Békés Megyei Népújság, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-31 / 256. szám
1980, október 31., péntek Politikai könyvnapok Üregek magányosan Kevermesen Napjainkban szélesedik a közéleti érdeklődés és ugyanakkor nő a társadalmi-politikai jelenségeket és problémákat közérthetően, tudományos alapossággal feltáró, elemző művek iránti igény. E tény nap mint nap új feladatokat állít a politikai könyvkiadás és -terjesztés láncolatában dolgozók elé. Politikai munka ajánlani, kézbe adni is e köteteket, hiszen nélkülözhetetlen eszközei a műveltség emeléséért, a szocialista életmód kialakításáért és fejlesztéséért folytatott eszmei, ideológiai munkának. Ezt fejezi ki a húszezer politikai könyvet terjesztő aktivista legjobbjainak megjutalmazása az idei politikai könyvnapok alkalmából. A november harmadikától, tíz napon át tartó rendezvénysorozaton minden megyében lesznek könyvkiállítással egybekötött ünnepségek, de a kis településeken, és az üzemekben is megemlékeznek a politikai könyvek szerepéről. Huszonegy újdonságot ad ki a Kossuth Könyvkiadó erre az alkalomra, hatszázezer példányban, de ez a mennyiség csak töredéke a tárgykörben évente megjelenő munkáknak. Szükség van a bővülő ajánlatra, hiszen a politika összetett jelenség; napjaink megértéséhez például a múlt jobb megismerésén át vezet az út. E felismerés jegyében, társadalmunk előtörténetének jobb megismeréséhez járul hozzá Pintér István A Magyar Szociáldemokrata Párt története 1933—1944. című tanulmánya. Személyesebb hangú vallomás ugyanerről a korszakról Kállai Gyula Életem című könyve, amely az eseményekkel együtt, irodalmi színvonalon mutatja be a történések főszereplőit is. A múltból ismerős, de a jelenben is élő, a társadalom tudatában ható tényező a vallás. A tudat formáival foglalkozó munkák sorában Gecse Gusztáv Vallástörténete a vallásfejlődés törvényszerű- • ségeit kutatja. Aligha érthetjük a politika kérdéseit úgy, hogy ne utalnánk kölcsönhatásaira a kultúrával. Ezt az izgalmas, sokakat foglalkoztató témát dolgozza fel a Pozsgai Imre 1968 és 1980 között megjeÍ ent tanulmányaiból, beszé- leiből, interjúiból összeállított gyűjtemény, Demokrácia és kultúra címmel. A marxizmus klasszikusainak újrakiadása és újraol- vasása is időszerű elhatározás. Napjaink változásai még mélyebb tartalmat adnak érvényes gondolataiknak, lehetőséget nyújtva értelmezésükhöz, újragondolásukhoz is. A társadalmi élet jelenségeit időben és térben elhelyező, a tudati élet összefüggéseit vizsgáló művek az új, cselekvőén politikus magatartás kialakításához járulnak hozzá. Ezért az eligazodást segítő könyvek és a könyvnapi rendezvénysorozat a korszerű politikai gondolkodás, a marxizmus—le- ninizmus propagandája is egyben. Ú| kiadvány AZ EURÓPAI KOMMUNISTA ÉS MUNKÁSPÁRTOK PÁRIZSI TALÁLKOZÓJA címmel könyv alakban Is megjelent a Kossuth Könyvkiadó gondozásiban az 1980. április 28—29-én Párizsban tartott, a békével és a leszereléssel foglalkozó találkozó anyaga. A könyv tartalmazza a pártok küldötteinek felszólalását és a találkozó résztvevőinek felhívását Európa népeihez: a békéért és a leszerelésért. Manapság tovább élünk, mint a 100—200 esztendővel ezelőttiek. Nem mindegy azonban, hogy idős kori éveink hogyan telnek. Magányosak maradunk-e, vagy érezzük gyermekeink, környezetünk szeretetét, segítségét? Tisztelettől körülvéve öregszünk-e meg, vagy láthatóan terhére vagyunk családunknak. Elsősorban rajtunk múlik, igaz, de legalább annyira a környezetünkön is. Szociális gondozónő Gyakran hallani olyan fiatalokról, akiket szüleik iskoláztattak, autót, lakást, pénzt adtak a boldogulásukhoz, de amikor fordult a kocka, ők már nem tudták, vagy akarták támogatni öregeiket. Ilyenkor lép akcióba a társadalmi, esetleg a munkahelyi segítség. Bár ez utóbbi ma még gyakran kimerül egy-két nyugdíjasvacsora rendezésében, kisebb- nagyobb szociális segélyek, netán üdülőjegyek kiutalásában. Jóleső gondoskodás, csak éppen az Ember hiányzik belőle. A mezőkovácsházi járásban van egy termelő- szövetkezet, amelyik megtalálta a megoldást, az összekötő szálat a gazdálkodó szövetkezet és öregjei között. A kevermesi Lenin Tsz 1980. január 1-től házi szociális gondozónőt alkalmazott. A mindentudó füzet A központi irodában egyik telefoncsörgés a másikat éri ottjártunkkor, a tsz-vezetők szervezik a gépek, az emberek útját, munkáját, irányítják a cukorrépaszedést. Tóth József főkönyvelő néhány percet mégis tud szakítani tájékoztatásunkra: — A községi tanácsnál már dolgozott szociális gondozónő, amikor mi is úgy gondoltuk, foglalkoztatunk egy asszonyt ebben a munkakörben. Sok a nyugdíjasunk; a 970-es összdolgozói létszámból 520. Megkérdeztük a kertészetben dolgozó Nagy Ferencnét, ’vállalná-e a tsz-nyugdíjasok gondozását. Ilonka beváltotta a reményeinket, kevesebb a gondunk, jobban tudunk a rászorulókon segíteni. Az sem mindegy, hogy a szövetkezetről másképpen fogalmazza a véleményét az, aki nem elégedetlen. Szolgálati kerékpárt, fizetést mi adunk a gondozónőnek, a szakmai segítséget, az irányítást pedig az orvos és a községi tanács. Már várt bennünket a szociális gondozónő is. Együtt kezdjük a mai munkát. Űt- rakelünk. — A munkaidő reggel 8- tól délután fél 5-ig tart — mondja Nagy Ferencné, miközben a hepehupás földúton az autó majd kirázza a lelkünket. Az egyik gondozottat látogatjuk meg a Petőfi utcában. Alacsony házikó előtt állunk meg, Sok a dolog a ház körül kicsi a kertajtó, töpörödött a nénike is, aki az udvaron eteti a csirkéket. Mag Ist- vánné, Rozi néni 86 esztendős, hosszú ideje él már egyedül. — Jaj, Ilonkám, de jó, hogy itt vannak, jöjjenek az én kis parasztszobámba — invitál befelé. Régi szekrénnyel, sötét takaróval fedett ággyal berendezett félhomályos szoba, de a tűzhely fénylik, jó meleget áraszt. Rozi néni elébb húzza a széket, leül, egymásba kulcsolja két kezét, várakozóan néz ránk kék szemével, és mesél: II téesz küldte — Ügy örültem, mikor először jött hozzám az Ilonka. Mondta, hogy a tsz küldte az öregekhez. Vizet hord a szomszédból, a tavaszon meg együtt vetettük be a kertet. Én a tsz-ben nem tudtam sokáig dolgozni, csak 6 esztendeig. Már akkoriban is egyedül voltam ilyen idős tag. Dolgoztam a napraforgó-, a kenderföldeken, de mikor meghalt az uram, én se maradtam tovább. Azóta itthon vagyok, a kertemet művelem, csirkéket tartok. Ebből élek, meg a nyugdíjból. Messze van ettől a világtól a gépesített háztartás, nyoma sincs tévének, hűtő- szekrénynek. Az első kiadású néprádió zenél a sarokban. — Ez tartja bennem a lelket, meg az újságok. Járatom a Szabad Földet és a Népszabadságot. A külpolitikát mindig elolvasom. Az az ember, aki figyeli a változásokat, nem lehet közömbös. Három fiam , él szerte az országban, az egyik Foton, a másik Budapesten, a harmadik Üjpalotán. A fótiak hamarosan jönnek értem, télre hozzájuk megyek, de tavasszal visszatérek. Sok a ház körül a dolog, és itt érzem jól magam. A menyem nemrégiben hozott egy új kannát. A szövetkezeti asszonyok kimeszelték a házamat, máskor is jártak már nálam. Ilonka pedig szinte mindennapos vendég, ő intézi az adómat, a tüzelőszállítást, a háztáji kukoricám dolgát, bevásárol és gyógyszert hoz. Nagy szükségem van rá, hiszen a minap gyógyultam fel a betegségből. Negyven oltást kaptam a doktor úrtól. Amíg főzni se tudtam, a szomszéd- asszonyom hordta az ételt. Rozi néni régi párttag. Mondják, hogy még az utóbbi időben sem hiányzott a taggyűlésekről. Szerencsés természet, s távol élő gyerekei nélkül sincs egyedül. R másik Rozi néni Indulunk tovább, s közben arról beszélgetünk, hogy a szociális gondozónőt nem mindenki fogadta tárt ajtókkal. Féltették a házat, a kicsi kertet, hátha a támogatásért cserébe „elveszi” a tanács. Türelem kell az öregekhez; néhányan betegek, ingerlékenyek, és mindnyájan érzékenyek. Egy év után már látják, nincs félnivalójuk, önzetlen a segítség. A két gondozónő, a tanácsé és a téeszé, jól megérti, segíti egymást. Ilonka is tanulni szeretne, ugyanott, ahol a kolléganője, az egészségügyi iskolában. Megérkezünk a másik Rozi nénihez, Szabó Mihályné- hoz a Széchenyi utcába. Módos, gondozott házak veszik körül az otthonát, de neki sincs szégyellnivalója. Takaros az udvar, rendezett a kert. A nyolcvanon ő is túl van már, de amíg mozogni bír, nem tűri az elhanyagoltságot. — Küzdelmes már ez a hosszú élet, nem szeretem — mondja keserűen. — Tegnap is alig bírtam felkelni, de orvoshoz nem megyek. El nem hagyom én a házam, itt születtem, itt éltem mindig. Valaki persze általában akad, aki segít, dolgozik a kertben, megfizetem, vagy visszasegítem. Csak vásárolni nem tudok, írjad csak fel Ilonka, amit kérek! Nagyné előveszi a mindentudó füzetét. A lapokon nevek sorakoznak: Kis Mari néninek cukrot, aprószöget kell vásárolni, Rozi néni fél kiló darált húst kért, valaki pedig a cement- és téglarendelését jegyeztette ide. Rozi néni diktál, erősen gondolkozik: — Elfelejtem, amit akarok. Hiába írom fel magamnak előre, valahogy mindig elhányom a papírt. Ma is vártalak Ilonkám, de az ajtót bezártam, mert hátra mentem a kertbe. Hallottam, hogy elégették a földeken a cirokszárakat, pedig jó lett volna, ha küld egy kocsival a tsz. Nincs mivel fűtenem a búbos kemencébe. Kéne egy kis fa, meg szén is, kevés van belőle. Gyümölcsöt vegyél, ha nem is szólok, azt A másik Rozi néni Fotó: Martin Gábor mindig megenném. Másra nem nagyon van már étvágyam. Visszajössz még ma ugye, addigra tán eszembe jut, amit akartam! És mondja ő is gondjait, örömét, bánatát, kérését a családpótló gondozónőnek. Jólesik, ha meghallgatja valaki. Sajnos, a községben is mindenki rohan, nem ér rá törődni a szaladni képtelennel. A kevermesiek példája mégis bizonyítja a termelő- szövetkezet jó szándékát, ők a nyugdíjasaikról is megfelelően gondoskodnak. Bede Zsőka Tanácsülés M edgyesegyházán Megfelelő a szakember-ellátottság Negyvenhét tanácstag közül negyvenkettőn voltak jelen a m edgyesegyházi Nagyközségi Tanács ülésén, hétfőn délután 2 órakor, a párt- bizottság székhazában. Először jelentést hallgattak meg a részvevők a tanács lejárt határidejű határozatainak végrehajtásáról, a vb két tanácsülés közötti munkájáról, majd első napirendként Keresztényi Tibor tanácselnök-helyettes terjesztette be összesítő jelentését a szak-i emberszükséglet és a felnőtt- oktatás helyzetéről. A jelentés megállapítja, hogy a község szakember-ellátottsága a jelentősebb gazdasági és állami szerveknél elfogadható, több helyen kifejezetten jó. Részletesen az ÁFÉSZ, az ENCI H. sz. üzemegysége, a Haladás Tsz és a vas- és faipari szövetkezet szakember-ellátottságát vizsgálták. Az ENCI II. sz. üzemegységének vezetői — a nagyközségi helyzettel ellentétben — szakemberhiánnyal küzdenek. Legalább 70 szakmunkásra, 6 középfokú és 2 felsőfokú végzettségű szakemberre lenne szükségük ahhoz, hogy lényegesen fellendítsék a termelést. A vas- és faipari szövetkezet az öntödében alkalmazna több szakembert, ugyanakkor hegesztő- és lakatosipari tanfolyamokat szerveznek, és rendszeres az ismereteket bővítő szakmai továbbképzés. Külön kiemelték, hogy a szövetkezetben évente 50 ezer forintot fordítanak képzésre és továbbképzésre, a magasabb végzettséget szerző szakemberek pedig béremelést vagy jutalmat kapnak. Hasonló a helyzet az ÁFÉSZ-nél, ahol a dolgozok szakmai fejlődését könyvek, folyóiratok vásárlásával, megrendelésével segítik, erre évente mintegy 70 ezer forintot költenek. A Haladás Termelőszövetkezetben folytatott vizsgálódás eredményeképpen megállapíthatták, hogy itt a szakember-után- pótflás megfelelő; képzésre, továbbképzésre 100 ezer forint jut egy évben. A felnőttoktatás helyzetét is elemezték a medgyesegy- házi tanácsülésen. A jelentés szerint 1963-ban kezdődött a felnőttoktatás, jelenleg huszonötén járnak abat- tonyai gimnázium kihelyezett tagozatába, legtöbben 30 éven aluliak, háziasszonyok, titkárnők, szakmunkások, néhányan vidékiek. A tanítás személyi és tárgyi feltételei biztosítottak. Bírálóan szólt a jelentés arról, hogy tavaly és az idén sem sikerült megszervezni a dolgozók általános iskoláját, a sikertelenség okát elsősorban abban látják, hogy az általános iskolát nem végzettek tartózkodnak a tanulással járó áldozatvállalástól, és nem tartják szükségesnek az általános iskolai végzettség megszerzését. A tanácstagok közül többen is hozzászóltak a jelentéshez, megerősítve, hogy a szakemberszükséglet biztosítása, a szakemberképzés, a dolgozók továbbtanulása alapvető gazdasági érdek, és nemcsak az egyén kulturáló- dását jelenti. Az elfogadott határozat — többek között — rétegtalálkozó megszervezését tartja szükségesnek, amelyen a községben dolgozó szakemberek élet" és munka- körülményeit beszélik majd meg. (s—n) R Füles Évkönyve ’81 Megér egy lyukas garast! Ezt a látszatra ellentmondó címet adta a Füles 1981- es Évkönyve nagy pályázatának. Joggal írtuk, hogy látszatra ellentmondó a cím, mert amíg a közmondásos lyukas garas semmit sem ér, addig a pályázat első díja lyukas garas ugyan, de aranyból készült — egy Mátyás király korabeli garas motívumainak mintájára — az Állami Pénzverőben, mindössze egyetlen példányban, és értéke jóval meghaladja a tízezer forintot. Az Évkönyv tartalma igen gazdag, és kielégíti a legkülönbözőbb érdeklődésű olvasók igényét is. A Füles elsősorban rejtvényíap, így évkönyvében hatvannál is több keresztrejtvényt vonultat fel, nagy részük az egyre népszerűbb skandináv rendszerű, a mellékleten pedig két óriás keresztrejtvény található, az egyik közülük a pályázati rejtvény. Érdekes cikk számol be a naptár történetéről, a naptárrész pedig a sok évi időjárási adatok egybevetésével készült távidőjárás-jóslatot ad, nem hagyva figyelmen kívül a népi időjóslás sok évszázados tapasztalatait. A jövő év Bartók Béla születésének 100. évfordulója, s így az erről szóló írás nem Is hiányozhatott volna az évkönyvből. Érdekes adatok sorát közli a Hétköznapi lei xikon, a diplomáciai szokások világából is sok, számára újat tanulhat meg az olvasó. Egy játékos tesztből ki-ki megtudhat ja, hogy szeretik-e a munkatársai, és megismerkedhetünk a pénzverés történetével egy másik fejezetből. A három Lata- íbár című cikk egy neves szí- nészdinasztia történetével ismertet meg, s valóban érdekes Karinthy Frigyes „Megfejtés a jövő számban” című rejtvényes írása. Jellegzetes fürdőzési szokásokat sorol fel egy újabb anyag, amely idegen országokba vezet el. A titkos övezet rejtélye a címe a 40 oldalas képregénynek. flz ajándékozás ürömé Az óvodás korú gyerekek örömmel készítenek ajándékot a felnőtteknek. A békéscsabai Kölcsey utcai óvodás csoportok minden évben köszöntik az őket patronáló katonákat. Az idén ezt a katonák az Auróra cirkáló modelljével viszonozzák. Agye- I rekek élményeiket megörökítő albumot adnak a patro- nálóknak. Közös műsordélelőttöt is rendeznek, november 5-én. A kis apróságok verset, éneket adnak elő, a katonák palotás táncot mutatnak be. Gitera-, harmonikazene zárja a műsort, végül jelvényeket adnak a felnőttek a kicsiknek.
