Békés Megyei Népújság, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-08 / 236. szám

NÉPÚJSÁG 1980. október 8., 6zerda Régen várt premier Illyés Gyula: Bolhabál Eredmények és gondok a telekgerendási óvodában Lehet, hogy felszisszennek az irodalmárok, hogy egy régi-régi olvasmányommal kezdem. Ez az olvasmány Gárdonyi életéről szól. Eszemben sincs párhuzamot vonni Gárdonyi és Illyés között, meri lehetetlenre vállalkoznék. De nyolcvan éve, amikor a hazug, nép- színműves színházi világba betoppant Gárdonyi Géza a maga parasztvígjátékával, A bor-ral, a kritikák között volt egy, a Molnár Ferencé a Budapesti Naplóban, mely így kezdődött: „Istenem, de szép volt...” Hogy miért gondoltam ugyanerre, hogy miért jutott eszembe pont ez a mondat? Mert amikor a Bolhabál utolsó, fel- számyaló, tisztán fényesülő jelenete elérkezett, majd amikor lement a függöny, és következett a taps, akkor éreztem, abban a pillanat­ban, hogy ide más nem il­lik, csak a Molnár Ferenc felsóhajtó, hófehér monda­ta : „Istenem, de szép volt...” Furcsa talán az is, hogy színházi kritika ilyen som- mázóan kezdődik, ezúttal azonban nem tehettem mást. Meggyőződésem, hogy erre a mi színházunkra régóta nem jellemző előadást láttunk. Lehet persze hibákat keres­ni, mert hibák akadtak; le­het számonkémi ezt vagy azt, mert számonkérhető dol­gok szintén voltak, a végső hangulat, a végső élmény azonban totálisan legyűri ezeket és kiemeli a Játék nagy sodrását, hevületeit, ízes, cinkos kacagásait, a Jó győzelmét a Rossz felett. Ugye, milyen egyszerű? Pedig az egyszerű az a leg­nehezebb! Illyés, amikor ti­zenöt éve megírta ezt a da­rabját az ország minden zugába eljutó, azóta is hi­ányzó Déryné Színháznak, levelet írt az Esti Hírlap­hoz. „Kimondani egy igen nehéz fajsúlyú, örök kemény igazságot a lehető legnép­szerűbb, legkönyebben ha­tó, legmindennapibb külse­jű művészi eszközökkel: Ez itt a föladat. Népszerűén szólni a népre nem lefelé, hanem fölfelé tekintve." Fölfelé tekintve.. Máris helyben vagyunk, hiszen írói magatartás Illyés esetében másként el sem képzelhető. Igen, helyben vagyunk, és helyben ezzel a véresen ko­moly, az ember, a szerelem tisztaságát mentő-oltalmazó kópéjátékkal is, melyet ha nézünk, és ha olyan jó az előadás, mint ez a békéscsa­bai, akkor jobbra-balra dő­lünk a nevetéstől, miközben megvillan azért benne a kékfényű balta és a hasító csillanású kés is. Rencz An­tal, az előadás rendezője az évadkezdő műsorfüzetben Justh Zsigmondhoz, a szen- tetornvai parasztszínház megálmodójához ír invoká­ciót, címezve azt az elmúlt századba, és kérve — ahogy írja: Don Quijote-i példaké­püket —, adjon erőt, tehet­séget, szorgalmat és szeren­csét mindahhoz, amit közöt­tünk élve és dolgozva fel­vállaltak. Az invokáció és a példaképválasztás úgy lát­szik, máris erőt adott: a Bolhabál előadása a kézen­fekvő bizonyíték. A rende­zés, amelyben Rencz jelen­léte mindenütt való, de ez a jelenlét — hányszor kell még az ilyen példát aláhúz­ni!? — tiszteletteli és ele­gáns, nem előtérbe tolakodó, ahogy az a rendezői divat­grófok számára szinte elő­írás. Fenség és fennköltség, gyilkos indulat, és bohózatig fajuló, göcögő-röhögő vi­dámság viszi, hajtja előre a fergeteges cselekményt, a matyó summások szomorú­szép történetét azon a vég­telen tolnai tájon, az ozorai nagypusztán. Ahol esdve éneklik a bolháktól nyüzsgő csűrben, a lehajló estében: „én istenem adj egy kevés jót..és ahol van azért olyan is, hogy a furfanggal- ésszel győzedelmeskedő summásoknak „fújják az in­dulót!” Aki látta, tudja mi törté­nik Illyés kópéjátékában, aki nem, az a már eddig leírtak­ból is érti, hogy olyan vi­lágba vezet, ahol a szegény­emberek és a hatalmukkal visszaélő urak között nem lehetett békesség. A kiszol­gáltatott summások dacos­esendő sorsa ez a darab, és — ahogy Illyés írja egyhe- lyütt: „a legcsonttöröbb és leg szárny altatóbb emberi szenvedély: a szerelemféltés, a hűség és a hűtlenség egei­nek és poklainak föltárása.” Aztán ami végbemegy a színpadon, az a szorongás­nak és a felszabadultságnak olyan csodálatos keveréke, mely után jobbnak és több­nek érezzük magunkat. Van-e nemesebb feladata színháznak, mint ezt az ér­zést ültetni közönsége szívé­be? Van-e nagyobb felada­ta ma a színháznak ennél? A kérdésre azt a levegő­ben vibráló, egy mindenkiért elvű közös Játékot érzem a legméltóbb válasznak, mely ezen az évadnyitó premieren testközelben, szívközeiben hatott, és volt jelen. A sze­replők valóságosan együttessé kovácsolódtak, amiből a vi­lág legtermészetesebb mód­ján emelkedtek ki többen: kulcsfigurák és melléksze­replők. Első helyen a most bemutatkozó Vajda Márta (Terus), aki töretlen lendü­lettel, csavaros ésszel, nem daccal, hanem ügyeskedéssel szegül szembe a készülő úri gyalázattal, a kis summás- lány, Jolánka, és szerelmese Kari oltalmára, hogy végül önmaga szerelmét is megsze­rezze. A színésznő elemében van, űzi-hajtja társait, olyan mércét állít, melyet megkö­zelíteni vagy netán elérni a többiek művészi becsvágyát nyugton nem hagyhatja. Nem is hagyja, s a válasz világos: egy-egy értő, szelle­mes, pompás alakítás, meg­lepő megújulás, új arc, má- sabb az évek óta megszo­kottnál. A Bandagazda For­gács Tibor keményfából fa­ragott férfi, végigjárta a kétségbeesés és a százszori feltámadás útjait, hogy övéi­ért vállalt tisztét becsülettel véghezvigye. Dzsupin Ibolya Jolánkát játssza bájosan, tisztán és kedvesen, szerel­mese, Kari a kópéskedvű, néha félszeg, néha kést rán­tó Nagyidai István. Az. urak négyese a bohózati helyze­tekben, és máshol is mérték­tartó, tehát karakteres; a segédtiszt szerepében Kár­páti Tibor, mint adóügyi jegyző Széplaky Endre, a malomellenőr Gyurcsek Sán­dor, és az Após: a hahotára gerjesztő Székely Tamás. Im­re István friss diplomás mű­vészünk a Diák, olyan, mint az igazság ifjú bajnoka, mint lázas lelkiismeret. Ka­tó Sándor, Hodu József, Bajka Bea, Hídvégi Mária és Szüvási István nevét kell még feljegyeznünk. A tel­jességhez még az is hozzá­tartozik, hogy ámuldozva néztük-hallgattuk a premie­ren közreműködő sarkadi pávakört. Mondják, hogy más előadásokon a csaba- szabadiak jönnek majd da­lolni, játszani. Schéner Mihály Munká- csy-díjas festőművész vál­lalta a díszlet- és jelmezter­vezés gondját; színpada nemcsak jó játéktér, hanem hangulatteremtő; a jelmezek hasonlóképpen. Meglepő, hogy egy-egy fejdísszel, vagy a zárókép gyönyörű, jelenté­sében is fontos ruháival mennyit ad ahhoz, hogy a végén, miközben mesemada­rak röpködnek a színen és szívünkben, arra gondol­junk : „De szép volt..És milyen igaz. És talán arra, hogy mi lenne, ha Justh Zsigmond szellemében is, önmagunk jóakarata szerint is, egy Tllyés-sorozat kezdete lehet­ne ez a mostani, régen várt sikerű premier? Sass Ervin A telekgerendási óvodá­ban az elmúlt évben a sza­bad idő tervszerű kihaszná­lása mellett nagy gondot fordítottak a nevelésközpon­túság kialakítására. Törek­vésük, hogy az úgynevezett holt időt a minimálisra csök­kentsék, s egyben játékos formában igyekeztek az ok­tató-nevelő munkát a lehető legjobban ellátni. A felada­tok között szerepel a kör­nyező valóság helyes meg­ismertetése, a sokoldalú, ak­tív érdeklődés kialakítása, valamint az önálló gondol­kozásra, cselekvésre neve­lés. A nevelési programban előírt általános követelmény­szintnek két kivétellel vala­mennyi gyermek megfelelt, azaz iskolaéretté vált. Az óvodában teljes nagy- csoportos létszámmal folyik a szlovák nyelv oktatása, s az itt elsajátított tudást a gyerekek az általános iskola első osztályában mélyíthetik el. Az óvoda és a szülők kap­csolata is kielégítő. A rend­szeres családlátogatások Nyáron — bár közművelő­dési szempontból uborkasze­zon volt a dobozi művelő­dési házban — nem álltak üresen a termek. Itt szállá­solták el ugyanis az árvíz­nél dolgozó munkások egy részét. Így a nyár vége nagy- takarítással, újrafestéssel telt el. Van most is tennivaló, hi­szen a nagyterem rendbeho­zása, az épület előtti járda kijavítása még hátra van. Sürgetőek voltak a munká­latok, mert október 1-től a kiscsoportok, szakkörök, klu­bok megkezdték őszi össze­jöveteleiket. A kilencéves működés után először kiváló minősítést ka­pott ifjúsági klub volt a „legfrissebb”: tagjai már szeptember elseje óta rend­szeresen találkoznak. Mivel a klubvezető egyben a köz­ségi KISZ-bizottság titkára, jó az együttműködés az ifjú­sági szervezettel. A klub 34 tagja között a diákok ugyan­úgy megtalálhatók, mint az ifjúmunkások, tsz-tagok, ad­minisztratív dolgozók. A fél­éves munkaterv alapján olyan programokat állítanak össze, amelyek mindenfajta érdeklődést kielégítenek. , A művészeti csoportok kö­Fűzfából faragott ember­hámmal gazdagodott a sze­gedi múzeum néprajzi gyűj­teménye. A különleges esz­közt az 1930-as években még használták a Tisza déli sza­kaszán a fahajók vontatásá­ra. Vontatólovak hiányában ugyanis a vízparti szegény­emberek vállalkoztak arra, hogy a folyók árja éllenében rendeltetési helyére vontas­mellett szülői értekezleteken, s nyílt napokon beszélgetnek a közös oktató-nevelő mun­káról. Az idén 98 apróságot vet­tek fel az óvodába. 15-öt utasítottak el. örvendetes azonban, hogy az iskola előtt egy évvel minden — iskola előtt két évvel pe­dig — egyre több gyereket sikerül óvodába járatni. A gyerekek élelmezésének szín­vonala is javult az utóbbi időben, mivel a község zöld­ség-gyümölcs ellátását meg­oldották. A személyi és tárgyi fel­tételek már kevésbé meg­nyugtatóak A fűtő hiánya egyben azt jelenti, hogy e munka elvégzése a gyere­kek gondozási idejét csorbít­ja. E mellett megoldatlan problémája az óvodának az udvari játékok felújítása, karbantartása és az újak beszerzése. Tervezik, hogy felülvizsgálják a községben az óvodai játékok készítésé­nek, felújításának lehetősé­geit, s e szerint javítanak a meglevő körülményeken. zül a hat éve alakult fel­nőtt és a három éve műkö­dő gyermek néptánccsoport munkája figyelemre méltó. A felnőttek heti két alkalom­mal tartanak próbát. Műso­rukat a megye jó néhány te­lepülésén bemutatták már, és tavaly a citerazenekarral együtt sikerrel szerepeltek Romániában. Munkájukért arany oklevelet kaptak, a gyermek citerazenekar pedig ezüst minősítésű oklevelet érdemelt ki. A felnőttek a díszítőmű­vész-szakkörben, a bélyeg- gyűjtők klubjában, a hor­gász-, vagy a szocialistabri- gád-klúbban tölthetik el tar­talmasán szabad idejüket. A kisebbek szórakoztatásáról a kisdobosok és úttörők klub­ja gondoskodik. A két évvel ezelőtt alakult közösség igen változatos programot állít össze. Az elmúlt évben játé­kos vetélkedőket, gyermek­rajzversenyt, szabadtéri já­tékokat, diavetítéseket tar­tottak. A 230 nézőt befogadó nagyterem is várja rendez­vényeire az érdeklődőket. Lesz itt táncdal- és nótaest, élménybeszámoló, beatkon- cert, filmvetítés és ismeret- terjesztő előadás. sák a kisebb hajókat. Ilyen­kor általában 4-5 ember húzta az 5-6 vagonnyi teher befogadására alkalmas faha­jókat. A hajóhúzásra vállal­kozók általában maguk fa­ragták a testük vonalát kö­vető emberhámokat. A sze­gedi múzeumba Csongrád vá­rosból került különleges fa­hámon vésett díszítés látható. Vajda Márta és Forgács Tibor az előadás egyik jelenetében Fotó: Demény Gyula Hírek a dobozi művelődési házból Emberhám a szegedi múzeumban MSI MŰSOROK KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Világablak. 8.56: Beszélni nehéz. 9.08: Zenekari muzsika. 9.46: Kis magyar néprajz. 10.05: Litera-túra. 10.35: Válaszolunk hallgatóink­nak. 10.50: Jákó Vera és Lente Lajos nótákat énekel, Oláh Ernő gordonkázik. 11.15: Schubert: Esz-dúr trió. 12.35: Házunk tája . 12.50: Operaslágerek. 13.20: Dzsesszmelódiák. 13.56: Amatőr zenei együttesek. 14.07: Az új magyar zene hó­napja. 15.10: Angelo Ephrikian együtte­se Gesualdo-madrlgálokat énekel. 15.28: MR 10—14. 16.10: Kritikusok fóruma. 16.20: Nikolaj Gjaurov operafel­vételeiből. 16.42: Arcképek, a német iroda­lomból. 17.07: Adatvédelem. Riport. 17.32: Richard Strauss: Itália — szimfonikus fantázia. 19.15: Gondolat. 20.00: Színes népi muzsika. 20.34: Apámról.. . Zürichi be­szélgetés Otto Klemperer- ről — leányával, Lottéval. 21.30: Háttérbeszélgetés. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Webem: öt tétel vonós­négyesre. 22.42: Meditáció — a gyógyító beszélgetésekről. 22.52: Magyar előadóművészek. 23.27: Bizet: C-dúr szimfónia. 0.10: Illés Lajos táncdalaiból. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Fábián Éva népdalokat énekel. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: Idősebbek hullámhosszán. 9.28: Népszerű operettdalok. 10.00: Zenedélelőtt. 11.30: A Szabó család. 12.00: A Magyar Rádi^ népi ze­nekara játszik. 12.33: Tácnzenei koktél. 13.20: A hétköznapok árnyéka. 13.30: Színes szőttes. 14.00: Kettőtől négyig . . . 16.00: Mindenki iskolája. 16.40: Hófehérke és a hét törpe. 17.00: Nyolc rádió nyolc dala. 17.30: ötödik sebesség. 18.33: Barangolás régi hangleme­zek között. 18.55: Közvetítés az Ausztria— Magyarország válogatott labdarúgó-mérkőzésről. 19.53: Perez Prado zenekara ját­szik. 20.00: A II. félidő közvetítése. 20.50: Válás (s)z!. 21.42: Kovács Kati előadóestje. 23.15: Zenés játékokból. ni. MŰSOR 9.00: Etika és filozófia középis­kolásoknak. 9.30: Dzsesszfelvételekből. 10.00: Zenekari muzsika. 12.00: Muszorgszkij operáiból. 12.40: Magyar Irodalmi Arckép­csarnok. 13.07: Kamarazene. 14.35: Láthatatlan múzeum. 15.05: Zenekari muzsika. 16.50: öt földrész zenéje. 17.00: A véges végtelen. 17.30: Magnósok, figyelem! 18.15: Glenn Gould, Jaime Lare- do és Leonard Rose Bach- felvételeiből. 19.05: Iskolarádió. 19.35: Az új magyar zene hónap­ja. Közben: kb. 20.30: A „Zsolnai” kerámikusa. Kb. 20.50: A hangversenyközvetítés folytatása. Kb. 21.35: Operaáriák. 22.01: A háborúnak vége. Ke- resztúry Dezsővel beszél­get Kabdebó Lóránt. SZOLNOKI STŰDIÓ 17.00: Hírek. 17.05: Farmer és nyakkendő. If­júsági magazinműsor. Szerkesztő: Gulyás Ferenc. 18.00: Alföldi krónika, örökzöld melódiákat énekel Ella Fitzgerald. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna, (ism.) 8.05: Iskolatévé: Történelem. (Ált. isk. 8. oszt.) (f.-fJ 9.30: Magyar nyelv. (Ált. isk. 2. oszt.) 9.4o: Delta. Tudományos híradó, (ism.) 10.00: Tetthely. NSZK bűnügyi filmsorozat. A hallgatás díja. (ism.) 11.35: Lehet egy kérdéssel több? (ism., f.-f.) 14.50: Iskolatévé: Magyar nyelv, (ism.) 15.05: Történelem, (ism., f.-f.) 15.40: Orosz nyelv. A bajnok. 16.30: Hírek. (f:-f.) 16.35: Rövidfilmek: 1. Grönland élővilága. Dán rövidfilm. (ism.) 2. Időjárásjelentés. Lengyel rajzfilm. 17.05: Nyilvántartó hivatal. Jugo­szláv filmsorozat. IX/2. rész: A város, (ism.) 18.05: Reklám, (f.-f.) 18.15: Staféta. Tíz perc ifjúság, (f.-f.) 18.25: A Közönségszolgálat tájé­koztatója. (f.-f.) 18.30: Reklám, (f.-f.) 18.40: Tévétorna. 18.45: Esti mese. (f.-f.) 18.55: Ausztria—Magyarország. Válogatott labdarúgó-mér­kőzés. A szünetben: Reklám, (f.-f.) 20.45: Tv-híradó 1. 21.15: Rablás női módra. Francia film víg játék. 22.50: Tv-híradó 2. II. MŰSOR 20.00: Régész vagyok. Portréfilm dr. Rosner Gyuláról, (f.-f.) 20.45: Tv-híradó 1. 21.15: Ember és föld. Az Ibériai­félsziget állatvilága. Spa­nyol ismeretterjesztő rövid- filmsorozat. Az anyafar­kas. 21.40: Jugoszlávia—Magyaror­szág. Szuper Liga asztali­tenisz-mérkőzés. BUKAREST 15.00: Közvetítés az Rm. Vilcea— Dinamó labdarúgó-mérkő­zésről. 17.25: Édes anyanyelvűnk. 17.50: Esti mese. 18.00: Tv-híradó. 18.45: Lányok, asszonyok. 19.25: Üjratalálkozás. Román film. 21.05: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.10: Magyar nyelvű tv-napló. 17.35: Tv-naptár. 17.45: Gyermekműsor. 18.15: Alkoholizmus — művelődé­si adás. 18.45: Műkedvelők. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 20.0a; Válogatás szerdán. 21.30: Pophangverseny. 22.30: Sportszemle. 22.40: Dokumentumfilm. IL MŰSOR 17.30: Tanya Mali Ritben — drá­masorozat. 19.55: Ma este. 20.00: A BITEF (a belgrádi szín­házi fesztivál) a tévében: Véres lakodalom — kubai színház előadása. 21.15: Huszonnégy óra. 21.35: Válogatás az iskolatelevízió műsorából. 22.05: BEMUS ’80: Hangverseny. MOZI Békési Bástya: 4 órakor: A fej nélküli lovas, 6 és 8 órakor: Gábor diák. Békéscsabai Sza­badság: de. 10 órakor: Mégis meglátod az eget, 4, 6 és 8 óra­kor : Csontváry. Békéscsabai Terv: A férfi, aki szerette a nő­ket. Gyulai Erkel: Az 51-es dosszié. Gyulai Petőfi: A maláji tigris. Orosházi Partizán: fél 4 órakor: A legszebb ló, fél 6 és fél 8 órakor: A kétdimenziós gyilkos.

Next

/
Thumbnails
Contents