása miatt kényszerül az ember arra, hogy elsősorban felsőbb szervektől és ne az ügy elintézésére hivatott (avagy kötelezett) hatóság segítségét kérje. Gyakran éppen ez a közbülső láncszem hiányzik, vagy ha meg is van, olyan gyengén működik, hogy komolyan építeni reá nem lehet. Ahol viszont erős — mint mondottuk —, ott nincs helye a kerülő utaknak, és a kiskapuknak. A valós helyzetet kellőképpen ismerő egyén ugyanis nem szalad olyan szekér után, amely úgysem veszi fel. Vagy: nem fogja ostromolni olyan kérésekkel a hatóságokat, amelyek szerinte (?) is teljesíthetetlenek. Aki csupa lehetetlen dologgal hoza- dik elő, jobb, ha ott helyben és azonnal, nem pedig „föntről” és akkor is megkésve tudja meg az igazságot. Ezért nem mindig helytálló azok tanácsa, akik nyíltan hangoztatják: mindjárt a legfelsőbb szervnél, vagyis annak „fejénél” kell kezdeni az ügyek intézését. Bukovinszky István Aktív a Vöröskereszt Battonyán Több mint 700 tagja van Battonyán a Vöröskeresztnek. Munkájuk fontos része a család* és környezetvédelem, valamint az egészséges életre nevelés. Az iskolákkal, az üzemek szocialista brigádjaival rendszeres és kölcsönös a kapcsolatuk. A magányos, idős embereket meglátogatják, a tanácsok szociális segélyeinek felhasználását pedig figyelemmel kísérik. Egészségügyi nevelő munkájuk során étvente legalább 5 TIT-előadást szerveznek, önkéntes véradást kétszer rendeznek, általában 180— 200 ember ad 50—52 liter vért ilyenkor. Külön vöröskeresztes helyiség nincs a községben, felszerelésüket, foglalkozásaikat a művelődési központban tartják. A jövőben jobban szeretnének a helyi orvosok tapasztalatára támaszkodni, így munkájuk bizonyosan még eredményesebb lesz. Új takarmánv- kiegészítö A tudományos kutatók és az állattenyésztők, állatorvosok együttes munkával új takarmánykiegészítőt „találtak”; erre a célra a konzerviparban viszonylag nagy mennyiségben jelentkező paradicsommagot használták fel. A Központi Élelmiszer- ipari Kutató Intézet és az Állatorvostudományi Egyetem több éves munkája nyomán a szakemberek arra számítanak, hogy évente akár ezer tonna paradicsom- mag-hulladékot használhatnak fel, és ezzel a mezőgazdasági üzemek tízmillió forintos megtakarítást érhetnek el. A próbák során bebizonyosodott, hogy a konzervipari hulladék nemcsak viszonylag magas fehérjetartalmánál fogva fejt ki kedvező hatást a baromfitelepeken. (Bár ez is lényeges, hiszen a kísérletek adatai szerint külföldről vásárolt szóját lehet helyettesíteni paradicsom- mag-őrleménnyel.) A mag nagyon lényeges tulajdonsága, hogy. úgynevezett anti- oxidáns hatással rendelkezik ; megakadályozza a takarmányban levő zsiradékok bomlását, oxidációját. Az újszerű módszer kísérleti eredményei kedvezőek. Bebizonyosodott: a paradicsommagot is fogyasztó baromfiállomány súlya 5 százalékkal haladja meg a hagyományos takarmánnyal felnevelt állományét. Az új tudományos eredmény gyakorlati bevezetésének előkészítését megkezdték. Kagylózás Azt szokták mondani, hogy a téma az utcán hever. Tapasztalataim szerint ezt nyugodtan kiegészíthetjük a következőképpen: a téma az utcán, és a telefonkészülékben hever. (A különbség csak any- nyi, hogy az utcán ritkábban jut az ember abba az állapotba, amikor a kényszerzubbony a legcélszerűbb viselet, míg a telefon mellett! ■..) Szóval, csak felemeljük a telefonkagy- ’ót, illetve — jaj, elnézést a pontatlan megnevezésért — a kézibeszélőnyelet, a hallószervünkhöz illesztjük a hallgatófedelet, tárcsázzuk a 0-át, és máris a fülünk előtt hever a téma. Hogy mi mindenről tájékozódhat a telefonkagylón csüngő állampolgár! A múltkor például, sokféle zörej, búgás, kattogás közül kiszól egy férfihang: „Halló, tűz van! Hol? Hát itt, nálunk!” Vita, kattogás, majd csengőberregés. Ahá, riadó a tűzoltólaktanyában. Megnyugodva hallom, hogy egy percen belül visít a sziréna — elindult az autó. Ügy látszik tűzoltóéknál nem ülnek össze indulás előtt, hogy megtanácskozzák, minek, hová, mennyien induljanak, és jár-e napidíj. No, persze, égetően sürgős a dolguk. Most már kíváncsian kagylózok tovább — ha vonalat nem, legalább híreket kapjak. „Halló, hármas egység?” — ordibál egy férfihang. „Mancika, hol a nyavalyába tekereg a főnök? Persze, az egyesben, naná, értekezlet! Kettesben a Cilikével! Á, üdvözlöm, főnök kartárs, elnézést, hogy feltartom, éppen egy fontos megbeszélésben, de itt se kapok 65-ös lyukfol- tozót, csak 60-asat. Megvehetem? Legfeljebb majd meggyűrűzzük. Miért ne emlegessem a gyűrűt?” Püff, lecsapták a kagylót. A továbbiakban még megtudom, hogy hol lehet harisnyanadrágot kapni, hogy X- ék ál-válnak, és hogy megérkezett az új gép a szomszédos gyárba, de nem lehet beszerelni, mert alacsonyabbra építették a csarnokot a masinánál. A legmeghatóbb azért egy kellemes férfihang, és egy sokat ígérő női hang párbeszéde. A férfi dicséri a hölgy hangját, amely számára telt asz- szonyi formát, dús szőke hajkoronát ígér. Már az első randevú tervezésénél tartanak, amikor a férfi rémülten felkiált — csak most ismerte fel a saját felesége hangját. —ti— Útépítők Szolnok megyéből A KPM Szolnoki Közúti Igazgatóság kisújszállási üzemmérnökségének 8 ütőre és 15 gépkezelője — Hímer Gyula művezető irányításával — szeptember 1-től Békés megyében dolgozik. Ez a csoport az árvíz miatt megrongált utak helyreállításában 5 tehergépkocsival, 3 bitumenszállító gépkocsival, 2 úthengerrel, 2 rakodógéppel és 3 kisautóbusszal vesz részt. Előbb 10 kilométer útszakaszt vállalt a szolnoki igazgatóság, de olyan jól haladt a munka, hogy a vállalást még 10 kilométerrel megtoldotta. Most az út fél szélességében Tarhoshoz értek, innen még 3 kilométert haladnak tovább Békés felé. Megerősítik az útburkolatot, rendezik a padkát. Ha elkészül az itatott makadám út, jobb lesz, mint a régi volt. A követ a KPM Békéscsabai Közúti Igazgatósága az út menti tárolóhelyekre szállította. A bitument Békéscsabáról speciális gépkocsik hordják ki. A munka jól szervezett, fennakadás nincs. A brigád vezetője Holp Ferenc, aki maga is igen serényen dolgozik. — Így szoktuk mindnyáTerítik a követ jan két okból is: egyrészt, mert ez a vállalat kiváló brigádja, másrészt, mert tudjuk, hogy mit jelent ősszel, termésbetakarítás idején a jó út. Enélkül nem jut el a rengeteg cukorrépa és kukorica a rendeltetési helyére. Az meg nekünk is az érdekünk, hogy ami bárhol az érdekünk, hogy ami bárhol az országban megterem, ne menjen tönkre. Éppen elég kárt okozott az árvíz — magyarázza. Hímer Gyula megjegyzi: — Akik itt vannak, mind hasonlóan gondolkoznak. Nagyobbrészt 18—20 éve útépítők, és sokszor kitettek már magukért. — A jó munkának bizonyára meg lesz a jutalma is — mondom Holp Ferencnek. — Igen, a teljesítmény után pérmiumot kapunk. A teljesítésre pedig itt jócskán van lehetőség, mert koncentrált a munka, minden szükséges (anyag, gép) helyben van. — Elégedettek a békésiek vendéglátásával ? — Ó, nagyon. Kitűnő a szállásunk Vésztőn. Van tv, rádió, hűtőszekrény. Szoktunk vácsorára lecsót, paprikást vagy valami hasonlót készíteni. A Gólyafészek vendéglőben ebédelünk, ahol igen jóízűen főznek. Boda György úthengeres, kétszeres kiváló dolgozó 25 éve útépítő. Olyan ember hírében áll, akinek sosem kell mondani, hogy' „hajtson”. — Hogy érzi magát Békés megyében? — kérdezem tőle. — Szeretem a munkám, akár otthon, akár itt vagyok. A kereset azonban itt több. Talán jutalmat is kapunk. — Mit szól a távollétéhez a felesége? — Pénteken délután 1 óráig tart és hétfőn reggel 9 órakor kezdődik a munka. A hétvégeket (2 és fél napot) otthon töltjük. Más napokon viszont reggel 6-tól este 6- ig dolgozunk az úton. A ház körüli tennivalók most részben az asszonyra maradnak, zető Bodó László gépkezelővel mindennap hajnalban indul Békéscsabára, ahonnan tartálykocsiban hordja a bitument. Öt és a társát is dicséri a művezető: — Őket soha nem kell biztatni — mondja. — Igyekszünk, hogy mielőbb az elterített kövön legyen a bitumen, mert ha arra rámegy valamilyen jármű, már nem nyomja szét. Azért is sietünk, hogy a bitumen ne hűljön ki a tartályban. Ha kihűlne, gázolajjal kellene felmelegíteni, hogy kiszórhassuk az útra. Az pedig már energiapazarlás lenne — tájékoztat Kovács János. — Mindenki tudja, hogy mit kell csinálni — fűzi hozzá Bodó László, és megjegyzi: — Nálunk nincs sok dolga a művezetőnek. Több ideje marad a szervezésre, az ügyek intézésére. Holp Ferenc, a brigád vezetője Csikós Imre, a kisújszállási üzemmérnökség szakszervezeti főbizalmija a másik bitumenszállító gépkocsi vezetője. Megkérdezem tőle: — Mint főbizalmi, hogy vélekedik az itteni körülményekről? — Jó az elhelyezés, az étkezés, a munkafeltételek biztosítottak, hétvégeken a kisautóbuszokon kényelmesen utazunk haza, hétfőn pedig vissza ... Mit mondjak még? A KPM Békéscsabai Közúti Igazgatóság mindenben segít bennünket. — Mit kifogásol? Gondolkozik egy kicsit, aztán kijelenti: — Még a főbizalmi szemszögéből vizsgálódva sincs semmi kifogás. Ráadásul nagyon kellemes ez a környék, és ahol nem pusztított az árvíz, szép a növényzet. Nagy szerencse az eddigi jó időjárás is. Kelemen György, aki a munka szervezésében a békéscsabai igazgatóságot képviseli, dicséri a kisújszállásiakat: — Derekasan dolgoznak és minőségileg talán még jobban, mint a mieink. No, ha egyszer majd baj lesz náluk, megyünk segíteni, és mi sem maradunk adósak majd a jó minőségű \ munkával. Csikós Imre ezt nem hagyja szó nélkül. — Hát... Csak el ne szabaduljon a Tisza! Inkább vendégségbe jöjjenek! Pásztor Béla Munkában az úthenger Fotó: Veress Erzsi
