Békés Megyei Népújság, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-26 / 252. szám
1980. október 26., vasárnap o Nagyot sóhajt hétfő reggel a fiatalasszony: „Jaj de soká lesz újra vasárnap.” Vasárnap: a hét hetedik napja, a naptárban piros betűs. A dolgos hétköznapok után a pihenőnap. De valóban egyedül a pihenésé, aki- kapcsolódásé? Vajon ki, hogyan tölti a vasárnapját? Nincs megállás Csanádapácán, a Becsei család portáján a hétvégeken nagyobb a sürgés-forgás, mint hétköznap. Takaros a Rózsa Ferenc utcai, központi fűtéses nagy ház. Példás a tisztaság, a rend, „A sok jószág enni kér...” a jólét jelei mindenütt. A hátsó udvaron a gazriasz- szony nyomába szegődik a baromfihad. Az akoliban, szabadon bikaborjak — most épül nekik egy önitatós, korszerű istálló. A sertésól sem üres. — A sok jószág enni kér, nem nézi, milyen nap van. Így hát nincs megállás. A múlt hét végén a krumplit kellett felszedni, most meg a takarmányhordás. Mindig szombat-vasárnap szoktunk takarmányt hordani, csak ilyenkor ér rá az uram, meg a fiúk, mert munkába járnak. Illetve, most a nagyobbik katona, csak a fiatalabb van itthon. Szóval nincs megállás. >Az egyik utcai szobában ülünk le beszélgetni. A he- verőn kínál hellyel bennünket, ő meg egy kárpitozott székre ereszkedik, inkább csak a sarkára, mint akit a sok dolog sosem hagy kényelmesen üldögélni. — Hogy miben különbözik a vasárnap? — tűnődik a kérdésen. — Szinte semmiben. Legföljebb, hogy másként készül étellel, süteménnyel az ember, hátha jön valaki. Bár nemigen szokott vendég lenni. Na, és a gyerekek vasárnap délután esetleg beütnek tv-t nézni, vagy elmennek diszkóba, moziba. — Kirándulni, szórakozni járnak-e? — A kézimunka az egyedüli szórakozásom. A tv-ben csak a filméket szeretem. Na, a nyaralás! Huszonöt éves házasok vagyunk, és egyetlenegyszer voltam a Mátrában! Hdgyjék el, jobb a városiaknak! „Szeretek otthon lenni” Hogy valóban jobb-e a városiaknak? Inkább más. Ott is van, aki jószágot tant, plusz munkát vállal, fusizik szombat-vasárnap. Vagy a kerttel foglalkozik, mint a békéscsabai Andó család. — Szombaton szüreteltünk, 30 emberre főztem! — meséli Andóné, aki a Híradótechnikai Vállalatnál dolgozik, kétműszakos munkahelyen. — A férjem viseli gondját a kertnek, szőlőnek. Sok munkával jár, de ő nagyon szeret vele bíbelődni. — Várja-e a vasárnapokat? — Jaj, nagyon. Szeretek otthon lenni. Nálunk az a szokás, hogy vasárnap kényelmesen kelünk, fél 10-kor van reggeli és 3Jtor ebéd. Olyan igazán vasárnapi. A fiam a rántott húst szereti legjobban. Mosogatás után tv-t nézek, vagy vendégek jönnek. Sokan járnak hozzánk. Régen, míg fiatalok voltunk, gyakran csavarogtunk, de most már nehezen mozdulunk ki. „Vasárnap hiráadulunh” Farkas László, a Híradótechnikai Vállalat KlSZ-tit- kára. Békésen, egy tömbházban laknak. — Amióta megvan a kocsi, kirándulni járunk a feleségemmel, Szarvasra, Ti- szakürtre, mikor hová. — És a házi munka? — Azt szombaton közösen elintézzük. Enyém a takarítás, a feleségem pedig mos- főz. Fusizás? Nem, azt nem szoktam, inkább a munkahelyemen igyekszem a túlórával a plusz pénzt is megkeresni. Az, a heti egy nap pihenés nagyon kell az embernek ! Így van ezzel a Gyebnár család is. Békéscsabán, a Lencsési úti lakótelepen másfél szobás lakásban élnek. Jutka, a feleség betanított munkás, a férj gépkocsivezető. Nyugodt, napbarnított arcú asszony Gyebnámé. Felderül a tekintete, amikor a vasárnapról kérdezzük. |— Szeretünk kirándulni. Kocsink nincs, nem is vágyunk rá. Kerékpáron járjuk a környéket a lányainkkal — 13 és 14 évesek —, átmegyünk Gyulára, Póste- lekre, pecázni. Nyaranta Sza- nazugban töltünk két hetet. A háza munkát megosztjuk, másképpen nem is tudnánk együtt csavarogni. ■Bizony nem, tanú rá az a sajnos még sok feleség, egyedülálló anya, akinek rendszerint a mosás-vasal ás- főzés-takarítás a „szabadidős programja”. Hétféle hétvége Nyílt, energikus, „a jég hátán is megélő” ember Hammer Gizella, a kevermesi általános iskola pedagógusa. Az a típus, akire nem lehet nem oda figyelni. Rengeteg az elfoglaltsága, alig győzi sorolni. — Mind külön-fcülön is időigényesek ezek, úgyhogy a hétköznapok zsúfoltak. Vasárnap? Az kétféleképpen telik. Az egyik: itthon maradok, és pótolom az elmaradt munkáimat, plusz megcsinálom a házi munkát. A permetezés, szőlőmetszés, miegyéb is rám vár, ugyanis kettesben élünk édesanyámmal. Aztán vannak az igazi vasárnapok — vidámodik meg a hangja —, amikor elmegyek itthonról, olykor már szombaton. Van egy barátnőm Battonyán, nagybátyám Kétegyházán, és egy baráti házaspár Pesten, őket szoktam meglátogatni. Ez a pihenés számomra. — Nem lehetne mérsékelni a hétköznapi elfoglaltságot? — A pedagógusmunka olyan tág körű, annyi a feladat, és mi kevesen vagyunk, úgyhogy mindenkire sok jut Egyébként is olyan alkat vagyok, hogy nem tudok elfoglaltság nélkül lenni, „kikapcsolni”. De az embernek mindig vannak hálás tanítványai, s egy-két jó szavuktól, gesztusuktól feldobódik az ember. „Nem tudok elfoglaltság nélkül lenni.. Fotó: Veress Erzsi Aztán megint a pihenésre terelődik a szó, arra, hogy mindenki rohan, nincs idő a kikapcsolódásra, a felfrissülésre, pedig enélkül aligha lehet hosszú távon kiegyensúlyozottan élni, jól dolgozni. Gizi találóan jegyzi meg: „Időnk csak arra van, hogy megkérdezzük: hogy vagy? De a választ már nem várjuk meg.” Cseadesen Kántor Sándor viszont szakít magának időt a pihenésre. — Az a hárommégy óra hétvégeken, vasárnap a vízparton, az a kikapcsolódás. Valahogy megkönnyebbül tőle az ember. A múlt vasárnap is kint voltam, úgy reggel 8-ig, fél 9-ig horgászni, — ide a téglagyári gödörbe szoktam járni —, addigra megvolt a három méretes halam, indultam haza. Utána elmentem segíteni szüretelni a sógoromnak. A vékony fiatalember marós, Battonyán él, a MOM gyáregységében dolgozik. Nemrég nősült, most született a fiuk, jövőre pedig építkezésbe kezdenek. Hogyan telnek a vasárnapok? — A reggeli-délelőtti órákban horgászni szoktam, ebéd után meg rendszerint hazamegyünk a szülőkhöz, este tv-t nézünk. Hát így. Csendesen, egyelőre — amíg nem építkezünk. ♦ Vasárnap: a hét hetedik napja, a naptárban piros betűs. Különféleképpen töltjük, viszont mindenki egyformán várja. De hogy mindenki számára pihenőnap-e?. .. Tóth Ibolya „Hz első erőpróba sikeres volt... Tanács vb-titkár Orosházán *9 A 30 éve tanácsi apparátusban dolgozók felől érdeklődtem Orosházán, amikor szerényen, ötödikként önmagát is felsorolta Szegvári Pé- temé dr., a városi tanács végrehajtó bizottságának titkára. Érdekes pályafutása alatt volt könyvelő, kisegítő az elöljáróságon, a begyűjtési hivatal vezetőhelyettese, majd vezetője. Ezután vezetőjegyzővé nevezték ki, majd tanácstitkári feladatkörben dolgozott a tanácsok megalakulása után. Innen került 1953-ban a járási hivatalba vb-titkámak, 1971. óta pedig a városi tanácsnál látja el ugyanezt a feladatot. — A felszabadulás évében, augusztus 1-én másfél évi könyvelői munka után kisegítő lettem a nagyszénási községi elöljáróságon — kezdi pályafutásának történetét Szegváriné. — Két év alatt voltam gyors- és gépírónő, irattáros, dolgoztam a költségvetési gazdálkodás területén, az adóztatási csoportnál, anyakönyveztem az újszülötteket, foglalkoztam gyámügyekkel. Itt bíztak meg a begyűjtési hivatal vezetőhelyettesi, majd irányítói feladatával. Tarajon, érparton jártam végig a tanyasiakat, hogy a beszolgáltatás miértjét megmagyarázzam, majd amikor este legszívesebben az ágyba zuhantam volna, a falusi embereknek kellett elmondanom ugyanezt. Alkalmassági vizsgát tett Gyulán, a megyei főszolgabí- róságon, két hét múlva pedig kinevezték Pusztaföld- ’ várra vezetőjegyzőnek. Visz- szamehetett volna könyvelőnek, de csábította a nehéz feladat. Az eskütétel után a faluba indult, ahol az emberek az utcán várták az új vezető jegyzőt, aki ráadásul nő, és fiatal! Ekkor régies gondolkodású emberek éltek még a községben. Csak ott döbbent rá, mekkora fába vágta a fejszéjét. — Az első képviselőtestületi ülésen az őszi betakarítás, a gazdálkodás és a jövő év terve volt a téma. Okos parasztokkal, kiművelt gazdákkal álltam szemben. Az ülés végén Mór Baranyai bácsi elmondta, hogy szerinte tárgyilagosan kezeltem az ügyet. Ezt óriási dicséretnek vettem, mert ő volt a legműveltebb gazdaember a faluban. Ez volt hát az első erőpróba, sikerült. Aztán a tanácsok alakulásakor én lettem a tanácstitkár, s az itt töltött esztendők váltak a legváltozatosabb éveimmé. Egyet tudtam: csak becsületesen tudom ezeket az embereket megnyerni magamnak. Nehezen jöttem el innen, összenőttem a községgel. Itt is mentem férjhez, itt született Péter fiam. Amikor mégis elfogadtam a járási hivatal vb-titkári feladatkörét, úgy éreztem, eddigi munkám megbecsülését jelenti a magasabb beosztás. Azóta is sokszor felkerestek a földváriak, ragaszkodnak hozzám, szerettem őket. Az orosházi járási hivatalban dolgozott a II. Tanácstörvény megjelenése idején, 1954-ben is. Elhatározta, tanulni fog. Először érettségit szerez, majd tovább folytatja. Közben a tanácsi akadémiára jelentkezett, és felvették a jogtudományi egyetemre is. Néhány év múltán politikai ismereteit újította fel. Előbb Békéscsabán a marxista—leninista esti egyetemen, majd a pártfőiskolán. Mindezt végig levelező tagozaton. egy nap szabadság nélkül, azokban az időkben, amikor még nem volt erény a tanulás. — Munkatársaim közül utólag sokan bevallják, hogy nehezteltek rám, mert következetesen kitartottam az elveim mellett: „Tanulni, tanulni, tanulni!” őket sem hagytam békén. Aztán éreztük, hogy a tanácsi munka ellátása egyre nagyobb követelményeket támaszt, a lakosság is igényesebb munkát vár el tófűnk. Megnövekedett a feladatunk, a hatáskörünk. Lassan kialakult a stabil dolgozógárda, akik megszerették és hivatásuknak érezték ezt a munkát. Ma már nagyon sok egyetemet, főiskolát végzett munkatárssal közösen igazodunk el a társadalmi, gazdasági feladataink megoldásán. S közben új tanácstörvény született 1971-ben, amikor Szegváriné a városhoz került vb-titkárnak. Iskoláit ekkorra már elvégezte. A város gazdasági, társadalmi életét is megismerte. Mindig sokat mozgott emberek között, állást foglalt, hadakozott az egyének, a közösségek igazáért. Konkrét közéleti feladatot is vállalt 1964-ben, a nőmozgalomban. Azóta vesz részt a Közalkalmazottak Szakszervezete Központi Vezetőségének munkájában. Az ország több megyéjével ismerkedett meg azóta, jelenleg a szakszervezet képviselőjeként Baranya megyét patronálja. Szívesen teszi, hiszen a nőpolitika fontos kérdése a nők foglalkoztatása, tanulása, a gyermekintézmény-hálózat fejlesztése. — Mind a ketten tanultunk a férjemmel, s közben gyorsan nőtt a fiunk, s vele a gondjaink is. Reggel és este a család dolgaival, a gyermekneveléssel foglalkoztunk, éjszaka tanultunk. A srác megnőtt, gimnazista lett, majd orvosnak tanult a Szovjetunióban. Három éve szívtrombózist kapott a férjem, és meghalt, 26 évet éltünk együtt. Közös dolgainkban mindig a szépet, a jót, az előremutatót kerestük. Most a munkám mellett a fiam életét figyelem, aki megnősült, és van egy 8 és fél hónapos fisfiúk. Kecskeméten laknak, a napokban látogattak meg. Az élet nem áll meg, Szegváriné tovább dolgozik a tanácsi munka korszerűsítésén. Már létrehozták a központi leíróirodát és a központi iktatót, folyamatosan átveszik a feladatköröket a járási hivataltól. Arra nem gondol, hogy nyugdíjba megy, „majd 1985-ben” — mondja — „amikor már befejezett munkát hagyok magam után”. (sz. j.) Gyula Tanácsi kitüntetések a városért Ezekben a napokban tartják országszerte a helyi tanácsok megemlékezéseiket. Az elmúlt 30 esztendő ugyanis olyan mérföldkő az államigazgatásban, amely mindenképpen figyelemre méltó. Méltatják a hivatalok népképviseleti, ' önkormányzati és igazgatási tevékenységét, a város- és községpolitikában kifejtett munkát, az ügyek demokratikus intézését, szólnak az ügyvitel korszerűsítéséről. Így volt ez Gyulán is, október 23-án, azon az ünnepi tanácsülésen, ahol elismerték a település fejlődését elősegítő emberek, vállalatok, intézmények, szocialista brigádok törekvését. A Gyula városért kitüntetést adományozták Nagy Ká- rolyné és Mészár József nyugdíjasoknak a munkás- mozgalomban, valamint a város gazdasági, társadalmi, politikai életében kifejtett munkájáért. Sík Ferenc rendező a kulturális élet gazdagításáért, fellendítéséért, a gyulai vízművek kollektívája, a MEZŐGÉP 2. számú gyáregységének Bánki Do- nát Szocialista Brigádja a városépítésért, Kuznyeck, Gyula szovjet testvérvárosa a kapcsolatok szélesítéséért kapott ugyanilyen elismerést. A Minisztertanács kiváló társadalmi munkáért járó érmét Banadics Márton és Dobra András városi tanácstagok vehették át. HNF-kirzet alakult Csorvás külterületén Igazi tanyavilág a csorvási Lenin Tsz 5. sz. üzemegységének környéke. Ha száraz a földút negyed óra alatt elérhető a nagyközségből a tanyaközpont, ha viszont nedves, sáros az idő, csak Orosházát, Nagyszénást megkerülve jut el ide az utazó. Csorvás külterületei közül itt él a legtöbb emjjer, ezért is határoztak úgy a HNF községi vezetői, hogy körzeti bizottságot alakítanak. A tanyasi bizottság politikai fórumot teremt a környéken élőknek, tájékozódhatnak a világ dolgairól, és elmondhatják gondjaikat, problémáikat. Az alakuló gyűlésen Tar Ferenc, a HNF községi titkára köszöntötte a megjelenteket, majd Farkas Istvánná, a Lenin Tsz üzemi pártbizottságának titkára beszélt Csorvás községpolitikájáról, a külterületen élők ellátásáról. Elmondotta, hogy lassan tűnik el a különbség a község és a tanyavilág lehetőségei között. Az első és legfontosabb lépés volt a villany bevezetése az út menti tanyákba. A környék lakói háztáji állat- és növénytermesztésükkel jelentős nép- gazdasági értékeket állítanak elő, és saját életüket is egyre igényesebben rendezik be. Ezért nem ritkaság ma már a' televízió és a fürdőszobával épült tanya sem. A gyűlés résztvevői elmondották, hogy leginkább egy Csorvásra vezető bekötő útra lenne szükségük. Egészségügyi ellátásukról hetenként egy alkalommal gondoskodik a nagyközség orvosa. Járlat kihelyezését kérték a tanácstól, hogy ügyesbajos dolgaikat helyben intézzék el, s jószágaikat se kelljen Nagyszénáson leadni. Gondot jelent mél számukra tűzifájuk fel fűrészelése, s a kémények tisztíttatása is. A gyűlésen megválasztották az 5 tagú bizottságot, titkárnak pedig idős Harangozó Andrást jelölték. /
