Békés Megyei Népújság, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-08 / 236. szám

EHSLEZs}­1980. október 8., szerda A Dél-alföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat algyői gáz­üzemében a kitermelt gázt ipari és háztartási felhasználásra teszik alkalmassá. Képünkön: a tisztítótartályok (MTI-fotó: Fehér József felvétele — KS) Kisiparosok az árvízkárosultakért Békéscsabán, a KIOSZ Bé­kés megyei Szervezetének székházában gyűltek össze tegnap, kedden az árvíz és belvíz sújtotta községek ta­nácselnökei, a helyi KIOSZ- alapszervezetek titkárai, a KIOSZ országos szervezeté­nek képviselői. A tanácsko­zás célja az volt, hogy meg­beszéljék, mit és hogyan tud­nak segíteni a kisiparosok az árvíz utáni helyreállítási munkák gyorsításában. Mint dr. Takács János, a megyei tanács építési, köz­lekedési és vízügyi osztályá­nak vezetője mondotta, az idő sürget, minél előbb biz­tonságos épületbe kell köl­töztetni a hajléktalanokat. A 'tervek szerint 1270 lakást kell újjáépíteni vagy helyre­állítani. A felmérések azt mutatják, hogy ezek közül mintegy 800-at a hagyomá­nyos technológiákkal készí­tenek el. Dr. Takács János — aki egyben a helyreállítá­sok felelős vezetője — hang­súlyozta, azt szeretnék elér­ni, hogy legalább az év vé­géig minden család megépít­se az épületek alapját, illet­ve. egy szobát használatba vehessen. Ehhez azonban az kell, hogy gyorsítva biztosít­sák a telkeket, az építési en­gedélyek kiadását, hiszen ez szolgál alapul az OTP-hite­Tanmühely Szakmunkás­utánpótlás Az együttműködés hétköz- napian kezdődött. A Mező- hegyesi Ipari Szakmunkás- képző Intézet nyári gyakor­latra küldte tanulóit a vég­egyházi Szabadság Termelő- szövetkezetbe. Az együttműködés ered­ményeként, amely 1977-ben jött létre, a tsz tanműhelyt épített, ahol a tanulók mű­ködés és javítás közben is­merkedhettek meg a ma használatos mezőgazdasági gépekkel. Az elmúlt, évben mintegy 30 tanuló tette le szakvizsgáját ebben a mű­helyben, olyan körülmények között, amely biztosította a leendő szakmunkások helyt­állását a gyakorlatban is. A termelőszövetkezet is nyert, hiszen a végzettek közül öten maradtak ,a gaz­daság kötelékében Az együttműködést a fel­sőbb szervek is támogatják. A tsz pályázatát elfogadták és mintegy 4 millió forintos támogatással járulnak hozzá a tanműhely felszereléséhez. A következő évben autósze­relőket is képeznek majd. lek engedélyezéséhez. A hi­tel pedig az építőanyag-vá­sárlás feltétele. Jelenleg az illetékesek a telekbiztosítási és építési engedélyek csak­nem 70 százalékát adták ki. Biztosították a szükséges ter­veket is, amelyeket a Békés­csabai Tanácsi Építő Válla­lat dolgozói a helyi viszo­nyokhoz igazítanak. Előtér­be kell helyezni a kisiparo­sok és szállítók szervezetsze­rű munkáját. A helyes mód­szer a láncszerű építkezés, szállítás. Tehát az, hogy egy­szerre egy utcát vagy egy fa­lut vegyenek munkába az építők, mert ez nagyban ja­víthatja a hatékonyságot, gyorsaságot. Krizsán János, a KIOSZ Békés megyei titkára felkér­te a megjelent tanácsi kép­viselőket, hogy október kö­zepéig a lehetőségek szerint közöljék, milyen kisipari te­vékenységre tartanak igényt a községek lakói. A megyei szervezet ennek megfelelően irányítja a kisiparosokat a kért helyekre. A tanácskozáson felszólal­tak a KIOSZ Borsod és Szol­nok megyei képviselői, és felajánlották segítségüket a helyreállítási, újjáépítési munkákban. M. Sz. Zs. MEZŐGÉP- újdonság a Robi—50 Robi—50 néven rövidesen új típusú háztáji kistrakto- rok kerülnek forgalomba A MEZŐGÉP Tröszt licencet vett és kooperációs szerző­dést kötött a francia Briban Polimechanik céggel. Esze­rint a magyar mezőgépipar a kistraktorokhoz szükséges hajtóműveket és a különbö­ző munkaeszközöket készíti majd, a francia vállalat pe­dig a motorokat szállítja. A nemrég aláírt megálla­podás alapján ,a francia cég még ebben az évben 3000 komplett kistraktort is szál­lít Magyarországra. Ezeket a MEZŐGÉP Tröszt az Ag- rotröszt közreműködésével értékesíti. Az irányára 13 600 forint. Az itthon gyár­tott, illetve összeszerelt ház­táji kistraktorok — több ez­res tételben — jövőre kerül­nek forgalomba. A gyártás­előkészítés már megkezdő­dött. A francia céggel kötött megállapodás lehetővé teszi, hogy 1981-től a magyar fél a részegység-szállításokkal tel­jes egészében ellentételezze a francia motorokat. Készül a gyártörténet A Graboplast Győri Pa­mutszövő és Műbőrgyár szo­cialista brigádjai gyűjtik a gyár történetének írásos do­kumentumait és tárgyi em­lékeit. A hagyományvédő munka szép példája a szá­zadforduló gyártástechniká­ját reprezentáló préskalan­der, amelyet az üzem dolgo­zói hoztak rendbe, s ,a gép­óriást az irodaépület előcsar­nokában már ki is állítot­ták. A munkások arról is gon­doskodnak, hogy a régi szer­számok, kézi hajtású öreg gépek, ,a gyár legrégibb idő­szakából származó ipartör­téneti emlékek se kallódja­nak el, mivel elsősorban ezek bemutatásával lehet érzékeltetni ,a háromnegyed évszázaddal ezelőtti gyártási kultúrát. Hasonlóképpen ér­tékesek a műbőrgyártás tör­ténete szempontjából a régi gyártási leírások, az egykori receptúrák, az üzemrészeket ábrázoló régi fotók, újság­cikkek, amelyeket az évtize­dek ót,a a gyárban dolgozó szakmunkások otthonukban vagy a műhelyekben őriztek, s most átadják a készülő ipartörténeti állandó kiállí­tás számára. Árvíz után—tanulságokkal Beszélgetés lakács Lajossal, a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság igazgató főmérnökével Napjainkban újból a med­rükben folynak már a Körö­sök és a Berettyó. Vizük le­tisztult, egy-két hete a hor­gászok is kiültek a kedvenc, megszokott helyükre. A Ket­tős-Körös hullámterében Doboznál folyik a híd építé­se, a gátakon már csak él­vétve látszik az árvíz nyoma. Az elöntött területek viszont még hosszú időn át magu­kon viselik a pusztítást. Er­ről beszélgettünk Takács Lajossal, a KÖVIZIG igaz­gató főmérnökével. — Az árvíz után va­gyunk, az elmúlt hetekben mi jelentette a legnagyobb feladatot? — Az aktív védekezés első döntő szakasza augusztus 4- ig tartott, ami a gátszakadás lezárásával véget ért. Ez­után új fejezet kezdődött: a védekezést felváltotta a vi­zek visszavezetése és a hely­reállítás. Igazgatóságunk felkészült a nagy tömegű víz visszave­zetésére, ennek a tervét rö­vid idő alatt elkészítettük: a 200—210 millió köbméternyi víz 60 százalékát augusztus 7-től gravitációs úton, a többit szivattyúzással jut­tattuk vissza a folyókba. Az első időszakban naponta 5—6 centiméterrel csökkent az elöntés vízszintje, s amikor Vargahosszánál, a régi Fekete-Körös torkolatá­nál és Hosszúfoknál is meg­nyitottuk a zsilipeket, na­gyobb lett az apadás. Közben megkezdődött az elöntött hosszúfoki 2-es és 3-as szi­vattyútelep helyreállítása, 10 napos kemény munkával üzemképessé tettük a telepe­ket. Később a hosszúfoki csatorna töltését még 8 he­lyen átvágtuk, ezzel is gyor­sítottuk a víz lefolyását. Au­gusztus 6-tól folyamatosan, 57 szivattyútelepet is üzembe helyeztünk, melyek együtte­sen másodpercenként 20 köbméter vizet emeltek át a folyókba. A víz visszavezetése szep­tember utolsó napjára befe­jeződött, csupán a mélyebb teknőkben, alig 30 hektár van még elöntés alatt. Itt barázdák nyitásával lehet az üres csatornákba levezetni a pangó vizet. Az elöntött te­rületeket gyakorlatilag visz- szaadtuk a mezőgazdaságnak művelésre. — A védekezéshez renge­teg anyagot használtak fel. A végleges számla elkészült? — Csúcsidőben csaknem 10 ezren, vízügyiek, katonák, közerők dolgoztak a gátakon, ümi hagyomány újság a kisgazdaságokban? A hagyományokat ápolni kell. Különösen akkor, ha a hagyomány jelentős népgaz­dasági hasznot is hoz. Békés megyében ilyen az állattartás évszázadokra visszanyúló szokása, mely természeti viszonyaink ész­szerű kihasználásával alakult ki. Az alföldi legelők, a jó takarmányt biztosító földek, az itt élő emberek állatsze- retete együttesen eredmé­nyezték, hogy megyénk az ország hústermelésének egyik bázisa lett, ezt a pozícióját a mai napig megőrizte. A termelőszövetkezetek jól megszervezett segítsége, az állami dotációk és felvásár­lási árak alakulása jó irány­ba befolyásolta a háztáji gazdaságok tenyésztői ked­vét. A szarvasmarhatartásban az országoshoz képest sokkal lassúbb a tehénlétszám csök­kenése megyénkben. Ezt mu­tatja a kisgazdaságok vem­hes üszők iránti igénye, amely 100—150-nel több, mint az elmúlt évben. A tejfelvásár­lás is kedvezően alakult. Ta­valy egy tehén átlagosan 3700 liter tejet adott a kisgazda­ságokból, ez a szám ebben az évben 3800—3820 literre emelkedik. A sertéstenyésztésben si­került legjobban a kisüze­mek és a termelőszövetkeze­tek közötti kapcsolat megte­remtése. A nagy gazdaságok adják a kistermelőknek az alomszalmát, a takarmányt és a felvásárlás idején a szállítóeszközöket. Sok üzem igen jól folytatja ez irányú integrációs tevékenységét, ilyenek az újkígyósi Arany­kalász, a hunyai Hunyadi, a gyomai Győzelem, a füzes­gyarmati Vörös Csillag, a szarvasi Dózsa, az orosházi Béke és az Üj Élet, a gyulai Munkácsy Termelőszövetke­zet, a szarvasi és a Mezőhe- gyesi Állami Gazdaság. Ezek a gazdaságok már túlléptek az egyszerű megse­gítés szintjén, munkájuk egy igen színvonalas termelés- szervezés, mely példamutató lehet sok üzem számára. A sertéstenyésztés mennyiségi fejlődése a békési kukorica­övezetben a kistermelés sza­kosodásához vezetett. A ter­melők egy része süldők, má­sok pedig hízott végtermé­kek leadására specializálód­tak. Sokan veszik igénybe a mesterséges megtermékenyí­tő állomás munkáját is, az idén több mint 20 ezer kocát termékenyítettek meg ezen a biztonságos úton. A megyei állattenyésztési felügyelőség szerint az idén az állatforgalmi várhatóan félmillió hízót vásárolhat fel a kistermelőktől. Ezenfelül 200—220 ezerre tehető azok­nak a sertéseknek a száma, amelyet saját maguknak vág­nak le a termelők. A VI. ötéves terv célkitű­zéseiben szerepel a kisgaz­daságok juhtenyésztésre való ösztönzése. Ennek is megvan az alapja, hiszen a 4-5 évvel ezelőtti 20 ezres állomány er­re az évre 50 százalékkal nőtt. A tenyésztői kedv tehát él, csak a nagyüzemeknek kellene még figyelembe ven­ni jobban a legelők haszno­sítását, és azt, hogy a juhá­szat az utóbbi években a leg­jobban jövedelmező állatte­nyésztési ágazat lett. K. T. M. munkájukat 250 gépjármű, 36 vízi jármű és 67 föld- munkagép segítette. Beépí­tettünk több mint másfél millió homokzsákot, 17 ezer 500 tonna követ, 1000 darab CS-jelű és 600 pátrialemezt. Felhasználtunk 27 ezer ki­logramm pvc-fóliát, 86 ezer fáklyát, 216 köbméter pallót, beépítettünk több mint 320 ezer köbméter földet. A védekezés költsé­gei, az üzemanyag- és gép­költségekkel munkabérek­kel megközelítiík a 180 mil­lió forintot. A gravitációs visszavezeté­sek megszűnésével a meg­sérült töltéseket helyreállí­tottuk. A védekezés ered­ményes volt, emberéletet nem követelt az árvíz, a jól szervezett munka eredmé­nyeként a kár csaknem négyszeresét sikerült meg­menteni, így több települést: Tarhost, Bélmegyert, Do­bozt ép Sarkadot. — A „jól értesültek” sze­rint az árvíz elkerülhető lett volna, ha a vésztározókat időben megnyitják. — A laikus vélemény sze­rint helyénvaló lehet a kér­dés. A tározókat valóban azért építettük, hogy árvize­ket azokba lecsapoljuk. Saj­nos a közvélemény nem ren­delkezik olyan műszaki is­meretekkel, hogy dönteni tudjon: mikor érkezik el az ideje a tározók1 megnyitásá­nak. Vízügyi alapszabály, hogy az árhullámokat, amíg lehet, a töltések között, még kisebb magassági hiányok mellett is, nyúlgátak álkal- mazásával kell levezetni. A vésztározó másra való: ami­kor olyan magasságú víz ér­kezik, hogy az előbbi mód­szerekkel már nem tartha­tó a töltések között, akkor az árt a szükségtározókba engedhetik le. Az árhullámok periodikusan követik egy­mást. s a védekezésben részt vevők mindig számolnak az­zal, hogy ha az első árhu- lámnál megnyitják a táro­zókat, akkor a később ér­kező, veszélyesebb árhullá­mokat nem vezethetik le biztonságosan. A vízjelző- . szolgálat előrejelzései és a hidrológusok számítása sze­rint az árhullám a gátak között levezethető volt. — Akkor mégis, hogyan következhetett be a Kettős- Körös gátszakadása? — Jelen esetben, a szaka­dást megelőzően nem állt fenn olyan helyzet, ami a tározók megnyitását indokol­ta volna. A vizet a Fekete- Körös hozta, Antnál ugyan 44 centiméterrel meghaladta a korábbi maximumot, a folyó középső szakaszán, a szélesebb hullámtérben vi­szont jobban elterült, el­nyúlt az árhullám, s Re­meténél már 63 centiméter­rel a maximum alatt volt a tetőző vízszint. Akkor, ami­kor az országhatár mentén nyúlgátak tartották a vizet, Remeténél még nem érte el a vízszint a tározó bevezető nyílásának küszöbét. A Kettős-Körös árhulláma Békésnél, július 27-én, va­sárnap, röviddel éjfél után 963 centiméterrel, 51 centi­méterrel a maximum alatt tetőzött. A víz a töltéskorona szintjétől 140 centiméterrel volt alacsonyabb. A gátsza­kadás az árhullám tetőzését követően, több mint 24 órá­val később, apadó víznél tör­tént. A vízügyi szakemberek szerint nem volt olyan hely­zet, ami a mérgesi tározó megnyitását indokolta vol­na, ugyanis korábban ezek a gátak nagyobb, tartósabb árvizet biztonsággal vezet­tek le. — A gátszakadás helyreál­lításánál a gát alatt, miköz­ben a kopolyát iszaptalaní- tották, rőzsepaplant talál­tak. — Ezen a helyen 1874-ben volt már gátszakadás. Felté­telezésünk szerint az akkori műszaki felfogás az volt, hogy a rőzse erősíti a töl­tést. Erről a tényről viszont csak' később, a helyreállítás időszakában szereztünk tu­domást. A rőzsepaplan be­nyúlt a gátcsonkok alá, most azokat kiszedtük, s a mai műszaki követelmények sze­rint állítottuk helyre a töl­tést. — A gátszakadás okát szakértői bizottság vizsgál­ta... — A hivatalból kirendelt bizottság a munkáját a kö­zelmúltban befejezte, ezek­ben a napokban a jelentése­ket állítják össze a szakér­tők. A vizsgálat szerint a gátszakadás a földrengéssel nem volt összefüggésben: a tragédiát egyértelműen alta- lajproblémák1 okozták. — Az árvíznél milyen ta­nulságokat, tapasztalatokat szűrtek le a vízügyi szakem­berek? — A legfontosabb: a fo­lyószakaszon a jövőben még magasabb és hevesebb árhullámokkal lehet számol­ni. Jelen esetben csak a Fe­kete-Körös hozta á nagy tö­megű vizet, a Fehér-Körös alig áradt, és a Berettyó is alatt maradt a legnagyobb vízszintnek. Ha ezek a fo­lyók1 csak megközelítik a maximumot, akkor még sú­lyosabb helyzet alakult vol­na ki. A közeljövőben folyóink töltéseit, védelmi berende­zéseit felül kell vizsgál­nunk, tovább kell folytat­nunk a gátak erősítését, amin évek óta dolgozunk. Ebben a tervidőszakban több mint 200 millió forin­tot fordítottunk a töltések erősítésére, magasítására. A VI. ötéves tervben a töltések erősítését tovább folytatjuk, s megkezdjük a Fekete-Kö­rös jobb partján épült gátak magasítását. A munkák üte­me a népgazdaság teherbí­ró képességétől függ — mondotta befejezésül Takács Lajos. Szekeres András Lucernarendsodró a csorvási határban Fotó: Martin Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents