Békés Megyei Népújság, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-30 / 255. szám
1980. október 30., csütörtök o A kertész, aki üzemgazdász A beszélgetés rendhagyó módon kezdődött. Pribela Jánosné cigarettára gyújtott, fürkészve rám nézett, majd (hirtelen ő kérdezett engem: — Miért pont én? — Az a hír járja, hogy itt, a csabacsüdi Lenin Termelő- szövetkezetben jó üzemgazdasági munka folyik mostanában. ön itt az üzemgazdász, hát ezért... — Én csak másfél éve csinálom, addig kertész voltam Kondoroson. — Szép szakmát hagyott el... — Igen, ennek a gyönyörű és kemény munkát igénylő hivatásnak éltem 9 évig. Aztán sajnos az egészségem nem bírta tovább. Tanultam, és amikor megkaptam az üzemgazdászi képesítésemet, szerettem volna ebben a szakmában dolgozni Kondoroson. De mint üzemgazdász, nem volt szükség rám ... — Itt, Csabacsüdön ki volt az elődje? — Nem volt elődöm. Bár az elnök, Palyov György egy nagyon nyereségcentrikus ember. Szereti ázakat a számokat, amikből ki is derül valami a gazdálkodásra vonatkozóan. Éppen ezért első feladatom az 1979-es esztendő ágazatonkénti értékelése, a lucernakészítő üzem és a sertéstelep működésének elemzése volt. A lucerna- liszt-készítéssel most leálltunk, mert amire készen lett az üzemünk, addigra leg" alább 20 százalékkal csökkent a lucemaliszt ára. Ráadásul míg exportra kerül, addig még három forgalmazó cég is rátette a maga költségét, és így abszolút versenyképtelenek lettünk. Véleményem szerint ha valami jó üzletnek számít Magyar- országon, abba azonnal any- nyian belevágnak, hogy telítettség keletkezik a felvevőpiacon. Ezt valahol irányítani kellene, alaposan, átgondoltan. — És most mi lesz ezzel a kész üzemmel? — All. így hoz legkevesebb veszteséget. A sertéstelepet azonban továbbfejlesztettük. Az idén a tavalyinál 1600 sertéssel többet bocsátunk ki majd, vagyis 4600-at. Átszerveztük és rugalmasabbá tettük az információrendszerünket is. — Hogyan? — önelszámoló ágazatokat alakítottunk ki, a 11 ágazat a kiadott terv alapján önállóan gazdálkodik. Ez a nagyobb önállóság természetesen nagyobb felelősséggel is jár, ezt is akartuk elérni. Havonként, majd negyedévenként csinálunk értékelést, amelyeknél már jobban kitűnnek a hibák, mint az aprólékosabb vagy az elnagyolt elemzéseknél. A növénytermesztést, ez nálunk igen nagy fajsúlyú — 60 százalékos —, három ágazatra bontottuk. Az állattenyésztés, az ipari tevékenység, a háztáji, a gépesítés is külön-kü- lön kap egy tervet, amelynek teljesítését mi értékéljük. így hatalmas számoszlopos lepedőket kapunk, de mi magunktól nem tudunk jobbat kitalálni. Gondolom, biztos van ennél egyszerűbb is. Éppen ezért felvettük a kapcsolatot a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola Üzemgazdasági Karával, és ők számunkra egy jobb, egyszerűbb, korszerűbb információs rendszert dolgoznak ki. Nagyon örülnénk, ha ez sikerülne, jövő év júniusától vezetjük majd be. Ez a rendszer megköveteli a gyorsabb, naprakészebb információszolgáltatást. — Nyereségesen gazdálkodnak? — Nálunk igen nagy a földterület, amit ki kell használnunk. Egyedüli melléktevékenységünk az építőipari brigádunk, ami még nem sok sikerrel dolgozik. Furcsa, de ha megnézi a ranglistát, amelyet országosan a termelőszövetkezetekre állítanak fel az év végén, akkor abból világosan kitűnik, hogy az első harminc általában olyan, amelyik a nyereségét nem a földből, hanem az ipari melléktevékenységéből gazdálkodta ki. Nálunk pedig itt ez az 5 ezer hektár, próbálkozunk persze nyereséges növényekkel is, ám a kockázatot nemigen merjük vállalni, hiszen nem állunk úgy, hogy ezt megengedhetnénk magunknak. — Véleménye szerint, mi a fő feladata egy üzemgazdásznak? — Én úgy gondolom, hogy az elemzések, a statisztikák készítése mellett az üzemgazdász összekötő kapocs a közvetlen termelés és az irányítás között. S ha ezen a közbeeső fronton létrejön az összhang, akkor nagy baj már nem lehet. — Jól érzi itt magát? — Igen. Meg vagyok elégedve a munkámmal, és ennek a megbecsülésével is. Nem bántam meg, hogy a kertet felcseréltem az íróasztallal. Kelemen T. Magda Fotó: Veress Erzsi Utoljára a 3-as téglaprésnél A Dél-magyarországi Tégla- és Cserépipari Vállalat békéscsabai új téglagyára még az idén elkészül. A próbatermelés a jövő év elején kezdődik. A termelési terv 1981-ben 38 millió, 1982-ben pedig 40 millió tégla. A gyártás folyamata teljesen automatizált Kétfajta termék készül majd: B—29- es vázkerámia és magasított tégla. Kóti Imrének, a vállalat termelési osztályvezetőjének tájékoztatása szerint ilyen mennyiségű tégla hagyományos módszerrel való előállításához mintegy 250 emberre van szükség. Az új gyárban nem lesznek többen 80- nál, akik javarészt a békéscsabai Il-es számú gyár hagyományos téglaprésénél dolgozók közül kerülnek ki. A művezetők technikusok lesznek, a műszaki vezetői, a laboránsi, az energetikusi és a technológusi munkakört pedig mérnökök vagy üzemmérnökök töltik majd be. A gép már „lefutott” A békéscsabai Il-es számú gyár 3-as téglaprésénél utoljára dolgoznak. — Mi lesz a gépekkel, berendezésekkel? — kérdezem Zdolik János művezetőtől. — A présgép már „lefutott”, kiselejtezik, egyes alkatrészét még felhasználhatják. Az épület talán garázs lesz. — És mi lesz a dolgozókkal? — Továbbra is téglát fognak gyártani, de az erőt nem az emberi izom, hanem az elektromosság szolgáltatja majd. — Senki sem marad kenyér nélkül? — Nem. Még én sem. A jövő év szeptemberében megyek nyugdíjba, addig az új gyárban fogok dolgozni. — Mint művezető? — Talán. — Ért az automata gépekhez, berendezésekhez? — Valamennyire, de még kell tanulnom. — Szóval nem tanácsadó lesz. — Nem — mosolyog. — Ott nem mesélni és tanácsokat adni, hanem dolgozni kell. Könnyebb lesz a munka Juhász Károly elszedőt és társát jó munkájáért csak uicsérni tudja Zdolik János. — Átmegy a másik gyárba? — kérdezem Juhász Ká- rolytól. — Igen. — Szívesen? — Nem. Megszoktam itt. — Ez nagyon fárasztó munka... — De megvan a pénzem. — Szakképzettsége? — Nincs. — Nem akar tanulni? — Akarok és tudok is. De azért előbb megnézem, hogy milyen az a munka, és főleg azt, hogy mennyit lehet keresni. Az asszonyok másképp gondolkoznak. Seben Pálné, a szakszervezeti bizalmi tréfásan jegyzi meg: — Nem halunk éhen ott sem. Reméljük, könnyebb lesz a munka, és ha már tanulunk, a pénz sem lesz kevesebb. — Mikor fognak tanulni? — Amikor átmegyünk a másik gyárba. — És addig? — Néhányan szabadságra megyünk. Nyáron nem engedett el bennünket (Zdolik) Jani bácsi. Bozsó Mátyásné közbeszól: — Én voltam szabadságon ... cirkot vágni. Seben Pálné élcelődve megkérdezi: — Nem a Balatonnál? Pribojszki Mihályné veszi át a szót: — Nekünk a bánya vize a Balaton. Persze nem szoktunk fürdeni benne, de ehhez a „Balatonhoz” minden évben el tudunk jutni. Nincs sehol víkendházunk, nincs kocsink, pedig igazán tudjuk és érezzük mi az a 8 órai munka. Nem maradnak adósok — Igen, a pénz hajt minket. Ezért mi, a József Attila Szocialista Brigád tagjai az éves 10 millió téglatervünket 11 millióra teljesítettük — mondja Dobrovszki Andrásné. — És mi lesz az új téglagyárban? — Ott sem maradunk adósak. Persze, amennyire rajtunk múlik. És mert köny- nyebb lesz a munka, több erőnk marad olvasásra, tv- nézésre, gyermeknevelésre — válaszol Liszkai Józsefné. Pásztor Béla Az áru ára „AZ EDDIGINÉL GYAKRABBAN MÓDOSULÓ ÁRAK BÜROKRATIKUS ELEMEKET VISZNEK A GAZDÁLKODÁSBA.. Csikós Nagy Béla A pénztáros tanácstalanul nézegeti a műanyag flakont. Keresi rajta az áru árát. Hopp, megvan! Egy szám, kettő, három ... Melyik az igazi? A vevő ingatja a fejét, a sor végén dör- mögnek. r. Napjainkban nem ritka az ilyen, vagy az ehhez hasonló látvány az élelmiszerüzletekben, az áruházak önkiszolgáló osztályain. A magyarázat egyszerű. Az 1980-as évtől a fogyasztói árak következetesen igazodnak a termelői árakhoz. Január 7-én csökkentették a szintetikus kötöttáruk, a fésűs gyajúszö- vetből készült öltönyök, a harisnyák, zoknik árát. Drágább lett több vas-műszaki cikk'. Később változott a festékek, a borok, a szemes1 kávék, a zománcedények, a gázkészülékek ára. És akkor még nem szóltunk a szabadáras termékek ezreiről. Fabulon-árgörbe Sokan idegenkedve fogadták az új árképzési rendszert. Életszínvonal-politikánkat féltették tőle, és a világpiac inflálódási hatásától tartva aggódtak a módosítások láttán. Általában arra hivatkoztak, hogy az árstabilitás feladása a biztonság elvesztését jelenti. Csupán arról feledkeztek meg: ez jó ideig látszatvédelem volt, a hiányt az állam fedezte. Világosan látni kell, ha a ráfordítások és az árak eltávolodnak egymástól, a vállalat és a népgazdaság is veszteségessé válik, nem tudjuk kellőképpen megfogni a gazdaságosságot. Ennyi bevezető után nézzük a kereskedelmet, hiszen mi fogyasztók itt érzékeljük a le-, gyakrabban a felfelé mozgó árakat. A gyakorlati megvalósítás viszont a kereskedők feladata. Az üzletvezetők szerint az árváltozások olykor indokolatlanok, rengeteg felesleges munkával terhelik a bolti dolgozókat. Különösen bosszantó, amikor fillérekkel, elenyésző százalékokkal ugrálnak a fogyasztói árak. Ennek kapcsán végignéztük a békéscsabai 100-as ABC-áru- ház gondoláit. A kép valóban elgondolkoztató. Itt van például a 200 grammos Orient Mokka szemes "kávé. Három ár van rajta: 58, 56 és 53 forint. Jelenleg az utóbbi szám a jó, de egyszerűen nincs idő arra, hogy az eladók minden csomagot kézbe vegyenek és a régi árakat eltüntessék, még ha a rendelet ezt elő is írja. Érthetetlen a Fabulon- termékek gyakori, csekély árváltozása. A bőr- és a testápoló, a nappali és az éjszakai krém árgörbéje meglehetősen színes: egyszer lent, egyszer fent. Az utóbbi kozmetikum néhány hónapja 39, majd 37 forintba került, most pedig 41 forintért árusítják. A cipőpaszta fogyasztói ára egyetlen hét alatt kétszer változott, méghozzá 20 fillérrel. ír terefere Nemrégen a Belkereskedelmi Minisztérium közgazdasági főosztályvezetője úgy foglalt állást, hogy nem szükséges minden termelői ármozgást követni a kereskedelmi vállalatoknak, szövetkezeteknek. Legfrissebb példa erre az édességek augusztusi termelői árváltozása. A lista szerint többek között az 50 dekás Terefere linzer fogyasztó ára negyven, a 15 dekás babapiskóta harminc, a Balaton-szelet tíz fillérrel lett volna drágább. Már felkészültek az üzletek az árváltoztatásra, amikor jött az utasítás: mégsem lesz fogyasztói áremelés. A különbözetet a nagykereskedelmi vállalatok kockázati alapjából fedezték. Ugyanezt megtehetik a kiskereskedelmi vállalatok is, de kevés él vele. Nem is az anyagiak, hanem a technikai lebonyolítás miatt idegenkednek ettől. A FÜSZÉRT eleve fogyasztói áron számláz. Utólag a vállalati, szövetkezeti központokban nagyon nehéz lenne más árakkal dolgozni. Az igazság az: a gyakorlatot és a technikát a megváltozott körülményekhez. kellene igazítani. Ma ez még csak álom. Hiába az előírás, hogy az árváltozáskor az ipar ennyi és ennyi időn belül köteles a csomagolóanyagokon az új árat feltüntetni. A termék, eladó, ezért a boltos kénytelen saját maga árazni. Ügy, ahogy tud. Bárki megnézheti: a tejföl, a kefir, a joghurt dobozán még ma is az 1979. június 23. előtti ár szerepel. Igaz, ezeknél a cikkeknél a kereskedelem ártájékoztató táblát alkalmaz. Persze, a pénztáros elnézheti. Vagy a bolt kárára nem illik tévedni? Hiba lenne azt hinni: csak az élelmiszer-kereskedelemben vannak ilyen gondok. Az Univerzál Kiskereskedelmi Vállalat rendes körülmények között évente 130 ezer tétel árut leltároz. Az idén, május 30-ig ez a szám elérte a 70 ezret. Mindezt a boltok bezárása nélkül oldották meg. Áprilistól csökkentek ugyan az árváltozások, de néhány bosszantó körülmény felborzolta a kedélyeket. Júniusban annak rendje és módja szerint már magasabb áron mérték a szeg kilóját, amikor megérkezett az újabb utasítás: vissza az egész! Októberben a zománcedények átárazására egy hét állt rendelkezésre. Az árhivatal jegyzéke azonban rendszerint késik. Most is így történt. A Vidia csak a saját raktárában található cikkek árát közölte. Szerencsére a VASÉRT-től kaptak egy teljes körű árjegyzéket, aminek alapján boldogulni tudtak'. Árjegyzékjelenetek Általában az a tapasztalat, hogy az úgynevezett de- migrosz vállalatok, mint a Triál, az Öra-ékszer, a BŰTORÉRT nem adja tovább a jelentéktelen árváltozásokat. A legtöbb gond az élelmiszerek után a vegyi és a háztartási cikkekkel van. Itt nemegyszer 100 százalékos az áreltérés, amit semmi sem indokol. Egyetlen példa: az indiai kerékpárlakat egyik helyen 58, a másikon pedig 88 forintba kerül. Különösen nagyok az eltérések az AFIT-üzletek és a többi járműbolt árainál. A sort folytathatnánk. Miről van itt szó? A rugalmas árpolitika hasznosságát, lét- jogosultságát senki sem vonja, vonhatja kétségbe. Az árak1 napjainkban is változnak. A végső, nehéz munkában azonban a kereskedők magukra maradtak. Elviekben mindenki egyetért azzal, hogy átfogóan kellene rendezni e gondokat. Ugyanakkor nincs olyan szervezet, amelyik kezdeményező lenne. Pedig együttgondolkodásra lenne szükség nemcsak a termelői, • hanem a fogyasztói árarányok kidolgozásában az ipar, a nagy- és a kiskereskedelmi, sőt, a külkereskedelmi vállalatok között. Már csak azért is, hogy eltűnjenek a bürokratikus elemek a gazdálkodásunkból, és bizalommal léphessük át az üzletek küszöbét. Seres Sándor Új textiltapéták Textiltapétával gyarapította a hazai kereskedelemben kapható tapéták választékát a Lenfonó és Szövőipari Vállalat győri gyára. Csaknem 30 színárnyalatban készítik a rusztikus hatású falburkolót, a megrendelők Igényei szerint. Az idén mintegy 60 ezer métert gyártanak a tapétáknak ebből a különleges változatából, amelynek papírfelületére kasírozzák a párhuzamosan futó fonalakat. Az új termék hazai alapanyagból készül. A győriek Dunaújvárosból kapják a papírt, s erre ragasztják fel a lenkócból font fonalat. A gyártás megindítása beruházást nem igényelt, a meglevő gépi berendezések házilagos átalakításával teremtették meg a szükséges technikai feltételeket. A textlltapéta egyelőre néhány fővárosi és vidéki nagyáruházban kapható. Ha megnyeri a vásárlók tetszését, jövőre az ország minden részén árusítják majd. Csik Gyula, a tamási Széchenyi Vadásztársaság elnöke, más fél éve magárahagyott, egészen fiatal dámborjút talált az erdőben. Hazavitte, és otthonában felnevelte. A dámtehén jól érzi magát Csikók utvarában, és jó játszópajtása a háziállatoknak (MTI-fotó — KS)
