Békés Megyei Népújság, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-03 / 232. szám
o 1980. október 3., péntek Pohárparádé? Emelem a poharam... Mire is? Arra, hogy 200 forintos finn áru helyett olcsó salgótarjáni vizespoharat lehessen kapni honi boltjainkban. Az ötlet régen eltörött, mondják az örök kétkedők, hiszen az északi rokonainktól vásárolt elegáns desing is hiánycikk megyénk szaküzleteiben. Ilyeneket Budapesten, az Amfora Kossuth Lajos utcai bemutató- termében láttak utoljára a ' pohárrajongók. Ja, kérem: az iparművészeti kultúra meg a luxus ... Egyik ismerősöm rezignáltan kérdezte: már a pohárral is felvágnak? Eddig úgy tudta, hogy azokat inkább a földhöz csapják, vagy lesöprik az asztalról. Mondanom se kell: menynyire nem adok neki igazat. Már azért sem, mivel körülbelül egy éve vihar tombol a pohár körül. A televízióban kerekasztal-beszélgetést rendeztek a tiszteletére. Kiállítások sora nyílik az üvegáruk esztétikájáról, használhatóságáról. Csak éppen pohár nincs! Ezért is lepett meg, amikor néhány hete Békéscsabán és Gyulán hatalmas hirdetőtáblát láttam, az üdvözítő reklámmal, amely pohárparádéra invitált. Eszembe jutott az a tavalyi vita, amikor az Alföldi Porcelángyár kiállítása kapcsán a gyártók, a nagy- és a kiskereskedelmi vállalat szakemberei puritán egyszerűséggel olvasták egymás fejére a hibákat. A régi nóta volt a lemezen: „miért nem gyártotok”, „miért nem rendeltek?” És most csoda történt!? Kíváncsian nézelődtem az elegáns üzletben, amelynek a polcain eléggé ritkán díszelegtek az üveg- és porceláncikkek, a kerámiák. Kerestem a 2—4 forintos poharakat, hiába. Igaz, 6-tól egészen 50 forintig még lehetett kapni egy-egy típust. Többnyire boros, pezsgős kelyhe- ket. Az üzletvezető nem látszott valami derűsnek, annak ellenére sem, hogy két hét alatt 6—7 ezer pohár talált gazdára. Viszont örült, mert saját magunkhoz képest nagyot léptünk előre. Megjegyezte: a gyárak felismerték, hogy rugalmas szervezéssel többféle árut lehet egyszerre készíteni. Mindez meglátszik ugyan a választékon, de az ellátás továbbra is szegényes. Olyannyira: semmilyen kristálypohár nincs az üzletekben. Pedig vannak gyáraink Ajkán, Tokodon, Párádon. Csakhogy ezek leginkább exportra dolgoznak. A kör bezárult: vissza kell kanyarodnom az eredeti kérdéshez: miért nincs olcsó üvegpohár? Nem is tudom, hogy az ügy homályos-e, vagy átlátszó, mint a káprázatosán csillogó, jégkris- tályképzetű, finoman cizellált, méregdrága iivegke- hely valamelyik fővárosi kirakatban. Végtére is, az üveg törik, a pohár fogyóeszköz, nem utolsósorban pedig jó üzlet. Mert inni mindig kell valamiből. Erre a célra pedig általában megfelel a néhány forintos vizespohár. Parádé nélkül. (seres) „Egészségügyi néptanítónak neveztek...” Beszélgetés dr. Buga Lászléval Az elmúlt hetekben vidékünkön járt, Gyulán pihent, üdült dr. Buga László. Pihent, üdült? Két hét alatt számtalan előadást tartott a megye különböző helységeiben. Néhányat alkalmunk volt hallani. Ha a téma hasonló volt is, az író-orvos mondandója mindig új tartalommal bővült, humora kifogyhatatlannak bizonyult, türelme a kérdezők ostromával szemben végtelennek látszott. Elgondolkoztató, hogy honnan meríti tudását, erejét, ez a hetvenes éveinek első felét elhagyó ember? Milyen gazdagon tömött szellemi tarisznyával bocsátotta őt útjára otthona, s hogyan gyarapította ezt az örökséget? — Apró falu volt az, ahonnan elindultam. Esztergom magaslatairól ha átnézünk a határon Párkány (ma Stu- rovo) felé, a látóhatáron túl van Párkánynána. Nem is volt az település régebben, csak egy vasútállomás. Később apró vályogházakból épült girbe-gurba utcák teremtődtek, melyekben becsületes, de csavaros eszű nép élt. Ódon, mestergerendás iskolában öreg tanító házaspár oktatott, a szüleim. Ott volt csak az igazi közvetlen ismeretterjesztés, a „kérdezz-felelek” beszélgetés, mikor kiültünk a ház Nőfelelős a szövetkezetben A Békésszentandrási Szőnyegszövő Házi" és Népi Iparművészeti Szövetkezetben zömében nők dolgoznak. Az ő érdekeiket képviseli Szalai Vincéné, aki nőfelelősként tagja a szövetkezet vezetőségének, öt kérdeztük meg: ebben az évben milyen kérdésekben képviselte nőtársai érdekét? Hogyan alakultak a bérek, mit tett a szövetkezet a szociális körülmények javításáért? — A szövőnők bérét teljesítményük alapján fizeti a szövetkezet. Az idén tavasszal a perzsaszövőknél átlagosan 10, a torontáli- * részlegeknél háromszázalékos béremeléssel azonos szintre hoztuk a béreket. A munka- és szociális körülményeket folyamatosan javítjuk. Tavaly hoztuk rendbe a női, az •idén a férífiöltözőket. Az ebédlőt — ahol a dolgozók csaknem 50 százaléka ebédel — ebben az évben korszerűsítettük. Az öcsödi részleg új, korszerű. Az öltöző, az ebédlő is szépen felszerelt, a tiszasasi részlegükben hasonlóan jók a körülmények. — A bedolgozók is igénylik érdfekeik képviseletét. Ebben mit tesz a nőfelelős? — Csaknem 300 bedolgozója van a szövetkezetnek öt községben. Az otthon dolgozók érdekképviselete nehezebb, ezt úgy oldjuk meg, hogy a bedolgozóknak a községben munkahelyi tanácskozásokat tartottunk. Ott elmondták kéréseiket. Egyébként, amikor a szövőalapanyagot a túrajáratok viszik, a szövetkezet képviselője mindig ellátogat hozzájuk, és így közvetlen velük a kapcsolat. — Segélyeket is ad a szövetkezet. Mire és mennyit fordítottak ebből az összegből az idén? — Nemrég kezdődött meg az iskola. A családos egyedülállóknak, a két- és több gyermekes bedolgozóknak gyermekenként 100—100 forint beiskolázási segélyt adtunk. Egész évben több mint 50 ezer forintot fordítunk szülési, házassági, betegségi és temetkezési segélyekre. Karácsonykor ajándékkal, vagy vásárlási utalvánnyal kedveskedünk dolgozóink gyerekeinek. — A szociális, kulturális alapból mire jutott eddig, s mit terveznek a jövőben? — Jelentős az az összeg, amit kulturálódásra, sportolásra, pihenésre költ a szövetkezet. Országosan elismert ezüst fokozatú minősítést kan ott a pávakör. Tagjai, tizenketten, citerazene kíséretével a szövetkezet kultúrtermében készülnek az őszitéli szereplésekre. Igen sok művelődési házba meghívják a megyében és azon kívül is őket. Nemrég a dunaha- rasztá nemzetiségi találkozón vettek részt, sikerrel. A kultúrterem otthont ad még TIT-előadásoknak, szövetkezeti rendezvényeknek. Pihenésre, üdülésre évek óta az idén fordítottunk a legtöbbet. A HISZÖV-től kapott beutalókat mindannyian kevésnek tartottuk, ezért a szövetkezet bérelt Balaton- fenyvesen egy üdülőt, ahol az idén már kilenc család pihent. Jobb időbeosztással és szervezéssel még többen nyaralhatnak a Balatonnál jövőre. A felnőttek 40, a gyerekek 20 forintot fizettek érte naponta. Egy évben sem maradt el a kirándulás, az idei Csehszlovákiába szervezett háromnapos túrán hatvanon vettek részt. Sz. J. Munkalélektani vizsgálat Nagy gondot fordítanak a Volán Trösztnél arra, hogy vállalatainak gépkocsivezetői a legbiztonságosabban vezessenek. Hogy hatékonyabban és gyorsabban folytathassák a vizsgálatokat, a trösztnek saját munkalélektani állomása működik Debrecenben! A Volán 6. sz Vállalat Munkalélektani és Ergonómiai Körzeti Állomásának! munkatársai két napra „leköltöztek” Békéscsabára, hogy ‘36 dolgozó vizsgálatát a helyszínen elvégezzék. A Volán 8. sz. Vállalat a gépkocsivezető-utánpótlást saját dolgozóival szeretné megoldani. Azok, akik még nem rendelkeznek jogosítvánnyal, kiképzést kaphatnak vállalati költségen, akkor ha... Először is részt kell venni egy munkalélektani vizsgálaton. Bonyolult tesztekkel és rutinvizsgálatokkal kell megbirkózniuk a jelölteknek. Az egyik helyiségben Bodó Károlyné állomásvezető nyugodt, kiegyensúlyozott hangon magyarázza el a gépkocsivezető-jelöltnek, hogyan kell használnia a Percepció- reakcismétert. A bonyolult hangzású gép kipróbálásához kedvet kap az ember — már akinek nincs vesztenivalója, mint jómagámnak1! A számok, a hangjelzések sokat — mindent — elmondanak az értőnek. Milyen a két kéz összmunkája, mennyire megosztott a figyelem. Négy programot kell „végigjátszania” a gép mellett ülőnek. Egy bizonyos pontszám elérése után már kitűnik, vajon ezen a vizsgálaton megfelel-e a jelölt, vagy sem. A pszichológus, Nagy Réka nem régen jöhetett az iskolapad mögül. De ez csak a külsején látszik. Kérdései pattognak, csak győzzön felelni a kérdezett. A harmadik teremben úgynevezett Pieron-vizsgá- lat zajlik. Ez a figyelem, összpontosítás, a monotonitás tűrésének, és a fáradékonyságra való hajlam vizsgálata. Nyolcszáz kiskocka egy lapon! A kockákon különböző ábrák... Ezek közül négy egymástól eltérő rajzolatú kockát kell kijelölni. Az adott idő: 10 perc! A sikeres munkalélektani vizsgálat után pályaalkalmassági vizsgálat következik. Utána már nincs akadálya a jogosítvány megszerzésének, ahhoz, hogy a jelölt autóbuszra, vagy tehergépkocsira kerülhessen. Az eredmény: a 36 vizs- gáltból 30-an megfeleltek ... Béla Vali elé a kispadra, s jöttek az öregek a „tanító Lacihoz”, így hívtak engem, miután Szegedéből, az orvosegyetemről hazajöttem. Ezt a múltat, az otthoni tekintélyszerzés kínkeserveit már sokszor megírtam. — Előadásain büszkén hangsúlyozza újságíró voltát. Mikor és hogyan talált egymásra Buga Lászlóban az író, az újságíró és az orvos? — Párkányban hetenként egyszer megjelent egy délszlovákiai magyar újság, kezdetben oda írtam. Aztán a Magyar Tanító közölte a cikkeimet. Talán ezért is neveztek később egészségügyi néptanítónak. Ezek voltak az első szárnypróbálgatásaim. A komolyabb irodalmi ténykedésem az Esztergom vármegyénél indult Simándi Béla keze alatt. A harmincas évek végén kaptam meg az újságíró-igazolványt, és azóta újságírónak vallom magam. A feleségem gyakran a szememre veti: „Valamiért mindig morogsz”. Ez igaz, s újságíróként az embernek több alkalma van arra, hogy kibeszélje önmagát, elmondja azt, ami a lelkét nyomja. Nagy barátja vagyok például a papírzsebkendőnek, de tótágast áll bennem a borjú, ha látom, hogy a használt zsebkendőt szétdobálják az utcán. A tavaszi és őszi szél meg sodorja, viszi a bacilusokat embertől emberig. Lehet ezt nem megírni, csak nézni és hallgatni?! A Szabad Földnek társául szegődtem első megjelenésétől kezdve, Urbán ^Ernővel, Sipos Gyulával, Dobozi Imrével együtt. A németek a felszabadulás előtt megölték az Egészség című lapot. Többen feltámasztottuk, s ma a főszerkesztője lehetek. — Az írás mellett talán az élőszó a leghatásosabb ismeretterjesztő módszer. Buga László mindkettőt műveli, legrendszeresebben a rádióban és a Szabad Föld hasábjain. Kétféle névjegyével találkoztunk: az egyiken tíz sorban sem fér el a sokféle kitüntetés és tudományos érdem felsorolása, a másik — ezt nyomtatta ő —, sima fehér papíron csupán két szó: Buga doktor. A magyarázat szükségtelen. — Az érdeklődés egyre nő az egészségügyi kérdések iránt, az orvosok felvilágosító felelőssége pedig fokozódik. Régebben a szerkesztőségekbe csak néhány levél érkezett, ma pedig százasával kapjuk a kérdéseket. A levelekből kiderül, hogy az emberek mindig másmilyenek szeretnének lenni, mint amilyenek valójában. Akinek kicsi a keble, nagyot Fotó: Martin Gábor szeretne. Akinek nagy az orra, legszívesebben piszévé tenné. A levelekből érzem, kit kell lemarni, kit lehet és ki szorul gyámolításra, eszerint válaszolok. A leírtakból sohasem állapítok meg diagnózist, ezt mindig csak a vizsgálatok után az illetékes orvos teheti. Szívesen fogadom az emberek kérdéseit, de döntő, hogy a saját orvosa iránt legyen mindenki bizalommal! A rádióban már a negyvenes években szerepeltem, az orvosi tanácsokkal 1953-tól jelentkezem rendszeresen. Akkoriban hallott szólni Csortos Gyula, s megkérdezte a szerkesztőktől: „Ki ez a szörnyű kiejtésű ember?” „Falusi orvos, már megjelent egy könyve is” — válaszolták. A nagy művész felcsattant: „Tanítsák meg szépen beszélni magyarul.” Akik hallgatnak, tudják, hogy ez mennyire „sikerült”. Az ember sohasem tud kivetkőzni önmagából, belőlem sem lesz soha városi ember. Az Orvosnaplóm című könyvemben sokat írtam az életemről, de kimaradtak belőle részletek. Jövőre talán ezeket foglalom kötetbe. Az életem fontos része a családom: két fiú, két lány, a hat unoka: három fiú, három lány, s azután még két puli és egy macska tartozik a famíliához. Mosolyogva emlegetjük a feleségemmel: a Buga ház sátoros ünnepe, ha jönnek haza a gyerekek. Ennél csak egy van nagyobb, amikor elmennek. Ellentmondás ez? Dehogy. Az ékszerviselet talán nem fárasztja a gazdagokat? Bede Zsóka Kiterjesztették a mozgássérültek üzemanyag-vásárlási kedvezményét Az egészségügyi miniszter legújabb —^ a Magyar Közlöny október 2-i számában közzétett — rendelete értelmében a mozgássérült személyek, akik személyes közlekedésükhöz bármilyen típusú gépjárművel rendelkeznek, térítésmentes üzemanyag-vásárlási utalványt kaphatnak. A korábbi jogszabályi előírások szerint csak azok részesülhettek ebben a kedvezményben, akik' Trabant Hycomat vagy Velo- rex gépjárművel közlekednek. Ezekhez a típusokhoz továbbra is a korábban megállapított havi 30, illetve 20 liter üzemanyag térítésmentes vásárlásához adnak utalványt az illetékes egészség- ügyi hatóságok. A más típusú közlekedési eszközök üzemeltetőinek pedig egyéni elbírálás alapján — és egyedileg megállapított mértékben — biztosítják a szóban forgó kedvezmény igény- bevételét. A miniszteri rendeletet október 1-től alkalmazzák. Előírásai értelmében: a mozgássérültek üzemanyagutalványának ügyében — mind a jogosultság, mind a kedvezmény mértékének megállapítása tekintetében — az állandó lakóhelyük szerint illetékes (városi, fővárosi-kerületi) tanácsok végrehajtó bizottságának egészségügyi szakigazgatási szerve, illetőleg a tanácsi hivatalok járnak el, de csakis az érdekelt személyek kérelme alapján. Eljárásuk során az illetékes tanácsi szervek főként a következő szempontokat veszik figyelembe: — Üzemanyag-utalvány adható gépjárművet üzemeltető mozgássérültnek, ha az egy főre jutó családi jövedelme, vagyona, életkörülményei a társadalmi átlagot nem haladják' meg. Elsősorban azokat a mozgássérülteket indokolt térítésmentes üzemanyag-utalványhoz juttatni, akiknek munkavállalásukhoz, tanulmányuk .folytatásához szükséges a gépjármű rendszeres használata. Az elbírálásnál célszerű figyelembe venni a kérelmező fogyatékosságának' súlyosságát is. Az egyéni elbírálás alapján juttatott üzemanyag mennyisége az új rendelet szerint sem haladhatja meg a havi 30 litert. Emellett a mérték meghatározásánál úgy is szükséges különbséget tenni, hogy például segédmotorral, kismotorral közlekedő rokkant kocsi üzemben tartójának arányosan kisebb mennyiségre szóló utalványt juttassanak. A gyulai SZOT—MEDOSZ Gyógyüdülő konyhájában gondoskodnak a vendégek változatos étkeztetéséről. Sok szakácsversenyről elhozták már az itteniek a legjobb helyezéseket, s ennek mindig a beutaltak látják a hasznát Fotó. Martin Gáb
