Békés Megyei Népújság, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-21 / 247. szám
1980. október 21., kedd 0 IgUiUMM JEGYZET Pénz az ablakban? Készül a Népszava. Az első példányokat szakértő szemek vizsgálják... Új nyomda az Arpád-hídnál A szarvasi Táncsics Tsz- ben ebben az esztendőben kacsákat telepítettek egy elhagyott Körös-mederbe. A feldolgozóval kötött megállapodás értelmében már az idén 180 ezer kacsát hizlalnak meg, s így 440 tonna pecsenyének való hús hagyja el az eleddig „kihasználatlan” víztükröt. A tervek szerint jövőre további ötven százalékkal növelik a holtág termését. A Mezőhegyesi Állami Gazdaságban az utóbbi időkben nem válnak virslijelöltekké a tenyésztésből kivont lovak. Illetékes intézetekkel kialakított együttműködés keretében szérumtermelésre fogják a versenypályákon és a tenyészistállókban nevessé lett méneket és kancákat. De ugyancsak ebben a nagy hírű gazdaságban kísérleteznek azzal is, hogy a szalmában megkötött hőenergiát a kukorica szárításánál szabadítsák föl. Ez a három példa jól érzékelteti, hogy a tartalékok feltárása, kiaknázása — amiből kár lenne divatot csinálni — nem az utolsó szalmaszál szerepét tölti be a gazdálkodásban. Igaz ugyan, hogy a szarvasi termelőszövetkezet ez idő szerint összpontosítja erőit arra, hogy nehéz helyzetéből végképp kilábaljon, de ez a megállapítás a mezőhegyesi gazdaságra már egyáltalán nem vonatkozik. A pénz azonban Mezőhegyesen is pénz. Annál érthetetlenebb viszont, hogy míg egyik oldalon az igazán rászorítottak, illetve a nyereséget növelő apróbb lehetőségeket a nagy feladatok megoldása közben is észrevevők igyekeznek minden forintot megfogni, a másik oldalon ezek a forintok száz számra gurulnak el. A csorvási Lenin Tsz évekkel ezelőtt nagy máktermesztő gazdaságként szerepelt megyénk szövetkezeteinek sorában. Mára ebből már semmi nincs. A termelőszövetkezetiek ugyan nem kis pénzt fektettek az ágazatba, de végül a mák növényvédelmének megoldatlansága, a termés átvételi feltételeinek tarthatatlansága miatt a mák- termesztés felszámolása mellett döntöttek. A termeltető tudniillik csak a gubóra tartott igényt, hogy a mákszemmel mi lesz, azzal már nem foglalkozott. Hasonlóan furcsa eset a szomszédé, a gerendási Munkácsy Tsz-é. Ez a közös gazdaság tavalyelőtt nagyszabású fejeskáposzta-termelésbe fogott. Ebbéli lelkesedésüket csak fokozta, amikor egy prospektusban káposztaszedő gépre bukkantak. A megyei AGROKER ugyan ezzel a szerkezettel még nem találkozott, de készséggel vállalkozott arra, hogy a gépet külhonból beszerezze. Ne csl- gázzuk a kedélyeket, a káposztaszedő gép nemrég meg is érkezett hazánkba. Éppen akkor, amikor a termeltető közölte a gerendásiakkal: nincs szüksége a káposztájukra. Nem keresek harmadik rossz példát, hadd billenjen a mérleg nyelve a követendő kezdeményezések felé. De így sem vagyok biztos abban, hogy nyugodt szívvel jelenthetnénk ki: nem történt nagyobb baj — pénz az ablakban. Az ablakon kidobott pénz tudniillik még a kártyásokat sem hagyja ennyire hidegen. (kőváry) „De ez a gép valami más volt...” Szabó Lőrinc versének egyik sora jut eszembe, mikor végigtekintek a Szikra Lapnyomda új ofszetüzemének termein. Az a nyomda ugyanis más volt — az, amelyet idáig ismertem, s amelyen jelenleg a Nép- szabadság, egy sor üzemi lap, valamint más újságok készülnek. Befejezéséhez közeledik a 2,6 milliárd forintos nagy- beruházás, s a jövő év elejétől — több más újság, kiadvány mellett — itt állítják majd elő a Népszabadságot, és a Népszavát. A próbaüzem már az idén júliusban elkezdődött, s azóta az Arpád-híd pesti lábánál levő modern épületben készül a Népszava vidéki kiadása, a Népsport, valamint — október elejétől — a Rádió- és Televízió-újság. Az új üzem 1983-ban éri A Mezőgazdasági Könyvkiadó most jelentette meg dr. Dobos Károly „Álatte- nyésztési ágazatok szervezése és optimalizálása” című könyvét, amelyben a szerző elsősorban a szervezési, a fejlesztési tevékenység matematikai módszerekkel történő optimalizálásával foglalkozik. Külön jelentősége ennek1 a el a tervezett kapacitást: ekkor évente 40 ezer tonna sajtótermék, könyv és egyéb kiadvány készül itt. Ez azt jelenti: a tervek szerint ekkorra az ország nyomdáinak összteljesítménye mintegy 200 ezer tonna lesz. Üjak a gépek, új a technológia, s ennek megfelelően, többségében új, fiatal a személyzet is. S bár — erről személyesen is meggyőződhettünk — itt minden automatikusan, emberi kéz érintése nélkül történik1, mindez az eddiginél több szakmai tudást, figyelmet és fegyelmezettséget követel meg az új üzem dolgozóitól. A gépek kezelői — technikusok, sokan közülük gépészmérnökök — hónapokig, évekig ismerkedtek külföldön ezzel a technikával; azokban az országokban, ahonnan a nyomda gépei származnak. munkának, hogy írója a tárgykörben magyar nyelven is kiadott külföldi — főleg nyugati — műveket, a bennük ismertetett elméleteket hazai viszonyainkhoz igazítja. A megfelelően tisztázott cél, az elméletrendszer világosan megfogalmazott kibontása dr. Dobos Károly könyvét nagyüzemeink vezetőinek hasznos segítőjévé teszi. Az elkészült lapokat gépek hajtogatják, csomagolják, szállítják Szervezés az állattenyésztésben Panaszkodás helyett alkotó tetteket Interjú Szabó Istvánnal, a T0T elnökével A jelképes értelmű közmondás szerint „a gazda szeme hizlalja a jószágot”, ami persze nem pusztán az állatokra, de a különféle szántóföldi növényekre is értendő. Csakhogy a különbség sem elhanyagolható: míg az állat jobbára megvédhető az időjárás viszontagságaitól, korán* sincs így a kultúrnövényekkel, gyümölccsel, szőlővel, az élelmiszeripari alapanyagokkal. 1980 sem volt — bár még túlzás múlt időben szólnunk! — valami kegyes hozzánk, mindenesetre az utóbbi hetekben jótétemény a napfény mind a kukoricára, mind a cukorrépára, mind a szőlőre, s a különféle zöldségekre. Szabó Istvánnal, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnökével n mezőgazdasági szövetkezetek helyzetéről, feladatairól beszélgettünk. — Miként Ítéli meg az idei gazdálkodást? — Ennek annyiféle összetevője van, hogy nehéz lenne ma holmi sommás megállapítást tenni — válaszol a TOT elnöke. — Nagyjá- ban-egészében azonban elmondható. hogy bármenynyire is szeszélyesnek bizonyult 198° eddigi 9 hónapja, általánosságban elégedettek lehetünk a már magtárba jutott termés mennyiségével és jórészt a minőségével is. Jóllehet az aratást megelőző vérmes reményeink a búzahozamokat. illetően az időjárás közbeszólása miatt nem válhattak valósággá, azért az idei átlagterméssel nem kell szégyenkeznünk! A nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezetben például 6353 kiló volt a búzaátlagunk, ami ugyan nem rekord, mégis jónak mondható, de az ország más termelőszövetkezeteiben, legalábbis azok tekintélyes részében, elégedettek az idei aratással, pedig az időjárás miatt nagyon elhúzódott; embert és gépet egyaránt kemény próbára tett a szeszélyes nyár. Persze emiatt költségek dolgában nem valami rózsás az összkép, annak ellenére, hogy a tsz-tagok szakértelme, szorgalma, helytállása, leleménye sok kiadást pótolt. Erre most is szükség van, hiszen az őszi betakarítás, valamint a szántás-vetés dandárja még előttünk van, ezeket a szokásosnál sokkal rövidebb idő alatt kell elvégeznünk. E munkálatok sikerét bizony hátráltatja, hogy két-háromhetes késedelmet szenved egyik legfőbb növényünk, a kukorica érése, ami többszörös gondokat okozhat. Hogy mást ne mondjak: máris bizonyos, hogy jócskán megugranak a szárítási költségek. De a szállítás megszervezése is ad dilemmákat: 30 millió tonna terményt kell most a tárolóhelyekre hordani. Elkél tehát az idén is a társadalom megszokott segítsége, hiszen köztudomású, hogy a szeptembertől novemberig eltartó különféle mezei teendőket korántsem jellemzi akkora gépesítési színvonal, mint a gabona betakarításáét. Nyilván nem valamiféle mulasztás ez, az okok nagyon is összetettek: több tucatnyi növényi termékről van szó. ezeknek szinte mindegyike más-más gépet igényel, nem ritkán olyat, amilyen legföljebb mutatóban akad. gondoljunk például a szőlőkombájnokra. — Végül is, megítélése szerint, teljesülnek-e a tsz-ek Idei előirányzatai, s mivel az V. ötéves terv utolsó esztendejében járunk, miként vélekedik annak végrehajtásáról? — Mivel állattenyésztés dolgában általában jól állunk, s úgy tűnik, hogy — például a sertéstartásban — sikerül megakadályozni bizonyos kedvezőtlen tendenciák fölerősödését, hozzávetőleg elérhetőnek vélem az idei terv teljesítését, bár az esetleges korai fagyok vagy egy tartós esőzés még károsan befolyásolhatja ezt. Ami a téeszek V. ötéves tervé* illeti, föltehetően sem összességében, sem alfejezeteiben nem teljesül maradéktalanul, ám az elmaradás nem túlságosan nagy. — A közelmúltban már a VI. ötéves terv irányelveit vitatta meg a TOX elnöksége, ahol is két fontos momentumot emelt ki hozzászólásában. Az egyik negativ, a másik pozitív előjelű volt. — Föltehetően arra gondol, hogy egyetértettem azzal a megállapítással, amely szerint az utóbbi években nem javult eléggé az agrár- termelés hatékonysága. Ezt sajnos lépten-nyomon tapasztalni. Amit viszont örvendetesnek mondottam: kiemelten számít a kormányzat a mezőgazdasági termékekre — hazai és külhoni hasznosításra egyaránt. Lesz tehát dolgunk, még ha nehezebb körülmények között is. A mezőgazdasági termelés színtereinek, e települések fejlesztésének programja is új hangsúlyt kap. Kicsendül az előirányzatokból, hogy még az apró falvakban, községekben is erősíteni kell a népesség megtartását. Nagyon nagy dolog ez! Gyakran hangsúlyozom, hogy mindén terület agrár-termékére szükség van. Az ilyen alapállású település- fejlesztés ebből a szempontból is kedvező. — Gyakran hallani, hogy ezekre a területekre nem kívánkozik az értelmiség, a jól képzett szakmunkás, s a termelőszövetkezeti értelmiség is kivonult... — Ott, ahol 8—10 falu tartozik egyazon közös gazdasághoz, valóban előfordulhatott, hogy ez így történt. Meglehetősen sok szakember jár városi lakhelyéről falusi munkahelyére naponta, hiszen a mezőgazdasági termelés ma sem irányítható irodából. Felsőoktatásunk elegendő szakembert képez, mégpedig jó színvonalon, s a tsz-ek zöme befogadja őket. A diplomások szerepe az utóbbi években történt áttörés következményeként, mondhatni, meghatározóvá lett. a szövetkezetek szakmai vezetésében is. Ezt a folyamatot némelyek olykor hajlamosak úgy értékelni, hogy lám, a technokraták kiszorították a paraszti eljmet. a termelőszövetkezetek szakvezetéséből. Helytelen vélekedés ez, hiszen ez az új gárda zöme is paraszti származék. Arra azonban figyelmeztet ez a tény, hogy a szövetkezeti demokrácigj. ,a tagság érdekeinek még következetesebb érvényesülését jobban betartsuk és betartassuk. Az értelmiség ma már nem elszigetelt, felmorzsolódó csoport a szövetkezeti kollektíva gyűrűjében, hanem értelmiségi környezetben dolgozó réteg, ami jelentősen megnöveli tevékenységének pozitív hatását. A nagyobb gond az, hogy a városoktól távoli, illetve kedvezőtlen adottságú, alacsony jövedelmű tsz-ek nehezen képesek megfelelő környezetet teremteni a kvalifikáltabb szakemberek számára. Itt nem pusztán a diplomások, hanem a technikusok utánpótlása is akadozik. Ami a szakmunkásokat illeti, összességében kedvezően módosul* a helyzet. A tsz-ek fölismerték érdekeiket, amit az is jelez, hogy a szakmunkásállomány öt év alatt 9 százalékról 29 százalékra gyarapodott. — A TOT elnökségi ülésén úgy fogalmazott, hogy romlott az agrártermelés hatékonysága... — Igen. ez így van — folytatta a TOT elnöke. — Ennek sok oka van, s nem is mindig a tsz-ek tehetnek róla. A más ágazatokban gazdálkodók is átélik ezt a folyamatot. Biztató viszont, hogy a felismerésen már til vagyunk. Panaszkodós helyett ma az alkotó tetteken van n sor: a szövetkezeten belüli teendők mozgatója egyebek között nem. más, mint a közgazdasági gondolkodás meggyökereztetése, megszilárdítása. A gazdálkodás javítását, a hatékonyság növelésé* persze sok helyen még mindig afféle reszort- feladatnak tekintik, s mindenáron, egyoldalúan a termelés növelésére törekednek, illetve ezt kérik számon. Ügy vélem, hogy csaknem szabad kezet kellen,* adnunk a mezőgazdasági üzemeknek a termékszerkezetük az adottságokhoz való hozzá- idomításáhan, az ellátási és hasonló kötelezettségek teljesítésében. Ilyen irányító és termelési szemlélet vezet- he* csak sikerre a mezőgazdasági szövetkezetek gazdálkodásában. Keresztényi Nándor Csomagterv az Orosházi Üveggyárban Nagyarányú fejlesztés előtt áll a csomagolóüveg-gyártás az Orosházi Üveggyárban. Az Üvegipari Művek felmérése szerint a VI. ötéves tervidőszakban jelentősen nő a különféle konzerv- és üdítőipari célra használatos öblösüvegek iránti igény. Egyre többe kerül ugyanis a különleges minőségű fémlemezek importja, melyekből a konzervdobozok készülnek, de még hazai gyártás esetén is gondot okoz, hogy a fémdoboz csak egyszer használható. így jelentős érték veszik el, az üres dobozok szennyezik a környezetet, de alig kisebb gond a begyűjtés, az újrafeldolgozás. , A csomagolóüvegek, kis számú kivételtől eltekintve mindenben helyettesíthetik1 a fémdobozokat, sőt mivel átlátszóak, bennük a tetszetős élelmiszerek vásárlásra csábítják a vevőket. Az üvegek egyszerűen újra felhasználhatók, így jelentős anyag- és energiamegtakarítás érhető el. Ezek az előnyök teszik indokolttá, hogy a VI. ötéves terv időszakában jelentősen fejlesszék a csomagolóüveggyártást az Orosházi Üveggyárban. Ezt támasztja alá az is, hogy eddig évente 3—400 millió csomagolóüveget _ gyártottak Orosházán, jövőre csak bébi konzerves üvegekből 25 millió az igény. Ez azonban csak a kezdet, később ennél is többet kér a konzervgyár. Az igényekre való felkészülést rövidesen megkezdik a csomagoló II. program keretében. Ez egy új huta építését jelenti, melynek költsége mintegy egymilliárd forint lesz. A hutát természetesen a legkorszerűbb gépekkel szerelik fel, és a legújabb palackgyártási eljárásokat alkalmazzák.
