Békés Megyei Népújság, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-05 / 234. szám
o 1980, október 5., vasárnap JEH^JWiTci Reményi Katalin: Nyakék Kiállítás o Jantyik Mátyás Múzeumban Karcok, kvarcok, kövek Békés város múzeuma fiatal művészpár (25, illetve 30 évesek) reprezentatív kiállításával ünnepli az októberi múzeumi és műemlékvédelmi hónapot. Nemrég nyílt meg, és november 2-ig lehet megtekinteni Reményi Katalin ötvösművész és Kolozsvári G. Miklós grafikusművész tárlatát. A művész szó eddig háromszor szerepelt. A szokásjog szerint ezzel a minősítő és a közönségnek is garanciát jelentő jelzővel azokat illetjük, akik tehetségüket művészeti főiskolák, akadémiák végbizonyítványaival, netán szövetségi tagsággal is megerősítették. A kiállító alkotópárra ezen két feltétel nem jellemző. A bemutatott alkotások, tárgyak értéke azonban megelőlegezheti bizalmunkat. Ezzel is igazolva azt, hogy a tehetség, a művészi elhivatottság előbbre való és jelentősebb mindenféle, sokszor csak a bürokratizmus falait építő elvnél, gyakorlatnál. Sajnos, személyesen nem találkoztunk. A kiállított grafikák — rézkarcok: egy- színnyomatúak és színesek — és ötvösmunkák — női szívet melengetőén gyönyörűséges ékszerek — mégis mesélnek fiatal alkotóikról. Az ország távoli településein született és a fővárosban' élő pár munkáit — bár sok vonatkoösszefonódott párja a színház világát, akár Mroíek hasoncímű drámáját juttatja eszünkbe. A figurális, a témáért és a mondandóért, de nem ellenében való aprólékos kidolgozottsággal készített karcok épp úgy groteszkek, mint ahogyan egy-egy életérzést, alkotói véleményt tükröző vallomások is. Egyszerűen : szépek. Reményi Katalin kizárólag ezüstbe foglalja a gyűjtöttcserélt ásványdarabokat, harmad-, negyed-, ötödosztá- lyú drágaköveket. A finom veretű ötvösmunkáknak igazi, minden machinációtól mentes környezetet ad a megannyi eredeti ásvány (azok megmunkálása után, a csiszolás mikéntje és minősége függvényében lesz az sokadosztályú, mégis anyagi szempontból is értékes ékkő, ékszer). Bizonyára nincs olyan ember, aki eddig rá ne csodálkozott volna a természet eme műremekeire, a kristályokra, ásványokra. Azoknak, akik beletekintenek a vitrinekbe, olvassák az aprócska névtáblácskákat, bizonyára ismerősen cseng a Norvégiából származó, matt rózsaszín thulit, a brazíliai füstkvarc, a világos pöttyös, sötétszürke obszidián, a svájci eredetű hegyikristály, az Kolozsvári G. Miklós: Pöffeszkedő zásban, tartalmiban (!), rokonságot mutatnak — külön kell szemügyre vennünk. Kolozsvári G. Miklós karcaival a művészeti folyóiratokat, újságokat rendszeresen olvasók bizonyára találkoztak már. A sokszorosítható grafika jellemző és míves alkotásai ezek. Illusztrációk, egy-egy irodalmi mű gondolatiságának tömör, kerteléstől mentes, azt kiegészítő, mégis önállósodni is képes megfogalmazásai. Ebben rokonsága az ékszerekkel: mert ezek a viszonylag parányi, nagy, fehér paszpóllal szegett remekek maguk is ékkövek. Egy-két négyzetdecimétemyi területre megfogalmazni a tökéletességre és teljességre törekvő egészet; nos, ez a rézkarc. A Kolozsvári-féle is. Formáját, stílusát tekintve a szürrealizmussal rokon. A „Mártély" című öreg fája ezernyi, mitikus göcsörtjével a kezdet és a vég között ívelő létezés minden stációját tisztelő, a természet örökkévalóságát becsülő emberről mesél. A „Tangó" című karc ugyancsak brazil lelőhelyű achát, a gánti kagylós oszt- rea, a zebegényi korall, a királykúti gránát, a bodrogke- resztúri marekanit neve. Zömében hazánk ásványait, köveit foglalja sima, a fém tulajdonságait meg nem tagadó, szép vonalú keretbe az ötvösművész. Hiszen az ékszerfoglalat akkor igazi, az ötvös akkor dolgozik jól, ha a foglalat nem feltűnő, ha érvényesülni hagyja a megtartott, körülkerített kő csillogását, természet adta tündöklését. S egy-két kivétellel ennek az elvnek szigorú betartásával munkálta meg csodálatos ékszereit Reményi Katalin. A békési múzeum á kiállított munkák közvetítésére is vállalkozott. Bizonyítva ezzel, hogy a bemutató-kiállító intézményeknek a művészi alkotások közvetítése, azoknak a közönséghez való eljuttatása is feladata. Az érdeklődők megvásárolhatják, illetve megrendelhetik a kiállított alkotásokat. Nemesi László „Hídépítés” a nemzetek és nemzetiségek között Beszélgetés dr. Balassa Ivánnal, a nemzetközi konferencia előkészítő bizottsága elnökével Ezekben a napokban tartotta tanácskozását Békéscsabán a II. nemzetközi nemzetiségi néprajzkutató konferencia. Kontinensünk 11 országából érkezett és hazánk néprajzkutatói egyrészt tudományos tapasztalataikat cserélték ki egymással, másrészt a nemzetek közötti híd építésén fáradoztak. A Békés megyében eltöltött három nap a számvetésre is jó alkalom «volt. Erről beszélgettünk dr. Balassa Ivánnal, a TIT Néprajzi Választmányának és a konferencia előkészítő bizottságának elnökével a megnyitónap délutánján. — Először is arra kérném, vázolja fel a nemzetiségi néprajzkutató konferencia születésének történetét, és a hazai kutatás jelenlegi helyzetét. — Tíz évvel ezelőtt, 1970. elején hoztuk létre a Magyar Néprajzi Társaság Nemzetiségi Szakosztályát. Ekkor vetődött fel a nemzetközi konferencia megrendezésének gondolata is. Először azonban valamit le kellett tennünk az asztalra: hazánk nemzetiségeinek néprajzát bemutató könyvsorozat kiadását határoztuk el. Az első ilyen kötet a német nemzetiségekkel foglalkozott, és az első, 1975-ös békéscsabai nemzetközi konferenciára meg is jelent. Ezután még kilenc kötete látott napvilágot, az idén még három jelenik meg. A következő ötéves terv időszakának végére a sorozat kötetszáma a tervek szerint meghaladja a huszonötöt. A közelmúltban a Corvina Könyvkiadó azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy hazánk négy nemzetisége népi díszítőművészetét bemutató, színes képekkel gazdagon illusztrált négy kötetet szerkesszek más-más szerző tollából. Az első kettőnek a kézirata már elkészült. A nemzetiségi nyelv mellett egy-egy világnyelven, valamint magyarul jelenik meg mindegyik kötet. Az eredmények, sikerek sorában kell még említenem azokat a néprajzi gyűjtőtáborokat, amelyeket nyaranként a nemzetiséglakta területeken rendezünk. Elsősorban olyan érdeklődő, és már bizonyos alapismeretekkel rendelkezőknek, akik ugyan nem felsőfokú képzettségű művelői a néprajznak, de érdeklődéséből származóan a kutatást segíteni tudja. így például az elmúlt nyáron Battonyán is volt egy ilyen tábor. A résztvevők elsősorban a hagyományok leírásával tudják szolgálni a kutatás ügyét. S nekünk erre nagyon nagy szükségünk van. Nagy problémát jelent, hogy ma a nemzetiségi néprajzkutatással főleg társadalmi szervezetek foglalkoznak. Ebből eredően a munka tervezése, a számonkérés lehetősége sem olyan, mint azt maga a kutatás megkívánná. Az előzetes megbeszélések és megállapodások szerint ígéretet kaptam arra, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatócsoportja ezeket a feladatokat átveszi és országosan irányítja. Erre — a tervek szerint — a következő tervidőszak elején kerülhet sor. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy például a Magyar Néprajzi Társaság segítségére a továbbiakban ne lenne szükség. Sőt: ellenkezőleg. Csak éppen a hosszabb távú kutatási tervek elkészítésében, majd végrehajtásában tudunk támaszkodni egy olyan állami szervezetre, amely a mindenkori segítséget biztosítja. — Az ön megítélése szerint milyen politikai, társadalmi, tudományos és közművelődési lehetőségei, perspektívái vannak e konferenciának a sokat emlegetett híd szerep betöltésében? — A megnyitó alkalmából tartott előadásomban is említettem, hogy a magyar rendező szervek nem akarják kisajátítani ennek a konferenciának a rendezési jogát. Azt is el tudnánk képzelni, ha két konferencia között valamelyik környező ország egy-egy kérdés részletes elemzésére, megvitatására ugyancsak nemzetközi tanácskozást rendezne. Ez év májusában a csehszlovákiai Dunaszerdahelyen a szlovákiai magyarok néprajzának kutatásáról volt tanácskozás a két ország illetékes kutatóinak részvételével. A békéscsabai konferencia egyik jelentőségét is abban látom, hogy lehetővé tette az anyanemzetek kutatóinak a részletek megvitatására is alkalmat nyújtó párbeszédet és együttmunkálkodást. Ma már több példa is akad arra, hogy a nemzetiségek néprajzával foglalkozó kutatók és az anyanemzet képviselői közös terveket készítsenek, együtt dolgozzanak, publikációs cserét hajtsanak végre. Ügy hiszem, hogy ez is a nemzetek és nemzetiségek között két oldalról épített híd szerepének vállalása. És ez a híd szélesíthető. Kölcsönösen munkálkodva ennek megvalósításán. — Mi oz ön véleménye a Békés megyében végzett nemzetiségi néprajzkutatásokról? — Az országnak ebben a megyéjében — ahol a nemzetiségek aránya valamivel magasabb az országos átlagnál — több neves, jelentős kutatási eredményeket felmutató szakember dolgozik. Hocopán Sándor román nemzetiségi, Grin Igornak a dél- szlávokkal kapcsolatos kutatásai, Tábori Györgynek és Krupa Andrásnak a szlovákok ma is élő hagyományait áttekintő tanulmányai példák erre. Ezen kutatások összefogásában igen jelentős szerepet vállal magára a Munkácsy Mihály Múzeum, mint nemzetiségi bázismúzeum. Erről a különleges feladatkörről azonban fenntartásaim vannak négy évtizedes múzeumi tapasztalataimból eredően. A román nemzetiségi bázisszerep ellátása nem ütközhet akadályba, hiszen ezen nemzetiségiek zöme az ország ezen tájegységén él. A szlovák bázismúzeum működése — megítélésem szerint — bizonyos mértékig korlátozott, már csak a szlovákság földrajzi szóródása miatt is. De ezenkívül — a megyehatáron túl — gazdálkodási, anvagi természetű problémák is jelentkeznek. Az egyik megoldás az lehetne, ha több bázismúzeumot hoznának létre az országban. Természetesen meg kell találni a megfelelő arányt, hiszen hazánk lakosságának körülbelül úgy négy százaléka csak a nemzetiségi lakos. Nemesi László Művelődési kép Körösújfaluról Amatőr filmes pályázat November 14—15—16-án kerül megrendezésre Dombó- várott a X. országos néprajzi amatőr filmes szemle, melynek célja: lehetőséget adni a filmezéssel foglalkozó amatőröknek a bemutatkozásra a nagyközönség előtt, valamint, hogy az alkotók műhely jellegű beszélgetéseken vehessenek részt. A szemlére pályázhat az ország minden amatőr filmese, vagy ezzel foglalkozó kollektívája, díjat még nem nyert filmekkel. A film lehet 8 milliméteres, 16 milliméteres, magnóhangos, mágneses hangos, fényhangos. fekete-fehér és színes egyaránt. A nevezési lapok, személyi lapok és a filmek beküldési határideje november 1. (Cím: Városi Művelődési Központ és Könyvtár, a szemle rendező bizottsága. Dombóvár, Hunyadi tér 25. 7200.) Körösújfalu a megye északkeleti csücskében megbúvó, még ezer lakost sem számláló kisközség. Munkalehetőség a termelőszövetkezeten kívül nemigen kínálkozik, ezért a munkaképes korú emberek egy része Komádi- ba, Szeghalomra, Vésztőre, de még az 50 kilométerre levő megyeszékhelyre is eljár dolgozni. Virágzik a községben a háztáji gazdálkodás, így a második műszak a fennmaradó kevés szabad időt is leköti. Ilyen körülmények között nem könnyű érdeklődést keltő művelődési programokat szervezni. Kovács Zoltán iskolaigazgató, aki egyúttal a művelődési ház vezetője is, így beszél erről: — Egy ilyen kis faluban, mint a miénk, általában ösz- szefonódik a közművelődés. Egy „cég” a könyvtár, a kul- túrház, az iskola, a mozi. Már a húszas években állt a tanácsháza melletti épület, amely kezdettől közművelődési célokat szolgál. Két éve felújították, mintegy 250 ezer forint értékben. Most van egy nagytermünk, amely 150 nézőt tud befogadni. Hetente egy alkalommal tartunk itt filmvetítéseket, s csaknem mindig megtelik a terem. Ugyancsak ebben az épületben kapott helyet a könyvtár, amely hat-hétezer kötettel rendelkezik. Hetente háromszor kölcsönöz egy tiszteletdíjas könyvtáros. Főként gyerekek látogatják a művelődési házat, ezért fontos az iskolával való jó kapcsolat. Rendezvényeink többsége a gyerekeket vonzza, de sokszor a szülők is elkísérik őket. ősszel például Pálos Zsuzsa és a Rokka együttes, valamint Mezei Annamária ad gyermekműsort. Vendégül látjuk még Sándor György humoristát is. Nemcsak vendégművészeket hívunk meg, hiszen van a járásban, sőt a megyében ismert asszonykórusunk, amely gyakran fellép itthon. — Két éve működik a helytörténeti szakkör, s munkájában nemcsak az iskolások, hanem a felnőttek is részt vesznek. Gyűjtik a környék népi hagyományait. Ha elegendő tárgyi emlék lesz, kiállításon szeretnénk bemutatni. Van ezenkívül hímzőszakkör. Tagjai minden évben kiállítják munkáikat, és gyakran cserélik ki „tudományukat” a szomszédos falvak asszonyaival. Évente három sorozatban tartunk ismeretterjesztő előadásokat. A helyi igényeket figyelembe véve ezeken főként gazdálkodási, növénytermesztési és állattenyésztési kérdésekről esik szó. Tervezünk néhány pedagógiai, egészségügyi előadást is. Sajnos, a felnőttoktatást tavaly befejeztük, mert az idén egyetlen jelentkező sem akadt. Tavaly 9 felnőtt végezte el a nyolc osztályt. Klubunk sem működik, részben az érdeklődés, de főként az anyagiak hiánya miatt. — Végül az oktatás helyzetéről beszélnék, hiszen ez is hozzátartozik egy kisközség művelődési képéhez. Két, jó állapotban levő iskolaépületünkben több mint 100 gyerek tanul. Teljes a pedagóguslétszám. A 11 nevelőből kettő képesítés nélküli, de ők is felvételiznek tavasszal a főiskolára. Sajnos, évről évre csökken az osztályok létszáma. Van 8 tagú osztályunk az idén, kettőt pedig összevontunk. Csökkent a napközisek száma is, most mindössze 22-en vannak. Nem teljes létszámú az óvoda sem, pedig minden igényt ki tudunk elégíteni. Sokan elköltöznek, így egyre kevesebb a gyerek az iskolában, az óvodában. # Körösújfalu mindennapjait sok kisközség éli a megyében. Bár a művelődés, az oktatás feltételei jórészt adottak, gondot részben a szűkös költségvetés, másrészt a jobb munkalehetőségek miatt máshová költöző, évről évre fogyó lakosság okoz. Az el- távozókat pedig aligha lehet színvonalas oktatással, vagy színes művelődési programokkal visszatartani. G. K. Tessék választani! Az ismert könnyűzenei rádióműsor összefoglaló címét is lehetne választani a Megyei Művelődési Központ és a KISZ Központi Művész- együttese új kezdeményezésének. Október 11-én, szombaton délután 3 órakor ajánló-tájékoztató bemutatót rendeznek Békéscsabán, az ifjúsági és úttörőház nagytermében. A programra meghívót kapott megyénk valamennyi közművelődési intézménye és ifjúsági klubja. Ezekben a napokban kapja meg a rendező a meghívottak visszaigazolásait: hányán lesznek kíváncsiak a 100 Főik Celsius, a Rolls, az Unicum együttesek, Rév Tamás és az In- terfolk, Árpádi László és a Felleghajtó, Jósé Antonio Tamayo uruguayi gitárművész, Voga János és Tur- novszki Tamás duója, a Fe- hérlófia című rockmusical, valamint a Jazztanszék elnevezésű dzsesszegyüttes műsorára. A jelenlevők éves programjaik kialakítása előtt láthatják ezt a műsort. Választhatnak, felkérhetik a jelenlevő előadókat. Ezt a célt szolgálja tehát az első alkalommal meghirdetett Békés megyei „popszombat”.
