Békés Megyei Népújság, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-09 / 237. szám

1980. október 9., csütörtök o IgUilUkftM Megyei szövetkezeti szakmunkástanuló-verseny Fejlesztők két szék között A tervek szerint még az idén átadják az ÁFÉSZ körüstarcsai ABC-áruhazat Fotó: Martin Gábor A korszerűbb ügyvitelszervezésért A gazdasági vezető mun­kájának legjelentősebb moz­zanata, mondhatni, kicsúcso- sodása a döntés. A helyes döntés gondos előkészítést kíván. Helyesen csak az tud dönteni, aki birtokában van a szükséges információknak, adatoknak. A jelenlegi üze­mi, termelőszövetkezeti mé­retek mellett nem várhatóéi a vezetőtől, hogy valamennyi szükséges szám, adat a fejé­ben legyen. Sokat segíthet ezért munkájában a korsze­rű ügyvitelszervezésen ala­puló adatszolgáltatás. Ezek a gondolatok késztet­ték a Körösök Vidéke Tsz- szövetség munkatársait arra, hogy ügyvitelszervezési és gépesítési szolgáltatási tevé­kenységgel segítsék a terme­lőszövetkezetek munkáját. A tsz-szövetségbe tartozó 48 szövetkezet ügyvitelgépesíté­se ugyanis jelenleg csak kö­zepesnek mondható. Az el­múlt években a szövetkeze­tek több mint fele vásárolt Ascota 170 típusú könyvelő­gépet, két tsz pedig elektro­mos Félix típusút. Ezek a berendezések csak a köny­velés munkáját könnyítik, kevesebb információt tudnak csak adni a termelés irányí­tóinak. Tizenkét szövetkezet tagja a BAGE-nak. így az agráripari egyesülés számí­tógépes irányítási rendszeré­től kapnak majd segítséget adatfeldolgozásukhoz. De nő az igény a korszerű adatfel­dolgozás iránt a többi szö­vetkezetben is. Ezen kíván segíteni a tsz-szövetség ez- irányú szolgáltató részlege. A tervek szerint az első ütemben a már működő és újonnan beszerzésre kerülő gépeknél egységes szervezési és gépi programot alakíta­nak kj a szolgáltató részleg dolgozói. Ez nagyban meg­könnyíti az egyes szövetke­zetek információcseréjét, adatszolgáltatását. Segítséget adnak új gépek beszerzésé­nél, bizonylati rend és sza­bályzat kialakításában, vala­mint a gépek karbantartásá­ban. A második fejlesztési ütemben a szolgáltatók elő­segítik egy később kialakí­tásra kerülő számítógépes rendszerhez való kapcsolódás feltételeinek megteremtését, majd az igényeknek megfe­lelően a teljes számítástech­nikai gazdaságirányítás meg­valósítását. A Békés megyei szövetke­zeti szakmunkástanuló-ver­senyt október 7~én Endrődön rendezték meg a női szabó szakmunkástanulóknak. Hat szövetkezet: a békéscsabai RUTEX, a Békés megyei Szolgáltató, a tótkomlósi ve­gyes, a gyulai szabók, a szarvasi Szirén és az endrődi szabók 3-3 másodéves tanu­lója versenyzett ezen a na* pon. Elméleti versenyükben a szakmunkásképző intézet má­sodéves anyaga szerepelt, és gyakorlati munkaként szak­mai leírás alapján egy női köpenyt kellett összeállítani, megvarrni a rajtolóknak. A verseny délután ért véget, ahol Vattai Erzsébet, az Endrődi Szabó Ipari Szövet­kezet tanulója lett az első, második helyen a tótkomlósi Patkós Julianna végzett. Az első három helyezett pénzjutalomban részesült. Vattai Erzsébet és Patkós Julianna részt vesznek a Szegeden október 24., 25., 26-án megrendezendő kelet­magyarországi szövetkezeti szakmunkástanulók területi versenyén, ahol 10 megye versenyzői mérik össze tu­dásukat. Itt öt szakmában versenyeznek majd, a leg­jobbak pedig az országos versenyre jutnak tovább. Segítik a díszítőművészeti szakköröket A Múzeumbarátok Köré­nek vezetősége a közelmúlt­ban elhatározta, hogy az im­már mozgalommá terebélyese­dett díszítőművészeti körö­ket, azok tagjait szakmai tá­mogatásban részesíti. Ezért a körön belül egy díszítőmű­vészeti szekciót alakítanak ki. Eddig 30 kollektíva je­lentkezett, hogy részt kíván venni a programokban. Ter­vezik., hogy a téli idényben évente kétszer szakelőadáso­kat rendeznek az érdeklő­dőknek. A jelentkezéseket novemberig várják, s ezt kö­vetően a hónap közepén tart­ják meg az első összejöve­telt. Itt választják majd meg a szekció tisztségviselőit, s egyben megbeszélik a jövő feladatait. A díszítőművészeti szekció tagjai egyben ingyenes belé­pőt kapnak a megye összes múzeumába, hogy az ott fel­lelhető népművészeti anya­gokat a valóságban is meg­tekinthessék. A szekció szinkronban dolgozik maja a Békés megyei Művelődé­si Központ ez irányú tevé­kenységével, s igény szerint szakmai találkozókat, kirán­dulásokat is szerveznek majd. Beváltak a napraforgó-adapterek Lapunkban már beszámol­tunk arról, hogy milyen ne­héz helyzetbe került a Bé­késcsabai MEZŐGÉP Válla­lat a békési gyárat elöntő árvíz miatt. Nemcsak azért volt nagy a kár, mert hete­kig víz alatt voltak az érté­kes termelőberendezések, hanem veszély fenyegette az új prototípusok elkészülését Megkezdődtek az üzemi próbák A Kozmetikai és Háztar­tásvegyipari Vállalat zala­egerszegi gyárában befejező­dött a korszerű mosó- és öb­lítőszerek hazai alapanyag- gyártásának feltételeit bizto­sító új gyártócsarnok építés- szerelése. Az új üzemben máris megkezdték a kézkí­mélő mosó- és öblítőszerek, samponok, Tegobeatin nevű alapanyagának próbagyártá­sát. Az egy hónapra tervezett üzemi próbákat követően a KHV zalaegerszegi gyára az eddig tőkés importból szár­mazó anyagból kielégíti a ha­zai igényeket, sőt exportál­hat is. A továbbiakban na­gyobb mennyiségben gyárta­nak a zsíroldóképességet nö­velő felületaktív anyagokat, valamint öblítő- és fertőtle­nítőszereket is, amelyeket eddig szintén nagy mennyi­ségben importált a KHV. Sikeres társastáncverseny Kassán „Minden jó, ha jó a vége” — ezzel vigasztaltuk magun­kat, amikor lemaradtunk az autóbuszról, amely a szállás­ról a verseny helyszínére vitt volna minket. — Ez is jól kezdődik — motyogta magában a Békés megyei Művelődési Központ társastáncklubjának egyik tagja. Nem csoda, hogy ide­gesek voltak, hiszen alig másfél óránk volt a verseny kezdetéig, amiért Kassára utaztunk október 3-án. Itt rendezték azt a csapatver­senyt, amelyen két kassai és egy budapesti társastáncklub indult a békéscsabaiakkal, szép viadalra. Aztán mégis sikerült idő­ben a Dom Umenia — a művészetek háza — elé ér­nünk. A táncosok hamar le­pakoltak, még egy amolyan tessék-lássék tréning is sike­redett az akkor még ismeret­len zenekarral. Aztán gyors sminkelés, öltözködés, s már suhogtak is lefelé a tánc­parketthez a színpompás tüllruhák .. . A csapatok ünnepélyes be­vonulásával, és az ajándékok váltásával megkezdődött a verseny. A részvevők kategó­riánként mérték össze tudá­sukat a testvérklubok hason­ló fokozatot elért párjaival. Elsőként Alt Béla és Végh Mariann lépett a mieink kö­zül a parkettra, őket követ­ték a másik három táncklub párjai. Szerencsére nem csu­pán ebben voltak elsők, ha­nem a verseny zárásakor rendezett bemutatón is. Itt a kategóriák legjobbjait lát­hatta viszont a közönség, s az induló három kategóriá­ból a csabaiak között két pár is akadt, amely bemutatkoz­hatott: az előbb említett Alt —Végh páros és az A kate­góriás Palánkai László és Zsilák Zsuzsa. Ök egyébként már a verseny elején meg­nyerték maguknak a zsűri és a közönség tetszését, ezt bizonyították a pontszámok — csaknem minden forduló­ban egyöntetűen elsőkként végeztek —, s a lelkes taps, mellyel egy-egy szép mozdu­latukat jutalmazta a közön­ség. Nekünk, csabaiaknak meg­dobbant a szívünk, ha Za- horán Zoltán és Adamik Ju­dit lépett a porondra, hi­szen B kategóriában ők képviselték színeinket. Keringő, csa-csa-csa, tan­gó, rumba és sorolhatnánk még a táncokat, amelyeket bemutattak a résztvevők ... Végül még a magyar csár­dást is láthatta — nem kis sikerrel — a kassai közön­ség. Az ottaniak, amíg a zsűri döntött, hangulatos polkabemutatót tartottak. Aztán elérkezett a várva várt pillanat, a végső bevo­nulás az eredményhirdetés­re. Nehéz lenne leírni örö­münket, amikor átvehettük a legjobb csapat jutalmát, egy hatalmas, csodálatosan meg­munkált kristály serleget, melyet vasárnap hazafelé féltő gonddal, ruhák közé csomagolva hoztunk az autó­buszon. A kassai vendéglátókat ha­marosan viszontláthatjuk a Békéscsabán rendezendő nemzetközi társastáncverse­nyen, ahol reméljük, a bé­késcsabai klub a mostanihoz hasonló sikerrel szerepel. N. Á. és így kipróbálását is. Ez pe­dig nemcsak a termelőknek okozott volna sok gondot, hanem a gyárnak is, mert így egy évet csúszott volna a sorozatgyártás. Ezért min­den erőfeszítést megtettek, hogy a szerződött adapterek teljes mennyiségben elké­szüljenek. A nagy munkát siker ko­ronázta, a 6_ és 8-soros SNA napraforgó-betakarító adap­terek már a gazdaságok földjein dolgpznak. A konst­rukció kidolgozottságát mu­tatja. hogy ,a helyszínen, il­letve az ügyeletben levő szerelőknek eddig csak egy­két esetben kellett kisebb hibákat elhárítani. Ebben a betakarítási szezonban a szo­kottnál is nagyobb terhelés­nek vetik alá az adaptere­ket, hogy az esetleges gyen­ge pontok kiderüljenek és a jövő évi sorozatgyártásig ezeket megerősíthessék. Az új napraforgó-adapte­rek iránt jelentős a külföldi érdeklődés is. Több adap­tert ezért KGST- és tőkés országokban vizsgáztatnak és máris befutottak az első exportmegrendelések is. L. L ivaly volt az első olyan esztendeje az élelmiszeriparnak, a felszabadulás utáni egész történelmét tekintve, amikor a termelés növekedését — 3,2 százalék — kizárólag a termelékenység emelkedése fedezte. Ez értékes kamata az egyébként lassú, egyenet­len, a legkorszerűbbet oly­kor a kevésbé modernnel ötvöző fejlesztésnek. Hazai és nemzetközi ta­pasztalatok egyaránt azt bi­zonyítják, hogy a gyártási hibáknak 5—20 százaléka ír­ható csupán a munkások ro­vására, ugyanakkor 15—80 százaléka ,a fejlesztők, a gyártmányszerkesztők, a gyártáselőkészítők számláját terheli. Képletesen kell ér­tenünk e számla megterhe­lését, mert valójában az említettek ösztönzése, érde­keltsége. felelőssége alakult ki a legkevésbé a vállalati szervezetben, holott befolyá­suk a termelés eredményes­ségére, azon belül a termelé­kenységre döntő. Fejlesztői és fejlesztői fe­lelősség. v,agy érdekeltség között nagy a különbség. A gyógyszeriparban tíz év táv­lata már olyannyira ködbe vész, hogy ,a futurológiái, s nem a fejlesztési szakembe­rek feladatkörét alkotja, ugyanakkor az erdőgazdál­kodásban még az 50—60 esz­tendő is a fejlesztés termé­szetes időhorizontja. Jelen­tős differenciáltságnak kel­lene érvényesülnie tehát a fejlesztésen dolgozók keze­lésében, társadalmi, anyagi elismerésében, szervezeti el­helyezkedésük megállapítá­sában. A gyakorlat viszont ennek az ellenkezőjét mu­tatja. Ma egyharmad annyi tü­zelőanyagot használnak fel a hazai gyárakban egy ton­na üveg olvasztásához, mint két évtizeddel ezelőtt. A szá­mítástechnikai központi fej­lesztési program eredmé­nyeként e területen tavaly az 1970. évinek a két és fél­szerese volt a termelés. Ami nem egyszerűen mennyiségi többlet, hanem a korábbi­akkal minőségükben össze nem hasonlítható tevékeny­ségek és termékek megjele­nése. Még egy példa arra, hogy mennyire sokrétű te­vékenységről szólunk: egy­szerű fejlesztési lépésnek látszott az új munkásbetaní­tási módszer, amit például a cipőiparban alkalmaznak, s eredményeként a dolgozó számára az átlagteljesítmény eléréséhez a korábbi 8—12 hónap helyett 6—8 hét ele­gendő lett, ám a gyakorlat­ban kiderült: szinte ráfordí­tás nélkül 10—15 százalék­kal növelte a termelékeny­séget. Olykor azonnali ered­ményt várnak a gyári fej­lesztőktől, amikor megnehe­zedik valamilyen okból a termelés, az értékesítés, hol pedig a mai haszon feledteti a holnap feladatait — hosz- szú időre árnyékba szorul­nak, senki sem törődik ve­lük. Gyakori, az intézeti és a helyi fejlesztési szakembe­rek indokolatlan megkülön­böztetése, fölértékelésük, le- sajnálásuk, a kellő megbe­csülésük helyett, s az sem ritka, hogy a koncentráció sokszor emlegetett követel­ménye a fejlesztési tevé­kenységben a valóságban a visszájára fordul, szétapró­zottság lesz belőle. S ilyen­kor ki firtatja, valóban az­zal foglalkoznak-e a fejlesz­tők, amire szükség van, s hogy ez a szükség tényleges piaci lehetőségekre támasz­kodik-e, avagy csupán ködös elképzelésekre? Magyarán: csupán elméleti kérdésként merül fel, mire irányúi a fejlesztők munkája, mire kapják — várhatják — az elismerést, a termelés min­dennapjaiban ennek sajnála­tosan szinte nincs is jelentő­sége. Az iparban 195 kutató­fejlesztő hely volt tavaly, s ott 37,5 ezer ember dolgo­zott 16 279 kutatási, fejlesz­tési témán. Ehhez még ad­juk hozzá a gyári „egyszerű” technológiai. gyártmányfej­lesztési osztályok, csoportok dolgozóinak seregét, a kis­üzemek egy-két fős, nem je­lentéktelen feladatú fejlesz­tőgárdáját, s akkor tisztán előttünk áll ,a kép: foglal­koztatottak nagy csoportjá­ról van szó, s egyben az ipar lehetséges holnapjáról is, amit ők lényegesen be­folyásolhatnak. Befolyásolhatnak akkor, ha érdekeltségük, ösztönzé­sük és felelősségük mai el­lentmondásai megoldódnak, szervezeti, irányítási hova­tartozásuk rendeződik, ha munkafeltételeik, eszköz- rendszereik egyszerre iga­zodnak a követelményekhez és a teljesítményekhez, ha maguk a fejlesztők nem csupán azzal törődnek, hogy valami papírrn kerüljön, ha­nem kialakítják képességei­ket az új, a jobb elfogadta­tására, a frissel szembeni szinte ösztönös ellenállás le­győzésére. könnyűiparban egy évtized alatt 60 mil­liárd forint értékű beruházás valósult meg, — jelentősen javítva a műsza­ki színvonalat, ám kevésbé sikeresen szorgalmazva az új technika megkívánta szervezést, ,az új gépek, be­rendezések technológiailag teljes összehangoltságát —, s az állóeszközök értéke meg­kétszereződött. Nem a leg­jelentősebb részterepe az iparnak, s mégis: hatalmas összeg kamatait reméli, vár­ja a társadalom. Természete­sen a fejlesztők munkája nyomán. Ami a többi ipar­területre is éppígy igaz. Rendezetlen viszonyok kö­zött azonban nehéz eredmé­nyesen dolgozni. Két szék között a földre huppanni an­nál könnyebb Az ismétlődő föltápászkodás pedig sokkal több energiába kerül, mint annak értő kijelölése, ki me­lyik székre üljön, s ott mit csináljon! Mészáros Ottó Szarvason, a Tessedik Múzeumban rendeztek nagyszabású kiállítást Ruzicskay György Munkácsy-díjas Érdemes művész alkotásaiból. Az ünnepi megnyitón, ’dr. Becsei József megyei tanácselnökhelyettes méltatta a festőművész munkásságát Fotó: Gál Edit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents