Békés Megyei Népújság, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-31 / 256. szám
1980. október 31., péntek Tovább az M3-ason ,jé£ JzSm A régi út mellett az új pályaszakasz kiindulópontja a kis bagi völgyhíd Október 31-én, ma átadják az M3-as autópálya új szakaszát. Az új út a 34-es kilométerkőtől az 55-ös kilométerszelvényig tart, ahol a 21-es számú, Hatvan— Salgótarján utat keresztezi, Hatvantól északra. A Gyöngyös felé utazóknak nem kell majd Hatvan városán áthaladniuk. Az elvégzett munka nagyságát jellemzi az egymilliárd-ötszázötven- milliós beruházási költség: kilométerenként megközelíti a nyolcvanmilliót. Ez a szám magasabb a korábbi pályaszakaszokénál, amit az árak emelkedésén kívül az itteni domborzati viszonyok, illetve a két csomópont költségei indokolnak. Két és fél millió köbméter földet mozgattak meg az építők, és az új pályát bevezető, 156 méteres kisbagi völgyhíd mellett még további tizenhat épült. Az új útvonal elkerüli Aszódot — ide a Bag határában létesített csomóponton térhetnek le a járművek —, a másik csomópont Hatvantól északra, a már említett 21-es útnál létesült. A következő, Gyöngyös határáig vezető szakasz átadása 1982—83 táján várható, majd 1984 végére Vison- táig kell elkészülnie az útnak, egyelőre fél pálya szélességben. K. T. Fárasztó a fáradtolaj gyűjtése? A hónap elején a tévé, a rádió, az újságok hirdetéseiben reklámozták a fáradtolaj gyűjtését. De szükség van napjainkban erre a reklámra? Ügy vélem igen, ugyanis az utóbbi évektől egy régen feledésbe tűnt rendelkezést kívánnak felfrissíteni, s annak érvényt szerezni. Az idősebbek, főként gépészek bizonyára emlékeznek még a 15—20 évvel ezelőtti rendelkezésre, amikor is egy-egy olajcserénél a fáradtolaj felét le kellett adni, amit az ÁFOR-kirendeltségek gyűjtöttek, s csak ezután kapták meg a vállalatok, a megrendelők, az igénylők az új kenőanyagot. A szénhidrogén- termelés növelésével, a hazai kőolajtermelés fokozásával ez a rendelkezés fokozatosan, szép csendesen érvényét vesztette, napjainkban úgymond a feledés homályába tűnt. Aztán az utóbbi esztendőkben, pontosabban három éve az olajpiacon történt változások, no és a környezetvédelem parancsolóan tette szükségessé a fáradtolaj újbóli gyűjtését. o — A kezdeti időszakban, amikor megkezdtük a fáradtolaj begyűjtését, literenként 20 fillért fizettünk. Keveset tudtunk begyűjteni belőle, a beszállított kenőanyag fuvarköltsége többe került, mint a leadott anyag — magyarázza Gyarmaty László, az ÁFOR megyei kirendeltségének vezetője. A gépek olajcseréjét főként a mezőgazdaságban nem a műhelyekben csinálták. Nagyon sokszor a barázdába, árokpartra, tavakba, folyókba eresztették le az elhasználódott olajat. A fáradtolaj senkinek nem kellett, csak az tűnt fel, hogy kisebb-nagyobb foltokban kipusztult a növényzet, nem adott termést a föld, a vizek biológiai egyensúlya felborult, élőviláguk egy része kipusztult. S mindez pénzért történt, ugyanis a fáradtolaj regenerálása, újbóli finomítása után használható, importkiváltó. — Egy éve gyökeres változás történt a fáradtolaj felvásárlásában. A korábbi, literenkénti 20 fillért 2 forint 20 fillérre emeltük, s minden 500 liternél nagyobb tételért helybe mennek tankautóink. Az idén várhatóan 550 tonna fáradtolajat gyűjtünk be és szállítunk a finomítókba. Tisztítás, víztelenítés és finomítás után adalékanyagok dúsításával kenőképessége nem rosszabb az új olajokénál — folytatja a kirendeltségvezető. — Sok kicsi sokra megy, tartja a szólásmondás. Mi a kis tételek sorsa? — Az ÁFOR benzinkútjai- nál minden egyes liter fáradtolajat átvesznek. Sajnos a magánosok közül kevesen hozzák be a lecserélt olajat. * * * — Hoztam kétliternyi fá- radtolajat — álltam meg a szarvasi benzinkútnál. — Máris hozom a kannát — válaszolja Körösparti Já- nosné benzinkútkezelő. Per-' sze csak „szóban” hoztam az olajat. — Nagyon kevés fáradtolajat tudunk összegyűjteni. Nem hozzák... Ma jó napunk volt, 20 liternyit vettünk át. Sokan keveslik a pénzt, amit kapnának érte, ezért nem is bajlódnak a gyűjtésével. Egyébként, ha arra a fekete folyadékra nézek, amit hoztak, kétlem, hogy valamit is lehet vele kezdeni. Átvesszük, nekünk nem jelent többletmunkát — mondja Körösparti Jánosné. A benzinkútnál a fáradtolaj gyűjtése nem jelent több munkát, a kardosi Egyetértés Tsz-ben viszont a traktorosoktól, gépkocsivezetőktől némi kötöttséget követel. ✓ — összesen 19 erőgépünk és néhány tehergépkocsink, önjáró munkagépünk van. Elrendeltük, hogy ezek olajcseréjét csak a központi műhelyben, meghatározott üzemóra után lehet megcsinálni, ahol egy háromezer literes tartályba gyűjtjük a lecserélt kenőolajat. Ha egyszerre valamennyi gépen lecserélnénk az olajat, akkor 500 liternyi gyűlne be egy nap — tájékoztat Varga Mihály gépcsoportvezető. — Mióta gyűjtik? — Csak ez évtől. Korábban kiöntöttük, jobb esetben télen a szénre locsoltuk és elégettük. — Ösztönzik-e valamilyen formában a fáradtolaj gyűjtését? — Megköveteljük, mindenkinek a lelkiismeretére van bízva, hogy a tartályba és ne mellé öntse. Számításaink szerint az idén fáradtolajért csaknem 23 ezer forintot kapunk, s ez bizonyos fokig csökkentheti az üzemelési költségeket — mondja búcsúzáskor a gépcsoport vezetője. o A megye egyik legnagyobb gazdasága a Hidasháti Állami Gazdaság. Együttesen több mint 200. erőgép, tehergépkocsi, önjáró munkagép dolgozik a több községet érintő határban. Az elmúlt évben ezekhez az erőgépekhez 106 tonna kenőolajat használtak fel. — Az idén ennek csaknem 80 százalékát összegyűjtöttük, és átadtuk az ÁFOR- nak — fogad Csatári Béla főmérnök. — Amióta az átvételi árakat felemelték, az ÁFOR-nak gyűjtjük a fárad tolajat. Korábban a vi- zesfási kerületünkben az arra alkalmas szárítóberendezésben égettük el. — Most mi a lecserélt olaj sorsa? — Továhbra is szigorú előírás, hogy a föld- és a környezetvédelem -érdekében csak a javítóműhelyekben lehetséges az olajcsere. A központi gépműhely szocialista brigádja vállalta a fáradtolaj begyűjtését, s a mechanikai szennyeződéstől való tisztítás után az ÁFOR tankautói elszállítják. Az idén várhatóan 176 ezer forintot kapunk az átadott fáradtolajért, ennek 20 százalékát a gyűjtéssel foglalkozó szocialista brigád kapja meg. A többi pénz egy John Deer traktor egyévi üzemelési költségére elegendő. — Több típusú kenőolajat használnak... — Tucatnyit. Az olcsó olajtól a legdrágábbig szinte minden fajtát. Egy Rába traktorhoz használunk motor-, sebességváltó-, differenciálmű- és hidraulikaolajat, valamennyi minősége más és más. Mindenesetre jó lenne, ha az ÁFOR minőségi csoportokat állapítana meg a fáradtolajra is. Ez bizonyos fokig jobban ösztönözne a gyűjtésre, a drágább olajakat használó üzemek többet kapnának visszatérítésként. — Ha nem éri meg a fáradtolaj gyűjtése, akkor miért nem égetik el továbbra is? — A fáradtolaj tonnánkénti ára 2200 forint, a fűtőolajé pedig 3750 forint. A gyakori átállás többe kerülne, a biztonság nekünk eny- nyit megér — summázza a főmérnök. © A reklám alapján nyan úgy vélhetik, hogy a fáradtolaj gyűjtése kampányfeladat. Tévedés! A gazdaságok viszonylag kevés munkával gyűjthetik össze azt a fáradtolajat, amit egyébként nem tudnak gazdaságosan hasznosítani. Az érte járó pénz is viszonylag kevés, de népgazdasági szinten az összegyűjtött fáradtolaj számottevő, s ezzel — akik gyűjtik — az országnak valutát takarítanak meg. Szekeres András Új utakon a gyulai Lenin Tsz Az 1970-es évek az állandó útkeresés jegyében teltek el a gyulai Lenin Termelőszövetkezetben. Újabb és újabb elképzelések láttak napvilágot, amelyek nem. vagy csak részben valósultak meg Elterjedt a híre, hogy a tsz-t valamelyik szomszédos gazdasággal egyesítik, szó volt a föld hasznosításának mostanitól eltérő módjáról is. Egyikből sem lett semmi. Közben milliókat áldoztak a veszteségek rendezésére, né- hányan pedig azt latolgatták, érdemes-e egyáltalán ezen a földön mezőgazdasági termelést folytatni. Téved, aki azt hiszi, hogy e megállapításra azok jutottak, akik nap mint nap küzdenek a terméketlen földdel, a belvízzel és időszakonként az árvízzel. A tsz tagjai sohasem mondtak ilyet. — Ezen a földön olyan emberek élnek, akiknek a kemény munka nemcsak a kezét tette kérgessé, hanem akaratukat is acélossá edzette, akik a legreménytelenebbnek látszó helyzetben is a kiutat keresik. Mert nincs más választásuk — mondhatná valaki. Csakhogy itt a város, amelynek üzemeiben sok a betöltetlen munkahely. Akkor hát az itteniek beletörődtek sorsukba, azért maradtak? Ez sem igaz, mert a jövőről, a munkáról, a pénzről itt még szenvedélyesebbek a viták, mint másutt. A tsz tagjai szeretik munkájukat, a földet — magyarázza Püspöki György, a Lenin Tsz év elején megválasztott elnöke, aki 22 évig volt a közöd gazdaság főkönyvelője, s ez alatt, jói emlékszik, prémiumot ő és a többiek csak egy-. szer kaphattak. Árvíz pusztított a termelőszövetkezet földjein 1966- ban, 1970-ben, 1974-ben és most 1980-ban is. A közbeeső években pedig belvíz tette lehetetlenné az eredményes gazdálkodást. Az utóbbi 10 évből nyolcat zártak veszteséggel. Az állandó természeti csapások közepette, nehéz helyzetekben is igyekeztek rátalálni n kiútra. Ez jellemezte azt a törekvést, hogy egyszerűsítik a vetésszerkezetet, a megmaradó néhány növény termesztését pedig magas színvonalon gépesítik. Vitatott — mások szerint mégis lényeges és helyes döntés volt a dán licenc alapján 1974-ben épített lu- cemaliszt-üzem beruházása. Hogy miért? Az előzményekhez tartozik: akkor még a külkereskedők is nagy fantáziát láttak a takarmány- alapanyagot előállító üzem építésében. Sőt, az üzem 1976-ban 7 millió forint nyereséget állított elő. Ám az olaj növekvő ára és n berendezések kihasználatlansága miatt ezt azóta sem tudták megismételni. A beruházás összege viszont 30 millió forint volt. És éppen ez adta a vitára az okot, mert sokak szerint a pénzt másra kellett volna elkölteni... A vezetők 1979-ben ki tudja hányadszor, számba vették a legsürgősebb teendőket, amelyek megvalósítása során elkezdődhet valami egészen más. — Reméljük, hogy az állami támogatások segítségével már a VI. ötéves tervben eljutunk odáig, hogy „adni” is tudunk valamit az eddigi segítségért — mondja Püspöki György. — Ezért lehetőségeinkkel sokkal jobban kell gazdálkodnunk. Biztonságosabbá tesszük a termelést, fejlesztjük az állattenyésztést. Ehhez minden feltételt megkaptunk, 1981—82 —83-ban szövetkezetünket az átmenetileg támogatható üzemek közé sorolták. Saját termékeink értékesítésekor 8 százalékos állami támogatást. kapunk. Ebben az évben 8 millió forintért vásároltunk gépeket. Tavaly elkezdődött a melioráció, amelynek befejezése 1983-ra várható. Ma már rendszeresen folytatunk mélylazítást, az idén több mint. 600 hektáron. És bár a melioráció sokba kerül, első eredményei mérhetőek. Volt olyan tábla, ahol 5 tonna búzát takarítottunk be hektáronként. A lucemalisztüzem kihasználtságán is javítani akarunk. Ebben az évben már 600 vagon készterméket állítunk elő, annyit, ameny- nyit az előbb már említett 1976-os évben. A nyereség azonban jóval alatta marad a négy évvel ezelőttinek. Ezért a szárításnál október közepétől olaj helyett pakurát használunk. Így 24 óra alatt 50—60 ezer, egy évben 4 millió forint költséget takaríthatunk meg. Az állat- tenyésztés fejlesztésétől is sokat várunk. Ebben az évben 40 darab F—1-es üszőt vásároltunk, és részben már ennék tulajdonítható, hogy a tejtermelés gyors növekedéséért csaknem 3 millió forint tejprémiumot kaptunk. A nyereséges sertéstenyésztést is fejleszteni fogjuk, úgy, hogy a telep termelési értéke a mostani 4 millióról 16 millióra nőjön. Mindemellett azonban marad néhány nyitott kérdés. Ebben az évben az árvíz 30 millió forint kárt okozott A tsz 1200 hektárja a mály- vádi víztározó területén fekszik. Az árvizek idején a tározó gátjait megnyitják, hogy más területeket mentesítsenek a víz pusztításától. A Biztosító kártérítésével azonban a szövetkezeti károk nem térülnék meg teljesen. A föld újbóli birtokbavétele többletköltséggel jár, és senki sem fizeti meg az elmaradt nyereséget sem. A kérdés jogilag rendezetlen, legalábbis a tsz szempontjából az, vélekednek a gazdaság vezetői. Az elmondottak azt bizonyítják, hogy a tsz a legjobb törekvések, szándékok ellenére sem lenne képes a gazdálkodás folytatására állami támogatás nélkül. Ilyen helyzetben döntő szerepe lehet annak, milyen együttműködést alakítanak ki a környező gazdaságokkal. Nyílt titok volt, erről sok szó esett már az elmúlt években, vannak még most is hívei — a lehetőség ma is nyitva áll—, hogy a gyulai Lenin Tsz egyesül a Munkácsy Tszszel. Ez azonban csak elképzelés maradt. Talán azért is, mert a Lenin Tsz veszteségeit egyetlen gazdaság tagsága sem kívánja a magáénak. Maradt tehát egyelőre az együttműködésben rejlő lehetőségek kihasználása. Ez eddig az időszerű munkák kölcsönös segítésében merült ki. Az egymásrautaltság a közelmúltban együttgondolkodással, eszmecserékkel párosult. Eredményeként közös melléküzem létrehozását határozták el. A szomszédos termelőszövetkezetek esetében persze az sem elképzelhetetlen, hogy földjeik ésszerű hasznosításában is együttműködjenek. — Nehéz helyzetünkben mindig számíthattunk tagjaink támogatására. Most sincs ez másként. Annak ellenére, hogy a tsz bérszínvonala nem több 4o ezer forintnál és történetében alig volt példa arra, hogy ösztönzésre, jutalmazásra külön pénzzel rendelkeztünk volna, nemegyszer meglhatódott- sággai figyeltem az emberek helytállását. Úgy gondolom, ez reményt adhat arra, hogy a most megkézdett utat következetesen végigjárjuk — mondta végezetül az elnök. Kepenyes János A közelmúltban kezdték meg a 150 és 350 kilogramm hasznos teherbírású gépkocsi-utánfutók gyártását Somogy megyében, a Tabi Építő- és Vegyesipari Szövetkezetben. Az év végéig négyszázat szállít belőlük a szövetkezet az AlJTÓKER-nek (MTI-fotó: Gyertyás László fe tele — KS)
